Népsport, 1959. december (15. évfolyam, 248-268. szám)

1959-12-01 / 248. szám

Sokat ígérő tervezet­t ökölvívásban A melléfogások, a tévedések és ez időnként nagyon is szemet­­szúrő csalások az ökölvívás tör­ténetében legalább olyan régiek, mint a sportág maga. A klub, nemzeti és más érdekek által be­folyásolt szubjek­tivitáson alapuló pontozási rendszer ma is számos eset­ben érezteti káros hatását, igazság­talanságokat szül és gátolja a fejlődést. Érthető tehát, hogy­ az ökölvívó-edzőik, bírák és más szakemberek egy­aránt­ szükségét érzik és lehető­ségét keresik egy olyan új rend­­sz­erű berendezés megalkotásának és bevezetésének, amelynek segít­­­ségével egyértelműen, minden igényt kielégítően lehet mérni, illetve értékelni a szorítóban küzdő versenyzők teljesítményét. A régóta tartó kutatás és ter­­vezgtetés eredményeként most egy fiatal mérnök és ökölvívó­bíró, Kelemen Imre megalkotta az ökölvívó pontozógép tervezetét. Elképzelése szerint a pontozógép, a sportág jellegéből következően, nem automata robotember, hanem egy olyan gép, amely egyszerű kezet is ível az AIBA pontozási szabályainak tökéletesen megfelelően rög­zíti a szorítóban zajló esemé­nyeket. A pontozógép tehát elvi leírásban és műszaki dokumentációban már létezik és a prototípus elő­állításához minden alap megvan. Felépítésében a pontozógép tulajdonképpen két, minden rész­ben megegyező, azionoe módon megtervezett gépszetből áll. Elvi­leg két billenty® összeadógépet és egy közös tengelyű regisztráló­berendezést foglal magába. Az egybeépített két gép szimmetria­tengelyétől jobbra, illetve balra azonos elrendezésű billentyűsor és kapcsolókor helyezkedik el mindkét oldalon. Ezáltal biztosít­ható a küzdelmi idő alatt — mindkét versenyző teljesítményé­nek egyidejű rögzítése. A gép elektromos úton össze van kap­csolva a versen­yórával, tehát csak akkor működtethető, ha az is jár. A pontozóbíró a megfelelő bil­lentyű leütésével jelzi az ütések számát, a leütést, illetve a ki­ütést, az­entéseket és az egyéb szabálytalanságokat Csalás csaknem teljesen le­hetetlen, mert a pontozó csak a menet, illetve a mérkőzés végén láthatja a gép által automatikusan ösz­­szeadott eredményt és a pontozó­lapon másodpercnyi pontosság­gal lehet egyeztetni a versenyző teljesítményének elbírálását. A pontozógép által tehát — a pon­tozólapok megvizsgálása és ösz­­szehasonlítása után — egyértel­műen kimutathatók az­ esetleg jogtalanul adott segédpontok. A géptervezetet jelenleg az ökölvívó-szövetség által kijelölt, szakemberekből álló bizottság vizsgálja felül, s ennek jelentése után döntenek a kivitelezés vég­leges módjáról. A pontozógépet — elkészítése után — egyelőre a bírák ellenőrzésére használ­nák, s egyidejűleg felterjeszte­nék az AIBA-hoz is jóváhagyás végett. Bizonyos továbbfejlesz­tésére is vannak már elképzelé­sek, így többek között a szur­kolók — automatikus-elektromos — menetenkénti tájékoztatását is meg akarják oldani a gép segít­ségével. Z. Vincze) Könyvespolc Hidas Antal: Márton és bará­tai. Regény (Szépirodalmi). Gábor Andor: Színművek (Szépirodalmi). Gorkij: Nyugtalan lélek. A vi­lágirodalom gyöngyszemei (Mó­ra F.). Bán Róbert—Palásthy György: Felvétel! Indíts! (Amíg egy film elkészül) Ifjúsági regény (Móra F.). Petőfi Sándor: Bolond Istók. Orlay Petrich Soma rajzaival (Magyar Helikon). ■ Anatolij Kuznyecov: A legen­da