Népsport, 1960. április (16. évfolyam, 66-86. szám)
1960-04-01 / 66. szám
A II. őszi-téli spartakiád döntője Ünnepett a magyar falvak sportélete, öt hónapig tartó versenysorozat, sok-sok edzés és verseny, győzelem és vereség, öröm és bánat után döntőjéhez érkezett az őszi-téli spartakiád. Három napig falusi sportolók zajától lesz hangos a fővárosban a Sportcsarnok. Másodszor találkoznak a koratavasz rügyet fakasztó napjain az 1959—60. évi spartakiáddöntőn a hosszú versenysorozat legjobb asztaliteniszezői és sakkozói. Az alig, tízéves spartakiádmozgalom ezzel a találkozóval újabb nevezetes dátumhoz érkezett. Amikor 1958-ban az Országos Ifjúsági Sport Bizottság első ízben kiírta az őszi-téli versenyeket, több volt a kétkedő, mint a bizakodó. „Jó, jó — mondták az előbbiek —, ha most már van is kultúrház, számtalan új iskola is épült, tehát hasonlíthatatlanul jobbak a lehetőségek falun is téli versenyek rendezésére, mégsem fog a falusi fiatalság télen sportolni, mert nem szeret (!) ilyenkor versenyezni, s különben is: télen szervezni nem lehet úgy, mint nyáron.” Nos, a bizakodók, az OISB, a KISZ-bizottságok és a TST-k, a falvak százainak KISZ-alapszervezetei, sok-sok nevelő, sok sportkör és még több társadalmi aktíva, ezer és tízezer falusi fiatal és öreg, férfi és nő az idén már másodszor bizonygatta, hogy nem a kétkedőknek, hanem azoknak van igazuk, akik bíztak a falvak sportszerető fiatalságában. Akik tudták, hogy a lehetőségek megteremtése után csak a falusi fiatalokon múlik: lesz-e sportélet, méghozzá virágzó sportélet télen is a községekben. S a lehetőségeket igen sok (de még mindig nem elég) helységben már megteremtették. Segített a TST, a tanács, a tsz, a helyi sportkör és esténként a kultúrházban vagy az iskolában (nem pedig, a füsttől sötét kocsmában) gyűltek össze a fiatalok. Pattogtak a pingpong-labdák a zöld asztalon, egy másik helyiségben pedig a különböző kezdési formákat, vezércseles megoldásokat próbálgatták a sakkozók, hogy sikerre vigyék községük színeit a járási, a megyei versenyen .. . A bizakodóknak már másodszor sikerült legyőzniük a kétkedőket, s a végső győzelem kimenetele felől egy pillanatig sem lehetünk kétségben. Az új aratott győzelmet a régin, a maradin, . ..ezen végeredményben nincs is semmi csodálkozni való. Az idei versenyek szép sikerrel végződtek. Ezt bizonyítja a részvevők nagy száma, s ezt bizonyítják általában a megyei spartakiádok színvonalas versenyei. Sok ezer falusi dolgozó ismerkedett meg télen a sport örömeivel, s azok, akik a kultúrteremben megszerették a sportot, a szép tavaszi napokon minden bizonnyal szívesen keresik majd fel a sportpálya gyepét is, hogy atlétizálással, röplabdázással, tornával stb. tegyék még edzettebbé testüket, ellenállóbbá szervezetüket. Jó előjelnek tekinthető a nyári spartakiádok és a jövő évi III. őszi-téli spartakiád előtt a most lezajlott községi, járási és megyei tél spartakiád-versenyek részvevőinek nagy száma. Egyes megyékben megkétszereződött, sőt akad olyan is, amelyikben megháromszorozódott a részvevők száma. S ami a legörvendetesebb: rengeteg olyan nő indult el a versenyeken, aki pár évvel ezelőtt még legfeljebb hírből ismerte a sportot. És a versenyek női „szereplői" nem egyedül jöttek: hozták barátnőiket, pajtásaikat, s ez külön nyeresége a falusi sportmozgalomnak, hiszen ezek a „szurkolók” félig-meddig