Népsport, 1961. november (17. évfolyam, 218-237. szám)

1961-11-02 / 218. szám

Emelkedőben a megyei kézilabda ■bajnokságok szín­vonala Az évenként ősszel megren­dezésre kerülő osztályozó mér­kőzések, amelyeken a 19 me­gye férfi és női bajnokcsapatai mellett a budapesti I. osztály első helye f­i­­zett­sei vesznek részt, mindenkor hű tü­­körképét nyújtják a megyei bajnokságok Zr­eh színvonalának. Az U 41 NB II-be való felju­tás nagy tét és ha az együttesek gyenge mezőnyből jutottak fel az osztá­lyozó valamelyik csoportjába, akkor ez nemcsak elért ered­ményükön, hanem felkészültsé­gükön is meglátszik. A most lezajlott osztályozó mérkőzéseken a férfiak csoport­jából a Debreceni Vasas (Haj­­dú-Bihar), a Győri Textil (Győr- Sopron), a Pécsi Bányász (Ba­ranya) és a Bp. Postás (Buda­pest) együttese, míg a nők cso-Eg­y év leforgása alatt öt me­gyében alakították meg a női csoportot, míg a férfi mezőny­ben kettővel nőtt a megyei baj­, nokságok száma. A férfiak vi­szonylatában már teljes a baj­noki rendszer, mert az ország valamennyi megyéjében rende­zett bajnokság folyik. A női cso­port ilyen szempontból hiányos: Nógrádban még nem tudták megalakítani a női mezőnyt. Nóg­­rád megye ipari és bányavidék — csak szervezés kérdése len­ne az egész. Remélhetőleg jövőre­­ már arról számolhatunk be, hogy Nógrádban is van megyei női bajnokság. Tervszerű felkészülés A csapatok — mint azt a mérkőzések tapasztalatai mutat­ták — tervszerűen felkészültek az osztályozóra. A tervszerű munkához elsősorban az segí­tette őket, hogy alaposan meg kellett küzdeniök megyéjükben a bajnoki címért, így egész év­ben rendszeresen kellett edze­­niök. Ez a tény arra vall, h­ogy egyre inkább erősödnek a vi­déki csapatok. Ilyen szempont­ból nem lehet véletlennek tekin­teni azt sem, hogy a pécsi Su­dár Ferenc megyei csapatból ke­rült a válogatott keretbe. Régebben inkább az ötletsze­rűség jellemezte a megyei csa­patok munkáját. Az egyes idő­pontjából a Telefongyár (Buda­pest), a Veszprémi Vasas (Vesz­prém), az Egri Lendület (Heves) és a Pécsszabolcsi Bányász (Ba­ranya) csapata került az NB II be. Helyes volt a határozat Az MTST elnöksége 1959-ben hozott határozatával egységesí­tette az addig nagy- és kispályán folyt kézilabda bajnokságot. Ugyancsak a határozat intézke­dett a kétcsoportos NB II-be való feljutás kérdéséről is. Eszerint csak abból a megyéből kerülhet a bajnokcsapat osztályozója, ahol legalább 12 együttes vett részt a megyei bajnokságban. Ez az in­tézkedés serkentőleg hatott a megyei, szövetségek munkájára, amint a tavalyi és az idei osz­­tályozók adataiból is kitűnik. Az osztályozón résztvett csa­patok, szakok — alapozás, formába ho­zás, formában tartás és átmeneti időszak — feladatai és munkája nem épültek tervszerűen egy­másra. Az idei osztályozó nagy terhelést jelentő küzdelmeit jó erőnlétben, tervszerű csapatmun­kával és jó technikai felkészült­séggel vívták végig a csapatok. Fejlődő technikával A kézilabdázás alapját képező technikai felkészültségről külön is beszélnünk