Népsport, 1960. október (16. évfolyam, 203-224. szám)

1960-10-02 / 203. szám

Az olimpiai jelvényszerző tapasztalatai A Testnevelési Tudományos Kutató Intézet az 1960. évi olimpiai jelvényszerző verse­nyek tapasztalatainak össze­gyűjtésével és értékelésével is foglalkozik. A tapasztalatgyűjtés célja, hogy a szerzett adatokat és tanulságokat felhasz­náljuk a Toldi Miklós Testnevelési Mozgalomban. Mivel az olimpiai jelvény­­szerző versenyek 1960. no­vember 30-ig tartanak, a ta­pasztalatgyűjtő munka még fo­lyik. Ezért végleges ered­ményről, adatokról nem számol­hatunk be. Az eddig feldolgo­zott eredménylapok és beérke­zett jelentések alapján azon­ban már néhány érdekes ada­tot hozhatunk nyilvánosságra. Az ország területén kiosztott 495 000 db eredménylapból 285 660 db érkezett vissza, amelyből 218 183 db­-ot dolgoz­tunk fel. A feldolgozott eredményla­pok alapján a nem- és foglal­kozá­s­ szerinti megoszlás a kö­vetkező: tanuló fiú 92 202, ta­nuló leány 62 163, üzemi dol­gozó férfi 21 821, üzemi dol­gozó nő 3154, falusi dolgozó férfi 7929, falusi dolgozó nő 2406, hivatali dolgozó férfi 905, hivatali dolgozó nő 250, fegyve­res testületektől 27 351. Az adatokból kitűnik, hogy a telvényszerző versenyek résztvevőinek 70,75%-a ta­nuló fiatal. Ez természetes, hiszen a részt­­vételi lehetőség és a körül­mény elsősorban a tanulóknak kedvezett. De azt is megállapí­tottuk a tapasztalatgyűjtés alap­ján, hogy az olimpiai Jelvény­szerző verseny jelvényének a tanuló fiatalok között van a legnagyobb vonzóereje. De ma­gyarázza a tanulók viszonylag nagyszámú résztvételét az is, hogy a verseny kezdeti idő­szakában minden megyében és kerületben helytelen értelmezés folytán a TLT-k elsősorban az iskolákat látták el eredmény­lappal. Az üzemi dolgozók részvé­tele a jelvényszerző versenyben tűrhető, ha figyelembe vesz­­szük a rosszpróbásokat is. Bár a falusi résztvevők száma — mint az adatok­ból kitűnik — már most meghaladja az 1959. évi VIT jelvényszerző verseny falusi résztvevőinek számát, azonban még ez sem ki­elégítő. A lemaradás részben magya­rázható azzal, hogy a mező­gazdasági munka arra az idő­szakra esett, amikor a próbázá­­sokat kellett volna lebonyolí­tani, de az is megállapítható, hogy számtalan termelőszövet­kezetben és falun a vezetők nincsenek kellően tájékoztatva az olimpiai jelvényszerző ver­senyről. Ezért fordult elő több helyen, hogy a tapasztalat­gyűjtő testnevelő tanár szerve­zője lett az adott terület jel­vényszerző versenyének. E le­maradás és tájékozatlanság szabja meg az illetékes TLT-k­ sürgős és maradéktalan mun­káját. Az eredménylapok szétosz­tásánál történtek bizonyos aránytalanság­ok. Egyes Intézményekben felesle­ges eredmény­lapok tárolódnak, ugyanakkor más intézmények nem tudják kielégíteni az igé­nyeket. Ezért haladéktalanul meg­ kell vizsgálni minden já­rási, illetve kerületi TST-nek az eredménylapok felhasználá­sát, mert a kiadott eredmény­lapokkal az igényeket ki lehet elégíteni. A versenyek lebonyolításának egyik alapvető hibája a lelki­ismeretlenség. Tapasztaltuk egyes helyeken, hogy a rendezők olykor csupán a