Népsport, 1959. május (15. évfolyam, 86-107. szám)

1959-05-01 / 86. szám

A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORT TANÁCS LAPJA PÉNTEK, 1959. MÁJUS 1. Ára : 1 forint XV. ÉVFOLYAM, 86. SZÁM MÁJUSI KÖSZÖNTŐ Ember, figyelj! Ma téged köszönt a világ. Téged ünnepel fáradhatatlanul küzdő és annyi megpróbáltatás után is bizakodó em­ber, kinek verítéke és vére tette termékeny­­nyé az emberi haladás humuszát, kinek le­győzhetetlen alkotó kedve diadalmasan élte túl az évszázadok és az évezredek viharait. Május első napja a te öntudatraébredé­­sed örök emlékeztetője. Jelképe az igazi emberek, a munkásemberek egymásratalá­­lásából fakadó hatalmas erőnek, amely nap­ról napra sokasodik és megtorpanás nélkül halad történelemszabta útján, hogy új, igazságos, becsületes, humánus életet te­remtsen a földön. Figyelmezz és emlékezz ember, akárme­lyik pontján élsz is,a földkerekségnek. Ezen a minden ízében, illatában és hagyományai­ban megújulást sugárzó, szép tavaszi napon ünnepeld önmagad és gondolj azokra az eszmékre, amelyek már meghozták a sza­badságot a munkásemberek egy részének és amelyek új tavaszt ígérnek az egész em­beriségnek. Tégy számvetést, végy sorra mindent, ami segített eljutni a mai napig, ami híven szolgálta a nemzetközi munkás­­szolidaritás diadalmas gondolatának terje­dését. Tapasztalni fogod, hogy e tényezők sokaságában nem foglalja el az utolsó he­lyet az a tömegmozgalom, amelynek talán te is őszinte és odaadó híve vagy, amelyet talán csak távolról figyelsz együttérzéssel, vagy amely mellett eddig figyelm­etlenül, érdeklődés nélkül haladtál el. Koraink egyik nagyhatású és hatalmas tömegekre kiterje­dő, világméretű önkéles mozgalma ez: a sport Ne kicsinyeid le e tényező jelentőségét, mert a sport a munkásmozgalmak fejlődé­sének minden korszakában számottevő sze­repet kapott. Egyike volt azoknak az oszlo­poknak, amelyekre az egyre terebélyesedő mozgalom épülete támaszkodhatott. A ma­gyar munkásmozgalom történetében lapoz­gatva büszkén állapíthatjuk meg, hogy nem sokkal az első polgári sportegyesületek meg­alakulása után létrejöttek a munkássport­­egyesületek is, amelyek a munkássport és ezzel az egész magyar sportmozgalom fejlő­désének legtermékenyebb és legegészsége­sebb televényei voltak. A Herkules sport­egyesülettől az MTE-ig, a munkássport­­egyesületek az akkor elnyomott, jogfosztott munkásfiatalság kedvenc találkozóhelyei voltak, ahol megteremtették önmaguk szá­mára a rendszeres testgyakorlás sok szóra­kozást és örömet nyújtó lehetőségein kívül a haladó gondolatok népszerűsítésének és terjesztésének alkalmait is. A munkásmozgalmak e korszakának leg­­romantikusabb és legvonzóbb eseményei fűződtek a sporthoz. A felszabadulás előtti évek munkásmozgalmának részvevői között aligha akad valaki, akit ne fűzne az emlé­kek serege Gödhöz, a híres fészekhez vagy Horányhoz, a másik találkozóhelyhez, amelyek éppen a sport révén nyertek a minden gyanús jelre elevenen ügyelő ható­ságuk előtt létjogosultságot. De tévednél, ha azt hinnéd, hogy a sport ezzel be is töltötte hivatását. A munkásság vezetői már akkor felismer­ték, hogy a sport, a versenyzés, a kirándu­lás életel­elt a többségükben egyoldalú, fá­rasztó fizikai munkát végző fiatal emberek­nek. Látták, hogy a sportversenyek, a mun­kásbajnokságok, a természetjáró túrák ne­mes szórakozást jelentenek a dolgozóknak, hasznosan járulnak hozzá testi és szellemi fejlődésükhöz. Az már csak a gyakorlat­ban derült ki, hogy a sporttalálkozók olyan hatással vannak a munkásöntudat kibonta­koztatására és a közösségi érzés erősödésé­re, mint az élesztő a kenyértésztára, hogy a sport csodálatos varázsszer, amely éppen az öntudatra ébredés első lépcsőfokain járók lépteit egyengeti a legjobban, reájuk gyako­rol leküzdhetetlen