Népsport, 1960. október (16. évfolyam, 203-224. szám)
1960-10-09 / 208. szám
Finnországban hagyomány az atlétika mit tapasztaltunk a Nemzeti Bajnokság első osztályában 800 (!) sportegyesületnek van atlétikai szakosztálya Finnországban, igen sok egyesületnek más szakosztálya nincs is. Nem ritka az olyan falu, amely alig áll 15—20 házból, de országos hírű atlétája van. ||| fiMRUgbi SS'jJ, % ~ tavaszodik, s ez május előtt sohasem, következik be, állandóan zsúfoltak a pályák, de futkározó fiatalokat lehet látni a tavak partján, az erdőszéleken, a réteken és az országutakon ie. Az ügyességi számokat, azok közül is a gerelyhajítást legalább úgy kedvelik, mint a futást. És egyik verseny a másikat követi. A nyolcszáz egyesület mindegyike becsületbeli kötelességének tartozott Európában. De ezt legalább „elhitték” neki, mert a magassága (195 cm), az alakja és a súlya illett a diszkoszhoz. A magasugráshoz azonban már megbocsásson a világ ... Most itt van ő is Budapesten, mint a finn atlétikai szövetség titkolós súlyával 204 cm-t ugorjak. Pedig, a hivatalos csúcslista is tanúsítja, hogy Kalevi Kotkas, a finn óriás 1936- ban ennyivel tartotta az Európa-csúcsot. Ugyanakkor mestere volt a diszkosznak is: 51.27 m-eg eredményével ebben is a legjobbak közé fiatal Kottás. --------------------sebb barátai nagyon jól emlékeznek még erre a névre. Húszegynéhány évvel ezelőtt ő volt az atlétavilág szenzációja. Szinte hihetetlennek tartották, hogy valaki 100 kora, s a válogatott csapat vezető edzője. Araszos vállát, szálfa termetét Toldi Miklóséhoz lehetne hasonlítani ha nem lenne annyira tipikusan északi. Még mindig fürtös gyérülő szőke haja, magas homloka, tejfehér bőre az ezer tó világát idézi. Olyan alak, mint amilyennek a finn nép nemzeti eposzában, a Kalevalában az ősfinn hősöket megálmodta. Kedves, közvetlen és udvarias. Amikor megkérdezem tőle, hogyan tudott mázsás súlyával akkorát ugrani, jóízűen elneveti magát és tiltakozik II _írálóin sohasem vol-III alattM0 tam — mond----------------- ja. — Versenysúlyom 94 és 98 között ingadozott ... És most sem vagyok annyi — teszi hozzá tréfásan —, mert akárhányszor ráállok a mérlegre, 115 kilónál egyszer sem mutat kevesebbet. Ezen viszont én mosolygok. Pedig ok nélkül figurázza ki magát, mert az alakja még mindig arányos, felesleget nem lehet felfedezni rajta. Most 47 éves. Természetesen az atlétikáról beszélgetünk. Szóba kerül Thomas, Savlakadze. Brumel és a többiek — könnyű nekik — indokolja meg a magasugrás nagyarányú fejlődését. — Ők hasmáni stílusban ugranak, amellyel szerintem még jobb eredményeket is lehet majd elérni. Az én időmben az úgynevezett Porter- stílus volt a divatos, amelynek a lehetőségeit már alaposan kihasználtuk. A magyar—finn találkozón a magyarokat tartja esélyesnek, mert szerinte nálunk több klaszszis van a csapatban, a ez a pontversenyben is kifejezésre jut majd. De azért úgy véli, hogy szép verseny lesz, az egyes számokban igen jó küzdelmekre lehet számítani. Az is lehet azonban, hogy csak udvariasságból tippelt így, s a fiaitól jóval többet vár a Népstadionban. Alig néhány perce, hogy feltartom, s már nyoma sincs közöttünk a szabványos interjú kissé feszes hangulatának. Nem teszek fel neki kérdéseket, s ő nem is várja azokat. Fénykoráról beszél, de nem önmagáról, hanem a többiekről. A