Népsport, 1959. október (15. évfolyam, 204-225. szám)
1959-10-01 / 204. szám
Ott leszünk mi is a Tien Anién téren ■* Peking a vonalban, tessék beszélni! — Itt a Népsport szerkesztősége . . . — Volentik Béla beszél. — Mi újság az ünnep előtti napon Pekingben? — A csodálatosan szépen feldíszített fővárosban 27 fok meleg van. Ziszlóerdő mindenfelé. Nekünk, magyaroknak, nagyon jól esik itt is, ott is megpillantani a magyar lobogót a többi között. Nem túlzás azt mondani, hogy egész Peking készül az október 1-i ünnepre. Természetesen a sportolók is ott lesznek a felvonulók között. Ám mi,, magyarok, sem maradhatunk le ilyen nagyszerű élményről, s úgy határoztunk, hogy közülünk többen is elmegyünk a Tien Anmen térre. ■ — Nemcsak láttuk az új, csodálatosan szép pekingi stadiont, amelyet mi csak Népstadionnak nevezünk, de már edzést is tartottunk benne kedden délután. Faragó, aki Moszkvából érkezett ide, kijelentette, hogy ez a stadion szépségben, modernségben felveszi a versenyt a világ bármelyik stajtonjával. Taliga és Grozdics pedig azzal a kívánsággal állt elő, hogy az első mérkőzésünkön mind- járt góllal szeretnék felavatni az új pályát. A többiek rádupláztak, hogy ez csak rajtuk fog múlni ! Remélhetőleg a kívánságuk telje ,sül... — nem akarunk ismert tényeket ismételgetni, de az a „magyaros” vendégszeretetet, ami bennünket körülvesz Kínában, az túlmegy minden elképzelésen. A nagy ilni népükre készülő kínai barátaink minden gondolatunkat lesik és már előre elnézést kérnek azért, hogy majd mérkőzéseinken leg-alábbis 90 percre kénytelenek lesznek ezt a gondolkodást felfüggeszteni, mert ellenünk is jól szeretnének játszani. Még el szeretném mondani, hogy keddi edzésünket igen sokan látogatták tne£, sok fényképfelvételt készítettek rólunk. Pénteken reggel utazunk vonaton Tiencsinbe, első mérkőzésünk színhelyére, ahol még aznap délután kínai idő szerint fél 4 órakor játszunk a spartakiábon győztes csapat ellen, ebben az összeállításban: Faragó — Dudás, Várhidi, Hegyi — Solymosi, Borsányi — Grozdics, Rákosi, Bodor, Pál, Taliga. Szombaton érkezünk vissza Pekingbe, ahol aznap megnézzük a Kína—Szovjetunió válogatott labdarúgómérkőzést. A szovjet csapat érkezését mára várják. A további műsor: október 5-én Magyarország —Szovjetunió, október 6-án Kína— Magyarország B. Mu Suan-su a mellúszás koronázatlan királya Az első kínai spartakiábon Pekingben a100 méteres mellúszásban egy általunk is jól ismert fiatal úszó győzött, Mu Suansu.Ideje 1:11.1 volt, legújabb kínai és nem hitelesített vívilágcsúcs! Mu Suan-su ma mindössze 24 éves és a pekingi testnevelési főiskola hallgatója. Szinte így is 11 született az uszodával, egy valóságos ■ úszódinas'ztia legsikeresebb tagja. ■Édesapja , maga is úszó, hírneves edző és a tiencsini úszóiskola vezetője volt. Kilencéves korában már otthonos volt az úszás minden válfajában, de mindennél jobban a mellúszást kedvelte. Később sportbeli érdeklődése kiterjedt a korcsolyára, kerékpárra, kosárlabdára, labdarúgásra és birkózásra. Ez a sok irányú érdeklődés előnyösen befolyásolta fizikai fejlődését. Első országos csúcsát 1951-ben állította fel, 1954-ben pedig a Budapesten megrendezett nemzetközi főiskolai úszótalálkozón a .. 100 méteres mellúszásban a harmadik helyen végzett és nevét azóta egyre többször kezdték emlegetni szakkörökben. Pályafutása töretlenül ívelt felfelé. 