Népsport, 1960. január (16. évfolyam, 1-22. szám)

1960-01-01 / 1. szám

Ellenőrzött terveztetés ! Egy éve a Népsport újév­­számában megszólaltattunk több sportolót, sportvezetőt: mit­ fogadnak meg, mit terveznek az új esztendő­ben. Varjú Vil­mos súlyslökő­­csúcstartónk is nyilatkozott. Sze­retné elérni a I0 métert, s bár tudja, hogy ez egy kicsit merészen hang­zik, ha nem lesz baj a téli mun­kával és javul a technikája, bízik abban, hogy sikerülni fog — mondta többek között. A nyilatkozat megjelent és néhány nappal később, amikor találkoztam, Varjú Vilivel, súlyos szemrehányást tett: — No, jól „kitolt’­ velem. Miért kellett kihozni a nyilvá­nosság elé, hogy mit szeretnék? Mit szólnak majd, hozzá, ha nem sik .r? Majd azt mondják, hogy beképzelt vagyok ... és így tovább — olyan meg­győzően dohogott, hogy beval­lom, némi lelkiismeretfurdalá­som támadt. Szerencsére nem tartott soká. Újévkor azt is írtuk, hogy egy év múlva majd szavukon fogjuk a nyilatkozókat. Varjú Vili nyugodtan állhat a számon­kérés elébe, ülünk most hár­masban — Tamás Lászlóval, Vili edzőjével együtt — és újra elolvassuk azt a bizonyos nyi­latkozatot. Nem találunk benne semmi túlmerész, vagy lehetet­­­­len állítást. Amit elsősorban ter­vezett, valóra vált. Sikerült elérni a 18 métert, még rá is tett 20 centit, Európa.­­Sőt a világ legjobb súlylökői közé számít. Miről is beszélt még Varjú abban a tavalyi nyilatkozatban? Arról, hogy egyre erősebb ed­zéseket végez, hogy szeretne szeptember elejére, az olimpia időpontjára, a Skobla elleni ta­lálkozóra elérni legjobb form­á­ját és 17 - re javítani az átla­gát. Nos, ezeket a terveket is nyugodtan kipipálhatjuk. _ Mégis, a tavalyi „tervteljesí­­tésből" az a legimponálóbb, hogy a fiatal atléta és fiatal edzője közösen eltalálta, hogyan lehet a hosszú idényt nagyobb ingadozás nélkül, állandó for­mában végigcsinálni, ami bi­zony nagyon kevés atlétánknak sikerült. A számonkérést ezzel be is fejeztük, s a „veszélyes” pont­hoz érkeztünk: az idei tervekhez és célkitűzésekhez. Kerülgetjük a témát, mert Vili nem felej­tette el a tavalyi bosszúságot és sehogysem akar nyilatkozni. Csak nagy nehezen sikerül ki­húzni belőle annyit, hogy sze­retne többször javítani magyar csúcsot, mint Darányi és — ha csak néhány napra is — Euró­­pa-csúcstartó lenni. Azután Ta­más edző a segítségünkre siet: — Elmondhatod nyugodtan, hogy jövőre is korán kezded a versenyzést, de nem sietteted a formábajövést, szeretnéd 18 mé­terre javítani az átlagodat és­­ az olimpián elérni legjobb ered­ményedet. Vili nem tiltakozik és csak annyit dünnyög: Jó lenne... De azután kerek gyerekképe gond­terhelt lesz. Tavalyelőtt már novemberben kezdte a felké­szülést, most november köze­pén műtéten esett át. Tudja, szükség volt eltávolítani azt a betokosodott tályogot, de a másfél hónapot csaknem telje­sen kihagyott ás január elején kezdheti meg a teljesértékű munkát. Fél, hogy emiatt épp ez idén megáll a fejlődésben. — Ez a kiesés még egyáltalán nem behozhatatlan. Bízzál csak magadban, dolgozzál még lelki­ismeretesebben, mint tavaly és akkor nem kell félned Vili — nyugtatja meg az edző. Azt hiszem, a magyar sport­társadalom őszintén örülni fog, ha Tamás ed­ző jó­­jósnak bizo­nyul. -----------------------------------­ Subert Zoltán ISMÉT AZ ÉLEN A finn—magyar viadal ered­­ménye az atlétika híveinek nagy csalódást okozott, de azután érkezett egy örömhír is Finn­országból. Rózsavölgyi Turk­­i­bán 1500-on csúcsot futott. Először 3:40-en belül, 