Népsport, 1959. április (15. évfolyam, 65-85. szám)

1959-04-02 / 65. szám

r I Swepffoll A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORT TANÁCS LAPJA CSÜTÖRTÖK, 1959. ÁPRILIS 2. * Ára: 00 fillér ★ XV. ÉVFOLYAM, 65. SZÁM rer­i csapatunk­­ Japán mögött — második lett az asztalitenisz-világbajnokságon . Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése. — (Dortmund, ápr. 1.) Négy ázsiai or­szág hat csapata jutott be az asztali­­tenisz világbajnokság döntőjébe. A nagy vetélkedésen való részvétel jogát Európából csak a 1 « magyar férfi csa­patn­ak sikerült ki­­­­­harcolnia, sőt a kínai férfi csapat ^ifi legyőzése után a végső harcot is fiaink vívták a ja­­­­­pán csapattal ezem­'j?' u II ben. P I Az ázsiai orszá­gok újabb előretö­résére bizton lehetett számítani, hiszen a Kínai Népköztársaság versenyzőinek számos eredménye és játéka már hó­napokkal ezelőtt mutatta az erőviszo­nyok újabb eltolódását. Mi sokáig ab­ban reménykedtünk, hogy női csapa­tunk vehet megmenth­eti a becsületet, részt a legjobbak vetélkedésében, de amikor megtudtuk, hogy Japánnal ke­rültünk egy csoportba, erről a remény­ről is lemondtunk. És mégis, amikor a csoportdöntőért játszottunk, lányaink szorossá tették a küzdelmet, s csak ha­talmas csatában engedték át a tovább­j­utást Japánnak. Szép volt ez a talál­kozó és drámai volt ez a küzdelem, de az igazi meglepetés csak ezután következett: férfi csapa­tunk legyőzte Kínát. Nyilván otthon is vitáznak erről és magyarázatot keres­nek, akár csak itt. Hogyan volt lehet­séges ez? Néhány héttel ezelőtt ugyanis a hazánkban járt kínai versenyzők alapos leckét adtak számunkra. Elle­nük esetleg egy-egy mérkőzés vagy játszma megnyerésére volt esélyünk.­­ Ekkor a magyar csapat el­avult, passzív , k­ü­zdőm­odor­ban játszott és ez nem hoz­­­­hát­ott semmi iS^b' sikert. A helyzet nem sokat változott a VB elején sem. Bár biztos győzelmet arat­­­­tünk csoportunkban­­,például a brazi­lok elleni 5:0), mégsem volt megnyug­tató férfi versenyzőink játéka. A csoport­mérkőzések során az időnkint gyengébb egyéni teljesítményekhez még a fokozott kiég izgalom is hozzájárult. tett hát számítani a kínaiak Mire lehe­ellen? Ve­reségre, legfeljebb tisztes vereségre. De ebben a sportágban is kerek a labda.., és előfordulhat az, hogy egy csapat egy nagy világversenyre nem jól időzít s versenyzőik éppen akkor nyúj­tanak a szokottnál kevesebbet, amikor arra éppen a legnagyobb szükségük lenne. Sidó pedig úgy játszott, mint fénykorában. Bérezik mint a budapesti Európa-bajnokság idején, ,,ők ketten” anélkül, hogy a gyengén játszó harma­­dik emberünk egy mérkőzést is nyert volna, bravúros játékkal, nagy-nagy küzdeni akarással kiharcolták a győzel­met és ezzel a döntőbe jutást. Kár lenne azonban ez­­ a tényt azzal elintézni, hogy hát igaz, kerek a labda és éppen ezért minden lehetséges. Be­­bizonyosodott, hogy nem volt falra­­hányt borsó az elmúlt időben oly sok­szor hangoztatni, hogy a passzív játék nem hozhat sikert. Ha gyökereiben nem is tudtak