többi finn extraklasszis atlétáról, a verhetetlen hosszútávfutókról és másokról, akik hosszú ideig nagyon magasra emelték a finn nép sportdicsőségének zászlaját. Aztán mégis megkockáztatok egy kérdést. — Miben látja a finn atlétika visszaesésének az okát? Iliri- u.. rám néz, mint aki tízSzör nem érti a kér- 1 -- dést, s aztán így válaszol: — Bizonyára csodálkozni fog, ha azt mondom, hogy nálunk nem esett vissza az atlétika. Sőt, sokat fejlődött azóta!... Valóban nem értem. De Kotkai megmagyarázza: — Atlétáink száma évről évre növekedik, jelenleg 25 000 minősített versenyzővel rendelkezünk. Ez a szám — figyelembe véve, hogy alig vagyunk többen 4 milliónál —, egyáltalán nem lebecsülendő. A többi sportágat messze megelőzzük. És állítom, hogy átlageredményeink is nagy reményekre jogosítanak. Csak az extraklasszisok hiányoznak, vagy eddig még nem tudtak kibontakozni. Egyébként a kivételes képességű atléták hiányát abban látja, hogy amíg, a régi nagyok virágjukbanvoltak, a közvetlen utánpótlásra nem fordítottak kellő gondot. A válogatottban bérelt helyek voltak, oda szinte csak kihalás esetén lehetett bekerülni. Emiatt sok tehetséges fiatal elvesztette a kedvét és nem dolgozott olyan igyekezettel, hogy mégis rést tudott volna ütni a válogatott keret betonfalán. Hl fr|Upo hogy Finnország|i trOSKeS, bár nem Hel'— — senki az atlétikai élet központja. Sőt. A kisebb vidéki városkákban (Turku, Tampere, Lahti, Vaasa stb.) mozgalmasabb, élénkebb az atlétika árverése, mint a fővárosban, s a falvakban is nagyon erős. Példának ezt a mostani válogatottat hozza fel, amelynek 34 veresnyzőjét 25 (11) város, vagy falu adta. — Viszont ebben a nagy széttagoltságban rejlik a mi egyik legnagyobb gondunk is — jegyzi meg sóhajtva. — Hogyan lehet ennyi felé jó edzőket biztosítani? Hogyan lehet a versenyzők egységes, korszerű felkészülését megkövetelni? Bizony nagyon nehezen. A szakosztályok legtöbbjében csak társadalmi edző működik. Igaz, lelkes, az atlétikáért rajongó sportvezetők, vagy kiöregedett atléták töltik be ezt a szerepet, csakhogy nem eléggé képzettek, nincsenek felvértezve a korszerű edzéselvek tudományával. A kerületi edzők már képzettebbek, de azok sem tudnak mindig mindenkinek a rendelkezésére állani. A legnagyobb problémát azonban mégis a közel nyolc hónapig tartó tél okozza. Ilyenkor hótakaró borítja az országot, s az atlétikai élet megdermed. A nagyobb városokban, ahol fedett csarnokok vannak, öt-hat alkalommal 2—3 napos időszakokra összegyűjtjük ugyan a legjobb atlétákat, hogy egy kicsit mozogjanak, s a korszerű edzésmódszerekről is előadásokat hallgassanak, de ez alig valamivel több a semminél. Sokan közülük ugyanis még erre a kevés időre sem tudják otthagyni a munkahelyüket. Kotkas azonban mégsem félti a finn atlétikát, mert ennek a sportnak sok évtizedes hagyományai vannak, s a lakosság bármelyik sportágnál jobban szereti. Jellemző erre, hogy s ha labdarúgásunk minden kötelezettségének maradéktalanul eleget akar tenni, heteket kell elvenni a szükséges pihenőidőből, és meg kell rövidíteni az új bajnoki idényre való felkészülés időszakát. Így történt azután, hogy bár június 27-én — páratlanul izgalmas hajrában — véget is ért a bajnoki év, NB I-es csapataink nem térhettek pihenőre, mert a következő két vasárnapon hat együttesünk, az Újpesti Dózsa, a