Népsport, 1960. június (16. évfolyam, 110-130. szám)
1960-06-02 / 110. szám
Színvonalas mérkőzések BVSC— Bp. Petőfi, Háztartási Bolt—Vasas Turbó, U. Dózsa —Vasas. Ezeket a találkozókat bonyolították le többek között a röplabda NB I legutóbbi fordulójában. Sorsdöntő mérkőzések voltak ezek, amelyek mindegyike különböző lehetőségeket rejtett magában. Ha a női mezőnyben a Petőfi győz és a lyír I HB kikap, akkor a Petőfi-lányoktól már nem lehet új MV/ÍQ v-os elvenni a bajnokságot, de ha mindkét csapat győz, V lM iCh valószínűség szerint akkor is a Petőfi a tí í/jtL bajnok. Ha viszont a Petőfi veszít és a Háztartási KC győz, abban az esetben, jobb játszmaarányával a HB újból elfoglalja az első helyet. Nos , az utóbbi történt. Küzdeni tudásból: kitűnő Moss László dr., a Petőfi edzzője, a mérkőzés előtt csöppet sem titkolta, hogy lányait esélyesnek tartja, de azért azt is hozzátette, hogy a nőknél sosem lehet tudni. És neki lett igaza. Mindkét együttes hallatlan becsvággyal vetette magát a küzdelembe. Mert ha a Petőfi küzdeni tudásból ,,jelee”-re vizsgázott, a vasutas lányok kétségkívül ,,kitűnő'’ osztályzatot érdemeltek. Jellemző, hogy a Petőfinek a második és a negyedik játszmában 12:3 és 13:6 illetve 7:2 sem volt elegendő ahhoz, hogy játszmát nyerjen lelkesen küzdő ellenfelével szemben. A Kvsében a mérkőzés egész ideje alatt két játékosnak, Ujfaludynak és Kékesinek jóformán alig akadt dolga a mezőnyben. Játékostársaik úgyszólván minden labdát összeszedtek, mégpedig úgy, hogy azokból támadások alakulhattak ki, s így nekik már „csak" az volt a dolguk, hogy a támadásokat befejezzék. Igaz viszont, hogy a két játékos remek ütőformában volt, az igen jó feladások nagy részét védhetetlen leütésekkel fejezték be. A Petőfi ütősjátékosai közül csak Borbély tett ki magáért, aki sokszor állította sakk-mattra a BVSC-t. Annál nagyobb csodálkozást váltott ki az, hogy amikor Káposztás és Gálosné volt a hálónál alig láttunk nagy ütéseket. Nem vitás, hogy a két játékos nagyon kevés hibaszázalékkal játszott, nem ütöttek autót, nem akadtak meg labdáika hálóban, de a leütésekben nem volt kellő erő, a félerős ütések ez ellen a BVSC ellen kevésnek bizonyultak. Az idei legszebb női mérkőzés volt Az említett mérkőzés után az a vélemény alakult ki, hogy ez a találkozó magasan kiemelkedett a tavaszi mérkőzés-sorozatból. Ez az állítás azonban 24 órával később már megdőlt, mert a ma Turbó összecsapás nemcsak a tavaszi, hanem az egész bajnoki idény legszebb női mérkőzése volt. Három játszmán keresztül a hosszú, látványos Labdamenetek egész sorozatát lehetett látni. Voltak olyan időszakok, amikor legalább két percig nem ért földet a labda. A két csapat játékosai egyszer egy nagyszerű leütéssel, másszor egy még nagyszerűbb sáncolással, vagy vetődése® mentéssel ragadtatták újbóll és újból tapsra a szépszámú közönséget. És ami női mérkőzésen ritkaság, a sáncról visszapattanó meglehetősen erős labdákat is több ízben tették ártalmatlanná a játékosok, s a következő pillanatban már ők állították nehéz feladat elé ellenfelüket. Ezen a mérkőzésen még a legnagyobb vezetés sem jelentett igazi előnyt: az első játszmában például a HB 7:14 (!)-ről nyert 19:17 (!)