vonzerőt. Az azonos társadalmi osztályhoz tartozó, azonos érdekű, hasonló gondolkodású fia­talok közösségében azonos politikai meg­győződés kezdett kialakulni, tekintve, hogy a fiatal munkássporttolók világnézetének fejlődésére döntő hatással voltak a tapasz­talt, eszmeileg jól képzett, szilárd talajon álló elvtársak. A sport tehát nem ürügy volt a politizálásra, hanem a körülményeknél fog­va nyert határozott politik­ai irányt és tar­talmat. A nemzetközi munkáskapcsolatok erősödésének természetes velejárói voltak a sportoló munkások találkozói, a munkás­­olimpiák, amelyeken a munkásszervezetek támogatásával a dolgozók nemzetközi össze­tartozásának érzése ragyogó és nagy hatású t megnyilatkozást nyert. Figyelő tekinteted nem kerülheti el, hogy a munkásmozgalmi hagyományok milyen következményekkel jártak, hogy a mag, amelyet az első munkássportolók elvetet­ték, mily csodálatos és sokszínű világgá fejlődött előbb a szocialista Szovjetunióban, majd a szocializmus építésének útjára lépő országokban, így hazánkban is. A kommu­nista párt vezette népi állam következetes elveihez: népi testkultúra kialakítására tö­rekszik. A sport és a testnevelés állami ügy, az állam a szakszervezetek, az ifjúsági szer­vezetek és a sportszervezetek segítségével a dolgozó tömegek százezrei előtt nyitja meg a sportpályák kapuit. Hazánkban például a felszabadulás óta megtízszereződött a rend­szeresen sportolók száma. ársz az országban és nyitva tartod a­­ szemed. Hétköznapinak tűnik számodra a látvány, hogy amerre a vonat elpöfékel, vagy az országút elvezet, sohasem hiányzik a képből a fehérre meszelt futballkapu, a hálóval ékesített röplabda-pálya, az iskolák környékéről a kispályás kézilabdázásra ki­mért és kirajzolt terület. Vörös salakos, gondozott atlétikai futópályákat találsz isten háta mögötti, eldugott kis falvakban és szombat-vasárnaponként fiatal sportembe­rek énekétől hangosak a vasúti kocsik és az országutak. Aztán találkozol emberekkel, szürke, hét­köznapi megjelenésű, gondterhelt tanítók­kal, kemény, mezei munkától érdes kezű, napszítta e redős ábrázatú parasztokkal, olaj­foltos ruhájú, a gép mellől éppen csak fél­rehívott, a mindennapos munka lázában égő, a nap mint nap megújuló feladatokon töprengő esztergályosokkal és másokkal, sokféle emberrel, fiatalabbakkal és időseb­bekkel, akik számára ez a szó, hogy sport olyan, mint a hatalmas erőműveknek a vezérlőberendezésükön végrehajtott gomb­nyomás. Zsilipek nyílnak fel, mint bőszen zu­hogó áradat, ömlenek a szavak, mert kimerít­hetetlen téma került szőnyegre, beláthatsz a szív, az érzelem legtitkosabb rejtekeibe. Sétálsz a városokban és nincs a napnak órája, kora reggeltől késő estig, hogy ne találkoznál s­por­tzsákos, edzésre, versenyre siető, vagy onnan éppen hazatérő fiatal­emberekkel és leányokkal, derűs, kiegyen­súlyozott, arányosan fejlett férfiakkal és nőkkel, akik úgy élnek a sporttal, mint a hétköznapi ember a vízzel vagy a kenyérrel. Otthon, munka után, pihenés közben, vagy vacsora idején beszélgetsz iskolás­korú gyermekeddel a nap eseményeiről, a leckéről, a tanárokról, az osztálytársakról. És mindennap és minden alkalommal, szin­te végzetszerű elkerülhetetlenséggel, és is­mét és ismét beszélgetés közben elérkeztek a kerek bőrlabdához, a bolyhos teniszlab­dához, a tornacipőhöz, a súlygolyóhoz, a kerékpárhoz, vagy éppen az úszósapkához. Az évtizedeken át kimosott, gátakkal gon­dosan korlátok közé szorított mederben höm­pölygő életforma folyama napjainkban forrásban, buzogásban van, olyan, mint a tenger, amelynek mélyén tűzhányó szabadít fel mérhetetlen energiákat. A mi életünk is forrong, új utakat keres, az új társadalmi rendnek megfelelő megnyilvánulási formá­kat igyekszik kialakítani. Már ma sem két­séges, hogy az épülő, a formálódó