Ferencváros, az MTK, a Vasas, a Diósgyőr és a Tatabánya KK- mérkőzéseken vett részt. Tegyük hozzá — szép sikerrel, s ezzel méltó módon zárta le az 1959 — 60-as évet. Július utolsó vasárnapján azután megtörtént az új bajnoki év rajtja. Ez alkalommal nem célunk értékelést adni arról, hogy a közbeesett feladatokat — olimpiai torna, nemzetközi klubmérkőzések, különböző nemzetközi tornák — miként teljesítette labdarúgásunk, csupán arra szorítkozunk, hogy megnézzük a vázolt helyzetben és előzmények után lényeges előrehaladást, fejlődést, s nem egy csapatunknál meglepő előreugrást jelez. Ebben a négy fordulóból állt szakaszban nagyrészt eltűntek az említett erőnléti hiányosságok, főleg, ami a játékosok állóképességét illeti. Már inkább csak a gyorsasági állóképességgel voltak — igaz, nem kirívó — bajok, s ezek is csak egyeseknél mutatkoztak. Tulajdonképpen csak a Diósgyőr, a Dorog és bizonyos mértékben a Bp. Honvéd erőnléti állapotában volt lényegesebb hiba. Ezek az együttesek még nem bizonyultak 90 perces csaAmikor tavaszszal a negyedik győzelemmel vé V-é get ért selejtező- mérkőzés után -ez bizonyossá vált, hogy olimpiai válogatott csapatunk ott lesz Rómában, a labdarúgó-torna tizenhatos mezőnyében, nemcsak a szakemberek, hanem az egyszerű szurkolók is világosan látták, hogy az év következő hónapjainak eseményei páratlanul nehéz feladatokat rónak az edzőkre, a játékosokra, de még a sportág hivatalos szerveire is. Nem kisebb dologról volt ugyanis szó, mint arról, hogy elsősorban be kell fejezni az izgalmasan alakuló 1959— 60-as bajnoki évet; részt kell venni a nyári EK küzdelmeiben; tovább kell folytatni az olimpiai válogatott felkészítését az olaszországi küzdelmekre: meg kell kezdeni az új bajnoki évet, majd folytatni a több hetes olimpiai szünet után; közben képviselni kell színeinket a bajnokcsapatok EK- jában, a Kupagyőztesek Kupájában, a Vásári Városok tornájában; eleget tenni el nem halasztható egyéb nemzetközi kötelezettségeknek, és mindezek mellett meg kell találni a lehetőségeket arra is, hogy a hosszabb szünet után újra pályára lépő A-, B- és az utánpótlásegyüttes is lehetőleg sikerrel bonyolíthassa le az őszi műsorát. A bajnokság tavaszi idényének hajrájában ilyen körülmények között csak egy dolog látszott biztosnak: az év hátralevő hónapjaiban az őszi idény két részletben lebonyolított első felében. Az első forduló eseményei azt bizonyították, hogy csapataink zöme eléggé készületlenül indult harcba a bajnoki pontokért. Az első fordulóban kiderült, hogy a tavasszal és a nyár elején erősen igénybe vett játékosok zöm© nem tudta kipihenni magát és nem tudtak kelőképpen felkészülni az új bajnoki év feladataira a szűkre szabott szüneti időszak alatt. Nem véletlen, hogy a rajt napján, a KK-ban nem szerepelt két vidéki együttes, a Szeged és Pécs keltette viszonylag a legjobb benyomást. A vezető csapatok sorában pedig csupán a Ferencváros elégített ki, igaz, az új bajnoki évben kirívóan gyengén szereplő Dorog ellen játszott akkor. Az olimpiai torna előtt még két fordulót bonyolítottak le az NB I-ben. Ha a rajthoz képest fel is lehetett fedezni valamiféle előrelépést, mégis az volt a tapasztalatunk, hogy együtteseink zöme még a harmadik fordulóban sem közelítette meg tavaszi legjobb formáját. Talán, csak a Csepel, a Szeged és a Pécs nyújtott