-re, a harmadikban viszont a Turbó egyenlített ki 4:11-ről. Külön élményt jelentett Baranyainé és Gódor ragyogó formája. Ők olyan leütésekkel rukkoltak ki, amelyek már nemzetközi viszonylatban is megállják a helyüket. A férfi NB I állása 1. Bp. Spartacus 18 17 1 52: 8 35 2. U. Dózsa 18 17 1 52:10 35 3. Vasas 18 15 3 50:12 33 4. Bp. Honvéd 18 14 4 48:26 32 5. Farkaslyuk 18 10 8 37:27 28 6. Csepel 18 9 9 37:33 27 7. MTK 18 7 11 30:37 25 8. Debrecen 17 8 9 28:36 25 9. Győr 17 8 9 27:37 25 10. Szombathely 18 7 11 27:45 25 11. Miskolc 18 5 13 22:46 23 12. Bp. Postás 18 4 14 23:46 22 13. Testvériség 18 3 15 18:48 21 14. Vízművek 18 1 17 12:52 19 A női NB I állása 1. HB 21 10 2 59:13 40 2. Bp. Petőfi 21 19 2 60:16 40 3. BVSC 21 16 5 55:20 37 4. Vasas Turbó 21 16 5 55:22 37 5. U. Dózsa 21 16 5 50:33 37 6. Bp. Építők 21 13 8 50:38 34 7. Bp. VTSK 21 10 11 40:37 31 8. Bp. Spartacus 21 9 12 37:46 30 9. Miskolc 21 8 13 31:50 29 10. ÉVITERV 21 6 15 29:50 27 11. Diósgyőr 22 5 17 25:57 27 12. Utasellátó 21 4 17 21:52 25 13. Szombathely 21 4 17 23:57 25 14. Győr 22 3 19 16:60 25 A jobb idegek döntöttek •r R®rndkívül nagy volt a tét az U. Dózsa—Vasas férfi rangadón is, hiszen piros-kék győzelem esetén nyílttá válik a bajnokság, ellenkező esetben viszont, min- den valószínűség szerint a Dózsa —Spartacus mérkőzésen dől el az első hely kérdése. Az utóbbi hetekben gyengébben játszó Vasas váratlanul nagyon jó napot fogott ki és igen komoly küzdelemre késztette a lila-fehéreket. Mindenki tudta, hogy a Vasas a támadásér ők őszi résben és a mellénymunkában vívott ki ez ideig elismerést, az újpestieket pedig a kitűnő sáncjáték és a nagy ütőerő jellemezte. Mindkét együt]tes igyekezett a mérkőzésen ér-1 vényre juttatni ezeket az ismert erényeket é ez sikerült is. ] Mást is tapasztaltunk azonban, mégpedig azt, hogy amilyen mértékben felvette a Vasas a versenyt sáncolásban ellenfelevel, ugyanilyen arányban sikerülta Dózsának is feljavítania e mezőnyjátékát. Hiába kerülték el tehát a leütések a sáncot a hátsó , sorok tagjai nagyon sokszor föl- szedték azokat és jó néhányszor 1 ellentámadást alakítottak ki, így aztán nem csoda, hogy ilyen ki-1 tűnő mérkőzést vívott egymással a két csapat és nyugodtan mond- hatjuk, hogy az újpestiek a döntő] játszmában elért győzelmüket] elsősorban jobb idegállapotuk- nak köszönhették. A három mérkőzés méltán vívta ki a szakemberek és a kö- zönség elismerését, mert ezeket a találkozókat a nagyszerű küz-delem és az átlagon felüli ezin- 1 vonal jellemezte. Gallai László 1 KITŰNT: Nők: Ujfaludy, Kékesi,1 Kemény (BVSC), Borbély, Ká-]posztás (Bp. Petőfi), Baranyánné, Rakaczkiné, Kovács (HB), Gódor,1 Kovács E., Havasiné (Turbó), Pető, Nagy (U. Dózsa), Kaiden,ecker (Bp. Spartacus), Szepesiné , Csutak (DVTK), Kovácsné, Deákné (Utasellátó), Szöllősi Pozsonyi, (Bp. Építők), Hianzel (ÉVITERV), Juhászné, Gyurcsik (Bp. VTSK), Lévai (MVSC), Illés, Farkasdi (Győr). Férfiak: Molnár Mayer, Papp (U. Dózsa), Prouza, Varga, Benke (Vasas), Mihályi, Tatár (Bp Spartacus), Gulyás, Kövér (Csepel), Baranyai (MTK), Döbrente (Sz.hely), Káldi, Takács (Győr), Lukács (Farkaslyuk). Mit tudnak a skótok? A Lengyelország ellen Glasgowban és Ausztria ellen Bécsben mutatott szereplés után még a legelfogultabb