folytatása. Modern Könyv­tár (Európa). ­ A sportolók küldötte is A sportoló tízevi* "TEJ," olykor naponta kapja szárnyra a sajtó vagy a rádió. Vajk­nak azonban szerény, az is­meretlenség homályában alig észrevehetően élő sportemberek is, akikről ha, ritkán emlékezik is meg a krónikás, nem kevésbé értékei a magyar sportnak. Sőt! Csákvári Jancsi pesti nyom­­dászinas a Népligetben kötött örök barátságot a sporttal, ak­kor, amikor a nyomdából dél­utánonként hazafelé tartott a VIII. kerületbe. Vékonypénzű fiúcska volt, de inastársai s a grund labdarúgói között mégis nagy tekintélynek számított, mert a toldozott-toldozott lkőr­­labda, vagy ha ez nem akadt, akkor a rongyfoet ugyancsak engedelmeskedett neki. A szom­szédos Ganzi pályán a labdarúgó­­vezetők fel is figyeltek az ügyes fiúra s a Jancsi gyerek mellén hamarosan ott feszült a Ganz első csapatának meze. Ki tudja mire vitte volna mi­nt labdarúgó, ha nem jön közbe sok minden... Amikor Jancsiból János, az inas­ból nyomdászsegéd lett, Buda­pesten éppúgy, mint szerte a vi­lágon, elszabadult a pokol. Ost­rom, romeltakarítás . . . Dehogy lehet ezeket a napokat, heteket, hónapokat elfelejteni.­­A fiatal nyomdászsegédet elragadta az időik szele. Fiatalos hévvel, lel­kesedéssel kért részt az újjá­építésből, s mint szervezett dol­gozó tudta azt is, hol a helye. Ezért állt a párt soraiba. A sport­hoz soha egy pillanatra nemi ma­radt hűtlen. A Ganz mezét f T^^áéval Nem érdekből, elvből. Később mint katona alapító tagja s csapat­­kapitánya lett a Kiskunhalasi Határőr (ma Kiskunhalasi Dózsa) labdarúgó-csapatának. Leszere­lése után a párt megbízásából falura ment, így került Barcsra, ahol felelősségteljes munkája mellett is jutott ideje a sporto­lásra. Játszott a járási vagy me­gyei bajnokságban,­­ aszerint, hol volt rá szükség. Mert azt tar­totta, fa testedzés, s nem rövide­­nekfelett az eredmény a fontos. A párt a a kötelességtelje­sítés is­mét más frontra szólította. Ed­dig csak magának írogatott, most a párt lapján keresztül rendszeresen a köz elé léphetett. Újságíró lett, segédszerkesztő. Cikkei, riportjai, tárcái közis­mertté tették. Volt azonban egy szűkebb terület, ahol nem ke­vésbé emlegették nevét. Csák­vári János­ ugyanis Kaposvárott egy kis szerény munkáscsapat­nál, a K. Tégla­gyár Építők SK- nál jelentkezett játékra. A kis csapat tagjai nem akarták hinni, hogy az újságíró Csákvári ezt komolyan gondolja. Mikor aztán hétről hétre­­ lett az edzések legszorgalmasabb látogatója, be­bizonyosodott, hogy Csákvári nem tréfál. Miként 1945 után az életben, most a kis munkáscsapat házatáján is „forradalmasított”. — Fiúk/ Ha komolyan akartok focizni, rendszeresen kell edze­nünk! — mondotta. — Minthogy nem volt a csapatnál edző, játé­kostársai őt kérték fel, hogy ve­zesse az edzéseket. Mint az élet­ben minden megbízatást, az ed­zőit is komolyan vette. Harmadik éve, hogy Csákvári János elző­­játékosa a Téglagyár csapatának. Nem eredménytelenül. Városi és megyei II. osztályú bajnokságot nyert már csapatával,­­ annak idején csak az átszervezés miatt estek el a megyei b­ajnokságiba­­jutástól. Az edző és a csapat újra kezdték. Ma pedig már ie­met a bajnokság első számú esé­lyese a Téglagyár csapata. Amikor Kaposvárott pártbizot­ság titkárának szobájában er­ről beszélgetünk, Csákvári a kaposvári párt­titkár­a fiúkra hárítja az elismerést. Arról nem beszél, hogy