Népsport, 1961. július (17. évfolyam, 129-151. szám)

1961-07-02 / 129. szám

meg külföldi lapok? Elindult a nagy nemzetközi sportidény gépezete A világ sportsajtója is színesebbé, sok­rétűbbé vált, értékelésekkel, be­­haran­gozókk­al, szakcikkekkel igyekszik megfelelni a meg­növekedett feladatoknak. A kül­földi sportlapokét forgatva néhány érdekes cikket találtunk. Alább közlünk belőlük részlete­ket. A bratislavai hírt ad arról, hogy Stipek a szlovák asztalitenisz-edzőik meg­beszélésén beszámolt a pekingi világbajnokság tapasztalatairól. Hangsúlyozta többek között, hogy a kínaiak már nem alkalmazzák az úgynevezett top-spint, mert szerintük a­ csavart pörgetés le­lassítja a játékot és ezzel maga a játékos is veszít gyorsaságából. A japánok nagyon bíztak a top­­spin-ben és ezzel sokat vesztet­tek mozgékonyságukból A japá­nok­ pörgetésével a kínaiak a gyorsaságot állították szembe. A kínaiak — mondta Stipek — igazi támadó játékosok, tenyeres és fonák oldalról egyaránt jól ütnek és így előnyös helyzetben vannak e tekintetben a japánok­kal szemben, akik inkább csak tenyeres oldalról ütnek. Milyen ezek után a kínaiak edzése? Kínában vannak olyan termek, amelyekben 28 asztalt is fel tud­nak állítani egy ideiben. Egy-egy edzőre öt asztal jut és az egész edzés pontos utasításai alapján szajlik le. Egy-egy edzés általában hatórás. Három órai edzésadag után pihennek, a pihenőt azonban­­ gimnasztikával töltik el. Kínában természetesnek tartják a kiegé­szítő sportágak nőzését. Elsősor­ban a súly­eme­lést alkalmazzák. A pekingi VB-re egy évig tartott a felkészülés, az 1963-as prágai VB-re azonban már most készül­nek, ötven férfi és női játékost vál­asztottak ki és ezt a keretet jövőre 25 tagúra szűkítik. A párizsi l -SMS3M ' ''ie quot.uien 00 spom JgSgggfeg* 1 #s4Jst~oA&\-~. az ifjúság úszóoktatásának hely­zetéről ír. Mint ismeretes, Fran­ciaországban legújabban köte­lező érettségi tantárgy a sport is, az azonban még nem alakul­ ki véglegesen, hogy a sportágak közül melyeket tartsák kötelező­nek. Az idei érettségin az úszás még csak a szabadon választott sportok között szerepelt. Elsöpr­ö sikere azonban arra enged kö­vetkeztetni, hogy jövő évtől kezdve a torna helyett az úszás lép a kötelező sportágak sorá­ba. A francia sportlap másutt a szófiai Universiade előkészüle­teivel foglalkozik bolgár tudó­sítójának tollából. Az eddig be­érkezett nevezések alapján 42 ország mintegy 2000 főiskolás sportolójának részvételére szá­mítanak. Olyan nemzetközi klasszista versenyzők jelezték részvételüket, mint a szovjet magasugró Brumel, az ausztrál középtávfutó Elliott, az olasz vágtázó Berruti, a lengyel kala­pácsvető Rut, a diszkoszvető Piatkowski és a román magas­­ugró Jolanda Balas. A katowicei Sport aydudai W ftorúezüúíűjú, iné/ i júaUu a Lengyelországban most folyó milleniumi spartakiáddal foglal­kozik. Arról ír, hogy ezen az országos sportversenyen, amely­nek célja a testnevelés és sport­­ népszerűsítése a falusi fiatalok­­ között, két és fél millió falusi fiú és lány állt rajthoz több sportágban. Népszerűség dolgá­ban a pálmát az atlétika viszi el, a röplabda és a kerékpározás előtt. A milleniumi spartakiád első szakaszában megrendezett téli versenyek is sok falusi fia­talt mozgattak meg, a különböző számokban félmillióan vettek részt. Az angol fiinTfiT] li -Trngirti $ * * fii