Népsport, 1959. június (15. évfolyam, 108-129. szám)

1959-06-01 / 108. szám

^ fi­a ________A MAGYAR TESTNEVELÉS­ É­S SPORT TANÁCS LAPJA HÉTFŐ, 1959. JÚNIUS 1. * Ára: 1 forint h­­ev. ÉVFOLYAM, 108. SZÁM A Szovjetunió nyerte a kosárlabda Európa Bajnokságot «» Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése: ■— (Isztanbul, május 31). A pillanat az ember életének egy jelentéktelen töre­déke. Észre sem vesszük, ha elszáll, csak az üres pillanat tűnik örökké­valóságnak. Ha az üres pillanat — örökkévalóság, akkor az eseménydús pillanat — maga a lökhajtásos sebes­ség. Most már idestova két hete ebben a lökhajtásos tempóban élnek, játsza­nak, izgulnak a kosárlabda EB rész­vevői, nézői. Az EB-n­ nincsenek üres pillanatok, jelentéktelen küzdelmek, csak szédítő, kavargó, lendületes meg­lepetések, megdöbbenés ... öröm ... szomorúság . .. várakozás . . . Éppen ez­­ szép ezekben a sporttalálkozókban. A néző azért ül itt szívesen, mert magá­val ragadja a pillanatok nagyszerűsége. Leül, hogy megnézzen egy "sima mér­kőzést és mire felocsúdik, már ott a meglepetés. Jó ez az iram a nézőnek, de néha jó lenne már egy kicsit pihen­ni sablonos nyugalomban , amikor a magyar csapat játszik. De nem, fiaink játéka mellett nem lehet megnyugodni Sokszor csapnivalóan rosszul, máskor imponálóan jól játszanak. Megint máskor úgy kezdődik és folytatódik, hogy­­el­hengerlik az ellenfelet. Aztán jön­­a II félidő, mint a franciák e­­len és az em­ber hihetetlenül rázza a fejét Ez ugyan­játszott?*1*1’ amely az 1 félidőben : Mert néz­zük csak ... kell, Vappel Sztanikovics (Jugoszláv) ve­zetésével ült össze a zsűri. Szovjet, csehszlovák, bolgár, olasz, jugoszláv összetételű bíróság foglalkozott az óvással. Hoss­zas vita után, éjjel egy órakor született meg a döntés. Elutasí­tották a francia együttes óvását. Ma­radt tehát a pályán kiharcolt végered­mény, amely a magyar csapat 2 pon­tos győzelmét jelenti. A szovjet—csehszlovák találkozón a csehszlovákok nagyszerű játékokat i­tskikoltak elő. Hihetetlen harci kedvvel vetették magukat a küzdelem­be. A középjátékosok, Tetiva, Tomssek és Sl­erik kitűnő teljesítményt nyújtot­tak, különösen, ha összehasonlítjuk a mi középjátékosaink eddigi teljesítmé­nyével. A szovjet középjátékosok, Zub­­kov és Krumins is csak 14, illetve 8 pontot tudtak mellettük dobni. A csehszlovákok nagyon készültek a szovjet csapat elleni mérkőzésre. A já­tékosok a pályán harcoltak, a cseh­szlovák vezetők és edzők pedig a kia­padón izgultak. Iván Strazek, a cseh­szlovák csapat másodedzője, vendége a sajtóterasznak le, ugyanis mellékesen egy prágai újságot is tudósít. Amikor vége volt a szovjet—csehszlovák mér­kőzésnek, telefonhoz hívták. Strazek elmondta az összeállításokat, a kosár­dobókat, majd arra került sor, hogy mondjon valamit a mérkőzés lezajlásá­­ról le. Döbbenten szólt oda Oberallnak, a csehszlovák játékvezetőnek. ..Mondd csak, mit is játszottunk mi?" Az újságok egyre több helyet szen­telnek a szenzációknak, a storiknak. A magyar—francia találkozó végén 8—10 fotós állt a pálya sarkában, a magyar edzőt és játékosokat megrohanták az újságírók, hogy nyilatkozatokat kérje­nek. Persze akkor még nem tudták, hogy óvás alatt van a mérkőzés. Ami­kor azonban kiderült, rögtön átpártol­tak a franciákhoz, akik készségesen osztogatták a nyilatkozatokat. Ezekkel a nyilatkozatokkal