Népsport, 1960. április (16. évfolyam, 66-86. szám)

1960-04-01 / 66. szám

A II. őszi-téli spartakiád döntője Ü­nnepet­­t a magyar falvak sportélete, öt hónapig tartó versenysorozat, sok-sok edzés és verseny, győzelem és vereség, öröm és bánat után döntőjéhez érkezett az őszi-téli spartakiád. Három napig falusi sportolók zajától lesz hangos a fővárosban a Sportcsarnok. Másodszor találkoznak a kora­tavasz rügyet fakasztó napjain az 1959—60. évi spartakiád­­döntőn a hosszú versenysorozat legjobb asztaliteniszezői és sak­kozói. Az alig, tízéves spartakiád­­mozgalom ezzel a találkozóval újabb nevezetes dátumhoz érke­zett. Amikor 1958-ban az Orszá­gos Ifjúsági Sport Bizottság első ízben kiírta az őszi-téli verse­nyeket, több volt a kétkedő, mint a bizakodó. „Jó, jó — mondták az előbbiek —, ha most már van is kultúrház, számtalan új iskola is épült, tehát hasonlíthatatlanul jobbak a lehetőségek falun is téli ver­senyek rendezésére, mégsem fog a falusi fiatalság télen sportol­ni, mert nem szeret (!) ilyenkor versenyezni, s különben is: t­élen szervezni nem lehet úgy, mint nyáron.” N­os, a bizakodók, az OISB, a KISZ-bizottságok és a TST-k, a falvak százainak KISZ-alap­­szervezetei, sok-sok nevelő, sok sportkör és még több társadalmi aktíva, ezer és tízezer falusi fiatal és öreg, férfi és nő az idén már másodszor bizonygatta, hogy nem a kétkedőknek, ha­nem azoknak van igazuk, akik bíztak a falvak sportszerető fiatalságában. Akik tudták, hogy a lehetőségek megteremtése után csak a falusi fiatalokon múlik: lesz-e sportélet, még­hozzá virágzó sportélet télen is a községekben. S a lehetősége­ket igen sok (de még min­dig nem elég) helységben már megteremtették. Segített a TST, a tanács, a tsz, a helyi sport­kör és esténként a kultúrházban vagy az iskolában (nem pedig, a füsttől sötét kocsmában) gyűltek össze a fiatalok. Pattogtak a pingpong-labdák a zöld aszta­lon, egy másik helyiségben pedig a különböző kezdési for­mákat, vezércseles megoldásokat próbálgatták a sakkozók, hogy sikerre vigyék községük színeit a járási, a megyei versenyen .. . A bizakodóknak már másod­szor sikerült legyőzniük a két­kedőket, s a végső győzelem kimenetele felől egy pillanatig sem lehetünk kétségben. Az új aratott győzelmet a régin, a maradin, . ..ezen végeredmény­ben nincs is semmi csodálkozni való. A­z idei versenyek szép siker­rel végződtek. Ezt bizo­nyítja a részvevők nagy száma, s ezt bizonyítják általában a megyei spartakiádok színvonalas versenyei. Sok ezer falusi dol­gozó ismerkedett meg télen a sport örömeivel, s azok, akik a kultúrteremben megszerették a sportot, a szép tavaszi napokon minden bizonnyal szívesen kere­sik majd fel a sportpálya gyepét is, hogy atlétizálás­sal, röplabdá­zással, tornával stb. tegyék még edzettebbé testüket, ellenállóbbá szervezetüket. Jó előjelnek tekinthető a nyári spartakiádok és a jövő évi III. őszi-téli spartakiád előtt a most lezajlott községi, járási és megyei tél spartakiád-versenyek részvevőinek nagy száma. Egyes megyékben megkétszereződött, sőt akad olyan is, amelyikben megháromszorozódott a rész­vevők száma. S ami a legörven­­detesebb: rengeteg olyan nő in­dult el a versenyeken, aki pár évvel ezelőtt még legfeljebb hírből ismerte a sportot. És a versenyek női „szereplői" nem egyedül jöttek: hozták barát­nőiket, pajtásaikat, s ez külön nyeresége a falusi sportmozga­lomnak, hiszen ezek a „szur­kolók” félig-meddig máris a falusi