Népsport, 1961. augusztus (17. évfolyam, 152-173. szám)
1961-08-01 / 152. szám
rgran eik m Bz ■ ■ ■ , , \ • \ .• i iStatik a labdarugo-bajnokság nyitányáról SZÍNI A szombati bajnoki nyitány egyik örvendetes jelensége, hogy mindjárt kivételes egyéni teljesítménnyel lepte meg a nagyon igényes nézőket is. Színi József fedezet játékáról van szó. Szininek a múltban is akadtak kiemelkedő teljesítményei. Amikor például Borsányi oldalán játszott, legtöbbször úgy emlékeztek meg róla, mint a védőfeladatokat jól megoldó fedezetről. Általában fedezet játékának a skálája a múltban elég szűk területen mozgott, de igaz az is, hogy a taktikai feladata gyakran csak bizonyos keretek közé szorult. Nos, az Újpesti Dózsa fedezetének szombati teljesítménye legjobb fedezeteink játékára emlékeztetett. Illetve nem hasonlíthatjuk Szini teljesítményét ezekhez, mert ő saját egyéniségét is beleadta e szerepkörbe. Színiről sokszor megírtuk már, hogy egyik erénye nagy területen mozog. A múltban játéka nem volt mindig folyamatos, volt úgy, hogy rövidebb-hosszabb időre eltűnt a mezőnyben. Az Ózd elleni játékát méltatva elsősorban le kell szögeznünk, hogy Színi végig bírta az iramot és nem specializálta magát sem a védő-, sem a támadószerepre, hanem e kettőt úgy egyesítette, ahogyan a szükség megkívánta. Pontosak voltak a leadásai, jól átlátta a játékteret és figyelemmel volt arra is, hogy fedezettársa, az V. Dózsában még újonc Solymosi történetesen milyen feladatot old meg. sólymosi sűrűn tört előre, lőtt is, ilyenkor Szirti ügyelt hátul kettőjük helyett is, igazán kiváló kapcsolatot teremtve a csatárok és a védők között. Ez aztán igen! Csak úgy szakadt az eső, amikor a Vasas—Győr mérkőzésen Dorogi játékvezető a mérkőzés végét jelezte. A szurkolók azonban nem mozdultak helyükről. Lelkes tapsviharral ünnepelték a piros-kék játékosokat. Nagyon, de nagyon meg is érdemelték. Az bizonyos, hogy olyan mérkőzés volt ez, amiről sokáig beszélnek azok, akik tanúi lehettek. Mostanában olyan sok szó esik a labdarúgás korszerűsítéséről. Nos, a Vasas ezen a találkozón bemutatta, hogy ,,körülbelül” így kell ezt csinálni. Az erőtől duzzadó játékosok egy pillanatig sem álltak le. Állandóan mozgásban voltak. A rendkívül gyors csatárok pedig bebizonyították, hogy a biztonsági játékra törekvő, szoros emberfogással játszó védelmi falat is át lehet törni, mégpedig nem is egyszer. Az öt Vasas-csatár közül legalább kettő mindig lyukrafutásra készen állt. Nem is hiába, mert mindig jól időzített labdával indulhattak az ellenfél kapuja felé. Az ötösfogat erénye az, hogy mind az öt csatárban megvan a gyors kapura törési képesség, így azután a győri védők azt sem tudták, mikor melyik csatárt fogják szorosabban. Ezenkívül mind az öt gyors csatár állandóan változtatta a helyét, kitűnően tagozódtak és így tudták sikeresen felőrölni a lelkesen küzdő ellenfél védelmének erejét. Jól vizsgázott a csapat hátsó alakzata is. Ha megbénította az ellenfél próbálkozásait, rendszerint kivárt, hogy az ellenfél egy kissé kijöjjön és akkor indított. A bajnokcsapat rajtja kitűnően sikerült. Vajon milyen lesz a folytatás? Rapainak sikerült, Bencsicsnek nem két