Népsport, 1960. augusztus (16. évfolyam, 153-177. szám)
1960-08-01 / 153. szám
Ha egyszer valahogyan meg lehetne oldani, hogy a szurkolókat fentről nézve fel lehetne ismerni, nagyon érdekes játékot játszhatnának, mondjuk egy helikopterrel szemlélve. Azt látnák, hogy apró pici pontocskák indulnak el a város különböző pontjairól és egymás útját keneeztezve, kanyarokat írva, különböző gócpontok felé igyekeznek. Vannak, akiket a nagy küzdelem vonz, vannak, akiket a szép, esztétikus mozgás, vagy éppen a meghökkentő merészség. Szombaton délután például három nagyobb esemény színhelye vonzotta a látogatókat. A foci szerelmeseit az MTK—Győr NB I-es nyitány, az atlétika híveit a magyar bajnokság, míg a vizesek szurkolótáborát az úszó- és műugróbajnokság. Azért jutott néző a kisebb eseményekre is. Akik a szombat délutánjukat a ,,Magyar Sport 15 éve" kiállítás és az azzal kapcsolatos műsor megtekintésére szánták, azok talán az érdekességek kedvelői közé tartoznak. A kiállítás rendezői minden napra rejtegettek valami meglepetést, valami csemegét. Szombatra pedig ínyencálat állítottak össze. Egymásután váltakoztak az érdekesebbnél érdekesebb műsorszámok. Különösen a sporttémájú „kérdezz-felelek” játékot élvezte a közönség. Néha-néha visszakalandoztak a múltba és régi bajnokok, nagy sportegyéniségek nevét idézték, hol meg a jövőből tettek fel kérdéseket. Mikor lesz a következő olimpia és hol? Amit nem tudott a kérdezett, azt megmondta a kérdező. Élvezték a dolgot a játékosok és nézők egyaránt, mert hiszen játszva sok mindent megtanultak. Néhányan még a diákkorból átmentett képességüket fitogtatva súgtak is. Persze most is fejrehajtva vették tudomásul, mikor a „tanár úr” rendre intette őket... Alig lett vége a játéknak, alig hirdették ki a győztes nevét, máris új csemege ízét kóstolgathatták az összegyűltek. A cselgáncsozók bemutatója következett. Zuhogtak a testek a szőnyegen és elhangzottak a kérdések: nem ütik meg magukat? A felpattanó bemutatkozók mosolygó arcán volt a válasz. Már régen vége volt, amikor még mindig csodálkoztak a bemutatózok ügyességén a nézők. Egyszercsak furcsa zaj verte fel a csodálkozás csendjét. Minden szeme a hangforrás felé fordult. A vízben fürdőnadrágos férfi tartott egy rudat és körötte visítva körözött egy sebességsiklócsónak. Szinte nevetséges volt, hogy mekkora zajt csap ez a kis 30 cm-nyi modell és milyen prüszkölve, recsegve száguld a vízen. Rázta nemlétező sörényét és dühödten, minden pocskájában remegve 60 kilométeres sebességgel toporzékolt a magakeverte hullámok hátán. * Csak a bőgő hang és a ketté metszett víztükör volt a valódi. A többit el sem hitték az emberek. Ekkora sebességet ez a kis vacak? Ugyan kérem, ez csalás! Ez a mondás aztán olyan rosszul esett a suhanó „vacaknak” hogy fájdalmában felnyögött, egy hosszantartó hörgésszerű berregés és néma csend. Mozdulatlanul himbálózott a kis modell a kisimult víztükrön, vérig sértve, lebecsültem Már nem is nézett rá senki. Mást figyeltek ... (kaszás) ÍNYENCTÁL Mit tanultunk Japánban Bihari Tibor élménybeszámolója Az előadás szépszámú hallgatóság előtt hangzott el, ott voltak a sportág aktívái, élvonalbeli edzők, versenyzők, a felnőtt és az ifjúsági válogatott keret tagjai. A jól megszervezett ankét légkörében érezni lehetett