Népsport, 1960. június (16. évfolyam, 110-130. szám)

1960-06-19 / 122. szám

tudom, kinek mit mondott első olvasásra a hír: a Bal­­kan bajnokság birkózóversenye­in kötött- és szabadfogásban is hat súlycsoportban első helyen végeztek a belgás­ok. Nem jelenthetett hat nagy szenzációt, mert például a birkózók — akiket mégiscsak elsősorban i kellv,hogy érdekeljen az ilyesmi — azzal tették le aa ***** ^ofiy­ ..majd ha megtudjuk, kik voltak Aztán megtudták, a fejükhöz kaptak, s az ed­­zők szerint azóta még szorgalmasabban gyakorol- -ét. M* a felfordításokat, az emeléseket, sőt — nem rit­■*' k.ák a „túlórázások" sem... A világhírű­­török , olimpiai csapatot legyőző bolgárok nemcsak azt bi­­■onyttották­ be, hogy ezentúl komolyan kell­­számolniuk a legjob­baknak velük is hanem egy kicsit közelebb is hozták az olimpiai megméretés örökké bizonytalan hangulatát. Vajon , hogy végeztek volna a bolgárok velünk, s ál­talá­­n­­ .hot,X52 is Ült­nk két hónappal Róma előtt? ... 1060-a® esztendőnek — különösen kötöttfogásban — spe­­rS1* “fluk neki a válogatott keret, s ebből a helyzet­ből adódtak a legfontosabb feladatai is. Jól sikerült alapozás Adva volt egy sok nemzetközi versenyen, világvetélkedésen ki­­próbált idősebb korosztályhoz tartozó versenyzőgárda, amely szorgalomban, kötelességtudás­­ban és éppen ezért képességben is messze megelőzte az átlagos ■magyar mezőnyt. Ezekkel együtt kellett az időközben felfejlődött fiatalokat — Hollósi, Kozma, stb — jó formába hozni és egy ki­csit túllépve a római olimpia követelményein, megteremteni egy későbbi őrségváltás lehető­ségeit is. A kettős célnak meg­felelően meglehetősen nagy lét­számmal rajtolt a válogatott ke­ret. Nem volt könnyű a feladat, hiszen különböző mozgásképes­­ségű, erőnlétű, s főképp külön­böző technikai tudással induló versenyzőkről volt szó. S emel­­lett még arra is ügyelni kellett hogy az évről évre alapozó „öregek" számára is ad­janak valami újat, hogy elkerüljék a munka monoton jellegét, amely igen gyakran fásultsághoz vezet Az alapozás várakozáson felül sikerült. A versenyzők jóked­vűen, az idegfáradtság legkisebb jele nélkül, megerősödve, fel­frissülten kerültek el a formába­­hozó időszakhoz. Fejlődés­technikában Matura Mihálynak, a keret szakvezetőjének van egy milli­­méterpapíron készített edzéster­­ve, amely egy kicsit — a bejegy­zések jellegénél fogva — jelen­­tés is lehetne. Sok­at elárul ez a papírlap a versenyzők lendületes munkájából. A technikai gyakor­latok, a fogást csiszoló edzések mellett végig megmaradtak az elsősorban erőnlétet fejlesztő gimnasztikai edzések is, így si­került megoldani, hogy ne vesz­­ezen el az az erőnlét, az az álló­­képesség, amit hosszú hetek ne­héz munkájával az alapozás so­rán sajátítottak el a versenyzők. Valamennyien, még a legrutino­sabb versenyzők is tanultak egy­két új fogást, amellyel ponterő­­sebbé tehetik küzdőmód­jukat. Tovább fejlesztették kulcsfogásai­kat, és sok időt szenteltek a­­nemzetközi versenyeken legtöbb­ször alkalmazott kötöttfogású