Népsport, 1960. január (16. évfolyam, 1-22. szám)

1960-01-01 / 1. szám

A MAGYAR TEST­NEVELÉSI ÉS SPORT TANÁCS LAPJA péntek, 1960. január 1. ^ Ára: 1 forint ★ xvi. évfolyam, x. szám. A DOLGOZÓ EMBERÉRT írta: Hegyi Gyula, az MTST elnöke R­égi szokás, hogy az év kezdetén ki-ki elkészíti a maga munkájának mér­legét és a múltból okulva, nagy elhatá­rozásokkal indul az új esztendőnek. Ki­csit emlékeztetünk ilyenkor a rómaiak kétarcú istenére, aki a múltat és a jövőt kémlelve, egyszerre pillant vissza és előre. Elbúcsúzunk az óévtől és élmé­nyeinkkel, küzdelmeink emlékével, ta­pasztalatainkkal felvértezve, új tervekkel és reményekkel köszöntjük a születő esztendőt. Az elmúlt évet értékelve és az új év lehetőségeire, nagy feladataira előrepil­lantva foglalom össze most én is gondo­lataimat. Vázolni szeretném először azt az ala­pot, amelyről mint biztos talajról indul­hatunk el a legnépszerűbb tömegmozgal­mak egyike, a testnevelési és sportmoz­galom fejlesztésének útján. Hogyan is állunk most az új év kez­detén? Azaz mit és milyen eredménnyel végeztünk a múlt esztendőben? Sokan talán azt fogják állítani, hogy hazabeszélek, de ennek ellenére is ki­mondom: elégedett vagyok a magyar testnevelési és sportmozgalom múlt évi eredményeivel és úgy látom, hogy az 1959-es évben jelentős lépést tettünk előre. Aki általánosságban és részletei­ben is nap mint nap figyelemmel kísérte sportéletünk eseményeit, az örömmel ve­hette észre a haladásunkat igazoló két­ségtelen tényeket. Felfigyelhetett például sportmozgalmunk szervezetének nagyfo­kú megerősödésére. Láthatta, hogy a test­nevelés és a sport irányítását olyan egy­re jobban kialakuló és a fokozódó fel­adatokhoz mindjobban felnövő szervezet foglalja egységbe, amely jelenlegi körül­ményeink között a nagy kívánalmaknak is meg tud felelni. A testnevelési és sport­tanácsok a köréjük tömörített, zömükben lelkes társadalmi erőket foglalkoztató sportszövetségekkel, valamint a tömeg­­szervezetek értékes és tartalmas sport­munkájával mind céltudatosabban irá­nyítják sportmozgalmunk fejlesztését, sőt a sportszerető tízezrek mozgósításá­val komoly feladatokat is meg tudnak oldani. Megállapításaim nem jelentik azt, mintha jelenlegi sportszervezetünk mun­kájában nem lennének zökkenők és az állami vezetést és társadalmi lendületet szerencsésen egyesítő szervezeti forma nem végezhetné dolgát az eddiginél ered­ményesebben és színvonalasabban. De ez a szervezet fogyatékosságai ellenére is képes volt megoldani azokat a nem kis feladatokat, amelyeket a múlt év ele­jén tűztünk ki magunk elé. N­ézzük hát eredményeinket. Sport­­szervezeteink felismerték, hogy szá­mottevő sikereket csak tervszerű és rendszeres munkával lehet elérni. Rá tudtuk irányítani a figyelmet az önkép­zés, a politikai és a szakmai ismeretek kibővítésének a fontosságára, sőt meg­teremtettük ennek országos méretekben a szervezeti feltételeit is. Nagyszabású tömegmegmozdulásokat bonyolítottunk le, több és jobb alkalmat teremtettünk a városi és a falusi fiatalok, a dolgozók sportolására. Legjobb sportolóink közül a számottevő sportágakból több százat vontunk be a szervezett olimpiai felké­szülésbe és ezáltal széles körben népsze­rűsítettük a korszerű módszerek alkal­mazását, egyben nagy lépést tettünk leg­jobbjaink teljesítményeinek fokozására. Ésszerűsítettük pénzgazdálkodásunkat, s már a múlt évben is célszerűbben hasz­náltuk fel a rendelkezésünkre bocsátott összegeket. Tovább szilárdítottuk sport­­mozgalmunk erkölcsi alapjait, határozott és következetes álláspontot érvényesítet­tünk a sportolókkal való bánásmódot illetően. Döntő módon hatott sportmozgalmunk múlt évi fejlődésére, hogy pártunktól az állandó támogatáson kívül, igen komoly értékű elvi segítséget kaptunk. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt művelődés­­politikájának értelmezése a testnevelési és sportmozgalomban címmel megjelent tézisek a legfontosabb elvi kérdésekben mutatnak irányt. A testnevelés és a sport legfőbb feladata az ifjúság, a dol­gozó emberek nevelése, egészségének vé­delme és szórakoztatása, célja pedig hoz­zájárulás a szocialista társadalom fel­építéséhez és védelméhez. Ezért tekintet­tük már az elmúlt évben is sportszerve­zeteink fejlesztésében elsődlegesnek a sport népszerűsítését a dolgozó tömegek körében, a sportolási alkalmak szaporí­tását és javítását és kezdtük meg egész sportmozgalmunk olyan irányú átalakí­tását, hogy abban minden az ifjúsá­got, a dolgozó embert szolgálja. A legfontosabb elvi kérdések tisztá­zódásának döntő része van min­den eredményünkben és különösen sport­­mozgalmunk szervezetének megerősödé­sében. Ennek az erősödésnek és fejlő­désnek a következménye, hogy a jövő­ben sokkal igényesebbek lehetünk önma­gunkkal szemben, távolabbra tekinthe­tünk, merészebben tervezhetünk, azaz már az idén vállalkozhatunk egy, a máso­dik ötéves népgazdasági tervvel szorosan összehangolt testnevelési és sportfejlesz­tési terv részletes kidolgozására és az eredményes végrehajtás előkészítésére. Úgy gondolom, hogy az 1960-as év leg­fontosabb feladatai közé a testnevelés és a sport tömegméreteinek erőteljesebb fejlesztése, a római olimpiára való sike­res felkészülés biztosítása és megfelelő számú új szakember kiképzése tartozik majd. Következetesen fogunk dolgozni az új évben azért, hogy szakosztályokban és sportkörökben, iskolákban és üzemek­ben, falvakban és városokban úgy tekint­sék a sportot, mint a dolgozó ember egészségének, szórakozásának hasznos eszközét. Küzdeni fogunk minden olyan megnyilvánulás ellen, amely a legkisebb mértékben is öncélúvá akarja avatni a sportot és el akarja terelni figyelmünket a sport alapvető feladatáról. Szilárdíta­ni, erősíteni kívánjuk jelenlegi sportszer­vezetünket, igényesebbek leszünk munkánk tartalmát illetőleg és olyan szervezeti módosításokat igyekszünk a sportolókkal közvetlenül foglalkozó sportszervezeteinkben végrehajtani, hogy azok alkalmassá váljanak nagyobb spor­toló tömegek befogadására. További erőfeszítések szükségesek az iskolai sportban megindult helyes irányú fejlődés kibontakoztatására, éles szem­mel kell figyelnünk e sokat igérő hajtá­sokat, hogy egészséges, szép gyümölcsö­ket hozzanak. Köztudomású már, hogy a tömegek sportja érdekében újabb lépése­ket kívánunk tenni. Meg fogjuk teremte­ni a szövetségi és az egyéb bajnokságok, versenyek egymásra épülő kapcsolatát oly módon, hogy minden bajnokságunk széles, valóban tömegalapokon nyugod­jék. Továbbá elhatározott tervünk, hogy az olimpia tiszteletére, az olimpiai gon­dolat népszerűsítésére és az olimpia al­kalmából a sport iránt a tömegekben tá­madt érdeklődés hasznosítására egységes olimpiai jelvényszerző versenyt indítunk. E verseny keretében korcsoportok szerint különböző sportteljesítményeket kell nyújtani, s a meghatározott eredménye­ket elérők megkapják az olimpiai sport­­jelvényt. N­em titkolom azt a véleményemet sem, hogy a jövő év fontos feladatai közé tartozik a falu sportjának megerősí­tése. A sport csak akkor lehet szerves része társadalmunk életének, ha szerve­zeti formáiban gyorsan alkalmazkodik a fejlődés hozta változásokhoz. Falvaink­­ban jelentős változásoknak lehetünk ta­núi, a nagyüzemi gazdálkodás, a szövet­kezeti gondolat