jobb teljesítményt. Mások általában csak egy-egy mérkőzésen, vagy helyesebben egy-egy mérkőzésnek első vagy második félidejében jelezték igazi képességeiket Ilyenek voltak a Ferencváros, az Újpesti Dózsa, a Vasas. A többiek közül pedig a Tatabánya, a Dorog és a Diósgyőr egészen gyenge teljesítményekkel kezdett. Mindezeket összevetve, nem volt nehéz megállapítani, hogy a kedvezőtlen körülmények között történt felkészülés nehézségeivel sem a játékosok, sem a szakemberek nem tudtak megbirkózni. A szeptember 17-e és október 2-a között lebonyolított újabb négy fordulóval lezárult az őszi idény első fele. Az olimpia utáni szakasz, ha nem is feledteti az előbbiekben vázolt feltűnő hiányosságokat, tartja, hogy a helyi és kerületi versenyeken kívül legalább egy országos versenyt rendezzen, amelyhez hozzájönnek még a szintén nem csekély számú válogatott viadalok. Az atlétika széles alapjaira mi sem jellemzőbb, minthogy az elmúlt évben 180 egyesület versenyzői osztoztak a különböző bajnokságok I-vi. helyezésén. Ilyen körülmények között persze a nehézségek ellenére is lehet bízni a finn atlétika jövőjében, mint ahogy Kalevi Kotkas is bizakodik. Két-három év múlva várja a fiatal tehetségek beérését, s a búcsúzásnál ezt mondja: — Nagyon szomorú lennék, ha csalódnék ... A tavaszhoz képest valami fejlődést láttunk pataknak. A Bp. Honvéd például nem, is egy mérkőzésen az utolsó negyedórában torpant meg."Si Az első szakaszhoz képest arról is beszámolhatunk hogy Persze nem egyenletesen és nem egyforma mértékben. Pompásan játszott már három mérkőzésen — és mindig a második félidőben, ami ugyancsak a jó erőnlétet és az idegek megnyugtató állapotát példázza — az Újpesti Dózsa. Feltűnően színesedett, korszerűbbé, tudatosabbá vált a fiatalok csapatának, a Vasasnak a játékja is, noha az együttest állandóan sérülések tizedelték, s emiatt talán egyszer sem állhatott ki a legjobb összeállításában. Ennek ellenére csak két ponttal maradt el az első helyezettől. Fejlődés tapasztalható a Pécs és legutóbb már a Győr játékában, is, habár ezek az együttesek még nem mentesek a hírelemző teljesítményektől. A legfeltűnőbb és ugyanakkor a legmeglepőbb előrehaladást a csapatjátékban az MTK, a Szeged és a Salgótarján érte el. Mindhárom csapat játékosainak általában megnyugtató volt a formája, s mivel az egyes csapatrészek kiegyensúlyozottak, a játékosok egyéni képességeinek legjobban megfelelő taktikát sikerrel tudták alkalmazni. Így azután mindhárom együttes nemcsak a most folyó bajnokság első szakaszában nyújtott teljesítményét múlta felül, hanem a tavaszit is. Sőt, a Szeged, de különösen a Salgótarján talán eddigi legjobb játékát nyújtotta az elmúlt négy mérkőzésen. A Ferencvárosnál megtorpanást észleltünk. Az okokat nem nehéz megtalálni. Tartalékos védelme biztonságából, támadósora pedig lendületéből, átütőképességéből vesztett sokat, mert a belsők mély hullámvölgybe jutottak. Mindez a szegedi és a tatabányai mérkőzésen ütközött ki igazán. A Csepel hátsó alakzataiban erősödött csak lényegesen, támadósorát még mindig nem találta meg, s ez meg is látszik gólarányán. A Tatabánya csak jelzi még, hogy a szokásos rossz kezdés után feljövőben van, de a Dorog, a Diósgyőr és a Debrecen teljesen szervezetlen, tartalom, elgondolás nélküli játékai komoly aggodalomra ad okot, a fedezetpárok