3:39.3-at és ezzel beérte Valentint az évi világranglistán. Két hét múlva már itthon, a bajnokságon indult Rózsavölgyi. Csak a beavatottak tudták, hogy a bajnokságot olimpiai próbá­nak tekinti és időre megy, így azután az első napon azt hitték a nézők, hogy Rózsavölgyi össze­tévesztette az előfutamot a dön­tővel, mert már az első körtől kezdve „hajtott” és ha a végén kissé el is bágyadt, 3:42.3-as bajnoki csúcssal ért a célba. — Lesz-e újabb csúcs? — kér­deztük másnap a döntő előtt. — Egész este a döntő járt az eszemben, nehezen tudtam el­aludni. Kicsit fáradtnak érzem magamat és félek, hogy nem megy majd úgy a harmadik kör, ahogy szeretném — válaszolta. Korán, a verseny elején került sorra a döntő, sajnálhatta, aki későn érkezett. Rózsavölgyi kissé lassabban kezdett, mint az előfutamban, a második körben átengedte Szekeresnek a veze­tést, de azután „megnyomta” a harmadik kört, elfutott a töb­biektől és a közel 30 ezer néző ütemes tapsa közben hajrázott. — Csúcs! —• kiáltották a lelá­tón és néhány másodperc, múlva már hivatalosan hirdették az időt: ,,3:38.9, országos csúcs és a világ idei legjobb eredménye!” Nem is futottak ennél jobbat később sem az idény folyamán. S Rózsavölgyi István három év után ismét a világranglista élére került. vagy tizedszer ment át a KISZ-be. Bencsik sporttárs így szólt Kaszás sporttárshoz, a sportszö­vetségi előadóhoz: — No, azt hiszem, ezentúl nem lesz panasz a TST és a KISZ kap­csolatára. Nem is volt. Javult az szépen és nemcsak a két vezető vi­szonylatában. Akan­­ulat tett a két szerv kapcsolat között és ennek következtében megkétszerező­dött a versenyeken a résztvevők száma, fokozódott a sport iránti érdeklődés az egész megyében. Aztán jött a járási spad­oklád. Gyuszi már az előző nap fel­hívta Jutkát, hogy szívesen elvi­szi motorra­ valamelyik­­járási székhelyre, ha látni kívánja a­­ epartarciád döntőt. Jutka persze látni kívánta. Egész nap együtt voltak. Se­gítettek a rendezésben, időt mér­tek, tanácsot adtak, bíráltak, dí­jat osztottak stb. A révhegyi já­rásban még soha se zajlott le olyan jól sikerült spartakiád dön­tő, mint ezúttal, öreg teste lett, mire a két fia­tal végzett a sok tennivalóval. Ekkor Gyuszi a következő javas­lattal állt elő: — Ma még alig ettünk. Jöjjön, vacsorázzunk meg Itt a Népkert­ben, ráérünk aztán hazamenni. Jutka is éhes volt Így elfo­gadta a javaslatot. Megvacsorázta­k a Népkertben, hallgatták Fenyő Jóska és ze­nekara szívhezszóló melódiáit, megittak egy-két pohár bort ’s Tíz óra felé valami megvillant a Gyuszi szemében, s hirtelen, rosszul leplezett közönnyel, azt mondta: — Gondolom, hogy már indul­hatunk. — Induljunk — bólintott Jut­ka, de a jófülű ember rögtön ki­­érzett volna a hangjából egy kis csalódást. Fizettek, felkeltek, ő indultak át a Népkerten a tanácsháza felé, ahol a motor állt, este volt. Hús­szer- Vigonyoru le­babrált az öreg hársfák levelei között és sütött a telihold. Lassan lépegettek a hosszú sétányon, lépteik alatt meg-megroppant a finomszemű kavics. Tudom, hogy giccses ez a beállítás, a kert, a holdfény, az esti szellő stb. De így volt és különben is a természet olyan nagy művész, hogy a glicset is megengedheti magának. Tehát sétált a két fiatal a ha­talmas fák árnyékában. Sokáig egyikük sem szólt. Végül Gyu­szi törte meg a csendet: —­­Szép nap volt a mai. És sikeres... Jutka halkan felelt: — Igen . .. Egy padhoz értek. Gyuszi meg­állt: — Nem ülnénk le? Jutka meglepetten nézett rá: — Az előbb még sietett. .. — No