elmelések és fordítások, illetve a szabadfogású lábramenesek és különböző lábkulcsok elsajátítá­sára. A kemény, lelkiismeretes Ritmikáinak meg is te­tt az ered­ménye. A keret tagjai — anél­kül, hogy tulajdonképpen for­máiba jöttek volna — kimagasló teljesítményeket értek el egy­­egy ellenőrző versenyein (pl. Pó­lyák imponáló győzelme Sztas­­kievics fölötti) , egyenletesen fejlődtek. Javultak a fiatalok is. Most, amikor a jugoszlávok el­leni válogatott viadal előtt kü­lönböző sérülések miatt Matura Mihálynak nélkülöznie kell az évek óta megszokott neveket, olyan fiatalokat vehet elő, akik­nek sikeres szereplése elé — legalábbis bizakodással nézhe­tünk. Ktt tartunk jelenleg! A v­ági bajnokságokon, az olimpiákon eddig oly sok sikerrel szerepel a birkózósportnvnktól most is )5 szereplést vár a közönség. A le­hetőségek megvannak, azonban ez még nem jelent automatiku­san eredményeket! A birkózó­­sportban nagyon sokat számít a selejtezők párosítása, hogy ki hogyan kerül ki a pontok elleni küzdelemből. Éppen a bolgárok betörése bizonyítja, mennyire labilisak, szinte hétről hétre változók az erőviszonyok, s m­ilyen kérésen múlik, hogy a világ legjobbjainak számító szovjet, török. Iráni versenyző­től is pontot raboljon el, egy szorgalmasan dolgozó, kemény- akaratú birkózó. A magyar csapatból a két leg­biztosabb versenyző, Pólyák és Gurics hosszú ideig sérüléssel bajlódott. Kétszeres világbajno­kunknak a bordája. Guricsnak ■pedig a térde fájt, s ezért mind­ketten hetekig kénytelenek vol­tak távolmaradni a szőnyegtől. Ez alatt az idő alatt is végeztek azonban kiegészítő edzéseket. Most már meggyógyultak, s a szinte közmondásos szorgalmuk lelkesedésük biztosíték arra, hogy hamarosan behozzák le­maradásukat. Ugyanígy pusztán annak a közlésével elintézhetjük a súlyproblémát is, hogy most már az edzők edzésről edzésre fokozott gondot fordítanak a súlytartás ellenőrzésére. Támadóbb szellemű birkózást­ as végül feltétlenül szólni kell egy általános hibáról, amely­ben még mindig csak egy-két birkózónál lehet javulást tapasz­talni. Ez pedig a­­magabiztosság, a támadókészség,­­ az abszolút győzelemre való törekvés. Régi betegsége már a birkózósport­nak a túlzott taktikázás. Még a hazai­­viadalokon is ,,okos ver­senyzőnek’­ tartják azt a váloga­tottat, aki egy pontnyi előnye biztosítására akár egy sokkal gyengébb ellenfél ellen is leállt tologatni. Kitűnően tudnak ope­rálni birkózóink már a döntetlen eredményért is, s azt csaknem minden esetben el tudják érni, hogy még a világ legjobbjai se tudjanak fogást kierőszakolni ellenük. Az edzők sokszor osto­rozzák a taktikázás, a passzivi­sz­­Asztalos sa­kk - emlékver­­seny sok maradandó értékű és érdekességekben bővelkedő játszimot eredményezett. Az is jó fényt vet a verseny résztve­vőire, hogy a döntetlenek mö­gött is tartalmas játszmáik talál­hatók. Az idei Asztalos-emlék­verseny az elmúlt évivel szem­ben abban is eltérést mutat hogy előre törtek a magyar mesterek, elsősorban Bilek, Honfi és Lengyel. Bilek kisebb