1858-ban Pekingiben 1:11.4-es idejével állítja fel első világcsúcsát, amelyet a szovjet Minaskin tartott 1:11.5-tel. Sem ezt, sem mostani világcsúcsát nem hitelesítik, mert a Kínai Népköztársaság nem tagja a Nemzetközi Úszószövetségnek. Hát ennyit tud Mu Suan-su. Amihez még csak azt lehet, hozzáenni, hogy a szakértők szerint még távolról sem érte el képességeinek legfelső határát. AZ ELSŐ Ha megjelenik valahol személyesen, ha az újságok írnak róla, a kínaiak csak ennyit mondanak: — Az első... S már mindenki tudja, kiről van szó. Csen Csing-kaj ugyanis nemcsak, azzal írta be nevét mindörökre a kínai sporttörténelembe, hogy világrekordon, hanem azzal is, hogy ő volt a legelső, aki a felszabadult Kínában világcsúcsot ért el. Pedig hát ez nála sem volt könnyű dolog. Csen alacsony, tömzsi emberke akiről nem néz ki a világhíres sportoló. Mindig mondogatta is, ilyen alacsony ember nem sokra viheti a sportban ... S azután hallott, olvasott egy ugyancsakalacsony, tömzsi emberkéről, aki Melbourneben aranyérmet nyert. — Igen, a szovjet Udotov, nem csak testvérem, de példaképem is! — gondolta. Nagy erőfeszítéseket tett, hogy kedvenc sportjában, a súlyemelésben Udotovhoz hasonló eredményeket érjen el. Már azt hitte, minden simán megy, amikor első versenyen a nem éppen hízelgő hetedik helyen végzett.... Elvesztette a kedvét, vissza akart vonulni, csak öreg edzője igyekezett lelket önteni belé. — Fiam, maga úgy látszik nem tudja, hogy az ifjú céllövő első golyója is célt szokott téveszteni a lőtéren. Egy súlyemelő sem lehet híres, kezdeti kudarcok nélkül. Ez hatott. 1955 nyarán a kínai ifjúsági csapattal a Szovjetunióba látogatott. Eredménye még messze volt a világcsúcstól, az egyik szovjet vezető mégis felfigyelt rá és azt mondotta neki: — Egy napon első lesz a legjobbak között. S ez a nap 1956. június 7-én következett el, amikor is felállította a Kínai Népköztársaság első világcsúcsát. Azóta? Azóta Csen Csing-kaj már a félkezén nem tudja megszámolni világcsúcsait. Jelenleg éppen a hatodiknál tart. I AZ ti? HÍ KI AJ ZÚZ A szüntelenül fejlődő sport hatalmas országában írta: Zsun Hao-tan, a Kínai Országos Testnevelési és Sportbizottság elnökhelyettese Kína hatalmas területtel rendelkező ország, ahol kiváló természetifeltételek vannak a különböző sportágak fejlesztésére. A rengeteg folyó, a számtalan tengeri strand például kedvező feltételeket teremt az úszósportnak. A befagyott folyókon nagyszerűen lehet síelni, korcsolyázni. A jó természeti feltételek azonban önmagukban nem sokat érnek. A testnevelés és a sport szorosan összefügg az ország politikai és gazdasági életének fejlődésével. Mindössze tíz évvel ezelőtt még elnyomásban, nyomorban élt a kínai nép. Ilyen körülmények között gondolni sem lehetett kulturális életre, sportolásra gondolni, pedig a sport óriási jelentőségű az egészségügy szempontjából. A nagy városok néhány tornaterme, uszodája csupán a kiválasztottak rendelkezésére állt. A sportteljesítmények rendkívül alacsony színvonalon mozogtak. A kínai versenyzők többször vettek részt az olimpiai játékokon, de csupán egyszer kerültek be — rúdugrásban — a döntőbe. Ennek nem a kínai sportolók tehetségtelensége volt az oka, hanem az, hogy abban az időben hiányoztak a szükséges feltételek az edzésre és a sporttudás fokozására. A győztes forradalom után a párt és az állam azonnal nagy jelentőséget tulajdonított a testnevelés és sport fejlesztésének és azt a szocializmus építése szerves részének tekintette. Az új Kína testnevelése előtt kezdettől fogva világos feladat állt: megteremteni a tömegsportot, hogy a testnevelés széles körben elterjedjen és rendszeressé váljék. A testnevelésr és sport vezetésére és szervezésére országszerte testnevelési és sportbizottságok alakultak, létrejött az Országos Sportszövetség. Az állam évente hatalmas összegeket fordít sportpályák építésére. Ma már minden nagy városban vannak stadionok és sportcsarnokok. Az egész országban több mint 4 ezer stadion, sportpálya, sportcsarnok, uszoda stb. épült. A kosárlabdázásra, röplabdára, atlétikára alkalmas egyszerű sportpályák száma több százezerre tehető. 