Népsport, 1959. szeptember (15. évfolyam, 181-203. szám)

1959-09-01 / 181. szám

Holnap megkezdődik a tanítás ... Milyen egyszerűen hangzik és mennyire természetesen. Mert hiszen mi is volna abban rendkívüli, hogy amikor a nyár itt-ott már sárgás szí­neket sző sötétzöld ruhájába, amikor a gólyák is egyre többször tartanak megbeszélést, hogy minden részletét jól megvitassák az előttük álló nagy útnak, amikor augusztus, az utolsó s-betűs hónap átadja a váltóbotot a hűvösebb évszak első „emberének", szeptembernek, az iskolákban ország­szerte megkezdődik a tanítás. így volt a mi fiatalságunk idején, miért ne volna így gyermekeink életében is? D­e a két korszak között óriási a különbség. Mi foggal és körömmel harcoltunk azért, hogy tanulhassunk, szüleink sokszor a szájuktól vonták meg a falatokat, hogy ebbeli igyeke­zetünkben támogassanak. S még így is csak kevésnek adatott meg közü­lünk, hogy lényegesen előbbre jutha­tott. Persze a munkás és a paraszt gyereke is tanulhatott — formailag, még törvény is kötelezte rá —, amíg" írni, olvasni, s úgy ahogy számolni megtanult. Ha azonban mélyebben akart behatolni a tudomány titkaiba akkor mindig nagyobb és nagyobb akadályokba ütközött. Védővámokkal bástyázták körül a tudományok várát, hogy „illetéktelenek" meg ne hódíthas­sák. Mi nem tagadjuk, hogy a mi iskola­politikánk is érdekvédelmi politika, csakhogy ez az érdekvédelem dolgozó népünk érdekeinek a védelme. Szo­cializmust építő társadalmunknak ugyanis egyik legfőbb feladata, hogy különös gondot fordítson a felnövekvő nemzedék értelmi, erkölcsi, politech­nikai, esztétikai és testi nevelésére, ruházza fel a fiatalságot a legkorsze­rűbb tudományok ismeretével, mert minél magasabb fokon áll a dolgozó nép műveltsége, annál biztosabban tudja a maga elé tűzött feladatokat megoldani. S a mi gyerekeink mara­déktalanul élvezik ennek a nagyszerű célkitűzésnek minden lehetőségét. Ta­nulhatnak, ameddig szorgalmuk és te­hetségük engedi anélkül, hogy a szü­lőkre kibírhatatlan terhek hárulnának. Az iskola, a KISZ, a különböző tömeg­­szervezetek, nyugodtan mondhatjuk, hogy az egész társadalom ott áll mel­lettük, s a maga sajátos módján mind­egyik segíti, neveli őket. S jelentősen kiveszi a részét a fiatalság nevelésé­ből a testnevelés cs sport is. Nemcsak abban van felbecsülhetetlen szerepe, hogy elősegíti a fiatalok egészségvé­delmét és fizikailag erőssé, ügyessé te­szi őket, hanem abban is, hogy kifej­leszti bennük a kollektív érzéseket, s a jellemüket jó irányba formálja. Mindez ma már természetes. S az is természetes, hogy a mi gyerekeinnk természetesnek veszik a róluk való messzemenő gondoskodást. Hálaképpen csak azt kérjük tőlük, hogy tanuljanak szorgalmasan, már holnaptól kezdve, amikor az új oktatási évben először mennek iskolába. A rutin, a tapasztalat: Osváth Zoltánnéé. A fiatalos lendület: Polgár Gyulánéé. Az egyetlen férfi a „családban”: Nyulászi András. Ők hárman nevelik a Kertész utcai általános iskola mintegy 900 tanulóját erőre, ügyességre, állóképességre, öt­ az iskola testnevelői. Nem is titkolják, kicsit izgatottak. Szeptember elseje szántukra, mint a többi pedagógus számára szebb, izgalmasabb, mint bár­melyik születésnap vagy névnap. Ez az a nap, amiért érdemes választani ezt a nagyon szép hivatást, s amivel talán csak a vizsga napja veszi fel a versenyt. '*s~ — Mi lesz az első testnevelési órán? — kérdezzük. Papírokat, jegyzeteket, gondosan elkészített, szinte tökéletesen kidolgo­zott tanmenetet mutatnak. Találomra kiválasztjuk az ötödikeseket. — A szokásos ismerkedés után, is­mertetjük a testnevelési órák célját, megválasztjuk az osztály­­ sportfelelő­­sét, szertárfelelősét, s még egy kis já­tékra is lesz idő — mondja Polgárné. — A második órától már kezdetét veszi a pontos terv szerint kidolgozott munka — veszi át a szót Osváthné. — Nagyjából azonos a tanmenet a tava­lyival. Mi annyival bővítettük ki, hogy rögtön a tanév elején bemutatunk több sportfilmet, köztük ,a melbourne-i olimpiáról készült filmet é­s több torna és atlétikai oktatófilmet. Szándékosan az év elején vetítjük ezeket tanulóink­nak, hogy az iskola első napjaitól kezdve érezzék a testnevelés, a torna, az atlétika jelentőségét, érezzék, hogy egészségesek, erősebbek és edzetteb­bek lehetnek s emellett bármelyikük előtt ott a lehetőség, hogy kiváló spor­toló is legyen, amihez az alapot szin­tén az iskolában kapják meg.­­ Szeptemberi munkaprogramunk lényeges része az előképzettség pontos megállapítása, hogy tisztában legyünk tanulóink képességeivel — folytatta Osváthné. — Ehhez szükségesek az olyan gyakorlatok, mint a nyújtott és hajlított kartartás, törzsmozgások, mellső fekvőtámasz. Az idei feladat­hoz tartozik a kézállás, a gurulóátfor­dulás (bukfenc), a távolugrás, a ma­gasugrás, a kislabdahajítás megtaní­tása. Mind­ezt elősegíti a játékos és utánzó, valamint a már ismert elemek­ből összeállított szabadgyakorlatok rendszeres alkalmazása. — Az év folyamán több irányban kiterjedő feladatokat kell megolda­nunk. Rendgyakorlatokat — mint so­­rakozás, vigyázzba állás stb. Előké­szítő mozgásokat a többnyire ismert gyakorlati elemekből. Alapmozgáso­kat, amelyek futásból és talajtornából, ugrásból, szertornából, valamint do­bás- és támaszgyakorlatokból tevőd­nek össze. S természetesen egyetlen testnevelési óránkról sem fog hiá­nyozni a­­ játék.­ Nehéz kérdés kerül szóba. A test­­nevelési órák száma. Szinte egyönte­tűen felelnek mindhárman. — Sajnos, kissé kevés a heti 2 óra... Nyulászi András pedig hozzáteszi: — Úgy látom, hogy olyan helyeken, mint például itt, a VII. kerület kellős közepén, ahol a gyerekeknek nincs helyük az iskolán kívül is futni, lab­dázni, mozogni, bizony kevés a heti 2 testnevelési óra. Kétségtelen, hogy jónéhány budapesti külső kerületben vagy falun, ahol az iskolán kívüli lehe­tőségek sokkal jobbak, ott talán ele­gendő. De ezt sem hiszem ... — S mi lenne, ha mondjuk heti­­háromra emelkednék az órák száma?] Hány tornaterem, áll a 900 gyerek] rendelkezésére? < — Ennek az igen régi iskolának] csak egy tornaterme van, így is csak, a felsősök jutnak hetenként mindkét­' szer tornateremhez, az alsótagozatok' csak minden második órájukat tart­, hatják­­ott. Egyszóval jó lenne többi óraszám is, de a lehetőségeket bizony­ számításba kell venni. ] 0 A végére tartogattuk a „nagy” kér­­­dést:­­ — Hányan tudnak úszni az iskolai diákjai közül? ] A felcsillanó szemek és a gyors’ válaszok mutatják, hogy a kérdésnek ] Igen örülnek. . .