Népsport, 1962. február (18. évfolyam, 21-40. szám)

1962-02-01 / 21. szám

nmmtmnmrmimifmimmtfmm­tfmmnmmHimtmiwfifiimmm­mitfmttfm­mmftfimmtji A BARÁTI ORSZÁ­GOK SPORTJÁBÓL A­ BARÁ­TI O­RSZÁGO­­K SPOR­T BARÁTI ORSZÁGOK SPORTJÁBÓL A BARÁTI ORSZÁGOK SPORTJÁBÓL A BARÁTI ORSZÁGOK SPORTJÁBÓL így készül Csehszlovákia válogatottja a VB-re Beszélgetés Vytlacillal, a válogatott csapat edzőjével Ha a nap bármely időszakában toppanunk be abba a helyiségbe, amelyben Rudolf Vytlacil, labdarúgó-válogatottunk edzője dolgozik, mindig írás közben találjuk a ki­tűnő szakembert. A labdarúgó világbajnok­ságra ítészül. Azt szeretnénk tőle megtudni, mi az új válogatott csapatunk felkészülésében? — A világbajnokságra való felkészüléssel kapcsolatos tervem, illetve tervünk dióhéj­ban a következő — mondja az edző. — Februárban két napig együtt lesznek a já­tékosok. Ennek az a célja, hogy felülvizsgál­juk a fiúk fizikai erőnlétét, egészségi álla­potát. Egy mérkőzés lejátszását is tervbe vettük, így lesz ez márciusban is, de akkor már más lesz a célunk. Előkészületi mérkő­zésre természetesen akkor is sor kerül . .. — Kiket hívnak meg a közös edzésekre? — A kipróbált, bevált játékosokat. Csak kisebb változtatások jöhetnek számításba. Esetleg meghívunk néhány olyan játékost is, aki tavasszal kimagasló formát mutat majd. Senki előtt nem zárom be a keret kapuját, minden játékos tagja lehet a válo­gatottnak, aki erre méltónak mutatkozik. — Egyes országokban hosszú ideig tart­ják együtt a kerettagokat__— említjük az edzőnek. — Szerintem nem helyes, ha a játékosok sokáig távol vannak családjuktól, kizökkennek megszokott élet­körülményeikből. Az ilyesmi lelki fáradtsá­got is idézhet elő . .. Megjegyezzük, hogy amikor 1958-ban ná­lunk járt Sepp Herberger, ezt a kijelentést tette edzőinknek: „Eredményesebbek lettünk volna Svédországban, ha hosszabb ideig rendelkezésemre állt volna a csapat. De csak egy hónapig voltunk edzőtáborban . . . Ahogy említettem, a játékosok együtt lesznek februárban és márciusban. Április­ban, a két országok közötti találkozó előtt is így lesz. Az utolsó összevonásra május­ban a Chilébe való utazás előtt kerül sor, összesen tehát több mint 14 napig lesz együtt a keret. Nyolc mérkőzést játszanak majd a játékosok Chiléig. Javasoltam, hogy a tervezettnél előbb utazzunk el Chilébe, mert azt szeretném, ha a világbajnokság előtt egy-két edzőmérkőzést játszana Chilé­ben is a csapat. Véleményem szerint ele­gendő a fentebb vázolt felkészülés. — Sokszor beszélnek arról, hogy csapa­tunk csaknem mindig ugyanabban a já­tékfelfogásban játszik. A világbajnokságra pedig változatosságra lesz szükség ... — Csapatunk bebizonyította, hogy ha kell, játékfelfogását és taktikáját is meg tudja változtatni! Nemegyszer leptük meg ellenfelünket másféle játékkal, mint amilyet vártak ... Játékosgárdánk jó, legkülönbözőbb variációkra is képes, és egyénileg is képzettek annyira játékosaink, hogy megoldják a legkülönbözőbb feladato­kat ... — Milyen esélyekkel indul csapatunk a legjobbakkal való küzdelembe? — Szerintem nem lesz különösen erős, de különösen gyenge együttes sem a világ­bajnokságon. Valamennyi csapat győzni akar, minden csapat arra törekszik majd, hogy jobb teljesítményt nyújtson, mint bár­mikor