igen, de azért egy pil­lanatra leülhetünk. Olyan szép itt.. . És nem árt, ha kicsit ki­értékeljük a mai napot. Leültek. Megint csak csend volt egy darabig. Fejük fölött a sötét lombok között kis fülemüle énekelt, a távolból, a falu széle felől a révhegyi békazenekar szolgáltatta a szólójához a kísére­tet. Ilyen körülmények között ne­héz dolog a spartakiád döntőről beszélni, de azért Gyuszi hő­siesen megpróbálta: — Még sose volt ennyi induló járási döntőn, mint most. Nagyon jól dolgoztak az elvtársak. És minden milyen jól, gördüléke­nyen pergett.. . — Igen bólintott Jutka. — Kitűnően sikerült verseny volt. Gyuszi keze véletlenül ráté­vedt Jutka kezére. A­ kis fehér­­kéz egy pillanatra megremegett, de ott maradt a rátapadó na­gyobbik jóleső szorításában — És a sikerben magának In nagy része volt — folytatta Gyu­szi, mintha semmi sem történt volna. — Maga nélkül fele any­­nyira se sikerült volna ez a ver­seny. Maga nagyszerűért tud beszélni az emberekkel, nagysze­rűen tud szervezni és... és olyan gyönyörű . .. olyan nagyon gyönyörű . . .. hogy az embernek a lélegzete is elakad . .. Mindig szeretnék maga mellett lenni. Nézni magát és csodálni a szép­ségét, a kedvességét. És fogni a kezét... és ... és ... * Jutka elmosolyodott: — Figyelmeztetem, hogy már nem a spartakiádról beszél. Gyuszi egy pillanatra meg­hökkent: — Jé ... csakugyan ... De bánja a fene. Most már magáról akarok beszélni, egyszer végre el akarom mondani, hogy amióta megláttam, folyton maga körül járnak a gondolataim­. Harag­szik? Jutka ráemelte két nagy sze­mét és megrázta a fejét: — Nem . . . nem haragszom. Gyuszi felélénkült. — Akkor én .. . akkor most... A fiú és a lány árnyéka egybe folyt a nagy hársfa jótékony ho­mályában. A fülemüle fent, a lombok között egy pillanatra el­hallgatott, diszkréten elfordult és csendben átrepült egy másik fára. Éjfél is elmúlt már, mire haza­értek. Gyuszi betette a motort a megyei tanács garázsába, aztán gyalog indultak haza, mert egy kis séta sose rossz. Bencéik sporttárs és Kaszás sporttárs éppen akkor lépett ki a Gambrinus ajtaján, amikor a két fiatal kart karbaöltve andal­­gott a túlsó oldalon. Atyai szeretettel néztek a két távolodó fiatal után, majd eszük­be jutott a saját fiatalságuk, s nagyot elhajtva indultak haza felé. C-,, múlva jött a me­lgy hónap gy€i tspartakiád­döntő, Gyuszi is. Jutka is reggel­től estig lutott, futott, szervezett A nagy munkában azért sose fe­ledkeztek meg az esti séták meg­szervezéséről sem. Így lassan köztudottá vált hogy a két sport­vezető már nemcsak hivatalosan tartja a kapcsolatot. Mindenki örömmel nyugtázta kettőjük kap­csolatának ilyenfajta kibővülését mert az egész város szerette és becsülte­ őket. Azonkívül pedig keresve se lehetett volna össze­­illőbb párt találni. A megyei döntő óriási sikerrel zajlott le. Valamennyi megye kö­zött Gyuszi megyéjében volt a legtöbb induló és atlétikában néhány olyan eredmény született, amelyre még a pestiek is fel­figyeltek. Az Este sportbál volt a Sóstó part-'!­ ján, előtte persze ünnepi vaciso-'l' ra. A jelen voltak melegen ünne-'J' pestieik a jól sikerült verseny szer-1*' vezeti, majd megkezdődött a'J' tánc.­­ A színes, vidám forgatagban!, Gyuszi od­asúgta Jutkának: — Fontos ügyben szeretnék.!, veled beszélni. A Jutka bólintott/ kimentek a tól partjára. Most nem világított a 11 hold, de a parton­­millió villany-­ lámpa égett, s a lámpák fénye'J' csillogva táncolt a víz part feléj' futó, apró hullámain. Gyuszi­­ magia mellé vonta Jutkát egy pad-­ na. Megfogta a kezét és szembe-,*, fordult vele. — Most valami nagyon szépet ,|` szeretnék mondani neked. De én® nem tudok szépen beszélni, nemi vapyok se szónok, se író, se­ költő.