1958-ban hat városban szerveztek testnevelési főiskolát. A pekingi testnevelési főiskola, méreteit tekintve, nem marad el a világ legnagyobb testnevelési főiskolái mögött. Ezen a főiskolán több mint 300 előadó és oktató vezetésével, több mint 2000 diák tanul. 1952 óta van a gyárakban — egyre nagyobb méretekben — munkaidő előtt és után rádiótorna, s az állami hivatalokban is bevezetjük a 10 perces tornát. Ez a rádiótorna ma már sok-sok százezer kínainak vált mindennapi szükségletévé. Napjainkban már az emberek óriási tömege folytat rendszeres testedzést. Ebben népünk vezetői is élenjárnak. Mao Ce-tung elvtárs már túl jár a hatvan éven, de még mindig rendszeresen úszik. 1955-ben szervezték meg nálunk az első országos munkássportakiádot, amelyen több mint 1700 munkás versenyző vett részt. Napjainkban már a parasztok is kezdenek sportolni, tornázni. Kínában jelenleg több mint negyven sportágat űznek. A legutóbbi néhány évben hozzáláttak egy ősrégi kínai sport, az úgynevezett kínai ökölvívás felelevenítéséhez. Néhány rövid esztendő alatt atlétikában, úszásban, súlyemelésben és a téli sportokban megdöntötték a régi Kína valamennyi csúcsát. Néhány sportágban már világbajnokok is születtek. A 21 éves Jung Kuo-tung a dortmundi asztalitenisz világbajnokságon a férfi egyesben világbajnokságot nyert. A női egyesben, a női párosban és a vegyespárosban a kínai versenyzők szép helyezéseket értek el. Csen Csing-kaj pehelysúlyú súlyemelő 1956 júniusában világcsúcsot ért el a kétkezes lökésben, majd eredményeit állandóan javítva négyszer javította meg csúcseredményét. Könnyűsúlyban és középsúlyban ugyancsak kínai versenyzők tartják, a világcsúcsot. A 100 méteres mellúszásban Mu Suan-su révén kitűnő világcsúcstartóval rendelkezünk. A kínai versenyzők világcsúcsot értek el nem magas ugrásban, férfi és női ejtőernyő ugrásban, sportlövészetben. A tömegsport szédületes fejlődésében fontos szerepet tölt be az a segítség, amelyet a különböző országoktól, főleg a Szovjetuniótól és a többi szocialista országtól kapunk. Mindig azt tartottuk és ma is azt tartjuk, hogy az országok közötti sportérintkezés nemcsak a sport szempontjából fontos, hanem a népek közötti kölcsönös megértést is elősegíti és fokozza a barátságot. Az új Kína szüntelenül a haladás útját járja és testnevelése is szakadatlanul fejlődik. A Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója tiszteletére Pekingben rendezték, meg az első országos spartakiádot, amely a legnagyobb sportesemény Kínában. Ez a spartakiádi mintegy összefoglaljahazánk tízéves fejlődését a testnevelésben és sportban és ösztönözni fog a további jó munkára. Papírforma pírforma. A kosárlabda-dipatot a férfiaknál nem Peking, hanem Szecsuan tartomány válogatottja nyerte meg. Asztaliteniszben is nagy visszhangot keltett a férfi egyéni VB idei világbajnokának, Jung Kuo-tungnak a veresége Li Futől.. A legnagyobb meglepetés a tornában született, ahol a nőknél a 17 éves He Su-sin, a férfiaknál pedig a 18 éves Zsuj Lefekt biztosan győzte le a tapasztalt versenyzőkből álló erős mezőnyt. Ahogy a sportban mindenütt szokásos, a kínai spartakiádon is alaposan felborult