Népsport, 1961. február (17. évfolyam, 23-42. szám)
1961-02-02 / 23. szám
Menünk szembe «- Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése.* (Arad, január 30.) — Ne adjuk fel a reményt! — új alapokon kell kezdeni... Ez a két ellentétes nézet látott napvilágot és hallatott magáról a kolozsvári nemzetközi férfi kézilabda-torna befejeztével a magyar küldötttség körében. Az előbbi kijelentés a csapat edzőjétől származik, míg a helyzet racionálisabb rendezését követelőik között a csapat vezetője és a játékosok nagyobb hányada állt. őszintén megvallva, mi is az utóbbiak érveivel értünk egyet, s ennek alátámasztására néhány tényt sorolnánk a Kolozsvárott látottakhoz. Kétféle készülődés Kezdjük talán ismételten egy kis hasonlattal. Ivan Sooj, a jugoszlávok szövetségi kapitánya — utólagos bevallása szerint — két hónappal ezelőtt még a magyarok elleni kettős találkozóra készült. Ő a feladat sikeres véghezvitelét tűzte játékosai elé. Ugyanekkor a magyar együttes — a szakvezetők korábbi nyilatkozatai alapján — a februári terem kézilabda világbajnokságra készült, s mint közbeeső állomást tekintették a selejtező mérkőzéseket. Így volt ez legalábbb az első, zágrábi találkozón. Ott jöttek rá a vezetők, hogy váratlanabb akadályok gördülhetnek a VB utócsatározásaiba, mintsem arra számíthattak. Akkor viszont már késő volt. A kolozsvári 3. hely E tények után, került a magyar együttes a kolozsvári tornára, ahol — mint ismeretes — a harmadik helyen végzett. Magában véve ez nem is lenne rossz eredmény, de néhány számadat és az ott látottak alapján mégis csak borúlátóbban kell megítélniük a helyzetet mindazoknak, akik e sportágat szeretik és aggódnak jövőjéért. A részvevő csapatok között a mi fiaink lőtték a legkevesebb gólt, s kis híján a mi kapunkat terhelték meg az ellenfelek a legtöbbet. Közel két esztendeje dolgozik együtt ez a gárda. És a két év célkitűzéseiben a magasfokú erőnlét megszerzésén, új támadási formák megtanulásán — s mivel a VB volt a fő célkitűzés — e, sorozatmérkőzésekre való fölkészülésen volt a hangsúly. Kolozsvárott a ,,pótvizsga" keretében kollokvált — elsősorban — a szakvezetés, hogy meddig jutott a célok megvalósításában. Erőnlét, állóképesség... Tatán a 9. percben. Kolozsvárott a 4 mérkőzésen, sorrendben a 13., a 8., a 11. és a 10. percben történt először mezőnyjátékos-csere. Átlagosan 10 perc után tehát — mindig más és más — valamelyik játékosunk ,,elkészült” erejével. Ez, valamint az a tény, hogy rendszerint későn érkeztek játékosaink vissza védekezni, aminek következtében a négy találkozón összesen 16 gólt kaptunk, azt bizonyítja, hogy ,,e tárgyból" a vizsga nem sikerült valami fényesen. Új támadási formák... Külön mérce ugyan nem állt rendelkezésünkre, ettől függetlenül azonban megállapítható, hogy a két év alatt tanultak révén igen kevés gólt ért el együttesünk a tornán. Csak időnként indult meg a gépezet Hetey edző: Kezdd el! bekiabálására, akkor is még nagyobb részt döcögött, akadozott a labdamenetek folyamata. — Még nem tanulták meg . . . volt a mérkőzéssorozat végén az edző véleménye. Tanulás és csapatépítés Két esztendő az nagy idő. S ha ennyi idő alatt képtelenek a játékosok a kapott feladatot