Népsport, 1962. február (18. évfolyam, 21-40. szám)
1962-02-01 / 21. szám
nmmtmnmrmimifmimmtfmmtfmmnmmHimtmiwfifiimmmmitfmttfmmmftfimmtji A BARÁTI ORSZÁGOK SPORTJÁBÓL A BARÁTI ORSZÁGOK SPORT BARÁTI ORSZÁGOK SPORTJÁBÓL A BARÁTI ORSZÁGOK SPORTJÁBÓL A BARÁTI ORSZÁGOK SPORTJÁBÓL így készül Csehszlovákia válogatottja a VB-re Beszélgetés Vytlacillal, a válogatott csapat edzőjével Ha a nap bármely időszakában toppanunk be abba a helyiségbe, amelyben Rudolf Vytlacil, labdarúgó-válogatottunk edzője dolgozik, mindig írás közben találjuk a kitűnő szakembert. A labdarúgó világbajnokságra ítészül. Azt szeretnénk tőle megtudni, mi az új válogatott csapatunk felkészülésében? — A világbajnokságra való felkészüléssel kapcsolatos tervem, illetve tervünk dióhéjban a következő — mondja az edző. — Februárban két napig együtt lesznek a játékosok. Ennek az a célja, hogy felülvizsgáljuk a fiúk fizikai erőnlétét, egészségi állapotát. Egy mérkőzés lejátszását is tervbe vettük, így lesz ez márciusban is, de akkor már más lesz a célunk. Előkészületi mérkőzésre természetesen akkor is sor kerül . .. — Kiket hívnak meg a közös edzésekre? — A kipróbált, bevált játékosokat. Csak kisebb változtatások jöhetnek számításba. Esetleg meghívunk néhány olyan játékost is, aki tavasszal kimagasló formát mutat majd. Senki előtt nem zárom be a keret kapuját, minden játékos tagja lehet a válogatottnak, aki erre méltónak mutatkozik. — Egyes országokban hosszú ideig tartják együtt a kerettagokat__— említjük az edzőnek. — Szerintem nem helyes, ha a játékosok sokáig távol vannak családjuktól, kizökkennek megszokott életkörülményeikből. Az ilyesmi lelki fáradtságot is idézhet elő . .. Megjegyezzük, hogy amikor 1958-ban nálunk járt Sepp Herberger, ezt a kijelentést tette edzőinknek: „Eredményesebbek lettünk volna Svédországban, ha hosszabb ideig rendelkezésemre állt volna a csapat. De csak egy hónapig voltunk edzőtáborban . . . Ahogy említettem, a játékosok együtt lesznek februárban és márciusban. Áprilisban, a két országok közötti találkozó előtt is így lesz. Az utolsó összevonásra májusban a Chilébe való utazás előtt kerül sor, összesen tehát több mint 14 napig lesz együtt a keret. Nyolc mérkőzést játszanak majd a játékosok Chiléig. Javasoltam, hogy a tervezettnél előbb utazzunk el Chilébe, mert azt szeretném, ha a világbajnokság előtt egy-két edzőmérkőzést játszana Chilében is a csapat. Véleményem szerint elegendő a fentebb vázolt felkészülés. — Sokszor beszélnek arról, hogy csapatunk csaknem mindig ugyanabban a játékfelfogásban játszik. A világbajnokságra pedig változatosságra lesz szükség ... — Csapatunk bebizonyította, hogy ha kell, játékfelfogását és taktikáját is meg tudja változtatni! Nemegyszer leptük meg ellenfelünket másféle játékkal, mint amilyet vártak ... Játékosgárdánk jó, legkülönbözőbb variációkra is képes, és egyénileg is képzettek annyira játékosaink, hogy megoldják a legkülönbözőbb feladatokat ... — Milyen esélyekkel indul csapatunk a legjobbakkal való küzdelembe? — Szerintem nem lesz különösen erős, de különösen gyenge együttes sem a világbajnokságon. Valamennyi csapat győzni akar, minden csapat arra törekszik majd, hogy jobb teljesítményt