Népsport, 1960. december (16. évfolyam, 245-265. szám)
1960-12-01 / 245. szám
A Real, a pihenő és a felkészülés Ez év őszén hatodszor futottak ki a pályákra a kontinens bajnokcsapatai, hogy az előbbi esztendőkben igen néspszerűvé vált Eb keretében mérjék össze erőiket, ötször egymás után a spanyol bajnok Real Madrid szerezte meg a kupa védelmét, sőt arra is sokan számítottak, hogy hatodszor is ez a világhírnévre szert tett együttes lesz a győztes. A megelőző öt év találkozói során idegenben érték ugyan vereségek is a spanyol bajnokot, ám hazai mérkőzéseit oly biztosan és olyan tekintélyes gólaránnyal nyerte, hogy minden alkalommal sikerült továbbjutását biztosítania a kieséses rendszerben lebonyolított tornák során. Annak ellenére, hogy újból nagy bizalom nyilvánult meg a külföldi játékosokkal telitűzdelt együttes iránt, a nyitott szemmel figyelők közül többen úgy vélték, hogy véget ért a Real Madrid pályájának felfelé ívelő szakasza. A szerdai villanyfényes barcelonai mérkőzéssel megszakadt a páratlan sikersorozat, a bajnokcsapatok Eb-ja döntőjében — kiírása óta először — nem lesz ott a Real Madrid. A labdarúgás történetében talán soha sem fordult elő ehhez hasonló pompás sorozat, de az is igaz, példátlan méretű az a játékosvásárlási tevékenység, amelyet a madridi klub folytatott világjáró ügynökei útján. Száz és száz spanyol kisegyesület minden anyagi problémáját évekre lehetett volna megoldani abból az összegből, amelyet egy-egy külföldi labdarúgó vételára fejében a Real Madrid pénztárából kifizettek. Persze, a jó üzletet a Real Madrid vezetői kötötték, mert Di Stefano, Santamaria és a többiek, azzal, hogy ,,munkaerejüket" eladták, busás hasznot hajtottak a klubnak, hiszen a bajnoki és nemzetközi mérkőzések száz-százhúszezer nézője sokszorosan visszafizette a befektetett tőkét és kamatait. Ez év őszének néhány bajnoki és nemzetközi mérkőzésén azonban egyre inkább megmutatkozott már, hogy a hetenként két mérkőzést játszó labdarúgók erejének kiszipolyozása a végtelenségig nem tartható fenn még a legszakszerűbb felkészítéssel sem. Az együtesen az elhasználódás és fáradtság félreismerhetetlen jelei mutatkoztak A játékosok szükséges pihentetése nem kapott elegendő helyett a klub pénzügyi terveiben. Azt mondják, ez is egyik oka a lefelé ívelő tendenciának. De megnyugtatják a klub híveit, elkeseredésre nincs különösebb ok. Az ügynökök fáradhatatlanul járják a világ labdarúgásának országútiak, s ha Di Stefano, Santamaria és többiek már nem alkalmasak a tőke szaporítására, majd akadnak mások, fiatalabbak, akik szívesen eladják tehetségüket, munkaerejüket. Mert Brazíliában, Argentínában, Uruguayban, Svédországban és másutt szívesen állnak a Real rendelkezésére, különösen akkor, ha a klub nem pezetával, hanem dollárral fizet. _ Nincs messze tehát az idő, amikor a Bernabeu-stadion kapuján belépnek az újonnan érkező külföldi ,,bérmunkások". A labdarúgók túlzott igénybevételének, illetve megfelelő mértékű pihentetésének problémája azonban nemcsak egy klub, nem is egy ország labdarúgásának ügye, hanem nemzetközi méretű égető kérdés a labdarúgósportban. Persze, a probléma nem mindegyik országban jelentkezik egyforma súllyal, de