Népsport, 1960. május (16. évfolyam, 87-109. szám)
1960-05-01 / 87. szám
HarapaBenjyeT 1 Maa ★ Long live the Uf of May! ★ Vive le 1er Mai! ★ Es lebe der 1. Mai! Problémák problémája Amikor Budapestről kérték, hogy a május 1-i számba írjak cikket, megkérdeztem a magyar elvtársaktól: — Miről szóljon a cikk? A távoli Budapestről elhangzott a válasz: — Írjon a szovjet sport legfontosabb problémáiról. Ez a feladat őszintén megvallva igen nehéz. A következők miatt nehéz: Minden évben szélesedik, terebélyesedik a sportmozgalom országunkban. Emelkedik a sportolók száma és minden évben természetesen újabb és újabb problémák merülnek fel. Vannak problémáik a labdarúgóknak. „Hogyan lehet győzni?” Vannak az atlétáknál is. „Hogyan lehet elsőnek befutni a célba?” De felmerülnek a problémák a súlyemelőknél és a legfiatalabb sportágban, a búvárúszásban is. Van egy nagy probléma, a problémák problémája, amely mindig napirenden szerepel. Ezt így lehet kifejezni: tömegesítés és szakmai hozzáértés. Erről a problémáról szeretnék röviden beszámolni magyar barátaimnak. Sportszövetségünk előtt nagy feladatok állnak, azt szeretnénk, hogy ötven millió sportolónk legyen, közöttük minél több sportmester és minősített sportoló. Azt szeretnénk, hogy a szovjet emberek közül nagyon sokan tornásszanak, erősítsék egészségüket. Ez nem könnyű feladat. Most több mint 23 millió ember foglalkozik rendszeresen testneveléssel, sporttal. 23 millió sok, de azon a véleményen vagyunk, hogy ezzel még nem oldottuk meg a problémát. Azt akarjuk, hogy még többen sportoljanak. Tavaly a természetjáró túrákon 3 millió 300 ezer ember vett részt s mi azt mondjuk, hogy ez kevés. S törjük a fejünket a probléma megoldásán. 6 153 000 ember rendszeresen részt vesz az üzemi tornában. Ez is nagy szám s mi mégis úgy vesszük, hogy a probléma nincs megoldva. Az idei év olimpiai év. S most külön problémáink vannak. Azt szeretnénk, hogy a szovjet sportolók méltóan szerepeljenek Rómában. Úgy gondoljuk, hogy ne csak aránylag kis olimpiai csapat készüljön az olimpiára s ezért széles körben támogatjuk azt a jelszót, amely tavaly télen született: „az olimpiai év nemcsak az olimpiásoké”. Az ország különböző városaiban és falvaiban száz és ezer verseny zajlik le az olimpia égisze alatt. Az ötkarikás olimpiai zászló épp úgy ott leng a százezres Leninstadion fölött Moszkvában, mint a legkisebb sportpálya fölött, valahol messze a fővárostól. Mi azt mondjuk, hogy az olimpia szikrái szálljanak szét az egész országban. Annak az olimpiai lángnak a szikrái, amelyet majd meggyújtanak Rómában. Ez segít nekünk megoldani az új tömegek megnyerésének problémáját. S ott, ahol tömegek vannak, ahol új emberek ismerkednek a sporttal, ott feltétlenül friss erők vannak, amelyek képesek emelni az eredmények színvonalát. Már most fel lehet sorolni sok új sportoló nevét, akik méltó ellenfelei a nagynevű versenyzőknek, a bajnokoknak és küzdenek azért, hogy megmutathassák tudásukat Rómában. Az a jelszó, hogy „az olimpiai év nemcsak az olimpiásoké” szép eredményeket hozott. Engedjék meg, hogy ezzel be is fejezzem rövid írásomat magyar barátaimhoz. Meggyőződésem, hogy Magyarországon is, ahol már jártam, magasan lobog az olimpiai láng, szállnak az olimpia szikrái, fiatal tehetségek kapcsolódnak be a sportba. A szovjet sportolók nevében szeretettel üdvözlöm önöket május 1-e alkalmából és sok sikert kívánok önöknek a munkában és a sportban. V. Novoszkolcev, a