­ Már tavaly igyekeztünk kihasz-­ nálni a Budapesti Úszó Szövetség ál­­­tal nyújtott nagyszerű lehetőséget és, erőteljesen igénybe is vettük a Császár-­ és a Sportuszodában megrendezett] Ingyenes úszótanfolyamokat. Boldogan] mondhatjuk: iskolánk lányai és fiai közül mintegy 60 százaléka tud úszni,­ a felsősöknek pedig 75 százaléka! Ter-] mészetesen az idén ezt a szép ered­,­ményt fokozni is akarjuk. ■ Boldog szeptember elseje! Az • örömök és problémák iskolai kezdete, ] ] mindnyájunk életének fejejthetetlen,, pillanata, a fiatal seregek bevonulása '{• nak kis zsivajtól és felszabadultságtól'11 hangos napja, a pedagógusok újjá-]­] születése. Ahogy Osváthné mondotta:,, — Jó volt egy kis nyári pihenés, de]] már elég, volt. Az igazi újjászületés­­ most jön — a sok-sok élvezettel és ■ ] nehézséggel járó munkában. Bácskai László : ÚJJÁSZÜLETÉS Szojka bekerült az A-keretbe Baróti Lajos szövetségi kapitány az 5. forduló után így nyilatkozott: — A válogatottakban szereplő védők és fedezetek teljesítményével elégedett vagyok. Különösen örülök Szojka nagy formajavulásának. Ennek eredménye, hogy a tarjáni fedezet bekerült az A- keretbe. Szojka példája is mutatja: a válogatott keretek kapui nyitva vannak a játékosok előtt. — A csatárok? — Sajnos, róluk nem mondhatom el ugyanezt. Különösen a négy belső csa­tár — Göröcs, Albert, Tichy és Pál — teljesítménye maradt a várakozás alatt. Sokat kell javulniok, hogy eredményesek legyenek. Általában úgy láttam, hogy az 5. forduló mérkőzéseinek a színvo­nala gyengébb volt a közepesnél. Rám legjobb benyomást a Salgótarján együt­tese tette, annak ellenére, hogy veszte­sen hagyta el a pályát. Öreg iskola fiatal sportköre a 1­ó életévét „tapos A hetvenötödik­­a” az iskola, de tornaterme még akkor sem volt. Miért is kellett volna oda tornaterem? — gondolhatta bárki valaha az ala­pításkor. Sok kiváló építész, nagy­szerű technikus került már ki az Ybl Miklós technikumból a Thököly út­ról. S napjainkban , egyre nagyobb azoknak a száma, akik a kiváló képe­sítés mellett azt is elmondhatják ma­a­gukról, hogy az iskola nemcsa­k ezel­lemileg, hanem testi, fizikai fejlődé­sükben is nagy segítséget nyújtott. Elsődleges volt — és ma is az — a tanulmányi munka az Ybl-techni­kumban. Csakhogy ma az igazgató­val, Megyer Attila dr. építészmérnök­kel az élén az egész tanári kar rá­jött arra, hogy a testnevelési és sport­munka a legnagyobb arányú segítsé­get képes nyújtani a tanuláshoz. Naponta hat-nyolc órát a rajzasztal felett görnyedni, tanulni, nem könnyű feladat — különösen a még serdülő­­korú fiataloknak. „Nem könnyű­­ nyítjüki” -mondták a Thököly úton. Az első lé­pések mai szemmel nevetségesen hat­nak. Szűk volt az iskola udvara, tor­naterem nem állt rendelkezésre, tehát hol az öreg Millenárist keresték fel a testnevelési órákon, hol a Városliget nyújtott menedéket a két testnevelő­nek, Zsombolyai Jánosnénak és Fa­ragó Rezsőnek, ahol kicsit m­egmoz­gathatták a­ nebulókat. 1964-ben azután megszűnt a „sza­badi portyázás" az iskola, a liget és a „Mili" között. Megépült a tornate­rem, s alapot nyújtott, hogy megindul­jon végre az iskola tervszerű sport­élete. . . . , , ettől kezd-Az iskola sportélete­re napról napra mozgalmasabb lett. S a sport­eredmények­ szinte együtt emelkedtek a tanulmányi eredményekkel. Az utóbbi években nem lehetett eldönteni, hogy a különféle tanulmányi versenye­ken vagy a sportbajnokságok során szereztek-e több­i első helyezést a Thököly úti diákok, így is volt ez rendjén! Az iskola sportkörének vezetői a leglelkesebb, legjobban