kisiklása ellenére is kiváló teljesítményt nyújtott, úgyszintén Honfi, Len­gyel pedig a nagyszerű hajrá­ban csillogtatta képességeit. Klu­­ger is felnyomult a II. félidő­ben, ily módon a­z első öt he­lyezett között négy magyar ta­lálható. Az Asztalos-emlékverseny szá­mos meglepetéssel is szolgált. Feltűnés keltett Flohr és Lei­en­­thal nemzetközi nagymesterek mérsékelt teljesítménye, amely­nek okát — saját bevallásuk szerint — abban látják, hogy keveset versenyeztek az idén. Úgy látszik, a füredi versenyt „bemelegítőnek” szánták a szov­jet sakkbajnoki elődöntőre. Meglepetés Naivarovszky gyenge eredménye is, bár ő valóban készületlenül, az utolsó pilla­natban „ugrott be” az olasz Paoli helyett. A Jugoszláv Dam­ Janovics több fordulón át veze­tett — ez szintén meglepetés számba megy, de az is megle­petésnek számít, hogy az utol­só fordulókban váratlanul visz­­szaesett, örvendetes fiataljaink nagyszerű előretörése. A verseny sok kitűnő játsz­mája közül Lengyel egyik győ­zelmét mutatjuk be: királyindiai támadás Lengyel — Dimji­novics 1. g3, Hf6 2. Fg2, g6 3. c4, Fg7 4. Hc3, 0 — 0 5. e3, d6 6. d4, c5 (A jugoszláv mesterek előszeretettel választják ezt a felépítést.) 7. Hge2, Hc6 8. 0 — 0, Ff5 9. b3, Vc8 10. Fb2, Bd8 11. Hf4, (Érdekes és eredeti terv bevezető lépése. Világos vona­lak nyitására törekszik a cent­rumban.) 11. —, h5 12. Vd2, cd.? (Elnézi a csere hátrányos következményeit. Jobb volt ez— 15.) 13. ed­. Fh6 (Látszólag ve­szélyes lekötés, világos azon­ban messzebb számított.) 14. Vdll, (Nagy meglepetés. A giga­tás miatt a versenyzőket, a ver­senyzők pedig újra és újra megmaradnak a fogadkozásnál. A világ legjobbjainak a mező­nyében viszont döntetlenekkel nem lehet eljutni a dobogóig de még a helyezésekért folyó küz­delemig se igen. Példaként lehet felhozni Polyá­­kot, aki Sztaskievicset — teljesen sutba vágva azt a küzdőmódot, amellyel két világbajnokságot nyert — állásból verte meg, és aki így nyilatkozik az olimpiá­ról: — Én nemcsak ki akarok jut­ni . .. Nekem kevés az, hogy megnézem Rómát. Kétszer voltam az olimpiai bajnokság ajtajában és lemaradtam. Én ott­­ nyerni szeretnék ! ... Nem biztos, hogy sikerü". De elszánt akaraterő, egészséges önbizalom nélkül nem szabad nagy versenyzők között, világ­­versenyen elindulni. Sokat jelentene, minőségbeli változást eredményezhetne, ha általános hangulattá válna­ a bir­kózók közt az a gondolat, amit így fejezett ki: „ . .. Nekem kevés az, hogy megnézem Rómát . . Borbély Pál jogállás felszakítása — bár­mennyire se valószínűtlennek látszott — világost nagy tér­­előnyhöz juttatja.) 14. —, Ff4. (Most már ütni kell, különben 15. Hcde kapcsolatban Bff-el — döntő fölényt hozna világos számára.) 15. gf., Fh3 16. d5, Hd4 17. He41. (A dérhuszár nem volt üthető 17. —, Vg4 mattfe­­nyegetés miatt, ez a lépés vi­szomt felszámolja sötét matt tá­madását.) 17. —, He4: 18. Vd4, Hf6 19. Vd3, Fg2: 20. Kg2­, Vg4+ 21. Vg3, Ve2 (Vezércsere esetén világos vezérszárnyi gya­logtöbblete eldöntené a játszma sorsát. De így sem menekülhet sötét, mert most világos indít királyszárnyi támadást.) 