változtatni a mieink, minden­esetre megkísérelték, hogy gyakori köz­beütésekkel, sőt támadás indít­ásokkal is fékezzék a kínaiak rohamát, kizökkent­sék ellenfeleiket a megszokott ritmus­ból. Rájöttek, hogy fonák közbeütések­kel sokszor meg lehet versenyzőket és ezeket zavarni a kínai a fonák ütése­ket Sidó és Bérezik is a mérkőzések fo­lyamán elég sokszor alkalmazta. És ez nem volt a véletlen műve. A többhónapos szorgalmas­ előkészület a VB előtt végre olyan erőállapotba jut­tatta versenyzőinket, amely alkalmassá tette őket arra, hogy a gyors ázsiai já­ték ellen is meg tudjanak „kapasz­kodni”. Ami azonban elégnek bizonyult kínaiak ellen, kevés volt az a döntőben. a „A világ eddigi legjobb csapatától kap­tak ki” — mondotta, a mérkőzés után Ivor Montagu, a Nemzetközi Aszta­l­­tenisz Szövetség elnöke. „Fantasztikusan játszanak” — áradozott a csehszlovákok világbajnoka, Stipek. „Nem lehet őket kivédeni!” — mondta a döntő után Bar­na Viktor, a sokszoros világbajnok A röpke véleményeket, az ára dobáso­kat olyan játékosok váltották ki, akik új csillagok ez aszta­liteniszrsportban. A viág spo­t­­közi véleménye lényegében még csak most tanulja meg a nevüket, pedig m­ár most jobban játszanak, mint a legjobb Tanakáék. A csapatbajnoki­­ úzrne­ mek során talán Ogu­miura volt a japánok leggyengébb embere és ez éppen eleget mond. Hoshimo és olyan világklasszisok, Murakami ugyan­mint nagynevű elődeik, de sokkal keményebben ütnek. Egy villanás csak a labda útja, amit ütőjüktől az ellenfél térfeléig megtesz. Eg­yre inkább el kell fo­gadni azt a tényt, hogy nem az ütőben van a ,,csoda”, hanem a. versenyző kezetlen.. Ha egyáltalán csodának leh­et nevezni azt, hogy valaki egy sportágban extra­­klasszis. Nyilvánvaló, hogy ebben a japán „csodáiban­” rengeteg edzés, sok 60k iskolázás van. Most sokan hajlamosak arra, hogy azt mondják, a tollszárfogás hozza azt a bizonyos pluszt az európai verseny­zőkkel szemben. Mindenesetre érdemes lesz majd otthon tovább vitatko­z­ni ezen a kérdésen, de addig sem feledkez­­hetün­k meg arról, hogy ebben a nagy csatában volt egy csa­pat, amely ragyo­góan helytállt, amely, i­de európai ütőfogással játszanak.versenyzői Ezek a dél-vietnamiak. Van egy játé­kosuk, aki még jobban üti a tenyerese­ket, mint a félelmetesen bombázó japán versenyzők. Ez a játékos: Le van Tiet. Rendkívül érdekes a stílusa: közel áll az asztalhoz, kellemetlenül és puhán nyesegeti a labdát, az ember el sem képzeli, hogy a következő pillanatban a nyerés­ helyett szinte egy ugyanolyan mozdulattal, bombaütés következik. A női döntőt nélkülünk vívták. Sajnos, női csapa­tunk szerencsétlen kiemelése miatt, mi már előbb megvívtuk az ,,igazi’ dön­tőt. Bár az igazi döntőn sem volt akár­milyen küzdelem. A japánok a dél­­koreaiak ellen az egyesben nem ját­szatták legjobbjukat. Egucsit. helyete Namba játszott. Dél-Korea csapata egé­szen fiatal versenyzőket vonultatott fel, s ezek a versenyzők nagyszerűen meg­­állták helyüket. A japánok majdnem ráfizettek arra, páros mérkőzésre