Népsport, 1960. május (16. évfolyam, 87-109. szám)

1960-05-01 / 87. szám

Ha­rapaBenjyeT 1 Maa ★ Long live the Uf of May! ★ Vive le 1er Mai! ★ Es lebe der 1. Mai! Problémák problémája Amikor Budapestről kérték, hogy a május 1-i számba írjak cikket, megkérdeztem a magyar elvtársaktól: — Miről szóljon a cikk? A távoli Budapestről elhang­­­­zott a válasz: — Írjon a szovjet sport leg­fontosabb problémáiról. Ez a feladat őszintén meg­vallva igen nehéz. A következők miatt nehéz: Minden évben szélesedik, te­rebélyesedik a sportmozgalom országunkban. Emelkedik a sportolók száma és minden év­ben természetesen újabb és újabb problémák merülnek fel. Vannak problémáik a labdarú­góknak. „Hogyan lehet győzni?” Vannak az atlétáknál is. „Ho­gyan lehet elsőnek befutni a célba?” De felmerülnek a prob­lémák a súlyemelőknél és a leg­fiatalabb sportágban, a búvár­úszásban is. Van egy nagy prob­léma, a problémák problémája, amely mindig napirenden szere­pel. Ezt így lehet kifejezni: tö­megesítés és szakmai hozzáér­tés. Erről a problémáról szeret­nék röviden beszámolni magyar barátaimnak. Sportszövetségünk előtt nagy feladatok állnak, azt szeret­nénk, hogy ötven millió spor­tolónk legyen, közöttük minél több sportmester és minősített sportoló. Azt szeretnénk, hogy a szovjet emberek közül na­gyon sokan tornásszanak, erő­sítsék egészségüket. Ez nem könnyű feladat. Most több mint 23 millió ember foglalkozik rendszeresen testneveléssel, sporttal. 23 millió sok, de azon a véleményen vagyunk, hogy ezzel még nem oldottuk meg a problémát. Azt akarjuk, hogy még többen sportoljanak. Ta­valy a természetjáró túrákon 3 millió 300 ezer ember vett részt s mi azt mondjuk, hogy ez ke­vés. S törjük a fejünket a probléma megoldásán. 6 153 000 ember rendszeresen részt vesz az üzemi tornában. Ez is nagy szám s mi mégis úgy vesszük, hogy a probléma nincs meg­oldva. Az idei év olimpiai év. S most külön problémáink vannak. Azt szeretnénk, hogy a szovjet spor­tolók méltóan szerepeljenek Rómában. Úgy gondoljuk, hogy ne csak aránylag kis olimpiai csapat készüljön az olimpiára s ezért széles körben támogatjuk azt a jelszót, amely tavaly télen született: „az olimpiai év nem­csak az olimpiásoké”. Az ország különböző városaiban és falvai­ban száz és ezer verseny zajlik le az olimpia égisze alatt. Az ötkarikás olimpiai zászló épp úgy ott leng a százezres Lenin­­stadion fölött Moszkvában, mint a legkisebb sportpálya fölött, valahol messze a fővárostól. Mi azt mondjuk, hogy az olimpia szikrái szálljanak szét az egész országban. Annak az olimpiai lángnak a szikrái, amelyet majd meggyújtanak Rómában. Ez se­gít nekünk megoldani az új tö­megek megnyerésének problé­máját. S ott, ahol tömegek van­nak, ahol új emberek ismerked­nek a sporttal, ott feltétlenül friss erők vannak, amelyek ké­pesek emelni az eredmények színvonalát. Már most fel lehet sorolni sok új sportoló nevét, akik méltó ellenfelei a nagynevű verseny­zőknek, a bajnokoknak és küz­denek azért, hogy megmutat­hassák tudásukat Rómában. Az a jelszó, hogy „az olimpiai év nemcsak az olimpiásoké” szép eredményeket hozott. Engedjék meg, hogy ezzel be is fejezzem rövid írásomat ma­gyar barátaimhoz. Meggyőződé­sem, hogy Magyarországon is, ahol már jártam, magasan lo­bog az olimpiai láng, szállnak az olimpia szikrái, fiatal tehet­ségek kapcsolódnak be a sportba. A szovjet sportolók nevében szeretettel üdvözlöm önöket má­jus 1-e alkalmából és sok sikert kívánok önöknek a munkában és a sportban. V. Novoszkolcev, a Szovjetszkij