nyújtson, mint bármikor azelőtt... — De azért mégis csak akadnak favoritok, ön szerint az európaiak közül melyek azok? — Egyik európai csapat sem utazhat „nagy esélyes" szerepében Dél-Ameriikába. De egyikük-másikuk meglepetést szerezhet. Példa volt erre a Szovjetunió válogatottja. Kérdés azonban, hogy Kacsalín edző a tengerentúli portya során mindent kihozott-e válogatottjából, amire képes, úgy gondolom, hogy nem ... Brazíliának és a Szovjetunió csapatának nagyobb esélyt adok. Nem hiszem, hogy Argentína elérné e két válogatott színvonalát. .." De van egy másik európai jelöltem is a jó helyezésre. A jelenlegi olasz válogatottban van néhány egészen kiváló dél-amerikai származású futballista és az is előnyt jelenthet az olaszoknak, hogy Chilében csaknem hasonlók az éghajlati viszonyok, mint náluk odahaza . . . Aztán a dél-amerikai labdarúgás nagy játékosaira. Felére, Garrinchára, Sanfilippóra és a többiekre terelődik a szó, majd arra, hogy vajon sikerül-e Európa „futball-hadvezéreinek” győzelemre vinni csapatukat a híres dél-amerikai együttesek ellen? — Mindenre lehet alkalmas taktikát találni! A világbajnokságon egyébként is számolni kell azzal, hogy valamennyi csapat tudása legjavát igyekszik majd nyújtani . . Ha pedig felbukkan egy olyan játékos, vagy csapat, amely kezében tartja a győzelemhez szükséges ellenállhatatlan fegyvert, akkor nincs mit tenni. A nagyobb tudás előtt meg kell hajolni... — mondta a válogatott edzője Ezt a gondolatot Vydadil nyomban kiegészítette: — A csehszlovák játékosokról is az a hír járja a világban, hogy tudnak valamit. Lehet, hogy tőlük is tartanak egy kicsit. Ahogy Pelét és a többi nagy játékost dicsérik, éppoly elismerőleg beszélnek a mi Masopustunk híres cseleiről. Scherer küzdőszelleméről, Kucera lövőképességéről... Nekünk is vannak tehetséges játékosaink... Lehet, hogy néha túlságosan szerények vagyunk. A szerénység továbbra is állandó tulajdonságunk marad. Főként, ami a világbajnoksággal kapcsolatos igényeket illeti. .. És arra a kérdésre, mi számít sikernek számunkra Chilében, a következő választ kaptuk Wytladiltól: — Sikernek számít már az is, hogy kiharcoltuk a döntőbe jutást. De hogy sikerünket igazoljuk, be kell kerülnünk a legjobb nyolc közé! Jan Novak Hogyan fejlődik a szovjet teraszsport? A szovjet teniszsport 1958 óta egyre többet hallat magáról. A szovjet teniszezők akkor vettek részt első alkalommal a félhivatalos világbajnokságnak számító wimbledoni versenyen és az All Englants Club viadalát megelőző füvespályás találkozókon. A szovjet teniszezők azóta különösen fiatal játékosaik révén értek el szép sikereket. Lejusz, illetve Baksejeva értékes győzelmet aratott az 1959., illetve 1961. évi wimbledoni ifjúsági tornán és ugyancsak jó eredményekkel dicsekedhet a Dmitrijeva, Kuzmenko női páros is. A szovjet teniszezők Galea Kupa-szereplését is szép sikerek jelzik, s a fiatalok jó eredményei után 1962-ben, első alkalommal a szovjet együttes is benevezett a Davis Kupa küzdelmeire. Hogyan fejlődik és milyen célok felé halad a szovjet teniszsport? Erre a kérdésre igyekszik választ adni Viktor Koligorszkij a szovjet teniszsport egyik vezetője, akinek cikkét az alábbiakban részletesen