azelőtt... — De azért mégis csak akadnak favori­­to­k, ön szerint az európaiak közül me­lyek azok? — Egyik európai csapat sem utazhat „nagy esélyes" szerepében Dél-Ameriikába. De egyikük-másikuk meglepetést szerezhet. Példa volt erre a Szovjetunió válogatottja. Kérdés azonban, hogy Kacsalín edző a ten­gerentúli portya során mindent kihozott-e válogatottjából, amire képes, úgy gondolom, hogy nem ... Brazíliának és a Szovjetunió csapatának nagyobb esélyt adok. Nem hi­szem, hogy Argentína elérné e két váloga­tott színvonalát. .." De van egy másik európai jelöltem is a jó helyezésre. A je­lenlegi olasz válogatottban van néhány egé­szen kiváló dél-amerikai származású fut­ballista és az is előnyt jelenthet az olaszok­nak, hogy Chilében csaknem hasonlók az éghajlati viszonyok, mint náluk odahaza . . . Aztán a dél-amerikai labdarúgás nagy já­tékosaira. Felére, Garrinchára, Sanfilippóra és a többiekre terelődik a szó, majd arra, hogy vajon sikerül-e Európa „futball-had­­vezéreinek” győzelemre vinni csapatukat a híres dél-amerikai együttesek ellen? — Mindenre lehet alkalmas taktikát ta­lálni! A világbajnokságon egyébként is szá­molni kell azzal, hogy valamennyi csapat tudása legjavát igyekszik majd nyújtani . . Ha pedig felbukkan egy olyan játékos, vagy csapat, amely kezében tartja a győzelemhez szükséges ellenállhatatlan fegyvert, akkor nincs mit tenni. A nagyobb tudás előtt meg kell hajolni... — mondta a válogatott ed­zője Ezt a gondolatot Vyd­adil nyomban kiegé­szítette: — A csehszlovák játékosokról is az a hír járja a világban, hogy tudnak valamit. Lehet, hogy tőlük is tartanak egy kicsit. Ahogy Pelét és a többi nagy játékost dicsé­rik, éppoly elismerőleg beszélnek a mi Masopustunk híres cseleiről. Scherer küz­dőszel­leméről, Kucera lövőképességéről... Nekünk is vannak tehetséges játékosaink... Lehet, hogy néha túlságosan szerények va­gyunk. A szerénység továbbra is állandó tulajdonságunk marad. Főként, ami a világ­bajnoksággal kapcsolatos igényeket illeti. .. És arra a kérdésre, mi számít sikernek számunkra Chilében, a következő választ kaptuk Wytladiltól: — Sikernek számít már az is, hogy kihar­coltuk a döntőbe jutást. De hogy sikerün­ket igazoljuk, be kell kerülnünk a legjobb nyolc közé! Jan Novak Hogyan fejlődik a szovjet teraszsport? A szovjet teniszsport 1958 óta egyre többet hallat magáról. A szovjet teniszezők akkor vet­tek részt első alkalommal a félhivatalos világ­­bajnokságnak számító wimble­doni versenyen és az All Englants Club viadalát megelőző füves­pályás találkozó­kon. A szovjet teniszezők azóta különösen fiatal játékosaik révén értek el szép sikereket. Lejusz, illetve Baksejeva érté­kes győzelmet aratott az 1959., illetve 1961. évi wimbledoni if­júsági tornán és ugyancsak jó eredményekkel dicsekedhet a Dmitrijeva, Kuzmenko női pá­ros is. A szovjet teniszezők Galea Kupa-szereplését is szép sikerek jelzik, s a fiatalok jó eredményei után 1962-ben, első alkalommal a szovjet együttes is benevezett a Davis Kupa küzdelmeire. Hogyan fejlődik és milyen célok felé halad a szovjet te­niszsport? Erre a kérdésre igyekszik választ adni Viktor Koligorszkij a szovjet tenisz­sport egyik vezetője, akinek cikkét az alábbiakban részle­tesen ismertetjük. „Negyvennégy éve alatt