skót szurkoló sem remélheti, hogy válogatottjuk vereség nélkül úszhatja meg a vasárnapi mérkőzést Magyarország ellen a Népstadionban. Semmi jel nem mutat arra, hogy a skót labdarúgás megújulóban van és alig hihető, hogy a Népstadion olyan hely lenne, ahol a nézők egy ilyen fordulat szemtanúi lehetnének. Annyi azonban bizonyos, hogy Skócia mérlege a Magyarország elleni találkozókat tekintve jobb, mint az angoloké. Néhány héttel a 7:1 -es budapesti angol vereség után, 1954 júniusában a skótok sokat ígérő formában érkeztek a magyar fővárosba. Bár vesztesként hagyták el a pályát — 3:1 arányú vereséget szenvedtek a hazai csapattól —, mégis sokszor késztették komoly erőfeszítésre a magyarokat és félidőben 1:0-ra vezettek. Később, ugyanebben az évben, egy hideg decemberi napon, kemény, fagyott pályán, a Glasgow-i Hampden Parkban a skótok a mérkőzés javarészében biztosan álltak a lábaikon és visszaverték a magyarok viharos támadásait. Végül azonban ez a mérkőzés is vereséggel zárult a skót csapat számára: 4:2-re kapott ki a magyaroktól. A játékfelfogással volt baj. Szerepük ugyanis arra szorítkozott, hogy megállítsák és semlegesítsék a magyarok fergeteges rohamait. Voltak azonban olyan labda- rúgó-szakértők, akik a mérkőzés után a skót labdarúgás újjászületésének lehetőségéről beszéltek. De nem mindenki volt ilyen derűlátó. Amikor az emlékezetes találkozó után megkérdeztem a harmincas évek egyik legnagyobb skót labdarúgócsillagát, az 1928-as nagy Wembley Wizards csapat tagját, hogy mi a véleménye, van-e remény a megújulásra, így válaszolt: „Lehet. Én a magam részéről azt szeretném már látni, hogy a skótok végre igazán futballozzanak." A skót válogatott gyengesége a csapatjáték. Egyénileg a játékosok igen tehetségesek és rutinosak, némelyiket az elmúlt évtizedek nagy labdarúgóegyéniségeihez hasonlítják. A Budapestre érkező csapatban három olyan játékost találunk, akiknek a most zárult idényben nagy szerepük volt abban, hogy a Tottenham Hotspurt ma Nagy-Britannia legjobb csapatának tekintsék. Az idegek túlfeszítettsége miatt azonban az utolsó pillanatban, amikor már azt hitték, hogy övék lehet az elsőség a bajnokságban és kezükben a kupa is , mindkettő megszerzésének esélye semmibe veszett. Ez azonban semmiképpen sem Bill Brown kapus, Dave MacKay hátvéd, vagy John White jobbösszekötő hibája. A sovány, fürge BILL BROWN nemegyszer bebizonyította, hogy Nagy-Britannia legjobb kapuvédői közé tartozik. Nem látványosan véd, a hárításban kitűnő, talán csak akkor bizonytalankodik kissé, ha a kapu előtt farkasszemet kell néznie az ellenfél egész csatársorával. DAVE MACKAY mindig a legújabb játékstílust igyekszik magáévá tenni. Ez sok vitára és nézeteltérésre is adott okot. Szerintem hatalmasak és kimeríthetetlenek az erőforrásai. Fáradhatatlan, akkor kezd belejönni igazán, amikor a többieken már a fáradtság jelei mutatkoznak. Az egyik pillanatban még szívósan hárít, hogy a másikban már ellentámadásba lendüljön. Jellemző egész játékfelfogására, hogy múlt vasárnap Bécsben átverekedte magát az osztrák védelmen és ő lőtte a skótok egyetlen gólját. Klubcsapatában is több gól szerzője volt — mindig a kellő pillanatban. JOHN WHITE az a stílusú csatár, aki gondolkodik