Népsport, 1959. október (15. évfolyam, 204-225. szám)

1959-10-01 / 204. szám

Ott leszünk mi is a Tien An­ién téren ■* Peking a vonalban, tessék beszélni! — Itt a Népsport szerkesztő­­sége . . . — Volentik Béla beszél. — Mi újság az ünnep előtti na­pon Pekingben? — A csodálatosan szépen feldíszí­tett fővárosban 27 fok meleg van. Ziszlóerdő mindenfelé. Nekünk, magyaroknak, nagyon jól esik itt is, ott is megpillantani a magyar lobogót a többi között. Nem túlzás azt mondani, hogy egész Peking készül az október 1-i ünnepre. Ter­mészetesen a sportolók is ott lesz­nek a felvonulók között. Ám mi,, magyarok, sem maradhatunk le ilyen nagyszerű élményről, s úgy határoztunk, hogy közülünk töb­ben is elmegyünk a Tien Anmen térre. ■ — Nemcsak láttuk az új, csodá­­­­latosan szép pekingi stadiont, ame­lyet mi csak Népstadionnak neve­zünk, de már edzést is tartottunk benne kedden délután. Faragó,­­ aki Moszkvából érkezett ide, kije­­­­lentette, hogy ez a stadion szép­­­­ségben, modernségben felveszi a­­ versenyt a világ bármelyik sta­­j­­tonjával. Taliga és Grozdics pe­dig azzal a kívánsággal állt elő,­­ hogy az első mérkőzésünkön mind-­­ járt góllal szeretnék felavatni az új pályát. A többiek rádupláztak,­­ hogy ez csak rajtuk fog múlni ! Remélhetőleg a kívánságuk telje­ ,­sül... — nem akarunk ismert tényeket­­ ismételgetni, de az a „magyaros”­­ vendégszeretetet, ami bennünket­­ körülvesz Kínában, az túlmegy minden elképzelésen. A nagy iln­­i népükre készülő kínai barátaink minden gondolatunkat lesik és­­ már előre elnézést kérnek azért,­­ hogy majd mérkőzéseinken leg-­­­alábbis 90 percre kénytelenek lesznek ezt a gondolkodást fel­függeszteni, mert ellenünk is jól szeretnének játszani.­­ Még el szeretném mon­dani, hogy keddi edzésünket igen sokan látogatták tne£, sok fény­képfelvételt készítettek rólunk. Pénteken reggel utazunk vonaton Tiencsinbe, első mérkőzésünk szín­helyére, ahol még aznap délután kínai idő szerint fél 4 órakor ját­szunk a spartakiábon győztes csa­pat ellen, ebben az összeállításban: Faragó — Dudás, Várhidi,­ Hegyi — Solymosi, Borsányi — Grozdics, Rá­kosi, Bodor, Pál, Taliga. Szomba­ton érkezünk vissza Pekingbe, ahol aznap megnézzük a Kína—­­Szovjetunió válogatott labdarúgó­­mérkőzést. A szovjet csapat érke­zését mára várják. A további mű­sor: október 5-én Magyarország­­ —Szovjetunió, október 6-án Kína— Magyarország B. Mu Suan-su a mellúszás koronázatlan királya Az első­­ kínai spartakiábon Pe­kingben a­­100 mé­teres mellúszásban egy általunk i­s jól ismert fiatal úszó győzött, Mu Suan­­su.­Ideje 1:11.1 volt, legújabb kínai és nem hitelesített ví­­világcsúcs! Mu Suan-su ma mindössze 24 éves és a pekingi test­­nevelési főis­kola hallgatója. Szinte í­gy is 11 szü­le­te­tt a­z uszodával, egy való­ságos ■ úszód­inas'ztia legsikeresebb tagja. ■Édesapja , maga is úszó, hírneves edző és a tiencsini úszó­iskola vezetője volt. Kilencéves korában már otthonos volt az úszás minden válfa­jában, de minden­nél jobban a mell­úszást kedvelte. Ké­sőbb sportbeli ér­deklődése kiterjedt a korcsolyára, ke­rékpárra, kosárlab­dára, labdarúgásra és birkózásra. Ez a sok irányú érdeklő­dés előnyösen befo­lyásolta fizikai fej­lődését. Első országos csúcsát 1951-ben ál­lította fel, 1954-ben pedig­ a Budapesten megrendezett­­ nem­­ze­tk­özi­­ f­őisko­la­i úszótalálkozón a .. 100 méteres mell­úszásban a harma­dik helyen végzett és nevét azóta egy­re többször kezdték emlegetni szakkö­rökben. Pályafutá­sa töretlenül ívelt felfelé. 