máris a falusi sportmozgalom aktivistáivá váltak. Örömmel tölthet el mindnyájunkat az őszi-téli spartakiád sikere, az eredmények fénye azonban egyáltalán nem vakíthat el bennünket. A versenyeken előfordult hiányosságok eltüntetése közös ügyünk az ősszel sorra kerülő III. őszi-téli spartakiádok előtt. Ezek a hiányosságok azonban könnyen kiküszöbölhetők, különösen akkor, ha a versenyek szervezésében előbbre lépünk, s a versenyek rendezésén javítunk. Mit várunk az őszi-téli spartakiád-döntő több mint három és félszáz részvevőjétől? Lelkes, sportszerű küzdőszellemet, fegyelmezett magatartást, hazitársiasságot. Ha ez meglesz, a többi már magától jön. Ennek a gondolatnak a jegyében üdvözöljük a főváros többszáz főnyi falusi sportoló-vendégeit. Nagy József EGY NAP A 38-as villamos peronjáról kb.jolt egy fiatalember, s a Hungária úti MTK-pályára mutatva lázas izgalommal így szólt társához: — Te! Fociznak! Méghozzá piros mezesek. Alighanem a válogatott játékosok!... Gyere gyorsan... Még csak fékezett a villamos az Asztalos Sándor úti megálló előtt, amikor már leugrottak, s szaladtak a pálya felé. A játéktéren az olimpiai válogatott keret tagjai tartottak edzést. Csütörtök délelőtt volt. Nem tátongott üresen a nézőtér, néhány járókelőt becsalogatott a labda tompa puffogása. Volt mit nézniök, jól szórakoztak. Egyikük mindjárt számba is vette a játékosokat és megállapította, hogy ketten hiányoznak. Valóban, Albert és Sátori nem volt azok között, akik Volentik Béla irányításával nagy kedvvel, szorgalmasan végezték a labdás bemelegítést. Később Albert és Sátori is megérkezett. De nem vetkőztek le, hanem a salakról nézték társaikat. — Sajnos, csonthártyagyulladásom van, nagyon érzékeny a lábam, s elrugaszkodáskor szúró fájdalmat érzek — mondta Albert Flórián. — Én pedig Csepelen rúgást kaptam a bal lábfejemre — magyarázta Sátori Imre. — Mindketten a Sportorvosi Intézetből jövünk, kezelésen voltunk. — Brnóban azonban mi is ott leszünk a pályán — jelentette ki a középcsatár, Sátori pedig nyomban bólintott rá. A pályán közben nemcsak a kombinált edzés pergett gyorsan, hanem a játékosok lába is. Volentik megkövetelte, hogy a vágtákat a lehető leggyorsabban végezzék. — Gyorsabban pörögjön a lábatok, szaporábban mozogjatok! — pattogott az edző hangja. A játékosok nagyon igyekeztek, patakzott is,róluk a verejték. A labdás gyakorlatok soránfeltűnt, hogy Faragó lábbal is milyen ügyesen kezeli a labdát. Mindkét lábán táncoltatta, akárcsak a mezőnyjátékosok. Ott ült a kiapadón Baróti Lajos mellett Sós Károly edző is, aki az ET megbízásából ellenőrizte az edzés lefolyását. Kis notesz volt a kezében, szorgalmasan jegyzetelt. Delet harangoztak, amikor a csatárok ostrom alá vették Faragó kapuját. Közel két órája tartott már az edzés, amikor a játékosok bevonultak az öltözőbe. Megkérdeztük Sós Károlyt: mit tapasztalt? — Tetszett az edzés — felelte. — Változatos volt, jól átmozgatta a játékosokat. Frissen mozogtak, látszik, hogy jó erőben vannak. A mai edzés megterhelése nagyobb volt, mint a tegnapié, s megfelelt a kombinált edzés követelményeinek. Ebéd után pihentek a fiúk. Néhányan barangoltak a Szabadság-hegyen, mások a Vörös Csillag-szálló kényelmes társalgdjában tánclemezeket hallgattak, olvastak, sakkoztak. Albert Flórián a rádió mellett ücsörgött. Elmerülten hallgatta a zenét. Orosz Pali a lemezek