Népsport, 1960. november (16. évfolyam, 225-244. szám)
1960-11-01 / 225. szám
A belgáknak is csalódást okoztunk . Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése. — (Brüsszel, október 31.) Már aludtunk rá egyet. Be kell vallanunk, eléggé nyugtalan álmunk volt. És most, 34 órával a mérkőzés után, újra csak el kell ismételnünk, amit néhány perccel a Belgium—Magyarország mérkőzés után így fogalmaztunk meg a Heysel-stadion telefonfülkéjében: .„Csalódást és kellemetlen meglepetést okozott a magyar csapat játéka még az örömmámorban úsző belgák számára is.” Ehhez most még hozzáfűzhetjük azt is, hogy a csalódásunk legfőbb oka nem is annyira az egy gólkülönbségnyi vereség, hanem inkább az, ahogyan ezt a vereséget elszenvedtük. " A legkisebb arányú vereség idegenben nem tartozik a ritka jelenségek közé, hiszen éppen Brüsszelben az egykori, nagy sikerekkel büszkélkedő magyar válogatott is vesztesként vonult le a pályáról négy esztendővel ezelőtt. Vasárnap délután azonban úgy szenvedtünk vereséget, hogy a legszabályosabb, a legsportszerűbb játékkal egy minden tekintetben jobban felkészült, korszerűbb játékot, több erényt felvonultató együttes fektette kél válna labdrúgóinkat. És ez az, ami leginkább elgondolkoztató, hiszen a belga labdarúgás úgy élt a köztudatban, hogy mindeddig nem sikerült felküzdenie magát az európai élvonalba. Ezt példázták az elmúlt hetek eseményei, eredményei is, hiszen Belgium csapata nemrégen saját otthonában szenvedett súlyos vereséget Hollandiától, s néhány nappal ezelőtt a külföldön szereplő, legjobbjait nélkülöző Svédország ellenében is alulmaradt. Nem volt tehát alaptalan az, hogy a belgák túlságosan is veszélyesnek tartották a magyar csapatot, így nem lehet csodálkozni azon, hogy a nagy érdeklődéssel várt találkozó lefolyása kellemes meglepetés volt a belgáknak, hiszen a korszerű, az eredményes labdarúgást nem a vendégektől, hanem saját együttesüktől kapták. Belgiumban hosszú idő óta nagy a tekintélye labdarúgásunknak. Bizonyos értelemben mintaképnek tekintették a magyar labdarúgást, aminek bizonyítéka, hogy a Vasas csapata a belga válogatott legkedvesebb edzőpartnere évek óta. Ám a Vasas együttesét a belga válogatott még egyszer sem volt képes legyőzni. Ez a vasárnapi találkozó azonban azt jelzi, hogy a „tanítványok” jóval nagyobbal léptek előre. Illetve helyesebbé:)?"- ez a találkozó inkább azt példázza, hogy mi, a „tanítómesterek” néhány dologban nagyon lemaradtunk. S ez a lemaradás a fő oka ve- X ínségünknek, ez a fő oka annak a csalódásnak, amelyet a ma- X gyár válogatott játéka a nézők- Xben, a szakemberekben, sőt mi több, a belga játékosokban is x keltett. Nincs abban semmi meg- X lepő, hogy Jurien, a belga válo- Xgatott csapatkapitánya ezt mondotta a mérkőzés után: — Arra számítottunk, hogy a X nagy nevekből álló magyar belső is hármas „szétszaggatja” védelmün-l két gyorsmozgásos játékával. En- nek azonban nyoma sem volt ezen 5 a mérkőzésen, i y Igen, a magyar csapat játéko-ban nyoma sem volt a gyors fi mozgásnak, a helyváltoztatások- nak. Csatáraink inkább állva is várták a labdát, ahelyett, hogy a mély talajnak megfelelően fi erőteljesen lőtt labdákkal ope- tráltak