hogy Egucsit csak a állították asztalhoz. Namba az első mérkőzésen már vere­séget szenvedett és az utolsó mérkőzé­sen is csak nagy kínlódással győzött, de győzött és így végeredményben is­mét a japánok lettek a világbajnokok. Hétfőn késő este még a következő csoportmérkőzésekre került sor. Férfiak, A-csoport: Brazília—Lengyel­­ország 5:3, Románia—USA 5:1, Svájc— Norvégia 5:1. B-csoport: NSZK —Ausztrália 5:0, Kí­na—Svédország 5:1. BAK— Portugália 5:3, Jamai­ka—Írország 5:4. C-csoport: Japán—Jugoszlávia 5:0. Hol­landia — Luxembourg 5:1, Dánia— Kanada 5:1, NDK —Olaszország 5:1. In­­­­dia — Ausztria 5:2, Dánida—Luxembourg­­ 5:1, Japán — NDK 5:0. O­aszország—Ka­­­­nada 5:0, Jugoszlávia—Aust­ria 5:1,­­ Hollandia — India 5:4. D-csoport: Anglia—Franciaország 5:4, Irán — Libanon 5:1, Görögország—Málta 5:3, Dél-Vietnam — Csehszlovákia 5:1, S­pan­yolorsz­ág—Wailes 5:0. Végeredmény. A-csoport: 1. Magyar­­ország, 2. Románia, 3. Brazília. B-cso­port: 1. Kína, 2. Svédország 3. NSZK. C-csoport: 1. Japán, 2. Jugoszlávia, 3. India. D-csoport: 1. Dél-Vietnam, 2. Csehszlovákia, 3. Anglia. Nők. A-csoport: Kína—Angola 3:2, S­vájc—NDK 3:1. Svédország—USA 3:2, Dánia — Spanyolország 3:1. B-csoport: Korea—Románia 3:2, Cseh­szlovákia—Wales 3:0, Görögország— Norvégia 3:1. C-csoport: Magyarország—Belgium 3:0. Lantosné és Mossóczy játszotta az egyéni, a Lantosaié. Máthé-kettős a pá­ros mérkőzést, Japán — NSZK 3:0. Auszt­ria—Kanada 3:0, Franciaország—Olasz­ország 3:0, Olaszország—Kanada 3:1, Új-Zél­and — Ausztria 3:1. Franciaország — NSZK 3:2. Végeredmény: A-csoport: 1. Kína, 2. Anglia, 3. Svédország. B-csoport: Dél-Korea, 2. Csehszlovákia, 3. Romá­­­­nia. C-csoport: 1. Japán, 2. Magyar­or­szág, 3. Franciaország . Kedden délután játszották le a férfi elődöntő két talál­kozóját. Magyarország —Kína 5:3. Sidó—Jang Tui-hua 1:2 . (19. —16. —18). Földy — Van Csuan-jao 0:2 (—17. —11), Berezik — Run Kuo-tong 2:1 (17. —11, 19), Sidó — Van Csuan-jao 2:0 (16, 17), Berezik— Jang Tui-hua 2:1 (12. —16, 12), Földy — Run Kuo-tong 0:2 (7, —9). Berezik — Van Csuan-jao 2­0 (16. 21), Sidó— Run Kuo-tong 2:0 (19. 18). Japán —Dél-Vietnam 5:3. Ezen a mér­kőzésen Japán nagy küzdelemben győ­zött. Murakami 3, Ogimura 2 mérkőzést nyert, Hoshimo egyik vietnamit sem tudta legyőzni. A vietnami csapatból Le van Tiet 2, Mai van Ho 1 mérkőzést nyert. Döntő: Japán —Magyarország 5:1. Murakami —Sidó 2:1 (—14, 19, 17). Ogimura—Bubonyi 2:1 (18, —17, 13), Hoshimo—Berezik 2:0 (17, 12), Ogimuna — Sidó 1:2 ( — 17, 10,­ —14), Murakami — Berezik 2­1 (—21, 18, 17). Hoshimo — Bubonyi 2:0 (13, 13). A férfi csapat világbajnokságát tehát Japán csapata nyerte. 