új beosztásában még nehezebb időt szakítani az edzésekre meg a mérkőzésekre. A téglagyári játékosok azonban „árulkodnak”. Elmondják, hogy még nem fordult elő, hogy edző­jük „igazolatlanul” mulasztott volna. Vasárnaponként pedig ott van a bajnoki mérkőzéseken, vagy ha valahol a környező fal­vakban játszik a csapat barátsá­gost. A vetélytárs falusi sport­körök tagjai vagy szurkolói de­hogy tudják, hogy a fiatalos, mosolygó tekintetű fedezet — most már közel a 35-höz — „ci­vilben” Kaposvár város politikai vezetője. A téglagyári pályán s Kaposvárott azonban minden szurkoló jól tudja ezt. Fehér József, a Téglagyári SE elnöke elmondotta: Azt hittük, a mikor Csákvári elvtárs párttit­kár lett, elhagyja majd a csapa­tot. Előre féltünk, mert hiányzott volna mint játékos, no meg mint edző is. " Csákvári azonban nem okozott gondot a téglagyáriaknak. Oly­kor autóval valamelyik fontos tanácskozásról rohan a pályára,­­máskor — úgy mint azelőtt — gyalog érkezik. — Meddig szándékozol edző­s­­ködni még? — kérdezzük tőle. Mosolyogva válaszol: — Amíg meg lesznek elégedve velem. No meg, ha Mathews még 10-en felül is válogatott lehetett, akkor még én sem hagyom abba 34 éves fejjel — mondja. — S még szívesen beszélgetne a sportról. De odakühn az előszobában töb­ben várnak rá. Igazi, ha tudná, hogy mi célból faggatja az új­ságíró, dehogy válaszolna. Sok­kal szerényebb ő, minthogy ri­portalany szerepét vállalja. Elég­ szűkszavú feleleteiből sem volt azért nehéz megfesteni Csákvári János sportember portréját. Mert igen, sportember ő. Nem csillag, hanem az az értéke sportéle­tünknek, amelyről bevezetőnkben szóltunk. A párt VII. kongres­szusára az üzemek, vállalatok dolgozói küldték, de Csákvári János, a kaposvári párttitkár és az edző-játékos egy, ugyanazon személy. Ezért biztos, hogy a sportolók küldötte is­ a kong­resszuson­. Somogyi Károly A pontozótábla mellől... Több évre visszamenően fel­lapozhatjuk a tornasportra vo­natkozó adatokat, mégsem talál­juk nyom­át annak, hogy orszá­gos, női egyéni baj­­­­nokságon ekkora mezőny állt volna rajthoz, mint szom­baton és vasárnap, az 1959. évi baj­nokságon. Aki egy kicsit is szereti a tornasportot, jóleső érzéssel te­­kintett végig a TF 2 tornatermén, látva a hatalmas mezőnyt. Mert jó jel ez, ékes bizonyítéka annak, hogy tornasportunk — ha lassan is — kezd kilábolni a sok bajból, vannak már tömegei, amelyekre támaszkodhat. Játék a számokkal... E számok, ha sokszor szára­zait, unalmasak is, sok mindent megmutathatnak, sok tényezőre felhívják a figyelmet, elősegítik a hibák és az örvendetes jelen­ségek feltárását. Játsszunk hát egy kicsit a számokkal. . . Összesen huszonnyolc egyesület indította tornásznőit a bajnoksá­gon.. Jelentős emelkedést jelent ez a szám a tavalyihoz viszo­nyítva és azt mutatja, hogy mind több egyesületben él és virágzik a torna, örvendetes, hogy a vi­dék is nagy számban képviselve volt: 12 budapesti egyesület mel­lett 16 vidéki szerepelt a bajnok­ságon. A versenyzők számát te­kintve 76:52 a főváros javára, s ez az arány is igen jónak mond­ható, figyelembe véve a főváro­siak jobb felkészülési körülmé­nyeit, lehetőségeit. A legtöbb versenyzővel a Bp. Postás (14) lé­pett a „porondra”, utána a Bp. Honvéd (13), a Vasas (13), a Bp. Petőfi (10), a TF (9) és a Bp. Spartacus (7) következik. A vidé­kiek közül a Borsodi Bányász (6), a Ceglédi Építők (6), a Kom­lói Bányász (6), az ózdi Kohász (5), a Soproni Textil (5) és a Bé­késcsabai Építők (4) indított több versenyzőt. Térjünk át egy más területre. Hogyan oszlottak meg a bajnok­ságok? A nyerhető 30 bajnokság hét egyesület között oszlott meg. A TF 13, a Vasas 7, a Bp. Hon­véd 5, a Bp. Postás 2, a Ceglédi Építők, a Békéscsabai Építők és a Bp. Petőfi 1 — 1 bajnokságot nyert. Még kedvezőbb képet ka-­­ pánk, ha a második és hárma-­­ ,dik helyezéseket vizsgáljuk. Itt i­s már 10—10 egyesület között osz­lottak meg a helyezések. A számok azt is megmutatják,­­ hol nevelik a legtöbb verseny­zőt, s ho­l a legeredményesebb ez a nevelőmunka, s azonnal „ki­ugrik” az is­, hogy ma már a női torm­ászi bajnoks­ágon sem tud mindent „letarolni” egy-egy egye­sület, mert az erőviszonyok kez­denek kiegyensúlyozódni. A baj­nokság 128 résztvevője között mindössze két tornásznő akadt, aki osztályában képes volt mind az öt bajnokságot megnyerni (a felnőtt IIL osztályban Kovács (TF), a felnőtt ír. osztályban* Bagoly (TF). De menjünk tovább. Van-e színvonalbeli fejlődés tavaly óta? A bajnokság küzdel­meit néz­ve, azt tapasztalhattuk, hogy sokkal kidolgozottabb, szeb­ben végrehajtott gyakorlatokat mutatnak be a versenyzőik, mint az elmúlt évben. S ezt igazolják a számok­­is. Kivétel nélkül vala­mennyi osztályban, magasabb a győztes átlageredménye, mint a tavalyi győzteseké, pedig a bí­ráskodás ezúttal szigorúbb volt. A felnőtt I., II. és az ifjúsági I. osztályban a győztes átlaga 9.30 pont, a felnőtt III. osztályban 9.27, az ifjúsági II. osztályban 9.10, az ifjúsági III. osztályban pedig 9.06. Amíg tavaly több­nyire csak a győztesek átlaga ju­tott kilenc pornt fölé, addig az idén csaknem minden osztályban az első három-négy helyezett el­ér­­t ezt az eredményt. A­ számok fejlődésről tanús­kodnak, örvendetes előrehaladás fokmérői. És hogyan vélekedik Sárkány István, a tornászö­vetség főtitkára, aki az éber gazda sze­mével figyelte a bajnokság min­den mozzanatát, it így többségében csak ör­vendetes tapasztalatokat szűrhet­tünk le a kétnapos bajnokság alatt. Azon túl, hogy nagyon sok tehetséges fiatalra figyelhettünk fel, komoly előrelépést jelent az, hogy a kötelező gyakorlatok so­rán igen nagy pontosságot, gon­dos kidolgozást, a lehető leg­szebb végrehajtásra való törek­vést láttunk. A szabadon válasz­­tott gyakorlatok során megfi­gyelhettük, hogy a versenyzők tavalyhoz viszonyítva igyekeztek új elemeket építeni gyakorlataik­ba, ezt azonban úgy oldották meg, hogy nem ment a­ biztonság és a szép végrehajtás rovására. Röviden: mértéktartó, de ered­­ményes volt az anyag­erősítés. Különösen talajon láthattunk új­szerű, változatos elemeket, ör­vendetes tapasztalat volt az is, hogy a tornásznők nagy gor­bot fordítottak öltözékükre, s ez a tornában, amely esztétikai sport, nagyon fontos. A másik nagy tornaesemény, I •» \ 1 ‘jT_ j A s ,*~ '-—A 7 j­­~*\ \. 