Népsport, 1960. március (16. évfolyam, 44-65. szám)

1960-03-01 / 44. szám

SIKERÜLT A RAJT Megkezdődött hát . .. S ha visszapillantunk a rajt szombat-vasárnapi eseményeire, elmondhatjuk, hogy a labda­rúgás tavaszi idényének nyitá­nya, a második félidő kezdete általában úgy és olyan körül­mények között zajlott le, ahogyan azt a közel háromhóna­pos bajnoki szünet folyamán elképzeltük. Az első forduló­­ küzdőit vi­szonylag jól előkészített játék­terek várták. Csaknem, teljes siker koronázta azokat a nagy erőfeszítéseket, amelyeket a pályaválasztók tettek az utolsó hetek kedvezőtlen időjárási helyzetében: a talaj majdnem mindenütt egészen jó volt. És bebizonyosodott az is, hogy valóban felfokozott érdeklődés várta a tavaszt. Budapesten és vidéken is nagy közönség gyűlt egybe. Az NB I-es találkozókat 123 000, az NB 11­9 mérkőzéseket 53 000, az NB III küzdelmeit pedig 46 000 szurkoló nézte végig. Jellemző, hogy Diósgyőrött ahol ped­igg nem is rangadó került sorra, 16000 szurkoló helyez­kedett el a lelátókon,­­ még "így is 5500 néző jutott a két miskolci NB II-s mérkőzésb­e. Vácott e© Kaposvárott 3500, Pécsett 4000, Székesfehérváron 4500, Debrecen­ben 6000, Győrött pedig 10 000 néző volt az­ NB II-3 mérkőzése­ken. Több mint 220 000-en zarán­dokoltak ki tehát a Nemzeti Baj­nokság­ idénynyitó küzdelmeire. Mit látott a közönség ? Erre röviden azzal felelhet­nénk, hogy a mérkőzések több- r­­ége változatos, érdekes, lendüle­tes, küzdelmes játékot hozott, és ha nem feledkezünk meg arról, hogy az első forduló zajlott le, amikor nem lehet a legmaga­sabbra állított­­mércét alkalmazni, elmondhatjuk, hogy a játék ál­talános színvonala kielégített. Persze akadtak kiseb­b-na­gyobb zökkenők az NB három osztályában, de talán egyetlen csoport, egyetlen osztályáról sem lehetne meg­ál­lapítani, hogy ne történt volna az ősz óta valami­féle előrelépés. Az ősz óta nemegyszer emlí­tettük: a tavasz a nagy küzdel­mek időszaka lesz. Nem is lát­szik túlságosan kockázatosnak ilyesfajta jóslásokba belemenni, hiszen ekkor dől el a bajnoki címek és a kiesők sorsa. Az előbbiekre is szép számmal akad pályázó az NB három osztályá­nak 9 csoportjában, de még több együttest fenyeget a kiesés ré­me, sis nem kevesebb csapat pá­lyázik az őszinél jobb helyezésre. Az NB I-ben a fővárosi együttesek kitűnően rajtoltak: 6 hét közül egyedül a BVSC adott le egy pontot vidéki ellen­félnek. Különösen értékes az Új­pesti Dózsa győzelme Szegeden, valamint a Vasas sikere Szom­bathelyen. A lila-fehérek, akik 3 pont előnnyel végeztek az ősszel, és most, biztató játékkal otthoná­ban gyűrték maguk alá régi ,,mumusukat”, a Szeged együtte­sét, nagy lépést tettek­­már a kezdéskor a bajnoki cím felé, hiszen az MTK veresége egyút­tal azt jelenti, hogy a dózsáso­kat most már 5 tiszta pont választja el a másodiktól. Nem is beszélve a kitűnő gólarányukról, amely csaknem egy további ponttal ér fel. A most folyó bajnokságra kitűnően felkészített Újpesti Dó­zsa ,a jelek szerint tavasszal is annak a kiegyensúlyozott együt­tesnek bizonyul majd, amely a bajnokság első félidejében oly biztonsággal szerezte meg a ve­­zetést. A Vasas sikeres kezdése csak azokat lepheti meg, akik nem vették