kell, mert ez a továbbfejődés egyik alapja. Az, együttesek ilyen tekintetben jól felkészültek. A nehezebb techni­kai elemeket — mint például az alsó felső elhajlásos dobás, a bevetődés­t meglepően biztosan és gyakran alkalmazták. Viszony­lag kevés volt a hibás átadások száma is és a kiforrottabb tech­nika következményeként válto­zatosabb, színvonalasabb a játék. Történt tehát előrelépés és ez örvendetes tény. Jövőre azonban feltétlenül el kell jutnia a sport­ágnak oda, hogy maradéktala­nul valósíthassa meg a határo­zat minden pontját, azaz a 19 megyei bajnok mellett csak a budapesi bajnok vegyen részt az osztályozón, nem úgy, mint idén amikor a hiányos női mezőny miatt meg kellett változtatni a kiírást. Nagy György Férfiak Nők Bp. Megye Össz. Bp. Megye össz. 1960. 3 17 20 3 13 16 1961. 2 19 21 2 18 20 A Szpartak Moszkva labdarúgói sem kaptak vízumot az NSZK-ba A TASZSZ bonni terem­tés alap­ján közi, hogy a Moszkvai Szpar­tak labdarúgó csapatának játéko­sai és vezetői nem kaptak beuta­zási engedélyt az NSZK-ba, ahol az együttesnek november elején három barátságos mérkőzést kellett volna játszania. Az NSZK­­külügyminisztériuma azzal ta­gadta meg a vízumok kiadását, hogy kiállításukra rövid idő állt rendelkezésre. Az igazi ok azon­ban világosan politikai jelentő­ségű. A DPA nyugatnémet hír­ügynökség elismeri ugyanis, hogy ,.nyilvánvalóan politikai megfontolások játszottak döntő szerepet. Ehhez a TASZSZ még hozzáfűzi: „Bonnban egyeseknek nincs ínyére, hogy az NSZK és a Szovjetunió között eddig már kialakult hagyományos, barát­ságos sportkapcsolatok tovább folytatódjanak.” (MTI) #||M ................................................................................................................................ | Dm, A BaRÁT­I ORSZÁGOK SPORTJÁBÓL A BARÁTI ORSZÁGOK SPO | | A BaRaTI. OS5Tfl60|||¡áFORD­BO­L. | A BARÁTI ORSZÁGOK SPORTJÁBÓL A BARÁTI ORSZÁGOK SPORTJÁBÓL ! iiiiiuiiHiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiimHiiiiiuiiiiiiiumiiiitiiiitiiiiiiiiMiiimiiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiimmiimiiiiiiiiimimiuiiiiiiiiiiiii................................................................... Nem „tartalékoltak" az olimpia utáni évben Jöttek, láttak és ki­csit, fáradtan is jó ered­ményeket értek el a múlt héten a Legia leg­híresebb atlétái. Pedig hosszú idény áll mögöt­tük ebben az úgyneve­zett közbeeső évben is, hiszen még az utolsó hetekben is több nem­zetközi versenyen sze­repelek. S ez nem volt véletlen. " Akadt ugyan ná­lunk is néhány edző, aki azt vallotta, hogy az olimpia utáni év az erőgyűjtés, a tartaléko­lás éve, de a többség azon a véleményen volt, hogy a túlzott vissza­fogás helytelen volna — közölte Gerard Mach, a Legia egyik edzője. — Elsősorban a hosszútáv­futók, a középtávfutók és az ügyességiek kö­zül is többen könnyí­tettek az idén edzés­munkájukon. De ami­kor elérkezett a for­­mábahozás ideje, a töb­biekkel együtt ők is rendszeresen verse­nyezni kezdtek és nem ,,féltek” az egyre jobb eredményektől. Élvonal­beli