a téma fontosságát, hiszen a magyar asztaliteniszezők először jártak a világhírű japán versenyzők otthonában. Természetesen elsősorban mindenki arra volt kíváncsi, hogy milyen a sportág helyzete ebben az érdekes, távol-keleti országban, a japánok mirnek is köszönhetik fényes sikereiket. Az előadó, Bihari Tibor, a MOATSZ főtitkára,kissé eltért az élménybeszámoló szokásos módszerétől. ezúttal elsősorban a szakmai tapasztalatok ismertetésére törekedett. Japánban a baseball után az asztalitenisz a legnépszerűbb sportág, milliók játsszák és 300 ezer az igazolt versenyzők száma. A japán asztalitenisz-sport az iskolákon nyugszik, mert amíg a fiatalok iskolába járnak, addig az iskolák helyi klubjaiban versenyeznek . ..s az iskolai klubokban nagyon komoly és rendszeres asztalitenisz élet folyik. Japánban a sportág gyakorlását a testnevelési órák műsorába iktatták, a bordásfal nélküli tornatermekben állandóan 10—12 asztal van felállítva. A játék előt a fiatalok kiadós gimnasztikát végeznek. A tanulás befejezése után ismét megrohanják az asztalokat. Rendszeresek az osztályok és iskolák közötti csapat- és egyéni versenyek. S igen nagy jelentőségűek a főiskolai bajnokságok. — Például a nagoyai iskolában — emlékezett vissza Bihari Tibor — 150 jóképességű igazolt versenyzővel találkoztunk, a kiryui iskolában pedig közel 100 ügyes kislány ütötte a labdát, de olyan színvonalon, hogy nálunk bizony a felnőttek között is megállnák a helyüket. Szóval Japánban az általános és középiskolákban korán, nagyon korán kezdik a sportág tanulását, a fiatalok között ezért is van hatalmas érdek. y y »y» *j, »y *j*j **» ,j* *y *** ,j, »y »y »y »y »j», lödé©az asztalitenisz iránt. Portyánkon mintegy 70 ezer főnyi közönség nézte végig a mérkőzéseket, döntő többségben fiatalok. Az első legfontosabb tanulságként tehát leszögezhetjük: az asztaliteniszsportot ma már 9 — 10 éves korban kell elkezdeni és az iskolákra kell támaszkodni. A sportágban régóta folyik a vita az edzők munkájáról, a helyes edzésrendszerről. Nem kellett ahhoz Japánba utazni, hogy megállapítsuk: nálunk eléggé gyenge színvonalon mozog az edzői átlagkranjca. Éppen ezért tanulságos volt hallani egy valódi japán edzés lefolyását. — A sokszoros világbajnok Ogimura és Kódában ravitaedzést, tartott az egyik iskolában, amelyet én ie végignéztem. A több mint kétórás edzést a fegyelem és az edzői tekintély jellemezte. Ogimura először elmondtál a résztvevőknek, hogy mi lesz az edzés anyaga, aztán elkezdődött az edzés. Az erőnléti edzés minden külső szer és pihenő nélkül, kevés futással, sok gimnasztikával tíz percig tartott. Az edző szisztematkusan megmozgatta a testrészeit, egyik versenyzőre sem kellett rászólni, hogy végezze lelkiismeretesen a gyakorlatokat.. . — És a labdaedzés? A játék minden elméletét gyakorolták, próbálgatták a versenyzők, s nagyon keveset játszottak pontra. Japánban ugyanis elsősorban az iskolázás a divat, amikor a versenyző azt gyakorolja, amire szüksége van és nem azt játssza, ami a pontok megszerzéséhez kell. Szóval volt ezen az edzésen drapp és kontrajáték, több fajta védekezés és főleg a párosok és az adogatások gyakorlása. Az egyéni versenyek öt számából három a párosra esik, nálunk mégsem gyakorolják a párosjátékot, akárcsak az adogatást. Az