sportmozgalom aktivis­táivá váltak. Ö­römmel tölthet el mind­nyájunkat az őszi-téli spartakiád sikere, az eredmé­nyek fénye azonban egyáltalán nem­ vakíthat el bennünket. A versenyeken előfordult hiányos­ságok eltüntetése közös ügyünk az ősszel sorra kerülő III. őszi-téli spartakiádok előtt. Ezek a hiányosságok azonban könnyen kiküszöbölhetők, külö­nösen akkor, ha a versenyek szervezésében előbbre lépünk, s a versenyek rendezésén javí­tunk. Mit várunk az őszi-téli spar­­takiád-döntő több mint három és félszáz részvevőjétől? Lelkes, sportszerű küzdőszellemet, fe­gyelmezett magatartást, hazitár­­siasságot. Ha ez meglesz, a többi már magától jön. Ennek a gon­dolatnak a jegyében üdvözöljük a főváros többszáz főnyi falusi sportoló-vendégeit. Nagy József EGY NAP A­ ­ 38-as villamos peronjáról kb­­.jolt egy fiatalember, s a Hungária úti MTK-pályára mu­tatva lázas izgalommal így szólt társához: — Te! Fociznak! Méghozzá piros mezesek. Alighanem a vá­logatott játékosok!... Gyere gyorsan... Még csak fékezett a villamos az Asztalos Sándor úti megálló előtt, amikor már leugrottak, s szaladtak a pálya felé. A játéktéren az olimpiai vá­logatott keret tagjai tartottak edzést. Csütörtök délelőtt volt. Nem tátongott üresen a nézőtér, néhány járókelőt becsalogatott a labda tompa puffogása. Volt mit nézniök, jól szórakoztak. Egyikük mindjárt számba is vette a játékosokat és megálla­pította, hogy ketten hiányoznak. Valóban, Albert és Sátori nem volt azok között, akik Volentik Béla irányításával nagy kedv­vel, szorgalmasan végezték a labdás bemelegítést. Később Albert és Sátori is megérkezett. De nem vetkőztek le, hanem a salakról nézték társaikat. — Sajnos, csonthártyagyulladá­som van, nagyon érzékeny a lá­bam, s elrugaszkodáskor szúró fájdalmat érzek — mondta Al­bert Flórián. — Én pedig Csepelen rúgást kaptam a bal lábfejemre — ma­gyarázta Sátori Imre. — Mind­ketten a Sportorvosi Intézetből jövünk, kezelésen voltunk. — Brnóban azonban mi is ott leszünk a pályán — jelentette ki a középcsatár, Sátori pedig nyomban bólintott rá. A pályán közben nemcsak a kombinált edzés pergett gyorsan, hanem a játé­kosok lába is. Volentik megkö­vetelte, hogy a vágtákat a le­hető leggyorsabban végezzék. — Gyorsabban pörögjön a lá­batok, szaporábban mozogjatok! — pattogott az edző hangja. A játékosok nagyon igyekez­tek, patakzott is,róluk a verej­ték. A labdás gyakorlatok során­­feltűnt, hogy Faragó lábbal is milyen ügyesen kezeli a labdát. Mindkét lábán táncoltatta, akár­csak a mezőnyjátékosok. Ott ült a kiapadón Baróti La­jos mellett Sós Károly edző is, aki az ET megbízásából ellen­őrizte az edzés lefolyását. Kis notesz volt a kezében, szorgal­masan jegyzetelt. Delet haran­goztak, amikor a csatárok ost­rom alá vették Faragó kapuját. Közel két órája tartott már az edzés, amikor a játékosok bevo­nultak az öltözőbe. Megkérdeztük Sós Károlyt: mit tapasztalt? — Tetszett az edzés — felelte. — Változatos volt, jól átmoz­­gatta a játékosokat. Frissen mo­zogtak, látszik, hogy jó erőben vannak. A mai edzés megterhe­lése nagyobb volt, mint a teg­napié, s megfelelt a kombinált edzés követelményeinek. Ebéd után pihentek a fiúk. Néhányan barangoltak a Szabad­ság-hegyen, mások a Vörös Csil­lag-szálló kényelmes társalgdjá­ban tánclemezeket hallgattak, olvastak, sakkoztak. Albert Flórián a rádió mellett ücsörgött. Elmerülten hallgatta a zenét. Orosz Pali a lemezek válogatásában segédkezett. Az