majdnem azonos gólhelyzet. . . A 31. percben 1:0-ás pécsi vezetésnél Bencsics ellenállhatatlanul húzott kapura, a védők messze lemaradtak tőle. Előtte egyedül Grosics képezte az akadályt, aki kétségbeesetten futott a csatár elé. A szélső lába lövésre lendült, a nézők egy része gólt kiáltott. Ámde a kapus eldobta magát és a levegőben úszva elcsípte a labdát. A másik helyzet. A mérkőzés állása 1:1, a nézőtéren ideges a hangulat. Az óra az 59. percet mutatta, amikor Rapai ugrott ki Kocsis mellett. Nem annyira egyedül, mint korábban Bencsics, de talán nagyobb lendülettel. Itt is kiszaladt a kapus, a csatár azonban nem akart nagy gólt lőni, hanem amikor Dánka testsúlya a bal lábára került, ügyesen a kapus jobb oldalán gurította hálóba a labdát. Sorsdöntő gól, nyert a Tatabánya. Ha Bencsics higgadtabb lett volna, esetleg most a pécsiek örülnének a két pontnak. " Az idén Ózd és a Komló együttese került a legjobb 14 csapat közé. Az újoncok a vas és szén birodalmából jöttek és, akik látták a két újonc játékát, elismerhetik: szakmájuk nemcsak jelkép, hanem valóban az erőt képviselik a két együttes tagjai. Utólag most leírjuk, hogy a rajt előtt mit nyilatkozott Kálnai László, az Ózd edzője: — A több válogatottal rendelkező U. Dózsa persze jóval nagyobb tudással rendelkezik, mint a mi csapatunk, így jóformán semmi esélyünk nincs az első találkozón... Abban azonban biztos vagyok, hogy a budapesti nézők együttesünkben sportszerűen, szívvellélekkel küzdő csapatot ismernek majd meg . . . | k Az ózdiak erényei és Nos, a Megyeri úti 90 perc után megállapíthatjuk, hogy a különben mértéktartóan nyilatkozó Kálnai ^ s edzőnek talán abban nem is volt igaza, hogy — túlsá- jagosan lebecsülte saját " ^ csapatának az erejét és is jóformán abszolút esélytelennek vélte. Bizony — Katona kapushibáit is figyelembe véve — a lilák számára a mérkőzés leen JÓL RAJTOLTAK AZ ÚJONCOK jásáig az ózdiak elleni találkozó nem volt lefutott mérkőzés. Valóban új színt vitt Ózd csapata az NB I-be jutásával az első osztályba, s egyik legnagyobb erénye az volt, hogy nem követte néhány más vidéki együttes példáját: nem állt be egyoldalú védekezésre, pedig idegenben, nagynevű ellenfél ellen játszott. Az ózdi csapatrészek időnként kitűnően és rugalmasan hangolták össze a védekezést a támadással. A védők szerelés után gyorsan indítottak, a védekezésben résztvevő fedezetek és csatárok nem ragadtak hátul, hanem pillanatok alatt rohamot indítottak a lilák térfele ellen. Ha a korszerű játék alapját képező felfogásuk pontos befejezésekkel is párosul, akkor elmondhatjuk: sokat tettek a korszerű játék elsajátítása érdekében. Igaza volt abban Kálnai edzőnek, hogy csapatában sportszerűen, szívvel-lélekkel küzdő együttest ismernek majd meg. De olyan erényekkel is rendelkeznek az ózdiak, amelyek különösen figyelemre méltók: a férfias, kemény, erőtől duzzadó játékukat nem ,,megfélemlítésre” használják!. . . Nem tekintélyszerzés a céljuk és nem kíméletlenek. Ahogyan mondani szokás: „hajtanak” az utolsó másodpercig. Sportszerűek, nem reklamálnak, tudomásul veszik a bírói döntéseket. Le kell azonban szokniok olyan dolgokról, amelyek ugyan nem