válogatásában segédkezett. Az összekötő arcán még mindig látszik Hruska durvaságának nyoma. Kékes-zöld karika övezi az egyik szeme alját. Sok mindenről szó esik, még a szövetségi kapitány kalandjáról is. Bárót Lajos kedden elutazott Vitkovicébe. Késő este szállt ki a vonatból. Úgy gondolta, nem fontos mindenkinek tudnia, hogy megfigyelőként végignézi a csehszlovákok utolsó edzőmérkőzését, s ezért „Inkognitóban akart megjelenni. De mit tesz a sors, az első ember, akit németül megszólított, a csehszlovák olimpiai válogatott orvosa volt, így aztán a kapitány nem tudta titokban tartani érkezését.., j ; '• ,J__ JKKAL A derű, a tréfa és a komoly szó váltogatta egymást. Göröcs nagyszerű gráci játéka még most is beszédtéma. A szakvezetők és a játékosok is azt mondják: ellenállhatatlanul száguldozott az osztrákok ellen. — Ideje már, hogy jól játszszak, a klubmérkőzéseken ugyanis ezidáig még nem nagyon ment — magyarázta Göröcs. — S vajon miért nem? — Az idénykezdet előtt kivették a mandulámat, hirtelen három kilót híztam, s csak későn kapcsolódhattam az alapozó edzésekbe. Nem értem utol magam, nem volt megfelelő az erőnlétem. Grác előtt már jobb kondícióban éreztem magam, s úgy gondolom, jobban is játszottam. Persze lehet, hogy ebben része volt annak is, hogy az osztrákok nem vigyáztak túlságosan rám. Ha a szurkolók nem zavarnak bekiabálásokkal, akkor bizonyára a Dózsában is jobb teljesítményre leszek képes. Rákosi megtoldotta Göröcs szavait: — Göröcs valóban nagyszerűen játszott. Bezzeg én nem. Túlságosan ideges voltam, hiába nagy volt a tét. Egy-két sikertelen próbálkozás után nem mertem egyénileg vállalkozni, nem játszottam megszokott játékomat, könnyű volt kikapcsolni. A 4:0 némileg megnyugtatott, s remélem, Brnóban én is több hasznára leszek a csapatnak. Délután, 4 óra előtt Volentik kiadta a jelszót: — Indulás! És néhány perccel később a társasgépkocsi ismét a város szívébe vitte a játékosokat. De most nem edzésre, hanem moziba mentek. A szórakozás, a kikapcsolódás is felkészülésüket szolgálja. Este vacsora után sétát tettek, aztán felmentek szobáikba. Bizonyára mélyen aludtak már, amikor Baróti Lajos és Volentik Béla a jegyzetfüzet, fölé hajolt. Nem nehéz kitalálni, miről beszélgettek: a csehszlovákok elleni mérkőzésről. A szövetségi kapitány beszámolt az edzőnek a Vitkovicében szerzett tapasztalatairól. Sokáig beszélgettek. Amikor felálltak azasztal mellől, Baróti még megjegyezte: — Nagyon nehéz mérkőzés lesz... De én bízom a fiúkban! ... — Én is! — vágta rá Volentik. S kezet ráztak. Németh Gyula Szombaton fél 3 órakor ÜGETŐ Vasárnap fél 1 órakor GALOPP Hétfőn 2 órakor • _ ___ ÜGETŐ Felszabadulási emlékverseny A magyarokról Az alkalmi Az esélyesek jósok már ----------------------- jóideje elhintették „csalhatatlan" véleményüket, s Európa-szerte kikiáltották a magyar asztaliteniszezőket elsőszámú esélyeseknek. Nyilatkozataikban kijelentették, hogy a zágrábi asztalitenisz Európa-bajnokság hét számának több mint hetven százalékát a mieink fogják megnyerni. A jósok ezúttal hozzáértő szakemberek, olyanok, akik már évtizedek óta részvevői, vagy nézői a nagy asztalitenisz-versenyeknek. El kellene hát fogadnunk a Jósok hízelgő véleményét? Csak megfelelő kritikával. Mert igaz, tagadhatatlan tény, hogy a magyar asztaliteniszezők Európában nagyszerű eredményeket értek el, jelen pillanatban a legjobbak