figyelembe, hogy a piros­kékek már az ősz második felé­ben magukra találtak és akik megfeledkeztek róla, hogy a ta­vaszra való felkészülést közel 10 nappal korábban kezdték meg, mint a versenytársaik. A Vasas igazolta nagyra értékelt belgiumi szereplését , azt, hogy az idősebb és fiatalabb játékosok szerepeltetésének helyes arányát sikerült megtalálni az összeállí­tásban. E két csapatunk bemutatkozá­sa annál is inkább értékes, mi­vel győzelmüket idegenben, olyan ellenfelek ellen érték el, amelyek otthonukban igen ve­szélyesek,­­ már sok borsot tör­tek orruk alá az elmúlt években — még Budapesten is. Biztos győzelmet aratott vidéki ellenfelek ellen a Bp. Hon­véd és a Ferencváros is. Mindkét mérkőzésen a nagy lendülettel kezdő vendégek — a Do­rog, il­letve a Salgótarján — szerezték meg a vezetést. És mindkét győ­zelemnek az volt a közös voná­sa, hogy a fővárosi csapatok a második félidőben kerekedtek fe­lül s akkor viszonylag könnye­dén szerezték meg a győzelmet a sokát ígérően kezdőkkel szem­ben. Nem kétséges, ebben nem­csak annak van része, hogy a győztesek több képzett játékossal rendelkeznek pillanatnyilag, ha­nem annak is, hogy­ a fővárosiak formábahozása bizonyos mér­tékben könnyebb volt: bőségesen választhat­tak edzőt­ár­sakban, va­­­lam­ivel elviselhetőbbek voltak a pályaviszonyok is. Igaz viszont, hogy az olimpiai válogatottak alapozása miatt a fővárosiak csak később kezdhették meg csa­patjátékuk kialakítását. Az első forduló igazi meglepetése az ismét magára talált Csepel é© a lendületesen, nagy­­ lelkesedéssel játszó Diósgyőr játéka. Nem le­pődnénk meg, ha a csepeliek tavasszal sorozatos sikereket aratnának, annyira sokat ígérően játszottak a lassan gondolkodó, kényelmes MTK ellen. Talán nem lesz érdektelen, ha a nyitányról néhány beszédes számot is közlünk. Kezdjük azzal, hogy az NB I-ben 29 gól esett s ez a hét mérkőzést tekintve 4,1-es átlagnak felel m­eg! Kez­detnek bizony nagyon jó dolog! Tudjuk, hogy lesznek olyan for­dulók, amelyeken nem várható ilyen gólszüret, de a szurkolók százezrei nagyon boldogok len­nének, ha a mérkőzésenkénti gól­átlag nem esne jelentősen vissza, örvendetes, hogy a gólok egy részét nem a kapu szájából so­dorták a hálóba. Tízet elég tisz­tes távolságból rúgtak be. Kárász és Szilágyi bombája 20 méterről vágódott a kapuba. Tichy­­9 20 méterről lőtte rá azat a labdát, amelyet Ilku nagy üggyel-bajjal ütött a gólszerző Móré elé. Novak 20 méteres szabadrúgásból zúdí­totta kapura a labdát, Szusza sza­badrúgása is 20 méterről vágódott a sorfalat állókról Bencsics elé. Bozsik ragyogó lövése 18 méter­ről surrant a hálóba. Csáky fut­tából leadott pompás lövése is mintegy 18 méterre volt a hosszú saroktól. Tehát már az első for­duló figyelmezteti a csatárokat, de a fedezeteket is, mert például Ki­elbán 25 méterről is csaknem gólt lőtt (a kapulécet találta el), hogy Tichy Lajost csak úgy lehet beérni a góllövőlistán, ha gyakrabban kísérleteznek .16—20 méterről váratlan, erős lövések­kel. Épzett Tichy, de mások teg­napi példája is ezt bizonyítja. Az N­B­ II-ben már szerényeb­bek voltak az eredmények. A Keleti csoportban nyolc mérkőzé­sen mindössze 13 gól esed. Lényegesen jobb — de