Szport főszerkesztője RÓMÁBÓL JELENTJÜK... Növekvő „idegenforgalom44. május 1-i pályaavatás, érdekes eredmények (Róma, április.) Az olimpiai játékok rohamos közeledése az eddiginél is nagyobb mértékben vonzza Rómába a szakértőket és az érdeklődőket. A szokásos húsvéti turisták az idén legalább olyan kíváncsiak voltak az olim­piai létesítményekre, mint Róma történelmi nevezetességeire. A kialakult vélemények kedvezőek a szervező bizottságra nézve, még akkor is, ha ezek a külföl­diek nem is a szakértő szemé­vel nézték azokat. Érdeklődés a magyar sport iránt A szervező bizottságnak ma­napság elég nagy gondot okoz az érdeklődők kíváncsiságának kielégítése- Örömmel tapasztal­tuk azt is, hogy az olasz közvé­leményt egyre jobban érdeklik a magyar sportolók előkészüle­tei. Naponta legalább 5-6 cik­kel találkozhatunk az újságok­ban, amelyek sportolóinkról tu­dósítanak. Az Olaszországba ér­kező magyar csapatokat az új­ságírók állandó ostrom alatt tartják. Jellemző, hogy ifjúsági labdarúgó-csapatunk bécsi győ­zelme után úgy vélekedtek, hogy a magyar labdarúgás ismét kö­zel áll a tetőponthoz. Hiszen a románok elleni mérkőzés érde­kessége vetekedhet az olasz I. osztályú profi mérkőzésekkel. De ugyanígy vélekednek fiatal tornászlányainkról is. Amíg e sorokat diktálom, pél­dául a másik asztalnál a Tutto Sport főszerkesztője, a magyar labdarúgás minden részletére ki­­terjedő nyilatkozatot készít Hi­degkúti Nándorral. A kérdések lényege, miként lehetséges, hogy a magyar sport ismét sok tehet­séget tudott felvonultatni. És, ami a leglényegesebb, az olimpiai előkészületek jegyében ismét megélénkültek az olasz­­magyar baráti sportkapcsolatok. Az olimpiai létesítményekről odahaza már sokat olvastak, hallottak. Sok újat erről egye­lőre nem is lehet írni. Néhány mondatban azért mégis szeret­ném érzékeltetni az olimpiai já­tékok megnyitása előtti helyze­tet. Látogatók Rómában Az érdeklődés egyik fő terü­lete a külföldi szakdelegációk látogatása. A világ minden tá­járól érkeznek olimpiai szak­emberek, hogy a felkészülés utolsó szakaszában még jobban figyelembe tudják venni a római körülményekről szerzett tapasz­talataikat. Hogy mást ne említ­sek, a napokban itt járt a ro­mán és a csehszlovák delegáció, most érkezik a szovjet küldött­ség, de itt jártak már az ausztrá­lok, japánok és még tovább le­hetne sorolni a különböző nem­zetek küldötteit. A másik forgalmas terület a külföldi csapatok olaszországi szereplése. A rövid két hónap leforgása alatt itt szerepeltek, vagy szerepelnek, többek között a magyar, román, izraeli, jugo­szláv, svájci tornászok. Három olimpiai előkészítő öttusa-ve­r­­senyt rendeznek, amelyeken részt vesz a világ valamennyi számottevő öttusa csapata, így a szovjet, az amerikai, a finn, a magyar, a svájci, a német stb. csapatok. A múlt héten a jugoszláv vízilabdázók mérkőz­tek az olaszokkal, most pedig a lengyel, francia és magyar vívók sorozatosan szerepelnek Rómá­ban. De ugyanígy van ez a súlyemelőkkel is, hiszen május első napjaiban Olaszországban rendezik meg az Európa-baj­­nokságot. Május 1-én avatják az új kerékpáros-stadiont a Róma —Párizs kerékpár találkozóval. Egyszóval versenyben bővelke­dik Róma és sok olasz város. Ahogy az időjárás kedvezőbbre fordul, úgy szaporodnak a nem­zetközi versenyek. A közlekedés kritikája Bár e versenyek szakmailag igen hasznos tapasztalatokat hoznak és kielégítőnek látsza­nak az előkészületek is, azért mindig akad javítani való. Pél­dául az olasz újságok egyre job­ban ostorozzák a közlekedési hatóságokat, mert az olimpia alatti közlekedés ügyében sze­rintük még keveset tettek. A húsvéti ünnepek alatt egyik új­ságíró lemérte, hogy amikor több mint 20 000 külföldi tartóz­kodott Rómában, 25 perc alatt lehetett megtenni gépkocsival egy olyan távolságot, amelyet egyébként 10 perc alatt vidá­man meg lehet járni. Mint ír­ják, intő példaként vegyék a húsvéti forgalom nehézségeit, hiszen az olimpia alatt több százezer vendég várható, akik­nek egy része gépkocsival érke­zik. Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy ezt a nagy problémát igyekeznek megol­dani, mert Róma érintett útvo­nalai jelenleg olyanok, mint ná­lunk a Körút. Viszont az is igaz, hogy Róma öreg, szűk ut­cáit nem lehet gumi módjára kiszélesíteni és a mindig siető, apró Fiat-kocsik sűrűsége igen sokszor közlekedési dugókat idéz elő egy-egy kereszteződésnél. Mint említettem május 1-én nyitják meg az impozáns és szakmai szempontból is kifogás­talannak látszó kerékpáros pá­lyát. Nem messze tőle már ké­szen állnak a különböző pályák és a kongresszusi épület mögött már büszkélkedik a 15 000 nézőt befogadó nagy sportcsarnok. Ennek megnyitását május végé­re, június elejére tervezik, nagy versennyel egybekötve. Megkapó látvány Az olimpiai falu házain az utolsó simításokat végzik, hogy aztán a lakásberendezők meg tudják kezdeni munkájukat. A látogató számára megkapó je­lenség végigtekinteni a falun, melynek vörös és zs­ld épületei esztétikailag is kellemes lát­ványt nyújtanak. A tisztviselő lakásoknak készülő házak ké­nyelmes otthont biztosítanak majd a sportolóknak. A házakat felszerelik rádióval, hűtőszek­rénnyel, ventillátorral, villany­­borotvával, sőt az ígéret szerint televízióval is. A már meglévő létesítmények mellett erős ütem­ben nekikezdtek az Albano-tó mellett az öltözőépületek és a tribünök építéséhez. Ugyanígy folyik a munka a lőterek rend­behozásánál. A birkózók és tor­nászok versenyhelyein azonban külsőleg még semmiféle moz­gás sem látszik. Készülnek az olaszok Miközben a létesítmények elő­készítése és a szervezés nagy ütemben folyik, az olasz spor­tolók eredményei is egyre ja­vulnak. Legutóbb az olasz olim­piai labdarúgó-csapat 2:0-ra győzött Törökországban. A ko­sárlabdázók az idei amerikai portyán nagy sikerrel vettek részt, megverték az argentin, a chilei és az uruguayi válogatot­tat. A vízilabdázók a jugoszlá­­vokkal két esetben is döntetlen­re mérkőztek, 3:3 és 2:2 arány­ban, noha a jugoszláv edző elő­zőleg úgy nyilatkozott, hogy feltétlenül meg akarják nyerni az olimpiai tornát. Az ered­mény azonban nem annyira az olaszok jó játékát, hanem a ju­­goszlávok gyenge teljesítményét bizonyítja. Jó eredményt értek el­­a múlt héten lebonyolított úszóbajnokságon. Puccs meghű­lés miatt nem indult, Denner­­lein 200 méteres pillangóúszás­­ban 2,18-as új Európa-csúcsot úszott, 200 méteres gyorsúszás­ban pedig 2,081-et. Figyelemre méltó az ifjúsági Pahla Sam­­ 400 méteres gyorsúszásban elért 5:20.1 eredménye. De ugyanígy készülnek az atléták, birkózók, súlyemelők és a többiek is. Az egész felkészülésben egyedül a vívók készülődése jelent disszo­nanciát, mert a szövetségen be­lül még mindig nem történt meg a kibékülés. A munka tehát nagy iramban folyik és a jelek azt mutatják, hogy Róma méltóan készül a XVII. olimpiai játékok megren­dezésére, a világ sportoló ifjú­ságának baráti találkozójára. Molnár József Bukarest 40 középiskolájának egyikében Látszólag semmi sem egysze­rűbb, mint egy középiskolai ri­port megírása és