Népsport, 1961. március (17. évfolyam, 43-64. szám)

1961-03-02 / 43. szám

ÖKÖL­VIVÓ MARGÓ Budapest nemrég lezajlott összevont kerületi felnőtt egyéni ökölvívó-bajnoksága ahhoz a vízcsepphez hasonlított, amely­ben tükröződik az frj, egész tenger. Aki JwJj.-x szakított magának egy kis­ időt és a mérkőzések szín­­helyére ellátogatott. -10. előbb-utóbb feltét­ YjeV­ VI.1 Ion­al rájött, hogy *­ a tetszetős külsősé­gek mögött nagyon te torz­ vonások húzódnak. Bár­mennyire is igyekezett a rende­zőség, néhány — e bajnokságnál­­mélyebb gyökerű — gátló ténye­zőt nem tudott megszüntetni. Ezek egyikét jelentette a küzr­de­lm­ek alacsony szinvonala, amelynek okát sok szakember abban látta, hogy a válogatottak elindulása nem volt kötelező. Sokkal inkább volt azonban oka az, hogy a sportkörök többségé­ben még mindig elégtelen az utánpótlás nevelése, s így meg­közelítően kiforrott tehetségek vajmi ritkán bukkannak felszín­re Ezenkívül komoly kerékkötő, hogy a minősítési rendszer je­­­lenleg még nem teszi lehetővé az aktuális osztálybasorolást ami viszont az egészen kezdő fel­nőt­tek indokolatlan elindulását eredményezi. Gondolkodni kellene azon, hogy ilyen előselejtezők helyett — a felnőttek számára — nem lenne-e helyesebb a ténylegesen minősítő­­jellegű, alacsonyabb osztályú egyéni­­ bajnokságok­ megrendezése, amelyek lépcső- Réteg felépítése révén valóban­­ csak a megfelelő színtét elért­­ öklözők kerülhetnének a főváros­ bajnokságába. Ennek megoldása ■, annál is inkább sürgető feladat,­­ mivel az idén először bevezetett­­ kerületi bajnokságok döntői­­ többnyire komolytalanná váltak.■ S azért váltak azzá, mert a k,i- g írás értelmében az első két he- : ' lyezett mindenképpen jogot­­ szerzett a fővárosi egyéni baj- '­ nokságon való elindulásra, - így, egyetlen­­előrelátó edző­jéra­l akarta kockáztatni a tovább.-;u- 5 tett versenyzők esetleges megsé-­ rülését. Mindenesetre a kerületi­­ bajnokság arra jó volt, hogy a­ sportkörök legalább részben fel­­ tudják mérni öklözőik jelenlegit formáját. ^ Végül nem lehet szó nélkül * hagyni a küzdelmek során hasz­­­­nált szer­ írókat. Annál­ ellenére,­­ hogy történtek lépések a kerete- e­rűsítésükre, a versenyzők testig épségének maximális biztosítását^ sok helyen még mindig etődran­­jj­­ú feladatnak tartják. Nem gon-­­doskodnak arról, hogy a szorító­k padlóját rugalmas anyaggal be­j­nítsák. Ezért történhetett meg,­ hogy egy véletlen botlás követ-­­keztében az egyik versenyzőt­­ kórházba kellett szállítani. Most­­ már igazán ott lenne az ideje,­­ hogy az országos szövetség hat-­­ hatósabb rendszabályokat foga- m natosítson hiszen az AIBA által i 1© engedélyezett ponyvával le- 5 takart pokrócborítás — ter-mé- s ez­etesen fak­eret nélkül! — még 5 a kisebb sportkörök előtt se­m-; megvalósíthatatlan feladat.­­ Z. V. Gy. I v’rt.­/?v.\/rt.vrt.Vrt.vrt.vtv.vrt.\/'rt.v?v.v4'v.v/fv.vfv.\/fv.v/\v/'fv.v¥v.v4‘V.vi'v.vfv.v/vv.v'?v.v.