új ember és új társadalom életének szerves része lesz a sport. Tapasztalhatod ezt, ha összehasonlí­tást teszel önmagad és gyermekeid élet­rendje és életmódja között, ha összeveted kortársaid és a szemed előtt felnövő ifjúság igényeit, vágyait és reményeit. A nép állama minden erejével támogatja az emberekben lezajló belső változások ki­bontakoztatását és eddig is százmilliókat ál­dozott többek között a sportolás jobb fel­tételeinek a megteremtésére. A szakszer­vezetek és az ifjúsági szervezetek pedig lankadatlan erővel teremtik a sporttal való ismerkedés és barátkozás alkalmait. A sportünnepélyek, a tömegversenyek, a szak­mai, az üzemi és a vállalati bajnokságok százezreiket foglalkoztatnák rendszeresen és az iskolákon kívül a legnagyobb hatást érik el a sport népszerűsítésében. A munkás sportegyesületek hagyományait folytató mai sportegyesületeink a legkülönfélébb sport­ágakban nyújtanak lehetőséget a tehetséges fiataloknak a rendszeres versenyzésre, a korszerű edzésre és a bennük rejlő sport­beli képességek kiaknázására. Mindez érted történik, ember! Szeresd a sportod, segítsd népszerűsödését és terjedését. Ahogy épül a szocializmus, úgy válik fokozatosan könnyebbé az életed. A munkásosztály létrehozta társadalmi rendben mindenki a közjóért dolgozik, ez egyben azt jelenti, hogy javulnak a munka­­feltételek és körülmények, rövidebb időt kell az embernek fárasztó fizikai vagy szellemi munkával töltenie, lépésről lépésre több ideje jut a pihenésre, a szórakozásra és önmaga képzésére. Ebben pedig újra jelentkezik a sport. A sport, amely pihenés, szórakozás és önképzés is egyben. Sportmozgalmunk nap­ról napra gazdagodik, színesedik és köz­ben készül arra az időre, amikor a sport a társadalom minden tagjának éppúgy min­dennapos szükséglete lesz, mint most a táp­lálkozás, vagy a ruházkodás. A dolgozó ember napjainkban — ha nem szurkoló — még csak a nagy nemzetközi sporttalálkozók idején, a kiemelkedő sike­rek, az emberfeletti teljesítmények, a nagy és váratlan kudarcok alkalmával figyel fel a sport eseményeire. Ez nem véletlen. A legérdekesebbek és a legszínvonalasabbak azok az események, amelyek a nemzetközi sportélet csúcsain zajlanak le. Te sem voltál kivétel és te is ott ültél a rádió mellett, amikor Londonban az acél­idegzetű Takács Károly, dacolva a technikai hibával, a versenybíróság akadékoskodásá­val, első olimpiai aranyérmét szerezte meg. Te sem vontad meg elismerésedet az örök­ifjú Elek Ilonától, akit nem tudtak össze­zúzni tizenkét év háborúval, üldöztetéssel és egyéb megpróbáltatásokkal súlyosbított viharai és aki méltó válaszként a vérgőzös, az embereket faji alapon osztályozó botor eszmének, az angol fővárosban is fellépett a győzelmi emelvény legmagasabb csúcsára. A te kebled is dagadt a londoni tíztől, az azt követő világbajnokságoktól, Eurós­a-bajnok­­ságoktól legjobbjaink eredményeinek szédü­letes iramú fejlődésétől. És ne is tagadd, te is összeszorított fogakkal, tenyeredbe mélyesz­­tett körömmel vártad a híreket Helsinkiből, nappal és éjjel, társaságban és egyedül, ki­mondva és belsődbe rejtve szurkoltál a ti­zenegyedikért, a tizenkettedikért, jajongva és a telepátia összes módszereit latolgatva próbáltál erőt, lelkesedést, kitartást sugá­rozni a tizenharmadikért, a tizennegyedikért, a tizenötödikért küzdőknek, és a siker, a dia­dal örökre feledhetetlen élményével, még mindig a feszültség lázában mondtál köszö­netét kedvencednek, a keményöklű, cigányos bajszú Papp Lacinak a tizenhatodikért. Hasonló nagy pillanatai bőven voltak még sportéletünknek, s ezek hatása alól még te, átlagember sem tudtad kivonni magad. De csak a sikereket és a kudarcokat láttad, és nem vetted észre, hogy a győzelmeken és a vereségeken túl a nagy nemzetközi sporttalálkozóknak más