mégis már az elején akadályokba ütközik az ember. Melyik iskolát válassza? Az új román fővárosban jelen­leg köztés 40 középiskola műkö­dik (1944. augusztus 23. előtt még a fele sem volt!) és a sport kivétel nélkül mindegyikben fon­tos szerepet játszik, szorosan összeforr az iskola, a tanuló sőt a tanárok életével is, így hát mi a teendő? Mit tennének önök a mi helyünkben? Mi a véletlenre bíztuk a dolgot és a 16-os számú, Gheorghe Coebuc vegyes középiskolába kopogtat­tunk be Meghívjuk a kedves ol­vasókat, tartsanak velünk. Lép­jünk be együtt az iskola kapu­ján .. . A kaput őrző „Cerberus" Itt rokonszenves öreg bácsi, aki hallva hogy mi járatban va­gyunk, széles mosollyal az aj­kán, mindjárt felajánlja segít­ségét. Egyszuszra mondja el, hol találjuk meg az iskola két igazgatónőjét, merre van a sportterem kik a testnevelőta­­nárok és már vezet be bennün­ket a tornaterem felé. A tornateremben Látogassunk hát először ide A tornaterem nem nagy és a sportszerek sok helyet foglalnak el benne A lótól a nyújtóig, a gerendától a bordásfalig, min­den van benne. Éppen Chivules­cu Elvira tanárnő órájára érke­zünk A 8. osztály — az egész osztály­ — csoportokra osztva kedvvel, szorgalommal fegyel­mezetten végzi a gyakorlato­kat. És közben nem is vesszük észre, hogy kicsi a terem. Csak az óra végén tűntek fel ismét, amikor a negyven tanuló egy­szerre végzi a lazító gyakorlato­kat. A következő órát Buzea Má­rta tartja a 7. osztállyal. A lát­vány ugyanaz. Mindkét tanárnő­ről csak a dicséret hangján le­het beszélni, azért is, mert re­mekül tudnak alkalmazkodni a meglevő körülményekhez. Ér­demüket még növeli, hogy az iskola diákjai közül már eddig is számos tehetséges tornászt neveltek Néhányan közülük­ Podocea Doina és Abramovici Beatrix (8. osztály), Mud­racenco Olga (9 osztály), hogy ne le be­széljünk a többleteről akik ugyancsak sikeresen képviselték az iskola színeit az országos versenyeken. De nemcsak tornászok... A tanítványaira büszke két tanárnő azonban bizonyára na­gyon elszomorodnék, ha csak a tornászokról beszélnénk. — Ki ne felejtsék a felsorolás­ból a mi kis büszkeségünket, a 6. osztályos műkorcsolyázó­­reménységet, Gabriea Roxanát — kérik. Hogy is feledkezhetnénk meg róla, hiszen 11 éves korára ez a bájos kislány az ifjúság alsóbb korosztályban megnyerte az or­szágos bajnokságot! — A kézilabdázóinkról se feledkezzenek meg — halljuk a további kérést. — Cristea Mircea és Lax Ina előtt nagy jövő áll. Egészítsék ki a névsort még a nyolcadikos­ Donescu Radu tehet­séges atlétával és Alexandru Emanoil asztaliteniszezővel. A sportteremből Pluteanu Maria és Stoianovics Eugénia igazgató­nők szobája felé visz utünk. Nagy meglepetéssel hallgatjuk, hogy mindketten milyen jártasok a sport szakkérdéseiben, s milyen szeretettel beszélnek a sport­ról. — Ezekben a napokban nagy feladat vár ránk — mondják. — Szeretnénk méltóképpen meg­ünnepelni május 25-ét, iskolánk hagyományos sportnapját. Ezen­­a napon művészi tornabemutatót, röplabda-mérkőzést és atlétikai versenyt rendezünk. Sportpálya az udvaron Utunk következő állomása az iskola udvara. Mindjárt meg­pillantjuk a sportpályát, amelyen röp- és kosárlabda-pálya és futó­pálya van. Nem nagy a pálya, de a diákok szeretettel gondozzák. íme, ezt láttuk rövid látogatá­sunk alatt, az olvasónak azonban még tartozunk néhány adattal Az iskola 700 tanulója közül 402 tagja a különböző sportszakosz­­tályoknak. 