­A meglepetések fordulója kosárlabdában • Több értékelésünkben leírtuk már, hogy erre, vagy arra a bajnoki fordulóra a meg­lepetések nyomták rá bélyegüket. Vélemé­nyünk szerint azonban a legutóbb lejátszott tavaszi II. forduló ilyen szempontból is fe­lülmúlta elődeit: hosszú évek óta nem szü­lettek ilyen váratlan eredmények és külö­nösen nem ilyen nagy számban, mint az el­múlt héten. A sort a Csepel férfi együttesé­nek a BVSC-től elszenvedett ver­esége nyi­totta meg. A Pécsi VSK Szegedről is győz­tesen tért haza, a BEAC alaposan visszavá­­ gott a VTSK-nak az őszi vereségért és a MAFC 44 pontos — háromszámjegyű — győ­zelmet aratott az élcsoportba tartozó Bajai Bácska felett. A nők sem maradtak­­adósok a meglepe­tésekkel: a tavalyi bajnok VTSK kikapott Ba­ján, a Bp. Vörös Meteor csak­ hosszabbítás után tudta egy ponttal legyőzni a Székesfe­hérvári Vasast, a Pécsi VSK Szolnokon nyerni tudott s végül váratlanul szoros eredmény született a BVSC —Csepel talál­kozón. /" A váratlan eredmények egyfelől örven- ; 1 detesek, mert azt bizonyítják, hogy meg- i * szűnt az NB I-es csapatok közötti jelentős i­s erőkülönbség/kiegyensúlyozottabb, érdeke- ti sebb lett a bajnoki vetélkedés. Ezzel szem- *­ ben azonban vannak feltétlenül elgondol­­koztató jelenségek, amelyeken — akár tech­­­­nikai, vagy taktikai hiányosságokra, akár lebonyolítási fogyatékosságra hívják fel a figyelmet — érdemes elgondolkozni. Az első ilyen érdekesség hogy a még az olyan tapasztalt játéko­sokból álló csapat i©, mint a táblázat élén álló Bp. Vörös Me­teor, mennyire zavarba tud jönni ellenfelének egyszerű , de vá­ratlan taktikai r­­átásától. A Me­teor ősszel 26 ponttal verte a Székesfehérvári Vasast Most va­sárnap Székesfehérvárott a Va­sa© emberfogásszerűen lelassí­totta a Meteor rohamait, majd amikor a­ védelem rendeződni tudott, hirtelen terü­let­védelemre állt át. A Vörös Meteor az I. félidőben mindössze 4 kettő© ko­sarat tudott csak eléri. Ezzel szemben, amikor a hazai csapat már biztos győztesnek látszott, a büntetők eurózat­áriák kihagyásá­val és egy nagy védelmi hibával lehetőséget adott ellenfelének az egyenlítési'­, a h›x*¡ziabbitá© ki­harcolására, amelyben aztán a Meteor végleg felülkereskedett. .. ■k A BVSC—Csepel férfi mérkő­zésen már az első félidőben észre lehetett venni, hogy Bo­­kody Károly, a BVSC edzője gya­kori cserékkel igyekszik csapatá­nak frisseségét, ütőképességét fenntartani. A Csepel — nem tu­dott hasonló húzással válaszolni, s kezdő játékosai a védekezésben pihenték ki magukat: a mérkő­zés egyes szakaszaiban nem mentek idejében hátra, így tehe­tetlenek voltak a BVSC gyors indításaival szemben ... * A B­.U.SC—Csepel női összecsa­pás­on viszont végig a Csepel ve­zetett — a­ II. félidő hatodik per­cében már 15 pont volt az elő­nye — a befejezés előtt azonban mégis a­ BVSC állt nyerésre. A vasutas csapat hat perc alatt le­dolgozta a hátrányát, és a befe­jezés előtt egy perccel (!) 40:47-re vezetett. Sikeresebb büntetődobá­sokkal végülis a Csepel győzött, de a BVSC-lányak nyilván saját vezetőiknek is feltették a kér­dést: miért játszik a mérkőzés túlnyomó részében alárendelt sze­repet egy olyan csapat, amely hat perc alatt ilyen nagy hátrány le­dolgozására is képes . .. ősszel kikapott Baján a MAFC, , a most vasárnapi ,,visszavágóin" azonban teljesen alárendelt sze­repet játszottak a vidékiek, s a műegyetemisták végül is 44 pon­­­­tos (!) különbséggel győzték le­ , őkét. A VTSK tavalyi bajnok női csa­pata ősszel 80■ 41)-e© (!) győzel-­l­­­met aratott a bajai lányok ellen, s ! most vasárnap Baján — 74:72-re i­s kikapott!... Ha igaz is, hogy a legjobbak i­s sincsenek „biztosítva" kisiklások­­ ellen, mégis szembetűnő az ered­­­­ményeknek ez, ez egészen meg­­­­magyarázhatatlan szélsősége. 