1 V\\ ° GlOQpLt •­ ■—­ LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁGOK A W­ismut Karl Marx-Stadt lett a­ HDK bajnoka Német DK. Az 1959. évi baj­nokság vasárnap befejeződött. A Wismut idegenben is győzött és növelte előnyét,­­miután legna­gyobb ellenfele, a Vorwiirte ki­kapott. Az utolsó forduló eredmé­nyei: Turbine Erfurt—Vorwage Berlin 3:2, Motor Jena—Einheit Dreeden 0:1, Lokomotive Stendal —Aktivist Brieske-Senftenberg 1:0, Chemie Zeitz—Motor Zwfokan 3:0, Lokomotív© Leipzig—Wismut Karl M­arx-Stadt 0:2, Dynamo Berlin — Rotation Leipzig 2:1, Em­­por Rostock—Fontechritt Weie­­senfels 1:0. A végeredmény: Wismut 17 5 4 44:25 39Vorwärts 13 9 4 49:24 35Dyn. Berlin 14 5 7 46:26 33 Empor 10 9 7 36:26 29 Mot. Jena 10 9 7 29:27 29 6 Fortschritt­­27, 7. Aktivist 24, 8. Motor Zwackau 24, 9. Lokomo­tív© Leipzig 24, 10. Chemie 24, 11. Rotation 22, 12. Einheit 19, 13. Turbine 18, 14. Lok. Stendal 17 p. (Valamennyi 26—26 mér­kőzésit játszott.) Csehszlovákia: Dukla Prága— Cervená Hviezda Bratislava 2:1, Slovan Bratislava—Spartak Soko­lovo Prága 0:0, Spartak Hradec Králové—Jednota Kosice 0:0, Ba­nik Ostrava—Dynamo Prága 1:0, Spartak Trnava—­ Slovan Nítra 1:0 Tátrán Presov—Dukla Par­­dubice 4:0, Spartak Stalingrad l Prága—Rudá Hvezda Brno 4:1. Az őszi fordulóból hátra van a cég: Cervená Hviezda—Trnava találkozó. 1. Dukla Prága 19 ponttal, 2. Cervená Hviezda 17, 3. Slovan 16, 4. Spartak Stalin­grad 15, 5. Hradec Králové 14, 6. Trnava 14, 7. Nitra 13, 8. Brno 13, 9. Ostrava 13, 10. Jednota 13, 11. Prerov 10, 12. Dynamo 8. 13. Pardubice 8. 14. Spartak Poko­lovo 7 pont. Spanyolország: Atletico Bilbao — Elche 5:0, Real Sociedad—Val­lad­olid 4:2, Zaragoza—Osasuna 1:1, Betis—Oviedo 3:0, Valencia— Sevilla 3:3, Espanol—Atletico Madrid 2:0, Real Madrid —Barce­lona 2:0. A rangadón aratott győ­zelmével a Real Madrid került az élre 17 ponttal a Barcelona (15 p.) előtt. **• Ausztria: Simmering—Wiener Sportclub 2:0, Wiener AC—Rapid 1:2, Adm­ira—Austria Salzburg 0:3, Wiener Neustadt—Austria Wien 1:2, LASK—Vienna 2:2, Dor­nawitz—Wac­ker 3:1, Kremeer SC —Pl­azer AK 1:1. Az őszi bajnok a Rapid lett 22 ponttal az ugyan­csak 22 pontos Vienna előtt. OLIMPIAI LABDARÚGÓ-SELEJTEZŐ VII. csoport: Suriname —Hol­land-Antillák 4:1, Paramaribo. Az első mérkőzés 2:2 arányban végződött. Suriname így tovább­jutott és legközelebb a VI. cso­port győztesével, Mexikóval mér­kőzik. az országos akrobatikus gálatorna-bajnokság is bővelkedett örvendetes esemé­nyekben és tapasztalatokban Ilyen nagy mezőny — 110 ver­­­senyző — még egyetlen gálabaj­nokságot­ sem indult. Szépség­hiba viszont, hogy egyetlen­ vidé­kit sem találtunk a mezőnyben. Úgy látszik, vidéken elhanyagol­ják a tornának ezt az ágát. Színvonal tekintetében is hatá­rozott fejlődés mutatkozott a korábbi évek bajnokságaihoz vi­szonyítva — különösen az I. osz­tályban. Elsősorban a gálaépítés­­ben jeleskedtek a csapatok, s nemcsak a végrehajtásra fordí­tottak nagy gondot, hanem sok­szor egészen merész, újszerű, rendkívül kockázatos építmények­re­­vállalkoztak. Néhány hiányosságot is fel­színre hozott a bajnokság, s a gálajbizottság feladata lesz, hogy a jövőben felszámolja ezeket. Az alsóbb osztályokban több olyan csapat is szerepelt, amely közel sem ütötte meg azt a mértéket, amely egy országos bajnokságon megkívánható. Ez arra int, hogy a gálasportban is helyes lenne feljutásos alapon rendezni a baj­nokságot. A bajnokság során be­igazolódott, hogy az akrobatikus gálatorna versenyszabályai meg­lehetősen zavarosak, sokszor szinte keresztrejtvényszerűek. Ez fennakadást okozott most is az eredményszámításban és egyes vitás esetekben. Időszerű lenne pontos, könnyen érthető, világra szabálykönyvet alkotni. Az is vitákhoz vezetett, hogy nin­cs pontosan lefektetve, melyek a ba­joki számok. Az akrobatikus gálatorna szépen fejlődik, megéri