összekötő arcán még mindig látszik Hruska durvaságának nyoma. Kékes-zöld karika övezi az egyik szeme alját. Sok mindenről szó esik, még a szövetségi kapitány kalandjáról is. Bárót­ Lajos kedden elutazott Vitkovicébe. Késő este szállt ki a vonatból. Úgy gondolta, nem fontos mindenkinek tudnia, hogy megfigyelőként végignézi a csehszlovákok utolsó edzőmér­kőzését, s ezért „Inkognitóba­n akart megjelenni. De mit tesz a sors, az első ember, akit né­metül megszólított, a csehszlo­vák olimpiai válogatott orvosa volt, így aztán a kapitány nem tudta titokban tartani érkezé­sét.., j ; '• ,J__ JKKAL A derű, a tréfa és a komoly szó váltogatta egymást. Göröcs nagyszerű gráci játéka még most is beszédtéma. A szakvezetők és a játékosok­ is azt mondják: ellenállhatatlanul száguldozott az osztrákok ellen. — Ideje már, hogy jól játsz­­szak, a klub­mérkőzéseken ugyanis ezidáig még nem na­gyon ment — magyarázta Gö­röcs. — S vajon miért nem? — Az idénykezdet előtt kivet­ték a mandulámat, hirtelen há­rom kilót híztam, s csak későn kapcsolódhattam az alapozó ed­zésekbe. Nem értem utol ma­gam, nem volt megfelelő az erőnlétem. Grác előtt már jobb kondícióban éreztem magam, s úgy gondolom, jobban is ját­szottam. Persze lehet, hogy eb­ben része volt annak is, hogy az osztrákok nem vigyáztak túlsá­gosan rám. Ha a szurkolók nem zavarnak bekiabálásokkal, akkor bizonyára a Dózsában is jobb teljesítményre leszek képes. Rákosi megtoldotta Göröcs szavait: — Göröcs valóban nagyszerűen játszott. Bezzeg én nem. Túlsá­gosan ideges voltam, hiába nagy volt a­­ tét. Egy-két sikertelen próbálkozás után nem mertem egyénileg vállalkozni, nem ját­szottam megszokott játékomat, könnyű volt kikapcsolni. A 4:0 némileg megnyugtatott, s remé­lem, Brnóban én is több hasz­nára leszek a csapatnak. Délután, 4 óra előtt Volentik kiadta a jelszót: — Indulás! És néhány perccel később a társasgépkocsi ismét a város szívébe vitte a játékosokat. De most nem edzésre, hanem mozi­ba mentek. A szórakozás, a ki­­kapcsolódás is felkészülésüket szolgálja. Este vacsora után sétát tettek, aztán felmentek szobáikba. Bizonyára mélyen aludtak már, amikor Baróti Lajos és Volen­tik Béla a jegyzetfüzet, fölé hajolt. Nem nehéz kitalálni, miről beszélgettek: a csehszlovákok elleni mérkőzésről. A szövet­ségi kapitány beszámolt az edző­nek a Vitkovicében szerzett tapasztalatairól. Sokáig beszélgettek. Amikor felálltak az­­asztal mellől, Baróti még megjegyezte: — Nagyon nehéz mérkőzés lesz... De én bízom a fiúk­ban! ... — Én is! — vágta rá Volentik. S kezet ráztak. Németh Gyula Szombaton fél 3 órakor ÜGETŐ Vasárnap fél 1 órakor GALOPP Hétfőn 2 órakor • _ ___ ÜGETŐ Felszabadulási emlékverseny A magyarokról Az alkalmi Az esélyesek jósok már ----------------------- jóideje elhin­tették „csalhatatlan" vélemé­nyüket, s Európa-szerte kikiál­tották a magyar asztalitenisze­zőket elsőszámú esélyeseknek. Nyilatkozataikban kijelentették, hogy a zágrábi asztalitenisz Európa-bajnokság hét számának több mint hetven százalékát a mieink fogják megnyerni. A jó­sok ezúttal hozzáértő szakembe­rek, olyanok, akik már évtize­dek óta részvevői, vagy nézői a nagy asztalitenisz-versenyek­nek. El kellene hát fogadnunk a Jósok hízelgő véleményét? Csak megfelelő kritikával. Mert igaz, tagadhatatlan tény, hogy a magyar asztaliteniszezők Európában nagyszerű eredmé­nyeket értek el, jelen pillanat­ban a legjobbak közé sorolha­tók, technikájuk kiemelkedik a mezőnyből, rutinjuk egyenér­tékű a többiekével. Ám néhány tényről kár lenne megfeledkezni, s az eddig elért eredmények bűvöletében nem szabad figyelmen kívül hagyni a balsikereket sem.