a pályán. Egyetlen hibája, hogy nem elég gyors. Sokat kezdeményez és épít, bár ha jó labdát kap, akkor azt bátran értékesíti. White stílusa és játékfelfogása merőben ellenkezik a balösszekötő DENNIS LAW játékmodorával. Law, aki a Huddersfield Town másodosztályú csapatában játszik, fiatal, sokat ígérő labdarúgó. Szívós, sokat, talán túl sokat is mozog, mindenütt a labda nyomában van. De még csak 13 esztendős, tehát minden remény megvan arra, hogy lehiggad és megtalálja a helyét a pályán. Két másik csatárról, a középen játszó IAN ST. JOHN-ról és a jobbszélső GRAHAM LEGGAT-ról is beszélnünk kell. Mindkettő alacsony termetű és nagyon gyors. Leggat sokat tör kapura és megvan a készsége, hogy a kellő pillanatban mindig a helyén legyen. A védelem hibái a legutóbbi mérkőzéseken nagyon kiütköztek. DUNCAN MACKAY Jobbhátvéd, BOBBY EVANS középhátvéd és ERIC CALDOW balhátvéd külön - külön mind jó játékos. De együttes munkájuk nem a legtökéletesebb. A lengyelek és osztrákok alaposan ki is használták ezt a gyengéjüket. Evans egyébként az idény folyamán nagyon sok bírálatot kapott klubjában meglehetősen gyenge szerepléséért. De az is igaz, hogy egészen más szellemben játszik, ha a skót válogatott színeket képviseli. Ha a hazai színek megvédéséről van szó, akkor az egész csapat kitűnőre vizsgázik a küzdeniakarásból. Miután 1958-ban 1:1 arányú döntetlent értek el a Hampden Parkban a magyarok ellen, most az az érzés fűti majd őket, hogy legalábbis megismételhetik a Népstadionban ezt az eredményt. És a magyarok okosan teszik, ha nem becsülik le ellenfelüket, mert a skótok akkor a legveszélyesebbek, ha mindenki biztosra veszi vereségüket. Desmond Buckle Két fontos nemzetközi vívótalálkozó Vívóinknak a hét végén ismét nemzetközi programjuk van. Legjobb tőrözőink éppen csak hogy megpihentették a fegyvert a franciák elleni mérkőzés és az országos bajnokság után, máris pástra lépnek — ezúttal Bolognában a Giovannini Kupáért folyó küzdelem alkalmából. — A Giovannini Kupáért folyó versenyen az olaszokon kívül a tőrvívás szempontjából valamennyi jelentős nemzet részt vesz —■ mondta Bay Béla dr. — Ezúttal legjobbjainknak alkalmuk lesz a kiváló szovjet versenyzőkkel is találkozni. Ez a verseny tőrvívóink utolsó egyéni erőpróbája az olimpia előtt, de nemzetközi találkozó még lesz: júliusban az olaszokkal vívnak majd hatos csapatversenyt Budapesten. A bolognai versenyre remélhetőleg Fülöp már teljesen rendben lesz. Ez esetben ugyanabban az összeállításban áll ki a magyar együttes, mint amelyben a franciák ellen vívott, vagyis: Fülöp, Kamuti J., Kamuti L., Gyuricza, Sákovics és Marosi. A Bolognába utazó vívók csütörtökön reggel indulnak. A csapatot Bay Béla dr. és Tábor István kíséri. Mialatt tőrvívóink Olaszországban küzdenek, két párbajtőrvívónk, Balhazár dr. és Berzsenyi Svédországba utazik, hogy a Stockholm melletti Saltsjöbadenben tartandó nagy nemzetközi versenyen vegyen részt. Palócz Endre, akit az a megtiszteltetés ért, hogy a verseny technikai bizottságába kapott meghívást, elmondotta, hogy a versenyen igen sok részvevővel számolnak. A versenyt a legnagyobb svéd egyesület 50 éves jubileumának alkalmából rendeziik és országonként 23 versenyző kapott meghívást, nem