Népsport, 1960. április (16. évfolyam, 66-86. szám)

1960-04-01 / 66. szám

2 Péntek, 1960. április 1. (rvát, alit - Brno előtt Nem maradt erő­gendeTM- állapították meg az oszt­rák szakemberek a gráci mér­kőzés után és ugyanilyen hangok hallatszottak a Práter­­Stad­ionban is, amikor az oszt­rák—francia találkozó befejezé­sekor az öltözőbe vonult a két válogatott csapat. Nem is olyan nagyon régen, Úgy két-három esztendő előtt idehaza is gyakran ismételget­tük ugyanezt, az utóbbi időben azonban egyre ritkábban kell hasonló megállapításokat ten­nünk A bajnoki mérkőzéseken de a válogatott csapataink talál­kozóin is azt tapasztaljuk, hogy a játék lendülete a második fél­időben nemhogy csökkenne, ha­nem éppen ellenkezőleg, az igazi küzdelem, az iram éppen a játék második felében bontakozik ki igazán. Az egész évre szóló alapozás, az erőtartalékok gyűjtésének nagyszerű eredményei egyre erőteljesebben jutnak érvényre. Hétről hétre látnunk kell, hogy nem hiábavaló az a komoly megterheléssel járó munka, amit szakembereink a játékosokkal végeztetnek. Elmondhatjuk, hogy labdarúgóink nagy része már rendelkezik azzal a komoly alappal, amely lehetővé teszi képességeik kibontakozását. A folytonos mozgásra, a gyors helycserékre, a játék ritmusá­nak szükségszerű váltogatására, a gyors rajtokra, általában a biztonságos labdakezelésre és az egyéni vállalkozásokra csak azok a játékosok képesek, aki­ket nem befolyásol károsan a játék közben fellépő fáradt­ság. Grácban a magyar válogatott a második félidőben játszi könnyedséggel oldotta meg fel­adatát és a francia válogatott csapat is a második félidőben fektette kétvállra az osztráko­kat. Nyugodtan merjük állítani, hogy a franciák és a magyarok idegenben kivívott nagy sikeré­nek egyik fontos tényezője volt a szemmel látható erőnléti fölény. És hogy ez a fölény nem a véletlen szüleménye, azt azzal magyarázzuk, hogy a franciák edzésrendszere nagyon hasonló a mienkhez. Mindezt személyes tapasztalatok alapján mondhat­juk. Az 1958-as VB színvonalas mérkőzésén, a Fran­ciaország—Észak-Írország ta­lálkozón az egyik külföldi lab­darúgó szaktekintély ezt mon­dotta: ,,örülök, hogy ezt a mér­kőzést választottam, mert itt ta­lálkoztam az igazi magyar lab­darúgással, amit annyira sze­retek. Ezen a VB-n, úgy látszik nem a magyarok, hanem a fran­ciák játsszák a magyar fut­ballt.” Hála jelentős fejlődésünknek. Az 1958-as VB ismét kezdjük a magyar labda­rúgást játszani. S hogy a fran­cia és a magyar labdarúgás kö­zött valóban sok a hasonlóság, azt mindenki felfedezhette, aki a múlt hét vége két mérkőzését látta Grácban, illetve Bécsben. Persze, vannak különbségek is jócskán s most inkább erről szólunk röviden. A mi hátsó alakzataink védő­munkája szervezettebb, kemé­nyebb, határozottabb. A hátsó alakzatok részvétele a támadás előkészítésben és magában a támadás kivitelezésében azon­ban a francia válogatottban ér­tékesebb. Főleg, ami a fedeze­tek játékát illeti. A francia fe­dezetek gyorsabban játsszák át a középső harmadot, gyakrab­ban törnek be a támadókör vo­nalába és gyakrabban lőnek