­­ A balsikerek nem új út j­elen­tkeznek az ———1 európai ranglistán. Jelenleg ugyanolyan szilárd­ a helyünk, mint eddig volt. Kimu­tatható kudarc a kínaiak és a japánok ellen ért bennünket. De most nem erről van szó. Az új útról kell beszélni, amelyet lényegében a figyelmez­tető vereségek óta járunk, vagy akarunk járni több-kevesebb sikerrel. Az új útra való lépés — jelen esetben a támadóstílus átvételéről van szó — nem tör­tént zökkenők nélkül. Legjobb férfi játékosunk, Berczik Zoltán is kissé későn kezdett támadó felfogásban játszani. Az őt kö­vető fiatalok természetesen még később. A dortmundi világbaj­nokság után sokan még arról beszéltek, hogy jó a japánok és a kínaiak játékfelfogása, eredményes is, de nem szép. Az igazi asztaliteniszt mi játsszuk, kár lenne ezzel szakítani. Hogy mégis szakítanunk kellett az el­avult módszerekkel — ezt né­hány játékosunk józan ítélőké­pességének köszönhetjük. Meg­értették, hogy saját jövőjük, s a magyar asztaliteniszsport jö­vője érdekében új utakat kell keresniök. És nem egyszerűen másolásról volt szó, hanem való­ban útkeresésről. Mert termé­szetes, hogy a tollszárfogásos játékosok stílusa nem felelhet meg a mieinknek. Vajon sikerült megtalálni az új utat? Még nem. Jelenleg se csak a kutatásnál tartunk. Eb­ben a kutatómunkában igen sok az ötletszerűség, s jóval keve­sebb a tudományos megalapo­zottság. Ezért fordul elő mos­tanában, hogy versenyzőink egy része ugyanazon a versenyen is különbözőképpen játszik. Ter­mészetesen ez az eredmények­ben is megmutatkozik. A jósok, akiknek kevesebb a felelősségük, ezt figyelmen kí­vül hagyhatják, de nekünk szá­molnunk kell vele. . . . Mar­jonehany Az Utánpótlás éve beszéd­­----------------------- téma a fel­törekvő fiatalok problémája. Egy-egy nag­y verseny előtt igen sokan felteszik a kérdést: Hol vannak a fiatalok? Nos, ha az olvasóközönség most átnézi az EB-re utazók névsorát, Új névvel nemigen találkozik. Tehát a régi kérdés újra idő­szerű. Hol vannak a fiatalok?-­ Nincsenek tehetségek? - De igen, vannak új, tehet­­­­séges fiatalok. Csatasorba állí­­­tásuk lassan már elkerülhetet­­­ len. Hosszú ideig azonban nemi tudtak betörni az élvonalba. s;? így nem volt lehetőségük a'.: megfelelő és szükséges rutin.. megszerzésére. Gyér nemzetközi*: tapasztalatuk kevés sikerre! £ kecsegtetne olyan Európa .* bajnokságon, amelyen jobbára*: rutinos, nagy nemzetközi tapasz •• talattal rendelkező versenyzők £ indulnak. Kicsit előbb kellett volna pró­­ bálkozni, hogy most a sikerek.? kockáztatása nélkül állhassunk*: elő az új fiatalokkal. | ' Azt jelentenék tehát* Bizalom a fentiek, hogy nem.: ------------- reménykedünk az.. EB-re utazó játékosok sikeré-*:­­ben? Erről szó sincs. Állítjuk,*' hogy női és férfi versenyzőink;:! jóképességű játékosok, nagy-..­­szerű eredmények elérésére ké-*í­pesek. Képesek arra is, hogy;:' valóra váltsák az alkalmi jósok.? jövendölését. Helytelen lenne azonban hall-Ij­gatni a problémákról. És hiba*! lenne tudomásul nem venni az* ellenfelet, akik szintén mindent?? megtettek a jó szereplésért... Megismerkedhetünk majd a ro-* mánok és a csehszlovákok fiata­­? lítási kísérleteivel, meggyőződ­? hetünk a szovjet játékosok fej­­­lő­déséről. Megtudjuk, hogy­? mennyit lépett előre az európai;? asztaliteniszsport a legutóbbi.: EB, s a dortmundi világbajnok *­ság óta. ;? ■ Jó lenne, ha győzelmi érmék­ü*­­kel térnének haza versenyzőink*! a nagy seregszemléről. És jó­? lenne, ha szakvezetőink értékes*? tapasztalatokat gyűjtenének. •! Mert várják itthon — a fiata­l?