22. Ff6­, ef­ 23. Bfel, Vb2 24. f51, q5 25. h4, q4 26. Badli, Kg7 27. Be7, Vc2 28. Vd31. (Lengyel finom érzékkel vezeti a játszmát. A királyszárnyi támadás fenntartá­sa mellett mindig kézben tartja a számára előnytes végjátékra való lebonyolítás lehetőségét is. A kettős fenyegetés elleni sötét teljesen tehetetlen.) 28. —, Vb2 (Nincs jobb. A számításba jövő 28. —, Va,2. -re 29. Vc3 és Bdl­­el — e6 behatolás nem akadá­lyozható meg.) 29. Bd2, Vc1 30. Be2, b5 31. Bel, be, 32. Vc4­, Vb2 (Cserélni persze most sem lehetett. Erre a lépésre viszont hatalmas meglepetés követke­zik.) 33. Bf7:+1. (Gyönyörű bástya­áldozat, amely elől nem lehet félrevonulni. Lengyel erőteljes kombinációval fejezi be a játsz­mát és ér el győzelmet.) 33.­­, Kf7: 34. Vc7+, Kf8 35. Be7, Ve5 (Sötét még reménykedik, de a küzdelem már eldőlt.) 36. Be5:, de: 37. d6, Be8 38. Vh7, BbE 39. Vh6+, Kg8 40. Vg6+, Kh8 41. Vh5­+, Kg7 42. Vg6+, Kh8 43. Vf6:+, — sötét feladta. Hajtun József Örvendetes fiataljaink előretörése Örvendetes fiataljaink előretörése • Vasárnap, 1960. június 19. •­ II TIZENÖT ÉV Hiába a „grund” a nagy nevelője a sportolóknak, beérlelésükhöz már fejlett lehetőségek szükségesek. Pálya, pálya — ez volt és maradt sokáig igen nagy gondja, problémája a magyar sportnak és az élsportnak is. Márpedig a II. világ­háború után kialakult nagy nemzetközi vetélkedésben csakis úgy számíthatott si­kerre a magyar sport, ha tehetségei szá­mára megfelelő körülményeket is biztosít a sportolásban. Már a londoni olimpián elért igen nagy sikert is jelentősen befo­lyásolta, hogy a sportolók számára ren­delkezésre állt egy megfelelő edzéshely, amelyen alkalomszerűen, de igen alapo­san felkészülhettek. Ez a hely Tatán volt, s bár az egykori főúri parkban a környe­zet rendkívül szép volt, sportolás céljaira még csak üggyel-bajjal lehetett hasz­nálni. Amikor például Németh Imre első világcsúcsát dobta kalapáccsal, London előtt, a tatai dobópályát süppedő homok borította. Meg kellett tehát teremteni a magyar sport előkészületeinek fejlett, korszerű otthonát. Erre a célra a tatai parkot jelölte ki és bocsátotta a sport rendelkezésére az állam. Ezzel azonban még nem oldódott meg minden kérdés. E létesítmény fokozatok felépítése igen sok pénzt igényelt. Meg­felelő szálláshelyet, szobákat, ebédlőket, társalgókat, fürdőket, sporttermeket, atlé­tikai pályát, labdarúgó-pályát és más lab­dajáték pályákat kellett építeni, mégpe­dig megfelelő színvonalon ahhoz, hogy a sportolók valóban megfelelő körülmények között végezhessék edzéseiket. A munka megindult és amikorra befejeződött, a belefektetett munka és pénz alapján jog­gal lehetett az első ötéves terv egyik je­lentős alkotásának tekinteni. Az ünnepé­lyes megnyitáson, 1951 július 2-án kellő áhítattal jelentek meg benne az első sportolók, akik az akkor soron következő legnagyobb nemzetközi eseményre, a ber­lini főiskolai világbajnokságra készültek. A tatai sportlétesítmény azóta is a