kapura. A magyar olimpiai váloga­tott is első hármasa Grácban a korszerű belső játékot mutatta be. Taktikailag,­­technikailag még talán valamivel jobb és színesebb játékkal lepte meg a nézőket, mint a franciák. Hogy azonban a francia válogatott támadósorának összteljesítmé­nye talán egy árnyalattal mégis értékesebbnek tűnt, annak az az oka, hogy a szárnyak foglalkoz­tatása jobban szervezett és a szélsők gyorsabbak, technikai­lag és taktikailag is jóval kép­zettebb és elsősorban jóval ta­pasztaltabb labdarúgók, mint a mi két szélsőnk. A mi belsőink labdakezelése a múlt­ hét végén tökéletesebb volt, mint a franciáké,­ különö­sen ami a labdalevételeket illeti. És ami különösen tetszett ne­künk, s amire különösen büsz­kék is voltunk az összehasonlí­tásban: a Göröcs—Albert— orosz belső hármas gyorsabb volt, mint a francia belsők. Jó dolog, hogy a múlt hét végén már ilyen összehasonlí­tásra nyílt alkalmunk. Brno előtt néhány nappal azon­os­ no­­ion­ban joggal merül fel a kérdés: elég lesz-e a gráci forma az első csehszlovák— magyar selejtezőre is? Akik ugyanis az esélyek latol­gatásánál arra gondolnak hogy Bécsben 0:0-ra végződött az osztrák—csehszlovák találkozó és ebből biztos magyar sikerre következtetnek, úgy véljük, helytelen útőn járnak. Nem szabad ugyanis meg­feledkezni arról, hogy az osztrá­kok véleménye szerint az az osztrák együttes lényegesen jobb volt. Másrészt pedig a csehszlovák olimpiai válogatott azóta sokat játszott együtt, jelentős fejlődésen ment keresz­tül. . Kiegyensúlyozott csapattá vált, amelyben néhány kiemel­kedő képességű játékos is helyet kapott a hátsó alakzatokban csakúgy, mint a támadósorban. Arra kell számítani, hogy a csehszlovákok mindig küzdő­­képesebbek voltak, mint az oszt­rákok, jóval nagyobb lelkesedés­sel harcolnak, komolyabban készülnek az olimpiai tornára, jobb körülmények között építik csapatukat és amiről külön em­lítést kell tennünk: erőnlétük sokkal különb, mint az osztrá­koké. Minden tekintetben kemé­nyebb, felkészültebb ellenfelet kapunk tehát Brnóban. Úgy gondoljuk, Brnóban csakis akkor szerepelhetünk sikerrel, de fedezetpárunk már az első félidőben is olyan játék­ra lesz képes, mint Grácban a másodikban, ha Rákosi is azt nyújtja, amit a bajnoki mérkő­zéseken már megszoktunk tőle és ha Sátori is bátrabban, meg­­gondoltabban harcol. És persze, ha a többiek legalább is meg­közelítik a gráci formát. Az a véleményünk, hogy minderre meg lehet a reális reményünk, hiszen ilyen jó erőn­létben levő játékosoknál nem lehet különösebb formaingado­zásra számítani, arra viszont igen, hogy a múlt szombaton mérsékeltebben szereplők is — akiknek játékára egyébként rá­nyomta bélyegét a nagy tét és a viszonylagos rutintalanság hiszen nem sokszor szerepeltek még válogatott csapatban, pláne nem olimpiai selejtező mérkőzé­sen — magukra találnak. TE Jó formában van a Slovan Bratislava Bratislava, március 11. A Slo­­van Bratislava labdarúgó együt­tese hétfőn Csepelen vissza akar vágni a­ Csepelnek a Bratis­­lavában elszenvedett vereségért. A Slovan szurkolói arra alapoz­nák a siker