magukévá tenni, az két dolgot jelenthet: vagy nem tudják azokat megoldani, vagy éppen a feladatok — összetételüknél fogva — megoldhatatlanok. Ami a sorozatmérkőzéseket illeti, együttesünk találkozóról találkozóra alacsonyabb osztályzatot érdemelt, s az utolsó, a bukaresti mérkőzésen — elsősorban a mezőnyben — egyenesen gyenge teljesítménnyel rukkolt ki. Ez alól csak három kitűnő formában lévő kapusunk kivétel. Néhány — véleményünk szerint — a csapatépítés során elhibázott tény is szembe ötlött e mérkőzéseken Egyénileg remek adottságokkal rendelkező, tehetséges játékosok is helyet kaptak a keretben. Ők klubjukban mérkőzésről mérkőzésre csapatuk legjobbjainak bizonyulnak. Igaz, hogy a válogatott csapatban nem azon a poszton játszottak, amilyen poszton igazán kiemelkedő teljesítményre képesek. Adorján a Honvédban az átlövő szerepkört viseli vállain. S nem is rosszul! A válogatottban beállóst kívántak belőle faragni, s ezt is játszattak vele. Ezt viszont nem tudta megoldani. Vickai a válogatott támadásai során legnagyobbrészt valamelyik szélen volt látható. A feladat szerint ott is volt a helye. Igaz ezzel szemben, hogy a BEAC-ban — és Kolozsvárott is — a góljait rendszerint középütt szerzi átlövésből vagy betörésből, aszerint, ahogyan a helyzet éppen megkívánja. Ez csak két kirívó példa, de a két nagyon tehetséges játékos ,,más irányú foglalkoztatása” is hozzájárult a csapat gyengébb eredményeihez. Az együttes érdekeit szem előtt tartva ezeket a játékosokat a saját posztjukon kellene foglalkoztatni, ott jóval kiemelkedőbb, a csapat eredményét segítő teljesítményekre lennének képesek. Még egy igen lényeges tény Pszichikailag sincs minden rendben a gárdánál. Nem képesek a mérkőzés elejétől végig figyelmüket a megadott feladatra — az eredményességre — összpontosítani. Ezt a jugoszlávok ellen — 15 perc alatt 2:7 az eredményt — csak úgy bizonyították, mint a román nagy csapat ellen — a félidő utolsó fél percében két gólt kaptak figyelmetlenségükből, de ugyanez mutatkozott a szovjet csapat elleni találkozón is, amikor a második félidő 9. percében az egygólos hátrány behozhatónak látszott Iglódi azonban többszörösen megismételt kapufája után anynyira kiengedett a társaság hogy a következő 7 percben öt gólt kapott. És ez a 6 gólos szovjet vezetés valóban végleg reménytelenné tette a csapat helyzetét. Új alapokon Nosa Kolozsvárott látottak,e a Bukarestben tapasztaltak alapján az a véleményünk, hogy ugyan ,,a reményt nem szabad feladnunk" — ami a sportág eredményesebb jövőjét illeti —, de új alapokra kell fektetni a válogatott férfi csapat, felkészülését. A magyar mezőnyökben van elég nagyon tehetséges játékos. Alaposan fel kell frissíteni a válogatott keretet! Nem árt fontolóra venni azt is, hogy érdemes-e továbbra is mereven ragaszkodni néhány olyan gépies támadási forma monoton tanításához , ami a játékban eredménytelen. Nézzünk szembe a Kolozsvárott látottakkal. Esetleg lehet valamit hasznosítani az előbb leírt tapasztalatokból. Szántó György 21 Csütörtökijei!"február 2 én v|. A tanulók sportja és a bajnoki rendszer Egyetértünk azzal a megállapítással, hogy a jelenlegi bajnoki rendszer torz képet mutat, az adatok azonban a négy