számítanak kifejezetten durvaságnak, de visszatetszést keltenek. Szurdoki I-re gondolunk, aki Lenkei visszarántásával sajnálatos eseményt robbantott ki. Sokan azt mondják: otthonában nagyon veszélyesek lesznek az ózdiak. Mi hozzátesszük: idegenben is számolni kell ózd csapatával. Megérdemelten kerültek a 14 legjobb közé, lelkiismeretesen készültek és nagyon szeretik a futballt. És a Komló? Az újonc bányászcsapat, a Komló edzője, Albert József Kálnaihoz hasonlóan mértéktartással és szerényen vágott neki csapatával az NB I rajtjának. A mérkőzés előtt kijelentette: — Mi nem várunk egyebet az elkövetkező mérkőzésektől, mint azt, hogy sikerrel megkapaszkodjunk ... Erre, azt hiszem, hogy megvan a megfelelő alap ... Az NB 11-ben az egységes csapatmunka jellemezte szereplésünket. Ehhez jó szellem is társult. Bízom, hogy a fiúk harcikedve, akarata legyőzi majd elfogódottságukat . . . Albert jól ismeri csapatát — erre mutat a szegedi sikeres bemutatkozás is. Hiszen a komlóiak mindjárt a „premieren” a második legjobb vidéki együttest fektették kétvállra — az NB II-ből „áthozott” egységes csapatmunkát, nagy harcikedvet és kiváló csapatszellemet is csillogtatva. Szükség volt a szívre, a szívósságra is, hiszen a második félidőben volt a komlóiaknak olyan 20 percük, amikor nagy nyomás nehezedett a kapujukra. S ekkor éppen azokkal az erényekkel tudták hárítani a megmegújuló szegedi támadásokat, amely erények a Tisza-partiakat jellemezték mindig: a biztonsággal, a szervezett védekezéssel vészelték át ezt a kritikus időszakot. De ilyenkor csak 6—7 játékos védekezett. S utána újra támadásba lendültek a komlóiak. Bár a kívül álló úgy látta, hogy a II. félidőben egy-oldalúan játszanak, mert Garai sérülése miatt kény-telenek voltak a támadásuk súlyát a balszárnyra áttenni. Albert edző a mérkőzés után is mértéktartó mar radt, amikor fogadta a gratulációkat, ezt mondta: — A győzelem kétségkí- vlül önbizalmat adott a fiúknak ... s látják azt is, hogy a szorgalmas , munkának megvan a gyű- ' mölcse ... Ha balsiker ki- ' séri szereplésünket, ak- ' kor sem csüggedünk, tud- t juk, sokat kell még dol- ,goznunk, fejlődnünk ... ★ A rajtnál két vidéki újonc mutatkozott be. Ha a kezdeti siker nem kelt bennük önelégültséget, az idény végén nyilván nem- , csak azt írhatjuk majd róluk, hogy sikerrel „megkapaszkodtak” az NB I-ben . .. // Oh hatan... A dorogi pályán a 22-ből mindössze ketten játszottak gyengébben: a Bp. Honvéd Baloghja és a Dorog Kovácsa. S ha figyelembe vesszük, hogy a fennmaradt 20 közül 14-en jó átlagos, 6-an pedig kimagasló teljesítményt nyújtottak, akkor mindjárt meg is van a magyarázat arra, hogy miért tapsolta végig a közönség a mérkőzést. (Ezt a végigtapsolást úgy kell érteni, hogy hol a dorogi, hol a kispesti szurkolók verték öszsze a tenyerüket — ez utóbbiak valamivel többször.) A legtöbb elismerést ők kapták: Komora, aki a szó szoros értelmében meg nem állt a 90 perc alatt, s talán nem volt a jól ápolt dorogi gyepszőnyegnek egyetlen fűszála, amelyre rá ne taposott volna. A visszavont összekötőn akadt el a legtöbb dorogi támadás, ő indította a legtöbb Honvéd-akciót, de ott volt elől is, ha lőni