jónéhány pa Kína! Ugyan kinek a fantáziáját ne keltené fel ez a sokáig titokzatosnak tűnő, csodálatos ország. Erről a hatalmas országról még olvasni sem mindennapi élmény, hát még látni! Egyszóval kimondhatatlan örömben éltem, amikor értesültem arról, hogy a Kínai Népköztársaságba utazhatom. Jóval az indulás előtt igyekeztem kielégíteni égető kíváncsiságomat, még többet olvastam Kínáról, tanácsokat kértem, hogy a lehető legjobban felkészülten vághassak neki a nagy útnak. Szerencsés helyzetben voltam, mert két kínai tanítványomé is volt, akik Sanghajból jöttek tanulni a magyar Testnevelési Főiskolára, így őket nap, nap után kérdésekkel halmoztam el. Kérdéseimre, a rájuk jellemző szerénységgel, szűkszavúsággal válaszoltak. Érdeklődtem a sportlétesítmények felől, válaszuk ez volt. Amikor otthon voltunk még nem volt egy nagyobb stadion, most már biztosan van, hiszen olvastuk, hogy épül. Az ilyet és ehhez hasonló válaszok természetesen csak fokozták bennem a várakozásokat. Most utólag mit mondhatok? Azt, hogy álmaim beteljesedtek, voltam Kínában és ott nagyon sokat tanultam. Amikor az ott töltött ?.5 napra. "Pekingre, Sanghajra, Tiencsinre, Sengjangra emlékezem megelevenedik előttem az a rajongás, lelkesedés, az a sok mosolygós arc, amely a testnevelés és sport határtalan szeretetét oly sok alkalommal belém varázsolta. Nem akarom összehasonlítani a mi viszonyainkat a kínai sportviszonyokkal, az ottani nép testnevelés és sport iránti szeretetével. Egyzonban kétségtelen: Kínában nagyszerű példát mutatnak az egészséges, edzett ember formálása terén. Amikor megszólal a csengő a hivatalokban megszakítják a munkát, levonulnak az udvarra vagy csak egyszerűen az utcára és a rádió hangjára együttesen végzik gyakorlataikat öregek és fiatalok egyaránt. Hajnalban, Zö7J é£Z hogy ébredezik, már az országúton találhatók a kerékpárosok, futók, hogy kiadós napi edzésüket a munkaidő kezdete előtt elvégezzék. Ellátogattunk a pekingi Testnevelési Főiskolára, s amit ott láttam az a testnevelő számára valóságos mesevilág volt. 60 hektár területen 5 labdarúgó-, 19 kosárlabda-, 3 atlétikai (450 m kerületű) pálya. Ezenkívül két csarnok kizárólag labdajátékok számára, az egyik csarnokban összesen 6 kosárlabdapálya volt elhelyezve. Három tornacsarnok, nagyszerűen felszerelve segédeszközökkel, egy 130x47 méteres fedett atlétikai csarnoki futópályával, 50 méteres fedett uszoda. A főiskolán közel 2000 hallgató tanul, s ezek majdnem kivétel nélkül bentlakók. Az oktatók száma több mint hárommezer. Ezek a számok szinte önmagukban is érzékeltetik, hogy Kína testnevelése és sportja milyen hatalmas bázison nyugszik és hatalmas fejlődés előtt áll. Ezek után nem is csodálatos, hogy állandóan újabb tömegek kapcsolódnak be a testgyakorlás valamelyik ágába. S milyen ügyesek, mozgékonyak, tanulékonyak! Az új, a fejlődő különösen szembeállítva a régivel megkapó. Még nem tűntek el a hihetetlen elnyomás nyomai. Az idősebb nők elnyomorított lábuk miatt alig tudnak járni, míg a fiatalok járása, rugalmassága ,már a felszabadult testnevelés és sport hatását tükrözi. Éppen ezzel kapcsolatban kell szót ejteni a most lezajlott első kínai országos spartakládról. Ez mutatta a legjobban, hogy a sportbeli fejlődés milyen gyorsan feledteti a szörnyű múltat. Az országos spartakládot megelőző versenyeket olyan óriási tömegérdeklődés előzte meg, hogy végül is korlátozni kellett a résztvevőket tartományonként 400 főre. S ezen a spartakládon meglepetések is születtek. Az asztalitenisz idei világbajnoka Jung Kuo-tung vereséget