2. Magyarország, 3. Dé­l-Vietnam és Kína. A női dóritü körü­vá­lk ózéseinek e­rd­­ményei: Japán—Kína 3:0, Dél-Ko­rea— Kína 3:0, Ja­pán—Dél-Korea 3:2. A női csapatvilágbajnok Japán csa­pata lett, 2. Dél-Korea, 3. Kína. Szerdán este a csapatok tiszteletére nagyszabású esz­trád­műsorrt rendeznek a W­estfa­­e­ i halléban a legjobb német művészek közreműködésév­el. A ver­senyzők a műsor befejeztérel a zen nap pihenői­g térnek, mert csütörtökön ismét asztalhoz kell ál­lniu­k, amiiloorne az egyé­ni versenyek küzdelmei kezdődnek. Lakatos György T Megkezdődtek az I. őszi-téli falusi spartakiád országos döntőjének küzdelmei Csütörtökön délelőtt falusi sportolók zajától volt hangos a Sportcsarnok környéke. Héthónapi k­üzdelemsorozat után, az I. őszi-téli falusi spartakiád keretében asztaliteniszben és sakkban a fővárosban döntik el a megyék leg­jobb csapatai és legjobb egyéni ver­senyzői az elsőség kérdését. Nagy volt az izgalom már az ünne­pélyes megnyitó előtt is a versenyzők körében, s az izgalom később csak fo­kozódott, amikor pontban 9 órakor a sportinduló hangjaira bevonult a sok nagy küzdelmet látott terembe a falusi sportolók 301 főnyi serege. Sándor László, a KISZ KB intéző bizottságának a tagja, az OISB elnöke üdvözölte az ország minden részéből összegyűlt ver­senyzőket.­­ Az I. őszi-téli falusi spartakiád rö­vid idő alatt belopta magát a falusi spor­tolók és sportvezetők szívébe, s néhány hónap alatt a falvak százaiban váltak népszerűvé az őszi-téli spartakiád sport­ágai, verseny­számai — mondta többek között Sándor László. — 1945. április 4-e hozta el a falvak fiatalságának a lehető­séget a sportolásra, amely ott is tíz- és százezreknek lett kedvelt szórakozása. Hazánk felszabadulásának 14. évforduló­jára készülve, falusi sportolóink boldogan számolhatnak be arról, hogy az elmúlt év is hozott valamit, amely több az ed­diginél, amely újabb lépéssel viszi előbb­re az egyre inkább fejlődő falusi sport­élet ügyét. Legyenek propagandistái, to­vábbi szervezői a falvak sportéletének, segítsenek abban, hogy sikerre vigyük a Vili. nyári spartakiádot vényszerző versenyeket is,és a VIT jel­Az ünnepélyes megnyitó után elvonu­lás következett, majd megkezdődött a háromnapos viadal. Az első napon a következő eredmények születtek. ASZTALITENISZ Csapatverseny. Férfiak (19 induló), érdekesebb eredmények. A-csoport: Szolnok—Pest 5:1. Szolnok —Vas 5:0, Szolnok—Komárom 5:0. Szolnok—Fejér 5:1, Pest— V­­a 5:3. Pee:— Komárom 3:0, Pest-Fejér 3:1. Továbbjutott Szolnok és Pest. B-csoport: Tolna—Győr 5:0, Tolna — Bács 5:1, Bács—Győr 5:1, Bács—Békés 5:4. Békés—Szabolcs 5:1. Békés—Győr 5:2. Innen lapzártáig Tolna jutott tovább. C-csoport: Somogy— Píográd 5:3, Somogy—Cs0tigrád ,5:2, Cson­gr­ád— Nógrád 5:1, Cecengrád — Borsod 5:0. Somogy és Csongrád jutott tovább D-csoport: Hajdú—Veszprém 5-2, Ha­jdú—Baranya 5:2, Hajdú—Heve* 5:0, Veszprém —Baranya 5:4, Veszprém — Heves 5:4. Hajdú és Veszprém jutott tovább. Nők (17 induló). A csapat­ok egy 5-ös és három 4-es csoportban vívtak kör­mérkőzést A-csoport: Pest—Szabolcs 3:0, Pest—Heves 3:2, Pest—Somogy 1:3, Somogy—Szabolcs 3:0. Somogy—Heves 3:0 Pest és Somogy jutott tovább. B- csoport: Vas—Békés 3:1, Vas—Szolnok 3:1, Vas —Tob­a 3:1. Lapzártáig Vas to­vábbjutása volt biztos. C-csoport: Hajdú — Győr 3:0, Hajdú—Csongrád 3:2. Csong­­rád—Komárom 3:0. Innen Hajdú tovább­jutása vált