sportágban nem adnak hű képet, hiszen a nagy tömegeket rendszeresen foglalkoztató iskolai és szakszervezeti ■versenyeket, banokságokat figyelmen kívül hagyja. Az egységes magyar versenyrendszer kialakítására a helyzet valóban megérett és a meglevő tárgyi és személyi feltételek lehetővé is teszik a versenyrendszer egységesítését. Hozzászólásunkban csak a középiskolai és az ipari tanuló fiatalok versenyeztetésének kérdését vizsgáljuk. Mi a helyzet jelenleg? Talán úgy lehetne jellemezni, hogy minden szerv versenyeztet. A legkülönbözőbb sport- és egyéb szervek rendeznek rövidebb-hosszabb versenyeket, versenysorozatokat, a szövetségek bajnokságokat. ..Minden együttműködési igyekezete mellett gyakorlatilag egymásag kiszakított, sokszor egymást keresztező a szövetségi és az egyéb szervek versenyrendszere. Hogyan néz ki az iskoláskorú fiatalok versenyeztetése? versenyzésre bőven van lehetőségük. A középiskoláknak és az ipari tanulóintézeteknek külön-külön versenyrendszerük van. Sok iskolai, intézeti sportkör szövetségi bajnokságokban is szerepelteti sportolóit. Ezenkívül a különböző minisztériumok és elég gyakran egy-egy szakszervezet is rendez ugyanazokrészére versenyeket, spartakiádokat. A sor tovább folytatódik azzal, hogy vidéken a városi, Budapesten pedig a kerületi TST-k az ISB-kel együtt az iskolák, intézetek részére szintén rendeznek villámtornákat, kupaküzdelmeket, versenysorozatokat. De hogyan fest a részvétel az itt felsorolt akciókban? Kik vesznek részt a különböző versenyeken? Mikor készülnek fel a sportolók a versenyekre? Marad-e elég idő tanulásra? Az esetek többségében — és ez általános tapasztalatként is megállapítható — a különböző akciók és versenyek jelentős és új tömegeket vonnak be a sportolásba. Sajnos, a különböző szervek versenyein sokszor ugyanazok vesznek részt. Serdülő fiatalok ezek, akiknek az egészségével, szervezetük ellenállóképességével a mindenáron való eredményre törekvés miatt visszaélnek. Olyan eset is előfordul, amikor azonos versenyrendszerben különböző osztályban szerepel ugyanaz a tanuló, például a sportiskola kosárlabda-csapatának a tagja a szövetség ifjúsági kosárlabda-bajnokságában, a szövetség ifjúsági kosárlabda-bajnokságának középiskolai csoportjában szerepel, melékesen pedig szerepeltetik még a kerületi spartakiád-versenyeken is. Vajon mikor készül fel az ilyen versenyző az állandó nagy fizikai megterhelésre, s mikor jut ideje tanulásra? Meg kell említeni, hogy ebben az össze-vissza versenyeztetésben vannak időszakok, amikor senki sem csinál semmit. Nem benne baj a Metcor, ha az említett korosztályba tartozó fiatalok részére nem akarna mindenki versenyt rendezni. Az iskolák az ISB-khez tartoznak, Budapesten a Budapesti ISB-hez, mely figyelembe vette az illető kerületek versenyrendszeréiek kialakításakor a fiatalok életkori sajátosságait, a versenyekre való felkészülést, a sport és a tanulás viszonyát. Azt is, hogy az iskolák és intézetek nagy tömegeit megmozgató, osztályok közötti versenyek, házibajnokságok előzzék meg a magasabb színtű versenyeket. Budapesten a bajnoki rendszer egységesítése véleményünk szerint nagyfokú decentralizálást igényel. Ezért, a két azonoskorú, fiatecókat