Népsport, 1960. január (16. évfolyam, 1-22. szám)
1960-01-01 / 1. szám
barátom, neked igazad te-------------- hét. Ez évi sportlékeid között kutatva számodtényleg az lehetett a legszebb anál, amikor megfogtad a fiad kezét, s ti kettőn férfiak idultatoké a sportiskolába. Sikor fekete nadrágjában és ér trikójában ott ugrált Palika öbbiek között és egy kis ser éggel megcsinálta a tornaüvegen az első bukfencet, Ted repesett az örömtől, nem túl elszakadni az ablaktól. E csalatos pillanat varázsát taörökre magadba zárod és felejted el, hogyan kezdett ska sportolni. De emlékezz csak vissza egy nagy pillanat után hogy riadt fel belőled a biztatás,g y verted pirosra a tenyere, hogy örültél egy szép góts hogyan lelkesedtél — ott tízezrek ” között — Palikával ’fitt, vlert te, no meg a fiad, igazán rétitek a sportot. Emlékszem, hy egy csúnya, esős vasárnapi hosszantartó agitáció után tál elszakadni az otthon mentél, s csuromvizesen, átázva ezzél haza. Egy gólról hoztál, amelyet a kedvenced , a nagy pillanatot mesélted, szinte órákig tudsz beszélezekről a nagy pillanatok’gy alkalommal elhatározó:-----------------------tad, hogyálogatott mérkőzést a tele ló mellett szurkolod végig, az utolsó pillanatban mégis gadra kapták a kabátodat, sohantál a színhelyre (kétszeresát fizettél a jegyért), mertha lesz egy olyan pillanat, mi kár lett volna ,,kihagyni”,elyet csak ott, kint tudsz ,tán élvezni. * Hogy zsémbelődtél az év elején az ,,üres" vasárnapok miatt. Nincs hova menni — mondtad —, üresek a pályák, s te üresnek érezted a pihenőnapodat, délután keserves kínodban gombfocit játszottál a gyerekkel. Nem bocsátottad meg ezt az eseménytelenséget, s ígérted, hogy levelet írsz ez ügyben az illetékeseknek. Amikor pedig megtudtad, hogy kínai asztaliteniszezők érkeznek fővárosunkba, Palikánaik előadást tartottál e sportág szépségeiről. S szereztél jegyet is — kettőt — a lelátó nyolcadik sorába. Még csak a bemelegítésnél tartottak a kínai fiúk, s te lélegzetvisszafojtva figyelted a ragyogó pillanatokat. Kontracsatát láthattál a javából, pillanatok alatt megtanultad Van Csuan-jao és Run Kuo-tung nevét. És amikor néhány héttel később újságra várakoztál a Nemzeti sarkánál, nem ért meglepetésként a hír, hogy a kínai fiú nyerte a világbajnokságot. A rangadóra az első futball!----------------------- rangadóra is nagy izgalommal készülődtél. Kora délután ötvenezredimagaddal ott ültél a Népstadionban a Honvéd—MTK mérkőzésen. Egy kicsit többet, jobb játékot vártál, s már majdnem elkönyvelted az 1:0-ás Honvéd-győzelmet. De következett a pillanat, amely láttan hozott téged, s az ötvenezret. Szőcs elbuktatta Molnárt és 11-es így lett döntetlen. Egy izgalmasnak ígérkező rangadóért nemcsak a labdarúgópályát kerested fel, de ott szorongtál a Sportcsarnokban is. A kosárlabda örök rangadó minden évben hozzátartozik sportcsemegéidhez. Rekedtre kiabáltad magad a Honvéd — MAFC mérkőzésen is, s lelkesen tapsoltál egy-egy szép akció után. Greminger úszott a levegőben a labdáért, megszerezte, átkígyózott a védelmi gyűrűn, s bravúros dobócsel után a szabadon álló Bánhegyihez játszotta a labdát. Elbűvölt a csodálatos alakítás, a különleges pillanat varázsa. A jugoszlávok elleni válogatott labdarúgómérkőzés előtt elég sokat szaladgáltál jegyért. Először kaptál egyet a felső szektorba, de ez téged nem elégített ki, jobb jegyet akartál. Végre sikerült, s te ezen a napon újra alaposan megázhattál. De mennyire megérte! Nemcsak azért, mert 4:0 arányban győztünk, de azért a különösen szép gólért, egy felejthetetlen pillanatért. A 37. percet érte el az óramutató. Sándor