atlétáink kisebb szünetekkel végigverse­nyezték az egész idényt és a felkészülésüknek megfelelő formát álta­lában végig tartani tud­ták. Az egyik legjobb pél­da erre Marian­ini Október elején múlt 28 éves, mégis 100 m-en 10.2-re javította a len­gyel csúcsot, vagy tu­catszor futott 21 mp-en belül és szeptemberig Európa legjobb vágtá­­zójának bizonyult. Ar­ra a kérdésre, hogy mi ennek a ,,titka”, nevet­ve válaszolt: „ Tartalékolásról, vagy visszafogásról az én koromban már nem lehet szó, de nem aján­lottam volna a fiata­labb vágtázóknak sem. Olyan volna ez, mint amikor nagy gonddal megterveznénk egy épü­letet, azután­­ abba­hagynánk az építkezést. Ha az ember vigyáz az erőnlétére, rendesen alapoz, a formábahozás kezdetén már növekszik a gyorsaság, és akkor már elsősorban a­­ ver­senyzés segíti elő a for­ma kialakulását. Én áp­rilis 30-án indultam elő­ször versenyen, június­ban már futottam 10.2-t és 20.7-et, s ezt a for­mát arányosan csökken­tett megterhelést­ edzé­sekkel a főidényben is tartani tudtam. Nem is lett volna semmi baj, ha augusztus végén Svédországban lázas to­rokgyulladással ágynak nem dőlök. Nem akar­tam azonban cserben­hagyni a rendezőket. Stockholmban mégis rajthoz álltam és utána elkövettem azt a hibát, hogy otthon elindultam az angolok elleni viada­lon is. Újra meghűltem és ez alaposan vissza­vetett. Már csak olyan edzéseket tudtam vé­gezni, hogy 100-on is­mét formába lendültem, de a kétszázat ősszel érthetően már nem bír­tam végig. A szőke vágtázót ke­mény fából faragták. A betegeskedést leszámít­va, csak augusztus ele­jén a kéthetes edzőtábo­rozás miatt tartott ver­senyszünetet. A szom­bati volt éppen negy­venedik 100 m-es ver­senye. 200-on huszonöt­ször indult az idén, a váltókról nem is beszél­ve. A jövővel kapcsolat­ban így nyilatkozott: — A nyáron Elliott az amerikai válogatott főedzője csodálkozott, hogy miért nem tértem már át a 400-ra. Meg­mondtam neki, hogy ha én még ebben a kor­ban is tudok 20.7—20.8 körül, nincs már értel­me áttérni a sokkal na­gyobb megterhelést je­lentő 400-ra, mert ott úgy sem tudnék igazán nagy eredményt elérni. Véleményem szerint még egy évig tudom tartani ezt a formá­t, sőt 200-on talán tudok va­lamit javulni is. Eredményes idényre tekinthet vissza a hár­masai gózó Iksziin Ma­cherctől( 5 is. Ezt a 27 éves, roppant izmos, erőtípusú ugró az idén legyőzte az olimpiai bajnok Szmití­­tet, egyéni­ csúcsot javí­tott, s októberben, — igaz, hátszéllel — ug­­rott 16.71-et is. — Tapasztalatom­, hogy a jó szereplés nemcsak a felkészüléstől, hanem a körülményektől is na­gyon függ — mondta. — Tavaly sérülések miatt nem tudtam elérni a félik­é­­szülésem a lap­­­áti v­árhat­ó eredményeket. Az idén ugyan lényege­sen kevesebbet dolgoz­tam, de igyekeztem át­menteni a megszerzett képességeket, s mivel nem jött közbe sérülés a tavalyi, munka most kamatozott. I­gyeke­zte­m is kihasználni a formá­mat, sokat versenyez­tem, bár az utolsó he­tekben már csak köny­­nyen dolgoztam­. Húsz­szor indultam hármas­ban