számszerűségre töreksze­nek. Meg kell végre ér­teni, hogy az olimpiai jel­vényszerző versenynek, de egyetlen jelvényszerző ver­senynek sem elsődleges célja a minél nagyobb lét­szám elérése. Nem az a döntő, hogy ered­ménylapok halmaza legyen ki­töltve, hanem, hogy a jelvény megszerzésére előírt követel­ményt maradéktalanul teljesít­sék. Ilyen lelkiismeretlen keze­lésről tanúskodnak a 9.8 mp-es, a 10.2 mp-es stb. 100 méteres síkfutók, 760 cm-es távolugrók, vagy az olyan eredményjavítá­sok, melyeket egy megyeszék­helyen történő versenyen ta­pasztaltunk. Itt ugyanis az elért eredményeket — mivel a szin­tek alatt teljesítették az illetők — a próbáztatók jószívűségből a szinteredmény fölé javítot­ták. Ezek az esetek nemcsak a verseny tekintélyét rombolják, hanem igen hamis képet adnak az átlagok megállapításánál is. Mindezek a tények nem álta­lánosíthatók, a próbázások zö­me becsületesen történik. De mégis beszélnünk kell az ilyen és hasonló esetekről, hogy is­mét elő ne forduljanak. A ma­gyar sportnak, tömegsportunk­nak nincs szüksége ilyen ver­senyzésre, adatszolgáltatásra. Az eredménylapok feldolgo­zásából kitűnik többek közt az is, hogy a legnépszerűbb sportág a labdajátékok között a labdarúgás, az asztalitenisz, a röplabda. Ez természetes, hi­szen ezekhez van meg legin­kább a lehetőség. A választható négy sportág­ból elsősorban az atlétika, majd a kerékpár és úszás az, amely népszerű. A torna elhanyago­lása azzal magyarázható, hogy nincs megfelelő ember, aki a gyakorlatokat megtanítsa.­ Illet­ve bemutassa. Az átlageredmények feldol­gozásából az állapítható meg, hogy a fizikai dolgo­zóknál az atlétikában előírt követelmények elfogadha­tók, a kerékpársportban viszont alacsonynak bizo­nyultak. A tanulók részére megállapított követelmé­nyek jóval alatta vannak a teljesítőképességeiknek, összefoglalva az elmúlt 8 hónap tapasztalatait. s ai ered­mények, a résztvevők összlét­számát figyelembe véve elfo­gadhatók, de a versenyek er­kölcs­ tisztaságát és lebonyolí­tását illetően igen sok kívánni­való van még. A mozgósítás területén pedig, elsősorban a falusi és üzemi dolgozók bevo­nására kell igen komoly gon­dot fordítanunk. Varga Gyula, a TTKI munkatársa. 2=Vasárra^1^960=október^=~ Mi van veled, SPWWM9 Hétről hétre változik a labdarúgó NB 1 táblázata. Az egyik csapat feljebb, a másik lejjebb kerül rajta. Egy csapat azonban ,,szilárdan” tartja a helyét: a Diósgyőri VTK . . . Méltán, bosszankodik ezen a sok­­tízezres borsodi szurkolótábor, s bosszúsá­ga csak növekszik, amikor a jelenlegi táb­lázatot összehasonlítja egy másikkal — a 3 hónappal ezelőttivel. Mit is mutat 1960. október Inén a baj­noki táblázat? 14. Diósgyőr 6--------6 5:18 — És mit mutatott júniusiban az 1959—60. évi bajnokság utolsó fordulója után: 5. Diósgyőr 26 10 7 9 35:30 27 Nincs szükség különösebb számí tara­tásra, a két táblázat összevetése után nem nehéz megállapítani. Valami hiba van, a DVTK labdarúgó-csa­pata körül. De vajon írni a baj? Hiszen ugyanaz a csapat, amely most a bajnokság első 6 for­­ dulójában a Pécsi Dózsától 5:2-re (idegen­ben), a Csepeltől 1:0-ra (otthon), az MTK- tól 4:2-re (i), a Szegedtől 1:0-ra (o), az Új­pesti Dózsától 5:0-ra (i), a Tatabányától 2:1-re (o) kikapott, az előző bajnokságban ugyanezekkel a csapatokkal szemben, ugyanott így végzett: Pécs 1:2, Csepel 2:1, MTK 0:1, Szeged 3:1, II. Dózsa 2:2, Tatabá­nya 0:2. 