jelentőségük is van. Ezek a versenyek egy-egy sokszor foszla­dozó és vékony szálat jelentenek abból a fonalból, amely napjaink két táborra sza­kadt világát próbálja összefűzni. Kevesen látják a nagy sportteljesítmények lélegzet­elállító izgalmai mögött, hogy e találkozók többek, mint sportesemények, mert köze­lebb hozzák egymáshoz az embereket, egy­más erényeinek és képességeinek kölcsönös megbecsülésére sámítják a népeket, tehát a közeledést és a világnak oly fontos, minden ember által annyira óhajtott termékeny békét szolgálják. Ez is magyarázata annak, hogy a Szov­jetunió és a szocializmus építésének útján haladó országok, közöttük a mi or­szágunk sportolói céltudatosan törekszenek a nemzetközi sportbaráti kapcsolatok sok­rétű és széleskörű ápolására. Teszik ezt első­sorban azért, hogy ezzel is kifejezzék: bé­kében és barátságban kívánnak élni a világ minden népével, de teszik azért is, hogy mindenütt bebizonyítsák sportmozgalmuk állandó fejlődését, testkultúrájuk színvona­lának évről évre tapasztalható emelkedését. Láss világosan, embert Tanulj a múlttól és okulj a jelenből. A te ünnepeden, május első napján számveté­sedből ne hagyd ki a sportot, ne feledkezz meg arról a mozgalomról, amely oly sok hasznodra volt fejlődésed során. Ismerd meg a sportot, ha eddig nem is­merted, szeresd jobban, ha eddig is szeret­ted, önmagadat becsülöd vele, segítő­társadat tiszteled benne, azt a mozgalmat üdvözlöd, amelynek nem kis része volt benne, hogy eljutottál a mai napig, amikor a föld egy tekintélyes részén szabadságban ünnepelheted magad, amikor büszkén és a boldog jövő biztos tudatában fogadhatod a munkásemberr­ek kijáró üdvözlést, a májusi köszöntőt. CSEPELI SZABÓ BÉLA: AZ ELSŐ KÜZDŐTÉR... — Ének egy külvárosi grundról — El-elcsavargok olykor elborongva, ha szél tárja ki lelkem kapuját: vajon merre vagy, élsz-e Deák Jóska? ■— Árnyékod némán suhan rajtam át. Emlékszel-e a sápadt, szőke grundra, a Papírgyár füst­hálója alatt, hol első focink úgy szállt homlokunkra, mint felhős égre rőt, parányi Nap. A „Nagy-Homok” volt számunkra az Éden, s a Küzdőtér, mely perzselt, mint a láng, nyűtt csukákban, megsebezve, éhen ostromoltunk rejtelmes világ ... Hej, cimborák, a gomolygó időben; Belovin, Deme, Juhász, Vas-fiúk — a grundról lám, mely itt lobog előttem, nagyobb „pályákra” kanyarog az út. Víg arénákból zord acél­mezőkre lendültünk zúgva, lázadozva át, s fényre szomjazva, fényre és örömre, döngetjük immár az ég kapuját. A Kék Kaput, mely szikrázik a térben, s melyből sóhajtva felvacog a mély, ha megzörgeti bátran és keményen csillag­hálóját ész és szenvedély, — de jó fiúk, hej, régi jó barátok, kiket új harcok friss hulláma ver, járjuk bár fent a szférákban a táncot, az első grundot ne feledjük el. A vén grundot a külváros ölében, hol kamasz­ arcunkra kiforrt a hab, s hol úgy száll íme, szép ívvel az égen, a derűs Nap, mint kerek bőrdarab... Csepel, 1959 A nyári spartakiád-versenyek kezdetén A Vas megyei Telekes tsz-község sportköre az ősszel sportpálya létesíté­sére , alkalmas területet kért és kapott a tanács­tól. A sportpálya elké­szülte után most a közz­ség idei legnagyobb sport­­eseményével, a spartakiád­­dal avatják a pályát. Sportkör alakult a Zala megyei Kávás községben. A kisközségben eddig nem volt sportélet, ez elmúlt hetekben azonban a fia­talság úgy döntött, hogy rendszeressé teszi a test­edzést, s az idei sparta­­kiábon atlétikában és röp- labdába­n­ már szerepelte­tik a sportolókat.