Népsport, 1960. május (16. évfolyam, 87-109. szám)
1960-05-01 / 87. szám
CA kuszán rongyosodó téli át// felhők alatt romos és sivár volt a város. A lányok nekipirosodva hajladoztak a külvárosi sportpálya megrepedezett öltözője előtt, derekuk meg-megroppant a nagy erőfeszítéstől, kesztyűtlen kezüket pirosra csípte a hideg. A fiúk úgy tették a szépet, akár csak a táncdélutánokon, tüzes szemük végigpásztázott a karcsú lányalakokon. A sokféle hulladék — átlyukasztott vassisakok gyalogsági ásók — kézről kézre jártak, az adogató kezek néha összeértek. Ilyenkor, ha csak egy pillanatra is, egymásra néztek. Vigyázva, óvatosan, hogy a szomszéd pár észre ne vegye, mert jaj volt azoknak, akiket „összeházasítottak”. Élcelődtek velük éppen eleget, a szerencsétlen párocskák pedig lángbaborult arccal szorgoskodtak tovább, mintha más se érdekelné őket, csak a sok összegyűjtött hulladék, meg a rozsdás vaskorlát a megkopott pálya szélén. Hiszen érdekelte őket nagyon ez az elhanyagolt, elhagyatott pálya. Terveket kovácsoltak, szép, nagy terveket, hogy mit is fognak csinálni, ha majd mindent szépen rendbehoznak. A szőke hajú Magda, az örökvidám diáklány vörös salakról álmodott, meg szép vörös melegítőről. A pattanásos képű Ferkó igazi futballkapukat szeretett volna, olyat, amelyen háló is van, s letagadhatatlanul táncol benne a szép sárga börlabda. És mindnyájan megálmodtak egy szép, takaros klubházat, fehér asztalokkal, kedves összejövetelekkel. Álmok .. . álmok ..., szép éltető álmok, mennyire megszépítettétek a fiatalok életét. Pedig akkor még éhes nappalok és vaksötét esték váltották egymást. Az álmok mégis mindennap újraszülettek, soha meg nem fakultak, rózsaszínűre festették a megüszkösödött, fekete öltözőépületet. Ki tudja, ki honnan hozta az álmokat? Magda a nyomorúságos szabóműhelyből? Ferkó, nagyapja pinceszobájából? Évtizedes álmok voltak ezek, kimondatlan, sokszor eltemetett álmok. Ezek a lányok és fiúk kimondták, talán legszívesebben teli tüdővel világgá kiáltották volna. Halljátok, mit merünk mi?! Hahó, emberek, ne a ráncos gúnyánkat nézzétek! Mi mindnyájan megszépülünk! Hittek ... Fiatalos lelkesedésük, magávalragadó lendületük pedig elkergette a kétségeket. A falramázolt jelszavak nagy igazságát is teretorokkal kiáltották a gyűléseken. Ebben az időben vetődött közéjük az öregasszony. Egész lénye a valóságot hozta magával... Nézzétek csak gyerekek, ilyenek vagyunk. Kerekre nyílott, fekete szeme volt. Fekete rongyai, kendője, agyonsározott fekete cipője gyászba borította a gyerekek vidám kedvét. És amikor görnyedten közéjük állt, kinyújtotta a kezét. Csak állt, szó nélkül, előrenyújtott kézzel és várt. Piros, meg zöld inflációs pénzek hevertek a földjön sárbataposva ... Az évtizedes megszokás mégis előrelendítette az öregasszony kezét. A fiatalok is mintha megbénultak volna, mindnyájan megálltak. Meredten nézték az öregasszonyt. Szurok, a suszter maszatosképű fia lehajolt a földre, s felemelt egy százast. A bánatos fekete kezem, mintha felcsillant volna, az asszony előrenyújtott keze hirtelen összerándult, s meggyorsuló léptekkel elframodott. A többiek tovább álltak, szó nélkül, lesütött szemmel. Először Júlia nézett fel, a házmester lánya. Egyenesen Szurok felé. Majd lassan a többiek is. Ferkó ütése nagyot csattant, s Szurok tompa jajszava meszszehangzott a kihalt külvárosban. Azután újra csendes lett minden, csak a félbetört téglák huppanását lehetett hallani. Tovább épült a fiatalok sportpályája ... g'TRongva duruzsolt a dob'li kályha. Az épen maradt portásfülke fülledten meleg volt. Vörös árnyak játszottak a piszkos-fehér falon. Magda és Ferkó a sarokba állított lócán üldögélt. Csend, nagy csend volt. Pirosan égett a lány arca, s a tűz felé bámult. A fiú a kezét nézte. Jó lenne megfogni. Odébb csúszott. A lány ottmaradt, s hirtelen megszólalt: — Miért ütötted meg? — Muszáj volt. — Te sokkal erősebb vagy. — Azt hiszem sokkal. Azután tovább hallgattak. Az égő hulladéknak büdös enyv szaga volt. A kályha lassan kezdett halni. A vörös kriksz krakszok eltűntek a falról. — Magda, haragszol rám? — kérdezte a fiú, ő a kezével a lány kezét kereste. — Nem csak mégsem kellett volna. — Nagyapám miatt tettem. Az öreg guberáló volt. Tudod te mi az a guberáló? A szemét vödrökben kutatta a hulladékot. Ha talált valami használhatót, egész nap jó kedve támadt. Elvitte az öreget a tífusz. Amikor kiskölyök voltam és csúfolták, akkor is megvertem mindenkit. Sajnáltam ezt az öregasszonyt is. Ő el sem tudja képzelni, hogy mi boldogok leszünk. Fogadok veled, hogy neked sem hiszi el az álmaidat. Hogy te híres bajnoknő leszel. Nem hiszi, hogy majd büszkék lesznek rád az emberek. A lány már a fiú tekintetét kereste. A sötétben két villogó szempár találkozott. A kezük meg összekulcsolódott. rt másnap az öregasszony /// újra megjelent. Bóta Ferkó éppen akkor mesélte nagy lelkesedéssel, hogy a központból ebédet fognak küldeni. Az öregasszony, akárcsak az elmúlt nap, előre nyújtotta a kezét. — Mama, nem tudunk mit adni. Pénzt meg hiába kér, az úgysem ér semmit. De beülhet a portásfülkébe melegedni. S ezzel Ferkó kézenfogta az aszszonyt, a bevitte az omladozó házba. — Hogy hívják? — érdeklődött a fiú, s a lócához kalauzolta. — Te jó fiú vagy. Mondjad csak úgy, hogy Mami. A házban is így szólít mindenki. De eljöttem, mert nincs ennivaló. Éhenveszünk fiam. Adjál egy kis kenyeret. — Nincs Mami. Nekünk sincs. — Azt mondják a házban az öregasszonyok, hogy ez a végítélet. Dögróvásra kerülünk. — Beszélnek össze-vissza. Ne hallgasson az öregasszonyokra. Tudja mi lesz maga, ha felépítjük ezt a sportpályát? Maga lesz a szertáros. És tudja, hogy mit fog enni vasárnap? Rántotthúst, Mami, rántotthúst! Ha akarja hétköznap is. Becsületszavamra rántotthúst fog enni. — Ne bolondíte fiam, hiszen éhenveszek. Adjál egy kis kenyeret. Add a rántotthúsodat másnak. — Mami, nem hisz nekem ugye? Becsületemre mondom. Tudja, hogy mi leszek én? Színész? Híres, nagy színész. Maga meg a páholyban fog ülni. Ott már páholyban? — Nem fiam, soha. Egyszer egy főhadnagy beszélt velem ilyen bolond módra. Kértem egy kis pénzt a vendéglőben. Az meg be lehetett rúgva. Azt mondta emeljem fel a szoknyámat, akkor ad egy tízest. Felemeltem fiam, azután kiröhögött. Ej, régen volt. Szép, fehér MAMIMÁJUSA ! foga volt. Te ne csúfolj neked , jég és rendszertelenség jellemzi, nincs kardod, meg kenyered ! ellenkezőleg, a tervszerűséges sincs. Rakod a téglát, mint a tudatosság. Néhány tapasztalt többi nyomorult. úszó segítségével igen sokan — Ne csak fijön Mám! $ elsajátították az úszástudást és melegedjen !968 ! Igen gyakoriak az úszóverse Désben aztán megjött az első ' nyek' . . . . ebéd'. Bab volt. Kicsit kemény-! A községben közel ötszázan re sikerült, vízben főtt bab $ kerékpároznak. Úgyszólván min Maminak is adtak egy tá-1 den fiatalnak van kerékpárja, s nyérrai. j' ez nagyszerű bázist ad a kerékpáros szakosztály tevékenysége /lassan készült el a sport-$ hez. A versenyeknek