kapta a labdát, az ördöngős jobbszélső cselezni kezdett, majd becsapta lelkiismeretes őrzőjét, Sijakovicsot, szélsebesen a kapu felé kanyarodott és az ötös sarkáról a jobb sarokba lőtte a labdát. Kilencvenezer emberrel együtt ünnepelted a magyar fiút.Egy másik gólt is láttál, de——--------------—-----azt csak egymagad figyelted a grund sarkáról. Egy jó kiállású fekete gyerek cikázott az egyes futball labdával, társai jobbra-balra dőltek mellette. Jó tíz méterre lehetett a sapkákból rögtönzött kaputól, amikor lövésre szánta el magát. A labda úgy süvített át a két „kapufa” között, mint a bomba. Amikor megtudtad, hogy a gól szerzője Várkői János, s a Fradiban fog játékra jelentkezni, helyeslően bólogattál. « Bizonyára szépnek és felemelőnek ítéled meg azt a pillanatot is, amikor a Népstadionban először gyúltak ki a fényszórók. Emlékszel? Először csak hunyorogtál a nagy fényben és egyre csak azt mondtad: csodálatos, csodálatos! Egy kicsit színházban is érezted magad, amikor elkezdődött a kupadöntő. A hatalmas égők nappali világosságot árasztottak, de a háttér teljes feketeségbe burkolózott. Néha még a küzdelemről is elfeledkeztél, csak nézted a „színpadot”, gyönyörködtél a színes képben. Boldogan, mosolyogva mondtad, de jó, hogy végre elkészült, hiszen eddig, ha ilyen ragyogó élvezetnek akartunk részesei lenni, Csepelre kellett utaznunk és hadakozni kellett a jegyekért. Ugye, mennyi szép pillanat? ■----------------------.— De még százat, vagy talán ezret lehetne felsorolni, hiszen ott voltál valamennyi jelentős sporteseményen. Húsz esztendeje járod már a sportpályákat, a sportcsarnokokat, s keresed, kutatod a szép pillanatokat. El sem tudnád dönteni, melyik volt a legszebb, s ha az emlékeidet idézed és mesélni kezdel, történeteidnek se vége, se hossza ... A nevek, az események, a nagy pillanatok egymással vetélkednek. Persze, hogy igazat adok most neked, amikor a fiaddal kapcsolatos élményedet helyezted az első helyre ebben az esztendőben. Hiszen az a titkos vágyad, hogy majd egyszer Palikát biztatod a nézőtérről. Addig is járjátok együtt a pályákat, örüljetek a szép pillanatoknak. S kívánom, hogy az új esztendőben minél többször örüljetek és szurkoljatok teljes szívvel a sportsikerekért, örüljetek a sok-sok szép pillanatnak, te és reménységed, Palika. Lakatos György föl'ti'Cl-f't'Cl'tö'k ... ÓCZIÁN ÉVA Szun Mei-jinről és Egucsiról beszél ! Belép a zajos, hangulatos eszpresszóba. A Wurlitzer slágert rikolt. Ez Bill Haley — mutat mosolyogva a gépre és ugyanolyannak tűnik, mint a többi randevúra érkező kislány. Aztán néhány röpke perc múlva átalakul versenyzővé. Gondolatai így küzdelmes esztendő emlékei között kutatnak, hogy a szavak ismét lepergethessék az izgalmas, „örök” játszmákat. S a bajnoknő, Kóczián Éva először erről szól: * —" riO^y-rrr.v.ryéiV^XZt^rrti.legizgalmasabb mérkőzésem? Nehéz választani, de talán a kínai Szun Mei-jin eleni budapesti döntő... Erről az összecsapásól akkor mi ezt írtuk: ,Igazi nagy mérkőzést áthattunk”... Ő így emlékszik vissza: — örültem, hogy a kínaiakkal versenyezhetek, elsősorban az ázsiai smus miatt. Szun Mei-jin vezetett, de nagy küzdelem árán befogtam — és győztem! Nagyon kellett a VB előtti önbizalmam miatt. — De nem a sikerekről akarok beszélni. Amikor legyőztem Szun Mei-jint, azt hittem megszoktam a tollszárfogásos stílust és a japánok ellen sem lesz sokkal nehezebb dolgom. Sajnos, néhány hét múlva Egucsi ismét bebizonyította, hogy sorozatos győzelmeiket nemcsak a stílusuknak köszönhetik. A dortmundi VB elődöntőt bizony soha nem felejtem el. Fájt, nagyon fájt a