40 pontot jelentene a hazai pálya­­ előnye? Ez reális körülmények között nehezen elhelhetet. Tény, hogy a bajai kosárlabda-sport fejlettsége, állandó fejlődése ed­dig is örömet okozott a­ sportág híveinek, a férfi csapatnak az NB I tabelláján kiharcolt helye egyenesen­­ tiszteletre méltó. ‘ A fentiekhez ’ hasonló a túlságosan szép győzelmeknek és a velük szemben álló elriasztó veresé­geknek azonban gondolkodásra kellene késztetniök nemcsak a bajai, hanem a szövetségi veze­tőket is. Nem kellene figyelme­sebb bíróküldéssel (most Vásárt ■nap például két vidéki bíró ve­zette a VTSK bajai mérkőzését), szigorúbb ellenőrzéssel reálisabb küzdelmekre késztetni a bajai csapa­tokat? Egy ilyen döntés szerintünk­­ elsősorban az ú .fejlődésüket se­­­­gítené elő! . .. A férfi NB 1 állása -v útépítő — Pénzintézetek 47:34, Iz­­zó-N­SC 48:34, ONYI—Köb. Sör 49:42, Pedagógus—Kenyérgyár 50:38, M. Pamut—KISTEXT 62:21. 18. Sz. AKÖV —BEAC 51:50. (Az AKÖV-nek ebben a bajnokságban ez volt az első győzelmes). Férfi mérkőzések: Közg. Egyetem —Pénzintézetek 59:53, Köb. Sör—FM 55:46, Bu­dafok— Spartacus 51:46, BM Dó­zsa—GD Hajógyár 68:46. 1. MAFC 15 14 1 1313: 898 29 2. Bp. Honvéd 15 14 1 1587: 894 28 3. Pécs­­ 15 11 4 1138:1085 28 4. Baja 15 10 5 1238:1178 25 5. BEAC 13 10 5 1214:1172 25 6. Csepel 15 8 7 1188:1184 23 7. SZEAC , 13 ? 1 1144:1183 23 8. G.­MAVAG 14­ 7 7 985: 828 21 9. Szfehérv.­­ 15 6 9 932:10­13 21­­10. BVSC 15 6 9 1039:1134 21 11. Diósgyőr 15 6 9 976:1110 21 12. VTSK 15 3 12 824:1851 18 13. TF 15 , 1 14 992:1289 16 14. Szombath. 14 1 13 798:1162 13 A női NB I állása : 1. Bp. V. Met. 16 14 1 10­2: 728 29 2. MTK 15 13 2 1030:751 28 3. Diósgyőr 15 12 3 1078 : 829 11 4. Bp. Petőfi 15 12 3 1078 : 784 27 5. Szivár 15 10 5 913 : 780 25 6. Csepel­­ 15 10­­5 876: 839 25 7. VTSK 15 9 6 897 : 771 24 8. Pécs 15 6 9 850:947 21 9. Bp. Előre 15 3 10 824 : 970 20 10. Komárom 15 4 11 763:1068 19 11. Ba­ja 15 4 11 853:1047 19 12. Szolnok 15 3 12 763 : 980 18 15. TF 15 2 13 808 : 967 17 14. BVSC 15 1 14 571: 907 16 Csepel—BVSC 50:48 (27:18), Péceli út. A felállt védelem elleni játékról l/_/_ ■ 1 - amikor 4—5 méter-VOK­ Idő­­rel végrehajtott dobás már túlzott kockázatválla­lásnak számított a magyar ko­sárlabdá­zásban. Ma — ezt bizo­nyítják a tavaszi idényben leját­szott mérkőzések tapasztalatai i; — kicsit átestünk a másik ol­dalra: háttérbe került az össz- játék, különösen behúzódó vé­delem elleni, egy-két adogatás után könnyű ezrvvel eldobják a labdát a védelmi gyűrű"széléről is játékosok. Nem egy meglepe­tésnek éppen ez volt az oka, mert ha az ilyen „tüzelésre’" a másik csapat is hasonló ,felfogás­ban válaszolt, dobóverseny ala­kult ki, amelyből nem mindig­­ képzettebb, a jobb csapat került ki győztesként. (Az idegek har­cában előnybe került a kevesebb vesztenivalóval rajtoló együttes s elég volt egy-két kihagyott­ do­bás, ha ugyanakkor az ellenfél­nek sikerül­ pontot dobnia, még a rutinos játékosok is elvesztet­ték fejüket.) A helyes utat kell keresni. Szükség van távoli dobásokra, de csak azért, hogy e védelem fellazuljon, a védőfal mögött rögzíteni lehes­sen a