Népsport, 1960. július (16. évfolyam, 132-152. szám)

1960-07-03 / 132. szám

A kulisszák mögött készülődés az olimpiára. Elő­térben a sportolók, az edzők, a szakvezetők. S amiről most szó lesz, azt egy mellékmondatban szokták megemlíteni. Valahogy így: megfelelő feltételek. Mert ahhoz, hogy a sportoló, megfelelő eredményt érjen el, ahhoz feltételek kellenek. Ugyan­olyan feltételek, mint amilyenek­ben idehaza részük van. Néz­zünk há­t egy­­kicsit az olimpiai előkészületek kulisszái m­ögé, is­merkedjünk a­­ feltételekkel. Az olimpia előkészítőinek asz­talán az úgynevezett „abszolút időrend” van. Benne, hogy az olimpia augusztus 25-én 16.30- kor kezdődik, s szeptember 11-én 17 órakor fejeződik be. Percnyi pontossággal sorakoz­nak egymás mellett a napok és a versenyszámok. Ma még szor­galmasan a köröket róják a fu­tók és megdobogtatja szívüket a római rajt napja. Mindez, az időrendben csak egy dátum, csak egy szám, csak egy programpont. Arra való, hogy a szervezők tudják, hogy melyik napon kell útnak indítaniuk a sportolókat. A ma­gyar olimpiai csapat ugyanis részletekben utazik az olimpia színhelyére. Már megtörtént a MALÉV-vel a megállapodás a különrepülőgépeket illetően. A modern és gyors IL 18-as repülő­gépek két és félóra alatt szállít­ják majd a magyar sportolókat Rómába. Kilépnek a gépből és az olaszok elismerően bólinta­nak. Az olimpia kulisszái mö­gött ugyanis, nemcsak a magyar sportszerekért szurkolunk teljes szívvel, hanem egy picit azért is, hogy a magyar sportolók olimpiai egyenruhája se sikert arasson. Az első számú siker biztosított­nak látszik. Nagy-nagy szeretettel, gonddal és hozzáértéssel kísér­letezték ki az olimpiai egyenruha anyagait. A Magyar Posztóban hosszú ideig dolgoztak a könnyű és mégis tartós gyapjú tropikál anyagán, s amikor a minőség megfelelt, háromszor festették meg, amíg elfogadták a kék, a szürke és a fehér anyagokat. Egy krémszínű és egy világosszürke nadrág, illetve szoknya, s csak a Jóéff tudná megmondani, hány­féle kékből kikevert mélykék színű kabát, „Fabula” nevű non trón kikészítésű Ing. Illetve blúz, a férfiaknak ezüst színű nyakkendő és halványszürke 4 és fél dekás nyúlszőr kalapok— ilyen az olimpiai egyenruha. Ide­haza már mindenkit meghódított az egyenruha, s nincs ma spor­toló, aki ne ezt a­ ruhát tartaná a legszebbnek. De az olimpiai előkészületek kulisszában ez is csak egy szám. 1400 méter gyapjú tropikál, 1500 méter „Fabula” puplia, 250 ezüst színű nyakkendő és így tovább is törzsszámok. Minden­kinek száma van, amit a szabó­nál, a cipésznél bemond. És számoknak készül az olimpiai egyenruha, a meggypiros végig szippzáraa melegítő, amelyen a fehér árnyékolt betűk hirdetik, hogy viselője a Magyar NK szí­neiben küzd. * Olimpiai küzdelem és hajrá van a kulisszák mögött A sportolók még bizonytalanul hajtják álomra fejüket a napi megfeszített kemény edzés után Még nem dőlt el, hogy ki megy Rómába, de hogy mit fog enni ez első napon , az már el­dőlt. A négytagú szakácskollek­­tíva (3 szakács és egy, az ola­szok költségén utazó konyhafő­­nök) már elkészített© azoknak a nyersanyagoknak a listáját, amelyekből készül a reggeli, az ebéd, a vacsora. Persze, min­dent, magyar szem-szájnak ingere, nem kaphatják meg az olaszoktól. Ezért a magyar csa­pat paprika és téliszalámi szük­séglete kél először útra, a ma­gyar konyha elengedhetetlen fel­tétele, a friss zöldség pedig re­pülővel érkezik majd két-három naponként Rómába. Kétfajta ét­rend között választhatnak majd sportolóink. A