­­ A Za­la megyei TST 40 000 fo­rint értékű sportfelszere­léssel jutalmazza azokat a falusi sportköröket, ame­lyek a járási és a megyei spartakiád-döntőkön a tö­megességi és minőségi pontversenyben a legjobb eredményeket érik el. Ilyen és ehhez hasonló spartakiád-híreket mosta­nában gyakran kapunk az ország minden részéből, s ez azt is jelenti, hogy fal­vai­nk­nak­ sincs a sportban megállás. Hiszen a kitű­nően sikerült őszi-téli spartakiád-döntő után a résztvevők úgyszólván még alig mesélhették el az otthon maradt fiataloknak a háromnapos küzdelem felejthetetlen fővárosi él­ményeit, máris elkezdődtek a nyári spartakiád előkészületei. Újra országszerte sparta­­kiád-láz van a falusi fia­talok körében. Ezekben a hetekben a kellemes tava­szi idő sok-sok fiatalt ki­csalt a sportpályákra. Pat­tog a labda a kifeszített háló fölött, s ahogy a he­tek múlnak, az izmos, ka­rok egyre messzebbre re­pítik a gránátot. A frissen ásott ugróhelyek körül is nagy izgalommal mérics­kélnek, magyaráznak egy­másnak a lelkes fiatalok. Aki ma még egyedül ment ki az edzésre, holnap esetleg már másod-, sőt harmadmagával jelenik meg ott, s ez így van jól. Ami tegnap elég volt, az ma már kevés. Nagyobbak az igények, de nagyobbak a célkitűzések is. Ahol ta­valy 5000 volt a spartakiá­­don résztvettek száma, ott 6-7000 résztvevővel szá­molnak, s ez is helyes. Nincsen olyan sok jelent­kező, amennyit a sport­­pályák be ne tudnának fo­gadni. Ehhez azonban nem elegendő a KISZ sportfelelős, a TST-elnök, s egy-két társadalmi aktí­va lelkes munkája. Szük­séges a tanács, a pedagó­gusok, a sportkör nagy­fokú támogatása, sok he­lyen a szülők megértése vagy meggyőzése, s a ver­senyzőknek is arra kell törekedniük. Hogy minél több ismerőst, barátot nyerjenek meg a sport, a testedzést a spartakiád szá­mára. Aki egyszer a sport, a versenyzés édes ízét megkóstolta, a sport, a testedzés örömét, előnyeit megismerte, az nehezen válik meg a sportpályától. Olyan ez, mint a gyerek számára a játékszer, sok felnőtt számára a r­apd séta. Az idén először szere­pel az atlétika, a kerék­pár, a röplabda és a terme mellett a kispályás kézi­labda és a kisegolyós teke. Azz­al, hogy az idei ver­senysorozat két — való­ban népszerű — sportág­gal bővült, bizonyára to­­vább fokozódik a sparta­kiád népszerűsége, hiszen most már minden falusi fiatal megtalálhatja a ked­vére való sportágat, ver­seny­számot a sparta­kiá­­don. Amikor örömmel beszé­lünk az elmúlt évek sper­­takiád-esikereiről, az I. Őszi-téli spartakiád szép sikeréről a versenyek megindulása előtt, másról is kell beszélnünk. Az el­múlt években egyes hely­ségekben szokássá vált, hogy jobbám a sportkör tényleges sportolói indul­tak el a községi sparta­­kiádóikon. A különböző bajnokságokban részt vett labdarúgók indulása egy­­egy atlétikai számban vagy más sportágban (ha a kiírásoknak megfelelően az indulásra jogosultak) egyáltalán nem tiltott ugyan (sőt erőnléti szem­pontból hasznos is), de a spartakiád elsősorban azok versenye, akik nem részesültek vagy része­sülnek a sport örömeiben, nem élvezhették eddig a sportolás előnyeit, testet felüdítő, lelket vidító nagyszerű hatását. KISZ- sportfelelősök TST-elnö­­kök, tanítók, tanárok, ta­nácsi, sportköri vezetők! Ezeknek a fiataloknak a magnyerésére kell elsősorban töreked­nünk, ezeket a fiatalokat kell megnyernünk a spar­­takiád számára. Megfelelő és hozzá­értő kutatómunkával — véleményünk szerint — számos­ falusi tehetség ke­rülhetne a különböző sportágakban felszínre ör­vendetes, hogy ennek a gondolatnak e helyességét egyre többen ismerik fel. A spartakiád-versenyek .Jó alkalmat nyújtanak a szak­embereknek arra, hogy búvárkodjanak, kutassa­nak. Telekesen, Miháldon, Kis­­komáromban, Magyarszer­­dahelyen és még sok-sok más községben május else­jén többszörös ünnepet ül a falu fiatalsága. Ünnep­ük legelsős­or­ban a prole­tár Internacionalizmus nagy ünnepét,­e ünnepel­nek a magyar falvak leg­népszerűbb tömeg­verse­­nyével, a spartakiáddal. Eredményes munkát kí­vánunk a falusi spartakiád minden rendezőjének és minden versenyzőjének.

Next