a fáradságot ezeknek a kérdések­nek a tisztázása, a végérvényes szabályok rögzítése. Geresdy László Van értelme a műkérül, van értelme az életnek. Van, mert mindazt, amit tettünk, vagy a továbbiakban teszünk, a saját magunk számára tesz­­szük, bennünket gazdagít, bennünket tesz boldogabbá, életünket teszi még szebbé, tartalmasabbá. Minden bizonnyal ebben is össze lehetne foglalni azt a nagyszabású programot, amit Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt VII. kong­resszusán terjes-illett elő. S mily sokatmondó jelkép, hogy az ország vezető pártja egy munkáshét első napján kezdi meg tanácskozását, ezzel is jelezvén azt, hogy a kommu­nisták kongresszusa az alkotó munkát állítja a nemzet vér­keringésének középpontjába. Dicső, de egyben rendkívül nehéz időszak van a párt háta mögött. S a kongresszusi be­számoló nyugodtan szögezhette le, hogy a kommunisták pártja megbirkózott a sokszor lehe­tetlennek látszó feladatokkal és egy olyan helyzetben érke­zett el­­ a VII. kongresszusig, amikor az egész országot pezs­­dítő, lüktető élet jellemzi. Szinte nincs is az életnek olyan területe, amelyre ne nyomná rá erőteljesen bélye­gét a kommunisták kezemun­­kája. Nem sokkal a kongresz­­szus előtt láttak napvilágot például az MSZMP-nek a test­nevelésre és sportra vonatkozó tézisei is, am­elyek sokoldalúan, széles látókörűen elemzik test­­nevelési és sportmozgalmunk jelenlegi helyzetét és javasla­tokat is tartalmaznak a to­vábbi munkára, tevékeny­ségre. Érthető, ha a kongresszus most megkezdődött munkájá­ból a legtöbb ember számára a jövő útja kelti a legnagyobb érdeklődést. S mit ajánl a párt a magyar nép számára jövőnek? Azt, hogy a legközelebbi években be kell fejezni a szo­cialista társadalom alapjainak lerakását. Ez a legközelebbi tennivalók szempontjából te­hát azt jelenti, hogy gyorsíta­ni kell a szocializmus építését az élet valamennyi területén. S a teljes egyetértés és he­lyeslés fogadja azt a kongresz­mindezt úgy kell végrehajtani, hogy azzal párhuzamosan ja­vítsuk a dolgozó nép életszín­vonalát. A szocializmus építésének meggyorsítása tehát azt a feladatot is jelent­i, hogy pl. az egy főre jutó reáljövedel­met az ötéves terv végéig legalább 26—29 százalékkal, a lakosság fogyasztási alapját pedig legalább 40—45 száza­lékkal kell növelni. Ez azon­ban mást is jelent, például a sportemberek ebből többek között azt a következtetést vonhatják le, hogy a­ sport és a testnevelés szo­cialista fejlődését is gyorsítani kell. Ennek egyik nagyszabású feladata lesz pél­dául annak az MTST-döntés­­nek a megvalósítása, hogy a magyar sport ötéves tervének végére, mintegy 25 százalék­kal növeljük a rendszeres sportolásban és testnevelésben résztvevők számát.­­■ Van értelme a munkának, az életnek! Nem üres frázis ez, hiszen mögötte van 15 dicső esztendő jó és rossz tapasz­talata a szocialista építésben, de mint ahogy Kádár János megállapította: az MSZMP azáltal tere­métt új helyzetet, hogy a tévely­ésk és hibák sorozata után v­­isszavezette a pártot a helyes é­ r.