szólva a hazai részvevőkről, akik közismerten nemzetközileg is komoly tekintélynek örvendenek. EM A chilei földrengés és a VB A Chilét ért borzalmas elemi katasztrófák miatt továbbra is élénken foglalkoztatja a különböző hivatalos köröket az 1962. évi VB megrendezésének ügye. Holger Bergerus, a svéd labdarúgás egyik vezető személyisége, a FIFA vezetőségének tagja azt javasolja, hogy halasszák el a VB-t 1963-ra, mert nem valószínű, hogy Chile a nagy pusztulás következtében 1962-ben megrendezhetné a tornát, s nem is lenne helyes ilyen erőfeszítéseket kívánni tőle. Ezzel szemben a VB chilei szervező bizottsága bejelentette, hogy minden körülmények között vállalja a megrendezést. Hogy azonban, maga a rendezőség is könnyítsen a chilei kormány helyzetén a rendezés költségeire felajánlott 3 millió dollárból 2 millióról lemondana. Ezt az öszszeget saját erőforrásaikból és a szurkolók hozzájárulásából igyekeznek majd pótolni. Arról is érkeztek hírek, hogy az Argentin Labdarúgó Szövetség hajlandó lenne vállalni a torna lebonyolítását — ha Chile valóban nem lenne képes megrendezni — úgy, hogy a döntő mérkőzést Santiago da Chile-ben játszanak le. Olyan elgondolás is felmerült, hogy Argentína vállalja a VB lebonyolítását s a mérkőzések teljes bevételét felajánlják a súlyos csapások okozta károk helyreállítási alapja javára. EURÓPA NŐI KOSARASAI SZÓFIÁBAN (II.) Az általános reményekről Szófiában, a VII. női kosárlabda Európa-bajnokság színhelyén Európa valamennyi számottevő csapata jelen lesz. Az 1958. évi EB-hez képest növekedett a részvevők száma. Ismét a küzdők sorában lesz például a teljeesen megfiatalított olasz csapat, amely a legutóbbi EB-n és a moszkvai világbajnokságon sem vett részt. Több mint két évet hagytak ki tehát az olaszok. A legutóbbi Európa-bajnokságon az olasz megfigyelő azt mondta, hogy Olaszországban visszaesetta női kosárlabda iránti érdeklődés, kiöregedett válogatott csapatuk is. Azért maradtak távol a lódzi EB-től, hogy hozzálássanak a csapatépítés nehéz és hosszabb időt igénylő munkájához. Az olaszok betartották szavukat, összeállítottak egy gárdát, amely először 1959-ben a zadari tornán lépett a nyilvánosság elé. Igaz, ezen a tornán még nem aratott győzelmet, de már csillogtatott olyan erényeket, amelyek későbbi győzelmeket sejttettek. Ez a győzelem nem is késett soká, először a románokat, majd a magyarokat győzték le az olaszok. S most már derűlátó nyilatkozatokat tesznek a szófiai Európa-bajnokságot illetően. Primo edző ezt mondja: — Mindössze egyhetes közös edzéssel készültünk, s ez nagyon kevés arra, hogy komoly eredményt tudjunk elérni, ennek ellenére bízom abban, hogy csapatunk jól fog szerepelni. Most már csak az a kérdés, hogy Olaszországban mit tartanak jó szereplésnek? Egy biztos: magasak, gyorsak és fiatalok az olasz játékosok. Egyelőre úgy fest, hogy legjobbjuk, Bradamante hiányozni fog a csapatból. Az EB-re induló gárda az előzetes hírek szerint így fest: Cirio, Grisotto, Sesto, Geroppi, Pausici, Persi, Vedrame, Gelmetti, Mapelli, Roncetti, Gentilin és Tarabocchia. Ezen az EB-n egyetlen csapatnak sem lesz könnyű dolga, rendkívül tömör a mezőny, a helyezésekért közel egyforma képességű csapatok küzdenek, s valóban a