szakácsok nagy körültekintéssel állították össze az étrendet. Bizony, már össze­állították. Sőt, nem kis nehézsé­gek árán még olaszra is lefor­dították. Hogy ki lesz a szeren­csés, aki az első napi menüt el­fogyasztja, az e pillanatban még kétséges, de hogy Royal-módra készített erőlevessel kezdi első római ebédjét, az­t biztos. Mennyi gond és miennyi mun­ka. De milyen munka. Ki hin­né, hogy egy galuskaszaggató­inak is köze lehet a római olim­piához. Pedig van. A magyar szakácsok két napig szaladgál­tak, amíg e fontos konyhai kel­lékre leltek. Enélkül ugyanis nem teljes a magyar konyha. És ugyebár paprikás csirke és galuska nélkül elképzelhetetlen magyar siker ... Az olimpiai falu egyik csendes, kicsit félreeső sarkában lesz a magyar sportolók szállása. Ma még festik, csinosítják, takarítják a 2—3 ágyas szobákat, de idehaza már készül a szobabeosztás, a pon­tos térkép arról, hogy hol fog­nak lakni a vízilabdázók és hol az atléták. Készül a gépkocsik beosztása is, Rómában ugyanis ezt oldották meg a legkevésbé kedvezően. Az olimpiai faluból óránkénti menetrendszerinti gép­kocsik indulnak a különféle ver­senyek színhelyére, de ezek in­dulási ideje nem igazodik a ver­senyek kezdési, illetve befejezési időpontjához, ezért a magyarok külön autóbuszokat és személy­gépkocsikat is kivisznek a gyors és célszerű közlekedés érdeké­ben. Gyors, pontos, célszerű. E hár­mas jelszó jegyében folynak az olimpia kulisszái mögött az elő­ Nyáron is járjon moziba! 15 ország 35 remek filmjéből válogathat 2.,Vasárnap, 1960. Július 3. készületek. Gyorsan, pontosan és célszerűen terveznek és szervez­nek, mert már csak hat hét i­s megkezdődik a nagy verseny, a római olimpia, ahol előtérbe lépnek a sportolók, akiknek a feltételeket a kulisszák szerény, dolgos és névtelen munkásai te­remtik meg. R. A. Nem lebecsülhető ellenfél a francia olimpiai csapa­t (Párizs, június). A magyar szurkolókat is bizonyára érdek­li, hogy milyen játékerőt képvi­sel a francia olimpiai Labdarú­gó-válogatott. A francia olimpiai csapat zömét olyan játékosok al­kotják, akik már a profi­labdarúgás előszobájában állnak. Közülük többen le­szerződést ír­nak alá a római olimpiai küzdel­meinek befejezése után. A francia egyesületeknek ugyanis joguk van a profi csa­patukban amatőr játékost szere­peltetni anélkül, hogy azok el­vesztenék amatőr­ minőségüket. A szabályok csak azt írják elő, hogy egy amatőr játékos három­szor szerepelhet egyesülete pro­fi csapatában. Ha három mér­kőzésnél többször játszik a pro­fi csapatban, akkor többé már nem szerepelhet az amatőr csa­pat bajnoki mérkőzésein. Ezzel szemben az amatőr válogatott­ban mindaddig szerepelhet, amíg profi­ szerződést nem ír alá. Ennek következtében a francia amatőr válogatott játékereje szinte idényen­ként változik. A franciák 1960. évi amatőr vá­logatottja, amely az olimpián szerepelni fog, nem olyan jó, mint a legutóbbi éveikben volt. öt évi veretlenség után az olim­piai selejtezők során Luxem­bourgban kikapott és május vé­gén ugyancsak vereséget szen­vedett Saarbrückenben a nyu­gatnémet amatőr válogatottól. A jelek szerint azonban is­mét javulóban van a francia olimpiai csapat. Ezt bizonyítja az is, hogy pün­kösd vasárnapján szép játék után, döntetlent ért el Gnesset­­tobain az olasz olimpiai csapat ellen. . A francia olimpiai keret a kö­vetkező játékosokból áll: Kapusok: Samoy (Rourbaix), Giussepin (Red Star), Wells­te­in (Mulhouse). Hátvédek: Bodin (Racing Pa­ris), Palpacuer (Nancy), Philip­­pe (Brest), Polonia (Léna), Gon­­zalez (Lens). Fedezetek: Artelesa (Troyes), Barratto (Reims), Bordás (Salat Etien­ne). Csatárok: Aboesolo (Bordeaux), Ahmed (Brive), Aygoun (Marseil­le), Brernat (Reims), Comneon (Salat Etienne), Giamarchi (An­­necy), Lonc­e (Saint Malo), Qué­­deo (Racing Paris), Wrobel (Gueugno­n), Stamm (Gueugnon). A keret tagjai­ közül csak ha­tan nem játszottak még profi bajnoki mérkőzésen. Ezek: Wett­­stein Philippe, Ahmed, Giamar­­chi, Lonc­e és Wrobel. A keret főerősségei: Charles Ramoy, 21 éves. Kiváló, ruganyos és bátor kapus. Jelen­leg Algériában katona. Francois Philippe, 30 éves. Erélyes és gyors védőjátékos. Tízszer szere­pelt a francia amatőr válogatott­ban. Foglalkozása postás. Louis Polonia, 25 éves, olasz szárma­zású, kitűnő jobbhátvéd. Gyak­ran próbálkozik, veszélyes ellen­támadásokat vezetni. Könyvelő: Jean-Baptiste Bordás, 22 éve®, most tölti katonai szolgálatát. A Saint Etienne proficsapatában a Glasgow elleni Európa-kupa­mérkőzésen­ játszott először. Fá­radhatatlan játékos, jól fejel, tá­voli bombalövései sokszor okoz­nak kellemetlen meglepetést. Az olimpia után profi lesz. Raymond Baratto, 26 éves. Kitűnő labda­­kezeléssel rendelkező játékos. Számára nincs elveszett labda. Gyakran játszik a francia­­bajnok Reims csapatában. André Gla­­mardii, 29 éves. Korzikai szár­mazású, tizennyolcszoros váloga­tott, ő a csapatkapitány. Hosszú évei­ óta minden profi­ ajánlatot visszautasított. Kitűnően Irányító középcsatár. Szívós játékos, a küzdelmet sohasem adja fel. Gérard Coincon­, 21 éves. Elegáns stílusú, jó labdakezelésű, körül­tekintő balösszekötő. Gyakran játszik a Saint Etienne proficsa­patában. Yvon Quebec 21 éves. Mielőtt válogatott labdarúgó lett, több sportágat űzött, így például úszott, kézilabdázott. Mindkét lábbal kitűnően lő és egyaránt használható mindkét szélen. Már több mint tizenkétszer játszott a párizsi Racing profi együttesé­ben. Róma után minden bizony­nyal profinak szerződik. A francia olimpiai csapat fő­­erősségei kitűnő játékerőt képvi­selnek. Ha Rómában kijön a lé­pésük, akkor még a legjobbak­nak is sok keserűséget okozhat­nak. Távol áll tőlem, hogy jóslá­sokba bocsátkozzam és a fran­cia olimpiai csapatot „mumus­nak” léptessem elő, de minden­esetre a francia csapat nem lebe­csülhető ellenfél. Véleményem szerint a ma­gyar olimpiai csapat jóval nagyobb játékerőt képvisel, hiszen a franciák nem ren­delkeznek olyan képességű játékosokkal, mint Albert és Göröcs. Ennek ellenére óva intem a ma­gyar csapatot, hogy elbiza­kodottan álljon ki a francia csa­pat ellen, mert a többi magyar és francia játékos tudása között már nincs olyan nagy különb­ség. A következő akadályokon ke­resztül jutott a francia csapat Rómába: Dijonban: Franciaország — Luxembourg 1:0. Luzernben: Svájc—Franciaország 1:2, Luxem­bourg— Franciaország 5:3. Fran­ciaország— Svájc 1:0. A táblázat végleges állása: 1. Franciaország 4 3 — 1 7:6 6 2. Luxembourg 4 1 2 1 7:6 4 3. Svájc 4 — 2 2 3:5 2 Jacques Leroy Kicsire nem néznek Az amerikaiak, úgy látszik nem ..kicsinyesek" és nem hagyják magukat zavartatni a nemzetközi atlétikai szabályoktól, ismeretes, hogy az idén Martin rúdugró világcsúcsa nem volt hitelesíthető, mert az ugrólécet tartó szegek nem egy irányba néztek. Most a bajnokságon Thomas 218-as magasugrásánál ismét fittyet hánytak a szabályoknak. Mint a párizsi L'Equipe-ben megjelent fényképen is jól látható, a lécet nem az egymással szembenéző tartólemezekre, hanem egysze­rűen a mércék tetejére helyezték. Kérdés