Népsport, 1961. január (17. évfolyam, 1-22. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Eőri­­Jóska­­és társa Az Élelmiszeripari Technikum már évek óta híres a sportban kifejtett tevékenysé­géről. A sok vándor­zászló is azt igazolja, hogy az iskola fiai és leányai nemcsak feltű­nően szép számmal vettek részt a külön­böző tömegversenye­ken, hanem azt is, diákjai is, hiszen az iskola testnevelő taná­rai alig győzték felje­gyezni a jelentkezők neveit. Egy nyári nap dél­utánján, amikor a napsugarak vidáman csillantak meg a tech­nikum­­ tornatermének, ablakain, a ragyogó fényözönben hatalmas , " ' T , 7-S.l, „*A az I/B és a IV/C kö­zött. „Sorsdöntő” mér­­­kőzés volt ez, hiszen ezen dőlt el a harma­dik hely sorsa. Nagy tapsok fogadták Eőri Jóska bravúros menté­seit, és Varró Laci ügyes leütéseit. A két, tizenöt, éves fiúnak oroszlánrésze volt­ ab­ban, hogy a „nagyo­kat” ír negyedikese­n várva várt nap, s a fiúk és leányok kabát­jának hajtókáján ott csillogott a szép jel­vény, Eőri Jóska és a többiek örömtől csil­logó szemmel, büsz­kén jelentették ki: „Sportoló akarok len­ni!” A szavakat azóta már tettek is követ­ték. Sportolók lettek amely igen alkalmas volt a fiatalok testne­velési és sportigé­nyeinek felkeltésére. Érezték ezt az Élelmi­szeripari Technikum Cu­mmer Klári kezé­ből úgy hullottak a kosarak, mint a má­jusi eső. Aztán férfi röplabda­­mérkőzésre került sor sem vettek, jól tud­­ták, hogy időst Nem­csak egymás ellen, ha­nem az olimpiai jelvé­nyért is küzdenek. Es némikor elérkezett nav, n­­ovixty c/ftó nagyobb szabású béke­versenyének tengeré­ben — a jelvényszerző verseny révén. (gallai) «MiJM ■A változások gyakorta gyorsan­­ mennek végbe.­­ Robbanás­­szerűen. . » Van, hogy egy perc is elég. Például... • Példám soha annyi derék. Becsületes szándék, szép elszá­­nás nem születik, mint az óév utolsó­ percében. És soha annyi derék,becsületes szándék­, igaz elszánás nem megy feledésbe, mint az új­ év első. percében, igaz, kor­társak? A mutatók közelednek egymáshoz s mi ájtatos arccal mormoljuk. ♦.Jövőre mindennap tornázom tíz percet, a játék­vezetőt se szidom, soha többé.­­.becsszavamra,y. Aztán a mu­tatók. távolodni kezdenek egym­ástól mi. már m­eg is­­feledkez­tünk az egészről s az arcunk ,ugyan még mindig, ájtatos, de ■ már csak azt mormoljuk, hogy: ,,Nem innánk még egy po­hárral, cimboráit?” Csak éppen ez az esztendő volt kivétel. Ez a búcsúzó útitárs. Hogy­­ is történt?:' . .. Ugyebár úgy, hogy odaléptünk vadona­túj falinaptárunk- 7102, leszakítottuk az első lapot s egy szám villant a sze­münkbe. 1960. ' ' * S ez a szám a magunkfajták nyelvére fordítva azt jelen­tette: Olimpia. Azt jelentette: Dilóma és még azt: Squaw Val­löv. Kicsit meghatódtunk" ezen az évszámon, speciális jelen­tősége talán a hátunlxit is végigborzongatta egy pillanatra és akkor,­ az új esztendő első­­percében — s ez minőségi diffe­rencia — megerősítettük fogadalmaink­at. — Szervusz, fiatal barátunk*. 