Népsport, 1959. szeptember (15. évfolyam, 181-203. szám)

1959-09-29 / 203. szám

/ B-válogatottunk Pekingben — Sportolnak a katonák Magyar és szovjet hangok a nagy mérkőzés után Sokan az „év mérkőzésének” tartották. .S valóban, a szovjet—magyar váloga­tott találkozó nagy eseményt jelentett mind a két ország labdarúgó-sportja szá­mára. ie nemcsak nálunk és a Szovjetunióban, hanem szerte az egész labdarúgó­világban, nagy érdeklődés kísérte ezt a mérkőzést. A hatodik Szovjetunió—Magyarország válogatott labdarúgó-találkozó után arra a kérdésre, hol tart ma a két ország labdarúgó-sportja — a szovjet szakvezetők kedvező választ kaptak. A szovjet labdarúgó-együttes — a külföldi megfigyelők szerint is — régen látszott olyan kitűnő formában, olyan ragyogó erőben, mint most vasárnap. Va­lóban, a világ egyik legjobb labdarúgó-válogatottja győzedelmeskedett ellenünk kis gólaránnyal, helytelen lenne tehát borúlátóan beszélni a magyar labdarúgásról. Persze sok szó esik még erről a mérkőzésről — mindkét részről. Most arról számolunk be, amiről közvetlenül a találkozó után beszéltek a magyar és a szovjet sportemberek. Mintha kicserélték volna... "A szovjet csapat elismerése nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a gyep­­szőnyegről levonuló szovjet játékosokat megtapsolta a szakértő közönség. A ma­gyar szakvezetők nem fukarkodtak az elismeréssel. Barcs Sándor, a® MLSZ elnöke például megemlítette, hogy az utóbbi idők legizgalmasabb mérkőzését láthatta a közönség. A legnagyobb élmény mégis a végig tiszta, sportszerű küzdelem volt. Az MLSZ elnökének volt egy figyelemre m­éltó megállapítása is: — A szovjet válogatottat mintha kicse­rélték volna a svédországi VB óta... A szovjet labdarúgók játszották a korsze­rűbb,­­ gyorsabb és a célszerűbb fut­ballt ... Miért örültek a győzelemnek?... A győzelem mindig lelkesít. Érthető, hogy a nagy találkozó után a szovjet sportemberek derűs arccal ülték körül a fehér asztalt. A mérkőzés előtt­ ide­geskedésük teljesen feloldódott. Szta­­rosatyin, a Szovjet Labdarúgó Szövet­ség­ főtitkára igen udvariasan beszélt a mérkőzés lefolyásáról, mondván, hogy essen a találkozón mind a két csa­pat kiérdemelte volna a győzelmet. —■ De talán nem is az eredmény a leg­fontosabb — mondta. — Inkább az örven­detes, hogy sportszerű keretek között zajlott le ez a találkozó ... Reméljük, hogy szeptember utolsó vasárnapja min­dig a szovjet—magyar labdarúgó-találko­zók napja marad ... A szovjet szövetség főtitkára aztán Moszkva felé terelte a beszéd fonalát, arra a találkozóra, amelyből a magyar B-válogatott csapat került ki győztes­nek. Gratulált a magyar szakvezetők­nek, de aztán­ újra az A-válogatottak mérkőzéséről beszélt. Nálunk, a Szovjetunióban is úgy is­mert­e a magyar labdarúgókat, mint lab­da­művészeket ... A mi részünkről annál értékesebb, hogy ilyen nagynevű ellenfe­let győztünk le ... Egy jó recept... A magyar játékosok asztalánál sok­szor emlegették annak a kopaszodó, 26 esztendős szovjet labdarúgónak a ne­vét, aki szerényen fogadta a gratulá­ciókat. Bubukinról, a moszkvai Metró egyik kocsivezetőjéről van szó. Nagy munkabírását megcsodálta a Népstadion közönsége is. A nagy állóképességű bal­­összekötő ezúttal harmadszor húzta ma­gára a válogatott mezit. A mos­zkvai Lo­komotív játékosa. Megkérdeztük tőle, minek köszönheti kitűnő erőállapotát. Ezt felelte*­i- Az életmódnak ... Azonkívül, nálunk a klubban van