tanuló KISZ-tagok közül kerültek ki. S hiába gondolja valaki, hogy amikor itt júniusban véget ért a tanítási év , befejeződött a sportkör munkája is. Dehogy! Folytatódott a tanulmányi és a sportmunka is. Az in­tézet igen népes csoportja tanulmányi kiránduláson vett részt a tanév be­­fejezésével az NDK-ban. S a küldött­ségben ott voltak szép számmal a sportkör tagjai is. Csoda-e ezek után, hogy a kintlét alatt szinte naponta folytak különféle sportágban sportver­senyek, amelyek mindegyikén részt vett az Ybl Technikum sportköre is? A fiúk távolugrásban és súlylökésben, az asztaliteniszben pedig a lányok és a fiúk egyaránt az első helyen végez Érdekelt bennünket, hogy a mos­tani tanévre vajon milyen módon ké­szült fel a sportkör? Nos tessék: Né­hány szorgalmas diák a szünidő utolsó napjait is már az iskolában töltötte. A szertár rendezése, az új diákok fo­gadása, az iskolán belüli bajnokságok,, szervezése bizony megkezdődött mielőtt még az első csengetés fel-]] hangzik. ■ | Kézi- és kosárlabdában már az első],] hetekben megindulnak az osztálybaj­, jó­nokságok. S elhatározta a sportkör ve­­­zetősége,­­hogy a rossz idők beállta] előtt mozgósítja az iskola diákjait.]] Igyekezzenek megszerezni minél több­b­ben a VIT sportjelvényét. A lázas ké­­­szülődés egyben sok terhet is ró a kis­­ sportköri vezetőkre. Egy a sok közül: a lányok a sportkörön belül torna-, szakosztályt hoztak létre, s ebben a] tanévben már szeretnének felemáskor , látón is edzeni. Szeretnének, de —,, nincs felemáskorlát! Nem féltjük azon-1 bűn­öket!Eddig még sikerült — ha­ lassan is — amit terveztek. Lesz eb­b­ben az évben felemáskorlátjuk a lá-­ nyolcnak! Nyolcvanéves fennállását ünnepli az iskola ez év decemberében. A jubileumi megemlékezések rende­zéséből a sportkör is alaposan kiveszi a részét. Már készülnek a Mostani ta­nulók.Végzettek összecsapásaira a különféle sportágakban. S a mosta­niak szeretnék bebizonyítani, hogy a fiatal sportkör immár többéves mun­kája nem­ volt, eredménytelen. A nyolcvanesztendős vén iskola büszke is lehet diákjaira, akik ma már edzett, egészséges emberként,­­ ki­váló képzettségű technikusként hagy­ják el évről évre a vöröstéglás épü­letet. * Sz. Gy. Befejezetlen mérkőzések napja Ez a bajnokság is rosszul kezdődött! Ezt már az első kétnapi küzdelem után is mindenki megállapíthatta. Az első napon, amint arról már beszámoltunk, nem kevesebb, mint tíz teniszező en­gedte át játék nélkül a győzelmét el­lenfelének A második napon a pálya­csere okozott izgalmat. Vasárnap dél­után ugyanis a játékosokkal együtt a szövetség is meggyőződhetett róla, hogy a rosszul előkészített pályán, valamint a díszpálya használhatatlansága miatt a legjobb lenne a Margitszigetre átvinni a bajnokságot. A hétfő délelőtti hely­színi szemle után előbb úgy volt, hogy már kedden a Margitszigeten folytató­dik a küzdelem, de azután a Margit­szigetre való átköltözést szerdára ha­lasztották. Hétfőn igen sok mérkőzés a sötéte­dés miatt félbeszakadt, így a férfi egyes mezőnye nem is jutott el a tervezett legjobb 16-ig. A második forduló győz­tesei pedig már a legjobb 16 közé ke­rültek volna. De ezzel egyelőre csak Pálinkás, Katona, Adám és Gulyás di­csekedhetik..Hétfőn került sor­ a moszk­vaiak be­mutatkozására is. Gulyás és Ádám egyaránt jó formában, simán, há­rom játékot veszítve vette az első