keletkezésének okai sem azonosak. Egészen világos ugyanis, hogy a vezető profiklubok nem a tömegek igényeinek kielégítése céljából halmozzák a nagy érdeklődésre számot tartó találkozókat, hanem elsősorban a bevétel fokozása, a rentabilitás érdekében. Ott pedig, ahol a profit szerepe a döntő, az ember — a játékos — háttérbe szorul. Azokban az országokban viszont, amelyekben a sportot úgy tekintik, mint egyre inkább szélesedő társadalmi mozgalmat az élet szebbé, boldogabbá tételéért — gondolunk tehát a szocialista tábor országaira — a sport az emberért van, így hát a nemzetközi találkozók szaporodásának is más okai vannak. Ők egyrészt a tömegek igényeinek kielégítése, másrészt a baráti kapcsolatok kiszélesítése és mélyítése, továbbá a sportág színvonalának emelése. Függetlenül azonban a céloktól, tény, hogy világszerte megnövekedett a mérkőzések száma. A bajnoki mérkőzéseken kívül megnőtt a klubcsapatok nemzetközi találkozóinak és a nemzeti válogatott csapatok mérkőzéseinek száma Mindezekhez hozzájött az utóbbi években gombamódra elszaporodott nemzetközi tornák lebonyolítása Igen magas fokra emelkedett az élvonalbeli labdarúgók megterhelése. * Hogy a játékosok a nagy megterheléssel járó mérkőzés sorozatban megállhassák helyüket, minden évben a korszerű követelményeknek megfelelő alapozásban, majd tervszerű folyamatos edzésben kell részt venniök. Különben sem fizikailag, sem idegileg nem lennének képesek megállni helyüket a nagy vetélkedésben. Felmerül azonban a kérdés: áll e megfelelő idő rendelkezésre a mérkőzések halmozása miatt az alapozás, a formábahozás céljára s a labdarúgó év befejezése után kiszakíthatnak-e megfelelő időtartamú pihenőt? Mert az egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a labdarúgónak pihenőre is nagy szüksége van. Az a véleményünk, hogy az utóbbi években egyre kevesebb idő állt rendelkezésre mind a pihenés, mind a felkészülés céljaira. A labdarúgó-edzők sokat beszéltek arról, hogy sokkal kevesebb gondot okoz az alapozás és a formábahozás szakmai munkájának, a józan számításokon alapuló megterhelés mértékének tervezése, mint az anyag beosztása. Az az idő ugyanis, amely a bajnokság őszi idényének befejezése és az új bajnoki év nyitánya között rendelkezésre áll, nem elég igazán komoly alapozás lebonyolítására. Az elmúlt évek tapasztalatai arra figyelmeztetnek, hogy ha annyi tartalékot akarnak az alapozás során összegyűjteni, amennyi egy egész évre elegendő — természetesen megfelelő hozzáadással és felújítással az év folyamán szünet nélkül folyó edzések során —, akkor meg kell hosszabbítani az alapozás időszakát. És több időre lenne szükség a formábahozás céljára is. Ha ez az állítás igaz, akkor meg kell találni a szüneti időszak megnyújtásának módját. Hogyan lehetséges ez? Figyelemmel éghajlati viszonyainkra, el tudnánk képzelni a tavaszi idény kezdetének későbbi időpontra helyezését, illetve az őszi idény korábbi befejezését. Felmerül azonban az a kérdés, hogyan lehetséges lebonyolítani megkurtított időn belül a bajnoki mérkőzéseket, helyet adni a nemzetközi és válogatott mérkőzéseknek? Úgy véljük, három héttel későbbi kezdés, és három héttel korábbi befejezés, megoldható minden