azonban az újságok nem sokat értek a versenybíróság dön­tése után. Dehát ilyen balszerencse már a szakmával jár. Én is előre megtervez­tem, hogy mit fogok írni a magyar csapat 10 pontos győzelméről. A mérkőzéseken kívül az újságokban a legtöbb sízó az Európa-válogatottról esik, amelyet Robert Bushnel akar ösz­szeállítani, hogy elvigye egy amerikai portyára. Az egyik török újság, a Yeni Sahab készséggel Bushnel segítségére sietett ebben a kérdésben és összeállí­tott 12 játékost, akik szerinte a legjob­bak. 1. Kovacs (jugoszláv), 2. Zubkov (szovjet), 3. Raumins (szovjet), 4 .Gre­min­ger (magyyar), 5. Simon (magyar), 6. Baumruk (csehszlovák), 7. Tetiva (cseh­szlovák), 8. Atanaszov (bolgár), 9. St­­­veniers (belga), 10. Novacek (román), 11. Mircsev (bolgár), 12. Mayeur (fran­cia). Az nem túlságosan zavarja a szóban forgó újságot, hogy ebben a csapat­ban 8 középjátékos van. A rendező bi­zottság is szavazólapokat osztott ki az edzők között az 5 legjobb játékos meg­választására. Az edzők csapata a követ­kező: 1. Zubkov (szovjet), 2. Kovacs (jugo­szláv), 3. Greminger (magyar), 4. Baum­ruk (csehszlovák), 5. Valdmanis (szov­jet). Ez már lényegesen közelebb áll a valósághoz. De nem jelenti azt, hogy közelebb áll az Európa-vál­ogatotthoz. Csehszlovákia—Magyarország 71:61 (32:21) Játékvezető: Weber (Svájc), Cola­cogen (Törökország). Csehszlovákia: Konvicka (12), D. L­u­kas­ik (16) — Tomasek (0) — Baumruk (23), Tetiva (10). Cs. Sip (2), Ryn­ch (8), Skerik (0), B. Lukasik (0), Krivy (0). Magyarország: Bánhegyi (9), Czinkán (3) — Simon (7) — Temesvári (3), Gre­­minger (4), Cs- Bencze (20), Zsíros (8), Boháty (2), Judik (2), Glata (2), Gabá-PyAz eső elmossta Isztambulba® a sza­badtéri mérkőzést és így terembe kény­szerültek a csapatok. Szinte végig a csehszlovákok vezettek a mérkőzésen, a mieink túlságosan idegesen játszot­tak és így ezt a nagy küzdelmet a csehszlovák csapat megérdemelten nyerte meg.★ Szovjetunió —Franciaország 88:72 (37:30). A Szovjetunió csapata tehát ve­retlenül nyerte az Európa-bajnokságot. Az 5 — 8. helyért: Bulgária—Belgium 72:49 (34:31), L­en­­gyelország­—Románia 67:66 (35:34). A sorrend: 5. Bulgária, 6. Lengyelország, 7. Belgium, 8. Románia. A 9 — 11. helyért: Olaszország—Izrael 75:56. A sorrend: 9. Jugoszlávia, 1­0. Olaszország, 11. Izrael. A 12 — 14. helyért: Törökország—Finnország 62:57. A sor­rend: 12. Törökország, 13. Finnország, 14. NDK. A 15-17. helyért: Spanyolország—Irán 71:42. A sor­­rend: 15. Spanyolország, 16. Ausztria, 17. Irán. Teljesen simán indult a mérkőzés. Az első percek hullámzó játéka után nyugodtan játszottunk és a franciák laza védekezését jól kihasználta a ma­gyar csapat, percről percre szerezte a pontokat. A franciák csak büntetőket tudtak kiharcolni. Erre jellemző, hogy percben dobták az első kettős ko­sarat. A magyaroktól lehetett látni szép dolgokat. Cseleket, tempókat, amivel szemben a franciák tehetetlenek vol­tak, és mozgást, sok mozgást, amivel kizökken­tették az előző napi mérkő­zéstől meglehetősen fáradt franciákat. Volt ugyan egy-két helyzet, ami ki­használatlanul maradt, persze nem büntetlenül. A 9. percben 22:20 volt a mérkőzés állása, de a 15. percben már 32:21-re vezetett a magyar csapat. A franciák sokat cserélgettek. Lefevre jött be a pályára, könnyedén tudták le­fogni a magyar fiúk. Mayeur viszont megoldhatatlan feladatot jelentett. De nem volt még semmi baj. A félidőben 38:24,volt az eredmény. 