lehetőségét, hogy csapatuk jelenleg igen jó formá­ban van. Pillanatnyilag a máso­dik helyen áll (rosszabb gólará­­nya miatt) é® a tavaszi négy mér­kőzés közül csak a Dynamo Prá­ga ellen adott le egy pon­tot. A já­tékosok közül Schreiff kitűnő formában van és a válogatottban is elsőszámú jelöltként szerepel. Popluhar, a másik válogatott hosszabb ideje betegeskedett, de már kezd formába lendülni. A 33 éves Pazicky, egykor veszélyes csatár, most fedezetként játszik igen jól, főleg a támadások épí­téséből és a támadások befejezé­séből veszi ki a részét, gyen­gébb viszont a védekezésben. A csatársor legveszélyesebb tagja Moravcik, aki egyéni akciókkal gyakran kellemetlen perceket. . tud szerezni az ellenfél védelmé­nek. A csehszlovák bajnokság góllövő-listáját 12 góllal D Morav­­cik vezeti. Az élcsoportban talál­juk még Pazickyt és Bilyt is egy­formán 6—6 góllal. Molnárnak mostanában gyengébben megy a játék. A bratislavai csapat négyszer nyert csehszlovák bajnokságot: 1949-ben­, 1953-ban, 1954-ben és 1955-ben. A többi évben min­dig az élcsoportban végzett. Té­len a csapat jugoszláviai, auszt­riai és afrikai portyán szerepelt — jó eredménnyel. A következő játékosok jönnek Budapestre: Schreiff, Hason (kapusok), Cirka, Popluhar, Jan­­kovic, Sudora (hátvédek), Pa­­zecky, Kiss, Trochta, Fiser (fe­dezetek), Cvetlev. Moravcik, Bily, Molnár. Bálázik, Velecky, Mráz (csatárok). Kérdéses még Vengios szereplése. A csapat edzéseit Jad­ansky irányítja. A játékosok atlétikai felkészítésé­vel Hermáim, a csehszlovák ko­sárlabda-válogatott volt edzője foglalkozik. A bratislavaiak szombaton a Spartak Trnava együttesével játszanak bajnoki mérkőzést otthon és vasárnap délután társasgépkocsin érkez­nek a magyar fővárosba, P. K. A dunántúli táj elrin­gató hangulatát népes község őrzi a délnyugati végeken: Zalalövő. Kertjeinek alján hal­kan csobog a Zala-fo­­lyó, a falu tőle kapta nevének első felét. A község­név második ré­szére nem adtak ma­gyarázatot ezideig a földrajztudósok, s így az utóbbi időkben a lab­darúgók igyekeznek pó­tolni ezt a hiányt. A járási bajnokságban pontveszteség nélkül, 53:4-es gólaránnyal ve­zetnek, s jókedvűen ma­gyarázzák: tudták bizo­nyára a falu­keresztelőt tartó ősök, hogy egy­szer még jó l­ö­v­ő­ csa­­tárokat felvonultató csapat lesz a község­ben. A tréfára persze mo­soly a válasz, és ez a mosoly ma már nem csupán a jókedv ellob­banó hangulatát jelzi, hanem mindinkább azt a reménnyel átszőtt lég­kört is, mely a közös útra talált parasztembe­reket lengi körül. Zala­lövő lakossága néhány hónappal ezelőtt a szo­cialista nagyüzemi gaz­dálkodás mellett tette le a garast s az egykori nincstelen zsellérek, napestig robotoló sze­gényparasztok ma a hat­ezer holdas gazdaság gondjait bogozzák — hozzáértéssel, felelős­séggel, az egyszándékú akaratok roppant erejé­nek tudatában. A tennivalók sorában az „egyes rajtszámot” természetesen a­­ terme­lési kérdések kapták — de az új élet nyitányát köszöntő sokhangú szimfóniában ott csen­genek már a falu testedzésének megn­yi­tását ígérő Szólamok is. — Közelebb kerültek