5 pont és 8:9-es gól­ arány helyett 0 pont és 5:18-as gólarány. Bizony ez nem kis különbség a labdarúgó NB I-ben, 1920-ban láttam először a DVTK labdarúgó-csapatát. Már akkor „Észak” legjobb csapata volt. Aztán 8 éven át egészen közelről, szemtől-szembe, a pá­lyán is sikerült az akkori híres diósgyőri lendületet, a csapata mellett jóban, rosszban kitartó diósgyőri közönséget megis­merni. Mert a kettő mindig el­választhatatlan volt egymástól. A közönség a mérkőzéseken újabb és újabb rohamra tüzelte csapatát, amely olyan lendület­tel tudott rohamozni, ahogyan akkor az országban kevés csa­pat. S a lendület a töretlen küzdőszellem a későbbiekben is egyik legnagyobb erénye maradt „Észak" kitűnő gárdá­jának, a diósgyőri piros-fehér 11-nek és nem kis része volt abban, hogy egy ízben az or­szágos döntő küzdelmeiben „Észak” bajnoka az akkori idők híres FTC-jével szemben is nagyszerűen helyt állt a fővá­rosban. Csak a megismételt küzdelemben adta meg magát. Sok siker, sok szép eredmény fémjelzi a félévszázados labda­rúgó-múltat, s a kései utódok sem hoztak szégyent az elő­­dökre Különösen az 1959—60-as bajnoki év diósgyőri csapata keltett nagyszerű szereplésével hatalmas meglepetést a labdarú­gó-szurkolók széles táborában: megszerezte a „Legjobb vidéki csapat” címet, s a KK résztve­vői közé küzdötte fel magát. .. S a KK-küzdelmek után néhány héttel megkezdődött 1959—60. évi bajnokság eddigi nagy meg­lepetése — ismét a DVTK. Ez a szereplés azonban az NB I nem örvendetes „szenzációja”. Szinte mindenki értetlenül áll a diósgyőriek rossz szereplése előtt, hiszen a játékosok egytől­­egyig ugyanazok, akik a tavalyi sikert kivívták. A játékosok ugyanazok­... A játékuk azonban nem a „ta­vaszi” ... Régieket és Újakat, ismerősö­ket és ismeretleneket, fiatalokat és idősebbeket, játékosokat és vezetőket, higgadt, megfontolt és szenvedélyes szurkolókat hall­gattunk meg a nagy gyárváros­ban, de legtöbbjük karjait szét­tárva csak ennyit mondott: — Nem értjük, nem Aztán persze mást is mond­tak. Közel két órai beszélgetés után búcsúztunk el Bodola Gyu­lától, az edzőtől, hosszan be­szélgettünk Tóth Lajos sport­köri elnökkel, szót váltottunk néhány elnökségi taggal, já­tékossal és jónéhány szurkoló­val. Aztán összeillesztettük a hallottakat. — Bizalmunk az edzővel szem­ben ma is teljes. Nagyszerű szakember, végtelenül lelkiisme­retes,, de... Elődje Kiss Gábor, ha nem tetszett neki valami, be­ment az öltözőbe, s bíráló szavai után, a halálos csendben még a légy zümmögését is hallani lehe­tett. Bodola erre nem képes. (Ez a sportköri elnök megállapítása.) — Most már hiába akarunk, nem és nem megy — mondta a csapatkapitány. — Nagyon­­nagyon szeretnénk győzni, sze­retnénk örömet szerezni Gyula bácsinak (ez Bodola) szurko­lóinknak és természetesen szá­munkra sem közömbös, hogyan