12 ponttal ve­zettek a magyarok. Úgy látszott, szinte el sem veszthetik a magyar fiúk, csak növelhetik az előnyt a továbbiakban. Jött a II. félidő. Sok helyzet maradt ki, így egész szezonra sok lett volna. Kö­zé­pjátékosaink nagy pillanatokat sza­lasztottak el, olyanokat, amelyeket ha kihasználnak, akkor senki nem veheti el tőlük a 2. helyet, még akkor sem, ha történetesen kikapunk a csehszlová­koktól. Szorosan alakult a II. félidő, pedig az első 6 percben nem engedték 10 pont alá a magyarok a vezetést. De sajnos, a II. félidő is 20 percből áll és az elkövetkezendő 14 perc tagadhatat­lanul a francia csapaté volt. A 10. percben 48:44, a 12. percben 50:47, 56:52, 58:52, 58:54, 58:58... és ez így ment egészen addig, amíg a franciák kiegyenlítettek. Közben tudik ki­pontozódott. A 19. percben, amikor Czinkán ké­szült a labdát Temesvárihoz továbbítani de ő a labdát nem érte utól. A magyar­ csapat időt kért. Az időmérő e­z időt megadta és ezt sípszóval is jelezte. Monclair lerohant a pályáról és a ver­senybíróság asztalánál oldaldobást kö­vetelt és technikait a magyar csapat ellen­. Percekig állt a játék. A játék­vezetők és az időmérők helyt adtak a magyar csapat időkérelmének, miután a magyar edző ak­kor kérte az időt, ami­kor a labda a magyar csapat birtoká­ban volt, sőt Temesvári is a fel után vesztette el a labdát. Az időkérés után a magyarok haj­tották végre a bedobást, amelyből Bán­hegyi ment el, de csak büntetőt tudott kiharcolni. 60:59-re vezetett a magyar csapat. A 20. percben Bánhegyi Chriet­­te­ csapott össze. A magyar fiú ezzel összeszedte az 5. személyi hibáját és kiállt a játékból. Christ pedig bedobta a büntetőt. 60:60. A büntető végrehaj­tása után a magyarok birtokában­­volt a labda. A francia zóna előtt Greminger­­ütögette le a labdát és mintegy 5 mp volt hátra, amikor Greminger hirtelen Czinkánhoz játszott, aki a balszélre ki­húzódva mintegy 8 méterről eldobta Kosár!!! És vége is volt a mérkőzés­nek ... 62:60-ra győzött a magyar csapat A franciák méltatlankodtak és a stadion felét megtöltő francia tengerészek ugyancsak fütyültek. Azután, amikor kiesé elültek a mér­kőzés izgalmának hullámai, a franciák megóvták a találkozót. A Hilton szállóban VR ö&eze & -/r­e': ■ Tor*mész*1.esen, ebből az all'' mondott a részvételről Hepp K­ r. -k­­ó * francia Robert Buethnell, a két érdé A Csepel ugrott a tabella élére, de a bajnoki címért folyó küzdelem továbbra is nyílt Az időjárás nem fogadta kegyeibe ezt a nagyon fontos bajnoki fordulót, en­nek ellenére is szépszámú közönség előtt játszották le a mérkőzéseket. A Népstadionban több mint 60 000-en iz­gulták végig az FTC —MTK találkozót, amely iramában, változatosságában és a küzdelem fokában, de nyugodtan elmondhatjuk, olykor a színvonalban is méltó volt az örökrangadóhoz. A ma­­gára talált zöld-fehér együttes azt nyúj­totta, amit elmúlt heti jó teljesítménye után joggal várni lehetett, s az MTK is lényegesen jobb formában játszott, mint az elmúlt hé­ten. Az NB I szombat-vasárnapi fordulója eredményeképpen ebben a bajnoki év­ben első alkalommal Csepel vette át a vezetést. Tegyük hozzá, teljesen megér­demelten mert ezúttal is igazolta, hogy a mezőny egyik legkiegyensúlyozottabb együttese, amely csak nagyon ritkán