foglalkoztató, iskolafajta versenyrendszerét összevonva, az 1961—62-s tanévben a versenyeztetést kerületi szinten kívánjuk megoldani. A munka megszervezésénél első lépésként a sok iskolával rendelkező kerületek TST-i és ISB-i hoznának létre labdarúgó-, kézilabda-, röplabda, kosárlabda-, asztalitenisztársadalmi szövetségeket. Ezek a szövetségek részt vennének a közép- és iparitanuló-iskolák közös versenytendszerének kiépítésében és a bajnokságok lebonyolításában. Ez biztosítaná a megfelelő továbbjutást budapesti, esetleg országos szintre. A szövetségeknek szorosan együttműködve kell megoldaniok feladatukat a különböző rétegszervekkel. Ki kell szélesíteni az aktíva-hálózatot, elsősorban az érintett rétegszervezetek — középiskola, iparitanuló-intézet — aktivistáival. Az egységes versenyrendszer megvalósításának második lépcsője lehetne a hasonlókorú üzemi és hivatali fiatalok bekapcsolása ebbe a versenyrendszerbe. A közös versenyrendszer ilyen formájú kialakítása a következő előnyökkel járna: 1. A kerületi bajnokságokban résztvevők iskolahelyükhöz, lakhelyükhöz közel sportolnának, amivel sok időt takarítanánk meg számukra. Így megoldható lenne, hogy ne szorgalmi (tanulási időben), illetve ne hétköznap, hanem vasárnap versenyezzenek a tanulók. 2. Biztosíték lenne a szélesebb tömegek rendszeres foglalkoztatására. Megkönnyítené a sportszervek számára a szervező munkát, mert a helyi jellegű szentek nagyobb tömegeket tudnak irányítani. 3. Megszűnnének a statisztikai „szemfényvesztések”. 4. Az utazások kiküszöbölése és a fölösleges versenyek rendezésének megszüntetése jelentős gazdasági megtakarítást is jelenthet. 5. Utoljára, de nem utolsósorban hasznos lenne nevelési, erkölcsi, politikai szempontból is. Lehetővé tenné a különböző munka-, illetve tanulóhelyek fiataljainak közelebb hozását egymáshoz. Az ipari tanulók és középiskolások jelenlegi versenyrendszere akadálya a további fejlődésnek. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen irányú átszervezéssel hozzájárulhatunk az MSZMP testnevelési és sporttéziseinek megvalósításához. Herczeg László — Kapcsos Lajos a Budapesti Ifjúsági Sportbizottság munkatársai. A BARÁTI ORSZÁGOK ifjÚk. iff ’ sportjából élvadt. ANDOR LILIENTHAL JELENTI MOSZKVÁBÓL: STEIN, „a meglepetés embere"? Andor Lilienthal nemzetközi nagymester távbeszélőn az alábbiakat jelenti a szovjet sakkbajnokságról: Nemegyszer megtörtént már sakkversenyen, hogy a nézők között akadtak ,,előrelátó” szakértők, akik megjósolták a végeredményt. Mi is egy kis közvéleménykutatást folytattunk és legnagyobb meglepetésre a szovjet sakkbajnokság nézői közül egyesek a fiatal Leonyid Stein ukrán mester személyében látják a bajnokság győztesét. Mire alapítják ezt a különös véleményt? Valóban Stein lenne,a meglepetés ember-e”? Lehetséges. Való igaz. Stein az első fordulóban elszenvedett veresége után szinte megtáltosodott! Nagy lendülettel küzd és a XIII. forduló után — holtversenyben — a 2. helyen áll. Pontjait többek között Geller és Petroszjan elleni győzelmével gyarapította. Ha a nézők jóslata beválik, elmondhatjuk, hogy a hagyományoknak megfelelően az idén is új, nagy tehetséget arat a bajnoki döntő . De nézzük, mi