PI­a­­y Sí írtirPI ifi pl legutóbbi száma Pet Besford amerikai élménybeszámolóját közli a fiatalok úszóoktatásáról. „Az amerikaiak — állapítja a meg — felismerték, hogy a siker­hez lényeges követelmény a kiváló edző és a kemény mun­ka. Ennek következtében csak a legjobbakat szerződtetik edző munkakörre, olyanokat, mint például George Hab­res, Phil Mo­­riarty és Gus Staiger, akik a római olimpiai csapat edzői voltak, továbbá Jim Counsilman, Peter Daland és a doyen Bob Kiphuth a Yale-egyetemről. Kip­huth személyesen mutatta nekem büszkén az egyetem korszerű sportfelszerelését. Megértem 2­­Vasárnap, 1961. július 2. ezek után, hogy miért választot­ták nagy úszóegyéniségek, kö­zöttük Jeff Farrell is ezt az egyetemet tanulmányaik és úszóedzéseik színhelyéül. Ezen­kívül más neves egyetemi úszó­központok is vannak a tengeren túl. Az Indianai egyetemen Jim Counsilman, a dél-kaliforniain pedig Kiphuth volt helyettese, Peter Daland edzősködik. Ez a két egyetem olyan versenyzőket nevelt, mint Mike Troy, George Breen, Alen Somers, illetve Mur­­ray Rose, Jon Henricks, Lance Larson, Charles Bittick. Az Egye­sült Államokban egyébként az úszóélet a középiskolákra és az egyetemekre épül fel. Ezek az intézmények rendelkeznek jó edzőkkel és olyan sportprog­ramokkal — korosztályhoz kö­tött versenyek, iskolaközi, egye­temek közötti találkozók stb. — amelyek új sikerekre ösztönzik őket. A lányok között már más a helyzet. Ők klubokban fejlesz­tik úszótudásukat, számukra nincs főiskolai versenyprogram. Ők túlságosan hamar jutnak el a dicsőség magaslataira és ko­rán is hagyják abba a verseny­zést. Mire az egyetemre kerül­nek, már alig akad közöttük olyan, aki még mindig verse­nyez. A prágai mint PRAVO oocAn ústridnímo vtavnu komunistick( strany Ceskoslovensk. spor íróval ában a Csehszlovák Labdarúgó Szövetség legutóbbi ülésével foglalkozik, amelynek napirendjén az átigazolások kér­dése szerepelt — többek között. Olyan javaslat hangzott el, hogy az I. osztályból kieső csapatok­ból ne lehessen labdarúgóit át­igazolni az első osztályba és ehhez hasonlóan egyik II. osz­tályú csapatból sem a másikba. Olyan javaslat is napvilágot lá­tott, hogy a már bejelentett átiga­zolást nem lehet visszavonni és a várakozási idő 18 hónap helyett 12 legyen. A Csehszlovák Test­­nevelési Szövetség hamarosan foglalkozik a javaslatokkal. Az ol­asz íj, a Borsod megyei labdarúgó játék­vezetői tanácsban vala­melyik kezdő játékveze­tő valamilyen ritkán elő­forduló szabálykérdés­sel kapcsolatos esettel találja szemben magát, kollégáitól ezt a taná­csot kapja: — Fordulj­­,,Rutin”-hoz, tőle minden esetben ki­elégítő választ kapsz. ..Rutin”, rendes nevén Szlavkovszky Károly, 40 éve játékvezető és ma is aktív tagja a játék­vezetői tanácsnak. Két évvel ezelőtt, 62 éves korában még rendszere­sen bíráskodott. Azóta a játékvezető-küldő bizott­ságban, meg a fiatal já­tékvezetők oktatásában hasznosítja nagy tapasz­talatát. — Persze 40 évvel ez­előtt még nem viseltem a „kitüntető” nevet, hi­szen úgy voltam magam is a játékvezetéssel, mint a többi kezdő — mondta Szlavkovszky Károly. — Érdekesen kezdődött el játékvezetői pályafutá­som. Még egy hét sem telt el a vizsgától, ami­kor lakásomra jöttek az ismerős sportbarátok, hogy a Diósgyőri AC— Miskolci AK I. osztályú mérkőzésre nem érkezett meg a játékvezető. Még sípot is