szerepelünk — mondta Szigeti. — A DVTK tudása maximu­mát adta a múlt évben, jó né­hányszor kifejezetten taktikai győzelmet aratott — magyarázta egy „szenvedélyes” szurkoló. — Ez valóban így volt, je­gyezte meg egy „csendesebb”, de formán kívüli játékosokkal nehéz bármilyen taktikát is végrehajtatni. ra­ vannak formán De miért kívül? Sokak szerint azért, mert a KK-küzdelmek után nagyfokú idegfáradtság jelentkezett ná­luk, s ennek levezetésére nem volt elegendő idő. Az új edző pedig — aki mindig a kemény munka híve volt — rögtön erős edzésbe fogta a csapatot. Bodola Gyulát nem kell kü­lön bemutatnunk. A 49 éves sportember 10 éve edzősködik, s ha edzői pályája eddig nem is volt oly ,,tövisnélküli”, mint nagyszerű játékosmúltja, mégis maradandó sikereket tudhat maga mögött. Amikor 1952-ben a szombathelyi NB I-es csapat­hoz került, a vasutascsapat a bajnokság első fele után a töb­biektől messze lemaradva — utolsó volt. A bajnoki év végén a 7. helyen végzett... S a kö­vetkező évben megismétlődött a siker... Később a teljesen „szürke” nevekből álló Komlót vitte fel az NB I-be. Kemény, erős munkával... Mert Bodola Dudás a kondíció kiváló mes­tere.­­— Ha tudom, hogy nincsenek hozzászokva az erős munkához, másképpen kezdtem volna. De erősen hiszek abban, hogy NB I-es labdarúgó csak akkor tud helytállni, ha lelkiismeretesen edz és az erőnléte kifogástalan. És pár órával később a szur­kolók — mintha csak meg akar­ták volna Bodolát védeni — ezt mondták: — Semmi baj sem lett volna, ha a KK után és az olimpia előtti időben az a néhány játé­kos, akinek sportszerű életmód­ja ellen már többször kifogás volt, ugyanolyan sportszerűen élt volna, mint most... Miskolcon mond valami részmagyarázatot, de­­ mégis értetlenül állnak a jelenlegi helyzettel szemben. Hogy mi is a baj Diósgyő­rött? Az nem baj, ha az edző edzi a csapatot, s igyekszik meggyőzni a játékosokat a sportszerű életmód helyességé­ről, s arról, hogy a jó szereplés közös érdek. Az sem baj, hogy a játékosok meghallgatják , megfogadják az edző­­taná­csot. Az azonban már baj, hogy egyesek csak meghallgat­ták, s ezzel a maguk részéről az első hetekben el­intéz­ettnek vél­ték az edzői Intelmeket. Az sem baj, hogy a játékosok nem any­­nyit és nem úgy edzenek, ahogy akarnak, hanem annyit és úgy, ahogyan azt az edző, a szakem­ber jónak látja. De az is rend­­kkívül fontos, hogy az edző is megtalálja az adagolás helyes mértékét. A legszakszerűbben edzett csapattal is megtörténhetik, hogy egy-két játékos formája nem megnyugtató, de ahol négy játékos huzamosabb idő óta formán kívül van, ott nincs he­lye a latolgatásnak, megalku­vásnak. Néhány hét­ pihentetés sok esetben bizonyult már jó orvosságnak és semmi baj sem történhetnék, ha az ismert nevű, de formán kívüli játékos helyett tehetséges fiatalok játszanának. Igaz, alig egy csapatra való NB I-es színvonalú játéksa van a DVTK-nak, de legalább most próbálják azt pótolni, amit a siker fényében elmulasztottak: a jövő DVTK-jának a felépíté­sét, a tehetséges fiatalok (Ko­vács, Ráczi, Erdős, Csontos, Perecsi) minél gyakoribb foglalkoztatását. S