vereség, talán csak az nyújtott némi vigaszt, hogy a döntőben az a Macuzaki nyert világbajnokságot, akit én a csapatversenyek során legyőztem ... Erről a vereségéről beszél Kóczián Éva. Pedig beszélhetne sokat, szinte páratlan eredménysorozatáról, például arról, hogy ki tudja hány száz mérkőzése közül mindöszsze csak 9 alkalommal hagyta el vesztesként az asztalt. * S miközben hallgatja a Wurlitzerből kiáramló muzsikát, talán arra gondol, hogy egész év alatt, milyen ritkán jutott pihenéshez. Meg is kérdezem: — Szórakozás ? Erre felélénkül, a szeme is mosolyog. — Ilyen program mellett kevés idő jut a szórakozásra, de azért nem panaszkodom. Nagyon szeretek olvasni, moziba és színházba járni. Utoljára Stendhal Vörös és Fekete című drámáját láttam a Petőfi Színházban. Imádom a könnyű zenét is. És a bajnoknő ismét kislány lett__ Hámori Tibor ozgalmas évük volt... Az idei év legjelentősebb terszerjáró eseményei -a Tanács- 2 társaság 40 éves évfordulón rendezett emléktúrák vol- A Budapesti Természetbarát Vetség Nagyszénáson rendez koszorúzás emléktúrát,elyen több ezer ember vettezt közöttük sok régi harcos e gy jelentőségű volt a KISZ iskotója Oszolytetőn, amelyen ezer fiatal adott egymásnak ilkozót. Nemcsak a főváros, hanem a vidéki természet ■át egyesületek is nagyszájú túrákkal ünnepelték meg az ordulót. A Salgótarjáni Terszerbarát Egyesület Bőszortykőnél emlékművet állított és másfélnapos túrával, vezínyel ée táborozással emlékez meg az évfordulóról. 25 PONT Az óév utolsdi napja kicsit szellemidézés is. Az ember kihívja az emlékek palackjából azt a szellemet, amely a legtöbb izgalmat, a legtöbb érdekességet hozta számára — és már ott táncol, viharzik előtte az esemény, a nagy mérkőzés. Idézzük hát vissza egy pillanatra az ASK Riga—Bp. Honvéd Európa Kupa kosárlabda mérkőzést. A magyar csapat számára kedvezőtlenek voltak az előjelek. A Bp. Honvéd a bajnokok Európa Kupájában 25 pontos hátránnyal nézett a nagy találkozó elé. Huszonöt pont kosárlabdában szinte behozhatatlan hátrány. Vagy mégsem? A félidő végén tizenöt ponttal vezetett a magyar bajnokcsapat. A Sportcsarnok zsúfolt nézőtere űzi, hajtja a magyar fiúkat újabb pontok elérése felé. De közben elismerően tapsol a rigaiaknak is. A csodálat és az elismerés moraja hullámzik végig, amikor Krumins ismét a pályára lép. Ezzel meg is pe- csételődött a tovább- ' jutás sorsa. \ Még hullámzik egy \ ideig az eredmény, \ még fel-fele sillan a re- ■ meny, a közönség rá- s zasan számolgat vis- 1 szafelé . . . Mert hiába mutat az eredmény, jelzőtábla Honvéd vezetést ez kevés az ab- szolut győzelemhez. Az utolsó pillanatig folyik a nagy küzdelem, győz a Honvéd , ám a két mérkőzés összesített eredménye alapján továbbjut az ASK Riga. De mégis szép volt. \ BARÁTOK KÖZÖTT Bregare alig néhányezer lakosú termelőszövetkezeti kisközség Bulgária északi részében. Pazardzsik már lényegesen nagyobb, városias település. A nyár végefelé a IV. falusi nemzetközi játékokon részvevő magyar falusi sportküldöttség tagjai errefelé jártak. Nehéz lenne szavakba önteni vagy visszaadni azt az örömöt és lelkesedést, amellyel akár az egyik, akár a másik, helyen bolgár barátaink vendégeiket és a bolgár—magyar barátságot ünnepelték. A kicsiny tszközség apraja-nagyja a megérkezés pillanatától ott szorgoskodott a mieink között, s a figyelmesség minden jelével elhalmozták a messzi vidékről érkezett vendégeket. A tűzoltó-zenekar már a falu bejáratánál magyar dallal köszöntött bennünket. Fiatalok, öregek magyarul igyekeztek a rövid idő alatt tanulni, a tsz pedig? . . . Nos, a tsz levágott vagy 100 csibét a