ismertetjük. „Negyvennégy éve alatt nagy utat tettünk meg. A forradalom előtt a cári Oroszországban az egyszerű emberek számára csaknem elérhetetlen volt a teniszsport. Még Moszkva városában is alig ötven pályát tartottak nyilván. A szovjet teniszsport mai adatai viszont éppen arról tanúskodnak, hogy a teniszpályák kapui is szélesre tárultak a dolgozók tízezrei előtt. A teniszpályák száma már meghaladja a kétezret és közel 50 ezerre tehető azok száma, akik rendszeresen űzik ezt a szép sportot. A legjobb élversenyzők és a legtehetségesebb fiatalok edzéseit mintegy 350 főfoglalkozású edző irányítja. Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Lvovban, Tallinban, Rigában, Tbilisziben, Szaratovban, Szverdlovszkban és néhány más városban télen fedett pályán is folynak az edzések és rendszeresen rendeznek versenyeket is. Jelenleg az Észt, a Grúz és az Ukrán Köztársaságban örvend a tenisz a legnagyobb népszerűségnek. De a Közép-Ázsiai Sgazak, Azerbajdzsán és örmény Köztársaságban is mind nagyobb tért hódít a teniszsport. A Szovjetunió két legnagyobb városában, Moszkvában és Leningrádban mintegy 400 pálya várja a tettszkedvelőket. A nemzetközi színvonal megközelítése, illetve elérése érdekében különösen a fiatal teniszezők oktatására és nevelésére fordítunk nagy gondot. A tenisz-szakosztályokban és sportiskolákban egyre több tenisztanfolyam működik. A tanfolyamokra kezdetben 11 — 12 éves fiatalokat vettünk fel, de a korhatárt már 7—8 évre szállítottuk le. S nemrégen sikerült elérnünk, hogy a legjobb, leggazdagabb tapasztalatokkal rendelkező edzők vezessék ezeket a tanfolyamokat, oktassák a fiatalokat. Fiataljainkat igyekszünk a korszerű technikára nevelni. Tudjuk, hogy a teniszezőknek kiváló fizikai képességekkel kell rendelkezniük. Éppen ezért rendszeres, ellenőrző, úgynevezett képességmérő versenyeket rendezünk futásban, ugrásokban és különféle erőgyakorlatokban. A teniszpályák kapuit csak az olyan fiatalok léphetik át, olyanokat oktatnak az edzőik, akik megfeleltek a korosztályuk számára kért képességvizsgán. A teniszsportban való fejlődéshez a céltudatosan, helyes módszerek alapján végzett edzéseknek jó versenyműsorral kell párosulnia. Ezért a szovjet teniszezők mind több nemzetközi találkozón vesznek részt. Igyekszünk hazai bajnokságaink nemzetközi jellegét is mind több neves versenyző résztvételével biztosítani. Ezek volnának a szovjet teniszsport fejlődésének „titkai". Nemrégiben, 1981 nyarán a Moszkvában tartott bemutatójuk után Jack Kramer, a hivatásos teniszezők „nagy főnöke" is megkérdezte tőlünk: Hogyan akarjuk még tovább emelni a szovjet teniszsport színvonalát? Midőn elmondtuk célkitűzéseinket, Kramer azt tanácsolta, hogy válasszunk ki 20 — 30 tehetséges fiút és lányt. Ezek a fiatalok azután „felejtsék el" egy időre a munkát és a tanulást és csak a tenisznek éljenek. Kramer „jótanácsát” mi, a magunk részéről nem fogadjuk meg. Mi nem akarunk munkájukat, tanulmányaikat elhanyagoló hivatásos teniszezőket nevelni. Mi még azt sem szeretnénk, ha egyik vagy másik fiatal a sporton keresztül kívánná sikeres életét megalapozni. Az igazi sportember legyen fizikailag fejlett. Sokoldalú, az életben és a sportpályán egyaránt helytálló ember. Véleményem szerint ez a felfogás is hozzájárul a szovjet teniszsport fejlődésének meggyorsításához.’ ’★ Eddig a szovjet sportvezető cikke. Úgy hisszük egyébként, hogy V. Koligorszkij a magyar teniszsport illetékes vezetőinek figyelmét is felhívja — különösen a fiatalok tudásának fejlesztése terén — néhány hasznos, esetleg nálunk is megvalósítható tapasztalatra. V. D. 7 TM—==TM—== Csütörtök, 1962. február 1. Az elmúlt év végén a válogatott tornászkeret edzői és a tornaszövetség vezetői értekezleten elemezték a válogatott keretben folyó munkát. A tanulságok és tapasztalatok alapján bizonyos fokig megváltoztatták a keretek összetételét és kidolgozták azokat az elveket, melyek szerint a legjobb tornászaink dolgoznak majd a júliusi prágai világbajnokság előkészületei során. Január elején változtattak a szokásos edzésrenden és a válogatott keret tagjai kéthetes közös felkészülésen vettek részt. A közös munkának nem alapozó jellege volt, tornászaink már a formábahozó időszak végén tartanak, s lassan megkezdődik a formábantartó edzésszakasz. A tizenkét tornásznő — Ducza Anikó (Bp. Honvéd, Makray Katalin, Pálinkás Ildikó, Papp Judit, Hidegkúti Jolán (Bp. Postás), Förstner Klára, Csapó Kornélia, Müller Katalin (TFSE), Tressel Mária (Bp. Spartacus), Endrődi Katalin (Bp. Petőfi), Füle Judit (Ceglédi Építők) és Lelkesné Bencsik Mária (Vasas) — három edző Kocsis Károlyné. Solymosioné és Egry István vezetésével végezte az edzéseket kapo-zta két alkalmmal délelőt és Heint-A munka igen komoly volt, erős fizikai igénybevételt jelentett, de — és ez a lényeg — mindenki bírta. A fő feladat az volt, hogy valamennyien teljes erővel a világbajnoki előírt gyakorlatok elsajátítására törekedjenek. Ezután következett a gyakorlatok és az egyes mozdulatok iskolázása, majd a versenyszerű bemutatás. A szabadon választót gyakorlatok csiszolása során a fentieken kívül néhány tornásznő új összekötő vagy egyéb elemekkel gazdagította gyakorlatát, esetleg módosította a régieket, korszerűbb leugrást választott. Kivétel a talaj volt, ahol a magyar—bolgár viadalon és a mesterfokú bajnokságon látottak alapján több tornásznő átalakította gyakorlatát, így Hidegkúti, Förstner, Endrődi és Tréssé is. Ducza pedig a nyújtott testű hátraszaltót ezután már félcsavarral fogja ugrani. Lóugrásban szinte mindenkinél technikai javulásra van szükség, s erre különös súlyt helyeztek- Ezenkívül külön foglalkozott a lányokkal talajon és gerendán Bérczik Sára művésztorna-tanárnő, hogy könyved, természetes mozgással •''ítéljék a gyakorlatok értékét A művészitorna-edzések bizonyára hasznosak lesznek. Sokat foglalkoztak az edzők a keretmunkába csak nemrég bekapcsolódott Fürével, Lelkesnével és Csapóval. Egyrészt, hogy az előírtban utolérjék társnőiket, másrészt, hogy végigbírják erővel régi szabadonválasztott gyakorlatukat. A férfiak is tizenketten voltak. A régi keretből nyolcan — Csányi, Keszthelyi, Lelkes, Machalik (Bp. Ilon véd), Szabó K., Varga (V. Dózsa), Sós (Bp. Vörös Meteor), Mester (Bp. Postás) — maradtak meg, a többiek ugyanis a VB-anyaggal rendezett versenyek során nem mutattak olyan mértékű fejlődést, hogy biztosan számíthattak volna rájuk. Helyettük