66-ort pedig szorgal­masan látogatják a a es számú sportiskolát, amely a korai szako­sítással foglalkozik A végkövetkeztetés egyszerű: a bukaresti Gheorghe Coebuc kö­zépiskolában a sport és a tanú­lág jó barátok. A párt és kor­mány gondoskodásából a­­ Román Népköztársaság összes iskoláival együtt ebben a középiskolában is megvannak az egészséges fejlődés nagyszerű lehetőségei. Stama Tiberiu Ahol a színesbőrűek nem juthatnak szóhoz A Dél-afrikai Unióban a sport terén is fennálló szégyenletes faji megkülönböztetés már rég­óta felháborodással tölti el Anglia és az egész világ de­mokratikus közvéleményét. Most az olimpia évében újra foglal­koztatja ez a kérdés a nemzet­közi sportközvéleményt. A Dél-Afrikát kormányzó na­cionalista párti politikusok min­dent megtesznek, hogy távoltart­sák a színesbőrűeket a sportpá­lyáktól, a nemzetközi sporttalál­kozóktól. 1959-ben Honey, a dél-afrikai olimpiai szövetség örökös elnöke kijelentette, hogy minden rátermett színesbőrű sportolót beválasztanak az olimpiai csapatba és a naciona­lista párti kormány útlevelet biz­tosít részükre. Ugyanakkor mi a valóságos helyzet most, az olimpiai játékok küszöbén? Egy szóval kifejezve : komédia fo­lyik. A válogatást minden sport­ágban a nemzetközileg elismert dél-afrikai olimpiai szövetség végzi. Amennyiben a szövet­ség nincs megelégedve valame­lyik sportszervezet döntésével, vétójogot gyakorolhat a válo­gatással szemben. Miután Ho­ney tavaly tagadta, hogy bár­miféle faji megkülönböztetést gyakorolnának, egyes országos sportszövetségek igyekeztek en­nek a nyilatkozatnak a valóság látszatát adni és alapszabályaik­ból törölték a faji szempontból korlátozó cikkelyeket. A válto­zás azonban kizárólag papíron történt. FEHÉREK ÉS SZÍNESEK Két éve a brit birodalmi já­tékok alkalmával már nagy til­takozó hullám csapott fel, ami­kor kiderült, hogy a Dél-afrikai Uniót kizárólag fehérek képvi­selik. Azóta mit sem változott a helyzet. Minden egyes sportág­ban külön végzik a sporttevé­kenységüket a fehérbőrűért. A színesbőrűeket megfosztják at­tól, hogy közvetlen szavuk le­gyen a sportágak irányításá­ban, nem részesülhetnek semmi­féle kedvezményben, nem ve­hetnek részt a fehérek által szervezett országos versenye­ken. Emiatt nemrégiben Ang­liában voltak kénytelenek meg­tartani azt az angol színeket képviselő néger ökölvívó és egy dél-afrikai fehérbőrű versenyző közötti mérkőzést, amelynek eredetileg Dél-Afrikában kellett volna sorra kerülnie. Ez a megszégyenítő törvény arra kényszerített több színes sportolót, hogy hazáját otthagy­va, Angliát válassza második otthonául és ott fejlessze sport­­tudását. BOJKOTT A DÉL-AFRIKAI KRIKETTEZŐK ELLEN A színesbőrűek ellen indított újabb hajsza még inkább növel­te a tiltakozók táborát. Nagy port vert fel pár hete Angliá­ban annak híre, hogy az országba érkező dél afrikai krikettcsapatból teljesen kire­kesztették a tehetséges, fiatal színesbőrűeket. Tiltakozott a bányász szakszervezet és boj­­­­kottra szólította fel tagjait. A mozgalmat éppen egy angol­­ válogatott krikettjátékos, Da­­rvid Sheppard anglikán, lelkész Evezeti, aki határozottan kljelen­■ tette: nem lép pályára ilyen­­ összeállítású együttes ellen. ■ Az angol sportközvélemény­­egy másik, hasonló ügy fejle­­ ményeit is nagy figyelemmel kl­­íséri. Az újzélandi rugbycsapat­■ ról van szó, amely a közeljövő­­­­ben dél-afrikai vendégszerep­­lésre indul. Hiába tiltakozott egy­­ maori küldöttség a kormánynál ,és kérte, hogy töröljék a dél­­- afrikai utat a műsorból, Nash I miniszterelnök és Marshall,­ az­­ ellenzék vezére nem állt a sar­­­­kára. Az újzélandi