aka­dályt, ami mindkettőjüknek már a leg­jobb tizenhat közé jutást jelentette. A fiatalok közül ezúttal Tomcsányin­ak si­került győznie, igaz, még az első for­dulóban, Káli Pálinkástól vett el egy játszmát, Babarczi pedig Tornyait szo­rította meg az első játszmában. Hat másik találkozóval együtt maradt félbe Vad és Madai mérkőzése is. Vad, biztosan vezetett az első játszma meg­nyerése után a másodikban is, Madai azonban három mérkőzéslabdát hárítva, némi szerencsével 10:8 arányban nyerte a második játszmát. A­ félbeszakadt mér­kőzéseket kedden kora délután folytat­ják. A szövetség legújabb határozata sze­rint még a Vasas-pályán. Szerdán viszont már a Margitszigeten folytatódik az or­szágos teniszbajnokság. Férfi egyes. 1. forduló: Frigyesei (Csepel Autó)—Csávár (Kecskemét) 6:1, 6:1, Szönyi (Kazincbarcika)—Órai (Gyár­építők) 8:6, 3:6, 6:1. Tomcsányi (II. Dózsa)—Halász II (Vasas) 6:4, 6:3. Hegedűs (Bp. Petőfi)—Balázs I (Vasas) 6-4, 7:5 Kiss (Bp. Vörös Meteor)— Guzdek (Pamut) 4:6, 6:0, 6:4. Szent­­péteri (Vasas)—Bánhidi (Bp. Vörös Meteor) 6:4, 6:1. Prichradhy (Vasas)— Pölhöei (Bp. Honvéd) 6:2, 3:6, 6:3 II. forduló: Pálinkás (Vasas) — Káli (U. Dózsa) 3:6, 6:1, 6:2, Katona (U.­­Dózsa) —Kádár (DVTK) 6:4, 6:4, Ádám (U.­­Dó­zsa)— Zwircsik (Bp. Petőfi) 6:0, 6:3, Tornyai (Bp. Honvéd)—Babarczi (U. Dózsa) 8:6, 6:3. Komáromi (Vasa®)— Mihók (Gyáré­pítők) 6:1, 6:3. Gulyás (U. Dózsa)—Kiss (Bp. V. Meteor) 6:1, 6:2. Női egyes. 1. forduló: Peténé (Vasas) — Molnár (FTC) 6:0, 6:0. Lépesné (Va­­sas) — Kiesné (Bp. V. Meteor) 6:1, 6:0 Henich (Vasas)—B­uzásiné (Bp. Honvéd) 6:4, 6:3. Gulyásné (U. Dózsa)—Szabó N. (Bp. V. Meteor) 6:0, 6:1 130 vitorláshajó parádéja Vasárnap Balatonfüreden telt ház volt szárazon és vizen egyaránt. A vi­torlás-bajnokság megnyitására egész Füred kíváncsi volt. Az idő is kedvező volt. Jó szél da­gasztotta a­ vitorlákat. A próbafutamon igen nagy kedvvel „kóstolgatták” a szelet a versenyzők. A verseny két külföldi hajója hófehér vitorlájával messze kivilágított a többi közül. — Különleges műanyagból készült a vitorlánk —– mondja Peter Klaus, az NSZK egyik versenyzője. — A vászon­nal szemben az az előnye, hogy nem veszíti el a formáját és nem nedvese­­dik át. Maga a hajó is igen figyelemre mél­tó. Elmondhatjuk, hogy a technikai felszerelése, jobb a mieinknél. Nálunk szokatlan a vitorlákra szerelt „ablak” is, amely a könnyebb tájékozódást se­gíti elő. Az­­1959. évi felnőtt vitorlázó-bajnok­ság hétfőn délelőtt kezdődött meg. Az első futamot a Balatonon is ritkán elő­forduló hirtelen változó, kavargó szél i­s jellemezte. Ennek megfelelően a futam, , alatt az egyes hajóosztályokban is igen sokszor és érdekesen változott a spr-ifit rend. A csillaghajók osztályában Telegdy'' kitűnően versenyezve végig vezetett, de o 11 az utolsó hosszban elég volt egy pilla-­­­a­natnyi­ szélkihagyás ahhoz, hogy a szín-Jr tén igen szépen versenyző NSZK-bel!,, Pieschel fusson be elsőnek. A repülő hollandi osztályban végigvezetve Fi Já­i!, no© nyerte a versenyt. A többi hajóosz-1 1 tályban pályarövidítésre került a sor. |­­ Eredmények:­­ 1 csillaghajó (30 induló): 1. Pieschel—] ] Klaus (NSZK), 2. Telegdy—Jutasi (Mű-1­1 vész), 3. Szalai—Gier (RSC), 4. Schar­i­­bert—Matics (Előre), 5. Littkei B. — Pisky'' (Művész), 6. Gosztonyi — Komlós (Mű-11 vész). Repülő holla­ndi (10 ind.): 1. Fi—11 Bognár (BSC), 2. Gömöri-testvérek (Mű-1,­­­vész), 3. Kelemen—Logodi (Fűzfői AC).,, Kalóz (34 ind.): 1. LiP —Gyarmati (Elő-,, re), 2. Pekári—Hideg (MAFC), 3. Littkei-, • M — Ravasz (Művész), 4. Hortobágyi—11 Guberó (MAFC), 5. Szabolcsi — Rádice­l' (BSC), 6. Bánkuti — Ribiánszki (Művész), JJ Finn-yolle (21 ind.): 1. Schőmer (Előre),i­­ 2. Stubics (Előre), 3. Oláh (MHSC), 4.