volna, lassú labdavezetés- X sel, cechezgetéssel, labdacipelés- X sal próbálkoztak, ami azután fi erejüket is felőrölte. A csatári sorban igazán csak Tichy játéka X volt kielégítő, a többiek ritkán tettek kísérletet a hátsó alakza- V tok munkájának segítésére, nem- X igen harcoltak az elvesztett láb- Adák visszaszerzéséért, nem vál- filalkoztak lövésre még akkor si sem, amikor a kialakult helyzet- X ben erre szükség lett volna. X A csapat tagjainak zöme nem fi lól vizsgázott lelkesedésből sem. ff Elmondhatjuk, hogy csak Sípos, X Tichy, Berendi és Sándor, valafi roint az újonc Tóth küzdött azzal a nagy akarással, amely nélkül x nehéz körülmények között nem is lehet sikeres egyetlen válogatott X csapat szereplése sem. X A mérkőzés után beszélgettünk , a magyar csapat néhány játékosi saval, akik közül Sípos, a védettlem legjobbja, a következőket X mondta: X ^ A belga válogatott , amelyre őszintén megmondom, magam sem számítottam. A belga védők abszolút sportszerűen, keményen játszottak, jól kihasználták testi erejüket. Sándor a 0:1-es eredménnyel végződött hannoveri mérkőzést idézte, amelyen szintén ilyen mély talajjal kellett megküzdenie a magyar válogatottnak. *— Óriási lelkesedéssel küzdöttek a belgák — mondta. — A mi technikánk nem érvényesült a talajon. A mezőnyben nem voltunk rosszabbak, de nem tudtuk kihasználni helyzeteinket. A belgák okosan futottak lyukra, jól húztak kapura, de azért mégsem támadásból született két góljuk, hanem védelmi hibából. Terpitkó András dr., a magyar csapat vezetője azt mondta, nem célja, hogy a találkozó szakmai értékelését megadja, hiszen ez a szakvezetők dolga. — Mégis meg kell mondani folytatta —, hogy nagyra értékeljük a belgák győzelmét, mert ezt sportszerű keretek között és támadó szellemű játékkal érdemelték ki. Aztán a belga játékosok sportszerű küzdelmét és a közönség tárgyilagosságát dicsérte az MLSZ alelnöke. A magyar csapat vereségéről így beszélt: — Vereségünk oka szerintem az, hogy néhány játékosunk egészen formáján alul szerepelt. Ami erénye volt a belga csapatnak, az nálunk hiányzott: a nagy harci kedv. Arra törekszünk majd, hogy odahaza feltárjuk a hibákat. Deckens, a belga válogatott edzője így beszélt: — Sokkal többet vártunk belső hármasuktól. Keveset mozogtak a magyarok, a múltban pedig egyik főerénye volt ez a magyar csatároknak, a belső hármasnak Arra fektettük a súlyt, hogy ne csak erőből játsszon a csapatunk, hanem technikával is és a taktikai megoldásokat is keresztül tudja, vinni. Ez főként azért sikerült, mert a két legjobb formában levő csapatból, az Artilerflechtből és a Standardból válogattuk ki a legjobbakat. Van den Stock, szövetségi kapitány nem győzte fogadni a gratulációkat. Amikor megkérdeztük, mi a véleménye csapata teljesítményéről, így felelt: — Egy hónappal ezelőtt kezdtük a felkészülést, s kikerestük azokat a játékosokat, akik egyforma felfogásban játszanak, így aztán elértük, hogy ez a csapat azt a stílust alakítsa ki, amelyet ezek a játékosok, a klubcsapatukban játszanak. Tavaly csak védekezésre rendezkedett be a legtöbb csapat Belgiumban, így a válogatott is. Az idén több együttes a támadó,védőjáték kombinációjára tért át — ez