az új csa­pat építése közben arról sem volna szabad elfeledkez­ni, hogy a DVTK-ban év­ek óta nincs megfelelő tartalékkapus... így volt ez már Tóth idejében, s­ így van most is, a­ki­­ jó munkájának sok AZ edző feltétele van. Biza­lom a klubelnökség, bizalom a játékosok, a szurkolók részéről — a legelső feltétel. Nos, Bodo­la Gyula munkája Iránt — a rossz szereplés ellenére )­ — az elnökség és a szurkolók részé­ről a legteljesebb bizalom nyil­vánult és nyilvánul meg. Ma már­­sajnos kissé későn) a játé­kosok is szeretettel veszik kö­rül mesterüket, bíznak benne, szívesen és lelkiismeretesen ed­zenek. Persze sokkal jobb lett volna, ha ez a bizalom már akkor megnyilvánul az edzővel szemben, amikor munkáját meg­kezdte. De — bármennyire is sötét néhány hónap óta az „égbolt” a Bükk alján —, még nem ve­szett el minden. Ehhez azonban sok minden szükséges. Többek között az is, hogy minden játé­kos olyan szívvel küzdjön, mint ahogyan annak idején az elő­dök küzdöttek, akik ma közel a hatvanhoz, most is ott ülnek a lelátón s buzdítják a fiatalokat, akik ma is lelkes szurkolói a diósgyőri piros-kékeknek, s ma 19 rajonganak a DVTK-ért, akik ma is megbecsült dolgozói az ország egyik legnagyobb üze­mének. Szóval szeretni kell Diós­győrt, szeretni kell a DVTK-t, s akkor még minden jóra for­dulhat... Nagy József Szakadó esőben A legnagyobb jóaka­rattal sem lehetett esz­ményi röplabda-időnek, nevezni a BM—HM férfi röplabda-mér­kőzés időpontját. Amikor Ormai játék­vezető belefújt a síp­jába, hogy elindítsa útjára a bőrlabdát, még jobban megeredt az eső. Később a já­tékvezetőnek kétszer is félbe kellett sza­kítania a mérkőzést, hogy némileg rend­be hozhassák a pá­lyát. Szóval, nem volt valami kellemes ér­zés ilyen ,,ítéletidő­ben” sportpályán len­ni. A játékosok azonban nem törőd­­tek vele és olyan di­cséretes lelkesedéssel vetették magukat a küzdelembe, úgy küz­döttek minden egyes pontért, mintha leg­alábbis verőfényes napsütésben játszot­tak volna. A magya­rázat a nagy tét volt. A HM együttese ugyanis egymásután kétszer fektette két­­vállra már ellenfe­lét és ha most, har­madszor is győz, ak­kor a vándorserleg véglegesen a birtoká­ban marad. A BM pe­dig érthetően meg akarta törni a győ­zelmi sorozatot, öröm volt nézni a két nagy rivális játé­kosait. Akik ott vol­tak ezen a mérkőzé­sen, láthatták, hogy néphadseregünk sportolói nem vesz­tek el sportéletünk számára. Mindegyik előtt nyitva áll az út, hogy megtartsa, sőt, tovább fejlessze tudását. És hogy ez mennyire így van, azt éppen a szóban­­forgó mérkőzés nem egy játékosa bizonyí­totta be. Ott volt például Csurilla Jó­­zsef, a HM játékosa. A Dózsa-tábor a biz­tatáson kívül mást nem is kiabált be fiainak, mint hogy: i,Vigy­ázzatok a hosz­­szúval’* —» mármint Csurilára. — Mielőtt Csurilla bevonult, a Honvéd ifi játékosa volt — mondta Somogyi Ist­ván főhadnagy, a HM edzője. — Már akkor is jó játékos volt, de az az érzésem, hogy ez a gyerek azóta to­vább fejlődött. És ez a „gyerek” a következő pillanatban úgy dobta magát a pocsolyába egy lab­dáért, hogy azt szin­te „rossz”­­volt néz­ni. Igazuk volt azok­nak, akik azt mond­ták, hogy bármelyik csapat győz, megér­demli. Nos, a BM megérdemelte. A já­tékosok boldogan ölelkeztek össze a mérkőzés után: övék lett a serleg! (g. i.)