nem meg­felelő — az eredmény a Nyugati csoportban, ahol 21 gólt „hoz­tak össze’ . Az NB III hat csoportjában igen változatos képet ad a játékosok góllövő­kedve. A délnyugatiak 39, az északnyugatiak 30, az északkeletiek 24, az északközép deliek 20, az északiak 17, végül a délkeletiek mindössze 10 gólt rúg­tak. A hazai pálya előnye nem mindenütt érvényesült egy­formán. Az NB I-ben három ven­dégcsapat hagyta el győztesen a pályát: az Újpesti Dózsa, a Cse­pel és a Vasa©, az NB II-ben azonban mind­két csoportban csak egy-egy: a Vasa© Izzó és a Ma­gyaróvár. Mindkettő győzelme nagy meglepetése volt az első fordulónak. Az NB III-ban a ven­dégcsapatok csak a Délnyugati csoportban tette­k ki magukért. A Csepel Autó, a Székesfehérvári MÁV Előre, a Bajai Bácsika, a Kaposvári Dózsa és a Kaposvári Kinizsi aratott diadalt idegen­ben. Északnyugaton a Szombat­­helyi Haladás II és a Soproni VSE, Északon a Gyöngyösi Spar­tacus és a Gázművek, Északkele­ten a Nyíregyházi Spartacus, Délkeleten a Makói Vasa­s. Észak­­középen pedig a Sárisápi Bányász és a Traktorgyár fiai vitték haza mindkét pontot. Az NB I-ben 1, az NB II mindkét csoportjában 3 — 3, az NB III-ban pedig össze­sen 12 döntetlen eredmény szüle­tett. Az NB I és NB II mérkőzé­seit általában a sportszerűség jellemezte — egyetlen játékos sem került a kiállítás sorsára az első és má­sodik vonalban. Igaz, el kell mon­danunk, hogy a Ferencváros­— Salgótarján találkozó első fél­idejének vol egy negyedórája, amikor elég súlyos szabálytalan­ságok fordultak elő. Néhány já­tékos — elsősorban Dalnoki Je­nő — olykor kíméletlenül ját­szott s cselekményük igencsak súrolta a kiállítás határát. A má­sodik félidő azonban itt is a tét­je© sportszerűség jegyében folyt le. Ebből az egyetlen példából la’ az a kötelezettség hárul az ille­tékesekre, hogy idejében intsék nagyobb nyugalomra azokat..9 .J­­­tékos­okat, akik hajlamosak a meggondolatlanságokra. Az NB III-ban, akárcsak az őszi idényben, már a kezdéskor is jelentkeztek a fegyelmezetlen­ségek. Ö­sszesen 12 játékost vol­tak kénytelenek kiállítani a játék­vezetőik. Délnyugat és Északkelet kivételével mindegyik csoportban történt kiállítás. Északnyugat vezet 4 kiállítással, Északon é© Északközépen egyaránt 3, Dél­keleten pedig 3 játékost állítottak ki. Ezek a számok bizony kissé lerontják a rajt kedvező benyo­másait. Fontos feladat lesz éber figyelmet fordítani erre a prob­lémára­, hiszen a küzdelem for­dulóról fordulóra élesedik majd, s ha már az elején s­em alkal­mazunk megfelelő szigort, rem lehet útját állni a játék elfaju­lásának. Ezt jegyezték fel munkatár­­saink a bajnokság rajtjának ér­dekesebb eseményeiből. 2 Kedd, 1960. március 1. AMIRŐL sokat beszélnek A csatárteljesítmény a°r°íkí­­ságszámba menő mesterhármas, amelyet külföldön „hat trick"­­nek neveznek. Utoljára, ősszel, a bajnoki idény utolsó fordulóján, decem­ber 6-án, az Újpesti Dózsa—Pécsi Dózsa találkozón Göröcs mester­­hármasáról beszéltek sokat. Majdnem három hónap múlva, most, a tavaszi rajt során, Szi­lágyi I szombathelyi bravúrja váltott ki elismerést a labda­rúgó-körökben. Sokat beszélnek e jelképnek is számító két mesterhármasról, arról, hogy az egyik egy 20 esz­tendős