és háromszor távol­ba. Biztos vagyok, hogy ez egyáltalán nem ártott a jövő évi Európa-baj­­n­­oksá­g szem­pon­tj­áb­ól, amelyre egyébként na­gyon alaposan fel fogok készülni. Szerintem kö­rülbelül húsz versenyen indulhat egy jól felké­szült hármasságró, en­nél többön már nem ajánlatos. Két olimpiai helyezett honfitársához képest sokkal szerényebb múlt­tal rendelkezik a közép­­távfűtő Sárán, de még csak 22 éves. Az idén került leOO-on 3:40, 800-on is,48.2 mp- 09 idővel egyszerre az élvonalba. Tíz éve spor­tol, eleinte úszott, tor­nászott, öt éve atlétizál. Már ifjúsági korában 3:49-en belül futott, de tavaly megakadt a fejlő­désben. — Tava­ly n­ég­ysze­r egymás után sérültem meg — magyarázta. — Az idén azonban zavar­­talanul tudtam felkészül­ni. Általában mindig kinn, a terepen futok, a pályán csak ritkán tar­tok edzést. Az elmúlt idénnyel elégedett, va­gyok. Eredetileg 1500-on nem sz­ámítottam 3:43- nál jobb időre és inkább 300-on szerettem volna nagy eredményt elérni. A gyakorlatban azután éppen fordítva történt. A válogatott viadalokon azonban gyakran kellett dupláznom és ennek rendszerint a 800-as eredmény látta a kárát. Pedig a két középtávon e­gyform­án ered­m­énye­sen szerepelni ma már nem­ lehet és a felkészü­lés is különbözik. Hu­szonöt versenyem volt az idén, bizony egy ki­csit már fáradt vagyok. Egyébként sokszor ér­tem el komoly ered­ményt ellenfél nélkül, nem félek a bátor, erős iramtól ég a tapasztal­tabb versenyzőktől, csak a hajrámon kell javí­tanom. Burán még nem dön­tött, hogy jövőre, az Eu­r­ópa-bajn­ok­sá­gon me­lyik távot választja, de láthatólag gondol arra, hogy elsősorban 800 m-en versenyezzen. Sze­rinte jövőre már keve­sebbszer kell ,,dupláz­nia”, mert felzárkózik a középtávfutásban is az utánpótlás és­­ az Eu­ró­pa-ba­j­nokságra mi­n­­­den lengyel élvonalbeli atléta nagyon fel akar készülni. Ebben nem is kételkedünk. (S. Z.) Harmadszor Chiléért: Csehszlovákia—Skócia­­ (Bratislava, november 1.) El­képzelhető, milyen nagy örömet válot­t ki Cseh­szl­ov­ák­i­ában, amikor vasárnap Prágában a legjobb tizenegy kiharcolta, hogy harmadik mérkőzést játsz­hat Skócia együttesével a világ­­bajnoki 16-os döntőbe jutásért. Meg kell mondanunk, hogy néhány héttel ezelőtt akadtak itt pesszimisták, akik ezt nem tudták elképzelni. A sportköz­­vélemény és a sportsajtó is most már elégedett. Ennek oka: Vil­­lacus szövetségi kapitány a jelek szerint végre megtalálta azt a csapatot, amelyen nem kell változtatni. A csehszlovák sportsajtó mél­tatja nemcsak az Írország elleni 7:1-es eredmény kivívását, ha­nem azt is, hogy ezt az ered­ményt kitűnő játékkal érte el a csehszlovák válogatott. Dicsérik a csapatmunkát, az ötletes tám­a­dásépítést, a csatárok lövőkész­ségét. A sportsajtó azonban óva int mindenkit az elbizakodottság­tól: Írország válogatottja gyér­sébb ellenfél volt, mint Skócia sapata, vagyis az az együttes amellyel harmadik mérkőzést vív majd a mi együttesünk. Bírá­lat is akad: a 34 éves jobbhát­védet, telediket nem tartják elég gyorsnak. Ami a harmadik mérkőzés színhelyét illeti: a skótok nem fogadták el szövetségünk javas­latát, hogy Bécsben vagy Brüsz­szelben rendezzék meg ezt a fontos találkozót, ők — állítólag az éghajlat miatt — kötik magu­kat Rotterdamhoz. Mi november 26-át javasoltuk időpontnak, erre még nem kaptunk választ. Lehet hogy a FIFA dönt majd a szín­helyről és az időpontról is.