általában -J^_ pálya. De egy kis üres mindig tömeges jellege van. térségen a hulladék-épí- ! Negyven versenyző rendszeresen tőanyagból egy klubház-félét is'!1 edz Genove Illev edző Iránytösszeeszkábáltak a fiatalok. Bi-Itása mellett, akik tapasztalattal zongannak lassan már házsor-! is rendelkeznek, hiszen ők már mája lett. Gyengén, bágyadtan!" részt vettek a bulgáriai körrel sütött a nap, csípős-hidegen fújt?sengén, a szél. De a lányok valahogy J! szebbek lettek. A téli vastag.l. A vasárnap a SPOké nadrágok helyett, lebbencs * ^ , szoknyákat öltöttek, s a nagy? Jó munka folyik a röplabdamájusi kivonuláson már olyanok,a szakosztályban, ahol 20, a kosárvoltak, hogy igen csak a meg labdlázóknál, ahol 26, az átló akadt rajtuk az ember szeme!5tikai szakosztályban, ahol 51, az Az öregasszony meg ott ül't' ssztaliteniszezőknél, ahol 36, a dögért a portásfülkében. Ferkós sakkozóknál, ahol 48, a lovasmég íróasztalt is kerített valam i szakosztályban, ahol 10 ifjú ée honnan, s ha Mami mögé ült, az új! leány edz és versenyez rendegész társaságnak csiklandósszeresen. Tavaly a különböző meneteetletv fete támadt- Ferkő sportágakban 117 versenyt ren- 8 verdeztek a községben. A stadion , PFYI nézne ♦ ,sohasem üres. A fiatalok meg-Istenemre elejtené a kardját^'11 fok^A hogy n®.pkö^ ,s !á‘ — Elvitte azt már a kórság l°gatjak, estefele, munka után . Es az öregasszony hivatalos f "lindig Va?\X^frnat kinevezés nélkül híven telesí-.ifjúként pedig ott adt találkozót tette a szolgálatot. Igen büszke volt gondnoki és szertárosi cílméné. Ha valaki idegen jött, hi-ívatalosra formálta a hangját is: — Kovács elvtársat keresi'! lelkem? Hát üljön ide mellém,!! várjon egy kicsit. Futócipőket hoz majd a fiú. Azt mondják, hogy szeg van az alján, s úgy kell benne lépkedni. No, arra már én is kíváncsi vagyok. És úgy alakult, hogy Mami megláthatta. Igaz, hogy nem valami új cipőket szerzett Ko Ivács elvtárs, a szegek se hiányoztak róla itt-ott. De cipők voltak. 1 Futócipők. 4 A gyerekek a csúnya, kopott kendőt is leerőszakolták a Ma-mi fejéről. Új ruhát is kerítet-. tek valahonnan. Éppen akkor próbálgatta, amikor felállították az igazi kalpukat a futballpályán. 1 Lakatos György Es lebe der 1. Mai! ★ JJa 3spaBCTByeT 1 Man ★ Vive le 1er Mai! * Éljen május 1! A LENGYEL ATLÉTIKA UTÁNPÓTLÁSA Bizonytalanok a lengyel atléták első lépései az olimpia évében. Ha Jerzy Chromik és Kazimierz Zimny az elmúlt napokban nem ér el 29:32-t 10 000 m-en (mindkettő egyforma időt futott), akkor most tulajdonképpen nem is lenne miről írni „a sportok királynőjének" lovagjairól Lengyelországban. Az eredményekről azonban még korai lenne beszélni. Van még idő, nem kell sietni, bár az amerikaiak eredményei nagyon hajtják a versenyzőket. Az olimpia előtt Chromik és Zimny „beleerősítése” azért történt, mert a lengyel hosszútávfutóknak kevés alkalmuk lesz versenyezni az olimpia előtt. Mindössze két 10 000 méteres verseny szerepel a naptárban: Tulában az OSZSZSZK ellen és Szczecinben az országos bajnokságon. Az olimpiai szintet pedig valahol meg kell futni. Ma még senki nem tudja megmondani, hogy Rómában ki melyik távon indul majd. Az elért eredmény és a két futó formája igen örvendetes és optimizmussal tölt el bennünket. Az olimpia mellett azonban már most kell a jövőre gondolni, a sajtó is sürgeti. A stockholmi nagy diadal után tavaly a válogatott vereséget szenvedett Kölnben az NSZK válogatottjától, s emiatt sok vita keletkezett. Ehhez még hozzájárult az ifjúsági