biztossá lapzártáig. D-cso­port: Baranya —Zala 3:0, Baranya—Nóg­­rád 3:0. Baranya—Bács 3:0, Baranya— Veszprém­ 3:0. Veszprém—Zala 3:2, Veszprém—Bács 5:0. Baranya mellett Veszprém és Zala küzd a továbbjutá­sért. SAKK Férfiak (19 induló): A csapatok há­rom 5-ös és egy 4-es csoportban vívnak körmérkőzést a továbbjutásért. Az első két forduló után az első csoportban Hajdú 6 pontot, a második csoportban Szabolcs 5 pontot, a harmadik csoport­ban Pc-et és Veszprém 4—4 pontot, a negyedik csoportban Komárom, Bács, Mógrád és Cson­grád egyaránt 4—4 pon­tot szerzett. Nők (9 induló): A körmérkőzés har­madik fordulója után 1—2. Pest és Ba­ranya 10.5 p., 3.­­Szolnok 7 p., 4. Vác 5.5 p., 5. Szabolcs 5 p., 6. Békés 3.5 p. NEMZETKÖZI LABDARÚGÓ-MÉRKŐZÉSEK Tatabánya-Komárom-járási válogatott 5:0 (4:0) Távbeszélő-jelentésünk: m (Komárom, április 1.) 5000 néző előtt, Mezihradsky sípjelére a következő öez­­ezeállításban kezdett a tatabányai együttes: Grosics — Hetényi, Polgár, Molnár — Farsang, Peller — Szovják, Lahos, Dombai, Bíró, Pásztor. A Tata­bánya nagy lendülettel kezdett és már a 2. percben megszerezte a vezetést: Szovják futott el a jobb szélen, hosszú keresztlabdáját Pásztor Lajos elé adta, a jobb összekötő Bírót ugratta ki és Bíró közelről a hálóba lőtt. 1:0. Folyta­tódott a tatabányaiak fölénye. A 12. percben ismét Szovják futott el, a Jó beadását Lahos mintegy 14 méterről élesen a jobb alsó sarokba lőtte. 2:0. A 35. percben Biró—Peller-adogatás után Peller Lahos elé tálalt és a jobb­összekötő 12 méterről a jobb felső e»a«»­rokba lőtt. 3:0. A 43. percben négy-öt tatabányai játékos lábán vándorolt a labda, s végül Bíró mintegy­ 10 méter­ről laposan a bal sarokba lőtt. 4:0. A második félidőben Hetényi, Peller é­s Dombai helyett Mészáros, Schédli és Hári játszott. Ebben a játékrészben is többet támadott a Tatabánya, de igen sok helyzetet kihagyott. A nemcsak lel­kesen, hanem jól is játszó hazaiak­ időn­ként igen meleg perceket szereztek Grosics kapuja előtt. A 89. percben esett az ötödik gól: az előretörő Hári mintegy 18 méterről küldte a labdát a bal felső sarokba. 5:0. Jól játszott: Gro­sics, Peller, Szovják, Lahos és Bíró. A csapat csütörtökön délután érke­zik Tatabányára. Bakó László Spartak Sokolovo-Ferencváros 2:1 (2:1) “ Távbeszélő-jelentésünk. — (Prága, április 1.) Utolsó po­rtyamér­­kőzésü­nkre 6000 néző előtt, Karac já­tékvezetése mellett Így álltunk fel: Hor­váth — Bertha, Kiss, Dalnoki I — Ge­rendás, Dékány dr. — Kertész, Orosz, Mátrai, Vilezsál, Fenyvesi. A hazai csa­pat iger­ nagy erőbedobással feküdt a küzdelembe. A 10. percben a jobbezé­­­sőjük b­ein­ indult el, a játékvezető nem sípolt, a labda Pazdera elé került és mintegy 10 méterről élesen a léc alá lőtt 1 :0. A 15. percben nagy kavarodás támadt a kapunk előtt és Jaho­la egy méterről a hálóba tölti 2:0. Ezzel a csehszlovák csapat el is lőtte a puska­porát, mert utána a Ferencváros vette át a játék irányítását. A 16. percben Kies kiállt, Mátrai lett a középhátvéd és Friedmanszky a