1858-ban Pekingiben 1:11.4-es idejével állítja fel első világcsúcsát, amelyet a szovjet Minaskin tartott 1:11.5-tel. Sem­ ezt, sem mostani világ­csúcsát nem hitele­sítik, mert a Kínai N­épközt­ár­saság nem tagja a Nemzetközi Úszószö­ve­tsé­g­nek. Hát ennyit tud Mu Suan-su. Amihez még csak azt le­het, hozzáen­­ni, hogy a szakér­tők szerint még tá­volról sem érte el képességeinek leg­felső határát. AZ ELSŐ Ha megjelenik valahol személyesen, ha az újságok írnak róla, a kínaiak csak ennyit mondanak: — Az első... S már mindenki tudja, kiről van szó. Csen Csing-kaj ugyanis nemcsak, azzal írta be nevét mind­örökre a kínai sporttörténelembe, hogy világrekordon, hanem az­zal is, hogy ő volt a legelső, aki a felszabadult Kínában világ­csúcsot ért el. Pedig hát ez nála sem volt könnyű dolog. Csen alacsony, tömzsi emberke akiről nem néz ki a világhíres spor­toló. Mindig mondogatta is, ilyen alacsony ember nem sokra vi­heti a sportban ... S azután hallott, olvasott egy ugyancsak­­alacsony, tömzsi em­berkéről, aki Melbourneben aranyérmet nyert. — Igen, a szov­jet Udotov, nem csak testvérem, de példaképem is! — gondolta. Nagy erőfeszítéseket tett, hogy kedvenc sportjában, a súlyeme­lésben Udotovhoz hasonló eredményeket érjen el. Már azt hitte, minden simán megy, amikor első versenyen a nem éppen hízelgő hetedik helyen végzett.... Elvesztette a kedvét, vissza akart vo­nulni, csak öreg edzője igyekezett lelket önteni belé. — Fiam, maga úgy látszik nem tudja, hogy az ifjú céllövő első golyója is célt szokott téveszteni a lőtéren. Egy súlyemelő sem lehet híres, kezdeti kudarcok nélkül. Ez hatott. 1955 nyarán a kínai ifjúsági csapattal a Szovjetunióba láto­gatott. Eredménye még messze volt a világcsúcstól, az egyik szov­jet vezető mégis felfigyelt rá és azt mondotta neki: — Egy na­pon első lesz a legjobbak között. S ez a nap 1956. június 7-én következett el, amikor is felállí­totta a Kínai Népköztársaság első világcsúcsát. Azóta? Azóta Csen Csing-kaj már a félkezén nem tudja meg­számolni világcsúcsait. Jelenleg éppen a hatodiknál tart. I AZ ti? HÍ KI A­­­J ZÚZ A szüntelenül fejlődő sport hatalmas országában írta: Zsun Hao-tan, a Kínai Országos Testnevelési és Sportbizottság elnökhelyettese Kína hatalmas területtel ren­delkező ország, ahol ki­váló természeti­­feltételek van­nak a különböző sportágak fej­lesztésére. A rengeteg folyó, a számtalan tengeri strand pél­dául kedvező feltételeket teremt az úszósportnak. A befagyott folyókon nagyszerűen lehet síelni, korcsolyázni. A jó ter­mészeti feltételek azonban ön­magukban nem sokat érnek. A testnevelés és a sport szorosan összefügg az ország politikai és gazdasági életének fejlődésé­vel. Mindössze tíz évvel ezelőtt még elnyomásban, nyomorban élt a kínai nép. Ilyen körülmé­nyek­ között gondolni sem lehe­tett kulturális életre, sportolás­ra gondolni, pedig a sport óriási jelentőségű az egészségügy szempontjából. A nagy városok néhány tornaterme, uszodája csupán a kiválasztottak rendelke­zésére állt. A sportteljesítmények rendkívül alacsony színvonalon mozogtak.­ A kínai versenyzők többször vettek részt az olim­piai játékokon, de csupán egy­szer kerültek be — rúdugrás­ban — a döntőbe. Ennek nem a kínai sportolók tehetségtelensé­­ge volt az oka, hanem az, hogy abban az időben hiányoztak a szükséges feltételek az edzésre és a sporttudás fokozására. A győztes forradalom után a párt és az álla­m azonnal nagy jelentőséget tulajdonított a test­nevelés és sport fejlesztésének és azt a szocializmus építése szerves részének tekintette. Az új Kína testnevelése előtt kez­dettől fogva világos feladat állt: megteremteni a tömegsportot, hogy a testnevelés széles kör­ben elterjedjen és rendszeressé váljék. A testnevelésr­ és sport veze­tésére és szervezésére or­szágszerte testnevelési és sport­bizottságok alakultak, létrejött az Országos Sportszövetség. Az állam évente hatalmas összege­ket fordít sportpályák építésé­re. Ma már minden nagy város­ban vannak stadionok és sport­­csarnokok. Az egész országban több mint 4 ezer stadion, sport­pálya, sportcsarnok, uszoda stb. épült. A kosárlabdázásra, röp­labdára, atlétikára alkalmas egy­szerű­ sportpályák száma több százezerre tehető. 