kelt csalódást. A hajrá érdekes, izgalmas alakulásá­ban persze nem történt ezúttal sem döntés: a bajnoki címért folyó küzde­lem továbbra is nyílt maradt, mindösz­­sze a Vasas esélyei halványultak némi­leg. És lent, a táblázat alján a Diósgyőr nagyon értékes pontszerzése után, a vasgyáriak bennmaradási reményei nö­vekedtek jelentősen. Az­ NB II-ben a Pécsi Dózsa újabb pontvesztesége miatt a nagy gólarány­­nyal győző Komló vette át a vezetést a Nyugati csoportban. A kiesési zónában Oroszlány és a Pécsi VSK győzelme után még nehezebbé vált a Budafok, a Láng és a KISTEXT helyzete. A Keleti csoportban ez a forduló csupán a he­lyezések és bennmaradás szempontjából volt érdekes, hiszen a Szegedi EAC már a múlt héten megnyerte a bajnokságot, már NB I-es csapatnak számít. Itt az az érdekes, hogy a kiesési zónában lévő 10 csapat közül csupán három, az SZVSE, az MMTE és a Salgótarjáni KSE nem szerzett pontot, tehát lényegében nem sokat változott a tabella, egyik sem ugrott lényegesen előre, egyik sem maradt le túlságosan a többitől. Sokkal jobb volt a Fradi támadójátéka Ferencváros—MTK 1:0 (1:0) Népstadion, 50 000 néző. V: Hernádi (Pásztor, Tausz). Ferencváros: Virág — Berta, Mátrai, Dalnoki­­ — Vilezeál, Dékány dr. — Dálnoki II. Albert, Fried­­manszky, Rákosi, Fenyvesi. Edző: Tátrai Sándor. MTK: Geller — Gál, Sípos, Lan­tos — Nagy, Kovács III — Sándor, Kárász, Kovács I, Bödör, Molnár. Edző: Bukovi Márton. Góllövő: Fenyvesi. Szög­le­taz árny: 7:3 (3:0) a Ferencváros javára. Közvetlenül a mérkőzés előtt az MTK öltözőjében sok mindenről beszélgettek a játékosok, csak a rangadóról nem. Talán éppen idegességüket leplezték ily módon. Legkorábban Kovács Im­re kezdte el a bemelegítést. A veterán já­tékos kifelé menet megjegyezte: — Nehéz, nagyon nehéz mérkőzés lesz .. . Amikor benyitottunk a fradiétákhoz, Dékány dr., a csapatkapitány társait buzdította: — Szívvel, fiúk, úgy, mint legutóbb, s akkor meglátjátok, nem marad el a si­ker­ ... A közönség nagy üdvrivalgása köz­ben kezdődött a játék, s mindjárt a Ferencváros rohamozott. Egy alkalom­mal Lantos felszabadító rúgásnak szánt labdája a 16-oson beür Albert lábára, onnan pedig a karpus kezébe pattant. A zöld-fehérek lendületesen támadtak, míg az MTK láthatóan a len­dület lefékezésére törekedett. Sándor villámgyorsan cikázott át a védőkön, aztán Molnárhoz adott, a balszélső lövé­sét, Virág vetődve védte. Élvezetes és színvonalas vo­lt a játék, a Fradi gólra­­lerőbben, veszélye­sebben játszott. A 21. percben Aitter­et Gál keresztezve úgy­ szerelte, hogy közben durván bele­talpalt a csatárba. Albertet levitték, ide­ges, izgatott lett a hangulat a pályán és a nézőtéren egyaránt, öt perc múlva Albert visszatért,é­s nagyszerűen át­kígyózott a védőkön, de jó leadása után szereltek az MTK védői. Egyre inkább élesedett a küzdelem, meglehetősen sok volt a szabálytalanság, s ezzel egyidejű­leg természetesen esett a játék szín­vonala is- A 33. percben egy MTK- támadás végén Nagy a 16-oson belül ki­­tűnő helyzetben" nem tudta birtokába venni a "labdát. A Ferencváros hajrá­zott jobban. A 41. percben Dálnoki is középre ívelt, Gellér magasan felugorva öklözött, a labda pontosan Fenyvesi elé került, s a szélső 11 méterről védhetet­­lenül, laposan a bal alsó sarokba bom­bázott. 