Népsport, 1960. január (16. évfolyam, 1-22. szám)
1960-01-01 / 1. szám
A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORT TANÁCS LAPJA péntek, 1960. január 1. ^ Ára: 1 forint ★ xvi. évfolyam, x. szám. A DOLGOZÓ EMBERÉRT írta: Hegyi Gyula, az MTST elnöke Régi szokás, hogy az év kezdetén ki-ki elkészíti a maga munkájának mérlegét és a múltból okulva, nagy elhatározásokkal indul az új esztendőnek. Kicsit emlékeztetünk ilyenkor a rómaiak kétarcú istenére, aki a múltat és a jövőt kémlelve, egyszerre pillant vissza és előre. Elbúcsúzunk az óévtől és élményeinkkel, küzdelmeink emlékével, tapasztalatainkkal felvértezve, új tervekkel és reményekkel köszöntjük a születő esztendőt. Az elmúlt évet értékelve és az új év lehetőségeire, nagy feladataira előrepillantva foglalom össze most én is gondolataimat. Vázolni szeretném először azt az alapot, amelyről mint biztos talajról indulhatunk el a legnépszerűbb tömegmozgalmak egyike, a testnevelési és sportmozgalom fejlesztésének útján. Hogyan is állunk most az új év kezdetén? Azaz mit és milyen eredménnyel végeztünk a múlt esztendőben? Sokan talán azt fogják állítani, hogy hazabeszélek, de ennek ellenére is kimondom: elégedett vagyok a magyar testnevelési és sportmozgalom múlt évi eredményeivel és úgy látom, hogy az 1959-es évben jelentős lépést tettünk előre. Aki általánosságban és részleteiben is nap mint nap figyelemmel kísérte sportéletünk eseményeit, az örömmel vehette észre a haladásunkat igazoló kétségtelen tényeket. Felfigyelhetett például sportmozgalmunk szervezetének nagyfokú megerősödésére. Láthatta, hogy a testnevelés és a sport irányítását olyan egyre jobban kialakuló és a fokozódó feladatokhoz mindjobban felnövő szervezet foglalja egységbe, amely jelenlegi körülményeink között a nagy kívánalmaknak is meg tud felelni. A testnevelési és sporttanácsok a köréjük tömörített, zömükben lelkes társadalmi erőket foglalkoztató sportszövetségekkel, valamint a tömegszervezetek értékes és tartalmas sportmunkájával mind céltudatosabban irányítják sportmozgalmunk fejlesztését, sőt a sportszerető tízezrek mozgósításával komoly feladatokat is meg tudnak oldani. Megállapításaim nem jelentik azt, mintha jelenlegi sportszervezetünk munkájában nem lennének zökkenők és az állami vezetést és társadalmi lendületet szerencsésen egyesítő szervezeti forma nem végezhetné dolgát az eddiginél eredményesebben és színvonalasabban. De ez a szervezet fogyatékosságai ellenére is képes volt megoldani azokat a nem kis feladatokat, amelyeket a múlt év elején tűztünk ki magunk elé. Nézzük hát eredményeinket. Sportszervezeteink felismerték, hogy számottevő sikereket csak tervszerű és rendszeres munkával lehet elérni. Rá tudtuk irányítani a figyelmet az önképzés, a politikai és a szakmai ismeretek kibővítésének a fontosságára, sőt megteremtettük ennek országos méretekben a szervezeti feltételeit is. Nagyszabású tömegmegmozdulásokat bonyolítottunk le, több és jobb alkalmat teremtettünk a városi és a falusi fiatalok, a dolgozók sportolására. Legjobb sportolóink közül a számottevő sportágakból több százat vontunk be a szervezett olimpiai felkészülésbe és ezáltal széles körben népszerűsítettük a korszerű módszerek alkalmazását, egyben nagy lépést tettünk legjobbjaink teljesítményeinek fokozására. Ésszerűsítettük pénzgazdálkodásunkat, s már a múlt évben is célszerűbben használtuk fel a rendelkezésünkre bocsátott összegeket. Tovább szilárdítottuk sportmozgalmunk erkölcsi alapjait, határozott és következetes álláspontot érvényesítettünk a sportolókkal való