­lók. .?; Lakatos György JEGYZETEK­­; AZ ASZTALITENISZ EB ELŐTT ; *­­ Berczik Zoltán Varsói tapasztalatok ,fü Hazaérkeztek kardvívóink Varsóból. Kissé fárad­tak­ voltak a versenytől, az utazástól és még mindig V -1 a döntő hatása alatt, egyre csak arról beszéltek,­­A CJ i­­ milyen izgalmas, milyen nagy küzdelem volt. Egye­lj­­dül Pézsa szorította magához boldogan a legjobb egyéni eredményt elért vívónak kiírt táskarádiót a Lengyel Vívószövetség tiszteletdíját. Ez bizony min­denképpen értékes díj, mert a Varsóban összegyűlt mezőnyben a legtöbb győzelmet elérni nem kis teljesítmény. Kü­lönösen egy fiatal versenyzőnek, akit most, életében először állí­tottak ilyen nagy feladat elé. ~ Az eredmény ~ sajnos » nem a legjobban alakult a mi szent­­pontunkból — mondta Palócz Endre, a csapat vezetője. — Csa­patunk egy kivételével valameny­­nyi ellenfelét biztosan, úgyszólván küzdelem nélkül győzte le, csupán a lengyelek első csapatával szem­ben maradt alul néhány találattal. És ez az egy kihagyás elég volt az első hely elvesztéséhez azzal a lengyel első csapattal szemben, amely három ellenfelét is csak találataránnyal győzte le. Íme az újabb példa arra, hogy még a csapatversenyen is döntő jelentő­sége lehet minden egyes találat­nak. — Milyen tapasztalatokat szűr­hetünk le a kardvívók nagy var­sói seregszemléje után? ■— Elsősorban újból meg kell ál­lapítanunk, milyen nagy népsze­rűségnek örvend Lengyelország­ban a vívás. Az első két napon mintegy 3000 néző szurkolta végig a küzdelmeket. Ez a szám a va­sárnap esti döntőre már 5000 fölé emelkedett, holott a lengyel lapok korántsem ítélték biztatónak a ki­látásokat. Általában arról írtak, hogy a lengyel vívók közül töb­ben még nemrég sérültek voltak és az időpont is korai, a felkészü­lés szempontjából. Ezért a hazai csapatnak nem adtak győzelmi esélyt inkább azt írták, örülni kell, ha a magyarok ellen tisztes eredményt érnek majd el. Hogy végül mégis lengyel győzelem szü­letett, abban a hazai közönség lel­kes szurkolásának oroszlánrésze volt.­­ A magyar csapat teljesítmé­nyét elemezve, elsősorban Pézsa és Horváth vívását kell kiemelni. Horváth végig egyenletes, jó for­mában vívott. A tőle megszokott megbízható módon versenyzett, egyetlen kihagyás nélkül. Pézsa kitűnő vívása a verseny nagy és kellemes meglepetése. Maradékta­lanul megállta a helyét. Különösen nagy nyugalma és jó küzdőszel­leme mutatkozott meg. Nem volt számára elveszett mérkőzés, elve­szett csörte. Teljesítményével ki­vívta a külföldi szakértők elisme­rését is. Delneky formája a ver­seny folyamán állandóan felfelé ívelt, különösen az olaszok ellen vívott kitűnően. Bakonyi vívása is jó benyomást keltett, ezúttal meggondoltabb, higgadtabb volt a szokottnál, viszont Szerencsés és főként Mendelényi korántsem nyútotta azt, amit tőle vártunk. A döntő mérkőzésen egy-egy ítélet­től elkedvtelenedve szárnyaszeget­­ten, csüggedten vívtak, hiányzott belőlük az a küzdőszellem, amely a csapat másik két tagjának, Pé­­zsának és Horváthnak vívását jel­lemezte.