1:0. Friedm­anszkyinak volt még egy jó kiugrása, de hosszan szöktette magát. A II. FÉLIDŐ szemerkélő esőben kezdődött. Ebben a játékrészben is a Ferencváros irányí­totta a játékot, sokkal többet támadott, mint ellenfele. Az MTK csatárai nem tudták elől tartani a labdát, s így igen nagy nyomás hárult a kék-fehér vé­dőkre, sokszor kellett közbelépniök Si­­posettóak. A 62. percben­ Vilezsák lövé­sét védte Geller, majd később Rákosi beadása után kiejtette a labdát, de az utolsó pillanatban a gólvonal előtt meg­­szerezte. A 69. percben Sándor villám­gyorsan elfutott, átjátszott két védőt , már messze a 16-oson belül járt, ami­kor a keresztező Berta fellökte. Ezért bizony 11-e® járt volna, de Hernádi tovább engedte a játékot. Néhány percen keresztül az MTK tá­madott, de aztán megint jött a Ferenc­város. Egy alkalommal Vitezsál nagy­erejű lövését Gellér biztosan védte. A 76. percben fehér labdával folytatták a játékot. A 80. percben Rákosi a hálóba talált, de egy előzetes lesállás miatt a játékvezető már a lövés előtt belefújt az akcióba. Elkeseredetten támadott az MTK. Mátrai becsúszva szögletre sze­­rette Bödört, majd Molnár lövését Vi­rág ugyancsak szögletre mentette. Az utolsó öt percben a Fradi szorongatott inkább, Dalnoki II fejesét védte Gel­­lér, a másik kapunál pedig Sándor lö­vését Virág. Ismét kitett magáért a Ferencvá­ros. Ezen a mérkőzésen a zöld-fehé­rek azokat az erényeiket csillogtat­ták, amelyeket a legutóbb a Bp. Hon­véd ellen is. Magasra csapott a fro­disták lelkesedése, s a nagy akarat a mérkőzés nagy részében kitűnő já­tékkal párosult. Egyes időszakokban valósággal feltartóztathatatlanul ro­hamoztak, gyorsak voltak futásban, helyzetfelismerésben és labdakezelés­ben egyaránt. Legtöbbször állítgatás nélkül, gyorsan, pontosan adták előre a labdát, s két-három húzással már ott voltak az MTK 16-osánál. Me­zőnyben, különösen szünet után ját­szottak ötletesen, ügyesen, nagyon mozgékonyan, bár támadásbefejezé­­sük több esetben nemigen sikerült. Az MTK-nak fő törekvése láthatóan az volt, hogy lelassítsa a Fradi-táma­­dások lendületét, de ez nem igen si­került neki. Ezen a találkozón nem is elsősorban a bajnokcsapat védőjáté­kával volt baj, sokkal inkább támadó­játékával. Egyszerűen képtelenek vol­tak egészséges, gyors, gólveszélyes támadásvezetésre. Nem tudtak kibon­takozni, hamar elvesztették a labdát, s mivel úton-útfélen megakadt az összjátékuk, helyzetük is alig adódott. Az érdekes, időnként kifejezetten iz­galmas mérkőzésen megérdemelten győzött a Ferencváros. A Ferencvárosban Virágnak mindössze három-négy alka­lommal kellett közbelépnie, védésein lát­szott, hogy jó formában van. A hátvédek egyszerű eszközökkel, s nagyon jól ol­dották meg feladatukat, Mátrai az első félidőben, Dálnoki­t pedig főleg szünet után akasztott meg néhány támadást. Dékány dr. ismét a csapat erőssége volt, jó ütemű szerelések után, nyomban tá­madásba dobta társait. A támadófedezet szerepkörében átlagon felül játszott Vile­­zsál is. Elöl Albert és Fenyvesi egymást múlta felül. Albert pompás labdákat adott, némelykor ellenállhatatlanul cse­lezett, voltak igen jó kitörései is. Feny­vesinek gyors volt a kezdősebessége, len­dületesek az elfutásai, jók voltak a cse­lei és beadásai. Rákosinak mezőnymun­káját, Friedmanszkynak nagy igyekeze­tét, mozgékonyságát, Dalnoki II-nek pe­dig néhány elfutását lehet még megdi­csérni. Az MTK-ban Gellér