1958-ban hat városban szerveztek testnevelési főiskolát. A pekingi testnevelési főiskola, méreteit tekintve, nem marad el a világ legnagyobb testnevelési főiskolái mögött. Ezen a főiskolán több mint 300 előadó és oktató vezetésével, több mint 2000 diák tanul. 1952 óta van a gyárakban — egyre nagyobb méretekben — munkaidő előtt és után rádió­­torna, s az állami hivatalokban is bevezetjük a 10 perces tor­nát. Ez a rádiótorna ma már sok-sok százezer kínainak vált mindennapi szükségletévé. Nap­jainkban már az emberek óriási tömege folytat rendszeres test­edzést. Ebben népünk vezetői is élenjárnak. Mao Ce-tung elvtárs már túl jár a hatvan éven, de még mindig rendszeresen úszik. 1955-ben szervezték meg nálunk az első országos munkás­­sportakiádot, amelyen több mint 1700 munkás versenyző vett részt. Napjainkban már a pa­rasztok is kezdenek sportolni, tornázni. Kínában jelenleg több mint negyven sportágat űznek. A legutóbbi néhány évben hozzáláttak egy ősrégi kínai sport, az úgynevezett kínai ököl­vívás felelevenítéséhez. Néhány rövid­ esztendő alatt atlétikában,­­ úszásban, súlyemelésben és a téli sportok­ban megdöntötték a régi Kína valamennyi csúcsát. Néhány sportágban már világbajnokok is születtek. A 21 éves Jung Kuo-tung a dortmundi asztali­­tenisz világbajnokságon a férfi egyesben világbajnokságot nyert. A női egyesben, a női párosban és a vegyespárosban a kínai versenyzők szép helyezé­seket értek el. Csen Csing-kaj pehelysúlyú súlyemelő 1956 jú­niusában világcsúcsot ért el a kétkezes lökésben, majd ered­ményeit állandóan javítva négy­szer javította meg csúcsered­­­ményét. Könnyűsúlyban és középsúlyban ugyancsak kínai versenyzők tartják, a világ­csúcsot. A 100 méteres mell­úszásban Mu Suan-su révén ki­tűnő világcsúcstartóval rendel­kezünk. A kínai versenyzők világcsúcsot értek el nem magas ugrásban, férfi és női ejtőernyő ugrásban, sportlövészetben. A tömegsport szédületes fej­lődésében fontos szerepet tölt­ be az a segítség, amelyet a kü­lönböző országoktól, főleg a Szovjetuniótól és a többi szocia­lista országtól kapunk. Mindig azt tartottuk és ma is azt tartjuk, hogy az or­szágok közötti sportérintkezés nemcsak a sport szempontjából fontos, hanem a népek közötti kölcsönös megértést is elősegíti és fokozza a barátságot. Az új Kína szüntelenül a haladás útját járja és testnevelése is szaka­datlanul fejlődik. A Kínai Nép­­köztársaság megalakulásának 10. évfordulója tiszteletére Pekingben rendezték, meg az első országos spartakiádot, amely a legnagyobb sport­esemény Kínában. Ez a sparta­­kiádi mintegy összefoglalja­­hazánk tízéves fejlődését a test­nevelésben és sportban és ösz­tönözni fog a további jó mun­kára. Papírforma pírforma. A kosárlabda-dipatot a férfiaknál nem Peking, hanem Szecsuan tartomány válogatottja nyerte meg.