bánásmódot illetően. Döntő módon hatott sportmozgalmunk múlt évi fejlődésére, hogy pártunktól az állandó támogatáson kívül, igen komoly értékű elvi segítséget kaptunk. A Magyar Szocialista Munkáspárt művelődéspolitikájának értelmezése a testnevelési és sportmozgalomban címmel megjelent tézisek a legfontosabb elvi kérdésekben mutatnak irányt. A testnevelés és a sport legfőbb feladata az ifjúság, a dolgozó emberek nevelése, egészségének védelme és szórakoztatása, célja pedig hozzájárulás a szocialista társadalom felépítéséhez és védelméhez. Ezért tekintettük már az elmúlt évben is sportszervezeteink fejlesztésében elsődlegesnek a sport népszerűsítését a dolgozó tömegek körében, a sportolási alkalmak szaporítását és javítását és kezdtük meg egész sportmozgalmunk olyan irányú átalakítását, hogy abban minden az ifjúságot, a dolgozó embert szolgálja. A legfontosabb elvi kérdések tisztázódásának döntő része van minden eredményünkben és különösen sportmozgalmunk szervezetének megerősödésében. Ennek az erősödésnek és fejlődésnek a következménye, hogy a jövőben sokkal igényesebbek lehetünk önmagunkkal szemben, távolabbra tekinthetünk, merészebben tervezhetünk, azaz már az idén vállalkozhatunk egy, a második ötéves népgazdasági tervvel szorosan összehangolt testnevelési és sportfejlesztési terv részletes kidolgozására és az eredményes végrehajtás előkészítésére. Úgy gondolom, hogy az 1960-as év legfontosabb feladatai közé a testnevelés és a sport tömegméreteinek erőteljesebb fejlesztése, a római olimpiára való sikeres felkészülés biztosítása és megfelelő számú új szakember kiképzése tartozik majd. Következetesen fogunk dolgozni az új évben azért, hogy szakosztályokban és sportkörökben, iskolákban és üzemekben, falvakban és városokban úgy tekintsék a sportot, mint a dolgozó ember egészségének, szórakozásának hasznos eszközét. Küzdeni fogunk minden olyan megnyilvánulás ellen, amely a legkisebb mértékben is öncélúvá akarja avatni a sportot és el akarja terelni figyelmünket a sport alapvető feladatáról. Szilárdítani, erősíteni kívánjuk jelenlegi sportszervezetünket, igényesebbek leszünk munkánk tartalmát illetőleg és olyan szervezeti módosításokat igyekszünk a sportolókkal közvetlenül foglalkozó sportszervezeteinkben végrehajtani, hogy azok alkalmassá váljanak nagyobb sportoló tömegek befogadására. További erőfeszítések szükségesek az iskolai sportban megindult helyes irányú fejlődés kibontakoztatására, éles szemmel kell figyelnünk e sokat igérő hajtásokat, hogy egészséges, szép gyümölcsöket hozzanak. Köztudomású már, hogy a tömegek sportja érdekében újabb lépéseket kívánunk tenni. Meg fogjuk teremteni a szövetségi és az egyéb bajnokságok, versenyek egymásra épülő kapcsolatát oly módon, hogy minden bajnokságunk széles, valóban tömegalapokon nyugodjék. Továbbá elhatározott tervünk, hogy az olimpia tiszteletére, az olimpiai gondolat népszerűsítésére és az olimpia alkalmából a sport iránt a tömegekben támadt érdeklődés hasznosítására egységes olimpiai jelvényszerző versenyt indítunk. E verseny keretében korcsoportok szerint különböző sportteljesítményeket kell nyújtani, s a meghatározott eredményeket elérők megkapják az olimpiai sportjelvényt. Nem titkolom azt a véleményemet sem, hogy a jövő év fontos feladatai közé tartozik a falu sportjának megerősítése. A sport csak akkor lehet szerves része társadalmunk életének, ha szervezeti formáiban gyorsan alkalmazkodik a fejlődés hozta változásokhoz. Falvainkban jelentős változásoknak lehetünk tanúi, a nagyüzemi gazdálkodás, a szövetkezeti