labdát, és­onnan bent­­r­ő­l veszélyeztetni lehessen az ellenfél gyűrűjét. .A védelem „zárának” ilyen feltörése a leg­nehezebb a kosárlabdában, sok­féle módja van, de ezek mind­egyike jelentős taktikai és tech­nikai képzettséget igényel. Ne, most csal­ a leglematikusab­­b­­egold­ásokat mutatjuk be,­­ eze­ken te látjuk azonban az össze­szokottságnak, a sok gyakorlás­nak a szükségességét. A felad­at sokrétű: 1. a védőfalon belü­levő, vagy az oda beugró játé­kosnak gyors helyezkedéssel biz­tosítania kell, hogy labdát kap­hasson, 2. tár­sainak még ugyan­ebben az ütemben be is kel tudni hozzá játszani, 3. az ig) kulcspozícióba kerülő játékos­n­ak (az ábrákon 3-as számma jelölve), a labda birtoklásának pillanatában el kell döntenie, hogy vagy dob (A­ ábra), vagy helyzetbe hozza befutó társait (Bábra). Fontos, hogy még a közeli do-­­ i bajok esetén is biztosítsa a csa­­­ Pét a lepattanó labdákon való­­­ harcolás lehetőségét, „érezzék” I egymá© gondolatát a játékosok,­­ de — minél gyorsabban, foly­a­­­­matosabban hajt­ák végre a tá­­­­mad­ást. ‘ Az így kidolgozott,­­jó száza- |­­ lékkal végrehajtható, kezdem­é- I­­­nyezések önbizalmat adnak a s­­aját csapatnak, demoralizálókig hatnak a palackja alatt megvert ellenfélre. Egy kis túlzással azt­­is mondhatnánk, hogy a felállt védelem elleni összehangolt, az ábrákon csak sematikus megol­dásokkal érzékeltetett sikeres játék — a győzelem tudománya! A két megoldást a VTSK férfi­­ csapatának a Diósgyőr elleni­­ játékával (A-ábra) és a MAFC- nak a Baja elleni támad­ásaiból­­ (B-ábra) jegyeztük fel. t Síelők és az országos bajnokság • Mindenekelőtt tegyünk fel egy t­úl lényeges­­kérdést: emelkedett-e­­ l nálunk a síversenyzés szinvona­£ ra? Igen. Az országos bajnokság | • előtti időszak és maga a bajnok- s­í Ság tanúskodott erről. Előre ha- t­e­ladtunk a tömegesítésben és a s i Kétségtelen, az utóbbi évek­­­­­ben szerte Európában enyhe te­­l­tel­ uralkodtak — nálunk is. Sok- 3 szor még az Alpokban is hó- E hiányról panaszkodtak, s a hó- 5 hiány a magyar terepeken még 5 inkább érezhető volt. De korán­­­t sem annyira, hogy megbénít- 5 háttá volna a sportágat. Nem j árt szólni róla, hogy sokan úgy­­ gondolják: ha száraz a pesti asz­­f­mást, akkor a hegyekben sincs­­ hó. Pedig a hegyekben más,a­­ téli élet, mint a városban, ott ,■ könnyebben havazik és nehe­­­­­zebben olvad. Tehát nem a ha­­­vas lehetőségeinkből fakad a na­­­­gyobbik hiba, hanem abból, hogy­­ó sportág még adott lehetőségeit­­ sem használta ki kellően. Ebben a versenyzők tudásának fokozásá­­t bűn is. Mielőtt azonban hozzá kezdenénk állításunk bizonyítá­sához, néhány, korántsem mel­­­­lékes körülményről kell említést­­ tennünk. . az esztendőben ugyan m­ár ta­pasztaltunk némi javulást ilyen tekintetben. A síszövetségben új lendülettel indult meg az eset: a sok helyes cél kitűzése, az edzés módszerek korszerűsítése, a ver­senyzőgárda helyes kiválasztása, a hegyi falvak sísportjának nyúj­tott segítség, mind mind a fej­lődés jele. Mint­­ ahogyan az egész idényt, az országos baj­nokságot is az új keresése jel­lemezte. A síversenyzés mind­három égában­, a futásban, az ugrásban és a lesiklásban sike­rült előbbre jutni. Sikerült meg­értetni a több mintya, a kemé­nyebb és rendszeresebb felké­szülés