egymáshoz a fiatalok, s a munkában, a földeken együtt töltött órák után mindinkább közösen ke­resik a felüdítő sporto­lás örömeit is — mond­ja Sziva István, a köz­ségi KISZ-szervezet tit­kára. Igen, ez jellemző ma Zalalövő sportjára: tet­teket érlel a koratavasz. Pedig nincs szégyen­kezni való a múlton sem. Még 1950-ben je­lentős társadalmi mun­kával sportpályát épí­tettek a Dedesi-domb alján, köréje salakos futópályát telepítettek, és elkészült az öltöző is. A spartakiád-versenye­­ken ugyancsak feltűnt időnként egy-egy zala­­lövői versenyző. — Nem, nem poraiból újul meg a község sportja — mutat rá a valós helyzetre Lugosi József, az atlétikai szak­osztály edzője —, hiszen akadtak eredményeink a korábbi esztendőkben is. A testedzés azonban mindig olyan volt ná­lunk, mint a homokra épített vár. Ha végigsö­pört egy-egy „sportvi­har” a községen, utána csak lassan eszmél­tünk . .. mert akadozott mindig az anyagi ellá­tás, és a munkánkban rendszerint több volt a fellángolás, mint a meg­fontolt tervszerűség. Amióta azonban ter­melőszövetkezeti sport­körré alakultunk, derék cselekedetek és ígéretes tervek születtek. Az ifjúság soraiban hirtelenében felfakadt lelkesedési formába öt­vözték már a néhány héttel ezelőtt megtartott sportköri taggyűlésen: női kézilabda- és röp­labda-csapatot alakítot­­tak. A kezdeményezés fonalát még ezen a gyű­lésen a fiúk vették át a leányok kezéből. Vál­lalták, hogy társadalmi munkában helyreállít­ják az elhanyagolt futó­pályát, a röplabda-pá­lyát, s ha erejükből fut­ja, megteremtik a ko­sárlabdázás „objektív feltételeit” is. — Ennyi igyekezet mellett nem lehetett becsukott szemmel el­menni — ismerteti a gyűlés „folytatását” Né­meth Lajos, a községi tanács elnöke, aki veze­tői tisztséget visel a sportkörben is. —■ Ta­nácsülésen foglalkoz­tunk a falu sportéleté­nek helyzetével, s öt­ezer forintot juttattunk a községfejlesztési alap­ból felszerelés és sport­szerek vásárlására. A járási KISZ-bizottság ugyanennyivel toldotta meg a „segélyalapot”, így tízezer forintért vá­sárolhatott be a sport­kör . . . Ennyi történt — egyelőre. A továbbiak­ban támogatást nyúj­tunk az öltözők és szer­tárak­■ bővítéséhez is. Ezideig nem volt meg­felelő vezetőség a sport­kör élén. Most már olyan emberek állnak a vezető posztokon, akik kötelességüknek érzik a sportkörért való ügykö­dést. , Mánfai Zoltán, az állami gazdaság gond­noka, Petrovics László, a termelőszövetkezet el­nöke, Elekes Ferenc, a földművesszövetkezet boltvezetője, no meg a segítőtársakra lelt Scheer Károly, mind­annyian hangsúlyozzák, hogy nemcsak viselik a tisztséget, de munkával viszonozzák is a fiata­lok, bizalmát. Ahogy Petrovics tsz-elnök mondja:­ ­ felszántottuk a határban a mesgyéket, megteremtjük a tested­zésben is a „nagyüzemi” feltételeket. Tudjuk mindannyian, eddig olyanok voltak az egyes sportágak a községben, mint a tépett boglyák... Ezután úgy szeretnénk, ha emeletnyi kazlakat sikerülne rakni a he­lyükbe. Az új tavaszra moz­dult zalalövő­ sportélet túljutott már a terve­ken, s a felszerelés­vásárlás mellett bimbóz­nak az újulás