­­ Hát csak így egyszerűen 'í' m­ondom: m­o­st m­á­r ú­gy i© , sü­­­ve.­ •' főve együtt vagyunk, légy hát a'!' feleségem.­­ Jutka szótlanul omlott a fiúi nyakába. ,*, i a|,^J-|-„ lett tehát belőle! LakOsaiom Augusztus végén! volt a nagy ünnep. A közös ebé*,}, ben meg­jelentek a város és a,|. megye vezető, is. Molnár Gyula, A a megyei TST elnöke büszkén­­ feszített vadonatúj, sötétkék ru­'l hálában ifjú felesége mellett. 'I Volt köszöntő is. Sokan éltet-'!' ték a két fiatalt, akiket a közös­ munka koronáit össze. Gyuszi­nak­­ válaszolnia kellett. Előbb szabad-­­kozott, de aztán csak felállt és­ így szólt: a — Kedves elvtársak, sporttár­ isi­sakl Azt hiszem, most már senki s' se mondhatja, hogy nem hozok, mert minden áldozatot a man-1­1 kámért. Még a KISZ-sportfelelősttől is feleségül vettem, csak hogy jót legyen a kapcsolat.­­ Nagy nevetés támadt, mindenki­ a KISZ-sportfelelőst nézte, aki­­ fülig pirosan viszonozta ifjú férf­­­jének rátapadó, forró pillantását, ji Az asztal túlsó végén pedig Ben-A esik sporttárs bajuszát simogat­v­­a csendesen dörmögte Kaszás'I' sporttársnak: s — í­gy van ez. Mi, sportém­ be- T­rek néni ismerünk határt az áldo-­ zatkészs­ég­ben ...­­ Szombathy István ! 112 hónap — 112 nagy esemény 1960, az új esztendő, az olimpia éve. A sportolók, a szakemberek és a különböző sportágak szur­kolói azonban nagyon jól tudják, hogy 1960 nemcsak az olimpia éve, hanem az olimpia versenyeire való felkészülés utolsó sza­kaszát jelentő nagy versenyek esztendeje is, amikor a legfonto­sabb sportágakban jelentős hazai és nemzetközi versenyek kö­vetik egymást. Csaknem mindegyik sportág versenynaptárában bőven találunk olyan eseményeket, amelyeken hazai pályákon és külföldi sporttelepeken egyaránt lesz alkalmuk versenyzőink­nek számot adni felkészültségük fokáról. Persze jut a verse­nyekből bőven az olimpia utáni időszakra is, hiszen januártól decemberig csaknem minden hónapnak meg lesz a maga kiemel­kedő sporteseménye. Addig tehát, amíg a különböző sportágak legjobbjai fel­­szállhatnak a római repülőgépre, a sport hívei bőven válogat­hatnak a színvonalas versenyek között. * Lesz alkalmuk kedven­ceik versenyeiben gyönyörködni, izgulni, de egyúttal képet is alkothatnak maguknak arról, hogy Rómában milyen eséllyel állhatnak rajthoz a magyar versenyzők. Mert az olimpiai küzdel­meket megelőző versenyeket nemcsak úgy kell tekinteni majd, mint a felkészülés utolsó szakaszát és utolsó állomást Róma előtt hanem a legtöbbjét úgy is, mint válogató versenyeket. Érdekes, izgalmas és bizonyára színvonalas versenyekben lesz része 1960-ban sportszerető közönségünknek. Mielőtt átléptük az új esztendő küszöbét, megkérdeztük néhány szakemberünket: vezetőket, edzőket, versenyzőket, játé­kosokat, melyik az a verseny, amelyet a legnagyobb jelentő­ségűnek tartanak 1960 műsorában? Lássuk a válaszukat: tünk be a főiskolások nemzetközi szövetségébe, a FISU-ba. S hogy az egység gondolatát erősítsük, hogy elősegítsük a különböző or­szágok főiskolásainak barátságos érintkezését, hogy kifejezésre juttassuk a béke és a barátság érzését, a fiatalok egymásra ta­lálását, azt, hogy közelebbről megismerjék és j­­egszeressék egymást, nagy jelentőségű torná­kat rendezünk.