gondolat hódít a dolgozó parasztság körében. Úgy kell alakítani a sport falusi szervezeti kereteit, hogy azok elsősorban a községek új politikai, gazdasági és kulturális tényezőire, az állami gazdaságokra és a szövetkezetekre támaszkodjanak, s a KISZ, illetőleg a MEDOSZ vezetésével működjenek. A jövő évben tehát erőnk javát a dolgozó emberek sportjának fejlesztésére fordítjuk. E gondolat valóraváltása szorosan összefügg élsportunk fejlesztésével is, mert a nagy eredményeket felmutató és korszerű módszerekkel dolgozó versenysport jelentősen szolgálja a testedzés népszerűsödését és a tömegek sportjának színvonal-emelkedését. Számítok rá, hogy az 1960-as év ilyen vonatkozásban is jelentős lökést fog adni sportmozgalmunknak. 1960 az olimpia éve, legjobbjaink az egy évvel ezelőtt megkezdett és gondosan tervezett előkészületeket folytatják. Azok a versenyzők, akik olimpiai helyezésre elsősorban esélyesek, a Magyar Olimpiai Bizottság legutóbbi ismeretes és feltétlenül helyeselhető döntése értelmében még a tavalyinál is jobb, valóban minden igényt kielégítő felkészülési lehetőségekhez jutnak. Célunk, hogy az olimpián egységes, erős csapattal vegyünk részt. A tapasztalat azt mutatja, hogy a felszabadulás utáni olimpiai sikerek a vezetés és a felkészülés egységében, céltudatosságában, valamint a sportolók önfeláldozóan szorgalmas munkájában rejlett. Ezért ki-ki most is a saját helyén, a saját körülményei között, tegyen meg mindent a jó szereplés érdekében. Bízom belíte, hogy ez így is lesz és a szakvezetők, az edzők és a versenyzők valóban élni fognak a népünk és államunk által nyújtott lehetőségekkel. Sportolóink és sportvezetőink becsületes helytállása egész sportmozgalmunkban érezteti majd hatását és a római olimpiától függetlenül is nagy eredményeket fog hozni. Ahogy államunk a sporttársadalom segítségével megadta és megadja a hazai felkészülés legjobb feltételeit, ugyanúgy biztosítani fogja, hogy a római kikülde- tésre kerülő legjobbjaink hagyományaink!) körülmények között jelei versenyezzenek a világon a nagy, békés találdzott és részletes tervein sportolóink utazására, felsetére, római ellátására, róla, hogy a magyar spor érdeklődő milliói az elm fején részletes, gyors és i . o._tást kapjanak a nagy világverseny minden eseményéről. Bizonyos, hogy az általam csak nagy vonalakban érzékeltetett programra sokan mondhatják, hogy szép-szép, de mindezt meg is kell valósítani. Csak utalni kívánok rá, hogy az MTST által egy évvel ezelőtt kitűzött program végrehajtása is nagyon nehéznek ígérkezett, mégis megbirkóztunk vele és nemcsak megbirkóztunk, hanem közben sportszervezeteink jelentősen meg is erősödtek. A feladatok megoldásában és különösen az 1960-as évvel induló új tennivalók elvégzésében számítok azokra a százakra és ezrekre is, akiket nagyszabású tervünk keretében a sport lelkes rajongóiból a sport szakavatott munkásaivá fogunk kiképezni. Ezúttal is szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy az elkövetkező években számottevően fejlődni minden vonatkozásban csak akkor tudunk, ha az eddiginél sokkal több, jól képzett, önmagával szemben igényes sportvezetőt, társadalmi edzőt és versenybírót tudunk adni sportmozgalmunknak, a versenysportolókkal foglalkozó szakemberektől pedig megköveteljük, hogy feladatainknak megfelelő képesítéssel és erkölcsi tulajdonságokkal rendelkezzenek. Bizalommal tekintek az 1960-as esztendő elé, nem tagadom, sokat várok ettől az esztendőtől. Azt remélem tőle, hogy helyesen kitűzött, az MTST teljesülése által megszabott céljainknak megfelelően a magyar testkultúra, mint a szocialista kultúra egyik lényeges része, jelentékeny fejlődésen megy keresztül és a sport a dolgozó ember szolgálatában újabb határozott lépéseket tesz, hogy az egészséges, az edzett, a jókedvű emberek mozgalmává váljék. Ebben a meggyőződésben kívánok a magyar sport minden őszinte hívének és barátjának boldog új esztendőt. *• "AWAWAWWA^WSAWWAP^WW.WWWWWWAW*WWWWWWAWr' i: ,9*° ] Minden kedves olvasónknak ! 