különösebb megrázkódtatás nélkül. Mivel nálunk a felkészülés december végén kezdődik és így egész évre szól, önként kínálkoznék a nyári — tehát a tavaszi és őszi idény közötti — szünet megrövidítése, és néhány hétközi forduló beiktatása. Bebizonyosodott — minden ellenkező állítással szemben —, hogy a nyári hónapokban is szívesen látogatják a nézők a mérkőzéseket. Nálunk általában nincs elviselhetetlen kánikula és mód van egészen késői kezdésre is. A rövid nyári szünet csökkentené a formábantartás problémáit is. Elkerülhető lenne, hogy a hosszabb nyári szünetelés után olykor még az alapozást is újra legyenek kénytelenek kezdeni a csapatok. Kevés nehézséget okozna továbbá a téliszünet megnyújtása, ha a nemzetközi mérkőzések, a portyák lekötését is tervszerűbbé tennék, és ha többet törődnének azzal is, hogy egyik-másik klub ne halmozza túl a nemzetközi kötelezettségek vállalást. Arról is lehetne beszélni, vajon feltétlenül szükséges-e a válogatott mérkőzések halmozása, amiben mi Európában nagyon is az élen járunk az utóbbi évek során. Ha összehasonlítjuk a fejlett labdarúgással rendelkező országok válogatott műsorát, nem nehéz megállapítani, hogy azok jóval kevesebb mérkőzést iktatnak be, mint mi. A Reál példája, de azok a jelenségek is, amelyek a mi csapataink teljesítményeiben felfedezhetők, arra figyelmeztetnek hogy a túlterhelés, illetve a pihenő kérdésével alaposabban és többet kell foglalkoznunk. Mindent el kell követnünk, hogy labdarúgásunk soha ne kerüljön ellentétbe a testedzés, a testkultúra legáltalánosabb követelményeivel. A játékosok megterhelése soha ne menjen túl azon a bizonyos határon, amelyen túl a labdarúgás már inkább szenvedés, mint öröm. Ha játékunk színvonalának szükséges emelése mellett valóban cél az is, hogy kitűnő képességgel rendelkező labdarúgóink pályafutásának időtartamát tetemesen megnyújtsuk, hogy ne legyen feltűnő — ellenkezőleg, ez legyen a természetes — a harminc éven felüli játékosok szereplése, hogy játékosaink átlagformájukat sok éven keresztül adni tudják, feltétlenül gondoskodnunk kell az ésszerű pihenőszünet biztosításáról. Ne feledjük el ugyanis, hogy a hallatlan megterheléssel járó alapozásra igazán csak olyan játékosok alkalmasak, akik megfelelő pihenő után alig várják a munka megkezdését. Csak ilyen játékosok fognak kedvvel a munkához, csak ilyen játékosok oldják meg a munka legnehezebb részét is minden különösebb ártalom nélkül, csak ilyen játékosokban válik igazi erővé a sokhetes alapozó munka. Úgy érezzük, az itt felvetett probléma megérdemli az alapos elemzést az illetékesek részéről. Hogy azonban a szükséges változások létrejöhessenek, a szakmai kérdéseket összhangba kell hozni a műsor összeállításával. TE Öttusázók, gyorskorcsolyázók a kupáért A KISZ kongreszszusi kupa utolsó szakaszának küzdelmein részt vesznek az öttusázók és a gyorskorcsolyázók is. Milyen események lesznek december első napjaiban és kik indulnak az egyes viadalokon ? Erről beszélgettünk a Budapesti Ifjúsági Sportbizottság vezetőivel. — Elsőnek az öttusázók kapcsolódnak a kupáért zajló versenyekbe — kaptuk a felvilágosítást. — December 2, 3, 4-re a Budapesti öttusa Szövetséggel közösen versenyt irtunk