érvényesült a válogatott játékában is. Évekkel ezelőtt ilyen csapat kialakítására nem volt megfelelő játékosunk. Most feljöttek a mieink. Elsősorban Verbiest, Van Himst, Paeschen és a többiek. Rájuk épült a csapat. Amikor a Les Sports című lap, a mérkőzés után megjelent a brüsszeli utcákon, szétkapkodták a példányokat. „A négy év előtti siker megismétlődött!Ezzel a címmel jelent meg a Les Sports nagy tudósítása, amelyben a magyar csapat játékáról kiemeli, hogy nagyon lassan, nagyon körülményesen sok adogatással játszott, szemben a belgák gyors, hosszú indításaival. Végül megjegyzi, hogy ezt a belga válogatottat a legjobb magyar csapat sem tudta volna legyőzni. A Lanterne című lap „Végre egy nagy győzelem” címmel méltatja a mérkőzést és úgy beszél a találkozóról, hogy a magyarok elleni 2:109 győzelem tulajdonképpen ragyogó jövőt ígér a belga válogatottnak. A magyarok játékáról meglehetős mértéktartással ír. Megjegyzi, hogy a mély, sáros, csúszós talaj nem használt a magyarok finom technikára épült játékának. Sokszor alulmaradtak a fizikumban is erősebb és sokkal jobb erőben levő belga játékosokkal szemben. A lap Sípost, Berendit és Tichyt emeli ki. Hétfőn délelőtt a Les Sports szerkesztősége vendégül látta a magyar csapatot. A Les Sports főszerkesztője, Lecoqu így látta a vasárnapi találkozót: — Ez a csapat sokkal gyengébb volt, mint amely 1958-ban Budapesten legyőzte a belgákat Az a benyomásom, hogy meg kellene gyorsítani magyar válogatott játékát. Bár több fiatal labdarúgó játszik a magyar válogatottban, mégis azt kell mondanom, hogy most ,,öregesen’’ mozgott. Egyébként öt év óta ez volt a legjobb belga csapat. A főszerkesztő azután arról beszélt, hogy a belga klubok, edzők nagyon segítik a szövetség kapitányt, alárendelik a klubérdekeket a válogatott érdekeinek. Hétfő délután a magyar sportküldöttség részt vett a belgamagyar társaság fogadásán. Az eddigi tervek szerint kedden a délelőtti órákban utazunk repülőgépen Münchenbe, ahol szerdán este 8 órakor kerül sor a Délnyugat-Németország—Közép-Magyarország válogatott mérkőzésre. Bárót Lajos szövetségi kapitány ezt az összeállítást tervezi: Szentmihályi — Várhidi, Sípos, Novák — Solymosi, Berendi — Sándor, Vasas, Tichy, ?, Tóth. A balösszekötőt a Göröcs, Albert, Telga hármasból jelöli ki a mérkőzés napján, attól függően, hogy milyen lesz a müncheni stadion játékterének talaja. Fekete Pál sokkal jobb volt, mi mint gondoltuk és telkesebben is játszott, mint g jn. Sokkal többet mozogtak, futtatták a labdát a belgák és job- ban alkalmazkodtak a nehéz ta- X tájhoz. Mégis az az érzésem, hogy X gólhelyzeteink alapján a döntet len eredmény igazságosabb lett 0 volna. A belga lapok a csatársor leg-veszélyesebb, legmozgékonyabb, tagjának Tichy Lajost tartották, t. Tichy szintén a nehéz, mély ta- 0 laira hivatkozott: V — Emiatt nem tudtak kibontaakozni támadásaink, de rengeteg „eladott” labda is megakadályoz- /ati a támadások befejezését. Meglepett a belgák friss játéka és a csatársor ötletes támadás szövése. 