kellett! Fellegi, az apró termetű jobbhátvéd, akinek egyébként nagyon is pipiske-daire kell, ha ki akar látszani a fűből, nagyon megkeserítetteazi ellenfelek életét. Mindig akkor robbant a labdára, amikor kellett, mindig egy gondolattal hamarább érte el, mint ellenfele. Ravasz játékos, nem hiába adták neki a dorogiak a „Róka” nevet. Tichy hallatlanul gyors, ötletes és robbanékony volt. Küzdött, harcolt és lőtt. De ha egy icipicivel önzetlenebb lett volna, az neki is, csapatának is még többet használt volna. A mérkőzés egyik legszebb mozzanata az utolsó percekben éles szögből leadott bombája volt, amelyet Illat nagy bravúrral öklözött szögletre. Varga egy félidőn át szebben, eredményesebben és hasznosabban játszott, mint fénykorában. Ez mindennél többet mond. És tegyük hozzá, a bal felső sarokba küldött bombagólja olyannak sikerült, hogy párjára nehezen akadhatunk. Kotász mérsékelt kezdés után fokozatosan lendült bele a játékba. A második félidőben azután már az igazi, az ötletgazdag, szellemes, gyors Kotász volt, a hátsó alakzatok karmestere. Monostori: pontos szöktetések, váratlan keresztlabdák, önzetlen átadások fejjel, lábbal (ő tette a gól előtt Varga lábáraa labdát), bombalövések, harc a labdáén elől-hátul. Igen, ez volt Monostori Tibor. Igen, ők hatan voltak különösen az okai annak, hogy jó kis mérkőzés volt Dorogon. Néhány másodperc múlva már a győriek hálójában táncolt a labda. A Vasas —Győr mérkőzés 17. percében Pál II a kaputól mintegy 40 méternyire villámgyorsan megindult a győri kapu felé. Sorra maga mögött hagyta a védőket és úgy lőtt a hálóba. Felvételünk azt a pillanatot ábrázolja, amikor Pál II a sepregető Kalmár mellett is elviharzik. (Pobuda Foto) FIATALOK Két megfiatalított csapat adott egymásnak találkozót vasárnap a Népstadionban. 1. Csepel Ferencváros találkozó ebből a szempontból is érdekes megfigyelésekre adott alkalmat. És azért is, mert Preiner Kálmán és Mészáros József , a Csepel, illetve a Ferencváros edzője most ült le először a kispadra az NB I-ben. A Csepel csatársoráról még hallani fognak, mert volt a csepeli csatároknak olyan 20 percük, amikor mintát adtak a korszerű támadójáték elemeiből. Viszont a csatároknak, de az egész Csepelnek tudnia kell, hogy egy mérkőzés nem 20 percig, hanem 90-ig tart . . A Ferencvárosnál ,,kényszer”fiatalításról is beszélhetünk, hiszen a csatársorba Albert és Rákosi pótlása miatt kerültek be az újoncok. De így. ..versen, bizonyos fokig még ,,zölden” sem keltett csalódást a zöld-fehér együttes, amely — a fiatalokat tekintve — a rutint lelkességgel pótolta. Hiba volt a csapatban, hogy nem fogta össze senki a fiatalokat, hiányzott a csapatból az úgynevezett ,,játékmester”, a tapasztalt irányító, aki okosan mozgatta volna a támadások rugóit. Ezt Orosztól nem kapták meg a fiatalok, de hiába várták VT-1-btól is. A Dózsa első gólja nagyszerű, gyors támadásból született. Solymosi tértölelő labdával kiugratta Göröcsöt. Az újpesti jobbösszekötő villámgyorsan kitört, maga mögött hagyta a védőket, s a kifutó Katona mellett a hálóba helyezte a labdát. 