­­ Egyelőre folynak a bajnokságok,­­ amelyek fordulóit sokkal nyugod­­­tabban, derűlátóbban figyel:­­ már Vid­acyl szövetségi kapi­­­tány és a csehszlovák válogatott további sikereiben bízó közön­ségünk is. Mi az oka a derű­látásnak? Többek közt az, hogy a skótok nyilván a harmadik mér­kőzésen nem lesznek olyan erő­sek, mint annak idején otthonuk­ban voltak. J. Novak­­ár A román atlétika egyik naciu­­ reménysége a 22 éves Vátéri a­­ Jurca. Az idén 21.7-et futott 206­­ m-en, 49 mp-et ■400 m­-en, 23.4 mp­­es csúcsot 200 m gáton, 53.6-ot 400 m gáton és 737-et ugrott tá­volba! A fiatal atlétától a belg­­rádi Európa-b­aj­nok­ságon elsősor­ban 400-as gáton várnak kiemelt . m­a­­j WjMCSB- MiKosZiíAn­LííK­ íjból meglepetések születtek vívó CSB-n, megint fellángolt a serkentő ,,csak­­azértis megmutatjuk” hangulat. Ennek is köszön­hető az előző héten rendkívül gyengén szerepelt Kaposvári Dózsa döntetlen eredménye az újpes­tiek ellen, s az MTK első őszi győzelme a V. Di­namóval szemben. A csapatok örvendetes erősí­tésén és növekvő vetélkedési kedvén kívül azon­ban néhány kiemelkedő egyéni tel­jesítményt is láthattunk ebben a for­dulóban. Annak ellenére, hogy a mérkőzések zöme jóformán csak szívós küszködést és heves ütésváltást hozott, néhány párviadal komoly fi­gyelmet érdemelt. Ezek közé tartozott a Mauro­­vics — Nádaski, a Csiszár — Edőcs, a Simon—Pam­­puk, a Klinger —Tóth, a Török —Jezerniczky és a Papp B.— Pál összecsapás. Egyre több fiatal ver­senyzőnk kezd kiforrni, és velük szemben egyre nehezebb a dolguk az ellenfeleknek. Ki számított például arra, hogy Kalmár kétszer padlóra küldi Sipőczöt, hogy Pampuk legyőzi Simont; vagy, hogy Erdei ellen Pavinszky az első menetben feladásra kényszerül? Most kezd beigazolódni, hogy a kétfordulós CSB az utánpótlás nevelésének igen jó iskolája, s néha bármilyen egyéni bajnokságnál többet hoz ki a versenyzőkből. Időnként persze egyoldalú ta­lálkozók is létrejönnek, a leggyakrabban még­sem a „menők” taktikázó párosítása, hanem a fiatalok váratlan eredményessége okozza a meg­lepetéseket. A forduló legnagyobb sikerét h­züttal egy eredmények egyike vagy másika, esetleg valame­lyik versenyző jó szereplése okozta, hanem az, hogy ismét nyilvánosan ismertették a pontozóbírák által kihozott eredményeket. Ami­kor először mondták be a hangszórón, hogy me­­lyik pontozó hogyan ítélt, olyan tapsorkán tört ki, mintha egy marathoni futóverseny első helye­zettje ért volna a célba. Ami azonban a tetszés­­nyilvánításnál is többet jelentett: javult a pontozók munkája, s a korábbiaktól el­térően alig volt rá példa, hogy bárki is kétségbe vonta volna a győztes eredményességét, lezárták