­ Asztaliteniszben is nagy visszhangot keltett a férfi egyéni VB idei világbajnokának, Jung Kuo-tungnak a veresége Li Futől.. A­­ legnagyobb meglepe­tés a tornában született, ahol a nőknél a 17 éves He Su-sin­, a férfiaknál pedig a 18 éves Zsuj Le­fekt biztosan győzte le a ta­pasztalt versenyzőkből álló erős mezőnyt. Ahogy a sportban mindenütt szokásos, a kínai spartakiádon is alaposan felborult jónéhány pa­ Kína! Ugyan ki­nek a fantáziá­ját ne keltené fel ez a sokáig titok­zatosnak tűnő, csodálatos or­­szág. Erről a hatalmas or­szágról még olvasni sem minden­napi élmény, hát még­­ látni! Egyszóval kimondhatatlan öröm­ben éltem, amikor értesültem ar­ról, hogy a Kínai Népköztársaság­ba utazhatom. Jóval az indulás előtt igyekeztem kielégíteni­ égető kíváncsiságomat, még többet ol­vastam Kínáról, tanácsokat kér­tem, hogy a lehető legjobban fel­­készülten vághassak neki a nagy útnak. Szerencsés helyzetben voltam, mert két kínai tanítványomé is volt, akik Sanghajból jöttek ta­nulni a magyar Testnevelési Főis­kolára, így őket nap, nap után kérdésekkel halmoztam el. Kérdé­seimre, a rájuk jellemző szerény­séggel, szűkszavúsággal válaszol­tak. Érdeklődtem a sportlétesítmé­nyek felől, válaszuk ez volt. Amikor otthon voltunk még nem volt egy nagyobb stadion, most már biztosan van, hiszen olvastuk, hogy épül. Az ilye­t és ehhez ha­sonló válaszok természetesen csak fokozták bennem a várakozásokat. Most utólag mit mondhatok? Azt, hogy álmaim beteljesedtek, voltam Kínában és ott nagyon sokat ta­nultam. Amikor az ott töltött ?.5 napra. "Pekingre, Sanghajra, Tien­­csinre, Sengjangra emlékezem megelevenedik előttem az a rajon­gás, lelkesedés, az a sok mosoly­gós arc, amely a testnevelés és sport határtalan szeretetét oly sok alkalommal belém varázsolta. Nem akarom összehasonlítani a mi vi­szonyainkat a kínai sportviszo­nyokkal, az ottani nép testnevelés és sport iránti szeretetével. Egy­­­­zonban kétségtelen: Kínában nagy­szerű példát mutatnak az egészsé­ges, edzett ember formálása terén. Amikor megszólal a csengő a hi­vatalokban megszakítják a mun­kát, levonulnak az udvarra vagy csak egyszerűen az utcára és a rádió hangjára együttesen végzik gyakorlataikat öregek és fiatalok egyaránt. Hajnalban, Zö7J é£Z hogy ébredezik, már az országúton találhatók a kerékpárosok, futók, hogy kiadós napi edzésüket a munkaidő kezdete előtt elvégez­zék. Ellátogattunk a pekingi Testne­velési Főiskolára, s amit ott lát­tam az a testnevelő számára való­ságos mesevilág volt. 60 hektár területen 5 labdarúgó-, 19 kosár­labda-, 3 atlétikai (450 m kerü­letű) pálya. Ezenkívül két csarnok kizárólag labdajátékok számára, az egyik csarnokban összesen 6 ko­sárlabdapálya volt elhelyezve. Há­rom tornacsarnok, nagyszerűen felszerelve segédeszközökkel, egy 130x47 méteres fedett atlétikai csar­nok­i futópályával, 50 méteres fedett uszoda. A főiskolán közel 2000 hallgató tanul, s ezek majd­nem kivétel nélkül bentlakók. Az oktatók száma több mint háromm­ezer. Ezek a számok szinte önma­gukban is érzékeltetik, hogy Kína testnevelése és sportja milyen ha­talmas bázison nyugszik és hatal­mas fejlődés előtt áll. Ezek után nem is csodálatos, hogy állandóan újabb tömegek kapcsolódnak be a testgyakorlás valamelyik ágába. S milyen ügyesek, mozgékonyak, ta­nulékonyak! Az új, a fejlődő különösen szem­beállítva a régivel megkapó. Még nem tűntek el a hihetetlen elnyo­­más nyomai. Az idősebb nők el­­nyomorított lábuk miatt alig tud­nak járni, míg a fiatalok járása, rugalmassága ,már a felszabadult testnevelés és sport hatását tük­rözi. Éppen ezzel kapcsolatban kell szót ejteni a most lezajlott első kínai országos spartakládról. Ez mutatta a legjobban, hogy a sportbeli fejlődés milyen gyorsan feledteti a szörnyű múltat. Az or­szágos spartakládot megelőző ver­senyeket olyan óriási tömegérdek­lődés előzte meg, hogy végül is korlátozni kellett a résztvevőket tartományonként 400 főre. S ezen a spartakládon meglepetések is születtek. Az asztalitenisz idei vi­lágbajnoka Jung