egy szólásmondás, ame­lyet én is betartok: „Ahogyan és amennyit edzel, úgy játszol!” Ez valóban jó recept. Bubukin először szerepelt Buda­pes­ten. Mint mondja, lámpaláza volt. — Kezdetben alig éreztem a labdát, később leküzdöttem elfogódottságo­mat. Belejöttem, bár ez elég nehéz volt. Ritkán találkoztam még ugyanis olyan ellenféllel, amelyik, mint most a magyar csapat, területet védett. Mi in­kább a szoros emberfogásra vagyunk berendezkedve... Nekem Sípos és Gro­­sics tetszett a legjobban... És­­ ter­mészetesen a mi 1:0-ás győzelmünk! Fel a fejjel! Csendesek volta­k a magyar fiúk a mérkőzés után. A legszomorúbb talán Albert Flórián volt. Alig lehetett lelket verni belé. — úgy játszottam, mint egy kezdő — mondta. — Olyan ideges voltam, hogy még a labdát is nehezen találtam el. — Többet kellett volna mozognod, ki­vetették közbe. — Próbáltam. Néha igyekeztem gyors mozgással, megugrással lerázni ellenfe­lemet, vagy futottam a saját térfelünk felé, hogy hamarabb birtokomba vehes­­sem a labdát. De ez is hiába volt, is­mét a nyomomban voltak. Rövid hallgatás után kibökte: Hiába nem tudok én szóróni em­berfogás ellen játszani! S megmosolyogtató volt, amikor ez a fiatal, nagytehetségű játékos bánatában így toldotta meg szavait: “ Visszamegyek az ifjúsági váloga­tottba! ... A fiúk derültek. A szövetségi kapi-i­tány pedig komolyra fordította a szót: — Nem játszottál jól, de azért ne ló­gasd a fejed! Gondold majd végig a mérkőzést, s okulj belőle. Változatlanul bízunk benned! Fel a fejjel! S „Flóri’1 felemelte a fejét és mo­solygott. Sípos: Siettettük a játékot! A magyar csapat legjobbja, Sípos Fe­renc mindent megtett annak érdekében, hogy megnyerjük a mérkőzést. Igazán nem rajta múlott, hogy ez nem sike­rült. — Pedig valamennyien nagyon igye­keztünk. — mondta a középhátvéd. — A szovjet csapat azonban kitűnő együt­tes. Nem véletlen, hogy a hajdani nagy csapatunk sem boldogult ellene. Csodá­latos a játékosok erőnléte, erősek, ke­mények. Sajnos, csatársorunknak nem ment! Az volt a baj, hogy túlságosan sietettük a játékot, s amikor egy bizo­nyos időszak eltelte után nem sikerült gólt rúgnunk, idegeskedtünk, kapkod­­turnc. A jobbtól kaptunk ki.. . Nem kielégítő erőnlét Válogatott játékosaink többsége a szov­jet mérkőzést megelőző héten kiemel­kedően vagy legalábbis jól játszott a bajnoki mérkőzésen. S most a Népsta­dionban ezek közül a játékosok közül a legtöbben rosszul játszottak — főleg a csatárok. Az a tény, hogy a magyar csa­patban egy időben egyszerre többen na­gyon mérsékelt teljesítményt nyújtottak, döntően hatott az egész csapat játékára. Vajon mi volt az oka a hirtelen forma­változásnak? Bizonyára nem állunk mesz­­sze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy m­a nem kielégítő erőnlét! Ez a megállapí­tás persze magyarázatra szorul, hiszen egy héttel ezelőtt is hasonló volt a játé­kosok erőállapota. Abból származott azon­ban baj, hogy a megterhelés, amelyet a bajnoki és a válogatott mérkőzés reájuk rótt, nem volt azonos. Az a gyorsaság, erő, állóképesség, ami elegendő volt a sportköri mérkőzésen, megközelítően sem volt elegendő a szovjet válogatott ellen. A legveszélyesebb szovjet csatár Grosicstól megkérdeztük, kit tart a leg­veszélyesebb szovjet csatárnak. Grosics gondolkodás nél­­kül mondta: — A fedezet Voj­­novot tartom an- \gi wv&t nafc * * * Roppant !