ki, amelyen elindul a teljes magyar élgárda. Ez részverseny lesz, mert nem szerepel műsorán az úszás, és a futás. Indul a három olimpiai bajnok: Németh Ferenc, Nagy Imre és Balczó Adrás, valamint a teljes felnőtt és ifjúsági válogatott keret. A részverseny a pisztolylövéssel kezdődik pénteken délután 2 órakor a Marczibányi téri lőtéren. A vívást szombaton négy órakor a csillaghegyi lenárugyár kultúrtermében bonyolítják le. Itt egyébként Balczó és Németh külön vívóbemutatót is tart. A harmadik versenyszámra, a lovaglásra a Bp. Honvéd rendezésében vasárnap délelőtt 9 órakor kerül sor, a II. ker. Vöröshadsereg útja 21. sz. alatt. A Budapesti KISZ-bizottság az egyes versenyszámok első három helyezettjét értékes díjazásban részesíti. A másik verseny színhelye a városligeti Műjégpálya lesz. December 7-én, szerdán este a Bp. Petőfivel közösen itt rendezi meg az ifjúsági sportbizottság az évadnyitó gyorskorcsolyázó versenyt. A viadalra valamenynyi budapesti egyesület gyorskorcsolyázó-szakosztályát is meghívták. A műsoron a férfi 3000 méteres, a női 1300 méteres, az ifjúsági 1500 méteres futam, valamint több serdülő versenyszám szerepel. Műkorcsolyázóbemutató és jégtáncverseny is lesz. A Budapesti KISZ- bizottság serlegét az az egyesület nyeri el, amelynek felnőtt, ifjúsági, és serdülő versenyzői a legtöbb pontot szerezték. A teherautók dürfe akiSar?' udvarról. Most is, mint minden nép, hatszáz mázsa kenyér és kétszázezer péksütemény indult el a budapesti asztalok felé ... Még melegek a kemencék. Nem is hűlhettek ka nagyon, hiszen a most lelépő műszakot már váltja a másik, készülnek a pékek az újabb sütésre. Három műszakban dolgoznak a kemencék a Fővárosi Kenyérgyárban, ahol mindig helytálltak a munkában. Ebben az évben is hatvankét ember kapott kitüntetést, maga a gyár pedig hatszoros élüzem. A kitüntetéseket természetesen nem adták ingyen. A 350 fokra felhevített kemencék mellett meg kellett izzadni, míg kikerült belőlük a mindennapi. Sokat dolgoznak itt a pékek, de örülnek, hogy manapság egészen más az életük, mint régebben volt. Lényegesen könnyebb a péklapát, mint régen. A lehetőségeken belül mindent gépesítettek az üzemben, s nemcsak az új sütési, gyártási technikával ismerkedhettek meg az elmúlt tíz esztendőben a munkások, hanem olyasmivel se, amit hosszú időn keresztül elzártak előlük. A régi idők kenyérgyára vezetőinek kisebb gondja is nagyobb volt a sportnál. Nem törődtek vele, hogy a lisztes, poros levegő helyett egy kis szabad, tiszta levegőt se szippantsanak a munkásokkal. Akkor nem futotta az ilyesmire még az időből sem Mert munka akadt bőven — a gyár elsősorban az inségkonyhák igényeit elégítette ki. . , valamikor Ismeret Sportien fogalom volt Itt. És ma? Tessék megkérdezni a pékeket. Tessék megkérdezni Kumcsik Sándort, Ébner Jánost, Muszola Józsefet, Kajzer Bélát, Mészáros Józsefet, Borissza Károlyt, vagy fiát, Endrét, vagy akár a többieket, hogy mit csinálnak legszívesebben szabadidejükben. Mert egyikük a labdát rúgja, a másik sakkozik, a harmadik kosarazik, a többiek meg plng-pop-goznaik, aztán egy másik tekintélyes társaság meg a természetet járja. A régi időkben a sport szempontjából érintetlen területnek