Szovjetszkij Szport főszerkesztője RÓMÁBÓL JELENTJÜK... Növekvő „idegenforgalom44. május 1-i pályaavatás, érdekes eredmények (Róma, április.) Az olimpiai játékok rohamos közeledése az eddiginél is nagyobb mértékben vonzza Rómába a szakértőket és az érdeklődőket. A szokásos húsvéti turisták az idén legalább olyan kíváncsiak voltak az olimpiai létesítményekre, mint Róma történelmi nevezetességeire. A kialakult vélemények kedvezőek a szervező bizottságra nézve, még akkor is, ha ezek a külföldiek nem is a szakértő szemével nézték azokat. Érdeklődés a magyar sport iránt A szervező bizottságnak manapság elég nagy gondot okoz az érdeklődők kíváncsiságának kielégítése- Örömmel tapasztaltuk azt is, hogy az olasz közvéleményt egyre jobban érdeklik a magyar sportolók előkészületei. Naponta legalább 5-6 cikkel találkozhatunk az újságokban, amelyek sportolóinkról tudósítanak. Az Olaszországba érkező magyar csapatokat az újságírók állandó ostrom alatt tartják. Jellemző, hogy ifjúsági labdarúgó-csapatunk bécsi győzelme után úgy vélekedtek, hogy a magyar labdarúgás ismét közel áll a tetőponthoz. Hiszen a románok elleni mérkőzés érdekessége vetekedhet az olasz I. osztályú profi mérkőzésekkel. De ugyanígy vélekednek fiatal tornászlányainkról is. Amíg e sorokat diktálom, például a másik asztalnál a Tutto Sport főszerkesztője, a magyar labdarúgás minden részletére kiterjedő nyilatkozatot készít Hidegkúti Nándorral. A kérdések lényege, miként lehetséges, hogy a magyar sport ismét sok tehetséget tudott felvonultatni. És, ami a leglényegesebb, az olimpiai előkészületek jegyében ismét megélénkültek az olaszmagyar baráti sportkapcsolatok. Az olimpiai létesítményekről odahaza már sokat olvastak, hallottak. Sok újat erről egyelőre nem is lehet írni. Néhány mondatban azért mégis szeretném érzékeltetni az olimpiai játékok megnyitása előtti helyzetet. Látogatók Rómában Az érdeklődés egyik fő területe a külföldi szakdelegációk látogatása. A világ minden tájáról érkeznek olimpiai szakemberek, hogy a felkészülés utolsó szakaszában még jobban figyelembe tudják venni a római körülményekről szerzett tapasztalataikat. Hogy mást ne említsek, a napokban itt járt a román és a csehszlovák delegáció, most érkezik a szovjet küldöttség, de itt jártak már az ausztrálok, japánok és még tovább lehetne sorolni a különböző nemzetek küldötteit. A másik forgalmas terület a külföldi csapatok olaszországi szereplése. A rövid két hónap leforgása alatt itt szerepeltek, vagy szerepelnek, többek között a magyar, román, izraeli, jugoszláv, svájci tornászok. Három olimpiai előkészítő öttusa-versenyt rendeznek, amelyeken részt vesz a világ valamennyi számottevő öttusa csapata, így a szovjet, az amerikai, a finn, a magyar, a svájci, a német stb. csapatok. A múlt héten a jugoszláv vízilabdázók mérkőztek az olaszokkal, most pedig a lengyel, francia és magyar vívók sorozatosan szerepelnek Rómában. De ugyanígy van ez a súlyemelőkkel is, hiszen május első napjaiban Olaszországban rendezik meg az Európa-bajnokságot. Május 1-én avatják az új kerékpáros-stadiont a Róma —Párizs kerékpár találkozóval. Egyszóval versenyben bővelkedik Róma és sok olasz város. Ahogy az időjárás kedvezőbbre fordul, úgy szaporodnak a nemzetközi versenyek. A közlekedés kritikája Bár e versenyek szakmailag igen hasznos tapasztalatokat hoznak és kielégítőnek látszanak az előkészületek is, azért mindig akad javítani való. Például az olasz újságok