nagy utat tettünk meg. A forradalom előtt a cári Oroszországban az egyszerű emberek számára csak­nem elérhetetlen volt a tenisz­sport. Még Moszkva városában is alig ötven pályát tartottak nyilván. A szovjet teniszsport mai adatai viszont éppen arról tanúskodnak, hogy a teniszpá­lyák kapui is szélesre tárultak a dolgozók tízezrei előtt. A te­niszpályák száma már meghaladja a kétezret és közel 50 ezerre tehető azok száma, akik rendszeresen űzik ezt a szép sportot. A legjobb él­versenyzők és a legtehetsége­­­sebb fiatalok edzéseit mintegy 350 főfoglalkozású edző irá­nyítja. Moszkvában, Leningrád­­ban, Kijevben, Lvovban, Tallin­­ban, Rigában, Tbilisziben, Szara­­tovban, Szverdlovszkban és né­hány más városban télen fedett pályán is folynak az edzések és rendszeresen rendeznek verse­nyeket is. Jelenleg az Észt, a Grúz és az Ukrán Köztársaság­­­­ban örvend a tenisz a legna­gyobb népszerűségnek. De a Közép-Ázsiai Sgazak, Azerbajd­zsán és örmény Köztársaságban is mind nagyobb tért hódít a te­niszsport. A Szovjetunió két leg­nagyobb városában, Moszkvában és Leningrádban mintegy 400 pálya várja a tett­­szked­velőket. A nemzetközi színvonal meg­közelítése, illetve elérése érde­kében különösen a fiatal teni­szezők oktatására és nevelésére fordítunk nagy gondot. A te­nisz-szakosztályokban és sport­iskolákban egyre több tenisztanfolyam működik. A tanfolyamokra kezdetben 11 — 12 éves fiatalokat vettünk fel, de a korhatárt már 7—8 évre szállítottuk le. S nemrégen si­került elérnünk, hogy a legjobb, leggazdagabb tapasztalatokkal rendelkező edzők vezessék eze­ket a tanfolyamokat, oktassák a fiatalokat. Fiataljainkat igyekszünk a korszerű technikára nevelni. Tudjuk, hogy a teniszezőknek kiváló fizikai képességekkel kell rendelkezniük. Éppen ezért rendszeres, ellenőrző, úgyneve­zett képességmérő versenyeket rendezünk futásban, ugrásokban és különféle erőgyakorlatokban. A teniszpályák kapuit csak az olyan fiatalok léphetik át, olya­nokat oktatnak az edzőik, akik megfeleltek a korosztályuk szá­mára kért képesség­vizsgán. A teniszsportban való fejlődés­hez a céltudatosan, helyes mód­szerek alapján végzett edzések­nek jó versenyműsorral kell pá­rosulnia. Ezért a szovjet teni­szezők mind több nemzetközi találkozón vesznek részt. Igyekszünk hazai bajnokságaink nemzetközi jelle­­gét is mind több neves ver­senyző résztvételével biztosítani. Ezek volnának a szovjet tenisz­sport fejlődésének „titkai". Nemrégiben, 1981 nyarán a Moszkvában tartott bemutatójuk után Jack Kramer, a hivatásos teniszezők „nagy főnöke" is megkérdezte tőlünk: Hogyan akarjuk még tovább emelni a szovjet teniszsport színvonalát? Midőn elmondtuk célkitűzésein­ket, Kramer azt tanácsolta, hogy válasszunk ki 20 — 30 tehetséges fiút és lányt. Ezek a fiatalok azután „felejtsék el" egy időre a munkát és a tanulást és csak a tenisznek éljenek. Kramer „jótanácsát” mi, a magunk részéről nem fogadjuk meg. Mi nem akarunk munkáju­­­­kat, tanulmányaikat elhanyagoló hivatásos teniszezőket nevelni. Mi még azt sem szeretnénk, ha egyik vagy másik fiatal a spor­ton keresztül kívánná sikeres életét megalapozni. Az igazi sportember legyen fizikailag fej­lett. Sokoldalú, az életben és a sportpályán egyaránt helytálló ember. Véleményem szerint ez a felfogás is hozzájárul a szov­jet teniszsport fejlődésének meg­gyorsításához.’ ’★ Eddig a szovjet sportvezető cikke. Úgy hisszük egyébként, hogy V. Koligorszkij a magyar teniszsport illetékes vezetőinek figyelmét is felhívja — különö­sen a fiatalok tudásának fejlesz­tése terén — néhány hasznos, esetleg nálunk is megvalósítható tapasztalatra. V. D. 7 TM—==TM—== Csütörtök, 1962. február 1. Az elmúlt év végén a válo­gatott tornászkeret edzői és a tornaszövetség vezetői értekez­leten elemezték a válogatott keretben folyó munkát. A ta­nulságok és tapasztalatok alap­ján bizonyos fokig megváltoz­tatták a keretek összetételét és kidolgozták azokat az elveket, melyek szerint a legjobb tor­nászaink dolgoznak majd a jú­liusi prágai világbajnokság elő­készületei során. Január elején változtattak a szokásos edzésrenden és a vá­logatott keret tagjai kéthetes közös felkészülésen vettek részt. A közös munkának nem alapozó jellege volt, tornászaink már a formábahozó időszak végén tartanak, s lassan meg­kezdődik a formábantartó ed­zésszakasz. A tizenkét tornásznő — Ducza Anikó (Bp. Honvéd­, Makray Katalin, Pálinkás Ildi­kó, Papp Judit, Hidegkúti Jo­lán (Bp. Postás), Förstner Klá­ra, Csapó Kornélia, Müller Ka­talin (TFSE), Tressel Mária (Bp. Spartacus), Endrődi Katalin (Bp. Petőfi), Füle Judit (Ceg­lédi Építők) és Lelkesné Ben­­csik Mária (Vasas) — három edző Kocsis Károlyné. Soly­­mosi­oné és Egry István ve­zetésével végezte az edzése­ket kapo-zta két alka­lmmal délelőt és Heint-A munka igen komoly volt, erős fizikai igénybevételt jelentett, de — és ez a lényeg — mindenki bírta. A fő feladat az volt, hogy valamennyien teljes erővel a világbajnoki előírt gyakorlatok elsajátítására törekedjenek. Ez­után következett a gyakorla­tok és az egyes mozdulatok is­kolázása, majd a versenyszerű bemutatás. A szabadon válasz­tót gyakorlatok csiszolása so­rán a fentieken kívül néhány tornásznő új összekötő vagy egyéb elemekkel gazdagította gyakorlatát, esetleg módosította a régieket, korszerűbb leug­­rást választott. Kivétel a talaj volt, ahol a magyar—bolgár viadalon és a mesterfokú baj­nokságon látottak alapján több tornásznő átalakította gyakor­latát, így Hidegkúti, Förstner, Endrődi és Tréssé­ is. Ducza pedig a nyújtott testű hátra­­szaltót ezután már félcsavarral fogja ugrani. Lóugrásban szinte mindenki­nél technikai javulásra van szükség, s erre különös súlyt helyeztek- Ezenkívül külön fog­lalkozott a lányokkal talajon és gerendán Bérczik Sára mű­­vésztorna-tanárnő, hogy köny­­ved, természetes mozgással •''ítéljék a gyakorlatok értékét A művészitorna-edzések bizo­nyára hasznosak lesznek. Sokat foglalkoztak az edzők a keretmunkába csak nemrég bekapcsolódott Fürével, Lelke­s­nével és Csapóval. Egyrészt, hogy az előírtban utolérjék társnőiket, másrészt, hogy vé­gigbírják erővel régi szabadon­­választott gyakorlatukat. A férfiak is tizenketten voltak. A régi keret­ből nyolcan — Csányi, Keszt­helyi, Lelkes, Machalik (Bp. Ilon véd), Szabó K., Varga (V. Dózsa), Sós (Bp. Vörös Meteor), Mester (Bp. Postás) — maradtak meg, a többiek ugyanis a VB-anyaggal rendezett versenyek során nem mutattak olyan mértékű fejlő­dést, hogy biztosan számíthat­tak volna rájuk. Helyettük viszont bekerült a felnőtt és az