válogatott két veresége a csehszlovákoktól, így egyre több szó hangzik el, hogy nagyobb gondot fordítsanak a fiatalok nevelésére. Hogyan néz ki a lengyel atlétika utánpótlása? Vajon a fiatalok képesek lesznek-e megtartani az elődeik által kivívott pozíciót? A helyzet valóban nem könynyű. Nem szabad elfelejteni azt, hogy most a háború éveiben született nemzedéken a sor. A megszállás nehéz évei minden bizonnyal éreztetni fogják hatásukat, méghozzá rövidesen. Ezenkívül káros hatását fogjuk érezni annak is, hogy a közelmúltban nem foglalkoztak megfelelően az utánpótlással. A Lengyel Atlétikai Szövetség ezonban most igyekszik pótolni a mulasztottakat, megtesz mindent annak érdekében, hogy ne engedje ki a kezéből az olyan nehezen kivívott előkelő helyet a világ atlétikai életében. A téli edzőtáborozás Przeslecben, amelyen a felnőttek mellett az ifjúságiak is részt vettek, megmutatta, hogy a fiatalok lendülete és akarata igen nagy, nemegyszer fékezni kellett őket, hogy megtartsák a fejlődés ritmusát A legjobb fiatalok Most az eredmények alapján szeretném megvilágítani a helyzetet. A vágtaszámokban lehetséges, hogy már az idén sokat fogunk hallani Jerzy Juskowiakról, aki igen tehetséges és megvan hozzá minden adottsága, hogy a csúcstartó nőik nyomdokain haladjon. Meg kell említeni még a 18 éves Cyrunczeket, aki 10.7-et futott százon és 22.2-t kétszázon. 400 m-en a legnagyobb reménység az olszytani Ireneusz Kluczek, aki 19 éves korában 48.1-et futott. Középtávon Witold Baran személyében klasszis futó jelentkezik. Egyéni csúcsai 1:51.2 800-on és 4:46.3 1500-on magukért beszélnek. A húszéves futó 2000 m-en elért 5.27 mp-es eredménye pedig arra engedi következtetni, hogy hosszú távon is jó lesz. Reméljük, hogy rövidesen dicsekedhetünk majd Krzyszkowiak, Chromik és mások méltó utódaival. Boguszewicz, Golda és Sobczak hosszútávon, Polec, Owczarek és Lasocki pedig az akadályfutásban tavaly olyan skat fejlődött, hogy rövidesen a lengyel atlétika legelső vonalába kerülhetnek. Magasugrásban a 18 éves Nowakra (197) és Sobotára (195), távolugrásban pedig Plenkiewicz-ra (745) érdemes felfigyelni. A súlylökők közül Siemba első versenyévében 16.14-et lökött, a diszkoszvető Rossában pedig sokan Piatkowski utódját látják. Wladysław Nikiciuk teljes mása Sidlónak és ebben a korban nagyobb eredményeket ért el, mint annak idején a csúcstartó. Vannak természetesen a lengyel atlétikának gyenge pontjai is, mint a gátfutás és a rúdugrás, ahol visszaesés mutatkozik. De vajon melyik országnak nincsenek hasonló problémái? A legjobb európai ifjúsági eredménylistán a lengyel fiatalok nem szerepelnek olyan fényesen, mint a felnőttek. Az előjelek azonban azt mutatják, hogy a lengyel atlétika rövidesen új nevekkel gazdagodik és nincs kizárva, hogy egyesek már két év múlva a belgrádi Európa-bajnokságon hallatnak magukról. Zbigniew Dobrowolny, a katowicei Sport főszerkesztőhelyettese Akiknek először sikerült Rafael Steinberg, a Newsweek című lap távolkeleti tudósítója a dél-koreai választások után megkérdezte Csői belügyminisztert a választásokról. Csői, Steinberg szerint ezt válaszolta: — Ez nem valami sportmérkőzés volt. De különben, még a sportban is előfordul, hogy megszegik a szabályokat.. . Dél-Korea népe azonban nem fogta fel ilyen kedélyesen a választási csalásokat. Számára betelt a pohár. Véres felkelésben követelte U Szín Mán távozását, s a zsarnoki önkény megszüntetését. A világ szeme ezekben a napokban újra Korea felé tekint, Szöultól északra azonban egy egészen más Korea éli mindennapos békés életét. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. És ott sok mindenről másképp vélekednek, mint délen. A sportot is egészen másképp értelmezik, mint például Csoi, a belügyminiszter. Reggeli torna Mérföldes léptekkel halad a szocializmus építésének útján a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság dolgozó népe. Az ország általános gazdasági fejlődése kihatással van a testnevelés és a sport fejlődésére is. A testnevelés egyre inkább tömegjelleget ölt, s városokban és a falvakban egyre többen húzzák magukra a sportmezt. Az országban nagy népszerűségnek örvend a mindennapos reggeli torna, s el lehet mondani, hogy azt minden koreai lakos rendszeresen végzi. Minden hónap második vasárnapján testnevelési és sportnapot rendeznek, amelynek keretében tömegversenyeket bonyolítanak le. Nemcsak a városokban, a falvakban is alaposan megváltozott a kép. A falu szocialista átalakulásával egyidejűleg több idő jut a testnevelésre és a ^~w~*»***w*»*«*és sportra. És Korea parasztfiataljai élnek is ezzel a lehetőséggel. Az 1958-ban első alkalommal megrendezett falusi dolgozók spartakiádja élénk bizonyítéka volt a falusi változásnak. A spartakiád mindenféle tekintetben azt mutatta, hogy a testnevelés, a sport véglegesen gyökeret vert a koreai parasztfiatalság körében. A falusi ifjúság között nagy népszerűségnek örvendenek a hagyományos nemzeti-népi sportágak. Ilyen például a birkózás és az íjászat. Világbajnoki aranyérem Az országos versenyek, a különböző spartakiádok azt bizonyítják, hogy a koreai sport nem csupán tömegeiben gyarapodik, hanem versenyeredmények tekintetében is. Úgyszólván nincs olyan nagyobb szabású verseny, amelyen ne javítanák meg valamely számban az országos csúcsot. De a nemzetközi viadalokon is egyre gyakrabban jelennek meg a baráti Korea sportolói. A moszkvai 37. sportlövő világbajnokságon meglepő eredményeket értek el a koreai sportlövők: egy arany-, négy ezüst- és nyolc bronzérmet szereztek- A sportpuskában például 16 ponttal megelőzték az amerikaiakat, az angolokat pedig 177 körrel. A moszkvai VB-n Siratori Morito, a japán sportlövők vezetője kijelentette: — Közel 20 esztendeje látom sportágunk világbajnokságait, de csak most fordult elő első ízben, hogy a győzelmi árbocon valamely ázsiai ország zászlaját lengette a szél. Ez első ízben a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság sportolóinak sikerült. És ki vonná kétségbe, hogy a jövőben a sportban is a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság lesz a példakép a déliek előtt? KONZERVGYÁRI „CSODA" Nagy gondban volt a télen Varga Zsuzsa, a Kőbányai Konzervgyár 20 esztendős csoportvezetője. Híre ment a gyárban, hogy nemsokára megkezdődik az üzemrészek közötti női kézilabda-bajnokság. Zsuzsa nem akarta, hogy éppen az ő munkahelye, a készáruraktár ne indítson csapatot. Nehéz dolga volt a szervezéssel. A raktárban zömmel olyan Pest környéki lányok dolgoztak, akik jóformán a kezükbe sem vettek eddig labdát, nemhogy sportmezbe öltöztek volna. Négy üzemrész csapata adta már le nevezését, csak a készáruraktáré késett. — Mi lesz Zsuzsa? Nem indultok? — kérdezte naponta Magyar Ferenc kézilabdaedző. A válasz minden esetben bizonytalan volt. Ám, mire a nevezési zárlat ideje elérkezett, Zsuzsa is boldogan robbant be az irodába: — Mi is indulunk! Jönnek a lányok! És az első edzésen mert ilyen is volt — a Konzervgyárban „csoda” történt. Mezbe