egyre jobban ostorozzák a közlekedési hatóságokat, mert az olimpia alatti közlekedés ügyében szerintük még keveset tettek. A húsvéti ünnepek alatt egyik újságíró lemérte, hogy amikor több mint 20 000 külföldi tartózkodott Rómában, 25 perc alatt lehetett megtenni gépkocsival egy olyan távolságot, amelyet egyébként 10 perc alatt vidáman meg lehet járni. Mint írják, intő példaként vegyék a húsvéti forgalom nehézségeit, hiszen az olimpia alatt több százezer vendég várható, akiknek egy része gépkocsival érkezik. Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy ezt a nagy problémát igyekeznek megoldani, mert Róma érintett útvonalai jelenleg olyanok, mint nálunk a Körút. Viszont az is igaz, hogy Róma öreg, szűk utcáit nem lehet gumi módjára kiszélesíteni és a mindig siető, apró Fiat-kocsik sűrűsége igen sokszor közlekedési dugókat idéz elő egy-egy kereszteződésnél. Mint említettem május 1-én nyitják meg az impozáns és szakmai szempontból is kifogástalannak látszó kerékpáros pályát. Nem messze tőle már készen állnak a különböző pályák és a kongresszusi épület mögött már büszkélkedik a 15 000 nézőt befogadó nagy sportcsarnok. Ennek megnyitását május végére, június elejére tervezik, nagy versennyel egybekötve. Megkapó látvány Az olimpiai falu házain az utolsó simításokat végzik, hogy aztán a lakásberendezők meg tudják kezdeni munkájukat. A látogató számára megkapó jelenség végigtekinteni a falun, melynek vörös és zsld épületei esztétikailag is kellemes látványt nyújtanak. A tisztviselő lakásoknak készülő házak kényelmes otthont biztosítanak majd a sportolóknak. A házakat felszerelik rádióval, hűtőszekrénnyel, ventillátorral, villanyborotvával, sőt az ígéret szerint televízióval is. A már meglévő létesítmények mellett erős ütemben nekikezdtek az Albano-tó mellett az öltözőépületek és a tribünök építéséhez. Ugyanígy folyik a munka a lőterek rendbehozásánál. A birkózók és tornászok versenyhelyein azonban külsőleg még semmiféle mozgás sem látszik. Készülnek az olaszok Miközben a létesítmények előkészítése és a szervezés nagy ütemben folyik, az olasz sportolók eredményei is egyre javulnak. Legutóbb az olasz olimpiai labdarúgó-csapat 2:0-ra győzött Törökországban. A kosárlabdázók az idei amerikai portyán nagy sikerrel vettek részt, megverték az argentin, a chilei és az uruguayi válogatottat. A vízilabdázók a jugoszlávokkal két esetben is döntetlenre mérkőztek, 3:3 és 2:2 arányban, noha a jugoszláv edző előzőleg úgy nyilatkozott, hogy feltétlenül meg akarják nyerni az olimpiai tornát. Az eredmény azonban nem annyira az olaszok jó játékát, hanem a jugoszlávok gyenge teljesítményét bizonyítja. Jó eredményt értek ela múlt héten lebonyolított úszóbajnokságon. Puccs meghűlés miatt nem indult, Dennerlein 200 méteres pillangóúszásban 2,18-as új Európa-csúcsot úszott, 200 méteres gyorsúszásban pedig 2,081-et. Figyelemre méltó az ifjúsági Pahla Sam 400 méteres gyorsúszásban elért 5:20.1 eredménye. De ugyanígy készülnek az atléták, birkózók, súlyemelők és a többiek is. Az egész felkészülésben egyedül a vívók készülődése jelent disszonanciát, mert a szövetségen belül még mindig nem történt meg a kibékülés. A munka tehát nagy iramban folyik és a jelek azt mutatják, hogy Róma méltóan készül a XVII. olimpiai játékok megrendezésére, a világ sportoló ifjúságának baráti találkozójára. Molnár József Bukarest 40 középiskolájának egyikében Látszólag semmi sem egyszerűbb, mint egy