történt a XII. fordulóban? Kezdjük talán azzal, hogy ekkor ünnepelte Szpieszkij a születésnapját — méghozzá nagy mesteri címéhez méltó módom. Noha nem aznnap aratta le kitűnő játékának gyümölcsét Boriszenko elleni játszmájában — a győzelmet ennek ellenére biztosra vehette. A XII. forduló kapcsán leszögezhetjük, hogy az élen állók óvatosan küzdöttek és ily módon döntetlen eredmény született a Geller—Korcsnoj, az Averbah — Petroszjjan, továbbá a Polugajevszkij—Tajmiamov játszmában. Mindamellett éles küzdelemben így is gyönyörködhettek a nézők! Stein és Cserepkov között rendkívül heves és éles küzdelem alakult ki. A ,,három esélyes” játszmát Cserepkov időzavara szakította félbe, amikor ugyanis átlépte a gondolkodási időt. Váltakozó esélyeket mutatott a Boleszlavszkij—Szmiszlov mérkőzés (előző riportunkban telefonelhallás miatt tévesem Boleszlavszkijit írtunk Korcsnoj helyett a Szmiszlov nyilatkozatban. — A szerk.), míg végül is függőben maradt, noha az ex-világbajnok mindent elkövetett a győzelem érdekében. A XIII. fordulóról elmondható, hogy mozgalmas volt. A nap nagy eseményének számító Sleim — Geller találkozó kielégítette a nézőközönség várakozását, sőt talán túl is haladta. A két ukrajnai versenyző kölcsönösen támadta egymást és bátran kezdeményezett. Az idegek harcából Stein került ki győztesen! A játszma a 42. lépésig tartott-Dicsérő jelzőkkel szólhatunk Tajmanovről. A leningrádiaikét versenyzője szorgalmasan gyűjti a pontokat. Boleszlavszkijt győzte le ez alkalommal a függősi napon. De voltak más események is ezen a napon. Korcsnoj másfél pontot ,,hozott ki” két függőjátszmából Szmiszlov erejéből azonban csak döntetlenre futotta Boleszlavszkij ellen, Polugajevszkij viszont értékes pontot szerzett Boriszenko ellen.★ A szovjet sakkbajnokság XIII. fordulójában az alábbi eredmények születtek: Stein — Geller 1:0 a Petroezjan—Bronstein, a Tanaszov — Szpasszkij, a Lutyikov— Averbach és a Bannik—Gufeld játszma döntetlent hozott. A többi játszma függőben maradt. A keddi függőnap eredményei: Boeszajszkij — Szmezlov, Korc**n©j—Cserepkov és Szimagin— Haszín döntetlen. Szmiszlov— Cserepkov 1:0, Korcsnoj—Furman 1:0, Tajmanov—Boleszlávszkij 1:0, Hasain—Taraszov 1:0, Boriszenko— Polugajevszkij 0:1, Szpasszkij — Boriszenko 1:0. Az élcsoport állása a XIII. forduló után: 1. Petroszjjan 9. 2—5. Geller, Stein, Szmiszlov, Szpasszkij 8.5 — 8.5, 6. Korcsnoj 7.5, 7. Averbach 7. 8, Bronstein 6.5 pont. A szocialista hadseregek I. téli spartakiádját vasárnap nyitják meg Zakopanéban Czymnkiewicz lengyel miniszterelnök védnöksége alatt. Az egy hétig tartó versenysorozaton mintegy háromszáz szovjet, csehszlovák NDK-beli magyar, román, bolgár, mongol és lengyel hadsereg sportoló vesz részt, a Koreai NDK és a Vietnami NK megfigyelőiket küld a versenyre. A spartakiád sí- és korcsolyázószámait Zakopanéban, a jégkorongtornát Bydgoszeczban és Torunban bonyolítják le. Utóbbin a szovjet, csehszlovák, NDK-beli, román és lengyel csapat, vesz részt. A téli sportaklád pontversenyének a szovjet csapat az esélyese tagjai között számos ismert, olimpián is részt vett sportoló szerepel így többek között Guszakov, az olimpiai északi összetett bajnokság