az óvásokat, "iletaszmS°Í°" tárgyalta a fellebbezéseket. Az eredmény: mind­három óvást elvetették, tehát marad­nak a szorítóban elért eredmények. A három­négy perces késések miatti óvások kapcsán, a MOSZ elnöksége dicséretes módon elismerte, hogy a CSB-t megelőző megbeszélésen — az ott jelenlévő szakosztályi képviselőkkel közösen — hibát követett el, amikor nem vette figyelembe az általános gyakorlatot. Ezért a V. Dinamó és a Bp. Honvéd fellebbezésének elfogadásával egy­idejűleg rögzítette, hogy a jövőben a nevezési lapok átadására kitűzött idő után 10 percet várni kell a késő csapatra. Annál inkább is indokolt ez, mivel a szabályok értelmében még a szorítóban is várnak 3 percet a meg nem jelent verseny­zőre. A Vasas fellebbezését viszont azért fogadta el az elnökség, mert megállapította, hogy a szak­osztály eredetileg időben lefoglalta a Tüzér utcai helyiséget, de a Bp. Honvéd túlzott anyagi köve­telései miatt kénytelen volt a mérkőzést áthe­lyezni a Sportcsarnokba, s így nem hibáztatható a két nappal későbbi értesítés miatt. Gyorsan intézkedtek! rau­giu“,Sovc5Sit"St. hogy a Sportcsarnok szorítóját néhány vonatko­zásban korszerűsíteni kellene. Egy héttel a cikk megjelenése után hozzáláttak javaslataink kivi­telezéséhez. Első eredményként a legutóbbi for­dulók alkalmával már fémvázas, kellemes színű, ügyes megoldású, kétkarfás feljárókon közleked­hettek a versenyzők. Ugyancsak dicséretes, hogy próbaképpen máris bevezették az elekt­romos időjelzést, s a hírek szerint rö­videsen egy ennél is erősebb hangú gongot sze­reznek be. A technikai korszerűsítés tehát a legjobb úton halad, most már csak az a teendő, hogy valamilyen módon újból véget vesse­nek a karzati dohányzásnak. A küzdelmek során ugyanis olyan sűrű füst terjeng hétről hétre a levegőben, hogy a tűzoltó ügyele­tesek bizonyára attól nem látják a tetteseket. Tíz napja történt, ^^“cíkesín"bír­­kadobálás és csaknem teljes botrány volt a Cse­pel—V. Dinamó találkozón. Néhány elfogult he­lyi szurkolónak kevés volt a pontozói „segítség”, s amikor Kelemen Imre vezetőbíró szabálytalan ütések miatt kétszer megintette a félnehézsúlyú Erdődit, szaporán hullottak a szorítóba a külön­böző tárgyak: gyufaskatulyák, madzagok, gumi­darabok, pénz, sőt, valamelyik eszét vesztett fa­natikus még ennél is tovább merészkedett. A második menet szünetében a vezetőbíró felé nyi­tott bicskát dobott, amely csaknem megsebezte a sarokban ülő Erdődit. Kelemen nem jött za­varba, felvette az életveszélyes eszközt, átadta a zsűri elnökének és tovább vezette a mérkő­zést. Ezzel súlyos hibát követett el, mert az lett volna a helyes, ha azonnal véget vet a találkozónak. Lehiet, hogy ebben az esetben fo­kozódott volna a szurkolók lázongása, mert a Csepel elvesztette volna a két pontot, de talán így rádöbbent volna a felelőtlen ismeretlen, és a többi elfogult rajongó, hogy az ilyen közönséges merénylet éppen kedvenc csapatukra hátrányos. Z. V. Gy. Új kosárlabda- és röplabda-bajnoki rendszer Romániában A Román