számított a kenyérgyár. Ma viszont három kosárlabdacsapat képviseli a gyárat. Legjobb együttesük a Budapest I. osztályban küzd a női bajnokságért. Rábai Ottóné csapatkapitány szerint további fejlődés vár a kosarasokra, most kerül majd sor a legifjabb pékek, az ipari tanulók bekapcsolására. Mint ahogyan a jó bornak, a labdarúgásnak sem kellett cégér. Amikor az üzemi bajnokságért küzdöttek, aki csak tehette, mezt öltött magára._ Még azgazgató és az OB-elnök is beállt a csapatokba, amikor befejezték a bajnokságot, a gyári válogatott más sütőipari üzemekkel is összemérte erejét. Most ugyanez a csapat a szakszervezeti bajnokságért küzd. Klubházuk íman^.k'‘)or•?.iiinvas. Itt játszanak rendszerint sakkozóik. Legjobbjai k .r.ee nem indultak ugyan hivatalos versenyen, de lelkességüket ismerve, már nincs messze Klubházuk az idő, amikor a Fővárosi Kenyérgyár csapata megmérkőzhetne másokkal. Hasonló vonások jellemzik természeti járóikat is. Ők ugyan még nem tömörültek szakosztályba, de ez nem jelenti azt, hogy tétlenkedtek. Rendszeriint százan szoktak részt venni a szakszervezeti bizottság túráin. Jártak már Esztergomban, Szilvásváradon, Zebegényben, Egerben is. Mindez azért mond sokat, mert a pékek vasárnapja más mint a többi dolgozóé. A kenyérgyáriak vasárnap este kilenckor munkába állnak, hogy mire felébred a város, az üzletek pultján álljon a friss kenyér. Az te a hatszáz kenyérgyári dolgozó sportéletét dicséri, hogy kevésnek ■bizonyult az egy pingpong-asztal. Ma két asztalon folyik a játék, már nemegyszer negyven ember várt a sorára. Mire nem az a gondja tehát jók a kenyérgyáriaknak, hogy hogyan sportoljanak, hanem az, hogy minél többet és minél többen sportoljanak. Érzik, hogy szükségük van rá. Jól tudják, hogy ez nem is olyan kis gond. Pontosan azért, mert az élet fejlődése már nemegyszer beleszólt elhatározásuk kivitelezésébe. Azelőtt például az udvaron volt a kézilabda- és kosárlabda-pálya De aztán terjeszkedett a gyár, s egy házzal arrább kellett menniük jobb híján a szomszédos Sütőipari Szállítási Vállalat területén építették fel a megszüntetett pályát. D© alighogy elkészültek a pályával, terjeszkedett a vállalat gépkocsiparkja. Ismét távozniuk kellett. Borváth János, a lelkes SZB-elnök és Bercter Pál, a sportköri elnök az elmondhatója, hogy az ipari és gazdasági fejlődés alapos nehézségeket támasztott a sportkörnek. A szállítási vállalat pályájáról ugyanis az MTK közeli edzőpályájára költöztek. De innen is távozniuk kellett. Az MTK edzőpályája helyén lakótelepek épülnek. Mindenesetre nem keseregtek, mert nemes célokra áldoztak. Mindennek az lett a következménye, hogy kosarasaik elröppentek a környékről, egy távoli iskolában jutottak edzéslehetőséghez. De labdarúgóik és az egyéb, szabadlevegőre kívánkozó sportolóik problémáját még nem tudták megoldani. Labdarúgóik most jó edzéslehetőség nélkül állnak, ha módjukban áll, a gyár udvarán készülnek a viadalokra. Bernáth János SZB-titkár mondja: — Nagyon kell nekünk a szabad levegő. Remélhetőleg megoldódik majd pályahiányunk, és akkor a mi sportolóink lesznek a legboldogabbak. Ij . néha nehézséggel na renal is de sportolnak a kenyérgyáriak. A kemencék árnyékában meghúzódó