csatár, a másik pedig a negyedik X-hez közel járó játé­kos nevéhez fűződik. Közel két évtized választja el őket egymástól az anyakönyv­ben. A gyepszőnyegen — mint látjuk — mindketten csúcstelje­sítményekre is képesek. Nagyon bántota sokat. A mérkőzés után néhá­ny­an hallgatagon ültek a padon, mások idegességükben hangos­kodtak. Geller, a kapus, azok EZ IGEN! 12 találat : 203 305 forint TERMÉSZETESEN A TOTÓBAN! közé tartozott, akik nemigen tudták legyűrni indulatukat: — Sátori gólja nem volt szabá­lyos ... Nem volt a birtokom­ban a labda, amikor az ötösön belü­l meglökött.. . Aztán még a gólvonalnál elcsíptem a lab­dát ... Rövid idő eltelte után Kovács Feri oda ment a kapushoz, vál­lára tette a kezét, s halkan meg­szólalt: — Sanyikám, mondanék neked valamit. .. A kapus kérdően nézett rá. — A labda bent volt... És sajnos, szabályos körülmények között... Lantos helyeselt. Gellér el­csendesedett. S a fürdőben már arról beszél­tek a játékosok, hogy a Csepel megérdemelte a két pontot. Győzött a tárgyilagos gondol­kozás. 17 gólos: Tichy (Bp. Honvéd). 14: Albert (Ferencváros). 9: Szusza (U. Dózsa). 8: Gö­röcs (U. Dózsa) Sándor (MTK), Sátori (Csepel). 7: Bödör (MTK), Iván (Diósgyőr), Pál (Diósgyőr), Szilágyi I (Vaene), Oro­sz (Fe­rencváros. (A Ferencváros—Sal­gótarján mérkőzés második gól­ját nem Albert, hanem Orosz érte el. Átlagon felüli teljesítmények a labdarúgó­­B­­l-ben Kapusok: Papp (DVSC), Bayer (Egyetértés). Hátvédek: Mészáros (Láng), Darvas (Moson), Tocsik (BVTK), Jerabek (Pénzügyőrök), Kiss (Di. bányász). Fedezetek: Galambos (Jászbe­rény), Zoller (MVSC), Paulás (Dr. Bányász), Molnár I (Komló) Fó­­mnay (Oroszlány). Csatárok: Szűcs (Vasas Izzó), Schmiedt (Budafok), Kovács (MVSC), Hérics (Moson). ---------- -------------- 4 BAJNOKI RAJT 1. A Pécsi Dózsa ifjú és tehetséges balössze­­kötője, Dunai, csak nagyon nehezen tu­dott elmenni a kivá­lóan játszó diósgyőri jobb fedezet, Török mellett. Mire egy pé­csi szurkoló megkér­*­dezi a szomszédjától: — Mi van ma ezzel a Dunaival? A válasz: — Nem látja? Törö­köt fogott és az nem ereszti.. . 2. Egy szegedi szur­­kóló keserűen mondta az Újpesti Dózsa— Szeged mérkőzés után: — Nem véletlenül állnak a lilák a baj­noki táblázat élén. Ez a csapat nemcsak tud, hanem végig van „Szusza” is .. . 3. Az 5:1 arányban végződött Bp. Honnad —Dorog találkozó után az egyik bá­nyászszurkoló szomo­rúan sóhajtott fel: — Jól játszott a Honvéd, megérde­meltük a vereséget. Nekem csak egy do­rogi tetszett a pályán és az is Dorogi volt. .. 4. Biztosan győzött a Vasas Szombathelyen, Szilágyi I mesterhár­masával. — Ezzel a Szilágyi I-gyel nem lehet bír­ni, amióta szögre akasztotta a futball­­cipőjét... — mondta az egyik szombathelyi néző. Mire a másik: — Ha még egyszer szögre akasztja, talán válogatott is lehet. . . (ma­ndik) Erőnlét, támadásépítés és egyebek Észrevételek az első fordulóról Az első forduló hét NB I-e© mér­kőzéséről munkat­ár­saink néhány szakmai megfigy©lését közöljük az alábbiakban, anélkül termé­szetesen, hogy azokból messze­menő következtetéseket próbál­nánk levonni. Erre majd csak két-három forduló lebonyolítása után kerülhet sor, hiszen akkorra már együtteseink­­akár meg is