Testneve­lési és Sportszövetség megfelelő szakbizott­ságának javaslatára, ez év őszétől kezdve újszerű kiírás szerint bonyolítják le az or­szágos elsőosztályú kosárlabda és röplab­da-bajnokságot. Az el­múlt években megho­nosodott gyakorlat az volt, hogy az ország legjobb 12—12 férfi és női csapata, egy-egy csoportban, kétfordu­lós rendszer alapján döntötte el a helyezé­sek sorsát. A rövid­­­­sen kezdődő idényben mind a két sportágban két-két csoportban mérkőznek az együtte­sek. A tavalyi tizen­­kettős mezőnyből nem esett ki egyetlen cso­port sem, hanem csat­lakozott hozzájuk a minősítő bajnokság négy-négy csoport­győztese. A 16—16 csapatot — mind a kosárlabda-, mind a röplabda-baj­nokságban — két, egyenként nyolcas csoportra osztották. A csoportokon belül két­fordulós, körmérkőzés­­es tornán dől el a he­lyezések kérdése, vé­gül a csoportonkénti négy-négy legjobb he­lyezett egyfordulós, körmérkőzéses küzde­lemben dönti el az 1—1­0. hely végleges sorsát. A két sportág szak­vezetői és edzői a ko­sárlabda- és a röp­labdasport további fej­lődését remélik az új­szerű bajnoki kiírás­tól. I.. F L. F. Szovjetunió. Befejeződött a baj­nokság. A kiírás értelmében a két csoport első 5—11 helyezetik, külön küzdött a bajnoki címért és a helyezésekért. Külön játszot­tak a 11—22. helyért. «« «« «« «« A LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁGOK A végeredmény az 1—10. helyért: 1. Kijev 30 1­ 9 3 58:28 45 2. Torpedó 30 19 3 8 68:35 41 3. Szpartak Mo. 30 16 8 6 57:34 40 4. CSZKA 30 16 6 8 61 33 38 5. Lokomotív 30 13 12 5 08:42 38 6. Harkov 20 12 10 8 30:25 34 7. Tbiliszi 30 13 7 10 50:30 33 8. Jereván 30 11 10 9 37:41 32 9. Rosztov 30 11 8 11 54:30 30 10. Taskent 30 11 8 11 44:61 30 «« ««­­ A 11—22. helyért:­­ 11. Dinamo Mo. 72 17 7 8 57:30 41 : 12. Sahtyor 32 12 10 10 45:37 34 13. Zenit 32 12 8 12 50:52 32 | 14. Ad­miraltyejec 32 12 7 13 49:47 31 : 15. Koronyezs 32 11 8 13 30:38 30­­ 10. Moldova 32 12 6 14 40:54 30 : 17. Kajrat 32 10 8 14 31:48 28­­ 18. Nyeftyanyik 32 7 13 12 36:52 27 19. Belarusz 32 7 10 15 20:44 24­­ 20. Vilnius 32 7 5 20 33:64 10­­ 21. Daugava 32 5 7 20 30:68 17 22. Tallinn 32 1 8 23 25:74 10 Az NDK kétszeres világbajnok országúti kerékpárosa, Gustav Adolf Schur bejelentette, hogy nem vonul vissza és jövőre is részt vesz a nagy nemzetközi versenyeken, a Békeverseny kivételével. A Békeversenyre egyébként 12 tagú válogatón keretet jelöltek ki. Nagyobb érdeklődést érdemelt volna Az idei akrobatikus- és gála­­­torna-bajnokságot — nagyon helyesen — két részletben bo­­­nyoltották le. Ezt az intézke­­­­dést az indulók nagy száma és , a versenyek előrelátott elhúzó­­­dása tette szükségessé, és mint , kiderült — indokolt is volt.­­ A II. és III. osztályú bajnok­­­­ság egy héttel korábban került­­ sorra a Sportcsarnok edzőépüle­­­téhez. A mintegy 150 résztvevő * között jócskán akadtak vidé­­­­kiek is — a falusi spartakiád­­, döntőjébe jutott csapatok — , amelyek a III. osztályban indul­­­­tak. Ezúttal először mutatták be a tudásukat magyar bajnokságon , és nem keltettek csalódást.