0 München nagy érdeklődéssel várja a magyar csapatot — Távbeszélő-jelentésünk. —, (München, október 31.) A brüsszeli vereség ellenére München nagy érdeklődéssel várja a szerdán sorra kerülő Dél-Németország—Közép-Magyarország találkozót. A mérkőzés villanyfény mellett este 20 órai kezdettel kerül sorra a „München 1860” stadionjában Erre a sporttelepre körülbelül 50 ezer néző fér el, s eddig mintegy 25 ezer jegy került eladásra. A német csapat összeállítása még nem végleges. A játékosok hétfőn este érkeznek meg Münchenbe, s az összeállítás azért bizonytalan még, mert nem tudni, hogy ki sérült meg vasárnap. Az azonban már bizonyos, hogy Auernhammer nem játszhat balszélsőt, mert az ő sérülése elég súlyos. A német csapat várható Vasasállítása a következő: Sawitzki — Erhardt, Wenauer, Lutz — Giesemann, Szymaniak — Kress, Haller, Stein, Herrmann, Kraus, Huber Régen várt győzelem Dorogon Nagyon régen ünnepelték olyan viharosan labdarúgóikat a dorogi szurkolók, mint a Debrecen elleni mérkőzésük után. Rá is szolgáltak erre a dorogi játékosok, mert végre úgy játszottak, ahogyan azt tőlük szurkoló‘ fe^/ táboruk várta. ** OK\ Meglátszott, hogy ott alaposan felkészültek erre a mérkőzésre. Számítottak minden eshetőségre — legfőképpen a debreceniek szívós, védekező játékára. Bár nehezen kaptak lábra — és a védelem könynyelműsége miatt a mérkőzés elején vezetéshez is jutott az ellenfél —, mégis fokozatosan magukhoz ragadták a játék irányítását. Sokat mozogtak a csatárok és ami a döntő volt, a sokmozgás tervszerűségen alapult, nem engedték magukat lefedezni. Az első félidőben még állta a sarat a vendégcsapat, de nem volt kétséges, hogy ha a mirikózás végéig bírja a hazai csapat a maga által diktált iramot, a debreceniek nem tudnak ellenállni, így is történt. A harmadik gól után összeomlott a Debrecen csapata. A dorogiak mind jobban belelendültek, szinte könnyedén alakították ki gólhelyzeteiket és ha a csatárok kissé határozottabbak, még több gólt lőhettek volna. Megszületett tehát ebben a bajnoki évben a dorogiak első győzelme, amelyet gondos felkészülés és a jól kigondolt taktika maradéktalan alkalmazása, valamint a nagyfokú küzdőképesség eredményezett. A kísérlet — sikerült Kísérletet láttunk vajárnap a Népligetben. Mert hí-j szén egyelőre csak kísérletképpen rendezték meg a felnőtteknek tavasz he- |e Ivett ősszel az ír t országos mezei futóbajnokságot. Íg7 Sok vita. -hosz- ' m / I/ azas vajúdás ! i — után jött létre | r~vL-- ez a kísérlet. Az . De hogy érdemes volt szaki- fly tani a több év- tizedes hagyo- mányokkal, azt vasárnap nemcsak az Indulók egészen „tava- szias” száma, hanem az elsősor- ban érdekeltek, a versenyzők véleménye is bizonyította. Kérdezzük csak menj felőle Szabó Miklóst, az egyik új bajnokot, annál is inkább, mert ő eddig az időpont-vitában meglehetősen semleges ál Ikononitót képviselt. — Én ugyan tavasszal sem készültem különösebben a mezei bajnokságra és felkészülésemet nem zavarta meg, de az őszi időpont határozottan jó — válajszolja. — Az idény végén is összetartja a közép- és hosszútávfutó-gárdát a csapatbajnokság után is van még előttük cél. Iharos Sándor, noha váratlan vereséget szenvedett, mégis azt vallja: — Az őszi időpontot sokkal alkalmasabbnak tartom a tavaszinál. Teljesen függetlenül attól, hogy inert vasárnap nem ment úgy, ahogy szerettem volna. Talán