közelíthetik legjobb formájukat. A szakvezetők ugyanis a formá­­bahozást az ellenfelekhez mérten igyekeznek időzíteni. N­a az erőnlét­re állóképesség szempontjából vizsgáljuk a csa­­a­patokat, azt mondhatjuk, hogy az együttesek zöme erőnlét, állóké­pesség­ dolgában már most jól áll. Vonatkozik ez mindegyik győztes csapatra: az Újpesti Dó­zsára, a Csepelre, a Vasasra, a Diósgyőrre, a Bp. Honvédra és a Ferencvárosra egyaránt. Az öt győztes mindegyike je­lentősen erősíteni tudott és a második félidőben biztosí­totta be végleg a győzelmét. Ugyancsak nagyszerű erőnlétről tett tanúbizonyságot a döntetle­nül játszó BVSC és a Tatabánya is. Annak ellenére, hogy a mér­kőzést elvesztette, nem lehet ki­fogást emelni ebből a szempont­ból a Szeged, a Szombathely, sőt még a Pécsi Dóz­sa felkészültségi fokára sem. Talán csak a Dorog és a Salgótarján erőnléte, álló­­képessége nem megfelelő telje­sen. Bár itt is inkább csak né­hány játékos erőnlétével van je­lentősebb baj,­­a többség erőnléti állapota általában kifogástalan. Feltűnő volt az is, hogy az MTK játékosainak többsége nem volt eléggé friss. Néhány játékos vé­leménye szerint nem szokták meg még teljesen az újfajta erőnléti edzésekre való átállást. Az első fordulóban azt i© ész­­re vettük, hogy a támadásépítés nagyobb he­lyet kapott az együttesek játékfelfogásában, mint az ősszel. Arról szó eme©, hogy akár egy i© letért volna a biztonságos, szervezett védelmi játékról —­­ ezt csak helyeselni lehet —, de a hét mérkőzés egyikén sem le­hetett azt tapasztalni, hogy csak a védekezésre fektetnének súlyt. Csapataink kezdik megtalálni a j­átékos állományaiknak l­égi abban megfelelő játékformát, nagyobb gondot fordítanak a támadó­játékra még azok is, amelyek a múltban a játéknak ezt a részét kisebb-nagyobb mértékben elha­nyagolták. Ebben a fordulóban különö­sen a diósgyőriek fordítottak nagy gondot a támadáskezde­ményezésre. Láthatóan már eleve azzal a törekvéssel léptek pá­­­lyára, hogy támadó taktikájukat rák­é­nysz­erí­tsék az ellenfélre. Védekezésben ugyan gondot for­dítottak az ellenfél egy-két kulcsjáté­kos­á­nak k­i­ka­p­cso­l­á­sá­ra, de jobbára mégis azzal tö­­­rődtek, hogy milyen körülmé­nyek között tudnának minél gyorsabban eljutni az ellenfél térfelére. Gyorsan játszották át a pálya középső harmadát, nagyon sokat mozogtak, gyakran al­kalmaztak helycseréket. Támadójátékuknak az volt­ egyik jellemzője, hogy az ötösfogatban nem összekötő, szélső és közép­csatár játszott, hanem öt csa­tár. Ezek sokat mozogtak szél­tében, hosszában,­­ kellően se­gítették a hátsó csapatrészek já­tékát is. A Pécsi Dózsa védői bizony sokszor nem is tudták, hogy melyik diósgyőri csatárra­­álljanak, a sok mozgás, a hely­cserék gyakran megtévesztették őket. A Bp. Honvéd támadósorának e­r­ed­m­én­y­e­ssé­g­é­t sok­á­i­g akad­á­­­­lyozta, hogy­­a támadásokat közé­pen akarta befejezni, kevés lab­dát adtak szélre a belsők. Az­­ellenfél védelmének szétzúzásá­hoz pedsigg éppen a széleken veze­tett támadások fontosak. Szünet u után megváltozi­tt a helyzet, ek­kor Budai is­ bebizonyította, hogy ké­pes még kitűnő játékra. Néhány­szor Gincz is kihasználta robba­­nékonyságát, lendületét a szélen, bár legtöbb