hoztak maguk­kal, így ki sem térhettem, vállalnom kellett a vá­ratlan mérkőzésvezetést. Nagy izgalommal léptem a pályára. Az eredmény 22:1 volt a DAC javára és a „szakértők véleménye szerint 19 gól lesből esett... így kezdődött.. . — Aztán később egy döntő jelentőségű mérkő­zésen követtem el súlyos hibát, ll-est ítéltem! a kapus a labdát kiöklözte, a ll-est rúgó játékos gól­ba vágta­m a labdát. Nem adtam meg a gólt. A mérkőzést meg kellett is­mételni, engem pedig né­hány hónapig „pihentet­tek Nagyon szégyelltem magam, bújtam állandóan a szabálykönyvet, gyako­roltam a vezetést és a szorgalmas munka ered­ményét később ,,arat­tam” le. A legszebb él­ményt számomra pálya­futásom során a Hatvan­ban lejátszott HVSE—Du­nakeszi Corinthián díj­mérkőzés jelentette szá­momra: 120 perces játék­idő után is 1:1 maradt az eredmény, s a közön­ség a vállán vitt le a pá­lyáról az izgalmakban bővelkedő mérkőzés után. Az emlékek zs Irhán JT, az MLSZ, később az MTST kitüntető veretei jelképezik az idős sport­ember számára. Legked­vesebb mind között a JT-től 1955-ben kapott újabb aranyjelvény. 1958-ban a ,,Testneve­lés és Sport Érdemes Dolgozója” kitüntetést kapta a kitűnő sportem­ber. Nyugodtan nevez­hetjük Szlavkovszky Ká­rolyt a társadalmi mun­ka ,,bajnokának” is ..... Megérdemli... A sportban szerzett ügyességét, elevenségét jól hasznosította munka­helyén is. Tíz év óta a Borsod megyei Vízmű­vek művezetője és szak­­szervezeti titkára. Jó munkájának elismeré­séül két esetben tüntet­ték ki a Magyar Vízgaz­dálkodás Kiváló Dolgo­zója jelvénnyel, öröm­mel beszél arról, hogy 64 éves kora ellenére is kiveszi a részét a termelőszövetkezetek, a borsodi nagyüzemek, víz­ellátási problémáinak megoldásából. ŐeTit­n halántékkal, USZUI, de fiatalos lelkesedéssel végzi sportvezetői munkáját, immár negyedik évtize­de. Nagy ügybuzgóség, energia jellemzi a mun­kahelyén. És amikor ar-­ ról beszélgetünk, hogy nem gondol-e még a pi­henésre, így válaszol: — Amíg úgy érzem, hogy nem fáraszt el a kettős igénybevétel, nem hagyom abba egyiket sem. Nekem a munka, az állandó elfoglaltság az életelemem. Én az éle­tem nagy részét állan­­dóan a fiatalok között töltöttem, magam is rend­szeresen sportoltam, egészségesnek, frissnek érzem magam. „Rutin” a miskolci fi­atal játékvezetők példa­képe, esténként ott ül a miskolci sportszékiház egyik szobájában. A hét elején a küldéseket ké­szíti, segít még mindig az adminisztrációban, az oktatásban, vasárnap­­ pe­dig ott látjuk a pálya szélén vagy a lelátón. Mintha a síp az ő kezé­ben volna, átéli a mér­kőzést, csak akkor zök­ken ki ebből a hangu­latból, amikor a bíró hi­bát követ el. Ilyenkor magában csendesen mormolja: „Hiába, még hiányzik a rutin”. A hi­bát be­­jegyzi noteszébe és másnap ráolvassa a „vétkes” fejére... Nemes Péter „R U T I N"... Külföldi hírek és eredmények Halléban a város ezeréves ju­bileuma alkalmából nemzetközi atlétikai versenyt rendeztek. Né­hány érdekesebb eredmény. Fér­fiak. 1000 m: Vuorisalo (finn) 2:25.6. 1 mérföld: Grodetzki (NDK) 4:09. Diszkosz: Begier (lengyel) 52.97. Nők. 100 m: Raepke (NDK) 11.9. 80 m gát: Birkemeyer (NDK) 11. Súly: Ga­­risch (NDK) 16.46. Diszkosz: Schuh (NDK) 51.75. — Prágában­­ a Dukla Prága —Legia Varsó at­­l­­etikai klubközi találkozón a­­ kitűnő formában lévő lengyel­­ Piatkowski 59.42-t ért el disz­­­­koszban. 