egyéb je­lei is. A sporttelepet fa­­csemetékkel ültették kö­rül, a művelődési ház nagytermében lehetősé­­get biztosítottak a rend­szeres edzésre az asz­taliteniszezőknek, ha­marosan hozzáfognak a labdarúgó játéktér tala­jának egyengetéséhez, a futópálya rendbetételé­hez. Kerestek — és ta­láltak — edzőt a labda­játékok csapatainak. De ami a legfonto­sabb: rátaláltak egy­másra is. Bánhidi Tibor ♦ TETTEKET ÉRLELŐ TAVASZ n | ♦ A'nv Mint ifjúsági pár választotta a ♦f j versenyző sok szép svéd kajakosok ki- t V J sikert ért el, bár vályát: Gert Fred- ♦ ^l / 1 j technikai fogyaté-­rik.ssont. És arról ♦ kossága szembetn álmodozott, hogy í | F nő volt. Ezt azon- 'egyszer talán még J • Ilii 1*1 dán hihetetlen szí- Gertet is legyőzi.­­ V/liiXfJ vánsággal és óriási Prágában ez is ♦ t 'í­v akarással mindig sikerült neki. Fred- J II * II B ellensúlyozni tud- riksson csak mások a­t JL /jL 1 ta. 1957 volt az az dik lett az 500 mé- ♦ r­­'.r Tk esztendő, amikor teres egyesben. ♦ | I II Kaplaniak stílusa — Kaplaniak vl- J ;í t STl szinte ugrásszerű- lágklasszis — mon- ♦ •*•• rrf/| 011 javult- Fejlődő- dogatták akkortájt ♦ Igi/f­f|| se azóta is töretlen, róla. ||-, g II Már 1956-ban És 1959-ben, a J 'LIV kiküldték az olim- duisburgi EB-n új- ♦ ff piára. Sokat nem ra ott volt és újra ♦ 11 \ l reméltek tőle, de győzött az 500 mé- J 11 l * #1 azért arra gondol­­t eres egyesben, a _ „ ._ tak, hogy „hátha Gerber, Mészáros, ♦ T 11 11 mégis”. Az 1000 Lángé, Kiss, Rho- ♦ illír­­méteres egyesben des, Pisarev, Knup-­­ U V I 4. lett, pe — ha szoros I c ”a A gandhi EB-n az versenyben ,s — de ♦ 500 méteres távon a lengyel fiú mögé ! ------------------------- már harmadik volt szorult. 1000 méte­­r egyes kajakban. r®n a döntőbe ke- f A mrágas Olyan versenyzőket ad­t, de csak 9. lett. ♦ , „ előzött meg, mint a A váltónak is tagja a meglepetés dán Christianeen, vagy amely harma­­t a ny­ugatnémet áll lett — szemben ♦ Stefan Kapla- Mittenbe­rger és a gandi 4. hellyel. ♦ alak, a lengyelek Langé, a belga Stefan Kaplani- « kiváló kajakozója Verbrugghe, a ma­­ak nem valami ro- ♦ 1933. április 10-én gyár Kiss és az buertus termetű­­ látta meg a napon- olasz Bertón. A nő- versenyző. Magas-­­­lágot a vad szép- gyedik helyen vég­­sága 176 centimé- ♦ ségű Dunajec part- tett lengyel váltó­­tér, testsúlya pedig ♦ fán lévő Swczawni- nak is tagja volt 75 kiló körül mo­­j­cában. A víz és a ekkor. zog. A Nowa Huta-i ♦ természet szerete- Egy esztendővel acélkombinát tech- ♦ tét apjától örökölte, később Prágában , iikusában azonban . Az öreg Kaplannak volt a legnagyobb van valami, ami * ugyanis, mint fa- meglepetés. Nem is sok, nála erősebb­­ úsztató kereste csoda, hiszen egy versenyzőben nincs ♦ meg családjának a napon két világbaj­ m­eg. Ez pedig az a mindennapi kényé­­noki aranyérmet akarat és a szívós- s­rét. Stefan 15 es­- szerzett. Az egyiket ság r rendős koráig sok 500 méteres egyes- Ez a két tényező ♦ mindenféle sportot ken, a másikat Zie- nagyon sok eset- t megkóstolt, de ek­­linskyvel ugyan- ben fontos kellék "­kor, mint érett ifjú ezen a távon