közé sorolhatók, technikájuk kiemelkedik a mezőnyből, rutinjuk egyenértékű a többiekével. Ám néhány tényről kár lenne megfeledkezni, s az eddig elért eredmények bűvöletében nem szabad figyelmen kívül hagyni a balsikereket sem. A balsikerek nem új út jelentkeznek az ———1 európai ranglistán. Jelenleg ugyanolyan szilárd a helyünk, mint eddig volt. Kimutatható kudarc a kínaiak és a japánok ellen ért bennünket. De most nem erről van szó. Az új útról kell beszélni, amelyet lényegében a figyelmeztető vereségek óta járunk, vagy akarunk járni több-kevesebb sikerrel. Az új útra való lépés — jelen esetben a támadóstílus átvételéről van szó — nem történt zökkenők nélkül. Legjobb férfi játékosunk, Berczik Zoltán is kissé későn kezdett támadó felfogásban játszani. Az őt követő fiatalok természetesen még később. A dortmundi világbajnokság után sokan még arról beszéltek, hogy jó a japánok és a kínaiak játékfelfogása, eredményes is, de nem szép. Az igazi asztaliteniszt mi játsszuk, kár lenne ezzel szakítani. Hogy mégis szakítanunk kellett az elavult módszerekkel — ezt néhány játékosunk józan ítélőképességének köszönhetjük. Megértették, hogy saját jövőjük, s a magyar asztaliteniszsport jövője érdekében új utakat kell keresniök. És nem egyszerűen másolásról volt szó, hanem valóban útkeresésről. Mert természetes, hogy a tollszárfogásos játékosok stílusa nem felelhet meg a mieinknek. Vajon sikerült megtalálni az új utat? Még nem. Jelenleg se csak a kutatásnál tartunk. Ebben a kutatómunkában igen sok az ötletszerűség, s jóval kevesebb a tudományos megalapozottság. Ezért fordul elő mostanában, hogy versenyzőink egy része ugyanazon a versenyen is különbözőképpen játszik. Természetesen ez az eredményekben is megmutatkozik. A jósok, akiknek kevesebb a felelősségük, ezt figyelmen kívül hagyhatják, de nekünk számolnunk kell vele. . . . Marjonehany Az Utánpótlás éve beszéd----------------------- téma a feltörekvő fiatalok problémája. Egy-egy nagy verseny előtt igen sokan felteszik a kérdést: Hol vannak a fiatalok? Nos, ha az olvasóközönség most átnézi az EB-re utazók névsorát, Új névvel nemigen találkozik. Tehát a régi kérdés újra időszerű. Hol vannak a fiatalok?- Nincsenek tehetségek? - De igen, vannak új, tehetséges fiatalok. Csatasorba állításuk lassan már elkerülhetet len. Hosszú ideig azonban nemi tudtak betörni az élvonalba. s;? így nem volt lehetőségük a'.: megfelelő és szükséges rutin.. megszerzésére. Gyér nemzetközi*: tapasztalatuk kevés sikerre! £ kecsegtetne olyan Európa .* bajnokságon, amelyen jobbára*: rutinos, nagy nemzetközi tapasz •• talattal rendelkező versenyzők £ indulnak. Kicsit előbb kellett volna pró bálkozni, hogy most a sikerek.? kockáztatása nélkül állhassunk*: elő az új fiatalokkal. | ' Azt jelentenék tehát* Bizalom a fentiek, hogy nem.: ------------- reménykedünk az.. EB-re utazó játékosok sikeré-*:ben? Erről szó sincs. Állítjuk,*' hogy női és férfi versenyzőink;:! jóképességű játékosok, nagy-..szerű eredmények elérésére ké-*ípesek. Képesek arra is, hogy;:' valóra váltsák az alkalmi jósok.? jövendölését. Helytelen lenne azonban hall-Ijgatni a problémákról. És hiba*! lenne tudomásul nem venni az* ellenfelet, akik szintén mindent?? megtettek a jó szereplésért... Megismerkedhetünk majd a ro-* mánok és a csehszlovákok fiata? lítási kísérleteivel, meggyőződ? hetünk a szovjet játékosok