középcsatár. A 30. percben Gerendás ívelt be, Orosz nagy­szerű fejese a lécről pattant a hálóba, 2:1. A 37. percben Dékány, a 40. perc­­ben­ pedig Friedm­anczky nagy lövése alig kerülte el a kaput. A második félidőben Gerendás he­lyett Vitezsál­­e­m a jobbfedezet és Rá­kosi jött be balösszekötőnek. Ebben a játékrészben állandóan a prágai csapat térfelén folyt a játék A 70. percben Friedmanszky szabályos gólt lőtt, de a játékvezető les címén nem adta meg. A 86. percben egy elöl eívelt szabadrú­gásra Mátrai futott előr­e. A kapus sze­rezte meg a labdát, de Mátrait csúnyán fellökte A játékvezető azonnal tizen­egyest ítélt, de a csehszlovák játékosok heves tiltakozására megmásította dönté­sét és ellenünk ítélt szabadrúgást. E­zen a mérkőzésen különösen Dékány dr., Orosz, Mátrai és Vilez Pál játszott jól. Csütörtökön este indulunk haza pénteken reggel leszünk Budapesten,és Tátrai Sándor Hej, de kemény volt... így győztek fiatal labdarúgóink a spanyolok ellen *- Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentéi*e. — (Plovdiv, április 1.) Úgy emlékszem, hogy utoljára a Vasas KK-gy­őzell­me után vittek le vadon magyar­ pályáról magyar labdarúgóikat. Arra azonban nem emlékszem, hogy külföldön mik­or és hol és melyik kiváló magyar labda­rúgó-csapattal történt ilyen­ eset, mint 19u9. március 31-én Bulgária Satara Zagora nevű vár­osk­áj­án­ak sport­telepén . .. Sztara Zagora... Az ifjúsági labda­rúgó-torna bo­gár szervező bizottságá­nak kiadásában megjelent műsorfüzet­ben erről a városkáról esik a legkeve­sebb szó. Szűkszavú ismertetés szól arról, hogy a „Szredna Gora” hegység alján elterülő , pontosan 56 322 lakosú Sztara Zagora ipari és mező­gazdasági központja ennek a környék­nek és a város napra­ napra fejlődik. A Lenin Parkban új városi sporttelep épült, erről is szó esik a prospektus­ban. Azt hiszem a sztara zagórai Lenin Park virágba borult övezeti városi stadionra, gyümölcsfáiról a mérkőzés egyes mozzanataira, az utána bekövet­kezett valóban ssávszorongató jelenetes­­re emlékezni fognak a spanyolokkal való vérbeli sportcsatát vívó ifjúság­­­ labdarúgóink nemcsak továbbá sport­­pályafutásuk során, hanem egész­ éle­tükön át. Magunk elé képzeljük e szinte még gyermeknek tartott magyar ifi játékosokat, amikor majd évtizedek múltán unokáiknak, vagy utódaiknak mesélnek erről az izgalomban ugyancsak bőv­elkedő győzelemről . . . A termelőszövetkezeti városban nemzetközi mérkőzés napján a földeken a is megszűnt délután fél 4 órakor munka. A beig­­rok a labdarúgó -mérkő­­­zés miatt kiesett órákat talán valame­lyik hol­dvilágos éjszakán pót­oltúk. Az öltözőkben virág, tea, a fákon a kör­nyék zamatos gyümölcsei. S amikor a bolgár játékvezető, Dir­ov és partjelzői, Csukov és Pinzov elfoglalta a helyét, a mellettünk ülő ,­a­z újságíró (Sztara Zagorába a második csoport győztesé­nek látszó olaszok ugyanis újságírót küldtek, nyilván desen megjegyezte:megfigyelőnek­. csen­— Az az érzésem, hogy a középdön­tőben ez olasz csapatnak kemény dió lesz a spanyol