ritka ünnepre ... De talán nem is ez a lényeg, hanem az, ahogyan mindezt csinálták. Egyszerűen, kedvesen és végtelen nagy-nagy szeretettel. S amikor a zene zajától kissé távolabb, az augusztusi bolgár éjszakában a helyi sportegyesület egyik vezetőjével sétálgattunk, a vezető a kavargó, zsibongó, a hangos jókedvtől szinte kicsattanó fiatalság felé mutatva csak enynyit mondott: — Látja, talán ez a legszebb ebben a mai szép éjszakában. Nálunk eddig sohasem jártak magyarok. Mi most megismertük magukat, maguk megismertek bennünket. Mi sohasem felejtjük el, hogy itt voltak, s talán maguk is sokáig emlékezni fognak ránk ... Semmi mást nem mondott Iván Kolarov, de ahogy a szavakat tagolta, azt nehezen lehetne elfelejteni. S a bozontos hajú, kemény tekintetű parasztember szemeiből annyi melegség áradt szerteszét, amennyi csak egy mélyen érző, igaz barát szemeiből sugározhat. N. J. Az 1954-es világbajnokságot követően öt esztendőt kellett várnia Mészáros Gyurkának ahhoz, hogy újra ott állhasson egy világverseny győzelmi emelvényének legfelsőbb fokán. És 1959-ben a duisburgi kajak-kenu EB-n két ízben állott a legfelső, egyszer a második, egyszer pedig a harmadik fokon, ő volt az idei Európa-bajnokság legeredményesebb versenyzője. A 27 esztendős mérnök ez év nyarán határozta el edzője tanácsára, hogy egy kajakban versenyez Szente Andrással. És ők ketten nyújtották az idei versenyidényben a legegyenletesebb teljesítményt: mindvégig veretlenek maradtak, s rendre győztesként kerültek ki mind a hazai, mind a nemzetközi találkozókból. Miután Szentével egy kajakban megnyerték az EB 1000 és 500 méteres kettes számát, Mészáros György tagja volt a második helyen végzett váltónak is, s elindult az 500 méteres egyesben, ahol 3. lett. Derekas teljesítményt nyújtott 1959-ben. Jobb későn, mint soha Eredményeik messze elmaradnak a nemzetközi színvonaltól — erre sorozatos botrányokkal irányítják magukra a sportközvélemény figyelmét . . . Nem nehéz kitalálni — a jégkorongozókra gondolunk. A jégkorongozókra bizony, akik 1959 jó részében a magyar sport afféle fenegyerekének szerepét próbálgatták a Millenárison. Míg csak november utóján drákói szigorral példát nem statuáltak a palánk mentén. Igaz, ehhez egy félbeszakadt mérkőzés kellett. A sport szellemét először és többször megsértők vétkére is a késői bűnösök fizettek rá. És a rendszabályoknak mégis örültünk, hiszen. ,,Jobb későn, mint soha .. . így tartja a közmondás és javítanivaló még 1960-ra is bőven maradt a jégkorongozók házatáján. DACBÓL SZÜLETETT Nem volt világraszóló esemény, nem írtak róla hasábos cikkeket a külföldi lapok. Sőt, hogy hűek maradjunk az Igazsághoz, egy árva sort se. Most az év végén mégis eszünkbe jut a „Tour de Szabolcs”, mert a maga nemében kiemelkedő eseménye volt az elmúlt esztendőnek. És eszünkbe jut a beszélgetés is, amelyet Mester Gyulával, a TST elnökével folytattunk Nyíregyházán a verseny kezdete előtt . Amikor a Hajdú-Bihar megyeiek a Tiszántúli Körverseny szervezésébe fogtak, javasoltuk nekik, hogy vezessék a verseny útvonalát a mimegyénkén át is. Különféle ellenérveket hoztak fel, végülis Szabolcs-Szatmár kimaradt a TKV-ből. No jó, mondtuk erre magunkban. Ha ti kihagytok bennünket a versenyből, majd rendezünk mi magunknak külön. Meg is rendezték, méghozzá olyan sikerrel, amely bizonyos tekintetben felülmúlta a TKV sikerét is. ÉS jövőre bizonyára még eredményesebben hordozzák majd körül a Szabolcs megyei vaskerekes versenyzők a kerékpársport zászlaját a megye területén. Elvégre most már hagyománya se van a „Tour de Szabolcsnak”. .. SZÉP VOLT... Június 