1960 — mondtuk, ha verseny- tőka voltunk. — üdvözlégy olimpia esztendeje,­­kérlek, moso­lyogj rám, részesíts javaidból. Persze, tudom, te csak lehető­séget adsz, időt adsz, napjaid sorát teríted els­em, a többi rajtam áll, hiszen tíz év, a­ jövő olyan, amilyenné az ember formálja. Nézd, rajtam ne múljék. Tonnákat emelek majd s kilométerek ezrét futom végig, mert tudom­, ebben az ország­ban tízmillió ember szeret engem, * hogy cserbenhagyjam azokat, akik szeretnek. nem. ez, nem az én stílusom. — Köszönitek, 1960 — mondtuk, ha szurkolók voltunk — sokat várok tőled, szép új év. Tuátom, ingyen még nekem sem adsz* semmit.'hát egyezkedjünk kérlek. Én részt, veszek az olimpiai jelvényszerző versenyek küzdelmeiben, mert az Öt karikát a mellemre akarom tűzni. Ide, látod, a szívem fölé. Aztán majd azt adom, ami a lényegem. Szurkolni fogok. A rádió mellett, a televízió mellett, a­ rikkancs bódéja ■mellett. Elakadó szívvel, lüktető halántékkal, kiszáradt torokkal .. . nézd kérlek, én pontosan azt akarom éreznii, amit a fiúk meg a lányok éreznek a salakon, a páston és a medencében. Az égiek s­zűkmarkúan osz­togatták kegyeiket. Pedig de nagy szükség is lett volna a bőséges januári hóra! Szinté­n puszta avarról indult útnak a három magyar síelő az olim­piára. Amikor a Ferihegyi re­pülőtéren magasba szökkent ve­lük a gép, Sajgó Pál, Bartha Magdolna és Sudár Tamás ag­gódó tekintettel intett búcsút., Mintha azt mondták volna: — Sajnos, keveset viszünk magunkkal, de ne aggódjatok. Igyekszünk gazdag tapasztalato­kat hozni a sívilágból. Aztán elnyelte gépüket a szürke ég.­ Amerika, pontosab­ban* Squaw Valley felé repült a kis magyar sportküldöttség. * Az egész kontinensen késett az igazi havazás. De odaát, San Franciscóban már igazi téli le­vegőt lehelt az idő. Renobán még Inkább. Bundában üdvö­zölte küldöttségünket Amerika 1959-es szépségkirálynője, de a szamárháton érkezett úgyneve­zett indián hercegnő és a nagy­­szakállú aranyásók is alaposan felöltöztek. Idehaza éppen a magyar baj­nokság küzdelmei­­ zajlottak, amikor a napnak csaknem min­den órájában elhangzott a kér­dés: — Vajon mi lehet a mieinkkel odakint? — Kik szerzik a legfényesebb babérokat az olimpián? Öröm, csalódás Tízezer galamb, és negyven-­ ezer különböző színű léggömb röppent a Squaw Valleyben a ma­gasba. Megnyitották a téli olim­piát. És jöttek az első hírek, ame­lyek örömökről és csalódásokról adtak hírt. Megszületett az első olimpiai bajnokság. Sixten Jern­­berg, a svéd acélember szerezte meg a 30 km-es futásban. — Három olimpiai bajnoksá­got várunk tőle! — jelentették ki a bizakodó sv­édek, de végül is csak egyszer ünnepelhették őt, mint bajnokot. Másnap a­ szovjet síelők is megszerezték­­első­ aranyérmü­ket. Guszakova és másik két honfi­társnője úgy futott a női tízkilométeres versenyben, hogy az arany-, az ezü­st- és a­ bronz-s­ergfri is szovjet kezekbe került. Bizony, nagyon irigyelte őkát Bartha Magdálna, hiszen ő a mezőny végén végzett. Amikor a sokszoros magyar bajnok le­csatolta lécét, így panaszko­dott: — Rosszul futottam. Végig erős légszomjjal küzdöttem, örültem, hogy betámolyoghattam a célba. De mások is hasonlóképpen panaszkodtak, hiszen