pillanatnyi diszpozíció döntheti el, hogy valamelyik együttes, kilencedik lesz-e, avagy a hatodik. A moszkvai VB-n szerepelt csapatok játéktudását fibrománokra, a jugoszlávokra, a tőén van összehasonlítási alap. A románokra, a jugoszlávokra a lengyelekre gondolunk. Szándékosan nem említjük a szovjet, a csehszlovák, valamint a bolgár gárdát, egyrészt mert előző cikkünkben már ismertettük ezeket a csapatokat, másrészt, mert e három csapat kiemelkedő tudásához nem fér kétség. A további helyekre, pontosabban a hatos döntőbe való bekerülésre, már egyforma eséllyel pályázik, a magyar, a jugoszláv, a lengyel, a román és az olasz csapat. Arról nem beszélve, hogy a két német együttes, az NSZK és az NDK csapatának tudását és eredményeit illetően nincsenek adataink. Sok tehát a sötét ló. Márpedig ez számunkra, magyarok számára, egyáltalán nem közömbös. Ahol közel egyforma erőt képviselő erők csapnak össze, ott mindig jut szerep egy kicsit a szerencsének is, s nekünk az utóbbi nagy nemzetközi versenyeken nem valami bőkezűen osztogatta kegyeit a szerencse istenasszonya. A lódzi Európa-bajnokságon és a moszkvai VB-n csapatunk egyaránt hetedik lett. A magyar együttes összetétele azóta jelentősen megváltozott, néhány játékos visszakerült a csapatba, mások viszont kimaradtak. Az tény, hogy fiatal magyar gárda veszi fel a küzdelmet Európa kosarasnőivel Szófiában. Az EB felkészülés során válogatott együttesünk három nemzetközi mérkőzést játszott, kettőn kikapott, egy alkalommal pedig Budapesten győzött. Vereséget az olaszoktól és a lengyelektől szenvedett, győzelmet pedig a jugoszlávok felett aratott. A mérleg tehát 1:2, az ellenfelek javára. A számokhoz még azt a kiegészítést kell fűzni, hogy a magyar csapat valamennyi mérkőzése szoros eredménnyel zárult, sőt a második lengyelországi összecsapáson mindössze egy pont volt a két csapat között a különbség. A magyar együttes januárban kezdte meg a közös felkészülést a szófiai EB-re, s az előkészületi mérkőzéseket nagyjából azok a játékosok játszották, akik Szófiában is magukra öltik a válogatott mezt. A csapatnak egyetlen újonca a székesfehérvári Márkus Anna, aki a magashátvéd és a magas bedobó posztján egyaránt foglalkoztatható. Nehéz volt a választás a közép játékosok között, végül hosszas töprengés után kijelölték a csapatot. Babocsayi Lick, Káló M., Káló I., Márkus Noficzer, Balogh, Korenné, Beretzk, Schneider, Kovács és Koncser képviseli hazánkat Európa női kosarasainak viadalán. Ezek után kézenfekvő a kérdés, hogy mit várhatunk ettől a csapattól? Mint már fentebb említettük, nagyon kiegyenlítődött mezőny harcol a helyezésekért, köztük a magyarok is. Mégis, már azt eredménynek könyvelhetnénk el, ha együttesünk bekerülne a ható® döntőbe. Ehhez azonban túl kell jutnia a selejtezőn. A nem elég jó játékot nyújtani, hanem még némi szerencse is szükséges a selejtező csoportbeosztásához. Már amennyiben szerencsének lehet tekinteni, azokkal a csapatokkal való összekerülést, amelyek felkészültségéről és eredményeiről nincsenek adataink. De még mindig jobb egy ,.sötét lovat" tudni csoportunkban, mint egy biztos nehéz ellenfelet. Persze jó játékkal az sem akadály. Ilyen vérmes reményeink azonban — egyelőre — nincsenek! R. A. Elégedettek lehetünk a római szerepléssel Kiküldött munkatársunk, távbeszélő jelentése. (Róma, június 1.) Talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy az eredményeken túl minden verseny annyit ér, amennyi a szereplésből levonható tapasztalat. Ezért tapasztalatként állíthatjuk össze a harmadik római nemzetközi Öttusa-verseny után elhangzott véleményeket, hiszen a szokásos udvariassági szólamokon túl ezekből a véleményekből mindig kihámozhatók azok az alapgondolatok, amelyeket udvarias partnerünk saját maga is tapasztalatként fog felhasználni. Mindent egybevetve a mostani római öttusaversenyt három nemzet öttusázóinak szereplése alapján vizsgálhatjuk meg. A franciákból álló negyedik csapat ugyanis csak olyan gyenge eredményeket tudott elérni, hogy azok alapján komoly nemzetközi erőpróbákon még hosszú ideig csakis sikertelen szereplésre számíthatnak. Szereplésük egyben megmutatta, hogy milyen „szerencseszám” ebben a sportágban a lovaglás, hiszen a derék és nagyon gyors Aslavia nélkül bizony aligha nyerte volna meg Jallenques a lovaglást. Egyébként itt találkoztunk a verseny egyetlen bevált jóslatával, mert a lovakat rendelkezésre bocsátó bersaglierik előre megmondták, hogy ezen a lovon csak nyerni lehet. A franciák negatív tapasztalatai mellett azonban érdemes egy kis figyelmet szentelni a többi csapat szereplésének. Amikor megérkeztünk, úgy éreztük, hogy sem a vendéglátók, sem pedig az USA- csapat vezetői nem veszik komolyan csapatunkat és a lovaglás után ez az érzésünk még csak fokozódott. A nem nagy nevekkel szereplő magyarok azután számonként egyre nagyobb elismerést követeltek a többiek részéről. Persze nem téveszthet meg bennünket a sok dicsérő külföldi vélemény, amely az egyéni győzelmet elérő Németh Ferencről és a győztes csapatról hangzott el. Csapatunknak mind a négy tagja ezen a versenyen arról vizsgázott, hogyan készültek fel erre az évre. Az eredmények azt mutatják, hogy eddigi felkészülésük sikerült. LOVAGLÁSBAN utolsó helyünk ellenére azt állapíthatjuk meg, hogy az egyetlen Szabó kivételével valamennyien biztonságos, topa pont körüli teljesítményre törekedtek. Érthetetlen, hogy legrutinosabb versenyzőnk a verseny legelső mozzanatában elvesztette a fejét és száguldozni kezdett. A csapat többi tagja minden tőle telhetőt elkövetett, hogy „balkézzel” sorsolt lovaikon ne kerüljenek behozhatatlan hátrányba a többiekkel szemben. ■— Vigyáztunk — említette Marotta kapitány, a lovasszám rendezője , hogy a nem nehéz pályára olyan jó állapotban levő lovak lépjenek, amelyeken mindenki közel egyforma feltételek mellett versenyezhet. Hozzátehetjük, hogy ez az elképzelés mindenki megelégedésére sikerült is. Bár kétségtelen, hogy a pálya igen gyenge volt. VÍVÁSBAN nagyszerűen ment a mieinknek a verseny feléig. A második félidőben már fáradtak voltak versenyzőink és nem volt meg a győzelemhez szükséges akciókészségük és hegybiztonságuk. Az olaszokkal szemben ezért nem boldogultak. Az erőszakos, lerohanó stílusú vívás nem feküdt a mieinknek. Hallgassuk meg, mit mondott a vívásról Bergamaschi alezredes, a zsűri elnökei — Láttam a mostani résztvevőkön kívül a svéd, a finn, az osztrák, a spanyol és a szovjet öttusázókat a páston. Közülük