100 m: Felk (I) 10.4,­­ Mandlik (cs) 10.6. 400 m: Ko­walski (I) 47.2. 3000 m: Krzysz­kowiak (I) 8.09. Súly: Skobla (cs) 1­7.88. Harminckilencedik születésnap­ján a brit birodalmi rend tiszt­jévé avatta az angol királynő Tom Finney-t, az angolok tavaly vissza­vonult híres csatárát. A 76-szoros válogatott Finney ördöngős csele­zéséről volt híres. Az örökifjú Stanley Matthews — akitől minden idény végén megkérdezik az újságírók, hogy mikor akasztja szögre a futball­­cipőt — még most sem gondol a visszavonulásra, pedig már 46 éves. A neves angol csatár mo­solyogva válaszolta a feltett kér­désre, hogy a pályán akarja ün­nepelni 50. születésnapját. Kije­lentette azonban, hogy csak ak­kor marad régi csapatánál, a Blackpoolnál, amelyet az idén ő mentett meg a kieséstől, ha job­ban honorálják szolgálatait, kétszeresére emelik fizetését. Az idén kezdődnek meg Kaliban a labdarúgó-baj­noki küzdelmek. Június végén az is­kolai, egy hónappal késő­bb az ifjúsági bajnokság rajtol, szep­tember végén pedig a felnőtt tar­tományi bajnokságok kezdődnek meg. A tartományok legjobb csapatai jutnak az országos dön­tőbe, amelynek győztese lesz Kuba első labdarúgó-bajnoka. A TV igen fontos szerepet játszik a l­ab­dar­ú­gás né­psze­rűsít­ésében, hetenkint egyszer félórás ismeret­terjesztő előadást sugároz. A CCR nyerte a román­ labda­rúgó-bajnokságot. Csütörtökön délután rendezték meg Bukarest­ben az elhalasztott, s a bajnok­ság szempontjából döntő, CCA — Bukaresti Dinamó labdarúgó­mérkőzést. A találkozó a CCA 3:2 arányú győzelmével végző­dött, s ezzel hatodszor nyerte meg a román országos bajnokságot. A rangadó előtt játszották le az országos ifi bajnoki döntőt, amelyen a Bukaresti Dinamó 1:0- ra verte a CSMS-t. A bukaresti fiatalok edzője a hajdani híres MTK-csatár, Barátky Gyula. Fapad­lós fedett pálya épül Angliában a wembley-i Empire Pool-ban. Az új atlétikai pályá­val, amely most télen épül a Daily Herald tízezer fontos költ­ségén, az angol sportvezetésnek régi vágya teljesül. Sevilla—River Plate (argentin) 3:2, Sevilla. Labdarúgás. A Dukla Prága — Legia Varsó egyesületközi atlétikai viadalon a lengyel Piatkowski­­59.42 m-es eredményt ért el diszkoszvetés­ben. La Gazzetta dello Sport hasábjain a neves sportstatisz­­tikus, Roberto Quercetani a szá­mok tükrében harangozza be a j­úlius­ közepén Moszkvában sorra kerülő harmadik szovjet—ameri­kai atlétikai versenyt. A találko­zó — írja — a nemzetközi atlé­tikai idény legkimagaslóbb ese­ményének ígérkezik. Milyenek az erőviszonyok és milyen végered­ményre lehet kilátás? Míg az Egyesült Államok ma is fölény­ben van 100 m-től­­1500 m-ig a futószámokban, gáton és váltó­ban, a szovjet versenyzőik job­bak hosszútávokon és az akadá­lyon. Az ügyességi számokban rúdugrásban, távol­ugrásban, súly­lökésben és diszkoszban az amerikaiak javára billen a mér­leg, a szovjet versenyzők azon­ban erősek hármasugrásban és az utóbbi időben nagyon felja­­v­u­l­ta­k ma­gasu­­grásban, t­ávol­ugrásban és kalapácsban. Az erő­k tehát kiegyensúlyozottak — állapítja meg. Wimledowsban mindenki bizonyítani akar Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése.­­ (Wimbledon, július 1, délután fél 2.) Sűrű sorokban, szinte csak lépésben haladnak a gép­kocsik az All Englands Club gyönyörű pályája felé vezető úton. Csillog a szeme Mr. Reay­­nek, az angol szövetség főtitká­rának, mert amióta megindultak a küzdelmek — hála a gyönyö­rű időnek — minden nap telt ház volt Wimbledonban. A ka­puk előtt összetorlódva várnak bebocsátásra a kíváncsiak. A főbejáratnál pedig állandóan nagy tömeg lesi a képkocsikon érkező versenyzőket. Francia rendszámú Simca autó gördül a bejárathoz... Megérkezett a Darmon-család. A tuniszi születésű Pierre, a fran­ciák éljátékosa, felesége, a csi­nos Rosa Maria Reyee, aki a távoli Mexicóban látta meg a napvilágot, no és alig tíz hóna­pos kislányuk, Elisabeth. Kiszállnak a kocsiból, Pierre papa kosárban viszi a család büszkeségét, akit még nem hal­lott a tenisz­társadalom sírni, pedig az idén úgyszólván vala­mennyi nagy versenyen ott volt szüleivel. Ha a papa játszik, ek­kor a mama, ha pedig a mamát szólítják pályára, akkor a papa vigyáz a bogárszemű, barna­­bőrű, hollófekete hajú kislány­ra. És ha mind a ketten játsz­nak? Akkor nincs baj, a ver­senyzők népes csoportjából mi­­dug többen is akadnak, akik szí­vesen vállalják a kis Elisabeth­ szemmeltartását. Lassan meg­érkezik mindeyiki, aki még ver­senyben van. S az első mérkőző fejek­ kivonulnak az egyre ke­vésbé zöld és egyre inkáb egyenetlen, poros pályákra.­­ fejjel. Ha van valami, amiben szinte minden ittlevő versenyző hason­lít egymásra, akkor az az izga­lom, az idegeskedés. Nagy a tét. Wimledonban mindenki bizonyí­tani akar. A 75. évfordulójához érkezett verseny, amely oly sajátos helyet foglal el a tenisz­­sportban és amelyet az angolok oly mintaszerű pontossággal bonyolítanak le, az évek folya­mán eg­ész sereg egyéni érdek­kel kapcsolódott össze. A leg­jobb férfi játékosok többségé­nek gondolatában ott bujkál egy sokat ígérő profi szerződés reménye. A többiek nagy része igazolni akarja, hogy helye van a nap alatt, azaz a hagyományos versenyeken, hogy megérdemli a meghívást, a zsebpénzt, a tavasztól őszig tartó nemzetközi versenyek nyújtotta szép életet, mert az amatőr tenisz élvonalá­ban sokan vannak, akik kora tavasszal elindulnak hazulról és késő őszig egyik versenyről a másikra utazva tulajdonképpen a teniszből és csak a tenisznek élnek. Vegyük például a tenisz globetrotterek egyik legszimpa­tikusabbját. A Szovjetunió már első A függőjátszmában Szabó, Fló­rián, Forintos és Lengyel hátrá­nyosabban, míg Barcz­a, Bilek, Haág, Honfi és Pogáts dr. elő­nyösebben állt. Páratlanul izgalmasan zajlanak az európai sakk-csapatbajnokság „hajrájának” küzdelmei. Különö­sen a magyar­­versenyzők prog­ramja túlzsúfolt — a sok függő­játszma miatt Az NSZK elleni „nehézveretű”- függőjátszmok közül a péntek délelőtti folytatás­kor két játszmát ekkor sem tud­tak befejezni — mindössze négy­ben született döntés, Bilek és Honfi nyert. Szabó és Flórián vesztett, míg Pogáts dr., Forintos és Lengyel döntetlent ért el. A két befejezetlen játszmában Bar­­cza kissé kedvezőbben áll, Haág hadállása pedig nyerhetőnek ítél­hető. Pénteken befejeződött Honfi játszmája , amely a Magyar­­ország—Spanyolország találkozó­ról maradt másodszor ifi függő­ben. Honfi győzelmet ért el. Így a Magyarország—Spanyolország mérkőzés végeredménye 6.5,3.5 arányú győzelmet hozott, a Magyarország—NSZK találkozó pedig 4:4 a két függőjátszma mellett. Az utolsó előtti forduló pénte­ken este zajlott l­. A magyar ver­senyzőknek nehéz dolguk volt a Szovjetunió válogatottjával szem­ben. Noha az