jelentőségét, s akik ezt valóban megértették, azok már többet is nyújtottak, küzdelmébe senki sem volt képes beleszólni. Nemzetközi szereplé­sük mérlege, egy vereség és egy értékelő győzelem. Az NDK-beli Thomas legyőzte mindhármukat 5 kim-en, a váltóban azonban fölé­nye© magyar győzelem született. Úgy látszik,­­ valóban alakulóban] van az ütőképes női váltó. A sok munka hasznosságát­­főképpen a Vasas férfi futók szereplésével lehet alátámasz­tani. Markó Sándor elsősorban ennek köszönheti, hogy felvere­­kedte m­­agát a legjobbak közé, hogy le­km­en a nála jóval ta­pasztaltabb versenyzők felett is győzelmet arathatott. De Di­na Károly, Futó József, továbbá Viczián é© Antoniu is ennek kö­szönheti, hogy s sokat javult az utóbbi esztendőben. Ezeknek az aránylag fiatalabb versen­yzők­­nek az előretörése eredményezte, hogy a sokszoros bajnok Sajgó Pálnak le kellett mondania a­ 15 km­-es futás bajnokságáról, s hogy a csapatbajnokságok már rendre a Vasas-futók fölényével végződnek. Jó szakmai munka, helyes szakosztály é­ élet eredmé­nyezte a Vasas SC bajnoki sike­reit, s az egész közösséget szinte példaként lehet állítani a többi szakosztály­ elé. Gályán két nemzetközi ver­senyük is volt férfi futóinknak-­­,Mindkettőben csehszlovák­­siker született. Tagadhatatlan, hogy fejlődtek legjobbjaink, de az is igaz, hogy még sokat kell javul­­niuk. Sokszor kissé nehézkesen mozognak a havon, néha úgy tű­nik, mintha ólom­lábakon futná­nak. A két vendég, Hruby és Matoue, megérdemelt győzelmet aratott legjobbjaink felett, futá­sukat az állandó lendülettalítés jellemezte. Bebizonyosodott, hogy technikailag még kissé képzetle­nek futóink, hogy ezúttal is nél­külözték az általános sítudést. Ha már a tanulságokról be­szélünk, említsük még meg, hogy szakembereink, verseny­zőink nem tudnak jól viaszolni. Hiába fut valaki jól, ha a­ lécé­re kent viasz nem felel meg a körülményeknek. A tapadós, vagy túlságosan síkos léc le­ronthatja a versenyző teljesít­ményét. Fél kézen meg lehetne számolni azokat a szakembere­ket, akik a viaszolás mestersé­gében eljutottak már egy­­­izo­­nyos szintre.­­Nem egyszer hall­ , hattul, már egy-egy verseny, után, hogy ez vagy az a ver­senyző­­ elviaszolt. Ideje lenne, ha végre megtanulnának már a mieink­­viaszolni. Milyenek is a havas adottságaink?­ Futóink kielégítően futottak, de ... . Kétségtelen, hogy az edzés­­módszerek fejlesztéséért a futók tették a legtöbbet. Talán ők is­merték fel legjöbben annak szükségességét, hogy a jobb eredményekhez több munka is szükséges. A több munka gyü­mölcsét szakította le elsőként a Vasa© SC, amelynek fiatal gár­dája szinte tarolt a futószámok­ban. Két futói tulajdonképipet, ezúttal is háziverseny jellegűen mérkőztek a viadalokon. Saeil, Bartha é© az Ifjúsági Báláz© Mint ismeretes, az őszi Székesfehérvári Vasas— Bp. Petőfi női mérkőzé­sen történtek miatt­­a szö­vetség eltiltotta a közön­séget a vidéki csapat első két tavaszi hazai mérkő­zéséről. Az első forduló­ban „zárt ajtók mögött’* játszottak a fehérváriak, de fellebbezésük követ­kezményeként a Vörös Meteor elleni rangadóra már feloldották a tilalmat A szakvezetők és a ven­dégcsapat tagjai kíván­csian várták, milyen kö­rülmények között zajlik majd le ez a hazaiak szá­mára is jelentős össze­csapás. Az eredmény: a közön­ség végig kifogástalanul, sportszerűen viselkedett, de egy karszalagos ren­dező a találkozó lefújása után durván megsértette Velkey játékvezetőt. Vel­­key azonnal követelte, hogy a vezetők közöljék a rendbontó nevét, de a hazaiak elzárkóztak ez elől.