szenvedett a fiatal, 17 éves Li Fu-jungtól. Ez természetesen egyáltalában nem a véletlen szülleménye, hiszen olyan óriási lehetőségek e sportág számára talán sehol sincsenek, mint Kínában. Kosárlabda-csapatunk 11 mérkőzést játszott, s a válogatott csapaton kívüli az egyes tartományok válogatottjai is kemény ellenfeleknek bizonyultak. Csak később értettem meg, hogy ellenünk miért kerültek be állandóan új játékosok a válogatottba. Olyan sok a jóképességű kosárlabdázó, hogy bizony nagyon nehéz közülük válogatni. Amerre csak jártunk, mindenhol láttunk gyerekeket kosarazni. Két-három önálló ház mellől elmaradhatatlan a kosárlabdapálya, igaz, hogy nincsen különösebben gondozva, de játékra, sportolásra alkalmas és végeredményben ez a lényeg. Gyönyörű látvány volt, amikor Sanghajban szállodánk szobájából a közeli sportpályákra tekinthettünk, s ott villanyfény mellett 8—10 pályán egyszerre tartottak edzést vagy játszottak a különböző színű mezbe öltözött csapatok. Ezért is fejlődik napról napra, ugrásszerűen a kínai kosarassport, s benne a kosárlabda-válogatott. Nem újdonság tehát, hogy Kína sportja, testnevelése mérföldes léptekkel halad. Sorra épülnek az újabb létesítmények. Felavatták a pekingi „Népstadiont", s lehet, hogy abban a szerencsés helyzetben lesz majd kosárlabda-válogatottunk, hogy a most épülő, több mint 14000 nézőt befogadó csarnok avatásán a kínai válogatott újbóli ellenfele lesz. Erről ugyanis komolyan szó esett a búcsúzásnál. Már alig várjuk azt a pillanatot. Páder János, a magyar kosárlabdaválogatott edzője a Kiream Msuif hím Mit kell nézni? Szokatlan, furcsa? Ha pusztán a számokat nézzük, akkor egy európainak valóban az. 1958-ban mindössze 49 sportmester volt Kínában, s most 1044 van. Ugyancsak az 1956-os évhez szerződik az első kínai világcsúcs Csen Csing-kai súlyemelő révén. Ma? — Egy híján 30 világcsúcsot tartanak a kínai sportolók. Az idén szeptember végéig 3649 országos csúcs született, s ebből csak az első spartakiábon 844 — köztük 4 világcsúcs. Szokatlan, furcsa? Ha pusztán a számokat nézzük ... de hát a Kínai Népköztársaságot kell nézni. Ismerkedés - új nevekkel Mérföldkő! Ezt a jelzőt sokszor kissé elkoptatják, leginkább azzal, hogy nem a valódi értelmében használják. Ám a kínaiak nem szeretik, az elkoptatott jelzőket. Ezért is mondják a most lezajlott első országos spartakiádra, hogy mérföldkő. Az egész 650 milliós országot behálózó tömegversenyek után kereken 10 600 kiváló sportoló verekedte be magát a döntőbe. S a 15 napos küzdelmek idején a legtöbb sportágban igen magas színvonalú versenyek, összecsapások voltak. Semmi kétség, jónéhány új névvel is meg kell majd ismerkedni a világnak. A PEKINGI SPORTPARADICSOM A tízéves évfordulóra elkészült Peking külső kerületében a legnagyobb kínai sportlétesítmény, a Pekingi Stadion. Az első országos spartakiádon avatták fel ezt a nagyszerű alkotást. A stadion központjában gyönyörűen füvesített labdarúgó-pálya van, körülötte 400 méteres futópálya, mellette távol-, magas- és rúdugró-pályák. A világító és technikai berendezése minden igényt kielégítenek. A 80 ezer személyt befogadó lelátónak 24 ki- és bejárója van. A stadion kívülről 4 emeletes és 23,33 m magas. Földszintjén torna-, súlyemelő-, birkózó- és vívótermek sorakoznak. Emeletein kereken 300 szoba, ezenkívül filmszínház és kiállítási terem is van. A Pekingi Stadion valóságos sportparadicsom, hiszen a nagy pályától délkeletre 50 méteres nyitott és fedett uszoda, azonkívül mesterséges tó, délnyugatra pedig több teniszpálya foglal helyet.