két- volt már a sport-­­ véglegesen a kaja­­tesben, versenyeken, kozás mellett kö- Mint Ifjúsági És bizonyára az ! jött ki, versenyző példáké­ lesz Rómában is!... " A Rangers került az elődöntőbe Szerdán e©te 40 ezer néző előtt játszották le Londonban az Arse­­nal Ilisshbury-i pályáján a Glas­gow Rangers—Sparta Rotterdam harmadik Európa Kupa negyed­döntő mérkőzést. A skót csapat nagy küzdelem után 3:2 (1:1) arányú győzelmet aratott. A mér­kőzés érdekessége volt hogy a hollandok két öngólt vétettek. Verhoeven jobbfedezet a 6. perc­ben megszerezte ugyan a rotter­damiaknak a vezetést, de a 24. percben öngólt vétett. A Rangerst az 56. percben Baird juttatta ve­zetéshez, a 71. percben pedig a hollandok közül ezúttal Van der Lee b­alhátvéd rúgott öngólt. A­ 76. percben Bosselaar bal szélső szépített. A Rangers győzelmével beke­rült az elődöntőbe, ahol a nyugat­német Eintracht Frankfurt csa­pata lesz az ellenfele. NEMZETKÖZI MÉRKŐZÉSEK Birmingham City —Barcelona 0:0. Birmingham. Labdarúgás. A vásári városok kupájának első döntő mérkőzése. A visszavágó május 4-én lesz. NSZK —Anglia (férfi) 5:3. Lud­­wi­gsh­afen. Anglia —NSZK (női) 3:1. Donauwirth. Asztalitenisz. Jugoszlávia —Románia (női) 12.5,3.5. Belgrád. Sakk. Atlétika — Indiában Az utólzó években márciusban gyakran érkezik hír kitűnő atlé­tikai eredményekről Indiából, ahol az atlétikai idény ilyenkor éri el tetőpontját. India atlétikája határozottan fejlődik, pedig­­ az indiai kö­rülmények nem nagyon segítik elő a fejlődést. Miért nem? Kezd­jük talán az időjárással. Az ég­hajlati viszonyok az év nagy ré­szében akadályozzák a komo­lyabb atlétikai életet, a most Új- Delhiben rendezett bajnokságon is példáu­l naponta árnyékban 34 fokot mutatott a hőmérő, az or­szág délre fekvő vidékein még sokkal rosszabb a helyzet, onnan ritkán kerül elő említésre érde­mes versenyző. A kedvezőtlen éghajlati viszonyokhoz járul az­után, hogy a lakosság nagy ré­szének életszínvonala nem tudja biztosítani azt a táplálkozást, amely rendszeres és már na­gyobb megterh­elésű edzések vég­zéséhez szükséges. Nem véletlen, hogy a legjobb indiai atléták kevés kivétellel mind a hadsereg tagjai közül kerülnek ki, hiszen számukra biztosítják a megfelelő kalóriadús táplálkozást és nekik vannak a legjobb edzéslehetősé­geik is. Bizonyos mértékig csak a rendőrség tagjai és a vasuta­sok tudják velük tartani a lé­pést, az­ ő felkészülési lehetősé­geik is viszonylag elég jók, de a többi civilsportoló, néhány főis­kolai egyesület tagjainak kivéte­lével, már csak egészen mostoha körülmények között­ készülhet a versenyekre. Az atlétikai idény Indiában decembertől márciusig tart, de ez idő alatt alig rendeznek ver­senyt. Gyakorlatilag a kerületi és az állami bajnokságok, majd utána az országos bajnokság je­lenti az egész idényben a ver­senyzési lehetőséget s ezen a helytelen rendszeren egyelőre nem akarnak változtatni. Az or­szágos bajnokságon is — amelyet csak 1949 óta rendeznek meg évente — az állami bajnokságok és a hadsereg-bajnokság első két helyezettje vehet részt, a har­madik — hiába sokkal