öltöztek azok a falusi lányok is, akik hallani sem akartak a sportról. Sőt, úgy belelendültek a kézilabdázásba, hogy az 5 óra 20-as személyvonat bizony nélkülük ment el, ők csak a 7 órásival indultak haza. Az ecseri Brunner Erzsi és a tápiószecsői Adamecz Piroska valósággal áradozott a sportról. Még a falubeli legényeknek is büszkén mondták, hogy ők bizony bajnokságban vesznek részt. A bajnoki mérkőzéseken sem, szerepeltek rosszul. Mindössze két vereségük volt. A bajnokságot nyert Adminisztráció is csak 1:0-ra tudott győzni ellenük. Ha viszont ezt a mérkőzést ők nyerték volna 1:0-ra, akkor nem a harmadik, hanem a második helyen végeznek. Az ipari tanulók és a ládatelep csapatát viszont simán győzték le, így történt a „csoda” a Konzervgyárban. Az üzemi bajnokság csodája.(Zentaf) x.x. ^ ~ Martenben az úszás a legnépszerűbb A kelet-bulgáriai Marten községet magas jegenyék és gyümölcsfák veszik körül. Ahhoz, hogy az ember a községbe jusson, át kell haladnia egy szép kis díszfákkal, rózsafákkal, virágokkal ékesített parkon. A park közepén stadion áll labdarúgó-pályával, amelyet sűrű fűszőnyeg borít. Ha az ember rálép, olyan érzése támad, mintha perzsaszőnyegen sétálna. A zöld gyepet atlétikai futópálya, tornakert, röplabda- és kosárlabda-pálya övezi, s a stadion szomszédságában korszerű kis tornaterem terpeszkedik jól ellátva öltözőkkel, tusolókkal.. Ez a nagyszerű kis sportlétesítmény a termelőszövetkezet szomszédságában van és méltó jelképe annak a gondoskodásnak, amellyel a bulgáriai falvak fiatalságának kultúrigényéről gondoskodnak. Edzés a stadionban... Estefelé, amikor véget ér a munka, no meg természetesen ünnepnapokon a marteni termelőszövetkezeti tagok gyülekezési helye a stadion. Cvjatko Sztojanov és Szimeon Petrov már öt-hat labdát kivitt a pályára és mindjárt kezdődik az edzés. Hetenként háromszor a labdarúgóké a stadion: kedden, csütörtökön és pénteken. Vasárnap pedig természetesen mindig mérkőzés borzolja fel a kedélyeket, az ellenfél rendszerint a szomszéd községek csapatai közül kerül ki. A szakosztály nagy munkát végez. Sok gondot fordítanak a kezdők nevelésére. Az említett két fiatal vezető nagyszerűen végzi a feladatát. ... és a Dunán A labdarúgás azonban nem a legnépszerűbb sportág. A falu mellett folyik el a Duna, érthető, hogy közkedveltségnek örvend az úszás. A mortem úszók a környék legjobbjai. Legutóbb legyőzték a ruszei Dunav sportkört, amelynek 10 000 tagja van. A 100 m-es gyorsúszásban például két Duna-úszó mellett 11 marteni indult. Az úszás tehát az első számú sportág Martenben. Nyáron gyakran elhangzik a felhívás a stadionban: Sporttársak! Irány a Duna! És ilyenkor a labdarúgók, az atléták, a kerékpározók és sakkozók egyszerre úszókká változnak. 1. Ezt a munkát nem az ösztönösegymásnak az egész község. A műsor mindig zsúfolt. Délelőttönként a röplabdázók, az atléták és a kosárlabdázók versenyeznek. Gyakoriak a szomszédos községek, sportolói elleni mérkőzések. A vasárnapi műsort rendszerint labdarúgó-mérkőzéssel fejezik be. A sportkör élén tapasztalt vezetők állnak (valamennyien társadalmi munkások — a sportkörnek nincsen fizetett munkása). Marinov már hét éve elnöke a sportkörnek, jó munkájáért beválasztották a községi tanácsba ie, ahol természetesen a község testnevelési és sportkérdéseivel foglalkozik — tegyük hozzá: eredményesen. Iván Szokolav, a szófiai Naroden Szport mukatársa. Es lebe der 1. Mai! ★ Vive le 1er Mai! ★ Long live the 1st of May! ★ Íja 3/ipaBCTByeT 1 Man