Ifjúsági I. osztályú bajnokság első két helyezettje, Balázs Olivér (Bp. Honvéd) és Kiss-Tóth Sándor (TFSE), illetve Aranyos István (Bp. Honvéd) és Cser Győző (FTC). A közös felkészülés folyamán a munka kétirányú volt. Sántha Lajos dr. és Farkas Béla edző a .,törzsgárdával" elkezdte a VB- re való felkészülést. Arra helyez­ték a súlyt, hogy minden elemet maximálisan kidolgozzanak a tornászok, például a nyújtón a szabadkerepet kézállásba stb., hogy a tartás, a kivitel lehetőleg kifogástalan legyen, hiszen a világbajnokságon részvevő csa­patokat elsősorban a kötelező gyakorlatok során nyújtott telje­sítményük alapján ítélik meg. A másik négy versenyzőt is igye­keztek minél jobban bevonni a felkészülésbe, ők is tanulják az előírt gyakorlatokat, s kötelező lesz elindulni nekik az ellenőrző versenyeken, ha a legjobbakkal egyelőre még nem is vehetik fel a versenyt. A napi kétszeri edzés meg­lehetősen szabadon, az egyéntől függően zajlott le azzal a feltétel­lel, hogy mindennap sorra kerül­jön mind a hat szer. Elsősor­ban az előírt gyakorlatokon volt a hangsúly, javították a ki­vitelezés technikáját. Igen hasznos volt Kerezsi Endre jelenléte, ő tartotta a be­melegítést, melyben fokozott in­tenzitással szerepeltek a kötelező talajgyakorlat gimnasztikai részei. Ezen kívül az edzés végén egyenként is átvette a tornászok­kal a műszabadgyakoratokat elemeire bontva és folyamatosan is. A napi tornaadagon kívül mindenki sokat foglalkozott a tornában oly fontos erősítéssel és lazítással. A versenyzők szor­galmával, igyekezetével az edzők elégedettek voltak. Ennek a kéthetes komoly, megfeszített munkának az ered­ménye­— érthetően — nem fog azonnal meglátszani. Javulás­a azonban máris észlelhető. Remél­­­hetőleg február közepén, az első ellenőrző versenyen — a mester­fokú bajnoksághoz viszonyítva — jelentős fejlődés lesz tapasz­talható, s ez meglátszik majd az eredményeken is. Kéthetes hasznos munka után Hírek a baráti országokból Nagyszabású sífutó-versenyt rendeztek a Szovjetunióban, Otep­­jában. A női 10 km-es versenyt Kolcsina nyerte 35:57-tel Gusza­­kova és Meksilo előtt. A férfiak téli biatlon­versenyén 20 km-es távon Puzanov győzött 1*17,55 mp-cel, a lövésben azonban hár­­om hibát vétett, ezért hat perc büntetést kapott, s így a versenyt Psenyicin nyerte, aki a futásban csak ötödik lett 1:21:46-tal, de a lövészetben hibátlan volt. Az Alma-Atában rendezett gyorskorcsolyázó-versenyen nagy­szerű eredményt ért el Voronyin. Megirigyelve felesége kitűnő idő­eredményeit. 1500 m-en 2:09.9 mp-cel az idei legjobb eredményt érte el. Az összetett versenyt is Voronyin nyerte, 189.035 ponttal. A csehszlovák labdarúgó-szö­vetség vasárnap tartotta teljes ülését. Rogl elnök értékelte a szö­vetség kétéves munkáját, amely elsősorban a tömegesítést tűzte ki célul. A szövetségnek sikerült 20 000 fiatal labdarúgót bekap­csolnia a rendszeres sportolásba. Megválasztották az új elnöksé­get. Az elnöki tisztet továbbra is Rogl tölti be. A csehszlovák jégkorong-baj­nokság döntőjében változatlanul a Slovan Bratislava és a Rudá Hvezda Brno között folyik a nagy küzdelem az elsőségért. Pillanatnyilag a Slovan vezet két ponttal a brnóiak előtt. Az NDK ökölvívó-válogatott­ja az idén tíz országok közötti váloga­tott