nehézségeket a fejlődő élet hozta felszínre, de ezek már sóletet kisebbek, mint a régiek. A pékek már hozzákezdtek újsütetű pályagondjaik leküzdéséhez, és miután nemcsak szorgalmasak, hanem ügyesek te 'ehet bízn’ a leleményee'rög'ök’ben. Szabó András A KEMENCÉK ÁRNYÉKÁBAN... A TTKI az jelvényszerző versenyről 1960. noember 30-val lezárult az olimpiai jelvényszerző verseny. Az eredménylapok még nem mind érkeztek meg a Testnevelési Tudományos Kutató Intézvyzetbe, de a beérkezett lapok alapján m®r elkészíthettük a mérle- ürget, összegezhettük a tapasztalatokat, levonhattuk a tanulságokat és megállapíthattuk a jövő feladatait. A TKI-hez november 30-ig beérkezett 298 454 eredménylap. A próbázók 71.7 százaléka férfk 28.3 százaléka nő. A részvevők 61.2 százaléka tanuló, 14.7 százaléka ipari, 4.6 százaléka mezőgazdasági, 0,7 százaléka hivatali dolgozó, 18,8 százaléka pedig a fegyveres testületek tagja. Az arányokban már a végleges kép sem mutathat nagyobb eltolódásokat. Beszámolónk időpontjában az MTSH-nál van még további 17 820 darab eredménylap. Ez összesen 316 274 fő igazolt próbázót jelent, szemben az 1959. évi VIT-versenyek 220 000 részvevőjével. Az emelkedés november 30-ig 43,7 százalék. A ,,kintlevőség” a különböző TST-knél még körülbelül 20—30 000 db eredménylap. Az olimpiai jelvényszerző verseny tömegsportunk több lényeges kérdésében számottevő előrehaladást hozott: növelte a tömegsport részvevőinek számát; nőtt a dolgozók részvételi aránya; növekedett a nők aránya is; újabb tömegek kapcsolódtak be az idősebb dolgozók köréből; az olimpiai eszme népszerűsítésével előmozdította a helyes testnevelési szemlélet kialakítását. 11 567 eredménylap elemzése alapján (7102 férfi, 4465 nő) a mérhető sportágakban (futás, távolugrás, súlylökés, kerékpár, úszás) kiszámítottuk az átlagteljesítményeket és egybevetettük a szintekkel. A szintek könnyen elérhetőnek bizonyultak. Ez testnevelésünk fejlődését is bizonnyítja. Legnagyobb túlteljesítés a férfi IV. korcsoport (24—28 évesek) súlylökésénél ( 110 cm) és a női II. korcsoport (15—18 évesek) 100 m-es síkfutásában volt (1.02 mp). Egyetlen magas színinek a női III. korcsoport (19—23 évesek) súlylökő szintje bizonyult. Itt az átlagteljesítmény 19 cm-rel elmaradt a szinttől. A dolgozók közül a hivatali dolgozók bizonyultak a legjobbnak. Ez kis számuknak, nagyobb becsvágyuknak, az előzetes testnevelésnek és a kedvezőbb munkakörülményeknek tulajdonítható. Ezek az előnyök hamarosan közkinccsé válnak és akkor a fizikai dolgozók teljesítményeinek további javulása várható. A mezőgazdasági dolgozók az ipari dolgozók után következnek, de a lemaradás csekély. Érdekes, hogy ez a sorrend annál határozottabban bontakozik ki, minél idősebb korcsoportról van szó. Szélsőséges különbségek, amiket a város és falu között sokan feltételeztek, nincsenek. Ebből arra következtethetünk, hogy a testnevelés lehetőségei és színvonala vidéken is javult és a dolgozók élnek is ezekkel a lehetőségekkel. A kedvelt sportágak, illetve versenyszámok a férfiaknál és a nőknél különbözőek. A férfiak legnagyobb számban a súlylökést választották, utána a 100 m síkfutás, a távolugrás, majd az úszás következik. A súlylökés