kicsit erősebben kezdtem a kelleténél és nem számítottam arra, hogy a nehéz, homokos részeken annyira elfáradok. Ez az új időpont magával hozza, hogy a legtöbb futó igyekezik a formatartást kitolni és ennek szerintem feltétlenül hasznát vesszük a jövő évi felkészülésnél, hiszen magasabb szintről kezdhetünk. Hasonló a véleménye az élvonalbeli közép- és hosszútávfutók nagy többségének, beleértve a vidékieket is. Most, e pályaidény végén egészen szívesen indultak el a mezein, nem féltek úgy kockáztatni, mint áprilisban, nem kellett őket noszogatni. Nem véletlenül merült fel az a javaslat, hogy a jövőben helyes volna novemberben is még néhány mezei versenyt rendezni. A mezőnyök most jóval felkészültebben álltak rajthoz, mint tavasszal, a nők ie jobban bírtákahosszú távot, amelytől áprilisban rendszerint húzódoznak. S a küzdelem legalább olyan érdekes és színvonalas volt, mint tavasszal. Most sem maradtak el a meglepetések, bizonyítja ezt a Honvéd kismezei csapatának betörése, vagy Szabó dr. váratlan győzelme. Persze, erőst is akadtak olyan versenyzők, akik különböző gátló körülmények miatt nem tudtak jó formában kiállni, mint például Kovács József. Az őszi időpontnak köszönhető nem utolsósorban, hogy a mezei bajnokság igazi klasszikus távja, a 10 kim visszanyerte régi jelentőségét. Hiszen a 4 km-e© i kielmerkedt vagy ■ húsz évvel ezelőtt kifejezetten a középtávfutóik kedvéért rendszeresítették é© nem azért, hogy csapatérdekekből vérbeli hosszútávfűtők se ezen lindalljanak, mint az utóbbi időben annyiszor. Az idén végre olyan erőe mezőnyt láthattunk 10 km-en le, amelyre máig hosszú évek óta nem volt példa. Dicséretet érdemelnek a sportkörök, hogy most szakítottak a helytelen gyakorlattal, még akkor se, ha ezzel kismezei csapatuk esélyeit esetten meggyengítették. Sőt, akadt, aki miégi túlzásba is esett, mert Simon Attila a kismezeink határozott győzelmi esélyeit áladozta fel, a 10 .kilométeres végül is feladásba fulladt, próbálkozás fs kedvéért. Közép- és hosszútávfífutó-edzőink véleménye is szinte egyöntetű. Láczár Sándor már régen hangoztatta, hogy ez Xaia időpont megfelelő. Síméi, Feri renc szerint sokkal több szól az fi dezn rendezés mellett, mint e.Mr. ne. Kelen János elsősorban ff azért tartjajónak az őszi időff pontot, mert ez nem zavarja ff meg a tavaszi elükéerületeket és x nem sietteti a formábajövéet. X Antal Gyulának az a véleménye, fi hogy ha a jövőben rövidebb fi lenne a pályaelény, a mezei fi bajnokságot akár már október 5 közepére lehetne tenni. Szilágyi fi Jenőnek csak az az aggálya, fi hogy ősszel esetleg már kedvelt tottan az idő. Ez igaz, hiszen fi nem valószínű, hogy egy afrikai meleghullám máskor is óban , igazi tavaszt varázsoljon október végére, minit most, viszont ff áprilisban, is lehet esős, szeles ff az idő. Az edzőbizottság még ff nem értékelte a tapasztalatokat, ff de eredetileg is az új időpont, mellett volt és véleménye a kifi sáhrét után nem kétséges. X Az egyetlen, amit az ed-X zők és természetesem a verseny- X zők is kifogásoltak — a terep. Mert a Népliget talaja igazi me- zei verseny rendezésére nemmegfelelő. Olyan terepet eleretetnének a szakemberek, amelyen ff a