ma­gyar sport eredményeinek fejlesztését se­gítő igen fontos eszköz, amelyben a ren­delkezésre álló kiváló lehetőségek mellett módjuk nyílik a legjobb sportolóknak tu­dásuk teljes, végső csiszolására és beérle­­lésére. Egyúttal a magyar sport vezetésé­nek is egyik fontos „főiskolája”. Gyakorta Tető a házon nyújtott és nyújt ugyanis otthont a sport­vezetők tanfolyamainak, ahol szakmai és szervezeti kérdésekben fejlesztik tovább tudásukat, vagy cserélik ki tapasztalatai­kat. Nincs is a magyar sportnak olyan él­vonalbeli alakja, akinek ne fűződne vala­milyen jelentős sportbeli élménye Tatához szinte egy sem akad köztük, aki ne te­kinthetné sportbeli felemelkedése egyik fontos állomásának. És nincs tán olyan számottevő szervezője és irányítója sem a magyar sportéletnek, aki ne kapott volna valamilyen sarkalatos erőt, segítsé­get, lendületet a munkájához ugyancsak Tatán. Ebben az időben tömegméretekben épül­tek már a sportpályák szerte az ország­ban és folyt a munka a Népstadion épít­kezésén is. — Tata azonban olyan létesítmény e sportpályák országos hálózatában, mint a házon a tető — mondta a megnyitó alkal­­­­mával az egyik sportoló. — Mert a házban , anélkül is lehet lakni, de a tetővel válik­­ teljessé. I Z. F. Nyolc nagy esélyes A wim­bl­edoni füves pályákra lépő férfi tenierezrőlkiről írtunk legutóbb, ezúttal a női verseny­zők legjobbjait mu­ ál­tatjuk be olvasó­­inknak * / /\J v MARIA BUENO a 1909-ben köz­epen v­att idénykezdet után biztosan nyerte meg az All Eng­­land Club nagy versenyét. A wimbledoni női bajnokság első dél-amerikai győztese lett. Iga­zi támadó teniszező, kiválóan röptézik és egészen férfia© te­niszt játszik. Alapütései közül a tenyerese gyengébb, de egyéb­ként sem szeret az alapvonalról játszani. A húszéves fiatalok meggondolatlanságával sokast kockáztat, ezért sokat is hibáz. Ha sikerülnek ütései, élvezet nézni játékát. DARLENE HARD, az amerikai ranglista második helyezettje, de Baker-Pleitz visz­­szavonnulása után a legjobb amerikai női teniszező. A te­nisz ábécéjével édesanyja is­mertette meg, majd később a tizenkétszeres amerikai baj­noknő, a híres Alice Marble ta­nította. Kimondott támadó, ado­gató és röptéző teniszező. Első­sorban a páros játék az erőssé­ge. 1957-ben és 1950-ben egy­aránt két-két páros bajnoksá­got nyert Wimbledonban. Pálya­futása első nagy egyéni verse­nyét alig néhány hete Párizs­ban nyerte, ANN HAYDON, az angolok balkezes szőke re­ménysége télen éveken át a zöld asztal mellett, az asztal­i­te­niszezők között i© jelentős sike­reket aratott. 1959—60 telén azonban búcsút vett a kis kau­­csuklabdától, végleg a teniszt v­á­lasztotta. Mindez ne­mcsak eredményeim, de egyre javuló játékán is meglátszik. Kitűnő adogatásai után, felpörgetett, erős tenyereseivel igyekszik el­lenfeleit hib­ázásra kényszerí­teni. A füves pályán is otthono­san mozog, nagyszerűen küzd. KÖRMÖCZI ZSUZSI,­ e­z egyetlen teniszező, aki im­már 1948 óta tartja helyét megszakítás nélkül a világrang­lista első tíz helyezettje