csaknem kétezer méter magasban zajlot­tak a versenyek, s a ritka leve­gőt nem szokta mindenki. Sajgó „ellőtte" Másnap Sajgó Palit biztathat­ták a magyarok. A biatlon­bajnokság versenye zajlott az „Indián Asszonyok” völgyének oldalain. A biztatás használt. Sajgó minden tudását össze­szedve futott, s jó idővel érke­zett a célba. — Ne örüljetek ! — mondta társainak. — Nagyon rosszul lőt­tem­, csak ötször találtam el a célt. . Közben a svédek már a Val­vikra is kapták­ honfitársukat Lastandert, aki megszerezte 3 biatlon első olimpiai bajnoksá­gát. S miközben az ugrók is ké­­szültek az összecsapásra, az al­pesiek időmérő órái is beindul­tak­. És ezek az órák sok csa­lódást mértek az­­ osztrákok­, nak. Óriásműlesiklásban a svájci Staub biztosan vitte el az olim­piai bajnokságot az osztrák Stiegler elől, de lesiklásban is úgy elbántak az alpesek síkirá­lyaival, mint még soha. Hinter­­seer megnyerte ugyan a műle­siklást, de ez már csak gyógyír volt az osztrákok sajgó sebére. És vajon csak a vereség'' fájt nyugati szomszédainknak? Nem' a győzelem elmaradása keserű­­­telte el írz osztrákokat, hanem inkább a hírnevükön esett csorba és ennek következmé­nyei. Emiatt idegeskedett pél­dául Molterer, aki­ már oly rég óta vágyott igazi olimpiai sikker­­re, s akinek eddig sohasem sike­rült. Csak Hinterseer őrizte meg nyugalmát, hiszen megígérték neki: az egy arany- és egy bronz­érméért benzinkutat kap Auszt­riában. Aztán az izgalmak az olim­piai ugrósánc színhelyére köl­töztek. Bár mindenki sejtette, hogy az NDK-beli Recknagelt aligha előzheti meg más, azért sokan mégis a finn Halonen és a szovjet Kamenszkij győzelmét tippelték. (y ^81 ^ 11 mfrVm \ Y­^ & Hl : 1 JVvf fr"j -1^1' '0­TTTT­­ MN Februárban az Indián Asszonyok völgyében - Sápadtarcú testvérek! Szívjátok már el a békepipát! (Ifj. Czifforszky Béla rajza.) • Vasárnap, 1961. január 1. Mbmmmmmhdmmmik—— Az ötkarikás jelvény sikere­ i Amikor elkészült az első öt­­­­karikás, fáklyás jelvény, azt­­ mondták rá, hogy a sportszere- E tét jelvénye lesz. E Szép jelző, méltó a tartalom­­£ hoz, egy nagyszerű mozgalomé­t hoz. £ Aztán múltak a hónapok és J . bebizonyosodott, hogy — még £ , ez a jelző is nagyon keveset­­ mond: az olimpiai jelvényszerző­­ verseny az év folyamán ennél is­­ mélyebb, átfogóbb tartalmat ka- C pott.­­ * P Háromszáz ember ül a Ganz­­£ MÁVAG-pálya földlelátójának J lejtőjén. Van közöttük ötven C éves, akinek már erősen szür-­­ kül a haja, s van 16 éves. aki­k­nek meg csak most kezd pely­­­­hezni az álla. Előttük az elő­­­adó, az olimpiák történetéről, a­­ magyar sport fejlődéséről, sike­­£ reiről beszél. £ — Pista bácsi, aztán jön fut­í­ni... tornászni is? — súgja oda £ művezetőjének Kovács Feri. P — Ha te megcsinálod öcsém. E én sem maradok el. Csak vi- P gyázz, nehogy a sarkadra lép- E jeli!. . . P És az előadás után levetkő-C­zik, fut 100 métert, súlyt dob é­s megtanul, majd elvégez egy ■ gimnasztikai gyakorlatanyagot­­ ,— először életében. Hogy meg-­­ szerezze az „olimpiai” jelvényt, * ★ ■ Ugyanígy történt Csepelen és­­[­ Újpesten, Salgótarjánban, Pé­■ esett, Debrecenben és így to- t­vább. Férfiak és nők, fiatalok ■ és idősebbek ezrei mentek ki ■ a sportpályákra, szórakozni, megmozgatni a berozsdásodott izmokat — közelebbről is meg­ismerkedni a salakkal. Tíz- és százezer ember bizonyította be együttérzését, szeretetét a nagy világversenyre készülő, legjobb­jaink­ iránt, s harcolt — a neki megfelelő versenyeken — a sport, az olimpia nemes esz­méiért. ■_­­A jelvényszerző versenyeken való részvételre buzdító felhívás januárban hangzott el, s a vég­rehajtás, a mozgalom esemé­nyei, problémái és eredmé­nyei, átszőtték az év hétköznap­jait. Ahogyan ■­­felengedett a fagy, megtisztultak a pályák, egymás után kezdték meg­ a próbáztatást az üzemek, iskolák, egyetemek, fegyveres alakula­tok. A tavaszi hónapoktól kezd­ve, aztán egyre nagyobb ütem­­■ben terebélyesedett a mozgalom és­ az év közepére, a nyári hó­napokban már teljes szépségé­ben kivirágzott a megvalósítás­hoz jutott nagy terv: mintegy 400 000 ember készült Magyaror­szágon sportolással az olim­piára! •­ Ma már ismeretesek előttünk a mozgalom értékelésének­­ada­tai, a múlt egyszerűsítő, s ezért raélyrelátó szemüvegén keresz­tül tekintünk vissza a „szurko­lók olimpiai készülődésére”. El­mondhatjuk, hogy a várakozá­son felüli , számszerű­­ eredmé­nyek mellett­ sok, jövőbe ,mutató tapasztalatot is hozott az ízléses , jelvényért folyó versenysorozat. Egy csapásra eldöntötte­­tó idéul a tömegmozgalmak körül tá­madt vitát, s népszerűségével igazolta azokat, akik továbbra is hangoztatták ezek jelentőségét, ízelítőt adott­­ a tömegek igé­nyéből, megmutatta-e­­többek között, hogy a mozgalmak­ban részt venni akaróknak minél szélesebb lehetőségeket, bő választékot kell­­nyújtani a szintek teljesítésére, s úgy kell megszabni a követelményeket, hogy azokban egyre, inkább ér­vényre jusson, . a . rendszeres, szórakozás jellegű­­esteözés. Ott díszeleg a mellükön A történet a kora tavasszal kezdődött,, amikor napvilágot lá­tott az olimpiai jelvényszerző versenyek kiírása. • Muráth Jó­zsef, a kaposvári városi TST el­nöke megbeszélésre hívta össze , sportkan ácsa elnökségét, e tervet dolgozoit ki. • Esztendő végére lehet 3000 jelvényesünk — mondta Kovács István, a városi KISZ-bizottság titkára.­ Az elnökség többi tagja egyetértett az ifjúsági vezető­vel, így került Muráth József ak­tái közé a 3000 olimpiai jelvény terve. Minden terv annyit ér, ameny­­nyit megvalósítanak belőle — így vélekedtek a kaposvári TST vezetői is, és id­ejében munkához látták. A S Sporttanács valameny­­nyi tagja , szervezett, agitált, ki i­z iskolákba ki az üzemekben, ki pedig a sportkörök háza táján. Kezdetben döcögött ez a mun­ka. Még az olyan üzemekben is­­volt­ fennakadás, mint a Tex­tilművek. Amint azonban bekö­szöntött a jó idő, s közelgett az olimpia, egyre inkább belelen­dült­ az olimpiai jelvényszerző versenyek gépezete is. Alig volt nap, hogy a Kaposvári Itózsa pályáján vagy az iskolák udva­rán ne folyt volna a verseny. Kubacska András, a Textilművek KISZ-bizottságának titkára is örömmel jelentette, hogy 