fejlődéséről. Megtudjuk, hogy? mennyit lépett előre az európai;? asztaliteniszsport a legutóbbi.: EB, s a dortmundi világbajnok *ság óta. ;? ■ Jó lenne, ha győzelmi érmékü*kel térnének haza versenyzőink*! a nagy seregszemléről. És jó? lenne, ha szakvezetőink értékes*? tapasztalatokat gyűjtenének. •! Mert várják itthon — a fiatal?lók. .?; Lakatos György JEGYZETEK; AZ ASZTALITENISZ EB ELŐTT ; * Berczik Zoltán Varsói tapasztalatok ,fü Hazaérkeztek kardvívóink Varsóból. Kissé fáradtak voltak a versenytől, az utazástól és még mindig V -1 a döntő hatása alatt, egyre csak arról beszéltek,A CJ i milyen izgalmas, milyen nagy küzdelem volt. Egyeljdül Pézsa szorította magához boldogan a legjobb egyéni eredményt elért vívónak kiírt táskarádiót a Lengyel Vívószövetség tiszteletdíját. Ez bizony mindenképpen értékes díj, mert a Varsóban összegyűlt mezőnyben a legtöbb győzelmet elérni nem kis teljesítmény. Különösen egy fiatal versenyzőnek, akit most, életében először állítottak ilyen nagy feladat elé. ~ Az eredmény ~ sajnos » nem a legjobban alakult a mi szentpontunkból — mondta Palócz Endre, a csapat vezetője. — Csapatunk egy kivételével valamenynyi ellenfelét biztosan, úgyszólván küzdelem nélkül győzte le, csupán a lengyelek első csapatával szemben maradt alul néhány találattal. És ez az egy kihagyás elég volt az első hely elvesztéséhez azzal a lengyel első csapattal szemben, amely három ellenfelét is csak találataránnyal győzte le. Íme az újabb példa arra, hogy még a csapatversenyen is döntő jelentősége lehet minden egyes találatnak. — Milyen tapasztalatokat szűrhetünk le a kardvívók nagy varsói seregszemléje után? ■— Elsősorban újból meg kell állapítanunk, milyen nagy népszerűségnek örvend Lengyelországban a vívás. Az első két napon mintegy 3000 néző szurkolta végig a küzdelmeket. Ez a szám a vasárnap esti döntőre már 5000 fölé emelkedett, holott a lengyel lapok korántsem ítélték biztatónak a kilátásokat. Általában arról írtak, hogy a lengyel vívók közül többen még nemrég sérültek voltak és az időpont is korai, a felkészülés szempontjából. Ezért a hazai csapatnak nem adtak győzelmi esélyt inkább azt írták, örülni kell, ha a magyarok ellen tisztes eredményt érnek majd el. Hogy végül mégis lengyel győzelem született, abban a hazai közönség lelkes szurkolásának oroszlánrésze volt. A magyar csapat teljesítményét elemezve, elsősorban Pézsa és Horváth vívását kell kiemelni. Horváth végig egyenletes, jó formában vívott. A tőle megszokott megbízható módon versenyzett, egyetlen kihagyás nélkül. Pézsa kitűnő vívása a verseny nagy és kellemes meglepetése. Maradéktalanul megállta a helyét. Különösen nagy nyugalma és jó küzdőszelleme mutatkozott meg. Nem volt számára elveszett mérkőzés, elveszett csörte. Teljesítményével kivívta a külföldi szakértők elismerését is. Delneky formája a verseny folyamán állandóan felfelé ívelt, különösen az olaszok ellen vívott kitűnően. Bakonyi vívása is jó benyomást keltett, ezúttal meggondoltabb, higgadtabb volt a szokottnál, viszont Szerencsés és főként Mendelényi korántsem nyútotta azt, amit tőle vártunk. A döntő mérkőzésen egy-egy ítélettől elkedvtelenedve szárnyaszegetten, csüggedten vívtak, hiányzott belőlük az a küzdőszellem, amely a csapat másik két tagjának, Pézsának és Horváthnak vívását jellemezte. A többi csapat közül elsősorban a franciák kitűnő vívása tűnt