11 ----------3 Kedd, 1961. augusztus 1. ) Kaian KOSH Tíz év óta nem szenvedett el a Győr ilyen nagy vereséget. Akkor a Honvéd csapatától kapott ki 7:0-ra. Tavaly például a győriek minden veresége legfeljebb egygólos volt. A Komló ott folytatta, ahol abbahagyta az NB II-ben. Tavaszszal ugyanis a hajrában sorra nyerte idegenbeli mérkőzéseit, a többi között Szombathelyen még a rangadón is győzött. Ezt a szép idegenbeli szereplést most Szegeden folytatta. A kedvezőtlen idő miatt „csak” 91 ezer néző tekintette meg a mérkőzéseket. Az NB II mérkőzésein 51 ezer néző jelent meg. 28 gól esett az NB I-be, tehát átlagban 4—4 gól jut egyegy mérkőzésre. Ha azonban a Vasas—Győr és az MTK— Salgótarján mérkőzést elvesszük, akkor átlagban már csak 3—3 gól jut a többi mérkőzésre. A Győr kivételével egyébként valamennyi csapat rúgott gólt RITKA JELENET A győri együttes a szoros emberfogáson kívül igyekezett lestaktikával is játszani. Az első félidő vége felé ennek következtében adódott egy olyan jelenet, amilyen csak nagyon ritkán fordul elő labdarúgó-pályán. Az történt, hogy a Vasas térfelén Kárpáti szerezte meg a labdát. Megindult vele az ellenfél kapuja felé. Valamennyi győri védő a felezővonal mentén helyezkedett el. A Vasascsatárok kénytelenek voltak a felezővonalon a győri játékosok előtt állni, hogy lesre ne fussanak. De nemcsak a győri védők álltak a felezővonal közelében, hanem a hátráló győri játékosok és az előrehúzódó Vasas-játékosok is. Néhány pillanat alatt Kárpáti kivételével 19 mezőnyjátékos helyezkedett el a felezővonal mentén. Kárpáti úgy oldotta meg a helyzetet, hogy a játékosok fölött a Győr térfelére ívelte a labdát. Mintha mondta volna: ,,Legyen azé, aki a leggyorsabb!” Úgy is történt, mert óriási versenyfutás kezdődött a labdáért. Ezen a jeleneten méltán derültek a szurkolók. A Tatabánya: egységes csapat — Tatabánya ezúttal a hagyománnyal ellentétben igen sikeres rajtot vett. — Az értékes győzelem mellett igen nagy pozitívum, hogy a csapatunka terén talán még a vártnál is többet nyújtottak a fiúk — örvendezett a mérkőzés végén Lakat Károly edző. A tatabányai edzőnek minden oka megvolt a derűs hangulatra. A csapat tavaszi sikersorozata az őszi rajtnál sem tört meg és a nyitány előtti külföldi portyának inkább pozitív eredményei jelentkeztek. Főként azzal, hogy az új játékosokat sikerült megfelelően beilleszteni a csapatba. Úgy látszik, hogy Lakat Károly a válogatást illetően nem volt még ilyen kedvező helyzetben. Egy példa csak: a jó formában levő Szovják a tartalékok között küzdött. A Pécsi Dózsa többet tud, mint amennyit nyújtott. Itt főleg néhány mérsékelt teljesítmény miatt nem volt még egységes a csapat. Három csatárral — Garami és Bódi gyenge erőnléte miatt — nem lehet ütőképes az együttes, de még néhány játékos gyorsaságán és állóképességén is javítani kell. Főleg Kocsisnál volt szembetűnő e kellékek hiánya, mert ez késztette a hátvédet olyan szabálytalan megoldásokra, amelyek gólt is eredményeztek. A vereség ellenére a jövő itt is biztató, hiszen az újonnan igazolt fiatalok (Török, Fülöp, Fenyvesi, Arnold, Dunai II) mind igen jól mozogtak a tartalékok mérkőzésén. A Hungária útról... Öt gólt kapott az SBTC, de az MTK — helyzetei alapján — talán