­­ Reméljük, a jövő héten megjelenő visszapillan­tásunkban már közölhet­jük hogy az előző eltiltást annyira zokonvevő szé­kesfehérvári vezetők mi­lyen ítéletet hoznak majd a feltehető vizsgálat után ... ■­­| fWWVVWtfWWWtfWVWAN. A FORDULÓ LEGJOBB KOSÁRDOBÓI Férfiak: Gabányi (MAFC) 46, Kovács (Baja) 33, Kardos (REAC) 32, Hegedűs (Sz. Építők) 25, Ko­­zocsa (TF), Simon (Bp. ,Honvéd) 23—28, Tuboly (MAFC) 21, Bár­na (Pécs), Bódis (SZEAC), Bo­­háty (MAFC), Glatz (Csepel), Fa­ragó dr. (SZEAC), Liptay (Cse­pel), Rátvay (Baja), Tvordy (Sz. Építők) 20—20. Nők:­­Hegedűs (MTK) 28, No­­ficzer (Sz. Vasas)­­ 27, Pataki (Szolnok) 23, Paál I (Bp. Petőfi) 24. Állaga (Baja), Kovács (MTK) 21—21, Keszegné (MTK), Maschl (Csepel), Ferró (TF) 20—20, Paál II (Bp. Petőf), Thurányiné (Ko­márom) 19 — 19, Aratóné (Pécs), Rátvay (Baja), Borbély (VTSK), Kamarásáé (Diósgyőr) 18—13. BUDAPEST-BAJNOKSÁG I. osztály. Női mérkőzések: Spartacus —MAFC 67:39, Beton­ Disz­torne Sopronban A Soproni Textiles Club március 18 és 19-én disztornát ren­dez, melyen két női olimpián —­ Füle Jutka és Dócza Anikó női férfi válogatott kerettag — Békési és Varga — mellett a 45- szörös válogatott Kemény Ferenc is porondra lép. A­z STC, vala­mint a soproni iskolák fiatalsága lázas szorgalom­moll, készülődik a dísztornára, melytől a város tor­­nászéletének fellendítését várják. — ) ! , . . ÚJ ELKÉPZELÉSEK Az MTK és a Bp. Honvéd a gyorsabb csapatjátékért és a biztonságosabb védekezésért Túl vagyunk a bajnoki rajton, az el­ső gólokon, az első iz­galmakon, s a szur­kolók ki-ki szíve sze­rint az első örömön és bánaton is. A győztes csapatok szurkolói to­vábbi jobb szereplést remélnek, akik pedig csalódtak, szorongva várják a labdarúgó­bajnokság tavaszi má­sodik fordulóját és kedvező fordulatot óhajtanak. Ilyenkor hétközben mérlegre te­szik a soron követ­kező ellenfelet, ked­venc csapatukat, latol­gatják az esélyeket. És beszélnek arról is, vajon jó-e az össze­állítás, beválnak-e a fiatalok, ütőképes lesz-e az együttes. A rajt élvonalbeli csapataink küzdelmes vetélkedését hozta. Érdekes, hogy az együttesek nagy több­ségének összetétele, őszhöz képest alapo­san megváltozott. Ez pedig arra mutat, hogy­­az edzők elége­detlenek voltak csapa­tuk őszi teljesítményé­­vel, s a felkészülés időszakban új együt­tes kialakítására töre­kedtek. A legnagyobb mérvű átszervezést az MTK, a legérdekeseb­bet pedig a Bp. Hon­véd hajtotta végre. Így uj tiu és norman más nelyen Nézzük az MTK cspatát. A hátsó csapatrészek hat játékosa közül csupán Sípos és Gerei őrizte meg őszi helyét. Lantos és Palicsk­ó kimaradt, bekerült az együttesbe a sajátnevelésű, fiatal Keszéi Keszler,­ Kovács III hát­véd lett. Sas átment baloldalra, Nagy pedig ismét fedezetet ját­szik. Az edző azért eszközölte eze­ket a változásokat, mert véle­ménye szerint ily módon gyor­sabb, folyamatosabb, szervezet­tebb lesz a­ csapatjáték, bizton­ságosabb a védekezés. Szilcs Gyula a személyi cseréket így in­dokolta: — Koszét gyors, jó