rugbyszövet­­­ség így hivatalos támogatást­­ érez­ve maga mögött, a dél-afri­­­­kai útra a maorik kizárásával,­­ fehérekből állította össze a csa­­■patot. A demokratikus sportoi- t­­áét azonban ezt sem fogja szó ■ nélkül hagyni. És minden al­kalommal támogatja a színes­■ bőrűek egyenjogúságért vívott­­ harcát. Stanley Levenson, a Daily Worscer sportszer­kesztője MÁR MÁS, MINT A RÉGI... Nem le olyan régen még azt mondták róla: — Úgy dolgozik, mint a legtöbb sportköri el­nök, nem rosszabbul, de nem is jobban . . . S ma úgy beszélnek Szepesi Istvánról, a Kle­­ment Gottwald Gyár fia­tal sportköri elnökéről, hogy már eredménye­sebben tevékenykedik, mint többi társa. Ilyen­kor mindig hozzáteszik, hogy képzett ember áll sportkörünk élén , ezt nem véletlenül mondják, hiszen nemrégen ő is elvégezte a SZOT sport­­vezetőképző tanfolyamát. Immár­­ két éve áll a sportkör élén Szepesi Akkor sem volt tanács­talan, amikor odakerült hiszen már 1946 óta tizenhat éves korától kezdve szoros kapcsola­tot tartott a sporttal Maga sem gondolta, amikor a Leányfalusi SK labdarúgó-csapatában játszott, hogy egykor sportköri elnök lesz be­lőle. De a sors mégis úgy hozta . .. A Klement Gottwald Gyár esztergályosa, a leányfalusi csapat jobb­­összekötője 1951-ben porcleválást szenvedett a pályán. Aránylag könnyűnek látszott a sé­rülése, mégis búcsút kellett mondania a bőr­labdának. Az év végén már a Szentendrei Járási TSE- ben tevékenykedett, s az Irányításban próbálta pótolni amit máshol el­vesztett. Irányitói ráter­mettségét később a mun­kahelyén a gyári DISZ- szervezetben is felismer­ték, sportfelelőssé vá­lasztották. S ekkor tagja lett a gyár sportköri elnökségének is. Nehéz időszak Aztán 1958-ban rá­esett a választás, öröm­mel üdvözölték őt a sportkör élén. Maga sem tudta ekkor, hogy milyen nehéz na­pok várnak rá, hiszen csak eddigi jártassá­gára alapozhatott. In­kább ösztönösen dolgo­zott mint tudatosan. Na­gyon sokszor érezte, hogy még sok mindent meg kell tanulnia. Eb­ben az időben még Berth­ sem vetette szemére gyengeségeit, pedig akadtak ilyenek. Akkor például még úgy hitte, hogy csak az élsport a lényeg. Igaz jó néhán­yszor tőnn­ie kellett a fejét. Nem volt tisztában a gazdasági ügyekkel, így aztán nem tudta, hogy mire, mikor, és mennyit szabad költe­ni. Egyesek azt mond­ták róla, hogy a sok fá­tól ő sem látja az erdőt mert sportja már volt az üzemnek, de töm­eg­­sportja még nem. Aztán tanfolyamra hív­ták ... A tanfolyam után két hónappal később szinte egészen más em­ber érkezett vissza a sportkör élére. A tan­folyam felnyitotta a sze­mét, és ezt a sportkör élete is mutatja. Már teljes a rend a pénztárban minden forintnak megvan az illetékes helye. Már nin­csenek nyugtalan éjsza­kái a sportköri elnöknek, hogy esetleg olyanra költöttek, amire nem kellett volna. Most már érti a módját a helyes gazdálkodásnak. Kiépült az alapszer­­vezeti sportfelelési háló­zat is, aminek következ­tében ma már több mint másfélezren vesznek részt a sportmozgalom­ban. Ez a tavasz újabb lendületet hozott az üzem sportéletébe. Már azok is sportolnak a gyárban akik még kívül állnak a szakosztályo­kon. Úsznak a Császár­ban, atlétizálnak, fociz­nak a Marczibányi téren ezenkívül sakkoznak, te­­kéznek, pingpongoznak sőt újabban már a ter­mészetjárást is űzik. Talán emiatt emlege­tik sokan a Lövőház utcában, hogy a sport­kör és a sportköri elnök más, mint a régi. Szabó András Long live the 1st oí May! * Es lebe dér 1. Mai! ★ Vive le 1er Mai! ★ Éljen május 1!

Next