­, s a párt munkastílusát,: is olyan új elemeket vitt, amelyek ma összeforrasztják a legszélesebb dolgozó tömeg I-'-é! — tovább­­ra is csak ezen az úton halad­hatunk, s kell is előrehalad­nunk! S a kongresszus most az első napon "megjelölte az or­szágépítő program nagyszerű távlatát, amelyet egy egész ország fogad osztatlan helyes­léssel és támaszt alá szorgal­mas, kemény munkával. Jó do­log ez a teljes nemzeti egység, ez a­­harmónia az ország ve­zető pártja és a dolgozó ma­gyar nép között, hiszen az egész világ figyeli rendkívüli érdeklődéssel ezt­­a tanácsko­zást, amelyet még­­ külön is emel az a tény, hogy részt vesz annak munkájában Nyi­lina Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke is. Érdemes lesz elmenni A TF-en a dél­előtti óráik a meg­szokott tervszerű oktatás jegyében telnek el A dél­utáni órákban azonban már hetek óta nagy a sürgés­­forgás. Minden gyakorlóterem zsú­folt, percnyi pon­tossággal váltják egymást a hallga­tók csoportjai, ame­lyek tanáraik veze­tésével nagy oda­adással készülnek december 12-re. Ek­kor lesz ugyanis az Erkel Színház­ban a TF hagyo­mányos dísz­torná­ja. Erről, mint szívügyéről beszél Rostás György igazgatóhelyettes. —■ Dísztornánk tervezői elé a lát­ványosságon túl, alapvető feladat­ként tűztük ki, hogy minél több technikai újítást is­ mutasson be a né­zőtéren helyet fog­laló testnevelő kar­­társaknak és a sportmozgalom más területén dolgozók­nak. Ez már igen régi igény részünk­ről és má­r az el­múlt évi műsorun­kat is így állítot­tuk össze. A sok le­vélből, személyes beszélgetés­ekből kiderült, hogy hel­­yesen tettük és to­vábbra is várják tőlünk az iránymu­tatást és segítséget a mindennapi mun­kájukhoz. A mos­tani műsorban is sok új gondolatéb­resztő munka van: a testnevelési órák­­ bevezető részének új módszerű fel­építése, erősítő gya­korlatozz a ho­mokzsákkal, külön­böző labdajátékok, a nagyon mutatós világítóbuzogány- a Sokrétűen fel­épített gimnasztikai gyakorlatok, vala­mint cselgáncs, tá­borozás és tréfás bemutatók. Sok munka fekszik már­is a felkészülés­ben, de úgy gon­doljuk, megéri. An­nak ellenére, hogy eddig semmi pro­pagandát nem fej­tettünk ki, máris nagy az érdeklődés. Sok igénylő van már vidékről is és jó, hogy számukra külön tartalékol­ * tünk jegyeket. Az elmúlt évben kicsi* nek bizonyult az Erkel­ Színház né­­zőtere és úgy lát­­szik, így lesz ez most is. Igen ér­­delejes, hogy többen már előre kérték egyes gyakorlatok­­ leírását. Még csak annyit, hogy a ta­valyi műsort nagy sikerrel mutattuk be két vidéki vá­rosban. Több meg­hívást kaptunk már ebben az évben is, és valószínű, hogy egy-kettőne­ eleget teszünk, természe­tesen úgy, hogy ne menjen a hallga­tóink­ tanulmányi eredményei rovásá­ra, mert elsősor­ban a tanárképzés a feladatunk. Az előkészülete­­ket látva, érdemes lesz elmenni de­cember 12-én, dru az Erkel Színházba. -­u­­ - Mit írnak az olasz lapok? A hétfő reggeli olasz lapok olda­las cikkekben foglalkoznak a vá­logatott találkozóval. A szakírók egyöntetű elismeréssel nyilatkoz­nak arról, hogy egy új olasz csa­pat van kibontakozóban. A Tutto Sport cikkének címe: „A Juven­­tus védelme már az első­­ perctől kezdve meggátolta a magyarok győzelmét!” Közli a lap Mosetti olasz szakvezető véleményét is, aki többek között a következőket jelentette ki: „Nekünk ez a döntetlen győzel­met jelent. Az olasz futball végre napfényes oldalra került. Ezt mu­tatta egyébként a mérkőzés utáni hangulat is, a pályán a játékosok a pályán kívül a szurkolók között. Az olasz játékosok mindent meg­tettek annak érdekében, hogy ki­váló teljesítményt nyújtsanak és jó eredményt érjenek el. Nagyon elégedett vagyok egyébként az eredménnyel, amelyet csapatunk Európa