a gólért nem okolható. Akadtak jó védései. A hátvédek közül Sipos játszott jól, igen ügyesen helyezkedett, általában biztosak voltak szerelései, némelykor még keresztezett is. A fede­zetek közül Nagy lelkesen, odaadóan küzdött, rengeteget volt játékban, hasz­nára volt csapatának, de feltűnően sokat szabálytalankodott. Kovács III igyekezett egyszerűen játszani, sok jó passza volt, de Albertét nem tudta tartani. Egyik csatár sem játszott jól, csupán Sándornak volt két-három gólveszélyes kitörése. Hernádi hosszú időn keresztül nagyon nyugodtan, jól vezette a mérkőzést. Egy félóra eltelte után azonban többször nem torolt meg szabálytalanságokat, s az MTK javára nem adott meg egy 11-est. Németh Gyula A döntők napja az ökölvívó Európa-bajnokságon Török második és kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése. (Luzern, május 31.) Ahogy fogytak a napok , úgy csökkent a versenyzők száma. S ezzel együtt mind izgalma­sabbá, színvonalasabbá váltak az össze­csapások. A közép­­döntőktől kezdve még _ a gyengébb képzett­■Cj/T X. ségű vagy felépítésű (j versenyzők is lobogó vvf szívvel harcoltak a A. továbbjutásért. rofc igaf. Az utolsó napokban (-Jn nem volt mérkőzés, t iTA ahol előre meg lehe­-t 7,a gjOJAgfe tett volna jósolni az /élSyy­ v ■ fi­ra Sa eredményt, s nem w «T\volt n‘3j'p’ ho£Y meg- m­­­­lepetés ne született volna. Kiesett töb­­­­­bek között Szitolnyi­kov, Behrendt, Her­­per, Juhász, Linca, Carcíi, Jakovljevics és Nemec. Ezzel szemben sok új tehet­ség bontogatja a szárnyait ezen a EB-n. Hogy csak Török, Rascher, Goschka Kellner, Brandi, Bossi, Dampo és Sens­­kin nevét említsük. Nem alaptalanul ír­ták a lapok, hogy a nagynevű győztesek nem mindig meggyőzőek, mert a nem­zetközileg talán kevésbé ismert verseny­zők bizony kiverték, vagy megszoron­gatták őket. Számunkra kellemesen alakult a hely­zet, mert Juhász kivételével, még itt a váratlan eredmények városában sem mert senki egy héttel előbb arra gon­dolni, hogy Török döntőbe jut és Kell­ner helyezést ér el. Az elért eredmény­nyel teljes mértékben elégedettek lehe­tünk, mert ebben a sosem tapasztalt, erős mezőnyű Európa-bajnokságb­an há­rom helyezés elérése, szép teljesítményt jelent. Véget ért a nagy viadal, Európa leg­jobb ökölvívóinak küzdelme. A döntők­,­ben néhány igen szép küzdelmet lát­hattunk, de az előző napokénál sokkal nagyobb volt az óvatosság. Minden ver­senyző érezte a tét súlyát. Az Ünnepi Palotában erre az alkalomra mintegy 6700 néző gyűlt össze, akik között igen sok volt a külföldi vendég. A küzdel­mek az eredetitől eltérőevi nem fél há­rom, hanem három óra­ kezdettel in­dultak meg. Először rövid ünnepség következett, majd mindjárt a magyar Török lépett a szorítóba az Európa-bajnok Homberg ellen. Hom­berg, aki eddigi 184 mérkőzéséből 157- szer győzött, nagyobb tapasztalattal, biztos pontozásos győzelmet aratott a lelkesen küzdő magyar fiú ellen. Az­­első menetben még erőfelmérés folyt, tartózkodó küzdelem kezdődött. Na­gyobb fölényt egyik versenyző sem tudott kiharcolni. A második menettől mindjobban foko­zódott az iram. Török hatalmas balegye­nesei és balhorgai gyakran tisztán ül­tek, s Homberg ütéseibe sok szabály­talanság csúszott, ezért figyelmeztették, m­ajd dulakodásért a vezetőbíró meg­intette. Az utolsó menetben kölcsönösen heves rohamok zajlottak le, amelybe ismételten