csak az, hogy a nemzet­közi szövetség is ilyen nagy­vonalú lesz-e a csúcs hitelesíté­­sénél. . || ■TIZENÖT ÉV | Az erkölcsi tényező | A helsinki olimpiára rendkívüli körül­mények között készült fel a magyar sport­világ. Ezek a rendkívüli körülmények nem a belső adottságoktól, vagy problé­mákból eredtek, hanem az egész nemzet­közi sportvilágra kiterjedtek. Ebben az időben, 1952-ben ugyanis a történelem­ben addig példátlan erejű és méretű nemzetközi összefogásnak lehettek tanúi az emberek. Ekkor bontakozott ki teljes erejében és hatalmasságában a nemzet­közi békemozgalom. S hogy miért éppen ebben az időben, azt a minden korábbi­val szemben veszélyesebb és szörnyűsé­gesebb háborúnak közvetlen, fenyegető veszedelme indokolta. Koreában háború folyt s a két részre szakadt világ impe­rialista oldalán nagyon félreérthetetlen törekvések nyilvánultak meg a háború ki­­terjesztése érdekében. Ezt a kettéosztottságot és a mérhetetlen gyűlölettel teli háborús uszítást a nem­zetközi sportvilág is érezte és számos be­csületes, derék sportember tekintett ag­godalommal a jövőbe, amely egyelőre még békés sportvetélkedéseket, egyebek kö­zött olimpiát is ígért, de hallatszottak már olyan hangok is, hogy az olimpiákat is meg kell szüntetni. Esztelen hangok voltak ezek, teljesen összhangban a véres gyűlölködés elvakultságának egyéb jeleivel. A sportolók hatalmas tá­bora azonban szinte osztatlanul — a világ ifjúságának szándékait is kifejezvén — harcba indult a béke megőrzése és a nem­zetközi sporttalálkozók, egyebek között az olimpiák fenntartása mellett. A magyar sportolók ebben a küzdelemben igen nagy részt vállaltak. Nem szűntek meg min­den alkalmat megragadva harcolni az el­lentétek elsimításáért, az elvakultság fel­oldásáért, a gyűlölködés légkörének a bé­kés, türelmes, egymást­ megértés hangula­tával való felcseréléséért. „Becsületes, baráti és nemes sportvetél­kedésben akarunk most és mindig talál­kozni a világ valamennyi sportolójával” — írták egyik levelükben. És a magyar sportolók hangja találkozott a béketábor országainak, valamint a nyugati országok becsületes szándékú és mérhetetlenül nagy többségben levő sportolóinak véleményé­vel. Egyebek között a skandináv sport­emberek egy csoportja azt javasolta: „Le­gyen a helsinki olimpia a „Béke Olim­piája”. A magyar sportolók lelkesen csat­lakoztak ehhez a kezdeményezéshez. De nem maradtak el az ellenkező hangok sem. Amikor már nyilvánvalóvá lett, hogy Helsinkiben fellobban az olimpiai láng, a háború lángjának szítói mást találtak ki. A New York Times például egyik számá­ban így írt: „Az olimpián az amerikai sportolók kommunistákkal találkoznak. Ezeket le kell győznünk. Meg kell taní­tanunk a vörösöket!” Legyen az olimpia a béke olimpiája — szegezték ezzel szembe most már mind határozottabban a jelszót a magyar spor­tolók is és ez a gondolat, ez az eszmény áthatott a felkészülésük szellemét is. A helsinki olimpiára való felkészülés ilyen formában szervesen beleilleszkedett a kor leghatalmasabb és legjelentősebb nemzet­közi mozgalmába. Az olimpia megnyitása után is kitűnt, elsősorban az amerikai vezetők, tartanak tőle, hogy sportolóik nemcsak küzdenek majd a béketábor országainak sportolói­val, hanem barátkoznak is velük. Sok mindent kitaláltak az elszigetelésükre, de mégsem tudták megakadályozni, hogy a nyugati sportolók nagy számban felkeres­sék egyebek között a magyar sportolók táborát is és közvetlen, baráti kapcsolatot teremtsenek. A hivatalos propagandaszer­vek meglepetéssel