­­ Az a kosárlabda-torna, amelyre meghívtuk a Szovjetunió, Olaszország, Románia, Belgium, Lengyelország Franciaország és az NDK főiskolai válogatott együttesét, érdekes sportesemény lesz, mert az egyes csapatok ösz­­szeállítása csaknem megegyezik az olimpián szereplő nemzeti vá­logatottéval — nyilatkozta Ku­­tassi László, a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sporttanács elnöke. 1960-ban jóval erősebb együttes­sel tudnak kiállni a nemzetközi mérkőzésekre, mint 1959 ben. Bizonyosan erősen fűteni fogja őket a visszavágás vágya, hiszen két­szer egymás u­tán súlyos vere­séget szenvedtek a magyaroktól. Bi­gaams egyébként erősen sarkall az a vágy, hogy a jobbfedezet helyén ismét tagja legyek a magyar válogatottnak. JÚNIUS Bulgária*—Magyarország válogatott kötöttfogású birkózó­viadal, Szófia — Ez a verseny lesz az olim­pia főprófeája. A bolgárok min­den sportágban rohamosan fej­lődnek, de különösen birkózás­ban haladnak tértölelő léptekkel — mondta Matura Mihály, az MTSH főelőadója. —" Számunkra nagyon fontos lesz ez a talál­kozó, mert képet nyerünk birkó­zóink reményeiről az olimpiával kapcsolatban. Természetes, hogy utánpótlásunk kialakításának is fontos állomása lesz ez a viadal. JÚLIUS Magyarország—Anglia válogatott úszóviadal, Budapest Maróti László, a MUSZ főtit­kára az olimpiai versenyek mel­lett ezt a válogatott viadalt emel­te ki a sportág nemzetközi nap­tárából: — Az angol válogatottól 1959- ben Cardiffban súlyos vereséget szenvedtünk. Igaz, rossz körülmé­nyek között, a számunkra rossz időpontban megrendezett verse­nyen. Érthető tehát, ha nagy súlyt helyezünk arra­, hogy a július 16— 17-i budapesti visszavágón sok­kal szorosabb versenyt vívjunk az angolokkal. Ezen a versenyen bebizonyíthatjuk, hogy ez az év valóban a felemelkedés eszten­deje a számunkra. Növeli a via­dal értékét az a tény is, hogy ez lesz az utolsó válogató az olim­pia előtt. ber 11-én, Berlinben kerül sor. Ellenfelünk ebben a sportágban különálló klasszist képvisel. Az 1959 elején történt átszervezés miatt válogatott együttesünk ki­alakítása most van folyamatban és reméljük, hogy őszre már olyan játékerőt képvisel, hogy méltó ellenfele lehet az NDK vá­logatottjának is — nyilatkozta Madarász István, a kézilabda szövetség főttkára. OKTÓBER Belügyi szervek nemzetközi spartakiádja, Budapesten HORVÁTH MIHÁLY alezredes, a BM sportosztályának vezetője szerint az őszi hónapok egyik igen érdekes eseménye lesz a belügyi szervek atlétikai sparta­kiádja.­­ A baráti országok belügyi szerveinek atlétái szeptember 30 és október 2-a között Budapesten mérik össze erőiket. A verseny méretére jellemző, hogy rajtunk kívül 10 ország jelentette be ed­dig részvételét. Közel 350 atléta küzd majd egymással, közöttük nagyon sok világnagyság, olya­nok is, akik hazájuk színeit elő­zőleg az olimpián, vagy a nem­zeti válogatott együttesekben képviselik. NOVEMBER Magyarország—Belorusszia válogatott ökölvívó-mérkőzés, Budapesten Szántó Imre, az ökölvívó-válo­gatott keret edzője így vélekedik erről a találkozóról: — 1959-ben 12:8 arányban ma­radtunk alul a Belorussziával szem­ben, amely­­ kitűnő erőkből álló együttes. A novemberi visszavágó Budapesten az 1961-es EB-re ké­szülő versenyzőink nagy erőpró­bája lesz, de egyben a fiatalok erőpróbája is, akikkel fel fogjuk frissíteni válogatott együttesünket. Azért örülünk már előre ennek a találkozónak, mert abban az idő­pontban kerül sorra, amikor a mi versenyzőink formájuk tetőpont­ján lesznek s így bizonyára szín­vonalas küzdelmet láthat majd a közönség. JANUÁR