szabálytalanságok csúsztak. Mindkét versenyző fogott a támadó ellenféllel szemben, gyakori volt a dula­kodás, kevés volt a tiszta ütés és ebben a menetben a magyar fiút intette meg a vezetőbíró fogásért. Török óriási ön­bizalommal harcolt nagynevű e­lenfelé­vel szemben és az egész mérkőzés zúgó hangorkártban folyt le. Homberg bal felütései viszonylag tisztán ültek és Török ba egyenesei, támadásai és soro­zásai kevésbé sikerültek, úgyhogy a német öklöző biztosan győzött. A mér­kőzést Laukadler (lengyel) vezette. A pontozás eredménye: Slume (skót) 60:58­, Hedger (angol) 60:57, Devine (finn) 60:58, Checc­hi (olasz) 60:59, Roz­­dov (norvég) 60:59. Az eredménnyel így is meg lehetünk elégedve, hiszen Türök korábbi győzelmével és döntőbe jutá­sával, valamint Kellner és Juhász sze­replésével egy második és két harma­dik helyet szereztünk olyan erős me­zőnyben, ahol egész sor európai klasz­­szisú ökölvívó kies­it. Légsúly. Eur­ópa-bajnok: Homberg (NSZK). 2. Tö­rk Gy. (magyar), 3. Sztoi­­nyiko­v (szovjet) és Me Ctean (b­). Az Európa-bajnokság legnagyobb­­ meglepetése a hat iráatsúlyú döntőben­­ született: a gyorsa határozott nyugat-­­ német Rascher jó ütemű kézibeütéseivel már az első menetben egyenrangú el­lenfele volt Grigorjevnek, a második menetben némileg még erősíteni is tu­dott, a harmadikban pedig kemény ütéseivel Grigorjev kétszer földre is került. Rascher megérdemelten győ­zött. Harmatsúly. Európa-bajnok: Rascher (NSZK), 2. Grigorjev (szovjet), 3. Mitro­­vice (jugoszláv) és Zawadzki (lengyel). Pehelysúlyban Adamski és a nyugat­német Goschka között nagy volt a küz­delem. Az első menetben Goschka erős ütéseivel és gyomorra mért felütéseivel határozottan jobb volt és a második menetben tisztábban vitte be ütéseit. Adamski azonban jó erőben volt, a tá­madásokat tiszta ütésekkel viszonozni tudta, sőt az utolsó menetben kemény jobbegyütteseivel teljesen átvette az irá­nyítást, majd jobbhorgaival fölényt is harcolt ki, s végül biztosan győzött. Pehelysúly, Európa-bajnok: Adamski (lengyel), 2. Goschka (NSZK), 3. Junker (francia) és Tus (török). Könnyűsúlyban Velinov pontozásos vereséget szenvedett az 1957-ben 2. helyezett finn Makitől. A hosszabb karú Velinov főleg fejre szúrkált, Maki azon­ban beugrásokkal keményen gyomorra ütött. Az ütések nem voltak túlzottan tiszták, de meglehetősen szaporák vol­tak. Biztos fölényt egyik versenyző sem tudott , a második menet végéig kiharcolni, s csak a harmadik menet­ben Maki jobb hajrájával dőlt el a küz­delem. Könnyűsúly, Európa-bajnok: Maki (finn), 2. Velinov (bolgár), 3. Kell­ner (magyar) és­ Mihalics (román) Kisváltósúlyban az olimpiai bajnok és kétszeres Európa-bajnok Jengibar­­dian meglehetősen nehezen győzött az olasz Brandival szemben. Brandi ügye­sen és sokat szurkolt, Jengibarjan ne­hezen tudott kibontakozni. Igazi küz­delem csak a második menettől indult meg, majd nagy párharc folyt- Jengi­barjan szokásos stílusában ellépett és gyors jobbkezes ellenütéseket ütött, fö­lényt harcolt ki. Brandi kitűnően haj­rázott de hátrányát már nem tudta le­dolgozni Jengibarjan győzelmét főleg sokszor megcsodált iskolázott mozgá­sának és jó reflexének köszönhette (Foly­tás a 4. oldalon.) Vízilabda SISÍ II Csepel —VTSK 6:3 (2:1). Sportuszoda. V: Rajki. G: Csillag I (2), Buktái (2), Ne­­txiea, Báradi, Hl. Vuszek, Hajnal, Lányi.

Next