viszont bekerült a felnőtt és az Ifjúsági I. osztályú bajnokság első két helyezettje, Balázs Olivér (Bp. Honvéd) és Kiss-Tóth Sándor (TFSE), illetve Aranyos István (Bp. Honvéd) és Cser Győző (FTC). A közös felkészülés folyamán a munka kétirányú volt. Sántha Lajos dr. és Farkas Béla edző a .,törzsgárdával" elkezdte a VB- re való felkészülést. Arra helyezték a súlyt, hogy minden elemet maximálisan kidolgozzanak a tornászok, például a nyújtón a szabadkerepet kézállásba stb., hogy a tartás, a kivitel lehetőleg kifogástalan legyen, hiszen a világbajnokságon részvevő csapatokat elsősorban a kötelező gyakorlatok során nyújtott teljesítményük alapján ítélik meg. A másik négy versenyzőt is igyekeztek minél jobban bevonni a felkészülésbe, ők is tanulják az előírt gyakorlatokat, s kötelező lesz elindulni nekik az ellenőrző versenyeken, ha a legjobbakkal egyelőre még nem is vehetik fel a versenyt. A napi kétszeri edzés meglehetősen szabadon, az egyéntől függően zajlott le azzal a feltétellel, hogy mindennap sorra kerüljön mind a hat szer. Elsősorban az előírt gyakorlatokon volt a hangsúly, javították a kivitelezés technikáját. Igen hasznos volt Kerezsi Endre jelenléte, ő tartotta a bemelegítést, melyben fokozott intenzitással szerepeltek a kötelező talajgyakorlat gimnasztikai részei. Ezen kívül az edzés végén egyenként is átvette a tornászokkal a műszabadgyakoratokat elemeire bontva és folyamatosan is. A napi tornaadagon kívül mindenki sokat foglalkozott a tornában oly fontos erősítéssel és lazítással. A versenyzők szorgalmával, igyekezetével az edzők elégedettek voltak. Ennek a kéthetes komoly, megfeszített munkának az eredménye— érthetően — nem fog azonnal meglátszani. Javulása azonban máris észlelhető. Remélhetőleg február közepén, az első ellenőrző versenyen — a mesterfokú bajnoksághoz viszonyítva — jelentős fejlődés lesz tapasztalható, s ez meglátszik majd az eredményeken is. Kéthetes hasznos munka után Hírek a baráti országokból Nagyszabású sífutó-versenyt rendeztek a Szovjetunióban, Otepjában. A női 10 km-es versenyt Kolcsina nyerte 35:57-tel Guszakova és Meksilo előtt. A férfiak téli biatlonversenyén 20 km-es távon Puzanov győzött 1*17,55 mp-cel, a lövésben azonban három hibát vétett, ezért hat perc büntetést kapott, s így a versenyt Psenyicin nyerte, aki a futásban csak ötödik lett 1:21:46-tal, de a lövészetben hibátlan volt. Az Alma-Atában rendezett gyorskorcsolyázó-versenyen nagyszerű eredményt ért el Voronyin. Megirigyelve felesége kitűnő időeredményeit. 1500 m-en 2:09.9 mp-cel az idei legjobb eredményt érte el. Az összetett versenyt is Voronyin nyerte, 189.035 ponttal. A csehszlovák labdarúgó-szövetség vasárnap tartotta teljes ülését. Rogl elnök értékelte a szövetség kétéves munkáját, amely elsősorban a tömegesítést tűzte ki célul. A szövetségnek sikerült 20 000 fiatal labdarúgót bekapcsolnia a rendszeres sportolásba. Megválasztották az új elnökséget. Az elnöki tisztet továbbra is Rogl tölti be. A csehszlovák jégkorong-bajnokság döntőjében változatlanul a Slovan Bratislava és a Rudá Hvezda Brno között folyik a nagy küzdelem az elsőségért. Pillanatnyilag a Slovan vezet két ponttal a brnóiak előtt. Az NDK