között. Játékának néhány főbb erénye — az alapvonalról keményen és biz­tonsággal helyezett ütései, vala­mint kiváló futótechntikája — el­sősorban a salakpályán érvé­nyesül. Salakon 1957 óta csak egy ízben szenvedett ver­eséget. A gyors füves pálya túl szokat­lan számára ahhoz, hogy a ná­la jobban hálózó angol és ame­rikai versenyzőkkel egyenlő eséllyel rajtoljon Wimbledonban. JANE LEHANE, az ausztrálok mindössze 19 éves kiválósága az 1960-­as tenisz­­idény egyik meglepetése. Az an­gol Truman ellen három győ­zelmet is aratott, de Buenót is megverte Ausztráliában. A fo­nákot két kézzel, erősen és biz­tosan üti, kiváló a tenyerese is. A hálónál viszont bátortalanul röptézik és a váratlan ejtett labdáikkal sem tud mit kezdeni. Az alapvonal játék az erőssége, de ennek ellenére füvön jobban játszik, mint salakon. Pompá­san küzd, nem ismer elveszett labdát, ANGÉLA MORTIMER a megbízhatóság mintakép**. Nincs kimondott nagy ütése, nem csinál a pályán bravúros dolgokat, csak küzd az első lab­davá­l­tástól az utolsóig. Megbíz­ható játéka, kiváló küzdeni tudá­sa sok szép sikerhez segítette már pályafutása során. 1955- ben aratta 18 év után az an­gol női teniezsport újabb diada­lát a francia nemzetközi baj­nokság elnyerésével. SANDRA REYNOLDS, a 21 éves csinos, dél-afrikai bajnoknő az egyik legszebb jö­vő előtt ál­ló női teniszező. Már az elmúlt évben is közel állt a nagy meglepetéshez, hiszen Wimbledonban az elődöntőig ju­tott el. Teniszedző papája nevel­te nagy játékossá. Tenyeresét erősen pörgeti, fonákját bizto­san csúsztatja és kiválóan röp­tézik. Truman ellen a közel­múltban aratott újabb győzel­mével hívta fel magára újólag a szakértők fegyelmét. CHRISTINE TRUMAN, az angol teniersport No. Sokat ígérő pályafutása során már 16 éve© korában a legjobb négy közé jutott Wimbledonban. Egy évvel később 1956 ban Al­­fh­ea Gi­bson ellen aratott szen­zációs győ­zelmével az angolok 18 év után elnyerték a Wight­­man Kupa védelmét. A hatal­mas termetű , 180 centiméter magas fiatal lány játékának az adogatás, a röpte és a tenye­res az erőssége. A gyengéje a fonák és a mozgás. Bár a leg­többet atletizáló női teniszezők egyike, termete miatt mégis ne­hézkesen mozog a pályán. Azt tartják róla, hogy hangulatjáté­­kos. A győztest bizony nehéz vol­na megjósolni a ki­egyensúlyo­­zott tudású, jól felkészült me­zőny legjobbjai közül. Az ered­mények alapján is nehéz a jós­­­lat. Az év elején ugyanis Lehet­ne, később Körmöczi, majd Hard remekelt az egyes versenyeken, sorozat-tal­álkozókon. Minden­esetre úgy véljük, hogy a Hard, Buen­o, Trumann hármas egyike ott lesz a döntőben. ★ Ericsson helye már biztos (Stockholm, Június). A svéd öt­tusázók idei negyedik nemzet­közi és egyben válogató­ versenyét a tapasztalt Sture Ericsson 4914 ponttal nyerte a finn Lindeman (4786) és B. Thofelt (4746) előtt. A megbízható Ericsson megnyerte a lovaglást, második volt vívás­ban, jó átlagteljesítményt nyújtott a többi számban. A negyedik szám után holtversenyben állt elő az élen Thofelt-tel, aki megnyer­­te a vívást és 197 körrel a pisz­­tolylövést és kitűnően úszott. A futásban azonban Thofelt nagyon gyengén szerepelt, csak 15. lett és a kitűnően futó Lindeman is megelőzte. A veterán Hall ismét megpróbálkozott, de a 11. hely­­lyel kellett beérnie , ezzel kiesett az olimpiai jelöltek közül. Érdemes megnézni, hogy az eddigi négy válogatón hat ver­senyző milyen helyezéseket ért el. Ericsson: 2. 