100— 150 vagy már 200 dolgozó pró­­bázott sikerrel. A szakszerveze­tek vetélkedése is meghozta az eredményt. Az építőipari dolgo­zók közül egy idesben 112-en próbáztak. A sportkörök nem hivatalos versenyében a KJ.ZTE, a K. Petőfi, és a K. Hunyadi Vas­utas tüntette ki magát 59, 54 ,­letve 50 próbázóval. November­ 30-án zárjik, hivata­losan s­ök olimpiai,,jáig­yszerző verseny. Erre a napra­ beérkezett mindenünnen e Jelentés­re Mu­ráth Józsefnek már csak, össze­gezni kellett a történteket! Elké­szült­ a számvetés. Kiderült, hogy 3646 jelentkező vágott,neki az olimpiai jelvényszerző verse­nyeknek Kaposvárott. A­ több mint három és fél ezer próbázó­­ból pontosan 3300 felelt meg a követelményeknek és szerezte meg a jelvényt. Ezek legtöbb­jének mellén m­a is ott díszeleg az ötkarikás olimpiai jelvény. Vajon melyik sportkör tagjai, melyik üzem­ dolgozói jelenthetik majd elsőként Kapos­várott, hogy­­ezzel szerepeltek a Kilián­ynevelési Mozgalom * verse­i is? . . •- - • SZÉP EREDM­ÉK­EK A vasutasszakszervezet kul­­túrnevelési és sportosztályán is számvetést készítettek. Vissza­pergették a sportnaptár lapjait és megvizsgálták, hogyan haj­tották végt­­a tervet és milyen eredményeket értek el a test­nevelés­ és a sportmozgalom gátatá­tv-ítvkén és javatoljóauiu]. nyári­­hónap­ban A statisztika zeti UajilúltsagOtvuan­, valamin a tömegtúrákon mintegy 20 000 vasutas vett részt. Ugyanakkor több mint 8000 olimpiai jelvény talált gazdára. ZOLI UajilúltsagOítuaii, valamiill­. a tömegtúrákon mintegy 20 000 vasutas vett részt. Ugyanakkor több mint 8000 olimpiai jelvény talált gazdára. Figyelemre méltó eredrm­é­nyek ezek. Ann?' i' ív­vel a vasúto­­m i ' : a tömegsportot -z irt- : vasutasok a vonatokon z körülményt já­ratát. A Ján. j..«. iu~ a!a­­mivel jobb a hely véset­t t i- ' - ¡b inuk* ” az vxTUipicu jci vcii.yal iCi /.ki v­sti’SG nyék szervezésére fordítottak gondot. A szakszervezeti bizott­ság, a KISZ-szervezet és a Test­vériség vezetőinek összefogása, jó szervező munkája megérlelte önöl­sét. Az üzemben közel 0 dolgozó szerezte meg az oli­mpiai jelvényt. A második legnagyobb járm­űjavítóban, az északiban is mozgalmas volt az év. Az üzemi bajnokságokon röplabdában 38, labdarúgásáén 13­ sakkban 14 csapat v­ett részt és több mimi Lup­ on szerezte, meg az olimppi^j jelvényt. ■Vidékért a­.;3zornb*the!f 1 Jár­­műjavításra ír, tettek így töibbet a tömegsport-mozgalomért., A Vas megyei TST és SZMT értékelése szerint megyei viszonyaiban ,az első helyen végeztek. A megyék között Csongrád vezet. Ebben a megyében össze­sen 1600 olimpiai jelvény talált gazdára a vasutasok között. Nem szégyenkeztünk Zúgott, harsogott a havas aréna az ugróbajnokság idején. S a levegő síléces királyai kö­zött­ ott szorongott a toronyban Sudár Tamás is. "Talán még az ágyban lett volna a helye, hi­szen hat nappal azelőtt megsé­rült a bokája, de nem akart ki­maradni a nagy találkozóból. Miután eldőlt a verseny, s mi­után Recknagel nem engedte szóhoz jutni az újdonsült esélye­seket, a magyarok így fogadták Sudárt: — Nem szégyenkeztünk