Spreafico párbajtőr egyéni verseny Milánóban­­ A magyar párbajtőrözők már két héttel ezelőtt megkezd­ték felkészülésüket az új esz­tendő egyik legnagyobb jelentő­ségű versenyére. A Spreafico versenyen az előző években is már több mint 200 induló volt, az 1960-as találkozó még na­gyobb méretűnek ígérkezik. A felkészültség, a technika, a fizi­kum és az akaraterő nagy pró­bája ez a verseny s ha a győzel­met mindezek mellett a sorsolás szeszélye erősen befolyásolja is, mégis az olimpia évében sok mindent előre jelez — mondotta Sákovics József, az 1959-es VB-n győztes párbajtőr-csapat egyik legjobbja, a Sprenfico kétszeres győztese. FEBRUÁR Tavaszi rajt a labdarúgásban­ ­ Február 28-án indul a bajnok­ság második félideje, akkor kez­dődik számunkra a bajnokság ne­hezebb része. Jól tudjuk, ebben a bajnokságban, amelynek egyik fő jellemzője az erők egyensúlya, az a 3 pont előny, amit az ősz­szel szereztünk, csak akkor lehet elegendő a végső sikerhez, ha az egész tavaszi idényben töretlen lendülettel és akarással harco­lunk. " Személy szerint úgy gondolom, ha azt a jó szellemet, amely együttesünkben kialakult, tovább ápoljuk és erősítjük, ha a játéko­sok színes­ lélekkel küzdenek, ak­kor van esélyünk a bajnoki cím megnyerésére — mondotta el vé­leményét Csáki Sándor az Újpesti Dózsa elnökhelyettese. MÁRCIUS Nemzetközi főiskolai kosárlabda-torna — Az elmúlt évben több jelét tapasztaltuk, hogy az egység gon­dolata világszerte egyre nagyobb helyet kap a főiskolások sportjá­ban. Ennek a gondolatnak va­gyunk mi is harcosai, ezért lép­ ÁPRILIS Asztalitenisz Európa-bajnok­­ság, Zágráb Kerekes Dénes a MOATSZ el­nöke az asztalitenisz legnagyobb eseményének a Zágrábban, ápri­ 1100 30­ 10 között lebonyolításra ke­rülő Európa-bajnokságot tartja. — Az előjelekből ítélve nagyon erős és nagylétszámú lesz a sport­ág Európa-bajnoki versenye, s így páratlanul nehéz dolga lesz az in­dulóknak minden verseny­számban, a mieink közül elsősorban az Európa-bajnok Kóczián Évának, Bercziknek és a betegségéből már teljesen felépült Sidónak. Úgy vé­lem, a nők mezőnyében az ango­lokkal és a románokkal, a férfiak­nál pedig a jugoszlávokkal, a cseh­szlovákokkal és a svédekkel kell majd nagy küzdelmet vívnunk. MÁJUS Magyarország—Anglia válogatott labdarúgó-mérkőzés, Budapesten Bundzsák Dezső, a Vasas válo­gatott job­bfedezete mondotta a májusi nagy eseményekről: — Magam az új év sportese­ményei közül a magyar­—angol válogatott mérkőzést várom a legnagyobb érdeklődéssel már csak azért is, mert az angolok szilárdan bíznak abban, hogy AUGUSZTUS Jubileumi nemzetközi röplabda-torna, Budapesten Abád József, a röplabda válo­gatott keret edzője mondta: " Az 1960-as év az október­­ben Brazíliában sorra kerülő VB-re való előkészületek jegyé­ben zajlik, le.­­Ennek egyik leg­fontosabb és a VB előtti utolsó állomása lesz a jubileumi torna, amelyen a Szovjetunió váloga­tottja mellett részt vesznek a népi demokratikus országok fér­fi válogatott együttesei, továbbá előreláthatólag a francia és az olasz csapat is. Annyi bizonyos, hogy ehhez fogható színvonalas mérkőzéssorozatban eddig még nem volt része a röplabdasport híveinek Magyarországon. SZEPTEMBER NDK—Magyarország férfi kispályás kézilabda válogatott mérkőzés, Berlin Kézilabda sportunk legnagyobb jelentőségű eseményére novem­ DECEMBER Csehszlovákia—Magyarország cselgáncs-viadal, Prágában Egyik legfiatalabb sportágunk ez évi nagy versenyéről így be­szélt Somodi Zsigmond, a csel­gáncs szövetség főtitkára: — Sem a csehszlovákok, sem mi nem tudtunk még felzárkózz­ni a cselgáncssport európai élvo­nalába, de északi szomszédaink, akik körülbelül egy évtizeddel előbbre tartanak, mint mi, a múlt évben a második vonal ele­jére küzdötték fel magukat. 