első órákban Bar­­cza döntetlenje és Pogáte dr. győzelme révén — Petroszjan, illetve Polugajevszkij ellen — vezettünk, de az ötödik órában nagy szovjet fölény alakult ki. Botvinnik győzött Szabó ellen és Tál is nyert Portisch ellen. Korcs­­noj legyőzte Bileket, Furma­n Forintost és ezzel a szovjet csapat három pontos vezetésre tett szert. A függőjátszmákban Honfi­nak nyerési esélyei vannak, Szily állása döntetlen esélyt mutat, míg Haág hátrányosabb helyzet­ben van. Lengyel döntetlent ért el. Eredmények a IX. fordulóban: Szovjetunió— Magyarország 4.5:1.5 (4), Jugoszlávia—Csehszlovákia 3.5:3.5 (31, Spanyolország—NSZK 5.5:3.5 f1). Az élcsoport ad­ása: 1. Szovjetunió 63 (4), 2. Jugoszlá­via 48.5 (3), 3. Magyarország 48 (6) pont. Egy fordulóval a befejezés előtt a Szovjetunió sakkváloga­­tott­ja behozhatatlan előnnyel már megnyerte az európai sakk-csa­patbajnokságot. Eredmények a szombati függő­napon: Magyarország—NSZK 5:5:4,5. Szovjetunió—Magyaror­ 7:3 (Tajmanov—Haág 1:0, Honfi —Geller, Bagirov—Szily dr. és Lengyel—Tolus döntetlen). Jugo­szlávia—Csehszlovákia 5.5,4.5. Spanyolország—NSZK 6:4. A ver­seny állása az utolsó forduló előtt: 1. Szovjetunió 66.5, 2. Ma­gyarország 51, 3. Jugoszlávia 50.5.­­ Csehszlovákia 37. 5. NSZK 35.5, 6. Spanyolország 20.5 pont. Az európai sakk-csapatbajnok­ságban csütörtökön este lebo­nyolították a VIII. fordulót. A magyar csapat ez alkalommal az NSZK együttesével mérkőzött és csupán egy játszma fejező­dött be, a Portisch—Schmiedt közötti, döntetlen eredménnyel. FELEJTHETETLEN JLnatoL vNXXXXXXXXXXXXXrXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' # __ __________ , o Roppant sűrű a levegő, nehéz a légkör, a pestiek csak­ ezen a 90 percen essenek át. Mindenki tudja, hogy most dől el, sikerül-e elérni a legtöbbet! Nyugodt volt, általában nem látszik meg rajta, hogy mi zajlik­ le benne. De Sűrűn járt, az eszében mégis, hogy de szép is lenne. Tavaly Bécsben, hogy ölelték egymást, amikor Ihász magasra tartotta a megnyert kupát. És most, egy év múlva az UEFA-tornán kivívott győzelem után . . . A fütty aztán szétoszlatta benne a gondolatokat. Csak a játéknak élt. Garami jön a labdával, de hosszan szökteti ma­gát ... El a labdával a kaputól . . . Minél távolabb! És nem szabad előremenni — ismételgette edzőjének utasítását, óva­tosnak kell lennie, nem szabad kockáztatnia. Nyolc perc telt el. Nála a labda, vinné, futna vele előre, de gyorsan leadja, hátrahúzódik, mert az utasításra gondol: „Kálmán csak akkor menj előre, ha biztos vagy magadban...” Szögletet értek el. Ott állt a középen, Bundzsák mellett, s elindult előre, a 16-os felé, miközben Bundzsáknak azt mond­ta, hogy ő megy majd, Dezső maradjon, mert úgy érzi, jó erőben van. Imre beívelte a labdát, őt ugyan körülfogták és hallotta még Sercül hangját: „Vigyázzatok, jön a Mészöly!..." De ő már fenn volt a levegőben, nem gondolt semmi más­ra, csak arra, hogy elérje. Egy pillanatig tartott az egész, ott a 11-es és az 5-ös között. Kocsis is felrugaszkodott mellette és ő már azt hitte, hogy nem­­ éri el. Még jobban kinyújtotta a nyakát és csak azt érezte, hogy a labda a homlokát üti meg ... És aztán ott látta a labdát a kapu sarkában. Hallotta De­zső hangját. Megéreztem, hogy gólt fejelsz. Jókor jött...” Jókor. Utána feloldódott minden a fiúk körül. Az első gól! Nyugtatólag