alakú, na­gyon tehetséges hátvéd.. Nogy eré­nye, hogy szerelés után igyekszik hátulról támadást indítani, ért az előretörésekhez is, s idejében visz­­sza tud zárkózni a védelemhez. Sas, ugyancsak a jövő embere, őt nem lenne helyes kihagyni a csapatból, hiszen nagyon fejlődő­képes labdarúgó, aki tehetségét már sokszor bebizonyította. Ko­vács III balhátvéd játéka régi terv, m­ár sokszor helytállt ezen a poszton, sőt egészen a válogatott­ságig vitte. Nagy igazi helye fe­dezetben van, átlagon felüli mun­kabírásának segítségével, de mér­téktartóbb játékfelfogással, keve­sebb labdacipeléssel sokat tehet a csapatjáték megerősítése érdeké­ben Sokáig együtt játszhatnak A csapatépítésnél előre kell te­kinteni, így véli az edző­­is: „ Hátsó csapatrészeink jelen­legi összetételben még sokáig együtt játszhatnak, meg vala­mennyiüktől fejlődés várható. Persze számítunk arra is, hogy kezdetben balsikereink lesznek, de elhamarkodottan helytelen lenne véleményt alkotni. A kísér­letezést egy-egy helyen siker ese­tén is folytatjuk. Játéklehetőséget adnnk például a kis Szimcsiknak is. Elképzelhető még az is, hogy a bajnokkság folyamán a nagy ta­pasztalattal rendelkező Lantos és Palicsk­ó is helyet kap az együt­tesben. Miért lett középhátvéd Marosiból ? A Bp. Honvédban Marosi, az ifjúsági­ válogatott egykori jobb­­szélsője, a diósgyőriek ellen kö­zéphátvédet játszott. Vajon miért volt szükség erre a me­rész húzásra?­­A felelethez szükséges meg­említeni, az őszi idénynek azt a tapasztalatát is, amely szerint a Bp. Honvéd szakvezetői sem a védelmük, sem a csatársoruk teljesítményével nem voltak elé­gedettek. Mit is állapítottak­ meg? — Ami védelmünk játékát illeti, arról az volt a véleményünk, hogy túlságosan lassú — mondta Babol­­csay György edző. — Ennek hát­rányát különösen a gyors ellen­támadások esetén észleltük. A mi csapatunk általában sokat szokott támadni, mezőny­fölényüket vi­szont gyakran váltotta fel az el­lenfél rajtaütésszerű lerohanása. Védelmünk ilyenkor fellazult s hiányzott egy átlagon felüli gyor­saságú hátvéd, főleg középen, hi­szen a támadások többsége ott fe­jeződött be.­­ Hosszas töprengés után ([faro­stra esett a választásunk, aki na­gyon gyors, jól rúg, de a szélső helyén még sem tudott gyökeret verni a csapatban. Marosi a hát­védsorban bátrabban harcol, és sokra­ képes. Persze fejjátéka, he­lyezkedési érzéke további fejlesz­tésre szorul. , Új ötösfogat — Támadójátékunknak pedig az volt a legnagyobb hibája ősszel, hogy nem volt szárnyjátékunk, nem voltak megfelelő szélsőink — folytatta az edző A hiba kiküszöbölése érdeké­ben megváltozott a 'Honvéd ötösfogatának 'összetétele is. Visszakerült jobbszélre Budai, aki­­ az elmúlt hetekben 6 kg-ot leadott súlyfeleslegéből, s a ve­zetők azt remélik, hogy ismét lepdetője lesz a támadójáték­nak. Bozsik mint karmester, a csatárjáték irányítója az ötös­fogat tengelyébe kerül. Tichy azért tett balösszekötő, mert a válogatottban is azt játszik, és ezen a helyen jobban érvénye­sül nagy a munkabírása és in­kább el tud szakadni őrzőjétől. Gilicz a jobbösszekötő helyén­­is feltalálja magát, a balszélen a rendelkezésre álló játékosok közül pedig Nógrádi látszik a legjobb megoldásnak. Az MTK és a Bp. Honvéd te­hát új csapatot vonultatott fel. Az új