­­ A többi csapat közül elsősor­ban a franciák kitűnő vívása tűnt fel. Igen jól felkészült, egységes csapat, nincs gyenge pontja. Kis szerencsével, jobb helyen végez­hetett volna — És a szovjet vívók? — A szovjet kardvivók még nin- ♦♦♦ csenek formában. Nem voltak * olyan biztosak, mint ahogy tőlük *­ megszoktuk, de rájuk is az egy­ * séges, kiegyensúlyozott erőviszo-* nyok jellemzők. Az NSZK legjobb*­* kardvívója nem vett részt a hatos­ tornán, a németeknek még nehéz ez a mezőny. A kétségkívül tehet­* séges fiatal csapat még nem érett­­­ meg az ilyen nagy erőpróbán való* sikeres szereplésre. Feltűnően * gyenge teljesítményt nyújtottak* az olaszok. Calarese és a két Nar-X duzzi-fivér nélkül vettek részt a% versenyen, teljesítményük meg*** sem közelíti a múlt évi szintet. A* felkészülés egészen kezdeti stá- * diumában vannak még. Utolsó-* nak említem vendéglátóinkat. A *­* második lengyel csapatnak a ver-% senyben való szerepeltetése ellen­ a Magyar Vivószövetség már ko­­rábban kifogással élt, mivel a ver-*r seny realitását zavarja. Ez évben* a lengyelek ennek a kívánságnak* már nem tudtak eleget tenni, de­­ jövőre már elfogadják álláspont­­unkat. A lengyel kardvívók, * mind az első, mind a második­­ csapat tagjai, véleményem szerint, * meg sem közelítik múlt évi form­á- * jukat. Ennek magyarázata szerín-* tűk elsősorban az, hogy a csapat* több tagja hosszabb időn keresz-X tül sérült volt és nemrég kezdte X csak a felkészülést. De hiányolják.♦« a központilag irányított edzéseket* is. Egyelőre minden vívó saját ed­* zője irányításával készül, közös* munkaterv nélkül. A hatos tornán* aratott győzelmet ezúttal főként* lelkesedésükkel vívták ki. * — Végeredményben tehát elé-t;!­gedett a magyar csapattal? * — Ha tekintetbe veszem, hogy * ellenfeleink az olaszok kivételé­* vel legerősebb csapatukat vonul-­ tatták fel, a mi csapatunkból pe-* dig Kárpáti, Kovács és Gerevich * is hiányzott, azt kell mondanom, * hogy elégedett vagyok. Ez az ál-* talánosítás azonban nem lenne* igazságos. A helyzet ugyanis az, *,] hogy a csapatnak csak egyik ré-% szével lehetek elégedett, a másik* részével viszont, mint már mond­* tant is, aligha ... Mindenesetre X még van idő javítani, akár már a* következő erőpróbán, Novarában, * ahol csapat- és­ egyéni verseny is X lesz. A két verseny — a varsói és a­* novarai — együttes eredményét* összevetve még tisztább képet kap- !♦, hatunk majd olimpiai kilátásain-* kat illetően. Különösen érdekel majd Pézsa novarai szereplése. A X magam részéről megvagyok ele** gedve — ha nem is a végered-* ménnyel —*, de a csapat nagy ré- X szének teljesítményével. Reméljük, hogy ha kicsit fáj­dal- * mas tanulság árán is, de értékes... tapasztalatokat gyűjtött csapatunk* Varsóban. És reméljük, hogy az’:' elkövetkezendő nagy erőpróbákon X sikerrel hasznosítják majd vívóink* ezeket a tapasztalatokat. * EM. Y 56 000 munkaóra Ennyi társadalmi munkaórát dolgoztak az elmúlt évben a XI. kerületi KISZ-fiatalok. A legtöbb időt a Kosztolányi De­zső téri Bartók Színpad építé­sére és a Feneketlen tó­ kör­nyékének parkosítására for­dították. Olyan munkát végeze­tek, amelyre méltán lehetnek büszkék nemcsak ők, hanem az egész kerület, sőt, maga a főváros is. A KISZ-fiatalok azonban ebben az évben sem akarnak tétlenkedni Új munkalehető­ség után kutattak és meg is találták. A Tatai úton minden igényt kielégítő sporttelep épí­tését tervezik az ötéves terv keretében, s a kerületi fiata­lok már ebben az évben hozzá akarnak látni a munkához. Úgy tervezik, hogy