támadását belül vezette. Az MTK támadójátékának az volt egyik játék felfogásbeli hibá­ja, hogy minden csatár enyh­­­ileg akart eredményes lenni, elsősorban Bödör, Sándor és Molnár. Sokszor valósággal bele­vitték a labdát a védővonalba. Nem volt a csatársorban építő­­játékos. Kázárz ugyan az, de ezúttal pontatlanok voltak az át­adásai. Az eredményesség érde­kében össz­játékra­, nem pedig egyéni rskedésre lenne szükség. Szembetűnő volt az is, hogy a kék-fehéreknek alig volt olyan támad átvezetése, amelyben egy­­egy csatár legalább háromszor ne ért volna a labdához, mint­végre aztán továbbküldje. Ezzel szemben a Csepel erőssége éppen a labda gyors megjátszása volt. Egy gerög támadást úgy vezettek, hogy egyből adták a labdát, kü­lönösen Tóth II tette ezt többször. Nagyon jó volt a csepeli fede­­zetpár játékfelfogása is. Gyorsan lecsaptak a csatárokra, sallang nélkül játszottak, becsúsztak, s többnyire gyorsan indítottak-Valósággal kényszerí­tet­ték a csatárokat a mozgékonyság­ra, a gyors helyezkedésre. Mértéktartó előretöréseikkel megadták a csa­­pat játékának egyensúlyát. A BVSC hátsó alakzatainak já­tékában az volt a jó, hogy az ellenfél támadásainak leszerelése után a lehető legegyszerűbb mó­don gyorsan indítottak. Az együttes támadó játéka viszont a felesleges labdatartogatások miatt gyakran elakadt. Cseinai és Göncz túlzásba vitte az eg­yé­li ie©kedé©t. A tatabányaiak csa­tár­játéka viezont a legtöbbezer azért feneklett meg, mert a tá­madásoknak nem volt lenti se­­kereke, a szélsők megközelítően sem játszottak igazi tudásukhoz képest. A lila-fehér védők nagyorv ügyesen alkalmazták a táma­dásindításnak azt a módját, hogy hosszú, tértölelő átadá­sokkal dobták támadásba a csatárokat. Rajna, Színi é© Borsányi több esetben jól felismerte a helyze­tet, s szabadon hagyott társai­hoz ívelte a labdát, vagy el­őre­törve egyik a másikat szöktette A csatárok egyébként nemigen találták meg a szoros emberfo­gás ellenszerét, csupán a két fiatal összekötő villámgyors meg­ugrásai okoztak gondot a szegedi hátvédeknek. A szegediek a vé­dekezésiben szokott taktikájukat követték. Támadásiban azonban nem voltak képesek többre, mert hiányzott két mozgékony, gól­­erő© játékosuk, Hajós és Polgár. A Vasa© egységes csapat be­nyomását keltette, annak elle­nére, hogy tulajdonképpen ki­emelkedő j­átékce-t­el­je­sí­t­m­én­y nemigen, akadt. A játékosok ál­landó mozgásban voltak, labda nélkül játszottak,­­ megkönnyítet­ték egymásnak a labda-leadáso­­­­at. Az együttes higgadtan ját­szott, s akkor tudott erősíteni, amikor arra szükség volt. Sike­rükhöz nem kis mértékben járult hozzá az, hogy technikai képzettség dolgá­ban ellenfelük fölött álltak. A Ferencváros játéka csak a második félidőben bontakozott ki Lendületben nem volt hiány már kezdettől sem, de az első félidő­ben Orosz és Albert nagyrészt c©ak egymást kereste, így köny­­nyebben rombolhatott a masz­­szív tarjáni védelem. Később sok­rétűbbé vált a játék, s akár csak a Csepel és a Vasas esetében, a sok mozgás, a nagy területen való játék lett a jellemző. A fedezet­párnak még gyakorolnia kell a gyorsabb indítást, és az előre­törést, mert ma még bizonyos mértékben űt van a támadósor­­ és a hátvédhárnna© között. Elkészítették a labdarúgó VB selejtezőinek csoportbeosztását A nemzetközi labdarúgó szövet­ség, a FIFA szervező bizottsága vasárnap Baselben tartott ülésén határozott az 1962. évi Chilében sorra kerülő labdarúgó-világbaj­nokság időpontjáról. A chilei rendezők és a különböző orszá­gok javaslatainak mérlegelése után a bizottság úgy döntött, hogy a VB-t 1962. május 30-a és június 17-e között kell lebonyolí­tani. Az ülésen a szervező bizottság elkészítette a VB selejtezőinek csoportbeosztását. A benevezett országokat tíz európai, öt ameri­kai és egy-egy ázsiai, illetve af­rikai csoportba osztották. Okulva a legutóbbi világbajnokság selej­tezőinek tapasztalatain, az euró­pai és amerikai országoknál lé­nyegesen gyengébb játékerőt kép­viselő afrikai és ázsiai országok csoportgyőzteseit az európai cso­portokba sorolták be. A csoport­bó o©ztá© a következő: EURÓPA Lesöpört: Svédország, Belgium, Svájc. A 23 éves ausztrál Blue-ból, úgy látszik, valóban nagy 800-as lesz. Csak most érkezett Európába híre annak, hogy Blue, mielőtt Victoria állam bajnokságán legyőzte El­­iott-ot, Brisbane-ben 880 yardon 1:48.6 mp-re javította az ausztrál csúcsot s közben 1:47.9-et futott 800 m-re. Blue gyors, futott már 48-on belül 400-on is. Még egy ki­emelkedő eredményről is csak most számolhatunk be: a gátfutó Chittick 120 yardon kerek 14 mp­­cel beállította az ausztrál csúcsot. Az NSZK nemzetközi asztalite­nisz bajnokságán a férfi egyest a svéd Lareson nyerte a jugoszláv Vogrinc ellen 3:1 arányban. Tudtam, hogy 400 m-es vi­lágcsúcsomat megdöntik, de hogy ilyen hamar, arra nem számítot­tam” — mondta Jamanaka, a ja­pánok legjobb gyorsúszója, ami­kor meghallotta John Konrads 4:15.9-es eredményét. Arra a kér­désre, hogy képesnek érzi-e magát a világcsúcs visszahódítására, Jamanaka így válaszolt: „Amióta tavaly megjavítottam a 400-as világcsúcsot, kettős cél vezet az edzéseken: megdönteni Konrads 1500-as világcsúcsát és tovább javítani saját 400-as csúcsomat. Remélem, hogy mindkettő sike­rülni fog az olimpián.” Jamana­ka bizakodása ellenére a japán szakemberek meglehetősen bo­rúlátók lettek Konrads legújabb eredményei után. Davis Jenkins, a műkorcsolyá­zás újdonsült olimpiai bajnoka ki­jelentette, hogy visszavonul és már nem védi meg világbajnokságát sem ezen a héten Vancouverben. II. csoport: Franciaország, Bul­gária, Finnország. III. csoport: NSZK, Észak-Írország, Görögország. * IV. csoport: Magyarország, Hol­landia. NDK. V. csoport: Szovjetunió, Török­­orszá­g, Norv­é­g­ia. VI. csoport: Anglia, Portugália, Luxembourg. VII. csoport: Olaszország, Románia és a Ciprus— Izrael— Etiópia selejtező győztese. Viii. csoport: Csehszlovákia, Skócia, Írország. IX. csoport: Spanyolország, Wales és az afrikai csoport. (Egyesült Arab Köztársaság, Szudán, Tunisz, Nigéria, Marokkó, Ghána) győztese. X. csoport: Jugoszlávia, Len­gyelország é© az áz©iai csoport (Japán, Dél-Korea, Indonézia) győztese AMERIKA I. csoport: Argentína, Ecuador. II. csoport: Uruguay, Bolívia. III. csoport: Peru, Colombia, Paraguay. Kijelölték a zágrábi Európa­­bajnokságon részvevő jugoszláv asztalitenisz-csapatot. Férfiak: Harangozó, Vogrinc, Markovics I, Markovics II, Hrbad, Stef­an.