10 boldog új évet kívánunk! SIKERELISMERÉS A Magyar Sportújságírók Országos Szervezete, a MUOSZ sportújságíró szakosztálya ezúttal is megkérdezte a magyar sportújságírókat arról, hogy kiket tartanak az év legjobb magyar sportolóinak. A szavazás eredményeképpen „Az év legjobb magyar férfi sportolója” címet KÁRPÁTI RUDOLF kardvívó világbajnok nyerte el, második helyre Rózsavölgyi István, az 1959. évi 1500-as világranglista első helyezettje, harmadik helyre pedig Mészáros György kajak Európa-bajnok került. „Az év legjobb magyar női sportolója” címet az elmúlt évben PAPP JENŐNÉ, a női egyes evezés Európabajnoka szerezte meg. Második Kóczián Éva, az 1959. évi asztalitenisz világbajnokság harmadik helyezettje lett. „Az év legjobb magyar csapata” címet a világbajnok PÁRBAJTŐR CSAPAT nyerte el, míg a második helyet a magyar labdarúgó-válogatott, a harmadik helyet pedig a női tőr-válogatott foglalja el. Az 1959-es év legjobb magyar sportolói január folyamán ünnepélyes keretek között veszik majd át a Magyar újságírók Országos Szövetsége által felajánlott vándordíjakat és a sportújságíró szakosztály tiszteletdíjait. Kárpáti Rudolf Sákovics József Bárány Árpád Berzsenyi Barnabás 4 Gábor Tamás Rudi nem hálásan Ha bárhol megjelenik, mosolyra derül az emberek arca. Nemcsak azért, mert igen népszerű és mindenki szereti, hanem azért is, mert már várják tőle a szokott humoros megjegyzéseket. Vígkedélyű, rokonszenves ember, akiről az adomák légiója kering. — A humor erős oldalai — szokta mondani és bár ebből a mondásból nem hiányzik az öngúny, az alapja mégis igaz. Mindig van valami frappáns ötlete, amelyen aztán napokig derül a környezete. Ám rögtön elsuhan arcáról a mosoly, ha a pástra lép. Apró ráncok futnak össze a homlokán, tekintetében vad tűz villan fel, s meghal számára a külvilág. Ilyenkor derül ki, hogy nemcsak a humor az erős oldala. Sokkal inkább a vívás. Nem kétséges, hogy ő a jelenlegi nemzetközi kardvívó gárda legkimagaslóbb alakja. Hatalmas tehetség, akiben a tehetségen kívül olyan kiváló versenyzői erények rejtőznek, amelyek szinte önmagukban meghozzák a sikert. Macskaszerű, puha mozdulatokból hirtelen, villámgyorsan indít, s annyiraérzi” a vívást, hogy mire ellenfele valamit kezdeményez, addigra ő gondolatban előre kielemezte annak minden várható mozdulatát és nemcsak elővágott, hanem védett és vissza is vágott. Szinte nincs ellene fegyver. Technikai felkészültsége kimagaslik, azt trokták róla mondani, hogy amit Rudi nem tud, azt már nem is érdemes megtanulni. És szívós. Nem ismer fáradságot, betegséget. Olyan akaratereje, összpontosító készsége van, amilyennel igen kévés vivő dicsekedhet. Lehet beteg, vagy sérült: ha kiállt a pástra, a néző mindig a „teljes” Kárpátit látja. Akadnak sportemberek, akiket becsül a közönség. Őt nem csak becsüli, szereti is. Együtt érez, együtt örül, bosszankodik vele és nemcsak tapsolja, kórusban kiáltja a nevét hanem a vállára is veszi, mint például legutóbb, a budapesti világbajnokságon, a nagyszerű győzelem után. És Rudi nem hálátlan. Mindig ad rá okot, hogy csillogó szemmel, kórusban kiáltsák a nevét.