harmadik helyezettje és a biatlonista Melanyin. A szovjet sportolók legerősebb ellenfelei előreláthatólag az NDK versenyzői lesznek, közöttük is több olimpiás szerepel. Összeállították a szovjet válogatott labdarúgó-keretet A szovjet labdarúgó-szövetség elnöksége G. Kacsaim edző javaslatára jóváhagyta a huszonhattagú válogatott keretet. Kapusok: Jasin (Dinamó Moszkva), Maszlacsenko (Lokomotív Moszkva), Kotrikadze (Dinamo Tbiliszi) — hátvédek: Medakin, Susztyikov Osztrovszkij (mindhárom Torpedó Moszkva), Nettó, Petrov (mindkettő Szpartak Moszkva), Cseheli (Tbiliszi), Rjabov (Dinamo Moszkva) fedezetek: Voronyin Mancsin (mindkettő Torpedó), Sikunov (SZKA Rosztov), Jamanidze (Tbiliszi) — csatárok: Metreveli, Ivanov, Batanov (mindhárom Torpedó), Bazilevics, Szerebrjanyikov, Lobanovszkij (mindhárom Dinamó Kijev), Csiszlenko (Dinamó Moszkva). Bubukin A szovjet sportrepülők, modellezők és ejtőernyősök jelenleg 187 világcsúcsot tartanak a hivatalosan nyilvántartott 411 világcsúcs közül. A Lengyel Legfelső Testnevelési és Természetjáró Bizottság engedélyezte a lengyel jégkorong-válogatott indulását a svájci világbajnokságon. Magas szinteket tűzött ki a szovjet öttusa-szövetség a tokiói olimpiára készülő versenyzői felé. A számításiba jövő versenyzőknek az idén legalább 4600, jövőre 4800, 1963-ban pedig 5000 pontos átlagteljesítményt kell nyújtaniok. (CSZKA Moszkva), Huszainov (Szpartak Moszkva), Maszaljov (Rosztov), Meszhi (Tbiliszi), Ponyegyelnyik (CSZKA). A keretből kimaradt a többszörös válogatott Vojnov Nettót pedig a középhátvéd posztra szemelték ki. A szövetség döntése alapján a labdarúgó-bajnokság az A-osztályban április 8-án kezdődik és október 21-én fejeződik be. Az alcsoportokban a mérkőzések augusztus 11-ig fejeződnek be. A 11 — 12. helyen végzett csapatok augusztus 16-án, az 1 —10. helyen végzettek pedig augusztus 30-án folytatják a küzdelmet. A szovjet labdarúgó-együttesek közül az A-osztályúak 25-ször, a B-osztályúak pedig 20-szor szerepelnek majd külföldön. —^ Már eddig hetvenezren igényeltek jegyet a Spartak Hradec Králové—Barcelona prágai labdarúgó EK mérkőzésre, a prágai sztrahovi stadionban azonban legfeljebb ötvenezren férnek be. A szovjet tornász-válogatott: Latinyina, Asztahova, Ljubina, Nyikolajeva (nők), Sahlin, Tyhtov, Azarjan és Kerdemelidi (férfiak) összeállításban az Egyesült Államok-beli szereplésük után Kubába utazott és ott több bemutatón vesz részt. A, Dynamo Welaswasser csapata tizenegyedszer nyerte meg az NDK jégkorong-bajnokságát. Utolsó mérkőzésén, a második helyezett Dynamo Berlin ellen 4:les döntetlent ért el. Harmadik a Wieraufi Karl Marx-Stadt csapata lett. Tál szovjet sakk világbajnok még decemberben ráátószimultánt kezdett húsz csehszlovák ifjúsági sakkozóval. A találkozót Prágában fejezték be, a világbajnok 11 játszmát megnyert, 9 döntetlenül végződött. A Csehszlovákia — Franciaország férfi kosárlabda-mérkőzésen, mint ismeretes, meglepetésre, a franciák 76:58 arányú győzelmet arattak. A csehszlovák sajtó részletesen foglalkozott a vereség okaival. Elsősorban a csehszlovák válogatott néhány tapasztalt játékos nélkül (Baumruk, Bobrovsky, Konecny, D. Lukasik) állt ki, hogy lehetőséget adjanak