1, 1. 1. Arizen: 1. 6, 8, 4. Thofelt: 4. —, 7. 3. B. Jansson: 6, 10. 4, 5. Severgardh: 3 7. 10, 8. Junefelt: 7. —, 5. 7. Az olimpiai csapatot csak a július végén kezdődő svéd baj­nokság után állítják össze, a 31 éves Ericsson hely© azonban már biztos, ha csak m­eg nem sérül. A másik két helyre a többiek egyen­lő eséllyel pályáznak. A legjobb versenyzők most június végén edzőtáborozáson vesznek részt Thofelt kivételével, aki Hallal együtt a finn nemzetközi bajnok­ságon indul. Július közepén a le­szűkített olimpiai keret tagjai ré­szére újabb tíznapos közös elő­készületet tartanak. B. I. dr. Hol tartanak a japán atléták? Az olimpiára való tekintettel az idén Japánban korábban kez­dődött az atlétikai idény és már április elején rendeztek pálya­versenyeket, május folyamán pe­dig egymást követték a nagyobb találkozók. Június elejéig öt szám­ban született új csúcs és hat at­léta — öt férfi és egy nő — érte el az olimpiai szintet — még­hozzá valamennyi ügyességi számiban. A hat atléta közül három hár­masugró — iShibata (15.76), Óta (15.69) és Sakurai (15.65). Taka­­hashi 1­5.59-es ugrásával egy cm-re megközelítette a szintet, a japán csúcstartó Kogoke (16.48) egyelőre még csak 15.33-as ered­ménnyel szerepel a listán. Ma­gasugrásban a fiatal Sugtoka 205 cm-rel csak­ 1 cm-rel maradt el a japán csúcstól, a kalapácsvető Okamoto 63.34­­m-es új csúcsa egyben a legjobb eredmény, ame­lyet eddig ázsiai atléta ebben a számiban elért. A hatodik ,,szin­tűt* i­tt «« A csehszlovák labdarúgó-baj­nokság őszi fordulója augusztus 14-én kezdődik. Az I. osztályban továbbra is 14 csapat vesz részt. A II. osztály ősztől kezdve há­romcsoportos lesz, s minden cso­portban 12—12 csapat szerepel Az A-csoportban Nyugat- és Kö­zép-Csehország, a B-csoportban Kelet-Csehország és Morvaor­szág, a C-csoportban pedig a szlovákiai csapatok játszanak. Újabb kitűnő amerikai atléti­kai eredmények. 100 m: Fuller 10.3. 110 m gát: Calhoun 13.6 400 m gát: G. Davis 50.2 (1), Howard 50.5. Rúd: Bragg 464. Súly: D. Davis 19.01, O'Brien 18.74 (az olimpiai bajnok újabb veresé­ge). Diszkosz: Silvester 57.01. Gerely: Alley 83.47. Kala­pács: Connolly 65.96, Jeel Ucsida, aki 48.42 m-es do­bással a női diszkoszvetés csú­csát adta át a múltnak. A fentieken kívül is az idén általában az ügyességiek érték el a legjobb eredményeket Miki 74.46 m-re javította a gerelyhe­­jutás csúcseredményét, oda 748-at ugrott távolba. Jaszuda és Otsubo egyaránt 430-at rúddal. Az utolsó években sokat javult hosszútáv­­futók eddig még nem érték el a tavalyi színvonalat, jelenleg 5000-en Hajasida 14.33-mal, 10 000-en Jokomizo 