egymást kiegészítő, a támadó és védő feladatokat most már sokszor nem mechanikusan ellátó munkájában, örvendetesen megnőtt alovó kedv, méghozzá nemcsak a csatárok, hanem a fedezetek részéről is. És hadd említsük meg még a pozitívumok sorában, hogy határozottan fejlődött a labda nélkül való mozgás is. Nem lehetünk azonban elégedettek, mert még mindig kevés volt a szárnyakon történt támadásvezetés, s nem próbálták elég gyakran a váratlan súlypont-áthelyezést. Az a véleményünk hogy a szélsőínség azzal is összefügg, hogy néhány csapatunktól eltekintve, eléggé elhanyagolják a szélsők frontbadobását, akik bizony sok mérkőzésen szinte teljesen ki vannak kapcsolódva a játékból. Végül pedig hadd mondjuk ez egyáltalán nem tetszett nekünk, a sok sérülés. Nem tetszett a sokszor kíméletlen játék, amely fittyest hányva a sportszerűség legelemibb szabályaira, erősen veszélyeztette az ellenfél testi épségét. A kemény játék nem hiba, de a kíméletlen, szabálytalan játékot senki nem, kívánja. Ezzel a problémával feltétlenül foglalkozniok kell a játékosoknak és edzőknek egyaránt, hiszem a továbbra se eléggé kiegyenlített erőviszonyok továbbra is nagy harcot ígérnek az NB I-ben. Ezeket azonban csakis sportszerű eszközökkel szabad és kell megvívni. A rövid ismertetésben természetesen nem törekedhettünk teljességre, mindössze néhány megfigyelésünket próbáltuk csokorba szedni. Pető Béla NÉHÁNY ÉSZREVÉTEL félidejében óriási megterhelés vár az NB I-re, javult a csapatjáték. ~ Vasárnap, 1960. október 9. A HÁROM RÉSZRE BONTOTT TÁBLÁZAT Az NB I három részre bontott táblázata sok érdekességet mutat.““ 1 Csak a Csepel dicseked- 1 1. 1 het veretlenséggel, vi*szont mint pályaválasztó még további hét (!) csapat nem kapott ki. Már csak a Dorog és a Diósgyőr áll győzelem nélkül, de a két csapaton felül mint pályaválasztó nem nyert még a Csepel és a Tatabánya, s mint vendég győzelem nélkül áll még a Győr, a Bp. Honvéd és a Debrecen is. I1 | Az Újpesti Dózsa eddig I 3. s mindössze kétszer jlt....* szóit mint vendég, a Tatabánya viszont csak egyszer szerepelt otthon. E Mint pályaválasztó Mint vendég összesen J. Gy. D. V. P. 1. Gy. D. V. P. 1. Gy. D. V. Gólok P. 1. Újpesti Dózsa 5 4 1 1 5 21—12 7 5 1 116:811 2. Ferencváros 33— — 6 41214 7421 17:10 10 3. MTK 44 — — 8 3 1 — 2 2 7 5— 2 17:11 10 4. Szeged 431—7 31113 7421 13:10 10 5. Salgótarján 42 1 15 32—14 74 1 2 14: 69 6. Vasas 4 2 1 15 312—4 7 3 3 117:12 9 7. Csepel 4— 4—4 312—4 7 1 6 — 7: 6 8 8. Pécs 4 1 2 14 31113 7 2 3 211:11 7 9. Győr 3 1 2 — 4 4—131 7 1 3 311:9 5 10. Bp. Honvéd 3 1 2 — 4 4 — 131 7 1 3 3 9:13 5 11. Tatabánya 1— 1 — 1 61234 7 1 3 3 6:14 4 12. Debecen 31—22 3—212 6 1 2 3 2: 8 4 13. Agrog 3— 1 21 3—121 6— 24 6:15 2 14. Diósgyőr 3 — — 3— 4—131 7 — 16 6:191 mérkőzést.4.— ....— ’ Tömegversenyek, kupák a KISZ kongresszusának tiszteletére A KISZ budapesti sportbizottsága és a Szakszervezetek Országos Tanácsának testnevelési és sportosztálya, együttműködve a MUOSZ Sportújságíró Szakosztályával,, szombaton délelőtt tájékoztatta a sajtó képviselőit a KISZ decemberi országos kongresszusával kapcsolatos sportfeladatokról. A megjelenteket Kádas István, a SZOT testnevelési és sportosztályának vezetője köszöntötte és felhívta a figyelmüket arra, hogy a KISZ-kongresszust megelőző sportversenyek a magyar sportélet jelentős