★ BM—HM 3:2 (10, -12, 6, —6, 11). Tí­már utca. Kijelölték a magyarok elleni jugoszláv válogatott kereteket A Jugoszláv Labdarúgó Szö­vetség háromtagú szakbizottsága kijelölte az október 9-i, a ma­gyarok elleni mérkőzésre a válo­gatott kereteket. Ezek a követ­kezők: A-VÁLOGATOTT: Kapusok: Soekics (Partizán), Vldinlcs (Radnicakt). Hátvédek: Juszufí (Partizán). Nikolics, Roga­­novica (Vojvodina). Durkovica (Crvena Zvezda). Fedezetek: Mi­­ladinovics (Partizán), Zebec (Crvena Zvezda), Perusics (Dina­mó), Krsztice II (Vojvodina), Csatárok: Knez (Borac), Veszeli­­novfes (Vojvodina) Qalice (Parti­zán). MuJIcs (Velezs), Matus, Jer­­kovics (Dinamó), Koeztics (Crve­na Zvezda). Az A-válogatott technikai veze­tője Alexander Timanlce. edzője Csirics. B-VÁLOGATOTT: Kapusok: Veres (Vojvodina), Hajrovics (Szloboda), Hátvédek: Sikics (Dinamó), Tomics (Crvena Zvezda), Sinkovics (OFK Beog­­rad). Fedezetek: Kozlina és Zsa­­netics (Hajduk), Crnkovics (Dina­mo), Antics (OFK Beograd). Csa­tárok: Takács, Ivos (Vojvodina), Radukovics (Rijeka), Ankovics (Hajdúk) Prlincsevics (Radnics­­ki), Medle (Rijeka). Vezető: Bano Knezevics, edző: Antolkovics. UTÁNPÓTLÁS-VÁLOGATOTT: Kapusok: Sztojanovics, Vuka­­novics Hátvédek: Szonkolai, Fo­­lics, Ilics. Fedezetek: Matics, Jovanovics, Dakics, Vaczovics, Malesev. Csatárok: Draskovics, Viszlavszki, Lukarics, Gurin, Kraljevice, Lomza, Pindovics. Vezető: B. Mihajlovics, edző: Matosics. (MTI) Kramer dollárezrei nem ismernek akadályokat Az Egyesült Állam­otok hagyo­mányosan két részletben meg­rendezett bajnokságaival a te­niszidény újabb felvonása ért véget. Most már az ausztráliai államokr­a versenysorozata, majd az év utolsó hónapjában a Davis Kupa két zónaközi és a kihívásos dön­tője következik. Fo­­reet Hale versenye férfi szempontból 100 százalékos ausztrál sikerrel végződött. A wimbledoni győz­tes Neale Fraser­­ megismételte tavalyi mesterhármasát. Az egyesben aratott biztos győzelme mellé tavalyi partnereivel — Emersonnal és Mrs. Dupont-tal — férfi és vegyespárosban egy­aránt megvédte bajnokságát. A korábbiakkal együtt nyolcadik amerikai bajnok­ságát nyerte! A férfi számok tiszta ausztrál döntőt hoztak. Egyesben MacKay csak a legjobb nyolcig, a wimb­ledoni bajnok Osuna­ Ralston­­kettős az elődöntőig jutott el. Férfi vonalon Buchholz jó sze­replése mellett Ralston győze­lemsorozata jelenthetett vigaszt az amerikaiaknak, hiszen a 18 éves versenyző az elődöntőben csak 9:11-re vesztette el az első játszmát Fraser ellen. A női egyesben ie meg­ismétlőd­ött a wimbledoni döntő. De Laverrel ellentétben Darlene Hardnak si­került a visszavágás. A látvá­nyos teniszt játszó Hard ezúttal legyőzte Buenót és ezzel élete első nagy egyéni versenyét nyerte. Európa számára nem sok ba­bér termett ez óceánon túl. Tru­­man az elődöntőben Bueno, Hay­­den, a nyolc között az elmúlt évi amerikai ranglista tizenegyedik­je, Floyd ellen vesztett. Az angol