hódít a dolgozó paraszt­ság körében. Úgy kell alakítani a sport falusi szervezeti kereteit, hogy azok első­sorban a községek új politikai, gazdasá­gi és kulturális tényezőire, az állami gaz­daságokra és a szövetkezetekre támasz­kodjanak, s a KISZ, illetőleg a MEDOSZ vezetésével működjenek. A jövő évben tehát erőnk javát a dol­gozó emberek sportjának fejleszté­sére fordítjuk. E gondolat valóraváltása szorosan összefügg élsportunk fejleszté­sével is, mert a nagy eredményeket fel­mutató és korszerű módszerekkel dolgo­zó versenysport jelentősen szolgálja a testedzés népszerűsödését és a tömegek sportjának színvonal-emelkedését. Számítok rá, hogy az 1960-as év ilyen vonatkozásban is jelentős lökést fog adni sportmozgalmunknak. 1960 az olimpia éve, legjobbjaink az egy évvel ezelőtt megkezdett és gondosan tervezett előké­születeket folytatják. Azok a versenyzők, akik olimpiai helyezésre elsősorban esé­lyesek, a Magyar Olimpiai Bizottság leg­utóbbi ismeretes és feltétlenül helyesel­hető döntése értelmében még a tavalyi­nál is jobb, valóban minden igényt kielégítő felkészülési lehetőségekhez jut­nak. Célunk, hogy az olimpián egységes, erős csapattal vegyünk részt. A tapasz­talat azt mutatja, hogy a felszabadulás utáni olimpiai sikerek a vezetés és a fel­készülés egységében, céltudatosságában, valamint a sportolók önfeláldozóan szor­galmas munkájában rejlett. Ezért ki-ki most is a saját helyén, a saját körülmé­nyei között, tegyen meg mindent a jó szereplés érdekében. Bízom belít­e, hogy ez így is lesz és a szakvezetők, az edzők és a versenyzők valóban élni fognak a­ népünk és államunk által nyújtott lehe­tőségekkel. Sportolóink és sportvezetőink becsületes helytállása egész sport­­mozgalmunkban érezteti majd hatását és a római olimpiától függetlenül is nagy eredményeket fog hozni. Ahogy államunk a sporttársadalom se­gítségével megadta és megadja a hazai felkészülés legjobb feltételeit, ugyanúgy biztosítani fogja, hogy a római kikülde-­ tésre kerülő legjobbjaink hagyománya­ink!) körülmények között jelei versenyezzenek a vi­lág­on a nagy, békés ta­láld­zott és részletes ter­vein sportolóink utazására, fels­­etére, római ellátásá­ra,­­ róla, hogy a magyar spor érdeklődő milliói az elm­ fején részletes, gyors és i . o._tást kapjanak a nagy világverseny minden eseményéről. B­izonyos, hogy az általam csak nagy vonalakban érzékeltetett programra sokan mondhatják, hogy szép-szép, de mindezt meg is kell valósítani. Csak utalni kívánok rá, hogy az MTST által egy évvel ezelőtt kitűzött program vég­rehajtása is nagyon nehéznek ígérkezett, mégis megbirkóztunk vele és nemcsak megbirkóztunk, hanem közben sport­­szervezeteink jelentősen meg is erősöd­tek. A feladatok megoldásában és külö­nösen az 1960-as évvel induló új tenni­valók elvégzésében számítok azokra a százakra és ezrekre is, akiket nagysza­bású tervünk keretében a sport lelkes rajongóiból a sport szakavatott munkásaivá fogunk kiképezni. Ez­úttal is szeretném felhívni rá a figyel­met, hogy az elkövetkező években szá­mottevően fejlődni minden vonatkozás­ban csak akkor tudunk, ha az eddiginél sokkal több, jól képzett, önmagával szemben igényes sportvezetőt, társadalmi edzőt és versenybírót tudunk adni sport­­mozgalmunknak, a versenysportolókkal foglalkozó szakemberektől pedig megkö­veteljük, hogy feladatainknak megfelelő képesítéssel és erkölcsi tulajdonságokkal rendelkezzenek. Bizalommal tekintek az 1960-as eszten­dő elé, nem tagadom, sokat várok ettől az esztendőtől. Azt remélem tőle, hogy helyesen kitűzött, az MTST teljes­ülése által megszabott céljainknak megfelelő­en a magyar testkultúra, mint a szocia­lista kultúra egyik lényeges része, jelen­tékeny fejlődésen megy keresztül és a sport a dolgozó ember szolgálatában újabb határozott lépéseket tesz, hogy az egészséges, az edzett, a jókedvű emberek mozgalmává váljék. Ebben a meggyőző­désben kívánok a magyar sport minden őszinte hívének és barátjának boldog új esztendőt. *• "AWAWAWWA^WSAWWAP^WW.WWWWWWAW*WWWWWWAWr' i: ,9*° ] Minden kedves olvasónknak ! 