ebben az évben is legalább 56 000 mun­kaórát dolgoznak, hogy minél jobban megkönnyítsék a hiva­tásos építők munkáját. S hogy a fiatalok társadalmi munkája mit ér azt a tündér­kertté varázsolt Kosztolányi Dezső téren is le lehet mérni. Mibe kerül ? ! Sokszor halljuk a panaszt,­­hogy egyik-másik egyesület ha­talmas összeget kénytelen pálya­­,és terembénként kifizetni. E­­sportegyesületek vezetői gyakran­­úgy érzik, hogy indokolatlanul ■sok pénzt kérnek el tőlük, mert­­a pálya- és terem­bérek nem egy­ségesek. Helyes lenne ezt a mu­lasztást pótolni, mert akkor a pá­lyával rendelkező szervek sem ■ lennének kitéve a méltatlan gya­■ n­isítgatásnak,­­ a pályabérlőket ■sem, érhetnék kellemetlen megle-­­ pe­tések. , 38 középiskolás csapat­ ­ Veszprém megyében megkez­dődtek az idei középiskolás ko­sárlabda-, röplabda-, kézilabda­és labdarúgó-bajnokság küzdel­mei. A négy sportág bajnoksá­gában 24 férfi és 14 női csapat indul. Az egyesületekbe igazolt iskolásoknak a csapatokból való kimaradása tehát nem csökken­tette a bajnokság iránti érdek­lődést. A mérkőzések színvonala ugyan csökkent valamit, de ezért bőven kárpótol az a körül­mény, hogy olyanok is bekap­csolódtak a bajnoki küzdelmek­be, akiknek eddig erre lehető­ségük nem volt. Tömegverseny a Tabánban Érdekes verseny színhelye le©a péntekem délután a­ tabáni domboldal. Itt rendezi az V. kerü­leti ISB hagyományos tavaszi mezei futóverse- • • nyét, amelyen a­­ nevezések szerint JT­­SP több mint ezren fu­­t­A indulnak. /­­ A szép helyen­­ megrendezésre ke­rülő verseny bizo­nyára nagy érdeklődést kelt majd és jelentősen hozzájárul az atlé­tika további népszerűsítéséhez. Pályaépítési mozgalom Baranyában A komlói testnevelési munka­közösség az egész megyére kiter­jedő létesítmény-építési mozgal­mat indított el, amelynek az a célja, hogy ellássa az iskolákat a legszükségesebb sportlétesítmé­nyekkel. A mozgalom eddig is nagy­szerű eredményeket hozott. Két labdarúgó­pálya, egy tornaterem, hat tornaszoba, tizenöt kézilabda­­pálya, három kosár­labda­pálya, három futópálya, hat má­szóállvány és huszonöt ugró­gödör épült eddig a Baranya megyei iskolák mellett, csaknem kizárólag társadalmi munkában. További eredményeket kívá­nnunk az okos kezdeményezés ki­bővítésében.­ ­ Nőnap az íjászoknál • Az íjászszövetségben érdekes­­ megbeszélésre készülnek. Azt •tervezik, hogy megvitatják a női íjászsport problémáit. A meg­­­­beszélés során az egy­­­begyűlt íjászt tök meg­ . . hallgatják Springer Fe­­­renc főtitkárnak, a vi­. JDL^ja­lágbajnokságon részt­­ vett magyar csapat 1 i f\ 1 technikai vezetőjének f'jlN/ beszámolóját a VB kü&* ' ij­­­delmeiről. Szó lesz a ipt női válogatott és az ' ti utánpótlás problémái* ll ^ i?ól, az edzések szín­vonalának emeléséről , és a versenyekről. Az , íjászszövetség­ben a nők igen­­aktívan dolgoznak, példamutató munkájukkal mindenki elége­­­­dett. Olimpiai délután Jól sikerült olimpiai dél­utánt rendezett az OSC a Se­­­bészeti klinika tantermében. Az olimpiák történetéről és versenyzői pályafutásának él­­­­ményeiről Temes Judit dr., olimpiai bajnok tartott érde­kes és színvonalas előadást. A műsor további részében az OSC tornaszakosztálya tartott bemutatót, amelynek kereté­ben ismertetésre került az olimpiai jelvényszerző ver­seny tornagyakorlatának anyaga. Az ügyes kezdemé­nyezést helyes lenne más, tor­naszakosztállyal rendelkező sportkörökben is követni. Péntek, 1960. április 1. 3

Next