Ogimura által tartott edzésen például nagyon sokszor és többféle adogatással is kísérleteztek az ifjúsági versenyzők,ele úgy, hogy az adogatás után nem folytatták a játékot, hanem egy bizonyos ideig csakis adogattak, illetve adogatást fogadtak ... Ebből az egy példából is kitűnik a második fontos tanulságunk: a fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges a korszerű edzés, az, hogy az edző és a versenyző lelkiismeretesen kihasználja az edzésidő minden percét. De ide tartozik az is, hogy meg kell szüntetnünk az úgynevezett holtszezont, az eddiginél sokkal több, jobb minőségű, egész évi edzéseik megtartására van szükség. Itt érdemes még megemlítenii, hogy a VB-re készülő japán válogatott keret, az edzőtáborban napi nyolc órát edz!!. .Az ontcéton egyébként küldi téma volt a fonákütés, íme erről a két válogatott versenyző hozzászólása. Bérezik Zoltán. ..Hiába, ma már nem lehet senki világklaszszis fonákütés nélkül. Meg kell tanulni. . .is sokszoros világbajnokunk. Ladó Ferenc: „örülök, hogy itt vannak a fiatalok is, legalább hallják, hogy ma már csakis a Sokoldalú játékfelfogásnak van jövője. Aki csak egyoldalas akar lenni, az ne számítson rá, hogy nemzetközi szinten komoly eredményeket ér majd el, sőt, lassan oda fejlődünk, hogy a Válogatottságot sem érdemli meg az ilyen felfogású versenyző. Japánban láthattuk, hogy a tollezárfogásos játék ellen csakis a fonákot ütő versenyzőnek lehet esélye.” Bihari Tibor is arról beszélt, nem volt véletlen, hogy a túrán éppen Sirtó szerepelt a legjobban, 29 mérkőzéséből 15-öt megnyert. Amit Sidó játszik azakövetendő technika. A harmadik legfőbb tanulság tehát: a fiatalokat sokoldalú stílusra, taktikára kell nevelni. Aztán beszélt még a főtitkár a rendezésről, a japán sportszerekről és az ütóborításról is. A hozzászólások, kérdések és válaszok után végül is Bihari Tibor összefoglalta a Japánban szerzett tapasztalatokat. Ezeka már kiemelteken, kívül a következők: 1. Javítani ezek az edzések menynyiségén és minőségén. 2. Az erőnléti edzéseken általában a gimnasztika domináljon. 3. Be kell vezetni az edzéseken az iskolázást, a párosjáték és az adogatások gyakorlását. 4. Kísérletezni kell a tollszátfogásos játékkal is. 5. Több egyéni ifjúsági, serdülő és alsóbbosztályú versenyt kell a sportköröknek rendezni. Azankét után a részvevők elesedőtték távoztak. Tartalma© szakmai élménybeszámolót hallottak feleletet kaptak a kérdésekre. A háromtagú küldöttség az élménybeszámolók sorozatával megtette a kötelességét. Most az edzőkön és a versenyzőkön a sor... - Francia győzelem a csillaghajós EB-n Távbeszélő-jelentésünk. Fr (Bandel, július 10.) Péntzetken került sor a csillaghajós Európa -bajnokság utolsó futamára. Akárcsak az előző futamban, most is nagyszerűen szerepeltek a franciáik és ezzel a végeredményben is az első három helyet szerezték meg. Az V. futam: 1. Chancerel (francia), 2. Plsanf (francia), 3. Debarqe (francia), 4. Urutia (spanyol), 5. Schrauder* (svájci). A csillagba jós Európa-ba Jr»oé<sáq végeredménye: 1. Pisani, Dessaul viaux (Franciaország) 161 pont, 2. Chancerel 160, 3. De* barge 160, 4. Sohnauder 152. 