nehézséget az emelkedők és ff lejtőik változatossága, nem pedig ff a süppedős homok, a gidreaff gödrös, kavicsos részek jelent-sék, mint most a Népligetben, ff És .olyan terepet, amelyen nem mérik fel hajszálpontosan a tá- f vokat, viszont nincs is szükség ff arra,, hogy az eredmények a t j évégi rangsorba beszámítsának, ff Ilyen terepet találni nehéz, de is tailan jövőre valahogyan mégis is csak lehet. A kísérlet tehát mindeztképteően sikerült. ? Csak egy kérdésünkvolna még. Vajon miért hajt árazott úgy a MASZ elnöksége már jóval korábban, még mielőtt a kísérlet eredményéről, azérdekeltek véleményéről meggyőződött volna, hogy a mezei bajnokság jövőre ismét tavalsszal, áprilisban lesz? (s.z.) A 10 kilométeres, „nagymezei” bajnokság mezőnye közvetlenül a rajt után. Az élboly mégnem alakult ki, az esélyesek többsége még a mezőnyben húzódott meg, a képen Simon Attila (282-s rajtszámmal) vezet. (MTI Foto-Petrovits László felvétele.) A budapesti vereség belga tükörben 0:1 Budapesten a belga B-válogatott ellen. Egymagában ez az eredmény is sokat mond, hát még a játék, amely hű bizonyítéka volt annak, hogy a labdarúgáshoz nemcsak technikai képzettségre van szükség, hanem küzdeni tudásra, gyorsaságra, harcosságra, lendületre, keménységre, s kitűnő erőnlétre. S a mieink hajlamosak arra, hogy a technikát mindenek fölé helyezzék, s nagyon lebecsüljék azoknak a tudását, akik a technikával szemben elsősorban más erényeket vonultatnak fel. Véletlen-e ? Úgy véljük: nem véletlenek a magyar labdarúgók egymásutáni veresége) olyan csapatoktól, amelyeknek tagjai nem a labda bővülésével, haszontalantrükkökkel, cselekkel, lassú összjátékkal próbálkoznak, hanem férfias, kemény, lendületes, gyors játékkal. Kikaptunk a dánoktól, a belgáktól, az Újpesti Dózsa labdarúgócsapata vereséget szenvedett az angol Birmingham Citytől. S említett ellenfeleink elsősorban a lehető legegyszerűbb játékfelfogással, erejük, erőnlétük, küzdőképességük segítségével győztek le bennünket. És ezen érdemes lennemár mélyebben elgondolkodni, s még inkább megvitatni azokat a tapasztalatokat, amelyeket ezek a találkozók hoznak. Nem lehet belenyugodni abba, hogy ez a játékfelfogás nekünk nem fekszik. Nem lehet ezt egyszerűen tudomásul venni, hiszen már a külföldiek is tudják, hogy nem szeretjük a gyors, lendületes, kemény ellenfeleket, s nem véletlen, hogy egyre inkább ilyen felfogásban játszanak ellenünk. A Hungária úton nem volt valami szívderítő látvány a magyar B-válogatott elavult, lassú, erőtlen, sokhúzásos támadásépítése, játékosainknak a közelharcban való rendszeres alulmaradása, bátortalansága. A belga védőknek, sajnos, nem okozott különösebb gondot a régi módi pepecselő játék szétrombolása. A sokoldalú, erős testi felépítésű, harcos belga védők közbelépései nyomán kártyavárként omlottak össze a legmutatósabban felépített magyar támadások is. S noha a mieink mezőnyfölényben játszottak, a gyorsan lerohanó belgák előtt adódtak a gólhelyzetek. Jól megmondták nekünk... Louis Baert, a belga labdarúgó szövetség egyik vezetője a következőket mondta: — Nem értem, a magyarok hogyan nem veszik észre, hogy játékmódjuk felett tovarohant az idő? Nem mondom, a pálya