középiskolai riport megírása és mégis már az elején akadályokba ütközik az ember. Melyik iskolát válassza? Az új román fővárosban jelenleg köztés 40 középiskola működik (1944. augusztus 23. előtt még a fele sem volt!) és a sport kivétel nélkül mindegyikben fontos szerepet játszik, szorosan összeforr az iskola, a tanuló sőt a tanárok életével is, így hát mi a teendő? Mit tennének önök a mi helyünkben? Mi a véletlenre bíztuk a dolgot és a 16-os számú, Gheorghe Coebuc vegyes középiskolába kopogtattunk be Meghívjuk a kedves olvasókat, tartsanak velünk. Lépjünk be együtt az iskola kapuján .. . A kaput őrző „Cerberus" Itt rokonszenves öreg bácsi, aki hallva hogy mi járatban vagyunk, széles mosollyal az ajkán, mindjárt felajánlja segítségét. Egyszuszra mondja el, hol találjuk meg az iskola két igazgatónőjét, merre van a sportterem kik a testnevelőtanárok és már vezet be bennünket a tornaterem felé. A tornateremben Látogassunk hát először ide A tornaterem nem nagy és a sportszerek sok helyet foglalnak el benne A lótól a nyújtóig, a gerendától a bordásfalig, minden van benne. Éppen Chivulescu Elvira tanárnő órájára érkezünk A 8. osztály — az egész osztály — csoportokra osztva kedvvel, szorgalommal fegyelmezetten végzi a gyakorlatokat. És közben nem is vesszük észre, hogy kicsi a terem. Csak az óra végén tűntek fel ismét, amikor a negyven tanuló egyszerre végzi a lazító gyakorlatokat. A következő órát Buzea Márta tartja a 7. osztállyal. A látvány ugyanaz. Mindkét tanárnőről csak a dicséret hangján lehet beszélni, azért is, mert remekül tudnak alkalmazkodni a meglevő körülményekhez. Érdemüket még növeli, hogy az iskola diákjai közül már eddig is számos tehetséges tornászt neveltek Néhányan közülük Podocea Doina és Abramovici Beatrix (8. osztály), Mudracenco Olga (9 osztály), hogy ne le beszéljünk a többleteről akik ugyancsak sikeresen képviselték az iskola színeit az országos versenyeken. De nemcsak tornászok... A tanítványaira büszke két tanárnő azonban bizonyára nagyon elszomorodnék, ha csak a tornászokról beszélnénk. — Ki ne felejtsék a felsorolásból a mi kis büszkeségünket, a 6. osztályos műkorcsolyázóreménységet, Gabriea Roxanát — kérik. Hogy is feledkezhetnénk meg róla, hiszen 11 éves korára ez a bájos kislány az ifjúság alsóbb korosztályban megnyerte az országos bajnokságot! — A kézilabdázóinkról se feledkezzenek meg — halljuk a további kérést. — Cristea Mircea és Lax Ina előtt nagy jövő áll. Egészítsék ki a névsort még a nyolcadikos Donescu Radu tehetséges atlétával és Alexandru Emanoil asztaliteniszezővel. A sportteremből Pluteanu Maria és Stoianovics Eugénia igazgatónők szobája felé visz utünk. Nagy meglepetéssel hallgatjuk, hogy mindketten milyen jártasok a sport szakkérdéseiben, s milyen szeretettel beszélnek a sportról. — Ezekben a napokban nagy feladat vár ránk — mondják. — Szeretnénk méltóképpen megünnepelni május 25-ét, iskolánk hagyományos sportnapját. Ezena napon művészi tornabemutatót, röplabda-mérkőzést és atlétikai versenyt rendezünk. Sportpálya az udvaron Utunk következő állomása az iskola udvara. Mindjárt megpillantjuk a sportpályát, amelyen röp- és kosárlabda-pálya és futópálya van. Nem nagy a pálya, de a diákok szeretettel gondozzák. íme, ezt láttuk rövid látogatásunk alatt, az olvasónak azonban még tartozunk néhány adattal Az iskola 700 tanulója közül 402 tagja a különböző sportszakosztályoknak. 