jobb, mint más állam bajnoka — már csak nézője lehet a versenynek. Ha tehát egy atléta valamilyen oknál fogva az állami bajnoksá­gon nem kerül az első kettő közé, akkor­­ csak a következő évben van lehetősége, hogy el­jusson az országos versenyre és a legjobbakkal találkozhassék. Mivel pedig az országos bajnok­ság rendszerint a vizsgák idejére esik, a fetértől­ások nem tudnak részt venni, mert « nagy távol­ságok miatt a hosszú utazások sok időt vesznek el. Az idén va­lamivel több volt a versenyalka­.»› »» Az an­gol vívószövetség új nem­zetközi vándordíjas versenyt ala­pított, a tőr Martini Kupa mintá­jára kiírta a párbajtőr Martini Kupa-versenyt, amelyet minden évben megrendeznek. A kieséses alapon lebonyolított versenyen ki­tűnő mezőny indult. Az olasz Del­­fino az elődöntőben 3:2-re győzte le az angol Jay-t, a szovjet Cser­­nyikov pedig 3:6-r­a az angol Hoskyns-t. A döntőt Delfino nyer­te hatalmas küzdelem után Üllő­re. A világbajnok szovjet Habarov a nyolcaddöntőben 9:7 arányban kikapott az olasz Marinitól. Teniszeredmények. Garacasban a venezuelai nemzetközi bajnok­ság férfi egyes döntőjében a spá­niel Gimeno 6:3­, 3:6, 6:4, 6:3 arányban győzött az angol Davies ellen. A két európai döntőbe jutása komoly meglepetés. A női egyes döntője a várakozásnak megfelelően végződött: Bueno (brazil)—Hayden (angol) 3:6, 7:5, 6:2. Nom, ment több páros versenyt rendeztek, így például a had­sereg és a vasutasok között, to­vábbá a Pakisztán elleni viadal előtt egy válogató­versenyt is — de mindezeken csak éppen az él­gárda vehetett részt. A már hosszabb ideje Indiában edzősködő Peltzer dr., az egy­kori híres német középtávfutó szerint Indiában igen sok az at­létikai tehetség, de a fenti ne­hézségek következtében a tehet­ségek zöme nem tud kibontakoz­ni­ ,a mostohán kezelt női atléti­ka fejlődési lehetőségei pedig teljesen korlátozottak. Az ifjúsá­giak részére rendeznek ugyan külön versenyeket, de a korhatár 16 év, a 17—19 éveseknek tehát már a felnőttekkel együtt kell indulniuk, legyen az marathoni futás, vagy akár 20 km-es gya­loglás. Ilyen körülmények között va­lóban bámulatos, hogy Indiának máris egy olyan nagytehetségű futója van, mint Milka­ Singh, aki a legutóbbi bajnokságon 10.4, 20.8 és 46.1 (f) mp-es időkkel nyerte meg a három rövidtávot. A Pakisztán elleni viadalon 200-on még jobb idővel, 20.7-tel, 400-on pedig 46.5-tel győzött. Méltó utódjának ígérkezik Mak­­kan Singh, aki 21.2-vel győzte le a pakisztániak ismert vágtázóját, Kalikót. Aljit Singh (47.6) és Sil­­veira (47.8) személyében Indiá­nak még két további jó 400-ban van és erős váltót küldhet Ró­mába. A közép- és hosszútáv­­futók nagy hibája, hogy a ver­senyeken csak győzelemre és nem időre mennek, igaz, ebben a nagy meleg is szerepet játszik, s emellett a helyezettek eredmé­nyeit rendszerint nem is hirdetik ki. De azért így is van már 9 percen belüli akadályfutójuk. Marathoni futóik túl sokat ver­senyeznek, a tavalyi bajnok pél­dául az idén 4 hét alatt háromszor indult és a harmadik versenyen érthetően összeroppant. Két gát­futójuk képes 14,5 körüli