és csalódottan látták, hogy az előre beharangozott „vasfüg­gönyt”, amely elhatárolja majd a magyar sportolók táborát is, nem lelik. A finn nézőközönség pedig, amely már a magyar sportolók érkezésekor nagy tömegekben gyülekezett a repülőtéren és ezzel a fel­kiáltással fogadta az első csoportot: „Él­jen a béke!”, az olimpia egész ideje alatt sem szűnt meg elismerését nyilvánítani a kiváló sportteljesítmények mellett a magyar sportolók békeharcáért. A magyar sportolók mély benyomást keltettek a nézőkben és a világ minden ré­széből összegyűlt sportolókban egyaránt. S ebben a hatásban oszthatatlanul szere­pet játszott a nagyszerű sportbeli és a versenypályán kívüli magatartásuk, sze­replésük. A kettő szorosan együtt járt, együtt nyilvánult meg, annyira együtt, amennyire egységesen készültek fel mind a fizikai, mind az erkölcsi erőpróbára és demonstrációra már az olimpiát megelő­zően, itthon. Mert ismerték az igazi olim­piai eszmét, amelyben az erkölcsi tényező szerepe nem választható el a fizikai tel­jesítményétől. Z. F. mozaikok . Spartakiádról 222,8 cm — a magasugró világcsúcs A néző e Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése. •—­ Prága, július 2. A ná­ra általában csak a n­nco stadionok ünnepi arcát látja, így van ez itt Prágá­ban is a II. országos Spartakiád eseményei alkalmával. Ezúttal szeretnénk elvezetni olvasóinkat a hétköznapokba, amikor a ku* kieezák mögött előkészítik a lát­ványos bemutatókat. Az „asztalosok" ^Ü^izők kedves közvetlenséggel így ne­vezik azokat a katonákat, akik asztalugrásaikkal aratnak állama­dó sikert — a város egyik pe­remkerületében egy sátortábor­ban laknak. Az ember azt hinné, hogy szabadidejükben szórakoz­nak, városnézéssel, sétával töltik az időt. A valóság egészen más. A tábor szomszédságában rög­tönzött sportpálya van, amelyen reggeltől estig tart a szorgal­­mas gyakorlás. A katonák állan­dóan csiszolják tudásukat, hogy a bemutatókon jól sikerüljenek gyakorlataik, hogy minden te­kintetben tökéletesen hajtsák végre feladatukat. Az edzéseken természetesen nincs rajtuk olyan sportszerű öltözék, mint a sta­dion gyepén, mutatványuk azon­ban így is látványosság számba megy. Az „asztalosoknak" igen jól­esett Antonin Novotny köztársa­sági elnök, legfőbb katonai pa­rancsnok elismerő parancsa. Ea csak még nagyobb lelkesedésre serkentette őket, az eddiginél is szorgalmasabban gyakorolnak, hogy elnyerjék a legjobban sze­replő együttes címét. A stadionhoz EJ** ki­sebb csarnok van, melyeket dél­előttönként számos néző látogat­­meg. Az egyik csarnokban a Csehszlovák Testnevelési Mú­zeum rendezett érdekes kiállítást a múzeumi anyagából. Érdemes itt körülnézni, mert attól kezdve, hogy képet kaphat a látogató az egyes sportágak fejlődéséről, egészen addig, hogy megismer­heti a spartakládok múltját, igen sok tanulságosat láthat. A másik két csarnokban viszont sporttár­­gyú festmények és szobrok ki­állítását helyezték el. Közöttük igen sok a nagyértékű művészi alkotás. A stadion bejáratánál állandó távcső- és fényképezőgépkölcsön­zés van Senkinek sem kell szo­­morkodnia, ha elfeledte kihozni fényképezőgépét mert a legjobb márkák között válogathat, ő megörökítheti magának a spar­takiád legszebb eseményeit. A stadionban a nézők a gya­korlatozás közben véletlenül sem hallanak egyetlen vezényszót sem. A tornászok úgy begyako­rolták mutatványaikat, hogy nincs szükségük vezényszóra. Annál inkább lehet hallani ve­zényszavakat a küzdők kapuja mögötti téren ahonnan a spor­­­­tolók bevonulnak