közepetáján szépen adogatták egymáshoz a labdát, de szinte egyhelyben topogtak, forgolódtak, lassan paszszoltak, s mire odaértek a kapu elé, betonfalba ütköztek. Valami más megoldást kell találniok, mert különben az 1—4—2—4-es felállással szemben nem fognak boldogulni, s lemaradnak. Érdemes idézni Arthur Couteers edző szavait is: — A mieink jászották az eredményes labdarúgást. Amit a magyarok csináltak, az már nem korszerű. Hiányzott a játékukból a gyorsaság, lassúak voltak futásban, labdakezelésben, gondolkozásban egyaránt. A mieink már messziről látták, hogy hová fogják adni Persze, hiba lenne azt hinni, hogy csak a belgák bírálták a magyar csapat játékát. Szó sincs erről. Volentik Béla edző a szünetben, s a mérkőzés után is alaposan megmondta a véleményét a játékosoknak. Este, a baráti összejövetelen pedig így nyilatkozott:— Mindig tudtam, hogy a mieink nem szeretnek keményen, a labdát, mit akarnak csinálni. S miért játszanak ilyen magas elireadásokkal, hiszen fejelésben alulmaradnak. A két belga vezető egyébként ..Szintén elismerte azt is, hogy Budapesten egyáltalán nem számítottak sikeres szereplésre, s az edző hozzátette: Brüsszelben sem adott esélyt a belga válogatottnak, erőteljesen küzdő csapat ellen játszani, de azt nem hittem volna, hogy ennyire bátortalanok, ilyen gyávák. Valósággal kivonták magukat a küzdelemből, és amiint az ellenfél hozzájuk ért, már várták a sípszót, reklamáltak. Pedig tudomásul kell venniök, hogy ilyen gyámoltalan, lassú játékkal nem lehet boldogulni. Bosszantó volt nézni, hogy milyen keveset mozogtak labda nélkül. Mindig csak akkor indultak el, ha azt hitték, hogy megkapják a labdát, különben egy lépést sem tettek. Nem úgy a belgák, ők szívósan, kitűnően védekeztek, s a támadásokhoz egyszerre többen is gyorsan felzárkóztak. Sokszor el vagyunk bűvölve a technikai tudásunktól, pedig az is nagyon hiányos, hiszen játékosaink nem képesek gyorsan, egyből, vagy kapásból oda továbbítani a labdát, ahová akarják, s kapura is gyengén lőnek. Az eddiginél magasabb követelményt kell támasztanunk játékosainkkal szemben, különben nagyon visszaesünk. Megfelelő tartalékokat! Az általános szakmai tanulság ? gon kívül, hibaként említhetjük X azt is, hogy a csapat kijelölő- X -én túlmenően, nem előzte meg Q elég körültekintés a tartalék- X játékosok kiválasztását. Ihász sérülése után például olyan játé- X kost kellett beállítani a balhát a véd helyére, aki nem tud ballal rúgni, s képtelen volt magát X feltalálni ezen a helyen. Sándor X ról van szó, aki végül is nagy v mértékben hozzájárult a veszeséghez. X ★ 0 Keseregni a hibákon persze X könnyű, de okulni belőlük — X kötelesség, S mi úgy gondoljuk, hogy a B-válogatottak budapesti mérkőzése olyan találkozóm volt, amelynek tapasztalatait feltétlenül fel kell használni. S mit mond az edző? ! A képen egy olyan jelenet látható a B-válogatottak mérkőzésére, amikor szögletrúgás után magasan ívelődik a labda a belgák kapuja elé. Hajós ugrik a labdáért, de Coremans kapus keze magasabbra ér. Balról: Rákosi, Mészöly, Raskin, Defraince. Hajós, s mögötte takarva a kapus. (Pobuda Foto.) 63 forint 30 fillérért sokat nyerhet a Tolón! Kedd, 1960. november 1.