eseményei lesznek, amelyek megérdemlik a közvélemény figyelmét. Majd Harót János, a Budapesti ISB elnöke részletesen ismertette azokat a sporteseményeket, amelyeket Budapesten a KISZ-kongresszus tiszteletére rendeznek. A KISZ december 16-án sorra kerülő országos kongresszusa jelentős társadalmi és politikai esemény, amely összegezi három és fél esztendő küzdelmes munkáját és megszabja a KISZ-ben tömörült ifjúság elkövetkező feladatait. Hogy milyen eredményt ért el a KISZ fennállása óta, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy jelenleg Budapesten háromezer alapszervezetben több mint százezer KISZ-tag tevékenykedik és a KISZ munkájának eredményei tapasztalhatók életünk minden területén. A sportbarátok is jól tudják, hogy Budapesten a KISZ egyik fő szervezője a fiatalok sportolásának, s olyan sikeres rendezvények fűződnek a nevéhez, mint a VIT. VIT alkalmából rendezett jelvényszerző verseny, a Béke és Barátság tomaünnepély. ez évről évre nagy sikerrel sorra kerül a vezélytetői találkozó és a színvonalas tömegesemények egész sora. Csak természetes, hogy most, a kongresszus előtt, a KISZ tagsága még többet, még jobbat akar nyújtani, mint eddig , a kongresszus tiszteletére rendezett események sorában helyet kapott a sport is. A főváros különböző kerületeiben nagyszabású rendezvényeket készítenek elő, így például a VTI. kerületben a II. Ifjúsági spartakiádot a kongresszus jegyében bonyolítják le, a II. kerületben lövészversenyeket rendeznek, az V. kerületben kézilabda-tornára kerül sor és így tovább. Szinte a főváros valamennyi kerületében terveket szőnek a fiatalok, hogy sikeres sportesemények rendezésével is emlékezetessé tegyék a KISZ kongresszusát. Ezen kívül október 15 és december 16 között a BISE, a SZOT és a KTST közösen, Kongresszusi Kupa-versenyeket rendez, melyeken csak fiatalok vehetnek részt labdarúgásban, röplabdázásban, kispályás kézilabdában, asztaliteniszben, valamint ez olimpiai jelvényszerző verseny többi számában. A kupaversenyeket a nagyüzemekben, önállóan rendezik. A kisüzemek, valamint a közép- és iparitanuló-iskolák részére kerületenként a TST és az USB szervez tornákat. A Kongresszusi Kupáért folyó versenyekben igazolt sportolók részt nem vehetnek. A tornákat körmérkőzéses rendszerben bonyolítják le, s így ezek a versenyek bő sportolási alkalmat fognak nyújtani a budapesti fiataloknak. A rendezőség a különböző sportágakban elért eredményekre vonatkozólag pontérték-táblázatot állított össze. Az a kerület, amelynek a csapatai a legtöbb pontot gyűjtik öszsze, megkapja a KISZ Budapesti Bizottsága álltal felajánlott serleget. A második helyezettek zászló-, a harmadikok oklevéldíjazásban részesülnek. A Kongresszus Kupáért a kerületek két csoportban versenyeznek. Az első csoportba tartoznak a nagy ipari kerületek, a másodikba a kisebb kerületek. A Budapesti ISE a kongreen szus tiszteletére október 15-én szombaton délután a Szabadság téri körpályán nagyszabású kerékpáros-versenyt rendez, melyek, minősített versenyzők vehetnek részt. A versenyen minden osztály első négy helyezettje tiszteletdíjban részesül, az első hat helyezett pedig megkapja a kongresszusi emlékplakettet. Az az egyesület, amelynek versenyzői a legtöbb pontot gyűjtik össze, elnyert a Kongresszusi Serleget. ÚTRAKÉSZEN. A Semmelweis utcád 09C-vívóterem