30:16.6-tal áll az élen. A gátfutók közül a 400-as Ogusi 53.1-es ideje érdemel em­lítést, a rövid- és középtávfutó­­eredmények gyengék. A japán súlylökők csak az idén érték el a 15 m-t, egy hónapon belül azonban hárman és a legjobb — Goto — 15.22-nél tart. Az atléta­nők közül a súlylökés új csúcs­tartója, Obonai (14.04), a magas­­ugró Kamija (163), továbbá a ge­relyhajító Hirano (48.64) pályázik a legtöbb eséllyel a kiküldetésre. »» »» »» A női nagypályás kézilabda VB selejtezői csütörtökön Hágá­ban befejeződtek: Románia — Dánia 6:1 (3:0), Németország — Ausztria 7:4 (3:0). Az A-cso­­portból Románia és Ausztria, a B-csoportból Németország és Hollandia jutott tovább. Az elő­döntőben meglepetés volt a közös német csapat veresége. Románia — Hollandia 9:4, Ausztria — Né­metország 3:2. A döntőt tehát a román és az osztrák csapat vívja. Szófiában folyik a balkáni férfi­­ kosárlabda-bajnokság, amelyen az albán, jugoszláv, román, török, bolgár és — versenyen kívül ■— a bolgár utánpótlás-válogatott vesz­­ részt. Eddigi érdekesebb eredmé­nyek: Jugoszlávia—Törökország 12:51, Jugoszlávia—Románia 74:62,­­ Törökország—Albánia 60:49. ( Barátság Kupa Az olasz és­­a francia labda­rúgó I. és II. osztály csapatai va­sárnap Olaszországban, illetőleg Franciaországban játszottak egy­mással. Olaszországban. I. osz­tály: Floren­tina—Racing Paris 2:1, Milán—Toulouse 6:3, Atalan­­ta—Lene 1:0, Spal — Le Havra 3:1, Lazio—Sedan 3:1. II. osztály: Torino—Nancy 0:0, Lecco— Rouen 1:3, M­arzotto—Red Star 3:0, Mantova—Montpellier 2:1. Franciaországban: I. osztály: Reims—Juventus 4:4, Nimes— Bologna 3:4, Valenciennes—Bari 4:3, Limoges—Udinese 1:1. II. osztály: Grenoble—Reggiana 5:2, Troyes—Brescia 4:1, Metz— Como 3:1. Végeredmény: 8 olasz, 5 francia győzelem, s 3 döntet­len. Hét mérkőzésnek vasárnap visszavágója lesz, a többi olasz csapat pedig vasárnap Alpesi Kupa-mérkőzéseket játszik a svájciakkal.★ Az angol atléták csütörtökön Londonban 95:80 arányban győz­tek az olaszok ellen. A legjobb eredmények: 100 m: Radford (a) 10.4. 200 m: Berruti (a) 21.1. 400 m: Wrighton (a) 47.5. 1500 m: Kent­ Smith (a) 3:43.7. 10 000 m: Eldon (a) 29:30. 110 m gát: Had­­reth (a) 14.5. 400 m gát: Farrel (a) 151. 4x100 m: Anglia 40.3. Hár­mas: Gatti (o) 15.38. Súly: Rowe (a) 18.01. Gerely: C. Lievore (o) 73.73. Kalapács: Ells (a) 61.84. A Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy az 1961. évi mű­korcsolyázó világbajnokságot Csehszlovákia február 22—26 között, az Európa-bajnokságot pedig az NSZK február 2—5 kö­zött rendezi. NEMZETKÖZI MÉRKŐZÉSEK Török olimpiai válogatott — Olasz olimpiai válogatott 3:1 (1:0). Catania. Labdarúgás. Olasz­ország—Jugoszlávia 566.20: 565,95. Belgrád. Torna. Racing Paris—Szófia váloga­tott 1:0 (0:0). Szófia. Labdarúgás. LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁGOK Spanyolország. A kupa elő­döntői: Atletico Bilbao—Real Mladrid 3:0, Atletico Madrid— 31c­e 8:0. Előzőleg a Bilbao ver­­e ki a Barcelonát a negyed­­dön­tőben 4:3-rs öszszgólaránnyal.

Next