egyik legjobb együttesével szemben ért el. A magyar csapat gyönyörű futballt játszott s mes­tere ennek a sportnak. Természe­tesen vannak még az együttesben olyan játékosok — gondolok itt elsősorban a fiatalokra —, akik még­­ nem rendelkeznek kellő ta­pasztalattal, s ez főleg idegenben mutatkozik meg. Ezek a játéko­sok azonban hamarosan gazdagí­tani fogják tudásukat, máris vá­rom azt az alkalmat, hogy két év múlva újból láthassam a pályán Albertát és Göröcsöt. Akkor egész biztos, hogy többet nyújtanak majd, mint most.** A Corriere dello Sport „Hatal­mas akaraterő vezette el játéko­sunkat, hogy megmutassák, mi, az olasz futballc. cikkében így ír: „Teljesen elégedettek lehetünk a döntetlen eredménnyel, de azt is el kell ismernünk, hogy a magya­rok technikában még mindig fe­lettünk állt­ak. A magyarok gyö­nyörűen futballoztak, igaz, hogy közben többször is kö­nnyelműs­­ködtek és ez bizonyos mértékben megbosszulta magát.** A Stadio című lap­­„Csodálatos futballélmény Firenzében*’ címmel foglalkozik­­a találkozóval és igen sok nyilatkozatot közöl, köztük Cervatoét, az olasz csapat leg­jobb­jáét, aki szerint Albert még gyerek. Elismeréssel szól a fiatal játékosról, de ugyanakkor őszintén megmondja azt is, hogy még nin­csen olyan tapasztalata, hogy egy olyan idős „rókával” szemben, mint ő, jól megállja a helyét. A Gazetta dello Sport „Ragyogó futball és elégedett olasz közön-.­ség’1­1 * * * * VI. című cikkében szintén a leg­szebb jelzőkkel illeti a mérkő­zést. Különösen Cervatót, Boni­­pertit és Stacchinit dicséri és a magyar válogatottat tartja Európa legjobb csapatának. Az együttes­ből Tichy játékát emeli ki, hosz­­szasan méltatja a lap Grosics pá­lyafutását és hangsúlyozza, hogy legjobb napjaira emlékeztető for­mában van. ... és a franciák? Francois Thebaud, a francia Miroir Sprint neves sportszer­­kesztője is megtekintette a firen­zei mérkőzést. Neki az volt a véleménye, hogy ez a találkozó is jó játékot hozott,­­bár a ma­gyar csapat ezúttal elmaradt leg­jobb teljesítményétől. Látszott, hogy az együttes fárasztó idény végén van, a játékosok nem vol­tak olyan gyorsak, robbanéko­nyak, mint a többi mérkőzése­ken. A francia l’Équipe nagy cikk­ben foglalkozik a vasárnapi mér­kőzéssel s leszögezi­, hogy a ma­gyar válogatott nagyon jó csapat. Az eredmény azonban nem fe­jezi ki a magyar válogatott fölé­nyét. Gabriel Hanot, a l’Équipe szakírója kiemeli a magyar já­tékosok gyorsaságát, majd hang­súlyozza:­­„Néha kétszer is meg kellett nézni, hogy futballcipő van-e a játékosok lábán, vagy pedig szö­ges futó cipő ...” A Combat, nagy cikket szentel a magyar labdarúgás megújho­dásának és többek között így ír:­­,,A magyar labdarúgó-váloga­tott bebizonyította, hogy eddigi győzelmei nem a szerencse mű­vének tekinthetők. A magyar csapat Európa egyik legjobb együttese, ha nem is éppen az első csapat”. (MTI) NEMZETKÖZI MÉRKŐZÉSEK Caterpillar Cats—­ Szovjet férfi válogatott 67:33. Szovjet női vá­logatott— Nashville Business Col­lege 46:42. Peonia. A szovjet ko­sarasok második amerikai mér­kőzése. NSZK—Franciaország 286:281:45. Mulhouse. Torba.­­ Szpartak Moszkva — Mineiro At­­letico (brazil) 3:1 (0:1). Belo Ho­rizonte. Labdarúgás. Belorusszia —Lengyelország 5:3 és 6.5:1.5. Szabadfogású birkó­zás. . VÁLOGATOTT LABDARÚGÓ­MÉRKŐZÉS. Izrael — Lengyelor­­szág 1:1 (0:0). Tel Aviv. . Kedd, 1959. december 1.­­3

Next