miat­tad. Aztán kialudt az olimpiai láng. Amikor landolt az olimpiáso­­kat visszaszállító gép a Feri­hegyi repülőtéren, a várakozók között megjegyezte valaki: — Talán most minden magyar síelő kap valamilyen ajándékot Squaw Valleyből. Igen. A téli olimpiáról haza­hozott észrevételeket, szakmai tudnivalókat bő kézzel oszto­gatta a későbbiekben Sajgó, Bartha és Sudár. Az idén talán már a hasznukat is látni fog­juk. Szabó András 1990—Igso — „aranydekád’', írják a sportlapok és­ mindjárt a „nagy évtized” ranglistáját is felállítják: 1. Zatopek,. 2. Rite, 3. Fengio. 4. Mathias, .5. Coppi. 6. Sailer. ' Sauer. A hómezők királya, a fehér hegyek lovagja. • Brrr.. . hideg van... . . . És ez a február még hangsúlyozza is a hideget. Ráírja a jégvirágot ablakokra, kétszer aláhúzza és három felkiáltójelet tesz utána, jeges és havas, eseményektől kavarog.. . Gyorskorcsolyázó-világbajnokság. Suhanó fekete­ árnyak a roppant fehér körhinta peremén. Szovjet fölény. A nők­ kö­zött az első négy hely a csillagos versenyzőké. Műikorcsolyázó Európa-bajnokság. A mieink is futottak. . Pontosab­ban: futot­tak még. Bobvilágbajnokság. Téli olimpia.. Persze, téli olimpia. De még mennyire. ■ Az Indián Asszonyok Völgyében rézbürt főnökök „orvosságot emberek” állnak készenlétben, hogy szükség esetén egy kis havat táncoljanak ki a Nagy Mentiontól. A szőke pónifarókkal kecseskedő kis Penny Pitou naponta másfél órát szökdécsel a gumiasztalon. Kör hinne­n a kötéltáncot gyakorolja a Lantiban, kis háza udvarán. Walt Disney jégből gyúr szobrokat­ az út két oldalára, a világ száz ötlettel, ezer színnel készül az öt­karikás megnyitóra. Edzésmódszerek, felfogások­ technikáig lécek, korcsolyák, korongok készülődnek. Kalifornia negyven­ fokos aranylázban ég újra­, hiszen Squaw Valleyben néhány tucat kerekre kalapált és finomra ötvözött „nugget” kerül kiosztásra. ' ívwwwvwwwvwwiwwvwvwvwwvwwvww ­ PÁRATLAN SIKER Az 1960-as év­­ a Sztyeny­in-házaspár életében úg­y szerepel majd, mint a nagy sportsikerek éve. Valóban „aranyév­nek” nevezheti az éve, Valentyina és Borisz Sztyenyin. Elő­ször Borisz országos összetett versenyt és ezzel bajnoki címet nyert, majd Valen­tyina a bajnokság során 1500 méteren aranyérmet szerzett. (A szovjet bajnok­ságon tévenként is osztanak bajnoki ér­meket.) Január végén az Eur­ópa-bajnok­sá­­gon Borisz a norvég Johannesett mögött második lett majd február­ elején a svéd­országi Östersund­­ban sor került a női világbajnokságra. In­nen az asszony haza­­vitte Szverdlovszkba a világbajnoki arany­érmet. Persze a férj sem akart szégyen­ben maradni, ő is igyekezett megőrizni a családi „hagyo­mányt”. A svájci Davosban a világ­bajnokságon nagy fö­lénnyel­ szerzett első­­­­séget. Azt sem lehet mon­dani, hogy­­ rosszul szerepeltek... volna Squaw Valleyban, bár az olimpián nem sze­reztek aranyérmet. Valentyina Sztyenyina ugyanis 3000­­méteren ezüstérmet nyert, 150­0 méteren pedig ötödik lett. Borisz Sztyenyin 1500 méte­ren a harmadik helyen végzett.­­ Páratlan­­­el­kér az összeredmé­­nyük a gyorskorcso­lyázás történetében...

Next