együttes... A negyedik, a mi csoportunk első helyezettje ugyanis a második csoport győztesével találkozik a középdöntőben. Az olasz megfigyelő pedig csoportunk várható győztesének, a spanyol csapat­nak a megfigyelésére utazott ide. El­hangzott a sípszó és a bolgár közvetítője a hangszóróba mondta rádió a két csapat összeállítását. Mag­yarország­: Aczél — Nemes, Só­vári, Petrovich — Solymosi, Menczel — Pém, Kékesi, Ihász, Albert, Keglovich. Spanyolország: Rodriguez — Rensi, Ri­­ves, Silvestri — Huartin, Riere — Car­te­g­na, Dominguez, Rana Garcia, Guil­­lot­­a Már az első percekben kiderült, hogy nyilván a luxembourgiak ellen el­ért 10:1-es győzelmünk hatására, spanyolok nem becsülték le a bizton­a­ságot: az osztrákok ellen jobbfedezetben szerepelt Rawa hátravont középcsatárt játszott,­­ a védelmet erősítette az oszt­rákok ellen balösszekötőként szerepelt Gulllo is de most védőfeladatokat ellátó balszélsőként. A luxembourgi kaput 4 — 4 góllal terhelő Kékesit és Albertet úgyszólván az egész mérkőzés alatt nagy hévvel és elég sikeresen fogták közre a spanyol védők. Az első per­cekben idegeskedés jellemezte a mieink játékát. Hozzájá­rult ehhez a pálya rossz talaja is. Szin­te kiszámíthatatlan volt, hogy a labda milyen szögben, hová pattan majd. Emellett a pálya keskeny is volt. A spanyolok sokkal jobban alkalmazkod­tak a talajhoz, mint mi. A magas lab­dákat is rendre elfejelték. A 17. perc­ben üe­ymod­ mégis megtalálta a rést a spanyol védelmen és 14 méterről lőtt. Az ugráló labdát azonban a kapus fogta. Iliász a fedezetek vonalában fő­ként védőfeladatot látott el. A ma­gyar fiúknak túlságosan nagy volt cél. Jól tudták, hogy mit jelent számuk­a­ra az esetleges csupor­­elsőség, s emiatt idegeskedtek. A spanyoloknak sem jel­ezett, hogy eltelt mér 32 p­erc és még mindig 6:6-át mutatott az eredményhir­dető tábla. Ebben a percben a ragyo­góan játszó és kapura törő Keglovichot — a csatársor legjobbját — a kapus­nak álcázott spanyol tou­tcádor bikának nézhette,­­ ha nem is szúrta le, de csú­nyán lerúgta, úgyhogy Keglovichot ki­vitték és hos­szú percekig ápolták. Ez az eset a 16-oson belül történt és a higgadt játékvezető ezt a durvaságot csak 11-essel torolta meg, holott a ka­pust nyugodtan ki is állíthatta volna, (Kékesi a bal sarokba rúgta a büntetőt), 1 :Q a javunkra. Ezután­ a különben sem higgadt vér­mérsékletű spanyol labdarúgók fokozatosan elvesztették higgadtságukat, valahol Bilbaóbban érezhették magukat, arénává igyekeztek változtatni a pályát. Akkor még egyenlíthettek volna, a jobb­­szélső egészen közelről kapu fölé lőtte a labdát. A magyarok a második 40 percet jól kezdték, tűzijátékot rendeztek a kapu előtt. A magyar rakéták azonban sorra lepattantak a ,,spanyolfai”-ról, ettől kezdve már a spanyolok ideges­kedtek, a magyarok játéka pedig sok­kal folyamatosabb lett. Ha két fedeze­tünk jobb labdákkal látja el támadóin­kat, már ezekben a percekben eldönt­hették volna a­ mérkőzés sorsát. A 60. percben a spanyol kapus idegeskedésé­ben a 16-oson túlról rúgta ki a labdát. A megítélt szabadrúgást Kékesi Albert­hez, ő Pémhez továbbította, a szombat­­helyi fiú pedig 14 méterről a léc alá lőtt, 2:0 a javunkra! 