próbálkozásokat jószán­­dék, a jobb szereplés utáni vá­gyakozás szülte. Később maj­d kiderül, hogy a csapatok, az eredményei, milyen mértékben igazolják az edzők elképzelé­seit. Németh Gyula Ugróink még gyakran bizonytalankodnak Az ugróbajnokság színvona­lával elégedettek lehetnénk, hi­szen bár a verseny alatti szaka­datlan havazás lelassította a sán­cot, mégis hatvanöt méterre si­került a nap leghosszabb ugrá­sa. A csehszlovákok ugrásban is felülmúlták a magyarokat, bár nem lett volna olyan nagy­­ közöttük a különbség, ha Csá­ I­vás László nem versenyen kí­­­­vül indul. Kiss Endrének lénye­­­­gében könnyű zsákmánya lett­­ a bajnokság, biztosan­ szé­­­­pen ugrott. A fiataloktól titkon többet r­eméltünk, de meglehető­sen ingadozó formát mutattak a s­zudár többre képes, mint­­ amennyit nyújtott. Egy bizo­nyos: a síugrás két legfonto­sabb mozzanatában, az elugrás­ban és a talajfogásban m­ég mindenkinél­ akad javítanivaló­­ja. A bizonytalan talajfogás­iból ered, hogy a versenyzők csak nagy üggyel-bajjal tudják állni ugrásaikat, hogy a bukás veszélye csaknem minden eset­­­­ben ott­­lebeg a fejük felett. A­­ bajnokság is mutatta: most­­ rendelkezünk néhány tehetséges ugróval. Ezek azonban csak úgy­­ fejlődhetnek, ha megszűnnek bajnokság idején. Horváth és­­ sebezhető pontjaik. Jól álltak a lábukon alpesi versenyzőink A bajnokságon senkit sem le­­­pett meg, hogy a csehszlovák­­ versenyzők, többet nyújtottak a­­ mieinknél. Zampa­ és­­ Chován I jóval előbb hóra kerülhetett , mint magyar ellenfelei. Ennek­­ ellenére lesiklásban Máté János­­ legyőzte őket, sőt az óriásmű­­­­lesikló-verseny is könnyen xná- 1 gyár győzelemmel zárulhatott volna A néhány bukás és megingás ellenére is meg kell állapítani,­­ hogy alpesi versenyzőink jól j­ártak a lábukon. Különösen Szász , dr. Csordás, Bartus, Máté és­­ Gangli. Ugyanezt már nem le­het megállapítani a női verseny­zőkről. Csak Kőváriné emelhető ki. Igaz, hogy néhány ifjúsági versenyző, például Zachár Kata­ln és Lanszsák Erzsébet sokat fejlődött tavaly óta, egyelőre azonban még ők is kissé távo­l állnak a harmincszoros magyar bajnoktól. Az ifjúsági férfiak so­raiban aránylag kedvezőbb a kép. Morócz András, Havas End­re, Dörflinger és Gazdik rövide­sen a legjobbak között lehet. Kétségtelen, hogy alpesi ver­senyzőink is előbbre léptek. Ha­tározottabban siklottak a lejtőn s az utóbi­­ évek legsikerülteb alpesi bajnokságával örvendez­tették meg a nézőket. Tovább a megkezdett úton Az országos bajnokság lénye­gében megmutatta, hogy nem volt haszontalan az a sok új kezdeményezés, amelyet a sí­sport minden ágában bevezettek. A felkészülés mércéjét a fu­tók, az ugrók és a lesiklók előtt magasabbra emelték, ez javuló teljesítményeket, emelkedő szín­vonalat biztosított. A felszaba­dulás után talán ez volt az első olyan síidény, amelyet igazán alapos és gondos felkészülés előzött meg. Arról is tanúskodott azonban a bajnokság, hogy akad még egy sereg javítanivaló is. A futók, az ugrók és a lesiklók még találhatnak jócskán hibát saját portájukon, nem lehet te­hát okuk az elbizakodottságra. Használják fel a bajnokság sok hasznos tapasztalatát, s ha fel­használják, bizonyos, hogy ,ö­dőre még nagyobb sikerekről számolhatunk be Szabó András Csütörtök, 196­1. március 7.

Next