1956- ban a Prága—Budapest találko­zón érzékeny vereséget szenved­tünk, így a mostani találkozó jó alkalom lesz az összehasonlítás­ra, mennyit fejlődtünk az elmúlt három év alatt?★ íme, néhány lap 1960 nemzet­közi sportnaptárából. Csak kis ízelítő, mert az olimpia évében — az olimpiai versenyeken kí­vül — a különböző sportágak válogatottjai nem kevesebb, mint 355 nemzetközi találkozón vesz­nek részt idehaza és külföldön. És­­ a számban még nem is szerepel az a körülbelül 60 nemzetközi mérkőzés, amelyet klubcsapataink bonyolítanak le külföldi ellenfelek ellenében. TÍZEZER RÉSZTVEVŐ — Milyen volt az 1959-es év a Vili. kerület fiataljai számára? — ezt a kérdést tettük fel az ISB elnökének, Turgonyi Lászlónak. — Sikerekben gazdag, úgy, ahogy az újévi üdvözlő kártyá­kon kívánták. A múltról röviden csak ennyit. De vegyük át a szót mi. Van valami, amire a VilI. kerületiek sokkal büszkébbek, ami jobban érdekli őket, m­int a múlt év ese­ményei. S ez pedig az, hogy ősz­szel kiírtak egy Ifjúsági Sparta­­kiádot a kerület fiataljai részére. Tíz sportágra szól a kiírás, s az történt, amire sem az ISB, sem a TST a legmerészebb álmában sem gondolt — 10 ezres létszámot mozgatott meg ez a spartakiád. 67 csapat nevezett be például a háromfordulós röplabda-mérkő­zésre, 70 asztalitenisz-csapat, köztük 18 női csapat és hol van még a kispályás labdarúgás, az úszás, a torna, az atlétika, a ter­mészetjárás! Váratlanul jött — s nem bizto­sítottak elég­­tornatermet. De azért dicséretükre legyen mondva, eddig még nem volt fennakadás. Ezzel a fél évig tartó sparta­­kiáddal segítik az „Ifjúság a szocializmusért** próba letételét is, hiszen a három próbapont kö­zül az egyik a sportban való résztvétel. És mivel igazolt sportoló nem indulhat, s a benevezetteknek több alkalommal kell játszaniuk , az annyit jelent, hogy az 1960-as évre már megoldották az új erők bekapcsolását a sport­­mozgalomba. Természetesen még van tennivaló. De ha jó munkát végeznek a sportvezetők, akkor el lehet érni, hogy az alkalmilag felvett mezt sokáig és sikeresen használják a VIli. kerületi fiata­­■ok- ek. gy.j aaj-— /­£ Péntek, 1960. január 1. A falusi spartakiád, a parasztfia­taliság nagyszerű sport-seregszemléje kilencedszer kerül megrendezésre ebben az évben. Ezzel kapcsolatban Csi­­a­csai József, a TST elnöke a következőket egyszer Szol­nokon került lebonyolításra, most pedig majd Egerben lesz­nek a Falusi Dolgozók Sparta­­kiádjának döntő küzdelmei. Ter­mészetesen minden erőnket lat­ba vetve készülünk a­­nagy ese­ményre. Az egri stadiont jól előkészítjük, s most folynak egy iker tekepálya építkezései is Mintegy 1300 versenyző és veze­tő részvételére számítunk, akik­nek az elhelyezése nem okoz különösebb gondot Egerben, hi­szen augusztusban a kollégiu­mok már üresek lesznek és a turista szállók is rendelkezésre állnak. A Heves megye fiataljai eddig nem sok vizet zavartak az or­szágos döntőkön, de bízunk ben­ne, hogy ebben az évben más­képp lesz. Természetesen te­szünk is érte valamit. Tavasz­tól vándoredzők látogatják majd sportolóinkat, az eddiginél n­a­­gyobb gondot fordítunk felké­szülésükre. Abban reményke­dünk, hogy a spartakiád döntői minden tekintetben serkentőleg hatnak Heves megye sportjára.

Next