időre, az ugrások közül elsősorban a hármasugrás az erősségük, amelyben Mohinder Singh 1958- ban ázsiai bajnokságot nyert. A dobók eredményei még szeré­nyek de varrnak köztük fejlődés­­képes versenyzők. Meglepően jó eredményeket érnek el gyalog­lóik mégpedig Peltzer szerint teljesen szabályos technikával. A bajnokság eredményei alap­ján nyolc versenyző biztosította helyét az olimpiai­ csapatban, de ez a szám előreláthatólag még növekedik. A legjobb katona­­atlétákból álló tíztagú csapat már májusban az NSZK-ba utazik és közvetlenül ott készül fel az olimpiára. «« «« Nemcsak a világcsúcs, hanem az egyre fejlődő Dave Davis is ellenfele volt Longnak a szom­bati Los Angeles-i atlétikai ver­senyen amelyen ketten is meg­javították a súlylökő-világcsúcsot. A 23 éves Davis ugyanis máso­dikra 19.46-ot lökött, tehát egy centivel nagyobbat Nieder egyhe­tes világcsúcsánál. Long nem hagyta magát és a következő so­rozatban azután 19.67-tel eldön­tötte a versenyt és egyben visz­­szaszerezte a világcsúcsot is. Nie­der, a régi csúcstartó ugyanezen a szombaton a texasi Abilene-ben szerepelt és 19.39-es eredmény­nyel bizonyította be nagy formá­ját, így tehát március végéig már három honfitársa túlszár­nyalta O’Brien-t, aki az idén a szabadban még nem indult ver­senyen. A lengyel-német olimpiai lab­darúgó-selejtező visszavágója áp­rilis 16-án kerül sorra Varsóban. A lengyelek már megkezdték előkészületeiket és Krug szövet­ségi kapitány 22 tagú keretet je­lölt ki. A tavalyi első találkozón 3:0 arányban győztes lengyel csa­patból csak két játékos, Korynt középhátvéd és Szrzynski balösz­­szekötő nem került be most a keretbe. Jugoszláviában 5 éves tervet dolgoztak ki a szerb köztársa­ság testnevelési és sportmozgal­mának fejlesztésére. A tervben szerepel többek között, hogy 1965-ig 50 testnevelési központot létesítenek, 800 sportpályát, 250 tornatermet és 40 úszómedencét építenek összesen 11.5 milliárd dináros költségvetéssel. Tokiói jelentés szerint Japán 16 sportágban (atlétika, úszás, birkózás, torna, evezés kosár­labda, súlyemelés, ökölvívás, sportlövészet, kerékpár, lovaglás, vízilabda, gyeplabda, vitorlázás, vívás, öttusa) 164 versenyzővel vesz részt a római olimpián. A 15. jugoszláv sakkbajnokságot Gligorics nagymester nyerte 13 ponttal és ezzel már kilencedszer szerezte meg a bajnoki címet. A további sorrend: Berták 12. Tri­­funovics dr. 10.5, Matulovics 10.5, Damjanovics 10. Puc 9.5 pont. A budapesti világbajnoki zónaverse­nyen Gligorics, Berták, Trifuno­­vics, Ivkov és Matanovics képvi­seli majd a jugoszláv színeket. LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁG Anglia. Szerdán lejátszott el­maradt mérkőzések: Blackburn— Chelsea 1:0, Wolverhampton— —Burnley 6:1. Sheffield Wednes­­day—Manchester United 4:2, Manchester City—West Ham 3:1. Megjelent: Szarkizov —Szerazsnyi: SPORT­MASSZÁZS. 128 szemléltető ábrával. 250 oldal. Ara: 32 Ft. Dr. Nemessuri Mihály: SPORT­­ANATÓMIA. A mozgatószervek anatómiája Ara: 75 forint. Megrendelhető: a ,,Sport pro­pagandánál­", Vili., Rákóczi út 57. Vidékre utánvéttel.

Next