mérkőzést vív, Bulgária, Ju­goszlávia, Finnország, Ghána, Tu­nézia, Guinea és Csehszlovákia el­len otthon, Lengyelország, Olaszor­szág és Magyarország ellen pedig idegenben. Recknagel nyerte a világbaj­­nokságra készülő NDK-beli sí­ugrók hat versenyből álló válo­gató-sorozatát Wirth, Kührt és Lesser előtt. Az utolsó, a hatodik versenyen Kührt győzött, Reck­nagel, aki csak biztonsági ugrá­sokra törekedett, második lett. C­selleleó a motorsportról Molnár Ferenc, a motorsport­szövetség főtitkára összeállította számokban a motorsport képét. Legyünk őszinték, a felvétel nem túlságosan sikerült, hiszen a szá­mok csalhatatlanul elárulják, hogy 1953-ban még 1439 aktív versenyzője volt a sportágnak, manapság viszont csak ennek az egyharmada működik. Pontosan 453. Hová lettek, merre szálltak a versenyzők, ho­gyan zsugorodhatott ennyire ösz­­sze a létszám? Tanulságos téma ez, nem ártalmas dolog néhány mondat erejéig beszélni róla. Hát igen. Először jó néhány szak­osztály a feloszlatás sorsára ju­tott, hiszen a szakszervezeti sportegyesületekhez tartozó szak­osztályoknak meg kellett szűn­­niök. Ezzel egyidőben sok gépet is le kellett állítani, hiszen zö­mük elhasználódott, a jogutódok szinte alig jutottak jó állapotban lévő versenygéphez, főleg csak versenyezni szándékozó motoro­sok lépték át a megmaradt szak­osztályok kapuit. S azok is üres kézzel érkeztek. Segíteni, gépet adni alájuk természetesen nem lehet máról holnapra. Az idő ro­hant, a versenyzés iránti kedv irama pedig lelassult. Ráadásul a pályaproblémák is egyre éleseb­ben jelentkeztek, egyre nehezebb napok virradtak a sportág hí­veire Igaz, hogy ma csak még 453 versenyzővel rendelkezik a sport­ág, de ma már még sem felhős az ég. Tény, hogy még ma is ezernel kevesebben űzik ezt a népszerű sportágat versenyszerűen. Való igaz, hogy ezt a hiányzó ezret ■nem lehet egyszerűen a takarék­ban „összespórolni”, hiszen a gyakorlat megmutatta, hogy a szakosztályoknak alaposan meg­­kell küzdeniök, hogy gyarapít­­hass­ák verseny­zői léttszám­ukat. De nem hiábavaló fáradság ez, hi­szen, az eddigi tapasztalatok máris sikert mutatnak. íme: ta­valy vidéken jóval többein, mint kétszázötvenen, Budapesten pe­dig hetvennél fe­­többen, kapcso­lódtak be a motorsport vérkerin­gésébe olyanok, akiik eddig távol állta­k a sportágtól. Mert ennyi volt a számaik azoknak, a­kik­k el­­indultak a szövetség vagy a szakosztályok által kezdeménye­zett túrákon, versenyeken. A motorsport vezetői nem azt mondták, hogy mindenáron visz­­sza­­kell állítani a régi versenyző- l­átszámot, hanem úgy véleked­tek, hogy mindez megtörténhetik idővel, ha nem fölül, hanem alul bővítjük a lehetőségeket. Magyarul, azt akarták elérni, hogy minél többet megnyerjenek azok közül, akik saját motorral rendelkeznek és megírni ta©©áik nekünk a társas k­ir­áind­u­l­ások, túrák napfén­yes oldalait. Aligha tehettek volna ennél hasznosabbat. Miértegy három-h­eziáz emberben élnek m­é­g a ked­ve© tavalyi túráik emlékei, ame­lyektől talán elesnek, ha késik vagy elmarad a ke­zdeményezés. De nem maradt el. Megmozdult a m­agán motorosok hatalma© tá­bora, m­e­rt járható utat tártak eléjük. É© ezt az u­tat az idei évben tovább székeltük. Már szinte tényként szerepel az évi program­ban a