­ \rf jmf 91/ers támadásból, J­lf váratlanul és szél­ei­ől sebesen született ez­­­ a gól. Azt sem tud­i, fákítul­­tam, ki lőtte a lab­dát a kapumba .. . T Grosics kitűnően védett ezen a mér­kőzésen. A gólt Voj­no­v nem védhette. Nincs oka tehát a m­entegetődzésre. Mégis ezt mondta: — Legyenek türelmesek ehhez a ma­gyar csapathoz. A múltban is volt olyan válogatottunk, amelyik szép sorozat után vereséget szenvedett. Most nem szégyen, hogy ettől a kiváló szovjet csapattól tudra kikaptunk. Türelem kell a fiatalok­hoz .. . Gyorsabban! Baróti Lajos a taktikai értekezleten felhívta a játékosok figyelmét arra, hogy gyorsan adják tovább a labdát, főleg a pálya középső harmadát játsszák át a lehető leggyorsabban. Saj­nos, a mieink nem ezt tették. Pedig ez lett volna a helyes, s talán eredményes játékfelfogás is. A középső harmad lassú átjátszása ugyanis módot ad az ellenfélnek a helyezkedésre, a felzárkó­zásra. A szovjet csapat ellen különösen nagy szükség lett volna arra, hogy a védőknek ehhez ne adjunk lehetőséget. A labda lassú megjátszását persze nehéz levetkőzniük azoknak, akik már beide­­gezték a labdával való kényelmes bánásmódot, de a fiatalok nagyon sokat tehetnek a játék felgyorsítása érdeké­ben. És segíthetnek ebben az idősebbek is. Ehhez persze nagyobb önuralomra, fegyelmezettségre van szükség. A győzelmet jelentő gól K­om­ov nevétől, a Dinamó Kijev 28 esztendős TF-hallgatójának nevétől volt hangos a Népstadion lelátója. Vidéki fiú, éppúgy, mint az ifjú balszélső, Meszhi. És Vojnov ezt kurűn emlegette a beszélgetés során. Mindig fedezetet játszott. És ezen a poszton sok gólt is lőtt. Például: -­ Tavaly, a Csehszlovákia elleni 2:1-es mérkőzésen is az én gólommal szereztük meg a győzelmet . Most, az újabb győzelemhez újabb Voj­­nov-féle gól sorakozik: a Grosics kapu­jába belőtt gól. — Nem az a fontos, hogy ki lövi a győztes gólt. Inkább az, hogy mi lőjük az ellenfél hálójába... — mondta szeré­nyen Vojnov. Búcsú Jakusin, a szovjet válogatott főedzője csapatának taiktiikáj­áról is beszélt. Azt mondta, hogy igen egyszerű taktikát követtek: — A magyarok győzni akartak. A győzelemhez gól szükséges. Ennek megakadályozására jól kellett zárnia védelmünknek — mondta mosolyogva a főedző. — A mi utasításunk ez volt: minden játékost fedezni kell! Ha hely­cserékkel operálnak a magyar csatárok, ha helyet cserél valaki, mint például Albert és Tichy, nekünk is váltanunk kel az emberfogást. Különösen Vojnov­­ra és Maszljonkinra hárult ez a fel­adat. Aztán Barótci Lajos szövetségi kapi­tány felé fordult Jakusin. Baráti han­gon folytatta: — Lajos, mi jó kollégák vagyunk. Én is voltam már ilyen helyzetben, mint most te .. . Ilyen az élet a sportban, ma győzünk, holnap vereséget szenve­dünk . .. Ma mi győztünk. A jövőben is ezt szeretnénk. Ti majd vissza akar­tok vágni, s ez is természetes. Most haza kel menni, aludni kell egyet, át­gondolni mindent, miért történt az, ami történt. Ezeket fogadd úgy, Lajos, mint őszinte baráti szavakat. .. Kezet fogott a két edző. Bárói­ ezt mondta:" — Én változatlanul bízom a csapa­tomban ... A szovjet edző búcsúzott. Arról be­szélt, hogy most elválnak a két csapat útjai. De azért ez az út közös cél felé vezet.. . Fekete Pál —Németh Gyula Keveset lőttek a magyar csatárok Jasin kapujába s ha lőttek is, a labda a kiváló szovjet kapus zsákmánya lett. Az egyik lövés végén Jasin magához öleli a labdát Tichy ott áll előtte széttárt karokkal, mintha csak mondana: Ejtsd ki azt a labdát!...” Tichy azonban hiába várt... Középen Maszljonkin figyeli a jelenetet. /y* * *t*°\ nfepapok KEDD, 1959. SZEPT. 