21 .. . Nem izgalmas sportcsatára gyűltek egybe a nézők ezen a napon a Népstadion nézőterén. Nem hullottak gólok, nem születtek világ- vagy országos csúcsok, mégis ezer és ezer szívben él élénken ennek a napnak az emléke. A nyári verőfényben fürdő Népstadionban közel harmincezer néző előtt vonul fel a budapesti ifjúság Béke és Barátság Sportünnepélyének hétezer részvevője, hogy az elkövetkező három órában szemet-lelket gyönyörködtető műsorral igazolja: ifjúságunk edzett, egészséges, sportra termett ifjúság. Mire is emlékezzünk annyi látnivaló közül? A megnyitóképre, amely percek alatt nyári pompában illatozó virágos rétté varázsolta a máskor izgalmas labdarúgó-csaták színhelyét? Vagy azokra a megindító jelenetekre, amikor az izgatott mamák és papák felfedezték csemetéiket a szereplők között is büszkén mondogatták: — Nézd, az ott az én kislányom. Ugye, milyen ügyes? Vagy jegyezzük fel a zárójelenetet, amikor a DÍVSZ- induló hangjaira ismét felvonultak a szereplők. Színek kaleidoszkópja villódzott a ragyogó napsütésben: piros, zöld, sárga, kék, fehér ruhákban lányok és fiúk népesítették be a pályát a legváltozatosabb alakzatokban. Középen hatalmas gúla emelkedett a magasba, tetején zászlók lobogtak, a díszpáholy előtt pedig élő betűk rajzolódtak a gyepszőnyegre, s a közönség szinte egyemberként olvasta össze a pirosbetűs szavakat: VII. VIT, aztán a nagyobb, fehér betűket: BÉKE! Nem, nem lehet itt kiragadni egy-egy képet. Látni kellett az egészet. A szépség ünnepét, amelynek élménye hosszú időre megmaradt a szívekben ... Hatlaczki Ferenc kajakvilágbajnokunk az elmúlt télen sok éjszakát töltött mérnöki rajzolóasztala fölött, amíg elkészítette új kajakjának tervét. És amikor elkészült az új kajak, egy-egy edzés után oly gondosan mosta le, mint ahogy a háziasszony mossa el a legféltettebb porcelán edényt. Ugyanígy tett Parti János és még jónéhány versenyző. Úgy érezték, hogy az új, korszerű hajó, nagymértékben növeli majd győzelmi esélyüket a közelgő Európa-bajnokságon. Amikor aztán Duisburgba indult a társaság, egy kis nyugtalanság lett úrrá rajtuk. — Elfogadják vajon a hajóinkat? — kérdezgették egymástól, rosszat sejtve. — Miért ne — nyugtatták egymást —, hiszen nincs rajtuk semmi szabálytalan. A Berta-Lee partján az aggódás csak nőttön nőtt, amikor a már ott levő versenyzők valósággal körül seregtették a mieink kajakjait, kenusait. De rosszra még senki sem gondolt. Aztán, az egyik napon kihirdették: — A kajakokat és a kenukat vigyék hitelesítésre! A hitelesítők szorgalmasan méricskélték a versenyzők hajóit, s egyszercsak a magyar társaság következett. Hatlaczki tette le kajakját. — Ezt a hajót tegyék félre . .. Parti, Novák és Gábriel kenuja is erre a sorsra jutott, nem is szólva még néhány kajakról. A „miért”-re egy volt a válasz: — Délután majd megtudják! ! Megtudtuk! Egyik hajót sem fogadták el. Indokolás: „trükkös” építési mód! — De mi ebben a trükk? — kérdezgették versenyzőink. A könyörtelen hallgatás roszszabb volt az egyértelmű válasznál. A bosszankodás és a felzúdulás mégiscsak estig tartott. A mieink szállásán azon az estén néma csend honolt. Mindegyik versenyzőnk magába zárkózott, és alig-alig szólt társához. Az arcokon azonban ott ült a dac és az elszántság, hogy: „ ...csakazértis!” Aztán megkezdődtek a döntő küzdelmek. És Hatlaczki idegen hajóban is győzött. És első lett Parti, Szöllősi és Petróczy, Mészáros és Szente, Hunics és Dömötör. Közülük többen kétszer is. Versenyzőink nem győzték fogadni a jókívánságokat. Arcukra udvarias mosoly ült, de amikor egymás közt maradtak egymásra nevettek: — No, így is megmutattuk... És amikor a Berta-Lee vizén az EB utolsó hullámai is elültek, véglegesen felengedett az idegfeszültség. A Duisburger- Hof tágas éttermében megrendezett záróvacsorán már újra magasra csapott a jókedv. Vígan szállt a magyarok ajkáról a dal: — Megláthatja bárki, aki rá kiváncsi... Aztán az olaszok asztalától szállt fel a dal, amelyet mindenki értett és az egész terem énekelt: — A rivederci Roma! Zentai Ferenc Csevegés arany * Ketten sétálnak a Körúton. I Fehéren csillog a neonlámpák * fénye az aszfalton, a kirakatok még az éppen elmúlt karácsonyt idézik. Apró szemekben esik az eső, sírva búcsúzik az ég az 1959-es esztendőtől. A két sétá► ló azonban se hall, se lát, nem érzi az esőt sem. Vitáznak. I — Azért három aranyérem , mégiscsak három aranyérem —így az egyik. [ — Igen, de amikor hat is lelhetett volna — felel a másik. ) — Már megint telhetetlen vagy. * Nem sikerülhet mindig minden. ! — Rendben van. De akkor is nagy szégyen, hogy a férfi törő döntőben éppen a pesti VB-n nem volt magyar részvevő, hollott Kamuti Jenőinek győznie kellett volna. És elvesztettük a csapatot is ... — Es bizony. Győzött a hat szovjet fiú, sőt, a női egyénit is szovjet versenyző nyerte. De csapatban már nekünk játszották a himnuszt! — Nekünk. De először, pedig akkor már legalább másodszor kellett volna. És aztán mindjárt jött a párbajtőr egyéniben az újabb csalódás. Azt is meg kellett volna nyernünk. Ez lett volna már a harmadik ... — Jó. Sákovics nyerhetett volna. De a csapatot megnyertük! Először a vívás történetében/ — Stimmel. Ennek kellett volna a negyediknek lennie és nem volt, csak a második.— Nagy fiú lettél. Akkor nem beszéltél ilyen lenézően arról a győzelemről. — No igen, de a nagykönyvben már csak annyi áll, hogy ez is egy aranyérem. — És amikor Kárpáti nyert? Hogy kiabáltad: Rudikám, nagy voltál, édes Rudikám, így Rudikám, úgy Rudikám! — Persze, hogy örültem, ki ne örülne, hogy ilyen hatalmas tehetségű, kiemelkedő egyénisége van a magyar kardvívó sportnak. De az ő győzelme csak a harmadik volt, ahelyett, hogy az ötödik lett volna. És akkor a tetejébe a lengyelek elvitték az orrunk elöl a csapatgyőzelmet. Odalett a kardhegemónia. No, ehhez mit szólsz? Ha azt is megnyerjük, hat érmünk van! — Hát... igen ... A kardcsapatbajnokság elvesztése fájt. Nagyon fájt. Ma sem értem az egészet. Akkor sem akartam hinni a szememnek. Hiáttk. ilyen a sport. No, nem baj, majd Rómában ... Hallgatnak egy darabig, aztán a kétkedő legyint: — Ott se lesz több háromnál. Örüljünk, ha annyi lesz ... — Miért? — csattan fel az optimista és felemeli a hüvelykujjat. — Először is megnyerjük a férfi tőr egyénit... Tovább már nem hallani semmit, mert jön a villamos és csörömpölve vágtat végig a fénylő síneken, de lehet látni, mint emeli sorban többi ujját felemelt hüvelykujja mellé ... Ez is történt... 1959 július 11-én, Antonin Novotny, a labdarúgó KK bizottság elnöke azt mondta: „Mostanában alkalmam volt egész sereg nemzetközi mérkőzést látni. Állítom, hogy sehol nem látni anynyi ma még ismeretlen tehetséges fiatal játékost, mint a magyaroknál. Szerintem már a chilei VB-n ismét vezető szerepet játszanak majd a magyarok”, öt nap múlva pedig bekövetkezett a „wroclawi vész”. Olimpiai reménységeink 4:0-ra kikaptak a bolgár ifjúsági válogatottól. Azért került csak négy gól a magyar csapat hálójába, mert Fortuna is vigyázott a magyar kapura. Göröcsék, Alberték alig-alig találkoztak a labdával. Rajna Karcsi nyilatkozata világított legjobban a súlyos kudarc egyik legfőbb okára: „Hihetetlenül nagy „mellényünk” volt a mérkőzés előtt!”