Pannooka­-, a Da­­nuvia-túra, az ÁFOR hasonló rendezvénye, és még volt más hasonló közös megmozdulás. És az idén, miimden telküvitelben szer­vezettebb, szebb lesz a túráizás. A túrákban résztvevő motorosok is megkapják majd azt a kedvez­ményt, amit az elszáll­ásol­ások tekintetében a természetjárók is élveznék. Terveznek külföldi túrákat is a számukra, e még egy igen ko­­moly terv. Előreláthatólag 1963- ban a népi demokratikus orszá­gok morca­csai is megrendezik a Béke és Barátság-túrát (eddig­ csak az autósok részére tartották), s a legjobbak között helyük lesz azoknak is, akik a túrákon ki­tűnnek. Rövidesen sor kerül az egyszerű túrázók első megmoz­dulására; a szövetség szakmai és egyéb ismeretterjesztő előadások­kal­ kívánja bővíteni ismereteiket. Már egyre inkább hangoztat­ják a sportág vezetői: — Reméljük, ebben az évben további háromszáz egyszerű mo­toros kerül közelebb ho­z­ánk. És hogyan lesznek ezekből versenyzők ? A túrázás népszerűsítése nem áll szoros kapcsolatban a ver­senyzőlétszám gyarapításával, már csak azért sem állhat, mert az más ügy. De nem is függet­len tőle, hiszen ha van érdeklő­dés a sportág iránt, az a ver­senysportot is érinti. Eddig is voltak olyan tapasztalatok, hogy sok kezdő máris csillogó szemek­kel tekintget a versenyzők tábora felé, s már töri a fejét, hogy mi­ként juthatna soraikba. Bizonyos, hogy ha sor kerül rá, ma már nem kapnak elutasító választ. Tavaly 34 új versenygép érkezett az országba, az idén pedig előreláthatólag újabb 39 ér­kezik. Ez azt jelenti, hogy fokoza­tosan bővül a gépállomány, hogy egyre több és több motorost le­het versenybe állítani. Javulnak a versenylehetőségek is, hiszen már komoly formában folynak a tárgyalások a népligeti gyorsa­sági pálya meghosszabbításáról, újabb salak- és cross-pályák épí­téséről. Februárban szakmai to­vábbképzésben részesülnek a bí­rák, mert a jelek szerint az idén jóval nagyobb feladatok várnak rájuk, mint tavaly. Helyt kell majd állniok a gyorsasági, a roo­­tocross- és a salakpályákon, és helyt kell majd állniok azokon a rendezvényeken is, amelyeken tavaly háromszáz ember három­száz motorral lépett közelebb a sportághoz. Szabó András MIT TANULTAK A TÁBORBAN? Ebben az esztendőben is sor került a már hagyományossá váló középiskolás természetjáró túravezetői és sítáborozásokra. Az ország legszebb helyein,, Bán­­kúton, Várkúton, Telekesen, Telkibányán, Dömörkapun, Sáros­patakon, Nagyvillámon gyűltek össze a diákok, hogy közelebb­ről ismerkedjenek a természet­­járás szépségeivel. A Diák Sportközpont azt a célt tűzte ki, hogy még több közép­iskolában alakítsanak szakosz­tályokat, még több fiatal kap­csolódjék a turisztikába. Ezt segítették a tanfolyamok. Mit mutatnak a számok? 1960- ban még csak 2500 fiatal vett részt a különböző túrákon, 1961- ben már 13 000. A most kikép­zett mintegy 300 diák iskolájá­ban a természetjárás szakavatott vezetője lehet. Mit tanultak a táborban? Megismerkedtek a túrák szer­vezésével, s azzal, hogy hogyan kell irányítani a kirándulásokat, milyen útvonalak vannak hazánkban, hol lehet táborozni. A fiatalok megtanulták a kultu­rális és sportfoglalkozások irá­nyítását, a tájoló kezelését, a térképolvasást. A most munkába álló fiatal túravezetők sok segítséget nyújt­hatnak