Kuo-tung veresé­get szenvedett a fiatal, 17 éves Li Fu-jungtól. Ez természetesen egyáltalában nem a véletlen szül­­leménye, hiszen olyan óriási lehe­tőségek e sportág számára talán sehol sincsenek, mint Kínában. Kosárlabda-csapa­tunk 11 mérkőzést játszott, s a válogat­­ott csapaton kívüli az egyes tar­tományok válogatottjai is kemény ellenfeleknek bizonyultak. Csak később értettem meg, hogy elle­nünk miért kerültek be állandóan új játékosok a válogatottba. Olyan sok a jóképességű kosárlabdázó, hogy bizony nagyon nehéz közü­lük válogatni. Amerre csak jár­tunk, mindenhol láttunk gyereke­ket kosarazni. Két-három önálló ház mellől elmaradhatatlan a ko­sárlabdapálya, igaz, hogy nincsen különösebben gondozva, de játék­ra, sportolásra alkalmas és vég­eredményben ez a lényeg. Gyö­nyörű látvány volt, amikor Sang­hajban szállodánk szobájából a közeli sportpályákra tekinthettünk, s ott villanyfény mellett 8—10 pá­lyán egyszerre tartottak edzést vagy játszottak a különböző színű mezbe öltözött csapatok. Ezért is fejlődik napról napra, ugrássze­rűen a kínai kosarassport, s ben­­ne a kosárlabda-válogatott. Nem újdonság tehát, hogy Kína sportja, testnevelése mérföldes lép­tekkel halad. Sorra épülnek az újabb létesítmények. Felavatták a pekingi „Népstadiont", s lehet, hogy abban a szerencsés helyzet­ben lesz majd kosárlabda-váloga­tottunk, hogy a most épülő, több mint 14000 nézőt befogadó csarnok avatásán a kínai válogatott újbóli ellenfele lesz. Erről ugyanis ko­molyan szó esett a búcsúzásnál. Már alig várjuk azt a pillanatot. Páder János, a magyar kosárlabda­­válogatott edzője a Kiream Msuif hím Mit kell nézni? Szokatlan, furcsa? Ha pusztán a számokat nézzük, akkor egy európainak valóban az. 1958-ban mindössze 49 sportmester volt Kínában, s most­­ 1044 van. Ugyancsak az 1956-os évhez szer­­ződik­ az e­lső kínai világcsúcs Csen Csing-kai súlyemelő révén. Ma? — Egy híján 30 világcsúcsot tartanak a kínai sportolók. Az idén szeptember végéig 3649 or­szágos csúcs született, s ebből csak az első spartakiábon 844 — köztük 4 világcsúcs. Szokatlan, furcsa? Ha pusztán a számokat nézzük ... de hát a Kínai Népköztársaságot kell nézni. Ismerkedés - új nevekkel Mérföldkő! Ezt a jelzőt sokszor kissé elkoptatják, leginkább azzal, hogy nem a valódi értelmében használják. Ám a kínaiak nem sze­­retik, az elkoptatott jelzőket. Ezért is mondják a most lezajlott első országos spartakiádra, hogy mér­­földkő. Az egész 650 milliós orszá­­got behálózó tömegversenyek után kereken 10 600 kiváló sportoló ve­­rekedte be magát a döntőbe. S a 15 napos küzdelmek idején a leg­több sportágban igen magas szín­vonalú versenyek, összecsapások voltak. Semmi kétség, jónéhány új névvel is meg kell majd ismer­­kedni a világnak. A PEKINGI SPORTPARADI­CSOM A tízéves évfordulóra elkészült Peking külső kerületében a legnagyobb kínai sportlétesít­mény, a Pekingi Stadion. Az első országos spartakiádon avatták fel ezt a nagyszerű al­kotást. A stadion központjában gyönyörűen füvesített labdarúgó-pálya van, körülötte 400 méteres futópálya, mellette távol-, magas- és rúdugró-pályák. A világító és technikai beren­dezése minden igényt kielégítenek. A 80 ezer személyt befogadó lelátónak 24 ki- és bejárója van. A stadion kívülről 4 emeletes és 23,33 m magas. Földszintjén torna-, súlyemelő-, birkózó- és vívótermek sorakoznak. Emeletein kereken 300 szoba, ezenkívül filmszínház és kiállítási terem is van. A Pekingi Stadion valóságos sportparadicsom, hiszen a nagy pályától dél­keletre 50 méteres nyitott és fedett uszoda, azonkívül mesterséges tó, délnyugatra pedig több teniszpálya foglal helyet.

Next