fel. Igen jól felkészült, egységes csapat, nincs gyenge pontja. Kis szerencsével, jobb helyen végezhetett volna — És a szovjet vívók? — A szovjet kardvivók még nin- ♦♦♦ csenek formában. Nem voltak * olyan biztosak, mint ahogy tőlük * megszoktuk, de rájuk is az egy * séges, kiegyensúlyozott erőviszo-* nyok jellemzők. Az NSZK legjobb** kardvívója nem vett részt a hatos tornán, a németeknek még nehéz ez a mezőny. A kétségkívül tehet* séges fiatal csapat még nem érett meg az ilyen nagy erőpróbán való* sikeres szereplésre. Feltűnően * gyenge teljesítményt nyújtottak* az olaszok. Calarese és a két Nar-X duzzi-fivér nélkül vettek részt a% versenyen, teljesítményük meg*** sem közelíti a múlt évi szintet. A* felkészülés egészen kezdeti stá- * diumában vannak még. Utolsó-* nak említem vendéglátóinkat. A ** második lengyel csapatnak a ver-% senyben való szerepeltetése ellen a Magyar Vivószövetség már korábban kifogással élt, mivel a ver-*r seny realitását zavarja. Ez évben* a lengyelek ennek a kívánságnak* már nem tudtak eleget tenni, de jövőre már elfogadják álláspontunkat. A lengyel kardvívók, * mind az első, mind a második csapat tagjai, véleményem szerint, * meg sem közelítik múlt évi formá- * jukat. Ennek magyarázata szerín-* tűk elsősorban az, hogy a csapat* több tagja hosszabb időn keresz-X tül sérült volt és nemrég kezdte X csak a felkészülést. De hiányolják.♦« a központilag irányított edzéseket* is. Egyelőre minden vívó saját ed* zője irányításával készül, közös* munkaterv nélkül. A hatos tornán* aratott győzelmet ezúttal főként* lelkesedésükkel vívták ki. * — Végeredményben tehát elé-t;!gedett a magyar csapattal? * — Ha tekintetbe veszem, hogy * ellenfeleink az olaszok kivételé* vel legerősebb csapatukat vonul- tatták fel, a mi csapatunkból pe-* dig Kárpáti, Kovács és Gerevich * is hiányzott, azt kell mondanom, * hogy elégedett vagyok. Ez az ál-* talánosítás azonban nem lenne* igazságos. A helyzet ugyanis az, *,] hogy a csapatnak csak egyik ré-% szével lehetek elégedett, a másik* részével viszont, mint már mond* tant is, aligha ... Mindenesetre X még van idő javítani, akár már a* következő erőpróbán, Novarában, * ahol csapat- és egyéni verseny is X lesz. A két verseny — a varsói és a* novarai — együttes eredményét* összevetve még tisztább képet kap- !♦, hatunk majd olimpiai kilátásain-* kat illetően. Különösen érdekel majd Pézsa novarai szereplése. A X magam részéről megvagyok ele** gedve — ha nem is a végered-* ménnyel —*, de a csapat nagy ré- X szének teljesítményével. Reméljük, hogy ha kicsit fájdal- * mas tanulság árán is, de értékes... tapasztalatokat gyűjtött csapatunk* Varsóban. És reméljük, hogy az’:' elkövetkezendő nagy erőpróbákon X sikerrel hasznosítják majd vívóink* ezeket a tapasztalatokat. * EM. Y 56 000 munkaóra Ennyi társadalmi munkaórát dolgoztak az elmúlt évben a XI. kerületi KISZ-fiatalok. A legtöbb időt a Kosztolányi Dezső téri Bartók Színpad építésére és a Feneketlen tó környékének parkosítására fordították. Olyan munkát végezetek, amelyre méltán lehetnek büszkék nemcsak ők, hanem az egész kerület, sőt, maga a főváros is. A KISZ-fiatalok azonban ebben az évben sem akarnak tétlenkedni Új munkalehetőség után kutattak és meg is találták. A Tatai úton minden igényt kielégítő sporttelep építését tervezik az ötéves terv keretében, s a kerületi fiatalok már ebben az