a szereplésre a fiataloknak. A tapasztalt játékosok hiánya nagyon érezhető volt, a csehszlovák csapat játékában kevés volt a tervszerűség, nagyon bizonytalanok voltak és igen pontatlanul dobtak kosárra. A franciák ezzel szemben tervszerűen játszottak és jól dobtak. Legjobb dobók: Dorigo (20), Beugnaut (16), Mayeur (13), III. Tomasek (19), B. Lukasik (11). A Szovjetszki Szport szerkesztősége és az Oroszországi Sportegyesületek és Sportszervezetek Szövetsége díjat alapított „A Szovjetszkij Szport aranysílécei” cílen. A díjat az Oroszországi Spartaklád 50 km-es (30 km az üzemi sportköri indulók) férfi és 10 km-es női futóverseny győztesei és helyezettjei kapják. A bolgár kerékpáros-szövetség tizenöt tagú keretet jelölt ki az idei békeversenyre. A keret tagjai február közepén kezdik meg közös edzéseiket. A CSZKA Moszkva—Dinamó férfi kosárlabda-rangadóval megkezdődött a Szovjetunió XXVIII. kosárlabda-bajnoksága. A rangadót hatalmas küzdelem után a tavalyi bajnok CSZKA nyerte 58:56 arányban. A szovjet válogatott áprilisban Moszkvában méri össze erejét az Egyesült Államok válogatottjával. A Kínai Népköztársaságba érkezett a szovjet gyorskorcsolyázók egy csoportja. A következő hetekben több versenyen találkoznak a legjobb kínai gyorskorcsolyázókkal. A tízovjet jégkorong-szövetség Csernisov (főedző), Kosztrjukov és Vinogradov összetételű edzőbizottságot jelölt ki, amely irányítja a szovjet válogatott felkészülését. Adószerű tennivalók A szakaszos edzés módszere Alig találunk vitatottabb kérdést a szakaszos edzésnél az utóbbi évek sportirodáiméban. A sportágak egész sorában törekednek ugyanis arra, hogy a teljesítőképesség emelésének legeredményesebb módszereit fedjék fel. Ebben a tekintetben a pálmát a szakaszos edzés módszere viszi el. Tegyük hozzá — jelen pillanatban. Időrendben először atlétikában, majd Úszásban hódított tért az emberi teljesítőképesség rendkívül magas fokra való fejlesztésének módszere, ma pedig szinte valamennyi sportág edzője azon gondolkodik, milyen lehetőség nyílik sportágukban a szakaszos edzés alkalmazására. Ez mind rendben is lenne, egyről azonban sokan megfeledkeznek. Megfeledkeznek arról, hogy helyénvaló lenne megismerni jövendőbelijüket, mielőtt eljegyeznék őt. A szakaszos edzés alkalmazása annak beható ismerete nélkül drága tanulópénzt jelent sportolónak, edzőnek egyaránt. A helyzet az,hogy a szakaszos edzést a legváltozatosabb formákban alkalmazzák. Vannak egészen elfajult változatai, divatos programjai ennek a módszernek. Vannak edzők, akik a szakaszos edzés jelszavával különcködnek, akik titkolódznak és talán a legnagyobb zavarban lennének, ha módszerük lényegét kellene ismertetniük. Nem lényeges ugyanis az, hogy milyen változatai vannak a szakaszos edzésnek. A változatok jó részt egyénektől függően alakulnak ki. A döntő az a kérdésben, hogy szakaszos módon edz-e valaki, hogy az edzésterhelés célszerű adagolásban éri e a sportolót? Fel lehet-e lelnninni az edzésben a módszer alapvető vonását, az erőfeszítés és a regeneráció, a munka és pihenés sajátos váltakozását. (A latin kifejezés — intervallum — átvitt értelemben a sportedzésben szünetet jelent, mégpedig szünet két sportbeli munkafolyamat