Hayden, Catt­ kettős a női páros­ban a második helyen végzett. A férfiaknál egyedül az angol Wilson jutott túl néhány fordu­lón és a negyeddöntőben kapott «« «« «« Krasznodarban bonyolították 1© «a szovjet sz­ak­­szervezeti sport­egyesül­etek­­a­tlé­­tik­ai bajnokságát. A­z utolsó na­pi küzdelmek során két kiemelke­dő eredmény született. A 10 000 m-es síkfutás olimpiai bajnoka, Pjotr Bolotnyikov ezúttal másod­szor közelítette meg Kuc világ­csúcsát (28:30.4). Az olimpián ké­t másodperccel maradt el a világ­csúcstól, ő ezúttal két ti­­­zed másodperccel futott , gyen­gébben, mint Rómában. Előzőleg­­Bolotnyi­kov 5000 m-en csak 114:13.2-s időt ért el. A másik kimag­asló eredmény a női ge­­­nelyhajításban született. Elvira Ózol­na 58.17-et dobott. Ebben a számban a világcsúcsot 59.55- tel Ozolina tartja. A női 100 ül­és síkfutást a távol­ugrás olim­piai bajnok­nő­je, Krepkina nyer­te 11.9-cel. Néhány eredmény a bajnokságról. 100 m: Konove­jov 10.5. 800 m: Szavenkov 1:50.8. Magas: Brumel 211. Tá­vol: Ter-Ovaneezjan 768. Súly: Lipsnis 17.48. Diszkosz: Metsur 54.85. Nők, 400 m: Szemenenko 55.4. Magas: Csenceli 470. Disz­kosz: J. Kuzinyecova 52.26. Az Európában portyázó japán labdarúgó-válogatott az olasz III. liga válogatottjával mérkő­zött,­­ a találkozó 1:1 arányú döntetlen eredménnyel ért vé­get. Kijelölték Belgium labdarúgó­válogatottját, amely a következő vasárnap Antwerpenben Hollan­dia ellen mér­­kőzik. A csapat összeállítása: Nicolay (Standard) — Verbiest (Anderlecht), Raskin (Beerschot) — Saeys (Daring), Mees (Antwerpen), Ju­ion (An­derlecht — Biters (Standard), Lippens (Anderlecht), Wegria (FC Liege), Bertels (Antwerp­), Letawe (FC Liege). (Október 30- án a belga csapat a magyar vá­logatottal játszik.) Az 1961. évi cselgáncs-világ­bajnokságot novemberben Pá­rizsban rendezik meg. Október 25-én utazik el Moszk­vából az Egyesült Államokba a Szovjetunió férfi és női tornász­válogatottja. A szovjet tornászok ezúttal először mérik össze ere­jüket az amerikai versenyzők­kel. A hat-hat főből álló szovjet férfi és női tornászválogatottban az olimpián nagy sikerrel sze­repelt sportolók kapnak helyet , élükön Latinyinával és Sah­­linnal. A torna a hetedik sportág, amelyb­en kapcsolat jött létre a szovjet és az amerikai sportolók között. (MTI) ki Lavertől. Ez valóban elég so­vány mérleg. Igaz viszont, hogy Trumant, Haydont és Wilsont kivéve az európai élgárda többi tagja hiányzott az amerikai baj­nokságról. Kontinensünk tenisz­­sportját most Kramer tartja lázi­ban. A professzionista versenyek szervezője, az egykori wimble­doni bajnok időt, de főleg pénzt nem kímélve tervei megvalósítá­sán — az amatőr teniszsport teljes tönkretételén — dolgozik. Mint ismeretes, a Nemzetközi Tenisz Szövetség júliusi köz­gyűlése kis különbséggel lesza­vazta a Kramer által szorgalma­zott úgynevezett nyílt találko­zók, az amatőr és a­ hivatásos teniszezők közös versenyeinek tervét. A menedzser már akkor kijelentette, hogy ezt még ,,meg­bánják" az egyes országok te­niszvezetői. Bosszúja során most Európa legjobb teniszezőit szer­ződtette és Párizsban már a