a stadionba, itt­­ állandó a mozgolódás, itt szedik rendbe a csapatokat, ellenőrzik felszerelésüket, szükség esetén új buzogánnyal, nadrággal, labdával látják el őket. A pálya kijelölésének nagy munkája is szinte észrevét­lenül történik. Mire a nézők el­foglalják helyüket, minden a legnagyobb rendben van. A sajtóközpontban 12 gépk­onás dolgozik reggel nyolctól éjfélig, hogy megkönnyítse a külföldi és hazai újságírók munkáját. A spartakiád első hetében 820 ol­dalnyi anyagot írtak le és bocsá­tottak az újságírók rendelkezé­­sére. Újabb nézŐCSÚCS­énteken. Ezen a napon 260 000 néző előtt zajlottak le a spartakiád esemé­nyei, a próbán és az előadáson több, mint 150 000 sportoló mu­tatta be tudását. A közönség di­cséretére el kell mondani, hogy a nézők fegyelmezett magatar­tása nagymértékben megköny­­nyíti a­­ spartakiád zavartalan lefolyását. A hatalmas kö­zönség zöme pontosan betartja az időpontokat és különösen vi­gyáz a közlekedési szabályokra. Az autóbusz- és a trolibuszvég­­állomásokon nincs tumultus, a hazafelé igyekvő nézők hosszú sorokban türelmesen várnak, amíg a sűrű egymásutánban ér­kező járművek elszállítják őket. Niszkács László Az amerikai atléták pénteki olimpiai válogatóversenyén 40 ezer néző előtt John Thomas, a 19 éves néger atléta 222.8 cm-es eredménnyel új magasugró vi­­­lágcsúcsot állított fel. A régit is ő tartotta 218.4 cm-rel. Thomas miután átvitte az új világcsúcsot jelentő 220 cm-es magasságot, 222.8-ra tétette fel a lécet és ezt is átugrotta. Az első nap érde­kesebb eredményei: 100 m: Nor­ton 10.4. 5000 m: Beatty 14.13.6. 400 m gát: Davis 49.5. Súly: Long 19.29. Távol: Boston 809. Gerely: Cantello 84.60. «« «« «« »» »» »» Akinek nincsenek „komplexumai1* Ármin Háry, a „világ leggyor­sabb embere”, aki alig néhány napja 100 méteren­ új világcsú­csot állított fel 10 másodperccel, egy pillanatig nem tart attól,, hogy ezt a csúcsot valaha is megdönthetik. „Minden teljesítménynek kell, hogy legyen felső határa — mon­dotta. — Végtére is 25 évnek kel­lett eltelnie ahhoz, hogy Jesse Owens 10.2 mp-es világcsúcsától az én eredményemig eljussunk. Szerintem legalább ennyi idő fog eltelni az új világcsúcs m­egdön­­téséig. De nem is hiszem, hogy ez valakinek sikerüljön.” Senkitől nem félek Rómában, még az amerikai futóktól sem — folytatta Háry. — Ők sem le­­győzhetetlenek, erre már Kali­forniában rájöttem.” Ezt nevezik — önbizalomnak! A skandináv országokban min­denütt nagy érdeklődés előzi meg a római olimpiát, de a pál­mát közöttük is Svédország vi­szi el. A sportszervezetek, az új­ságok, a rádió és a televízió pá­lyázatokkal, cikkekkel, színes riportokkal, érdekes műsorokkal fokozza a sportbarátok érdeklő­dését a nagy nemzetközi talál­kozó iránt. A svéd olimpiai bizottság pél­dául az olasz nagykövetséggel karöltve sikeres „olimpiai nagy­gyűlést” rendezett Stockholmban fil­mvetí­téss­el, sa­j­tóértekezletté­ és tornabemutatóval egybekötve. A svéd rádió a Rómába készü­lődő turisták részére olasz nyelv­­tanfolyam sugárzását kezdte meg. A nagy érdeklődést az is bizo­nyítja, hogy a leközölt leckékből összeállított „Sportnyelvkönyv’' első tízezer példánya jóformán­ percek alatt elfogyott. A már közölt világcsúcsokon kívül még két kitűnő eredmény született a Los Angeles-i úszó­­versenyen. A 100 m-es hátúszás­ban Bennett 1:01.9 mp-es ame­rikai csúccsal, a 200 m-es pil­langóúszásban pedig L. Larson 2.17 mp-cel győzött. Larson elő­zőleg 100 m gyorson 50.5 mp-es időt ért el. Legújabb jelentések az európai atlétikai pályákról. Újra formába lendült Jarnzeme olimpiai gerely­­hajító-bajnoknő, legutóbb Rigá­ban 55.73 m-re javította a lett csúcsot. — Pirié első nagy verse­nyét futotta 3 mérföldön (4828 m) és 13:30.8-as (5000-re kb. 13.57-nek megfelelő) idővel győzött Merri­­man (13:31.6) és Hyman (13:34.6) előtt. Rowe egy bemutatón vett részt és 19.60 (!)