ökölvívó-válogatottja az idén tíz országok közötti válogatott mérkőzést vív, Bulgária, Jugoszlávia, Finnország, Ghána, Tunézia, Guinea és Csehszlovákia ellen otthon, Lengyelország, Olaszország és Magyarország ellen pedig idegenben. Recknagel nyerte a világbajnokságra készülő NDK-beli síugrók hat versenyből álló válogató-sorozatát Wirth, Kührt és Lesser előtt. Az utolsó, a hatodik versenyen Kührt győzött, Recknagel, aki csak biztonsági ugrásokra törekedett, második lett. Cselleleó a motorsportról Molnár Ferenc, a motorsportszövetség főtitkára összeállította számokban a motorsport képét. Legyünk őszinték, a felvétel nem túlságosan sikerült, hiszen a számok csalhatatlanul elárulják, hogy 1953-ban még 1439 aktív versenyzője volt a sportágnak, manapság viszont csak ennek az egyharmada működik. Pontosan 453. Hová lettek, merre szálltak a versenyzők, hogyan zsugorodhatott ennyire öszsze a létszám? Tanulságos téma ez, nem ártalmas dolog néhány mondat erejéig beszélni róla. Hát igen. Először jó néhány szakosztály a feloszlatás sorsára jutott, hiszen a szakszervezeti sportegyesületekhez tartozó szakosztályoknak meg kellett szűnniök. Ezzel egyidőben sok gépet is le kellett állítani, hiszen zömük elhasználódott, a jogutódok szinte alig jutottak jó állapotban lévő versenygéphez, főleg csak versenyezni szándékozó motorosok lépték át a megmaradt szakosztályok kapuit. S azok is üres kézzel érkeztek. Segíteni, gépet adni alájuk természetesen nem lehet máról holnapra. Az idő rohant, a versenyzés iránti kedv irama pedig lelassult. Ráadásul a pályaproblémák is egyre élesebben jelentkeztek, egyre nehezebb napok virradtak a sportág híveire Igaz, hogy ma csak még 453 versenyzővel rendelkezik a sportág, de ma már még sem felhős az ég. Tény, hogy még ma is ezernel kevesebben űzik ezt a népszerű sportágat versenyszerűen. Való igaz, hogy ezt a hiányzó ezret ■nem lehet egyszerűen a takarékban „összespórolni”, hiszen a gyakorlat megmutatta, hogy a szakosztályoknak alaposan megkell küzdeniök, hogy gyarapíthassák versenyzői léttszámukat. De nem hiábavaló fáradság ez, hiszen, az eddigi tapasztalatok máris sikert mutatnak. íme: tavaly vidéken jóval többein, mint kétszázötvenen, Budapesten pedig hetvennél fetöbben, kapcsolódtak be a motorsport vérkeringésébe olyanok, akiik eddig távol álltak a sportágtól. Mert ennyi volt a számaik azoknak, akikk elindultak a szövetség vagy a szakosztályok által kezdeményezett túrákon, versenyeken. A motorsport vezetői nem azt mondták, hogy mindenáron viszszakell állítani a régi versenyző- látszámot, hanem úgy vélekedtek, hogy mindez megtörténhetik idővel, ha nem fölül, hanem alul bővítjük a lehetőségeket. Magyarul, azt akarták elérni, hogy minél többet megnyerjenek azok közül, akik saját motorral rendelkeznek és megírni ta©©áik nekünk a társas kiráindulások, túrák napfényes oldalait. Aligha tehettek volna ennél hasznosabbat. Miértegy három-heziáz emberben élnek még a kedve© tavalyi túráik emlékei, amelyektől talán elesnek, ha késik vagy elmarad a kezdeményezés. De nem maradt el. Megmozdult a magán motorosok hatalma© tábora, mert járható utat tártak eléjük. É© ezt az utat az idei évben tovább székeltük. Már szinte tényként