hatott, önbizalmat adott. Felejthetetlen pilla­nat volt. Pedig akkor még 82 perc hátra volt. „ Hat ponttal vezettek­, akkor még azt hitték, hogy a bajnokság újra náluk, marad. Elég könnyen vették, a játékot. Különösen ott elől nem ment sehogysem a csatároknak. Már úgy látszott, hogy osztozkodnak a Honvéddal a pon­tokon. Arra gondolt, hogy egy pont ide, vagy oda nem szá­mít, bár a Vasas már ott van a nyakukon, veszélyesen jó já­tékkal győzött tegnap a Tarján ellen. Gól nélkül ússzák meg — gondolta és már vége felé jártak a mérkőzésnek, amikor Rajna lábáról a kapujukba pattant a lab­da ... 1:0-ra vezet a Honvéd .. . Oda a két pont! . . . Oda a baj­nokság! . . . Gyerünk fiúk, gyerünk! ... De nem, nem moz­dulnak ... Vége . . . Vége . . . Elvesztették. Még fél perc. Eh, mi lesz, ő előremegy. Színi labdája jól jött a lábára. Aztán minden keservét beleadta a lövésbe. Marosi­­már csak érinteni tudta a labdát. Sóvári Kálmán verítékezve törölte meg a homlokát, ami­kor az arany pontocska a 10. percnél is kiugrott a nagy órán és mellette az eredmény 1:1. Nagyon nehéz, de emlékezetes másodperc volt ez. t. p. a mexikói ,jota­l Ramirezt. Kis jövedelmű pedagógus család gyermeke. Ha nem lenne kivéte­les szorgalmú tenisztehetség, akkor otthon dolgozna napi nyolc órát valamelyik Irodában, így azonban járja a világot, kezdi a Carribeau Ciivit túrá­val, folytatja a Riviérával, Rómával, Párizzsal.. .az angol versenyekkel, Wimbledonnal és a sikertől függőleg várja a meg­hívásokat. Utazik hajón, vona­ton, repülőgépen, minden héten más város, más verseny, más emberek és más szokások. Sok élmény, sok küzdelem és fáradt­ság az osztályrésze. Megéri? — Nekem nagyon, mert imá­dok teniszezni — válaszolja. És Yola arról nevezetes, hogy a versenyeken kívül is rengeteget edz. Wimbledonban például a versenyek alatt is minden dél­előtt tartott eddig edzést. A si­kert, az eredményt nem­ adják­­ingyen. A sok edzés még több izgalommal, idegeskedéssel pá­rosul. Nem kis dologról van szó Ezért van aztán, hogy Miss Mar­­garet Smith, az ausztrálok üd­vöskéje, Hopman mama ked­vence ásítási rohamot kap ide­gességében első fordulóbeli mérkőzése előtt. Ezért sírta el majdnem magát a mindig tré­fás kedvű Pietrangeli, amikor az amerikai Crawf­ordtól­ elvesz­tett mérkőzése után beérkezett az öltözőbe. Ezért küzd, szinte dolgozik, mint egy napszámos a pályán a vékony dongájú, ra­gyogó reflexű kis gumiember, a vörös hajú Laver, ezért rögtö­nöz egy-egy rossz, ütés­e után valóságos egyéni kis színjátékot szinte minden versenyző. E furcsa kör bevett és egyik legnépszerűbb tagja a mi­­t­örmöczi Liuzim­k , szerencsére csak egy dolog­ban hasonlít a többiekhez: még jobban szeret teniszezni, mint bármelyikőjük. Minden mérkő­zés fontos számára. Sokszor nem is az ellenfél jelenti a leg­több gondot, hanem ő maga Pénteken például egész köny­­nyedén nyert a spanyol Coro­­nado ellen, mégsem volt meg­elégedve önmagával. — Értse meg, engem nem­csak a nyerés izgat, hanem sok­kal inkább a játék — mondta. — Füvön pedig általában nem érzem eléggé a labdát. Most sem éreztem. A szemlélő talán ezt kívülről nem is nagyon látja. Engem azonban rettene­tesen zavar... Körmöczi az a versenyző tí­pus, akiben talán túl nagy a fe­lelősségérzet. Mindig többet akar nyújtani , ezért nagy ver­senyző. Ardai Aladár V Vasárnap du. 2 órakor GALOPP

Next