évben hozzá akarnak látni a munkához. Úgy tervezik, hogy ebben az évben is legalább 56 000 munkaórát dolgoznak, hogy minél jobban megkönnyítsék a hivatásos építők munkáját. S hogy a fiatalok társadalmi munkája mit ér azt a tündérkertté varázsolt Kosztolányi Dezső téren is le lehet mérni. Mibe kerül ? ! Sokszor halljuk a panaszt,hogy egyik-másik egyesület hatalmas összeget kénytelen pálya,és terembénként kifizetni. Esportegyesületek vezetői gyakranúgy érzik, hogy indokolatlanul ■sok pénzt kérnek el tőlük, merta pálya- és terembérek nem egységesek. Helyes lenne ezt a mulasztást pótolni, mert akkor a pályával rendelkező szervek sem ■ lennének kitéve a méltatlan gya■ nisítgatásnak, a pályabérlőket ■sem, érhetnék kellemetlen megle- petések. , 38 középiskolás csapat Veszprém megyében megkezdődtek az idei középiskolás kosárlabda-, röplabda-, kézilabdaés labdarúgó-bajnokság küzdelmei. A négy sportág bajnokságában 24 férfi és 14 női csapat indul. Az egyesületekbe igazolt iskolásoknak a csapatokból való kimaradása tehát nem csökkentette a bajnokság iránti érdeklődést. A mérkőzések színvonala ugyan csökkent valamit, de ezért bőven kárpótol az a körülmény, hogy olyanok is bekapcsolódtak a bajnoki küzdelmekbe, akiknek eddig erre lehetőségük nem volt. Tömegverseny a Tabánban Érdekes verseny színhelye le©a péntekem délután a tabáni domboldal. Itt rendezi az V. kerületi ISB hagyományos tavaszi mezei futóverse- • • nyét, amelyen a nevezések szerint JTSP több mint ezren futA indulnak. / A szép helyen megrendezésre kerülő verseny bizonyára nagy érdeklődést kelt majd és jelentősen hozzájárul az atlétika további népszerűsítéséhez. Pályaépítési mozgalom Baranyában A komlói testnevelési munkaközösség az egész megyére kiterjedő létesítmény-építési mozgalmat indított el, amelynek az a célja, hogy ellássa az iskolákat a legszükségesebb sportlétesítményekkel. A mozgalom eddig is nagyszerű eredményeket hozott. Két labdarúgópálya, egy tornaterem, hat tornaszoba, tizenöt kézilabdapálya, három kosárlabdapálya, három futópálya, hat mászóállvány és huszonöt ugrógödör épült eddig a Baranya megyei iskolák mellett, csaknem kizárólag társadalmi munkában. További eredményeket kívánnunk az okos kezdeményezés kibővítésében. Nőnap az íjászoknál • Az íjászszövetségben érdekes megbeszélésre készülnek. Azt •tervezik, hogy megvitatják a női íjászsport problémáit. A megbeszélés során az egybegyűlt íjászt tök meg . . hallgatják Springer Ferenc főtitkárnak, a vi. JDL^jalágbajnokságon részt vett magyar csapat 1 i f\ 1 technikai vezetőjének f'jlN/ beszámolóját a VB kü&* ' ijdelmeiről. Szó lesz a ipt női válogatott és az ' ti utánpótlás problémái* ll ^ i?ól, az edzések színvonalának emeléséről , és a versenyekről. Az , íjászszövetségben a nők igenaktívan dolgoznak, példamutató munkájukkal mindenki elégedett. Olimpiai délután Jól sikerült olimpiai délutánt rendezett az OSC a Sebészeti klinika tantermében. Az olimpiák történetéről és versenyzői pályafutásának élményeiről Temes Judit dr., olimpiai bajnok tartott érdekes és színvonalas előadást. A műsor további részében az OSC tornaszakosztálya tartott bemutatót, amelynek keretében ismertetésre került az olimpiai jelvényszerző verseny tornagyakorlatának anyaga. Az ügyes kezdeményezést helyes lenne más, tornaszakosztállyal rendelkező sportkörökben is követni. Péntek, 1960. április 1. 3