Í Kovács (Előre). M-yolle (19 ind.): 1.Wo©-|| sala (Bp. Építők), 2. Raggambi (Mély-'­­­építő), 3. Polonyi (Mélyépítő), 4. Hazai j J (Vasas). Dragon. (7 ind.): 1. Böröcz,­ Panni nevű hajón (MHSC), 2. D. Halász,' ' Mackó II nevű hajón (Bp. Építők), 3.| | Farkas. Carioca nevű hajón. (BSC). Sza-| | lonka (7 ind.): 1. Farkas—Kiss R. (Bp.11 Építők),­2. Kovács—KISS J. (Bp. Építők),| | 3. Balogh — Bakonyi (Bp. Építők). O-yolle! ! (7 ind.): 1. Hampelné (Művész), 2. Finá-I­­­czi (Vasas), 3. Szabó dr. (Vörös Meteor).'1 Szombaton lesz a Vasas—Szombathely mérkőzés Az NB I-es csapatok­ hétfői értekezle­tén véglegesen megállapodtak a hatodik forduló műsorában. Mivel a Vasas szep­tember 9-án Olaszországban vendég­szerepel, a piros-kékek szombaton dél­után játsszák le a Szombathely elleni mérkőzésüket a Béke utcában 16 órai kezdettel. A vasárnap műsora: Csepel— MTK, Csepel, 16. Újpesti Dózsa—Szeged, Megyeri út, 16. Tatabánya—BVSC, Tata­bánya, 16. Salgótarján—Ferencváros, Salgótarján, 16. Dorog—Bp. Honvéd, Dorog, 16. A Pécs—Diósgyőr mérkőzés színhelyét még nem jelölték ki. - 4. Három garnitúra mez, négy ké­­zilabda, két futball-labda, egy asz­­talitenisz-verseny asztal, néhány bőrszeges cipő és számtalan torna­cipő árulkodik az Unicult Likőr­gyár szertárában arról, hogy a gyár falain belül nem ismeretlen a sport. Azaz, hogy csak nem volt ismeretlen, mert jelenleg nincs működő sportkör, nincsenek sportköri tagok és rendszeres spor­tolásról sem lehet beszélni. Hacsak az időnként megrendezett „Likőres Pezsgő” tornacipős örökrangadót nem nevezzük annak. Pedig nem is olyan régen még két kézilabda-csapata volt a gyáro*­nak, s az asztaliteniszezők is ak­­tívabb sportéletet éltek. Hogy lesz-e ismét egészséges sportélete a gyárnak az attól függ, hogy akarják-e a gyár illetékesei feltá­masztani. Berentei Tivadar, a régi sportfelelős bízik benne. Egyelőre egy asztalitenisz háziversenyt sze­retnének megrendezni, aztán őszre kézilabda-csapatot kívánnak szer­vezni. Ezek azonban még csak tervek, meg is kellene azokat va­lósítani. Vigyázzunk, mert­­ becsapjuk ma­li­junkat! Több szak­­k­­embernek ez a vé­lt reménye az utolsó 11 hetek rövidtávfutó­­s­ versenyei után.­­ Most már nemcsak || az időmérésre, de li az indításokra is || egyre több a pa­li nasz. A Vasas j' szombati „tömeg­­­­versenyén” két in­­­­dító is működött­­, (igaz, pisztoly nélkü­li kül), s ismét bősz- Is szantóan sok volt |1 a hibás rajt. Ezen­­kívül vágtázóink , | Harminchét ökölvívó, közöttük több is* |||­mert nevű versenyző sikeresen elvégezte \ * a segédoktatói tanfolyamot. Persze nem. |­t valószínű, hogy máról-holnapra gyakorló­­­ edző lesz valamennyiből. Egy részük még ] ] tovább akar versenyezni, hogy a tanfo­­] ] lyamon szerzett ismeretek birtokában 11, eredményesebben szerepeljen a szorító­­ban. A másik részük azonban, s ide tar­­­­­toznak az idősebbek, a nagy versenyta- taa­pasztalatokkal rendelkezők, mint példád ,1­1 Szakács, Dobos, Fazekas és mások rövi­­d i­­­desen búcsút mondanak a szorítónak és a­z oktatással kívánnak foglalkozni. Remél­­­,­hetőleg legalább olyan eredményes eb-s­­zők lesznek belőlük, mint amilyen ered­­i­­­ményes versenyzők voltak.