tizet is rúghatott volna. A kék-f©hérek régen játszottak már olyan ötletesen, mint most. A támadók nem sablonos, gépies megoldásokat választottak, hanem ügyesen variáltak, váltogatták a szárnyakat, sokat vállalkoztak egyénileg is, gyakran lőttek és sűrűn helyzetbe hozták egymást. Az persze egyenesen elképesztő volt, hogy élvonalbeli csatárok, hogyan hagyhatnak ki olyan igazi gólhelyzeteket, mint amilyeneket ezen a mérkőzésen — Molnár vezérletével — a csatárok elügyetlenkedtek. Érdekes volt megfigyelni, hogy a tartalékos salgótarjániak nem sokat tettek annak érdekében, hogy szervezett védekezéssel elhárítsák a sok gólt, a sok helyzet kialakulását. Megítélésünk szerint ugyanis, most feltétlenül indokolt lett volna az, hogy a vendégek egy-két csatár hátravonásával — elsősorban a fedezet-erényekkel rendelkező Menczelre gondolunk — megerősítsék védelmüket, növeljék hátsó alakzataik biztonságát. Erre azért is szükség lett volna, mert a csatárok percekre sem tudták tartani a labdát, s látni lehetett, hogy a nagy nyomást nem bírják majd Jancsikák. Ezúttal tehát nem volt szervezettség a salgótarjániak játékában, s hibájukat még csak tetézték azzal, hogy a pályán sokat beszéltek, veszekedtek, szemrehányással illették egymást. A LABDARÚGÓ NB I legközelebbi fordulójának részletes műsora: szombaton: 3p. Honvéd — Csepel, Kispest, Honvéd-pálya, 16.30 (ifj. Schopp). Vasárnap: Ózd —Ferencváros, Ózd, 16.30 (Balta B.), Komló—Dorog, Komló, 16.30 (Petri), Tatabánya —Szeged, Tatabánya, 16.30 (Szigeti L.), Salgótarján—Pécs, Salgótarján, 16.30 (Horváth L.), Győr —MTK, Győr, 16.30 (Virág), Újpesti Dózsa—Vasas, Megyeri út, 16.30 (Pósa). Ezek is meleg pillanatok voltak. Pál II lyukra küldött átadására Machos kibújt a győri védőfalon, de ezúttal Barna egy gondolattal előbb fel tudta szedni a labdát a kitörő csatár elől. Machos mögött Morvai, a háttérben pedig Pál ! KOVALIK ÖRÖME Az MTK játékosai vidáman, jó hangulatban készülődtek a mérkőzésre, csak Kovalik, az új kapus volt nagyon szótlan. Sápadtan, idegesen várta, hogy kivonulhassanak a pályára. S az első percekben talán éppen arra gondolt, milyen jó lenne, ha az első védése sikerülne, amikor Bablena máris ott termett a kapu előtt, védhetetlenül a hálóba vágta a labdát. A kapus idegessége azonban fokozatosan feloldódott. Néhány beadást ügyesen lehúzott, a szórványos lövéseket pedig biztosan hárította. Már joggal gondolhatott arra, hogy nem kap több gólt, amikor három perccel a befejezés előtt az SBTC 1 - eshez jutott. Csáki állt a labdának, a bal sarokra helyezte, de Kovalik nagyszerű érzékkel, gyors vetődéssel elcsípte a labdát. A nézőtéren zúgott a taps, a játékosok pedig boldogan ölelgették a kapust. “ Nem is annyira ‘*t*- nak örültünk, hogy nem kaptunk újabb gólt, hanem inkább annak. Kovánknak sikerült a bemutatkozása — mondta a mérkőzés után Molnár János. — Amikor 2:1-nél kihagytam az első nagy helyzetemet, nyomban arra gondoltam, hogy Feri mennyivel nyugodtabbab védett volna, ha gólt rúgok. Néhány hét alatt is nagyon megszerettük őt. . . Kovatik Ferivel a mérkőzés után verebet lehetett volna fogatni, annyira örült. És örömében osztoztak új barátai is.