-at lökött súllyal. Hitelesítésről persze nem lehet szó. — A frankfurti versenyen Háry 10.2-vel nyerte a 100-at és 20.9-cel a 200-at. — Koppenhágában a francia atlétanők legyőzték a dánokat, Capdevielle 100-on 11.7-tel, 200-on pedig 23.7-tel (!) francia csúcsot állított fel. KÜLFÖLDI EREDMÉNYEK Mexikó—Hollandia 3:1. Mexi­kó. Válogatott labdarúgó-mérkő­zés. LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁGOK Szovjetunió. II. csoport: Loko­motív Moszkva—Belorusz Minszk 2:0, Admiraltyejec Leningrád — Sahtyor Sztalina 0:0 Dinamo Ki­­jev — Ka,Irat Alma Ata 3:0, Kril­a Szovjetnv Kuibicev—Szpartak Vil­nius 2:1, CSZK Moszkva—Nyef­­tyanyik Baku &2L Svédország az olimpia sikeréért Egy furcsa döntés Az MTI jelentette, hogy a Nem­zetközi Úszó Szövetség végrehajtó bizottsága augusztus 1-ig felfüg­gesztette az NDK úszóit, mert az utóbbi időben több találkozón vettek részt a Kínai Népköztár­saság sportolóival, holott a Kínai Népköztársaság úszószövetsége nem tagja a Nemzetközi Úszó Szövetségnek, s ezért a szabály­zat szerint felfüggesztés jár a kínai sportolókkal versenyző úszókra. Az NDK úszószövetsége kér­dést intézett a FINA-hoz, hogy versenyzői a felfüggesztés ellené­re részt vehetnek-e az NSZK úszóival az olimpiai válogató ver­senyeken. A FI­NA főtitkára, BJ Sanfors Münchenbe utazott, hogy megtárgyalja a kérdést a két né­met úszószövetség vezetőivel. Közben állandó összeköttetést tart fenn a FI­NA elnökével, Jan de Vries-szel akivel a legnagyobb egyetértésben dolgozik, s mint hírlik, ketten fognak dönteni a kérdéses ügyben. A fenti híradás után távbeszé­lőn felhívtuk Berlinben az NDK úszószövet­ségét, ahonnan a követ­kező felvilágosítást adták: — B. Sandors, a Nemzetközi Úszó Szövetség főtitkára értesí­tett bennünket, hogy úszóink r­ész­ vehetnek m­nd a müncheni mind pedig a Hrcsej válogató­v­ersenye­n, mivel ezeket nem lehet nemzetközi viadaloknak tekinteni. Úszócsapatunk Gert Barthelmes főtitkár és Jule Feicht szövetségi edző vezetésével már el is utazott Münchenbe. Sajnos, azonban a franciák elleni váloga­tott vi­adalra nem kerülhet sor. Értesítettük ugyanis a franciákat, hogy a döntés értelmében csak második garnitúránkkal tudunk elutazni Vichy-be és erre ma táv­iratilag lemondták a találkozót. — A FI­NA döntését egyébként magunkra nézve igazságtalannak, sérelmesnek tartjuk és azt meg­fellebbeztük. Érdekes egyébként, hogy ugyanakkor a britekkel szemben, akik előttünk jártak Kínában —­ nagyon helyesen — nem hoztak semmiféle megtorló intézkedést. Teljes mértékben egyetértünk az NDK úszószövetségének állás­pontjával. Most, amikor szerte a világon erőfeszítéseket tesznek a népek közötti barátság elmélyí­téséért, rendkívül káros a FI­NA döntése, mert a szabályok holt betűinek felhasználásával éket i­gye­szik verni a különböző nem­zetiségű sportolók közé. Helyes, hogy a brit és a kínai úszók szabadon találkozhattak, de an­nál inkább érthetetlen hogy miért a­lkalmaztak­­kétféle mércét a FINA urai, s miért sújtották el­lással az NDK úszóit, vízilab­dázóit? Az ilyen tendenciózus i­á­sz­­ok, ha meg is születnek, mér csak kerészéletűek lehet­nek, s azok kudarcra vannak ítélve.

Next