­­ Sőt! Szép sikereket arattak, bajnokságokat nyertek.­­ A kecskeméti lányok például a három számban elsők lettek,­­ megszerezve az összetett bajno­­­ki címet is. Mellettük Körmend,­­ Jobbágy, Berettyóújfalu, Tisza- 9 lök együttesei is jól megállták­­ a helyüket. Ebből is látszik,­­ hogy vidéken a tornának ez az­­ ága mind a nők, mind a férf­i fiak között nagy népszerűség­­­nek örvend, a falusiak szívében­­ — és eredményesen — gáláznak. . Az elsőosztályú mezőny ked­­­den este küzdött a bajnoki cí­­­­mekért. Először az akrobatikus­­ ugrásokra került sor. A ver­s majusai a Mtaacgg ■■ n .inaMii—w v . A Csütörtök, 1961. november 2. jenyzők egy előírt és két sza­­badon választott ugrássorozatot mutattak be. A férfiak közül az előírt gyakorlatot: — kézen átfordu­lás egy lábra — arab ugrás — kézen átfordul­ás hátra —■ sza­badátfordulás hátra —, a ké­sőbbi bajnok Csöndör (9,4) é­s Pfeiffer (9,3) hajtotta végre a legjobban. A szabadon választott ugrások so­r­ánt i© Csöndör gyakorlatai vol­tak a legl­átványosabbak és­­a legértékesebbek. Mellette kitűnt Rippert és Szekere©magas előre-, illetve hátraetal­tójával. Csak Rippert ugrott egyébként nyúj­tott testű hátraezaltó.t csavarral. Érdekes, hogy a fejen átfordul­ás­ből előre végrehajtott szabad­­átfordulással csupán egy ver­senyző, Szabó próbálkozott, de sikertelenül. Ugrásban tavaly óta általában csökkent a színvonal, nem láttunk különleges, ötletes kom­b­i­náci­ój­ú ugrá­ss­or­ozatokat. A nők előírt gyakorlata ké­zen átfordul­ás — dánfóder — tigrisugrás volt. Ez utóbbi nagy nehézséget oko­zott a tornászó­­k­nek, csak a legjobb benyomást keltő Szat­mári tudta szépe­n megugrani, (aki gyakorlatára egyébként 0.5-öt kapott). Ezután talajgyakorlatok követ­keztek. Itt is az akrobatikus ug­rások voltak túlsúlyban a talaj­­elemekkel szemben (írós gyakor­lata jelentett elsősorban kivételt, ő többek között ,,pároskörözött’ ’ is). Szembetűnő volt a­zok tar­­táshiba, kivéve a Vasas-tornászl lányok gyakorlatait. A vasasokon meglátszott, hogy sokkat foglal­koznak mozdulataik csiszolás­á­­val, s ennek következménye volt, hogy az összetettben az első négy helyet ők foglalták el. Kriegs-Au győzelme meglepe­tés, de­­ megérdemelt volt. A gála,gyakorlatokra már késő este került sor. Egy-két gúla bizony össze­omlott, de általában jó gyakor­latokat láthattunk. A két nagy ellenfél, a Vasa© és a Dózsa itt megosztozott a baj­nokságokon. Egyébként a Vasas három, a Dózsa két (ehhez jött még az összetett győzelem), az Építők pedig egy bajnokságot szerzett. A másik három egyesü­letnek­, a Gázműveknek, a BHSC- ne­k és a Meteornak ezúttal csak helyezések jutottak, de az ő sze­replésük i© kielégítő volt. Ebben az évben még egy jelentős gála­versenyre kerül sor, az Alkotmány Kupa dön­tőjére. Itt újra viszontláthatjuk legjobb­jainkat. E verseny után további javulásról, és­­ nagyobb érdek­lődésről, több nézőről szeretnénk beszámolni. Aminthogy a baj­nokság sokkal több nézőt érde­melt volna. s. a.

Next