5. Haneohm (NSZK) 137, 6. Quina. (Portugália) 119 pont HETKOZBEN TÖRTÉNT Ellenvélemény Hiába, rohan az idő! A Magyar Nemzet „Mi lesz veled Margitsziget” című cikkéből is kiderül, hogy nem lóvasút közlekedik a Margitszigeten, hanem 26-os autóbusz és eltűnt az ácsolt fedett sétány is. A szigeti belépődíjról* nem is beszélve! A cikkíró által megszólaltatott riportalany nem ezüstvégű sétapálcát szorongat a kezében, hanem táskarádiót. Egyszóval megváltozott egy és más a szigeten. Abba még csak beletörődött a cikkíró, hogy nincs többé lóvasút és fedett sétány, sőt azt is engedékenyen nyugtázta, hogy a Krúdy Gyula által megénekelt kéményseprő sem látogat át a Duna jegén Óbudáról. De annál éktelenebb haragra gerjedt a partot elcsúfító, katonás rendiben sorakozó csónakházak miatt, amelyekben mint tarka virágok tesznek-vesznek a sokszínű sportmezbe öltözött fiatalok. És a sziget zöldjében elővillanó piros salakú teniszpályák is groteszkül hatnak a Rózsadombról szemlélődő cikkíró számára. S hogy mindez nem légből kapott képtelenség azt az alábbi idézetek bizonyítják, íme egy-két gyöngyszem: „Park, fák, virágok szépségének egységét csúfítják a sziget Pestre néző oldalán épült evezős klubok csónakházai! ... Fokozatosan tűnjék el, ami rontja a sziget szépségét. A sportklubok csónakházai megtalálják helyüket akár a Rómaiparton ... de keressenek másutt helyet... a bankok teniszpályáinak!” A szépség jelszava alatt történt zászlóbontás ki akarja üldözni a Margitszigetről a sportpályákat. De természetesen felmerül a kérdés, hogy a szép ilyen értelmű magyarázata — enyhén szólva — nem szubjektív-e? A virágosító szakemberek bizonyára pompás virágágyakat képzeltek el, mondjuk a Dózsa-teniszstadion, vagy a csónakházak helyére. A piros salakú, fehér hálós teniszpályák, ha nem is veszik fel a versenyt a törökszekfűkkel és a tátikákkal, de azért mi még esztétikailag is nagyon elfogadhatónak találjuk. Sőt! Úgy gondoljuk, hogy ezzel a véleményünkkel nem ma vagyunk egyedül. Mert a teniszpályák, a csónakházak is szép látványt nyújtanak. Tessék csak megkérdezni a teniszpályák és a csónakházak híveit! A szép fogalma ugyanis a Ízlés dolga. A Magyar Nemzet cikkírójának groteszk és csúf egy sportlétesítmény. (Egynémely esetben igaza is van, például a pólópálya, az Úttörő Stadion esetében). Vajon az Úttörő Stadion nap égette, szikes talajában gyökeret eresztenének a virágok, ha az egyszerű fű nem marad meg? De akkor az a megoldás, hogy le kell rombolni? Inkább rendbe kellene tenni! A szigethez ma már éppen úgy hozzátartoznak a sportlétesítmények, mint a virágok. S amióta nem lóvasút, hanem autóbusz közlekedik a Margitsziget platánjai között, azóta megváltozott néhány dolog az emberek érdeklődésében is. A vasárnapi horgolást felváltotta a vasárnapi teniszezés, evezés, kajakozás. Hiába, rohan az idő! Vannak azonban időt álló épületek. Még a cikkíró is a szigeten hagyja a Sportuszodát, egyszerűen azért, mert az tetszik neki. Ami ismét megerősíti, hogy a szép — nagyonis ízlés" dolga. Mondhatnók úgy is, hogy — magánügy. De miután a „Mi lesz veled Margitsziget” című írás nem magánügyként íródott, hanem a Hazafias Népfront szigetet szépítő programjába illően — nem lehet szó nélkül hagyni. Már csak azért sem, mert a Hazafias Népfront __ programjához — mint a kultúra egy része — a sport is hozzátartozik. Óvni kell a Margit sziget sportlétesítményeit az elpusztulástól. Mert a