20 perc volt még hátra. 20 nehéz perc. Védelmünk, élén­k­en állt a lábán. Petrovich-csal kitű­A spanyolok pedig vérbenforgó szemekkel, félelmetesen eltorzult arccal, most már­ fékevesztet­ten és életveszélyesen ragd­alóztak, rugdaltak. Ez majdnem a jobbössze­kötőnkbe és a kapusunkba került. A 65. percben Kékesit, utána Aczélt rúgta meg Garcia. A játékvezető kiállította a magáról megfeledkezett spanyol bal­­összekötőt, a 71. percben a bőszen kapuratörő Caríagna a levegőben ös­­­szeütközött az ösztönösen összehúzód­ó Aczéllal. Aczé­l volt a keményebb és a spanyol fiút le kellett vinni a pályáról. Az utolsó kilenc perc talán a svájci VB magyar—brazil mérkőzésének egyes jeleneteit idézte ... A magyar fiúk hal­latlan önuralommal ügyeltek arra, hogy az ifjúsági labdarúgó-torna szelle­mében játsszák le a hátralevő perceket. N­agy nehezen eljött az utolsó perc is: 2:0-ra győztünk. Más,ha a spanyol labdarúgók számára egy világ omlott volna tis­ze. Pedi­g a spanyol együttes az UEFA-torna mező­nyének egyik legnagyobb képességű csapata, s ha játszanak, futballoztak volna, a magyar együttes­ek ta­x­i sok­kal nehezeb l­­ett volna a­­ dolga velük szemben. A m­a­gyar fiúk, a Lyukasi tón, Karancsalján, Vas megyebeli, a Rába partján, a Mecsek alján és fuvarosunk grundj­ain felnevelődött kitűnő futballis­táink legnagyobb erénye a lelkesség és a küzdeni tudts volt. Ezek a fiúk a mérkőzés után megcsókolták piros-fehér és zöld színekkel ékeskedő vérrel és verejtékkel áth­alott mezüket . .. Szerdán éjjel érkeztünk vissza plov­­divi támaszpontunkra. Árki dr. hajna­lig járta a szobákat borogatást tett a sajgó Iá­bájtra, bekötöz­e a sebeket. Reggel pedig Hoffer Józ­ef szövetségi kapitány e­ég sápadt arccal mondta: — Tele vagyunk sérültekkel, Albert pedig tárait, pihennie kell. Aczél semmi­lyen körülmények között sem játszhat az osztrákok ellen, mert a jobb térde csúnyán bedagadt, Köves játékára sem kerülhet sor, s Petrovich­ is érzi még bokáján a spanyoloktól kapott­­ emléke­ket Csütörtökön az osztrákok ellen valószínűleg így éli fel a csapat: Takács — Kürtösi, Sóvár,, Pel­ovich — Ihász, Menczel — Keg­ovich, Kékesi, Nagy B., Kovács II, Radics. Hogy mi l.sz c.ülö­t­kön délután Dimitrovgrádba ,i az vez rá. _k­e.heu?— Azt majd csütörtökön en.e­c.mo­djuk. F»k*t« Pál Nagyszabású nemzetközi egyéni ökölvívó-versenyt rendez az Osztrák Ökölvívó Szövetség pénteken és szombaton este Innsbruck­ban. A versenyre magyar ökölvívókat is meghívtak. Az előzetes értesülések szerint az osztrák és a magyar verseny­zőkön kívül svájci, esetleg oasz ököl­vívók rés­zvétele várható. A­z érdekes­nek ígérkező nemzetközi tor­n­ára N­ag­y J. (barma:súly), Pál (dsváátöen­y) és Sebük II (váltósúly) utazik. A magyar versenyzők az e­utazás előtti naj>on, szerdán délelőtt még komoly erőnléti edzést tartottak a Sportcsarnokban.

Next