népszerűségében kényelmi szempontok is feltételezhetők. Az úszás valószínűleg a korlátozott lehetőségek miatt került utolsó helyre. A nők közül a legtöbben a távolugrást választották. Utána a súlylökés, a 100 m síkfutás, majd a kerékpározás és az úszás következik. A kerékpározást és az úszást közel egyforma arányban választották. A tornagyakorlatoktól a dolgozók kissé idegenkedtek, mert a többi számhoz képest munkaigényesnek találták és ez nem mindig talált megértésre. A diákok kivételt képeznek. A nők teljesítményei általában egyenletesebbek, mint a férfiaké. Kivételt képeznek az egyetemi és főiskolai hallgatónők, akik a leggyengébb eredményeket érték el, ellentétben férfi kollegáikkal, akik korcsoportjukban a legjobbaknak bizonyultak Nem akarunk a megyék között versenyt szítani — nem feldőszerű és még az összkép is változhat — de elismeréssel kell megemlékezni Fejér, Győr-Sopron és Szabolcs-Szatmár megye eredményeiről: mindhárom megyében 12 000 felett van a próbázók száma. Van azonban olyan megye is, amelyik ennek csak alig több mint egyharmadát érte el. A nagyobb tömegeket mozgósító megyék között van még Bács Kiskun, Békés, Borsod, Vas és Veszprém megye — átlagban 9000 fő körül. A vidéki városok között Debrecené az elsőség. A legtöbb ipari dolgozót Győr-Sopron és Borsod megye mozgósította — külön-külön 2000 fölött. A mezőgazdasági dolgozóknál már megyénként 500 fő mozgósítása is szép eredménynek számít. Győr-Sopron megyének közel 700 fő bevonása sikerült. Végül, de nem utoljára: Budapest, amely az ország lakosságának egyötödét éri el, november 30-ig a próbázók 24,6 százalékát adta — 76 084 főt. Az elmondottakból megállapítható, hogy az olimpiai jelvényszerző verseny jól szolgálta a fejlődést, mert hozzájárult a Kilián Testnevelési Mozgalom alapjainak lerakásához. A bőséges mozgalmi és szakmai tapasztalat gyümölcse ezután fog beérni. Varga Gyula, a TTKI munkatársa. Csütörtök, 1960. december 1. 3 Reggeltől estig ipari tanuló sportolókkal Vasárnap reggel. Útnak indulünk, hogy megtudjuk: vajon hogyan sportolnak, mivel töltik a napot a fővárosi ipari tanulók? Csak néhány versenyre látogattunk el, de így is ízelítőt kaptunk a jövő szakmunkásainak testedzéséről, sportbeli képzettségéről. VILLÁNYI ÚT, JÓZSEF ATTILA GIMNÁZIUM. A tornaterem felé tartunk. A folyosón éppen bemelegítést tart az egyik csapat. A teremben izgalmas kosárlabdacsata zajlik, a 30-as és a 18-as ITSK játszik egymással. A 30-as intézet, amelynek csapatában érettségizett ipari tanulók játszanak, egymás után szerzi pontjait. A másik teremben az 1-es és a 8-as ITSK csapatai készülődnek. A bajnokságban tíz együttes szerepel, most bonyolítják le a VII. fordulót, a 30-as és a 8-as intézet áll az élen. Az őszi bajnok kettőjük közül kerül majd ki. Az 1-es intézet csapatvezető tanárával, Klavora Tiborral beszélgettünk. — Csapatom nem a legjobban szerepel — jegyzi meg —, dre tavasszal igyekszünk javítani helyzetünkön. Most hetenként három edzést tartunk, még kinn a szabadban. Remélem rövidesen megoldódik a teremkérdés is, és akkor még több alkalom lesz a felkészülésre. A WESSELÉNYI UTCAI INTÉZETBEN mély csend fogad. Mindenki lábujjhegyen jár a hatalmas épületben. Fontos