29. Ára: 60 fillér XV. ÉVFOLYAM, 203. SZÁM Novikov nyerte a vívást az öttusa-világbajnokságon » Távbeszélő-jelentésünk: — Harrisburg, szeptember 28. Vívásban minden versenyzőnek 37 csör­tót kellett levívnia, s emiatt igen elhúzódott a verseny. Az NSZK és a svájci c.'O­­ K­ csapat vezetői is meg­ is­ változtatták korábbi elhatározásukat és a jó küzdelmet tovább foly­vi’L­­VBTM tónak. Csupán a sváj­­ci Vetterli nem tudta a sérülése miatt a ví­­ySErájci vast elkezdeni. Mint már vasárnap tele- SSgstiSSi­fonáltam, az első for­duló levívása után már a szovjet Novikov vezetett. A második fordulóban még jobban növelte elő­nyét, s a vívást igen nagy fölénnyel nyerte. E versenyszámban egyébként győzelmenként 35 pontot adtak. Novikov fölényére jellemző, hogy az őt követő olasz Facchinit 140 ponttal előz­te meg. Innen azonban egészen a 12. helyezettig igen szoros verseny alakult id. Balczának nem sikerült az első for­­dulóben nyújtott viszonylag jó vívását megismételni, s végeredményben 17 győzelmével szemben 20 vereséget ,,gyűjtött” össze, s ezzel mindössze 615 pontot szerzett. Az egyéni összetett versenyben így kissé leszakadt. Csapatban nagy meglepetésre igen jól vívott az Egyesült Államok együt­tese, valamint várakozáson felül szere­peltek ebben a számban a mexikóiak. A csapatversenyt Novikov kiemel­kedő teljesítményével nagy fölény­nyel nyer­te a Szovjetunió együt­tese. A magyar csapat ugyan­­a második szám után is csak a tizedik helyen ta­nyázik, de a hetedik helyezett Brazíliá­tól mindössze 140 pont választja el. A vívás végeredménye: 1. Novikov (szovjet) 1035 pont (29 győzelem), 2. Facchini (olasz) 896 (25) 3. Almada (mexikói) 860 (24), 4. Miller (amerikai) 825 (23), 5. Larobert (ameri­kai), Taraszov (szovjet)­ és Cobley (an­gol) 780 (22—22), 8. Katter (finn) 755 (21), 9. Malta (brazil), Riera (argentin), Ericsson (svéd) és Bauza (argentin) 720 (20—20), 13. Ferdinandy (magyar) 685 (19), 14. Escobedo (mexikói), Minder (svájci), Nagy (magyar), Tatarinov (szovjet), Str­­eker (argentin) és Fronio (NSZK) 650 (18—18), 20. Balczó (ma­gyar), Karé (finn), Giunta (olasz) és Krickov (NSZK) 615 (17—17), 24. Vig­­noli (brazil), Scala (olasz), Bleumaster (amerikai) és Perez (mexikói) 580 (16— 16), 28. Hagen (svájci), Gödieke (NSZK), Little (angol) és Harvey (angol) 110 (14-14). Csapatban: 1. Szovjetunió 2558, 3. Egyesült Államok 2260, 3. Mexikó 2188, 4. Svédország 2149, 5. Argentína 2112,­­6. Finnország 2038, 7. Magyarország 2001 p. A verseny állása az első két szám után: Egyénileg: 1. Almada 1940, 2. Málta 1904, 3. Novikov 1895, 4. Katter 1851, 5. Lömben 1810, 6. Miller 1765, 7. Taraszov 1758, 8. Riera 1752, 9. Balczó , 1731, 10. Ericsson 1728, ... 21. Nagy­ 1294, 22. Tatarinov 1226, ... 29. Fer­­dinándy 837 pont. Csapatban: 1. Mexikó 5158, 2. Svéd­ország 5137, 3. Egyesült Államok 5124, 4. Szovjetunió 4960, 5. Finnország 4906, 6. Argentína 4668, 7. Brazília 4053, 8. Olaszország 4035, 9. Chile 3936, 10. Magyarország 3913, 11. Nagy-Britannia 3099, 12. NSZK 1562 pont. Bordás Miklós* A pisztolylövés budapesti idő szerint csak a késő esti órákban ért véget, s ezért lapunk zártáig annak eredményeit nem kaptuk meg. Készülődés a jugoszlávok ellen Válogatott labdarúgóink október 11-én négy fronton találkoznak a jugoszláv lab­darúgókkal. Az utánpótlás­ és az ifjúsági válogatott keret már szerdán megkezdi az előkészületeket. Az ifjúsági ke­ret Ormosbányán vendégszerepel az Ormosbányai Bányász ellen. A keret tagjai a következők: Sláger, Künszt­ler, Menczel, Mészöly, Kürtösi, Schmiedt (Egyetértés), Galambos, Ihász, Káposzta, Kovács II, Kékesi, Nagy B., Farkas, Krajcsi, Gál (MTK), Reményik. Az utánpótlás keret Soroksárott játszik az Egyetértés ellen. A keret: Szentmihá­­lyi, Landi, Jeszenszky, Molnár (Tatabá­nya), Orbán (Győr), Fellegi, Szepesi, Nyíri, Kocsis, Zieglovich, Kökény (Előre), Pál (Szombathely), Göncz, Dujmov, Deli, Sátori, Sas, Komora. A játékosok 12 óra­kor találkoznak az MLSZ-ben. Kijelölték a B-válogatott keret tagjait is (persze a Kínában szereplő játékosok nélkül), de a B-keret szerdán még nem tart előkészületi mérkőzést. A keret tag­jai: Cserháti, Gelei, Werner, Szigeti, Dal­noki I, Polgár (Tatabánya), Török (Diós­­győr), Berendi, Prohászka, Polgár (Szom­bathely), Csernai, Monostori II, Molnár (MTK), Szimcsák I, Friedmanszky. A csapat edzője Szűcs György lesz. Az A-válogatott keret vasárnap játszik Szegeden a SZEAC ellen. Barót­ Lajos szövetségi kapitány ok­tóber 4-én Bernben megtekinti a Svájc —NSZK labdarúgó-találkozót, mert a magyar válogatott csapat az ősz folya­mán az NSZK és Svájc ellen is mérkő­zik. A szövetségi kapitány egyébként közölte: " Az A-válogatott keretén nincs ok a változtatásra. Nem kívánok nagyobb változtatást eszközölni a válogatott ösz­­szeállításán az október 11-én Belgrád­­ban sorra kerülő Jugoszlávia elleni mérkőzésre. Mivel azonban ez a talál­kozó barátságos jellegű, s ezért két mezőnyjátékost is lehet majd cserélni, esetleg szó lehet arról, hogy megvál­tozik a fedezetpár összetétele és a bel­sők álmáéban helyet kap Voses (Salgó­­tarjáni), aki különben tagja a keretnek. Kedden rart a súlyemelő VB-n . Távbeszélő-jelentésünk.­­• (Varsó, szeptember 28.) Hétfőn moz­galmas napjuk volt a küldöttség-veze­tőknek. Mái­ korán délelőtt összeült a nemzetközi szövetség kongresszusa­, hogy megtárgyalja az­ előterjesztett négy napirendi pontot. És, úgy látszik, a súly­emelők értekezése már valahogy együtt jár a vitával is, mert a kongresszuson csak az elnöki megnyitót fogadták el szó nélkül a tagok. Amikor Gou­­leau főtitkár emelke­dett szólásra, előkerül­tek a noteszek és ce­ruzák és alig hallgatott el a főtitkár, máris je­lentkeztek az első hozzászólók. Sok lé­nyegtelen kérdésről is szó volt, én ta­lán csak egyet emelnék ki: Nazarov, a szovjet súlyemelő-szövetség alelnöke ki­fogásolta, hogy a nemzetközi súlyemelő­élettel kapcsolatos­ fontos kérdésekben is csak néhány ember döntött az el­múlt évben. Felhozott egy-két példát állításának alátámasztására és a kong­resszus elhatározta, hogy az év közben hozott döntések jórészét megsemmisíti és azokat az 1960-as kongresszus elé terjeszti. Ezután a kongresszus felvette Thai­földet a tagok sorába és elfogadta, hogy Barbados, Jamaika, Dominika és Trinidad közös szövetséggel képvisel­tesse magát a nemzetközi fórumokon. Egyébként hirtelen ősziesre fordult Varsóban az időjárás, erős, hideg szél fúj és állandóan szemerkél az eső. Egy­két versenyzőnk tücözögött is, de ko­moly nátha — hála a velünk levő or­vosnak — nincs Mindenki egészséges és mindenki türelmetlenül várja a ked­di rajtot. Szentjánosi József —— ^ i ^ ■ Wmii Jugoszlávia kapta az 1961. évi férfi kosárlabda EB rendezési jogát Kisorsolták a férfi és