66-ort pedig szorgalmasan látogatják a a es számú sportiskolát, amely a korai szakosítással foglalkozik A végkövetkeztetés egyszerű: a bukaresti Gheorghe Coebuc középiskolában a sport és a tanúlág jó barátok. A párt és kormány gondoskodásából a Román Népköztársaság összes iskoláival együtt ebben a középiskolában is megvannak az egészséges fejlődés nagyszerű lehetőségei. Stama Tiberiu Ahol a színesbőrűek nem juthatnak szóhoz A Dél-afrikai Unióban a sport terén is fennálló szégyenletes faji megkülönböztetés már régóta felháborodással tölti el Anglia és az egész világ demokratikus közvéleményét. Most az olimpia évében újra foglalkoztatja ez a kérdés a nemzetközi sportközvéleményt. A Dél-Afrikát kormányzó nacionalista párti politikusok mindent megtesznek, hogy távoltartsák a színesbőrűeket a sportpályáktól, a nemzetközi sporttalálkozóktól. 1959-ben Honey, a dél-afrikai olimpiai szövetség örökös elnöke kijelentette, hogy minden rátermett színesbőrű sportolót beválasztanak az olimpiai csapatba és a nacionalista párti kormány útlevelet biztosít részükre. Ugyanakkor mi a valóságos helyzet most, az olimpiai játékok küszöbén? Egy szóval kifejezve : komédia folyik. A válogatást minden sportágban a nemzetközileg elismert dél-afrikai olimpiai szövetség végzi. Amennyiben a szövetség nincs megelégedve valamelyik sportszervezet döntésével, vétójogot gyakorolhat a válogatással szemben. Miután Honey tavaly tagadta, hogy bármiféle faji megkülönböztetést gyakorolnának, egyes országos sportszövetségek igyekeztek ennek a nyilatkozatnak a valóság látszatát adni és alapszabályaikból törölték a faji szempontból korlátozó cikkelyeket. A változás azonban kizárólag papíron történt. FEHÉREK ÉS SZÍNESEK Két éve a brit birodalmi játékok alkalmával már nagy tiltakozó hullám csapott fel, amikor kiderült, hogy a Dél-afrikai Uniót kizárólag fehérek képviselik. Azóta mit sem változott a helyzet. Minden egyes sportágban külön végzik a sporttevékenységüket a fehérbőrűért. A színesbőrűeket megfosztják attól, hogy közvetlen szavuk legyen a sportágak irányításában, nem részesülhetnek semmiféle kedvezményben, nem vehetnek részt a fehérek által szervezett országos versenyeken. Emiatt nemrégiben Angliában voltak kénytelenek megtartani azt az angol színeket képviselő néger ökölvívó és egy dél-afrikai fehérbőrű versenyző közötti mérkőzést, amelynek eredetileg Dél-Afrikában kellett volna sorra kerülnie. Ez a megszégyenítő törvény arra kényszerített több színes sportolót, hogy hazáját otthagyva, Angliát válassza második otthonául és ott fejlessze sporttudását. BOJKOTT A DÉL-AFRIKAI KRIKETTEZŐK ELLEN A színesbőrűek ellen indított újabb hajsza még inkább növelte a tiltakozók táborát. Nagy port vert fel pár hete Angliában annak híre, hogy az országba érkező dél afrikai krikettcsapatból teljesen kirekesztették a tehetséges, fiatal színesbőrűeket. Tiltakozott a bányász szakszervezet és bojkottra szólította fel tagjait. A mozgalmat éppen egy angol válogatott krikettjátékos, Darvid Sheppard anglikán, lelkész Evezeti, aki határozottan kljelen■ tette: nem lép pályára ilyen összeállítású együttes ellen. ■ Az angol sportközvéleményegy másik, hasonló ügy fejle ményeit is nagy figyelemmel klíséri. Az újzélandi rugbycsapat■ ról van szó, amely a közeljövőben dél-afrikai vendégszereplésre indul. Hiába tiltakozott egy maori küldöttség a kormánynál ,és kérte, hogy töröljék a dél- afrikai utat a műsorból, Nash I miniszterelnök és Marshall, az ellenzék vezére nem állt