sportlétesítmények is szépek és legalább annyi örömet és élményt nyújtanak, mint a pompázó virágok. Mi is büszkék vagyunk a Margitsziget pompás virágágyaira, ligeteire. Azt is mondjuk: nyíljanak, pompázzanak a virágok. Csak ne a sportpályákhelyén! A Miskolci MTE jubileumi versenyei Az ötvenéves fennállását ünneplő miskolci Munkások TE kétnapos versenyt rendezett különböző sportágakban. A jubileumi versenyeken a miskolci társegyesületek mellett fővárosi sportolók is részt vettek. A Népkerti sportpályán mintegy 3000 néző előtt a következő eredmények születtek. A kerékpáros pályaverseny párosfutamában az Andrietvák —OUi (Bp. V. Meteor) kettős győzött. A pontversenyben le Andristvák lett az első, a csapatversenyt az MVSC (Fábri, Planecki, Kupcsik) csapata nyerte. A kézilabda villámtornában a DVTK győzött, 2. Bp. Vörös Meteor, 3. MMTE, 4. MVSC. A DVTK a döntőben 8:7 arányban diadalmaskodott. Labdarúgásban a szombati selejtezők után először a harmadik hely sorsát eldöntő mérkőzésre került sor. Ezen a Diósgyőri Bányász 4:0 (1:0) arányban legyőzte a Miskolci Bányászt. G: Szabó I (2: 1-et 11-esből), Dobos és Szabó II. Az elsőségért az MVSC az MMTE-vel találkozott. Ezen a mérkőzésen a vasutas csapat 2:0 (2:0) arányban győzött. G: Kovács, Lövei. A labdarúgó-torna végeredménye: 1. MVSC, 2. MMTE, 3. Dr. Bányász, 4. Miskolci Bányász. A jubileumi sportműsor keretében ökölvívó bemutatók voltak, ezenkívül a Bp. Vörös Meteor gálatornászai nagy siker mellett mutatták be gyakorlataikat. (L) Hétfő, 1960. augusztus 1.13 JOHON VAN ÚGY, hogy minden rosszul megy. Baj bajt ér. De vége, fitt hossza, mintha valami gonosz alvilági hatalom esküdött volna a jó és szép ellen. Az ember küszködik, kapkod, fuldoklók, minden módon próbál partra értekelni, s ezzel még jobban tetézia bajt. Aztán, lassanként é© észrevétlenül változik a kép. Nincs ember, aki megmutathatná, látjátok, ez volta határ, ez volt a vízválasztó, innen kezdődött a változás, eddig volt rossz minden és itt fordult a dolog. Kifürkészne, tétlen. Az acsarkodó áramlatok egyszerre csak megváltoztatsák ■olyásukat és egy napon minden jó irányba hömpölyög. Hogy a magyar úszósportban mégnem szép és nem jó minden, azt körülbelül senki sem tagadja. De, hogy megindultak , immár jó irányba folynak a magyar vizek, hát az is biztos h hogy történt? Mi az oka, hogy ez a jászándákú és veriékes Tiunka, amely 1957-ben, 1958- ban és 1959-ben reutlingeni, moszkvai és cardiffi kudarcokba sodorta úszósportunkat, 1960- ban egyszerre pompás gyümölcsöket terem, az nagyobb kériée, semhogy e sorok írója viaszolni próbálna rá. Mindenesetre nagyon szeretné i mtt hinni, hogy régi és nyaltre ovagolt vesszőparipájának, a kötelező úszásoktatás bevezetésének is része van benne. Persze, persze, tudjuk. Ez a látás nem közvetlen. A kötelező úszásoktatás háromhónapos „történetéből” még nem prosbálhaott az élsport. Adjunk még öt esztendőt ennek a mozgalomnak , akkor majd ez i© bekövetkezik egyelőre azonban ... szó sincs róla. Hanem arról van szó, hogy az merészség, az újnak az a báor akarása, amely ezer „objekív nehézség" ellenére is egyszeriben a ,,mélyvízbe" dobtaa köelező úszásoktatást, ez a harcias szellem . talán ez érződik Dobay Gyula és Madarász Csilla Európa-rekordjain is, ez hozza újra a mi számunkra 