­­ Az öttusa-bajnokságon láttuk: Kovácsi Aladár dr., a MAFC verseny­­zője gumitalpú utcai cipőben állt a pástra, (bár majd a vívás után­­ ugyanabban a cipőben ment haza a Sportcsar­­nokból. Az úszószám­­nál megint őt láttuk eg­ g rongyos, hátán végig­­szakadt fürdőköpeny­­bem. Olyan sze­g­ény volna Kovácsi dr. egyesülete, hogy többszörös válogatott versenyzőjének nem tud megfelelő szerelést biztosíta­ni?... röplabdában, jár­­éi bajnokságot szerveznének és így hasznosítanák azt a lendületet,­­ amit a spartakiád adott e sportágak vidéki fejlődésé­nek. A dorogi já­rásban például most szervezik a járási asztalite­nisz- és a röplab­da-bajnokságot, s így nyújtanak rendszeres sporto­lási alkalmat a fiatalságnak. A falusi sparta- i Idád küzdelmein,­l jó kis kézilabda-­­ csapatot szervez­­­­tek Abonyban. A­­ spartakiádnak­­­azonban vége,­­­­ az abonyi kézilab- 1 dázók ott állnak , versenyzési lehe­­­­tőség nélkül. He­­­­lyes lenne, ha a f járási TST-k irán­i nyitásával a szö­­­­vetségek a spar-­­ takiád sportágai­­­­ban, elsősorban a kézilabdában és­­ _ _ _ _ _ ____ _­­ veszélyesen hozzá* szoknak ahhoz, hogy az Indítók ná­lunk újabban keve­set várnak ki és így mindjobban arra törekszenek, hogy „elkapják’* a lövést. Ennek a helytelen beideg** ződésnek azután külföldi versenye­ken, ahol az indí­tók többet várnak ki, veszélyes követ­kezményei lehet­nek. Ezt már ta­pasztalhattuk Hel­sinkiben is. Jobb későn, mint soha. Úgy látszik, sok járásban követik ezt a közmondást, ahol a falusi spar­takiád küzdelmeit annak idején nem készítették elő megfelelően. E járásokban kevés község, mér­sékelt sikerrel rendezte meg a spartakiád helyi versenyeit. An­nál nagyobb most az érdeklődés a VIT jelvényszerő versenyek iránt. E járások KISZ- és sport­vezetői okultak hibáikból, sok versenyalkalmat teremtenek és több száz fiatalember és leány számára teszik lehetővé, hogy megszerezzék a VIT sportjel­vényt. ■ Három termelőszövetkezet fiatal­sága találkozott a közelmúltban Bony­­­­hádon, hogy atlétikában és röplabdá­ban összemérje erejét. A versenyeken ]­ több, mint százötvenen indultak, le<*­­[] nagyobb részt olyanok, akik eddig ,meg nem sportoltak. Remélni lehet,­­ hogy a jól sikerült termelőszövetkezeti­­ sporttalálkozót a jövőben újabbak kö­­­­vetik és a három tsz ifjúságának kö­­­­rében végleg gyökeret vert a sport.­­ Senki nem aka-­­ dályozhatja meg,­­ hogy a versenye­­­­ken a nézők buz­­­­dítsák kedvencei­­i­ket. Ehhez sport­­­­szerű keretek kö­­­­zött minden szur­­­­kólónak joga van.­­ Sőt az a feltűnő, , ha a versenyzőket­­ senki sem buzdít­­­­ja. Ami viszont az , öttusa-bajnokság­­ futószámával tör-­­ tént, az enyhén­­ szólva ízléstelen­­­­ség. A célnál­­ ugyanis egyes né­zők a befutó Fer­­dinándy és Szabó felé gúnyosan ki­áltották, hogy: „Már ez se baj­nok!’* Ez a viselke­dés annál inkább elítélendő, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a kiabálók régebbi válogatott öttusázók voltak. Ők tudhatják is legjobban, hogy az ötnapos küzdelem sorozatban való részvétel után nem ilyen „buzdítást” érdemelnek a ver­senyzők. Kedd, 1959­. szeptember 1. ■3-

Next