szerepel az évi programban a Pannooka-, a Danuvia-túra, az ÁFOR hasonló rendezvénye, és még volt más hasonló közös megmozdulás. És az idén, miimden telküvitelben szervezettebb, szebb lesz a túráizás. A túrákban résztvevő motorosok is megkapják majd azt a kedvezményt, amit az elszállásolások tekintetében a természetjárók is élveznék. Terveznek külföldi túrákat is a számukra, e még egy igen komoly terv. Előreláthatólag 1963- ban a népi demokratikus országok morcacsai is megrendezik a Béke és Barátság-túrát (eddig csak az autósok részére tartották), s a legjobbak között helyük lesz azoknak is, akik a túrákon kitűnnek. Rövidesen sor kerül az egyszerű túrázók első megmozdulására; a szövetség szakmai és egyéb ismeretterjesztő előadásokkal kívánja bővíteni ismereteiket. Már egyre inkább hangoztatják a sportág vezetői: — Reméljük, ebben az évben további háromszáz egyszerű motoros kerül közelebb hozánk. És hogyan lesznek ezekből versenyzők ? A túrázás népszerűsítése nem áll szoros kapcsolatban a versenyzőlétszám gyarapításával, már csak azért sem állhat, mert az más ügy. De nem is független tőle, hiszen ha van érdeklődés a sportág iránt, az a versenysportot is érinti. Eddig is voltak olyan tapasztalatok, hogy sok kezdő máris csillogó szemekkel tekintget a versenyzők tábora felé, s már töri a fejét, hogy miként juthatna soraikba. Bizonyos, hogy ha sor kerül rá, ma már nem kapnak elutasító választ. Tavaly 34 új versenygép érkezett az országba, az idén pedig előreláthatólag újabb 39 érkezik. Ez azt jelenti, hogy fokozatosan bővül a gépállomány, hogy egyre több és több motorost lehet versenybe állítani. Javulnak a versenylehetőségek is, hiszen már komoly formában folynak a tárgyalások a népligeti gyorsasági pálya meghosszabbításáról, újabb salak- és cross-pályák építéséről. Februárban szakmai továbbképzésben részesülnek a bírák, mert a jelek szerint az idén jóval nagyobb feladatok várnak rájuk, mint tavaly. Helyt kell majd állniok a gyorsasági, a rootocross- és a salakpályákon, és helyt kell majd állniok azokon a rendezvényeken is, amelyeken tavaly háromszáz ember háromszáz motorral lépett közelebb a sportághoz. Szabó András MIT TANULTAK A TÁBORBAN? Ebben az esztendőben is sor került a már hagyományossá váló középiskolás természetjáró túravezetői és sítáborozásokra. Az ország legszebb helyein,, Bánkúton, Várkúton, Telekesen, Telkibányán, Dömörkapun, Sárospatakon, Nagyvillámon gyűltek össze a diákok, hogy közelebbről ismerkedjenek a természetjárás szépségeivel. A Diák Sportközpont azt a célt tűzte ki, hogy még több középiskolában alakítsanak szakosztályokat, még több fiatal kapcsolódjék a turisztikába. Ezt segítették a tanfolyamok. Mit mutatnak a számok? 1960- ban még csak 2500 fiatal vett részt a különböző túrákon, 1961- ben már 13 000. A most kiképzett mintegy 300 diák iskolájában a természetjárás szakavatott vezetője lehet. Mit tanultak a táborban? Megismerkedtek a túrák szervezésével, s azzal, hogy hogyan kell irányítani a kirándulásokat, milyen útvonalak vannak hazánkban, hol lehet táborozni. A fiatalok megtanulták a kulturális és sportfoglalkozások irányítását, a tájoló kezelését, a térképolvasást. A most munkába álló fiatal