a turisztika, a Kilián Testnevelési Mozgalom és az „Ifjúság a szocializmusért"-moz­galom népszerűsítésében. Ezenkívül a turisztika részben feledteti az i­skolák pá­lyahiiányát. A túrákon se lehet versenyezni, lehet a pontokat gyűjteni. A tan­folyamra nemcsak a „hegyed" megyék középiskoláiból jöttek el, hanem az Alföldről is. Igen jó eredményeket értek el a csong­rádi és a békélt fiatalok. A diákok nagy lelkesedéssel, örömmel vettek részt a tanfolya­mokon, fegyelmezettek voltak, jól vizsgáztak. Most majd se­ko­­ld­ajkban kell bebizonyíttatniok, hogy valóban jól megtanulták új fel­adataikat. Kap­csolód­janak be tehát az iskolai sportkörök munkájába, segítsenek a test­nevelő tanároknak a túra-szak­­csztályaik szervezésében. A Diák Sportközpont megküldte a terü­leti természetjáró és táborozási bizottságoknak a tanfolyamon részt vett hallgatók névsorát, és kérte, hogy vonják be őket a munkáiba, hasznosítsák tudásu­kat. Ebben az esztendőben egyéb­ként most már nemcsak a téli szünetben, hanem nyáron is sor kerül tanfolyamokra. Lajosforrácon 117 pedagógus szintén tanfolyam­on vett részt. A tanárok nem testnevelő szako­sak, más tantárgyat tanítanak iskolájukban. Bizonyára jó segí­tői, irányítói tesztnek iskolájuk­ban a természetjárásnak. A táborokban szerzett tapasz­tala­tok egy hiányosságra hívják fe­l a figyelmet. Előfordult, hogy egy iskolából öt fiatal is részt vett a tanfolyamon, számos hely­ről viszont senki sem jelentke­zett. Nem az a hiba, hogy egy­­egy helyről többen is részt vet­tek, hanem az, hogy több helyről senki sem volt ott. Február gazdag lesz nagy nemzetközi sporteseményekben Közismert, hogy mint általában az olimpiák közé eső pá­ros évek, 1962 is a nagy sportesemények éve. Az elmúlt január műsora ugyan még szerény volt kiemel­kedő eseményekben, de a most következő február már bő kár­pótlást nyújt. versenyek sorát a hét végén, szombaton és vasárnap Oslóban sor­ra kerülő férfi gyors­­korcsolyázó Európa­­bajnokság nyitja meg. Két hét múlva, feb­ruár 17-én, 18-án már a világbajnokság kö­vetkezik, a férfiakét Moszkvában, a nőkét pedig ugyanakkor a finnországi Imatrá­­ban rendezik meg. Február közepén ke­rül sor a sísport két kiemelkedő esemé­nyére. Az alpesi szá­mokban (lesiklás, mű­lesiklás) a világbaj­nokság színhelye feb­ruár 10 és 18 között a franciaországi Cha­­monix, hacsak a nem­zetközi szövetség a francia kormány ví­zumme­g­tag­adása miatt másképpen nem dönt. Az északi számokban (futás, ugrás) a len­gyelországi Zakopáné­­ban rendezik meg a világbajnokságot feb­ruár 18 és 25 között. A szánhúzók Euró­­pa-bajnoksága a hét végén lesz az auszt­riai Weissenbach-ban, a világbajnokság pe­dig február 10-én és 11-én a lengyelországi Krynicában. Február végén, 27-én kezdődik és március 3-án feje­ződik be Genfben a műkorcsolyázó Euró­­pa-bajnokság. A hónapot tehát ter­mészetesen a téli sport nagy eseményei jel­lemzik, de azért je­lentkeznek más sport­ágak is. A kerékpáro­zók terep-világbaj­­noksága február 18-án kerül sorra a luxem­bourgi Esch-ben, a hó­nap folyamán teljes lendülettel folynak a különböző labdarúgó kupatornák, továbbá a többi labdajáték Európa Kupa mérkő­zéseit, amelyek közül röplabdában és aszta­­liteniszben a magyar csapatok is érdekel­tek.

Next