képe most is olyan, mint máskor. Versenyzők jönnek, mennek, némelyek iskoláznak mesterükkel, mások beszélgetnek, a kirajzolt pástokon pedig ádáz csata dúl... mint akármelyik más, sok fáradtsággal teli hétköznapon. Pedig ez a nap egyáltalán nem nevezhető a főiskolás vívók hétköznapjának. Útra, külföldi túrára készülnek a főiskolások és az indulás előtti utolsó edzésüket tartják. Otthon már félig becsomagolt bőröndök várják csaknem valamennyiüket, d© itt a teremben még a munkáé a szó Juhász Kati olimpia utáni pihenőjét szakította félbe, s néhány nap óta rendszeresen edz. Szükség van rá a női tőrcsapatban,, mert a szovjet lányok Kievben és Tbilisziben is erős ellenfelek lesznek. “ Igyekeztem formába lendülni, amennyire lehetett — mondja az iskolázás szünetében. — Szeretném, ha csapatunk jól szerepelne, és persze az egyéniben sem lenne rossz egy jó eredmény ... A főiskolás párbajtőrcsapat egyik tagja, Rabár Pál, most érkezik a terembe, de úgy látszik, nincs szándékában vívni. Leteszi a vívózsákját, egy pillanatig körülnéz, és máris indulna kifelé. Ez persze nem megy ilyen könynyen. Hárman is szólnak utána: Mi az Pali, nem vívsz? Nevetve felelt *— Elkéstetek a marasztalással. Már végeztem. Több mint két órát vívtam a szomszéd teremben. A társalgóban Tary István és Forró Sándor vívómester tart cigarettaszünetet. S közben természetesen már az utazásról, az ukrán és grúz vívóválogatott elleni versenyről beszélgetnek. Felelevenítik a múlt évben Pesten lezajlott baráti hangulatú versenyt, s közben — ki tudja hányadszor? — fejcsóválva emlékeznek a kardozók vereségére. ■— Hiába, akkor az ukrán kardozók voltak jobbak— jegyzi meg Tary mester. — Most más összeállítású csapattal, remélem, nekünk sikerül jobban. Valóban, a kardcsapatban új nevek szerepelnek: Meszéna, Kovács, Moravcsik. Mesterük, Forró Sándor bízik bennük. — Az idény kezdete óta szorgalmasan vívnak, tegnap is lenn voltak a Vasasban , mondja. — Nyerhetnek. Még néhány óra és a főiskolás vívóválogatottal elindul a vonat Kijev felé, ahol első, visszavágó jellegű versenyét vívja az ukrán vívóválogatott ellen. Még edzenek, s az itthon maradó mesterek utolsó tanácsaikat adják tanítványaiknak. Szalontay Kati pedig, a sarokban mintha mesét mondana: “ És akkor még egyet alszunk, utána . . . utána pedig indulás. De jó lesz!.. . (dávid) -------------------- Jubilál a kassai marathoni A világ egyik leghíresebb hoszszútávfutó-versenye, a kassai marathon-verseny jubilál. Nemzetközi jelleggel először 1924-ben rendezték meg és vasárnap kora délután harmincadszor kerül sorra. A felszabadulás után a „Szabadság marathoni verseny” nevet viseli és évről évre a világ neves marathoni futói adnak rajta egymásnak találkozót. A vasárnapi jubileumi versenyre 13 országból várnak részvevőket a rendezők. Az indulók sorában lesz több olimpiás, így a svéd Walde, az osztrák Gruber, a svájci Wittner, a holland Kunnen, az ausztrál Sianfield, a csehszlovák Kantorek. A magyar színeket Dobronyi és Kovács Z. képviseli a hagyományos versenyen. Megérkezett Kassára a DVSC Szombaton este megérkezett Kassára a DVSC NB I-es labdarúgó-csapata. Némethi Gyulának, a DVSC elnökének vezetésével 16 játékos vesz részt a portyán amelynek során a vasárnapi marathoni versenyekkel kapcsolatban a Jednota Kosicével játszik barátságos nemzetközi"