túravezetők sok segítséget nyújthatnak a turisztika, a Kilián Testnevelési Mozgalom és az „Ifjúság a szocializmusért"-mozgalom népszerűsítésében. Ezenkívül a turisztika részben feledteti az iskolák pályahiiányát. A túrákon se lehet versenyezni, lehet a pontokat gyűjteni. A tanfolyamra nemcsak a „hegyed" megyék középiskoláiból jöttek el, hanem az Alföldről is. Igen jó eredményeket értek el a csongrádi és a békélt fiatalok. A diákok nagy lelkesedéssel, örömmel vettek részt a tanfolyamokon, fegyelmezettek voltak, jól vizsgáztak. Most majd sekoldajkban kell bebizonyíttatniok, hogy valóban jól megtanulták új feladataikat. Kapcsolódjanak be tehát az iskolai sportkörök munkájába, segítsenek a testnevelő tanároknak a túra-szakcsztályaik szervezésében. A Diák Sportközpont megküldte a területi természetjáró és táborozási bizottságoknak a tanfolyamon részt vett hallgatók névsorát, és kérte, hogy vonják be őket a munkáiba, hasznosítsák tudásukat. Ebben az esztendőben egyébként most már nemcsak a téli szünetben, hanem nyáron is sor kerül tanfolyamokra. Lajosforrácon 117 pedagógus szintén tanfolyamon vett részt. A tanárok nem testnevelő szakosak, más tantárgyat tanítanak iskolájukban. Bizonyára jó segítői, irányítói tesztnek iskolájukban a természetjárásnak. A táborokban szerzett tapasztalatok egy hiányosságra hívják fel a figyelmet. Előfordult, hogy egy iskolából öt fiatal is részt vett a tanfolyamon, számos helyről viszont senki sem jelentkezett. Nem az a hiba, hogy egyegy helyről többen is részt vettek, hanem az, hogy több helyről senki sem volt ott. Február gazdag lesz nagy nemzetközi sporteseményekben Közismert, hogy mint általában az olimpiák közé eső páros évek, 1962 is a nagy sportesemények éve. Az elmúlt január műsora ugyan még szerény volt kiemelkedő eseményekben, de a most következő február már bő kárpótlást nyújt. versenyek sorát a hét végén, szombaton és vasárnap Oslóban sorra kerülő férfi gyorskorcsolyázó Európabajnokság nyitja meg. Két hét múlva, február 17-én, 18-án már a világbajnokság következik, a férfiakét Moszkvában, a nőkét pedig ugyanakkor a finnországi Imatrában rendezik meg. Február közepén kerül sor a sísport két kiemelkedő eseményére. Az alpesi számokban (lesiklás, műlesiklás) a világbajnokság színhelye február 10 és 18 között a franciaországi Chamonix, hacsak a nemzetközi szövetség a francia kormány vízummegtagadása miatt másképpen nem dönt. Az északi számokban (futás, ugrás) a lengyelországi Zakopánéban rendezik meg a világbajnokságot február 18 és 25 között. A szánhúzók Európa-bajnoksága a hét végén lesz az ausztriai Weissenbach-ban, a világbajnokság pedig február 10-én és 11-én a lengyelországi Krynicában. Február végén, 27-én kezdődik és március 3-án fejeződik be Genfben a műkorcsolyázó Európa-bajnokság. A hónapot tehát természetesen a téli sport nagy eseményei jellemzik, de azért jelentkeznek más sportágak is. A kerékpározók terep-világbajnoksága február 18-án kerül sorra a luxembourgi Esch-ben, a hónap folyamán teljes lendülettel folynak a különböző labdarúgó kupatornák, továbbá a többi labdajáték Európa Kupa mérkőzéseit, amelyek közül röplabdában és asztaliteniszben a magyar csapatok is érdekeltek.