női Eb-t Hétfőn reggel Budapesten megkezdte tanácskozásait az európai és földközi­­tengeri országok kosárlabda szövetségei­­­nek konferenciája. A konferencia több kérdéssel foglalkozott, köztük olyanok­kal iszemélyekben nem hivatott dönteni, viszont javaslatot tehet a kosárlabda szö­vetség kongresszusának. Néhány ilyen ja­vaslatban egyet­értett a konferencia, így elfogadta — és a kongresszus elé ter­jeszti­­— azt a szovjet alapszabály mó­dosító javaslatot, hogy a jövőben olyan csapatokkal is lehet játszani, amelyek­nek szövetsége nem tagja a FIBA-nak. A konferencia döntött az 1961. évi férfi Európa-bajnokság színhelyéről is. Ketten pályáztak az EB-re, de miután Izrael nem küldött képviselőt a konfe­renciára, nem foglalkozott kérésével és Jugoszlávia kapta a rendezés jogát. A XII. férfi Európa-bajnokság tehát 1961. április 30—május 10 között kerül sorra Belgrádban. Az 1960. évi női Európa­­bajnokság rendezője, Bulgária bejelen­tette, hogy június 3—­12 között kívánja lebonyolítani az EB-t, s amennyiben 16 részvevő lenne, úgy két nyolcas cso­portban vívják a selejtezőt, majd a csoportok 1 — 2. helyezettjei körmérkő­zést játszanak az 1—4. helyért, a­­má­sodik—harmadikok pedig az 5—­8. helyért. A csapatok a selejtező eredmé­nyeit viszik magukkal. A szovjet küldött beszámolt a moszk­vai női VB előkészületeiről, s a beszá­moló során elmarasztalta az olasz­ és a francia csapatot távolmaradásáért. Ugyancsak rosszallásának adott kifeje­zést a FIBA főtitkára is.­A vitában fel­szólalt a francia és az olasz küldött, s azzal magyarázták távolmaradásukat, hogy anyagi nehézségeiken felül nem rendelkeznek megfelelő csapattal, ame­lyik méltóan képviselhetné országukat. A konferencia elhatározta, hogy ja­vaslatot tesz a kongresszusnak, hogy a FIBA irodáját 12 tagról 14 főre emelje, s az elnök, valamint az 5 a­­­elnökök világrészek kép­viselet­ében foglaljon helyet az irodában. Az irodában ezen­kívül helyet kapna egy szőkébb szak­mai kör, amely magába foglalná a tit­kárt, a pénztárost, a technikai bizott­ság vezetőjét, a gazdasági bizottság vezetőjét és a felállítandó nemzetközi rendezvények bizottságának vezetőjét. Ezenkívül kerülne be még két olyan ország képviselője az irodába, amely o­rsz­ágnak k­orár­labda-h­agy­om­ányai vagy eredményei ezt indokolttá teszik. A konferencia kedden délelőtt és délután folytatja tanácskozását és ked­den este fejeződik be. Hétfőn este megtartották a férfi és női bajnokcsapatok Európa Kupájának sor­­solását. Férfiak: török—izraeli győztes mérkőzik a bolgár csapattal, a marok­kói-portugál győztes a spanyol együt­tessel, a görög—román győztesével a szovjet II, a keletnémet—finn győztes­sel a lengyel, az osztrák—olasz győz­­­tes­sel a jugoszláv, a nyugatnémet— svájci győztessel a csehszlovák­­ és a luxembourgi—francia győztessel a belga együttes játszik. A legjobb nyolc között kapcsolódik a küzdelembe az Európa Kupa védője, az ASK Riga. Nők: nyugat­német— lengyel, bolgár II—román, keletnémet—francia. A három győztes egy újabb sorsolás után mérkőzik a jugoszláv, a szovjet, az olasz, a cseh­szlovák és a ku­pa védőjével, a Szlávi­a Szófia együttesével. Vasárnap a Sportcsarnokban: Bu­dapest—Blelgrád női mérkőzés A moszkvai EB-re Budapesten keresz­tül utazó­ jugoszláv női válogatott vasár­nap este a Sport csarnok­ban mérkőzést játszik. Az előzetes megállapodás értel­mében a két csapat Budapest—Belgrád néven találkozik.

Next