­­ Nők: Csovics, D. Nikolics, R. Niko­­­­lics, Plut. LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁGOK Spanyolország. A forduló nagy meglepetése: a Real Madrid Se­villában 4:1-re kikapott és ezzel előnye a Barcelona előtt egy pontra csökkent. A Barcelona ellen pedig idegenben kell majd mérkőznie. Jugoszlávia. A Jugoszláv Kupa n­eg­y­edd­­ön­tői­n­ek e­re­dm­én­y­e: Par­ti­zán — Zselezsnyickar 2 :1. Dinamo—Vojvodina 2:1. Hajduk — Elektros­ztroj 2:1, Vei ez©— Be­ostrad 2:0. A győztesek be­kerültek a március 6-i elődön­tőbe. NEMZETKÖZI MÉRKŐZÉSEK Dinamo Tbiliszi — A­ka­de­mik Szó­fia 76:64 (45:32), Plovdiv. A férfi kosárlabda Európa Kupa negyed­döntője. Frischauf Göppingen —Dinamo Bukarest 10:8 (5:4). Stuttgart. A teremkézilabda Eur­ópa Kupa elő­döntője. A nyugatnémet ceanat­­nak a döntőben a dán Aarhu© együttese lesz az ellenfele. ASK Riga —Ljubljana válogatott 75:61. ASK Riga —Belgrád váloga­tott 511:72. Kosárlabda. NSZK B — Anglia 10:10. Olden­­burg*. Ök­öl­ví­vás: Jugoslavija Belgrád —ASPTT Casablanca 3:0. Casablanca. A röplabda Európa Kupáért, IV. csoport: Surinam, Hondu­ras, Costarica, Guatemala. V. csoport: Mexikó, Egyesült Államok, Kanada, Holland-Antil- Zák. Az európa­i csoportokból a csoporton belüli körmérkőzés alapján a tíz győztes kerül a chilei 16-os döntőjébe. Ameriká­ból bekerül az I., II. és III. cso­port győztese, továbbá annak a körmérkőzésnek a győztese, amelyen a IV. és az V. csoport­győztes é© a III. csoport máso­dik helyezettje vesz részt . Összesen tehát négy amerikai ország. Mint ismerete©, a világ­bajnok Brazília és ,a rendező Chile selejtező nélkül tagja a 16-os döntőnek. A selejtezőket 1960. május 15 és 1961. december 31 között kell lejátszani. Meghatározta a bizottság a VB döntőinek egyes időpontjait is. A nyolcaddöntők 1962. május 30-án, június 3-án és 6-án, a ne­gyeddöntők június 10-én, az elő­döntők 14-én kerülnek sorra. A harmadik helyért 16-án mérkőz­­nek, a döntő pedig 17-én lesz. Ausztrália 32 úszóval vesz részt a római olimpián. A Berlinben rendezett fedett­pályás atlétikai versenyen az NDK-beli Siegfried Hermann 1500 m-en 3:44.6 mp-cel nem hivatalos fedettpálya-világcsúcsot állított fel. A régit az amerikai Santee tartotta 3:48.3-mal. »» »» «« «« »» »» «« «« SPORTMOZAIK Az olasz vasutak vezetősége a római olimpiai rendező bizott­ság segítségére sietett az elszál­lásolási kérdésekben. Hatezer fekvőhelyet ajánlott fel vago­nokban, amelyeket az olimpia idején holtvágányokon állomá­­soztatná­nak A Rio de Janeiro-i Maracana, a világ legnagyobb labdarúgó­­©tadionj­ a, amely az 1950-es VB- re készült, a „végikiimerülés” je­leit mutatja. A ©ze©zdlyes időjá­rási viszonyok, a nagy hőséget követő záporok erősen megron­gálták azt a stadiont, amelyben az 1950-es VB döntőjén, a Bra­zília—Uruguay mérkőzésen 220 ez­e­r néző szorongott a lelátó­kon. A Milán és az Inter már a jövő labdarúgó-idényre gondol, mert megkezdte tárgyalásait új külföl­di játékosok szerződtetésére. Az Internazionale Felét szerette voltul megszerezni, de a híres brazil csatár nem állt kötélnek. A Milán képviselői Angliába utaztak, ahon­nan Charlton és Haynes-t szeret­nek átigazolni.

Next