között.) A szakaszos edzés régibb keletű, mint gondolnánk. Ennek ellenére csak az utóbbi évtizedben vált a világ szinte valamennyi számottevő futójának felkészülési módszerévé. Néhány év óta alkalmazást nyert szinte valamennyi ciklikus sportágban (úszás, kerékpározás, gyorskorcsolyázó®, evezés, kajakozás, kenuzás stb.), valamint behatóan tanulmányozzák az alkalmazás lehetőségeit más sportágakban is. A századfordulót követő néhány évig a futók folyamatos, megszakítás nélküli edzéssel futásokkal készültek. Később módosult ez az edzésmunka úgy, hogy a gyorsaság növelése érdekében rövid szakaszokat gyors iramban futottak, az állóképesség fejlesztésére pedig hosszabb szakaszokat lassúbb iramban tetteik meg. A felkészülésnek ez a módszere bár fejlettebb volt elődjénél, de nem volt elég gazdaságos, mert a szervezetet nem „támadta” megfelelő ingerrel, fejlődést, fokozatos alkalmazkodást kiváltó ingerrel. Volt azonban ennek a módszernek egy rendkívüli előnye, mégpedig az, hogy edzésben a versenytávot megosztotta, illetve a távokat különböző iramban kellett lefutni. ■Rövidesen azt tapasztalták, hogy a versenyző egy kis pihenő után meg tudja ismételni az imént végzett edzésmunkát, le tudja futni az előzőleg teljesített szakaszokat. Ezzel sor került meghatározott távok ismételt lefutására úgy, hogy a versenytávot részekre osztották, az egyes részeket pedig a versenyiramnál gyorsabban futották le, szünetek közbeiktatásával. A fejlődés további útját az jelentette, hogy fokozatosan nőttek az edzésadagok, amelynek eredményeként a teljesítmények színvonala rohamosan emelkedett, így azután, lényegében kialakult a szakaszos edzés Svédországban a szakaszos edzés sajátos változata jelentkezett. Éspedig hosszú, összefüggő futások, váltakozó iramban, terepen. Az ilyen futást elnevezték azután „fartlek’ nek, azaz iramjátéiknak. A negyvenes évek kiemelkedő svéd középtávfutói természetesen nemcsak a fartlek alkalmazásának köszönhették sikereiket. Nem, mert ez a módszer tulajdonképpen túlhaladott volt, már akkor is. A sikerek fő oka az volt, hogy a svéd futók a háborús nehézségektől mentes környezetben lényegesen nagyobb edzésmunkát vállaltak, mint a külföldiek. A fardek-módszert alkalmazó futók hattyúdala az 1948-as londoni olimpia volt, ahol az 1500 m-es síkfutásban és a 3000 m-es akadályfutásban amegszerezhető 6 éremből 5 jutott svéd „kezekbe”. A fardek túlhaladottságát mutatja, hogy 1952-ben ezzel a módszerrel nem lehetett számottevő eredményt elérni A negyvenes évek végétől a szakaszok egyre rövidültek és az iram nőtt. Ennek ellenére a terhelést egyelőre még a szakasz hossza és a közbeiktatott szünet tartama alkotta. Zátopek új korszakot nyitott a szakaszos edzés történetében. Rendkívüli mértékben megnövelte az edzésmunka mennyiségét, általában öt-, tízszeresét futotta edzésein annak a versenytávnak, amelyre készült. Az Iramot és a szünetet úgy alakította ki, hogy a lehető legrövidebb időtartamú szünet után képes legyen az általa meghatározott szakasz ismételt lefutására. Módszerét sokan átvették, igyekeztek a sajátos követelményeknek megfelelően módosítani. Ilyen módon keletkeztek a manapság forgalomban levő hatalmas edzésadagok. N. L.