spa­nyol Gimeno, a francia Haillet, az angol Davies és a dán Nielsen is szerepelt a profik bajnoksá­gán. A hírek szerint Kramer már Pietrangelivel, Európa rang­­elsőjével és Laverrel is megálla­podott. Az olasz a Davis Kupa döntője, az ausztrál pedig a jövő évi wimbledoni verseny után csatlakozna állítólag a Kramer­­cirkuszhoz. Ezzel a Kramer zsoldjában álló teniszezők száma már a húszhoz közeledik. Az újabb és újabb játékosok szerződtetése mellett egy új Kram­­er-féle versenysorozat meg­indításának terve is nagy ria­dalmat keltett a világ tenisz­­sportjában. Kramer ugyanis az angol Davis példáját követve kupát alapított. Ezért a Kramer Kupáért a DK-küzdelmek mintá­jára az egyes országok profi teniszezőiből alakult válogatottjai mérkőznek majd 1961-től. Kramer a játékosok elcsábí­tása után eme újabb lépésével most már a teniszsport hagyo­mányos versenyrendszere ellen indított tám­adást. Dollárezreivel úgy látszik nem ismer akadályt. »» »» »» Három bolgár ejtőernyős: Gala­-Zu­bov, Vodonicsa­­rov és Dem­szki G­yi­ítjv —e az 1000 m-es és- **­szakai csoportos ugrásban világ- 1­2 csúcsot állított * fel. A kijelölt kör közepétől 4.20 m-re értek földet. A régi csú­csot (9.12 m) a szovjet ejtőer­nyősök­­ tartották. A brazil Victoria Bahla labda­­rúgó-csapat három mérkőzést ját­szik Romániában. Október 6-án Bacauban a román ifjúsági válo­gatott, 9-én Temesváron egy ve­­gyescsapat és 13-án Bukarestben a ligaválogatott lesz a tengeren­túliak ellenfele. Herb Elliott, a világ legjobb k­özéptávfutója pénteken este a londoni White Cityben 1000 m-es világcencejavító kísérletet tett. A kísérlet sikertelen maradt, mert Elliott 2:23.1-et futott, s így elmaradt az NDK-beli Valen­tin 2:16.7-es világcsúcsától. Jugoszláviában csütörtökön es­te tárgyalták a Szarajevóban durvaságért kiállított Sekularac (Crvena Zvezda) ügyét. Példa­mutató ítéletet hoztak: a váloga­tott játékost másfél évre minden nemzetközi, bajnoki és barátsá­gos mérkőzéstől eltiltották. LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁGOK Bajnokcsapaatok Európa Ku­pája. Hearts of Middlethian — Benfica Lisszabon 2:1. Edin­burgh. A visszavágó szerdán Lisszabonban lesz. Anglia. A kiválóan szereplő Tottenham ezúttal idegenben, a Wolverhampton ellen 4:0 arányú győzelmet aratott, s így a 11 forduló után is pont­vesztesé­g nélkül áll az élen. Arsenal — West Bromwich 1:0, Aston — Le­­cester 1:3, Bolton—Manchester United 1:1. Burnley—Fulham 5:0 Chelsea—Everton 3:3. Manches­ter City—Birmingham 2:1. New­­castle—Car­diff 5:0. Nottingham— Sheffield Wednesday 1:2. Preste — Blackpool 1:0. West Ham — Blackburn 3:2. Wolverhampton Wanderers—Tottenham 0:4. 1. Tottenham 11 11------------36:11 22 2. Sheffield 11 8 3 — 19: 7 19 3. Everton 11 7 1 3 28:19 15 Skócia. Airdrleonians—Celtic 2:1, Ayr United—Aberdeen 1:1, Clyde—Motherwed 1:0, Dundee— St. Johnstone 2:1, Hearts—Dun­dee United 1:1, Partick Thistle— Hibernian 3:1, Raith Rovere—Kil­­marnock 1:1, St. Mirren—Dun­fermline 0:2. Third Lanark — Rangers 2:4. 1. Rangers 5 5 ---- 23: 8 10 2. Dundee 0. 5 3 1 1 9: 4 7 3. Hearts 5 2 3 — 11: 6 7

Next