3© „emberközelbe" az úszóvilág emberfeletti eredményeit. MEGNŐTTÜNK egy fejjel, mert tavaly nem volt Európacsúcsunk s az idén már van. Megnőttünk egy fejjel mert tavaly még fantazmagóriának minősítettük, lehetetlenségnek tartottuk a kötelező úszásoktatás bevezetését s az idén mégis vagy ötezer „vadonatúj" apróságot küldtünk a kedves-nedves elembe. A dolgok összefüggnek egymással. A szellem, amely a sornak ezen a végén lehetővé tette a lehetetlent, bevezette a kötelék úszás-oktatást a sor túlsó végén is végheavitt© ugyanezt a varázslatot — Európa-csúcsokat termelt. Meg kellene írni valahogyan az.új korszak" első nekirugaszkodásának, első három hónapjainak történetét. De ez egyrészt nehéz, másrészt könnyű dolog. Nehéz dolog. Nehéz, mert a jó kedvvel végzett kemény munkának — akárcsak a boldogságnak — egyszerűen nincs története. Láttuk Pécs, Eger és Óbuda — főként Óbuda — vízitornaóráit . A kép mindenütt ugyanaz volt. Egy csomó sivítozó, pancsoló, ugrándozó ,apróság a vízben. 9 egy verítékező, minden sívitást túlkiáltani, vagy túl sípolni igyekvő testnevelő a sokadalom kellős közepén. A kép — mondottuk — mindenütt ugyanaz volt. És — éppen ezért — egyszerű is a krónikás dolga. Mert hogyha megírta e három hónap történetét — megírta egyszersmind a következő öt, tíz, húsz esztendőét is. A civitás,a pancsolás, az ugrándozás, a sípolás a jó kedv húsz év múlva is fivitás, pancsolás, ugrándozás, sípolás és jó kedv lesz, csakhát húsz év múlva éppen nem ötezren sívitának, pancsolnak, ugrándoznak majd, hanem — talán tízszerannyian. Hagyjuk hát a történetet itt beszéljünk inkább a tanulságokról. A tanulságok szakfelügyelői jegyzőkönyvek pedáns mondataiban foglaltatnak, de szavuk, lényegük — talán még annál a zsibongó uszodai képnél is ez évderítőbb, kedvesebb. A9 en — ugyebár — nem kis dolog. Azt mondják például: — A kötelező úszásoktatás bevezetése az ötödik osztályban nagy mértékben emelte az általános testnevelés iránt való érdeklődést. OLVASTUNK valahol egy tudományos értekezést, s abban az állt, hogy a 15—16 éves fiúk és lányok érdeklődése erősen elfordul a testneveléstől, jelentős százalékuk nem rajong a kevesebb mozgásért. E szakfelügyelői jelentés alapján úgy gondoljuk valahogyan, hogy a kötelező úszásoktatás tízévesei 1965-re alighanem felsborítják majd ezt a nagyon kevéssé biztató statisztikát. Másik jelentés arról beszél, hogy bizonyos előlegezett aggodalmak nagyon alaptalannak bizonyultak. A „menetközben” — tanév derekán — való indulás semmiféle zökkenős sem okozott, ez órarend apró kis átalakításával zökkenőmentésén sikerült megoldani a dolgot. Aztán egy nagyon fontos részlet: — Annak ellenére, hogy a munkát kora tavasszal kezdték, sehol sem fordult elő baleset, vagy hűlés. Sőt. A kötelező úszásoktatásba bevont osztályokban csökkenni a hiányzások száma. Testnevelő tanár mondta: — Nem „szakmám” az úszás, bevallom őszintén — fáztam is egy kicsit a dologtól. De ... az év végén méréseket végeztem. Szinte elképesztő, hogy rövid három hónap alatt is micsoda javulást tapasztaltam a gyerekek fejlődésében. Akik úszni jártak, erősebbek, izmosabbak, sőt — magasabbak lettek, mint a többiek. A „legfőbb hatalom”, a szüleik egyike. — Én csak ennyit tudok: elmegyek hazulról, s otthagyom a tele jégszekrényt. Hazajövök — üres a jégszekrény. Fantasztikus mennyiséget képesek enni úszás után. Én is voltam gyerek, de ez azért.. . Szóval csak csinálják, mert ez remek dolognak látszik. S — rövid három hónap után — tanulságnak: mindez talán nem is olyan kevés. HÁT A JÖVŐ? A jövő — mint mondani szokás — jól teszi, ha „vigyáz magára”. Mert bármelyik végén is kezdjük gombolyítani ezt a színes motringot, csodálatos dolgokra bukkanunk. Vegyük például az oktatás kérdését. Tény az, hogy a testnevelő tanárokközött nagyon kevés az úszóképesítéssel rendelkező. A kötelező úszásoktatás vezetőinek zöme háromnapos — tehát szükségképpen — meglehetősen felvetés tanfolyamon, sajátította el a ,,szakma” alapjait. Dicséretükre — és pedagógiai érzékük dicséretére — váljék, hogy így is remek munkát végeztek. Dehát bizonyosan nem véletlen, nem a szerencse műve, hogy a vidéki városok közül toronymagasan Győré a kötelező úszásoktatás pálmája. A „vizek városában” valóságos ,,tömegbetegséggé”, vagy még inkább divattá, sikké vált ez a sportéig. Hogy miért? Ilyenfajta problémák mélyén mindig az embert kell keresni, s akkor egyszerűben megkapjuk a választ. GYŐRÖTT két testnevelő tanár foglalkozik kötelező úszásoktatással. Mindkettő úszó-oktatói minősítéssel rendelkezik. Bizonyos, hogy a kötelező úszásoktatás elterjedése felkelti a TF újoncainak érdeklődését. Holtbiztos, hogy évről évre többen választják szaktárgyukul az úszást. E szakemberek egy része majd a kötelező úszásoktatásba kapcsolódik é® akkor — tisztelet és becsület a ma derék úttörőinek — négy főiskolai esztendő alatt azért mégis többet tehet tanulni e sportág rejtelmeiből, mint három röpke nap során. Az új szakemberek másik csoportja majd az edzői pályát választja és, ha évente csak egy tudományosan képzett ember áll a versenymedencék partjára ... el se tehet mondani, micsoda nyereség tesz az ilyen igazi szakértőkben meglehetősen szűkölködő sportág számára. Ez hát az egyik szál. A másik? Kos. például__ Hát például az uszodahiány — bizony jó tíz esztendeje refrénként hangoztatott, évről évre kánonként eldalolt problémája. Megoldódik? Legalábbis elindul azon az úton. AZ ÖTÉVES TERVBEN például három úri fővárosi iskola kap tanmedencét. S — társadalmi úton — még kettő épül majd. Az — ugyebár három meg kettő — hirtelenjében öt vadonatúj medence. Mindehhez hozzájön tíz-húszezer, a „sokévi átlagnál” erősebb, izmosabb, jobb étvágyú, vidámabb gyerek, plusz ebből — a nagy számok törvénye alapján — évente tíz-húsz igazán nagy tehetség . . . hát. .. . . . Az ember, aki a kötelező úszásoktatás ügyében évekig püröltt, a nagydobot (év közben önmagának is csak félve ismerte be, hogy könnyebb a nagydobot verni, mint mindezt a csodát világra hozni), most meg megborsódzó háttal veszi észre mit művelt e szellem röpke három hónap alatt és mit művel majd a következők során. Mert illetékes hely íróasztalán e pillanatban kilenc nagypecsétes levél hever. Az ország legkülönbözőbb részeiből érkeztek. Mind azért instanciázik, hogy h ugyan vezessék be már náluk se a kötelező úszásoktatást, hiszen itt is megvan, ott is megvan, szégyen volna, ha ők is tovább halogatnák. Az uszodát már biztosították, a szakemberek készen állnak sa gyerekek nem férnek a bőrükbe . . Peterdi Pál uBKJSí mfrrg:yiT ymsm &&■■■■■'■