a svédek tetszettek a legjobban. Szépen, sokoldalúan vívtak. Náluk azonban eredményesebb volt a szovjet csapat, amelynek tagjai nem a szépségre, hanem inkább a célszerűbb hasznosságra törekedtek. Meglepett viszont az amerikaiak gyenge vívása. Az egyetlen tehetséges Beck kivételével igen közepes vívótudást mutattak be. Nem hiszem, hogy az amerikaiaknak nem lenne ennél jobb csapatuk is. Nagy magyar sikert hozott a pisztolylövés. Maga Thofelt generális, a nemzetközi szövetség főtitkára állapította meg, hogy Németh 198 körös teljesítménye öttusa-világcsúcs, mert eddig ugyan két öttusázó is lőtt már 200 körös eredményt, utólag azonban kiderült, hogy a lőtáblájuk szabálytalan volt. Facchini, az olaszok versenyzője közvetlen a lövészet után elismerőleg tapogatta Németh ütőerét és csodálkozott, hogy a fiú milyen nyugodt. Némethen kívül Szabó és Szaniszló is kitűnően versenyzett ebben a számban és a csapat első helyre kerülése a lövészet után nagymértékben fokozta a fiúk önbizalmát. ÚSZÁSBAN — Szabó gyengébb teljesítményétől eltekintve — elégedettek lehetünk. Szabó eredménye csak részben magyarázható a hideg vízzel. 4:30-hoz közeli eredményt vártunk tőle. A többiek szokott teljesítményüket nyújtották, de Szaniszló küzdőszellemét dicséri, hogy úszóedzéseinek kényszerkihagyásai után is 4:09-et úszott. Ebben a számban egyébként az olaszok szolgáltak a legnagyobb meglepetéssel, mert korábbi eredményeikhez képest igen nagy javulást értek el. A FUTÁS a lövészethez hasonlóan, megint magyar szám volt. Ha a terep szintkülönbség próbára tette volna a versenyzőket, biztosra vehetjük, hogy Németh sokkal jobban megszoríthatta volna a gazella-könnyedséggel futó Lowellt, így azonban a teljesen sík terepen meg kellett elégednie a második hellyel. Nem szabad megfeledkezni a fiatal és igen tehetséges Fáklya Béláról sem. A szokatlan meleg legjobban őt vette le a taváról és ezért a két idegszámban mérsékelt teljesítményt nyújtott. Biztos, hogy a szükséges rutin megszerzése után ennél sokkal többre lesz képes nemzetközi versenyen is. — A három római nemzetközi öttusa-verseny közül ez a verseny volt számunkra a legtanulságosabb — mondta a búcsúebéden Curcio alezredes, az olaszok vezetője. — Az itt járt nemzetek öttusázói közül a szovjet versenyzők voltak a legjobbak, de most azt látom, hogy a magyaroknak egy valószínűleg jobb csapat mellett igen jó az utánpótlás-gárdájuk is. Úgy látszik, hogy a magyarok nagy súlyt helyeznek a fiatalok nevelésére, és mint az eredmények mutatják, jó úton haladnak. A versenyek szervezése, lebonyolítása precíz, pontos volt. Látszik, hogy az olimpiai játékok házigazdái technikailag is jól felkészültek a nagy versenyek rendezésére. A neheze azonban még hátra van. A kitűnő technikai feltételek biztosítása mellett majd augusztus végéig válik el, hogy az ittjárt nemzetek milyen tapasztalatokat szereztek a májusi versenyeken. Második csapatunk római szereplésével mindenesetre elégedettek lehetünk és megállapíthatjuk, hogy bízhatunk a sikeres folytatásban. Toldy Ferenc HAJRÁ DÓZSA! Színészek, szurkolók, sportolók VIDÁM JUNIÁLISA június 19-én de. Vili órai kezdettel ÚJPESTI DÓZSA-STADION. Jegyek elővételben válthatók. Csütörtök, 1960. június 2. 3