10 boldog új évet kívánunk! SIKER­ELISMERÉS A Magyar Sportújságírók Országos Szervezete, a MUOSZ sportújságíró szakosztálya ez­úttal is megkérdezte a magyar sportújságírókat arról, hogy kiket tartanak az év legjobb m­agyar sportolóinak. A sza­vazás eredményeképpen „Az év legjobb magyar férfi sportolója” címet KÁRPÁ­TI RUDOLF kardvívó vi­lágbajnok nyerte el, második helyre Rózsavölgyi István, az 1959. évi 1500-as világranglista első helyezettje, harmadik hely­re pedig Mészáros György ka­jak Európa-bajnok került. „Az év legjobb magyar női sportolója” címet az elmúlt évben PAPP JENŐNÉ, a női egyes evezés Európa­­bajnoka szerezte meg. Má­sodik Kóczián Éva, az 1959. évi asztalitenisz világbajnokság harmadik helyezettje lett. „Az év legjobb magyar csa­pata” címet a világbajnok PÁRBAJTŐR CSAPAT nyerte el, míg a második he­lyet a magyar labdarúgó-válo­gatott, a harmadik helyet pedig a női tőr-válogatott foglalja el. Az 1959-es év legjobb ma­gyar sportolói január folyamán ünnepélyes keretek között ve­szik majd át a Magyar újság­írók Országos Szövetsége által felajánlott vándordíjakat és a sportújságíró szakosztály tisz­teletdíjait. Kárpáti Rudolf Sákovics József Bárány Árpád Berzsenyi Barnabás 4 Gábor Tamás Rudi nem hálásan Ha bárhol megjelenik, mo­solyra derül az emberek arca. Nemcsak azért, mert igen nép­szerű és mindenki szereti, ha­nem azért is, mert már várják tőle a szokott humoros meg­jegyzéseket. Vígkedélyű, rokon­szenves ember, akiről az adomák légiója kering. — A humor erős oldalai — szokta mondani és bár ebből a mondásból nem hiányzik az ön­gúny, az alapja mégis igaz. Mindig van valami frappáns ötlete, amelyen aztán napokig derül a környezete. Ám rögtön elsuhan arcáról a mosoly, ha a pástra lép. Apró ráncok futnak össze a homlo­kán, tekintetében vad tűz villan fel, s meghal számára a külvi­lág. Ilyenkor derül ki, hogy nem­csak a humor az erős oldala. Sokkal inkább a vívás. Nem két­séges, hogy ő a jelenlegi nem­zetközi kardvívó gárda legkima­gaslóbb alakja. Hatalmas tehet­ség, akiben a tehetségen kívül olyan kiváló versenyzői erények rejtőznek, amelyek szinte ön­magukban meghozzák a sikert. Macskaszerű, puha mozdula­tokból hirtelen, villámgyorsan indít, s annyira­­érzi” a vívást, hogy mire ellenfele valamit kez­deményez, addi­gra ő gondolat­ban előre kielemezte annak min­den várható mozdulatát és nem­csak elővágott, hanem védett és vissza is vágott. Szinte nincs el­lene fegyver. Technikai felké­szültsége kimagaslik, azt trok­ták róla mondani, hogy amit Rudi nem tud, azt már ne­m is érdemes megtanulni. És szívós. Nem ismer fárad­ságot, betegséget. Olyan akarat­ereje, összpontosító készsége van, amilyennel igen kévés vivő dicsekedhet. Lehet beteg,­ vagy sérült: ha kiállt a pástra, a né­ző mindig a „teljes” Kárpátit látja. Akadnak sportemberek, aki­ket becsül a közönség. Őt nem csak becsüli, szereti is. Együtt érez, együtt örül, bosszankodik vele és nemcsak tapsolja, kórus­ban kiáltja a nevét hanem a vállára is veszi, mint például legutóbb, a budapesti világbaj­nokságon, a nagyszerű győze­lem után. És Rudi nem hálátlan. Min­dig ad rá okot, hogy csillogó szemmel, kórusban kiáltsák a nevét.

Next