a sarkára. Az újzélandi rugbyszövetség így hivatalos támogatást érezve maga mögött, a dél-afrikai útra a maorik kizárásával, fehérekből állította össze a csa■patot. A demokratikus sportoi- táét azonban ezt sem fogja szó ■ nélkül hagyni. És minden alkalommal támogatja a színes■ bőrűek egyenjogúságért vívott harcát. Stanley Levenson, a Daily Worscer sportszerkesztője MÁR MÁS, MINT A RÉGI... Nem le olyan régen még azt mondták róla: — Úgy dolgozik, mint a legtöbb sportköri elnök, nem rosszabbul, de nem is jobban . . . S ma úgy beszélnek Szepesi Istvánról, a Klement Gottwald Gyár fiatal sportköri elnökéről, hogy már eredményesebben tevékenykedik, mint többi társa. Ilyenkor mindig hozzáteszik, hogy képzett ember áll sportkörünk élén , ezt nem véletlenül mondják, hiszen nemrégen ő is elvégezte a SZOT sportvezetőképző tanfolyamát. Immár két éve áll a sportkör élén Szepesi Akkor sem volt tanácstalan, amikor odakerült hiszen már 1946 óta tizenhat éves korától kezdve szoros kapcsolatot tartott a sporttal Maga sem gondolta, amikor a Leányfalusi SK labdarúgó-csapatában játszott, hogy egykor sportköri elnök lesz belőle. De a sors mégis úgy hozta . .. A Klement Gottwald Gyár esztergályosa, a leányfalusi csapat jobbösszekötője 1951-ben porcleválást szenvedett a pályán. Aránylag könnyűnek látszott a sérülése, mégis búcsút kellett mondania a bőrlabdának. Az év végén már a Szentendrei Járási TSE- ben tevékenykedett, s az Irányításban próbálta pótolni amit máshol elvesztett. Irányitói rátermettségét később a munkahelyén a gyári DISZ- szervezetben is felismerték, sportfelelőssé választották. S ekkor tagja lett a gyár sportköri elnökségének is. Nehéz időszak Aztán 1958-ban ráesett a választás, örömmel üdvözölték őt a sportkör élén. Maga sem tudta ekkor, hogy milyen nehéz napok várnak rá, hiszen csak eddigi jártasságára alapozhatott. Inkább ösztönösen dolgozott mint tudatosan. Nagyon sokszor érezte, hogy még sok mindent meg kell tanulnia. Ebben az időben még Berth sem vetette szemére gyengeségeit, pedig akadtak ilyenek. Akkor például még úgy hitte, hogy csak az élsport a lényeg. Igaz jó néhányszor tőnnie kellett a fejét. Nem volt tisztában a gazdasági ügyekkel, így aztán nem tudta, hogy mire, mikor, és mennyit szabad költeni. Egyesek azt mondták róla, hogy a sok fától ő sem látja az erdőt mert sportja már volt az üzemnek, de tömegsportja még nem. Aztán tanfolyamra hívták ... A tanfolyam után két hónappal később szinte egészen más ember érkezett vissza a sportkör élére. A tanfolyam felnyitotta a szemét, és ezt a sportkör élete is mutatja. Már teljes a rend a pénztárban minden forintnak megvan az illetékes helye. Már nincsenek nyugtalan éjszakái a sportköri elnöknek, hogy esetleg olyanra költöttek, amire nem kellett volna. Most már érti a módját a helyes gazdálkodásnak. Kiépült az alapszervezeti sportfelelési hálózat is, aminek következtében ma már több mint másfélezren vesznek részt a sportmozgalomban. Ez a tavasz újabb lendületet hozott az üzem sportéletébe. Már azok is sportolnak a gyárban akik még kívül állnak a szakosztályokon. Úsznak a Császárban, atlétizálnak, fociznak a Marczibányi téren ezenkívül sakkoznak, tekéznek, pingpongoznak sőt újabban már a természetjárást is űzik. Talán emiatt emlegetik sokan a Lövőház utcában, hogy a sportkör és a sportköri elnök más, mint a régi. Szabó András Long live the 1st oí May! * Es lebe dér 1. Mai! ★ Vive le 1er Mai! ★ Éljen május 1!