sakktalálkozó színhelye az egyik terem. A 13-ös és az 55-ös intézet játszik egymással. Amikor odaérkezünk, az 55-ösök vezetnek 3:1 arányban. Az Ábrahám, Muzslai, Mányoki, Krekács, Szalontai, Újházi összetételű együttes jól eligazodik a fehér, fekete kockák birodalmában. UTUNK KÖVETKEZŐ ÁLLOMÁSA az üllői úti 34-es intézet. Az utcára is kihallatszik a soktorkú buzdítás: — Hajrá, Schenki Mire a terembe érünk, már csak az utolsó menetet látjuk a Schenk (20-as ITSK)—Kronesch (Bp. Építők) középsúlyú ökölvívó-mérkőzésből. A nézőtéren mintegy 250 fiatal ül, s még a különböző tornaszerekre is jut érdeklődőkből. — 80 ipari tanuló jelentkezett a kezdő ökölvívók versenyéve — közlik a rendezők. Mind a 11 súlycsoportban sor kerül a találkozókra, természetesen csak azok indulhatnak, akik sehol sem versenyeznek. Életük első nyilvános szereplése. Többségüket fél év óta készítik elő erre a versenyre a szakemberek. Lesz tehát utánpótlása az ifjúsági CSB Il. osztályában szereplő iparitanuló-válogatottnak. Az ITSK együttese egyébként igen jól szerepel a bajnokságban. Legutóbb a Dózsát győzte le imponáló fölénnyel. A kezdők versenyét pontrendszer alapján bonyolítják le, súlycsoportjában mindenki találkozik mindenkivel, a pontokat a sportkörök kapják. A legtöbb öklözőt a 26-os intézet indította. Néhány egészen ügyes versenyzőjük van. . Véget ér a találkozó, amelyet Schenk nyer meg. A következő győztes is a 26-os intézet tanulója, Jambrik. A kezdők versenyébe egyébként bekapcsolódott az U. Dózsa, az Építők, és a szakipari építők néhány ökölvívója is. Így még érdekesebbé válik a bajnokság. TOVÁBB MEGYÜNK az Üllői úton, az FTC-pályára. Itt a kézilabdázók küzdenek a pontokért. A pályán a 0-es intézet játszik a , 208-as csapatával. Az őszi idény utolsó mérkőzésének egyike ez. A bajnokságban 16 fiú és hét lánycsapat vesz részt. A fiúk az első és a ll. osztályban indulnak. A mérkőzésen sűrűn esnek a gólok. Különösen a 208-as Intézet együttese játszik jól, ez érthető is, hiszen ők a bajnoki cím várományosai. INNEN A VÁCI ÚTRA megyünk, ahol a röplabda-bajnokság egyik találkozójára kerül sor. A Váci iparitanuló-intézet játszik a 24-es ITSK-val. Különösen a pestieknek nagy jelentőségű ez a találkozó, mert szeretnék utolérni a bajnokságban vezető 2-s ITSK csapatát. DÉLBEN ÉRKEZÜNK A FEHÉRVÁRI ÚTRA. Itt valóságos labdarúgó-nagyüzem van. Egész napon át egyszerre három pályán küzdenek a pontokért a csapatok. Hideg, kellemetlenül csípős, ködös az idő. A nézők felgyűrik kabátgallérukat, fázósan topognak a partvonal mellett. A bajnokságban egyébként 29 együttes vesz részt, 10 az első, tíz a második A- és 9 a második B-osztályban. Még két forduló és itt is befejeződik az őszi idény. Ezen a napon egyébként a Fehérvári úton a három pályán kilenc mérkőzést játszottak a csapatok. Esteledik, mire körútunkat befejezzük. Hátizsákba kerülnek a labdarúgó-felszerelések és hazaindulnak a játékosok. — Jövő vasárnap újra találkozunk — így búcsúznak egymástól az ipari tanulók. Jövő vasárnap új bajnoki forduló lesz, s egész biztosan valamennyi találkozót megtartják, mert a jövő szakmunkásai minden alkalmat megragadnak, hogy részt vegyenek a sporttalálkozókon. Varga Béla