Népsport, 1962. március (18. évfolyam, 41-62. szám)

1962-03-05 / 44. szám

Forró hangulat az utolsó estén Genfben *— Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése. (Genf, március 4.) Az utolsó nap — az első zsúfolt ház. En­nél jellemzőbbet aligha lehetne mondani a közönség érdeklődé­sére. És bár a nézőket a humor, a tánc, egyszóval elsősorban az érdekelte, ami ebben a sportág­ban nem sport, azért a szakem­berek és versenyzők körében még nem ültek el az Európa­­bajnokság hullámai. Vasárnap reggel még élénken tárgyalták a szombat esti táncbajnokság esemé­nyeit. A sajtószobában is erről faggatták egymást az újságírók. Már akit faggattak. Természete­sen a franciák és a csehszlová­kok voltak a favoritok, de azok­nak az országoknak a képvise­lőit, akiknek versenyzői nem vé­geztek elől, egy rendkívül kedves anekdotával vigasztalták a svájci kollégák. Ezt én most minden­ magyarázkodás helyett, kommen­tár nélkül átnyújtom. A kis Pierre-t bizonyítványosz­tás idején izgatottan, várja a csa­lád.­e már a folyosóról lekiabál­nak: „Nos, milyen a bizonyítvány, Pierre?" Pierre válasza: Amíg az ember fiatal és egészséges, ne panasz­kodjék. Ezért, hát ne panaszkodjunk. Különösen ne ma, amikor annyi szépet és érdekeset láthattunk a bemutatókon. A bemutatóprogram első felé­ben a legnagyobb sikert a cseh­szlovák Román-testvérek aratták, akik szabadkorcsolyázási prog­ramjukat mutatták be. A ver­senyzők által kedvelt szám, a rock and roll volt, de a közön­ség érdeklődése e tekintetben nagyon vegyesen oszlott meg. Nagy sikert aratott Divin , an­nak ellenére, hogy több ugrás ezúttal is hiányzott kűrjé­ből. A szokásos derültség kísérte Burghardék produkcióját, akik korhű jelmezben charlestont mu­­tattak be. Ugyancsak nagy sikere volt a dekoratív Regina Heitzer bemutatójának, sikeré­hez nem kis mértékben hozzá­járult gyönyörű halványkék csupa flitteres ruhája. Szünet után a programot a Jonas-testvérek stilizált spanyol tánca vezette be, nagy sikere volt Jaqueline Harbord kis hu­moros számának, aki fekete ci­cának öltözött, hatalmas nagy fehér masukkal, mozgása való­ban utánozta a macska ruga­nyosságát, de azért a dupla ug­rások sem hiányoztak. Az est legmelegebb tapsait ezúttal is a Belouszova, Potopo­pov-kettős kapta Liszt „Szerelmi álmok" című jégbalettjére. Be­louszova halványrózsaszín tüll­­ruhában, fején rózsaszín virág­­koszorúval. Potopopov pedig il­lés kék öltönyben futott. Prog­­ramjuk olyan forró sikert ara­tott, hogy meg kellett ismétel­niük az egészet, majd a közön­ség ezután is hosszú vastapssal jutalmazta produkciójukat és úgy látszott, hogy le sem engedi a jégről. A forró hangulatból a kor ze­néjével Schönhercz zökkentette ki a nézőket, csíkos pólóingé­ben, kockás sapkájában az itteni lokálok hangulatát idézte fel egy rövid kis időre nagyszerű hu­morral bemutatott groteszk tán­cával. Schönhercz bemutatta, hogyan táncolják az új táncot a twistet. A Guliel-házaspár szintén charlestont mutatott be — ugyancsak korhű öltözékben. Christina Guhel eperszínű se­­lyemrojtos ruhában, Jean Guhel szintén eperszínű zsaketben tán­colt. Dijkstra szép kürt futott, amelyből ezúttal sem hiányoztak a jobbra és balra való dupla ugrások, és amikor az ember látja, hogyan emelkedik a ma­gasba, egy pillanatra sem támad kétsége afelől, hogy Dijkstra valóban 165-öt ugrik magasba. A Kilius, Brumler-páros is be­mutatta programját. Ismételten csakúgy, mint Protopopovék, ha­sonló nagy sikerrel. Ezután követ­kezett a férfi egyéni Európa-bajnok, Alain Calmat, akinek a népszerű­sége vetekszik Ludmilla Belouszo­va népszerűségével. Ehhez hozzá­járul az is, hogy Alain Calmat minden gratulálójának ad egy de­dikált fényképet és franciás ked­vességgel meginvitálja Párizsba. Egy divatos párizsi sanzonra mu­tatott be magával ragadó táncot, egy kis párizsi utcagyerekről, aki foltos ruhában, otthontalanul vár­ja, hol lehet találni egy cigaretta­­csikket. Tőle sem vált meg egy­könnyen a közönség, két ráadás szintén a rock and rollal verseny­ző új tánc, a twist vol­t. A nagy várakozás és érdek­lődés a befejező szám iránt még csak fokozódott. A páros mű­korcsolyázó-világbajnokság 2. helyezettje, a Prágába igyekvő kanadai páros, a Jellinek-testvér­pár tartott bemutatót. Határozot­tan sok új, az európai mezőny­ben nem látott figura szerepelt programjukban, egészen csodá­latos volt, ahogy az első pillanat­tól az utolsóig együtt tudtak ma­radni a zenével és mozgásuk valóban megjelenítette a zenét. A nagy sikert aratott emelések azonban nem voltak egészen szabályosak, többször kitartot­tak a holtponton, bár lehet, hogy ez a gyakorlat ezúttal a közön­ségnek szólt. A közönség rendkívül hálásan, vasitapssal újrázást követelve vár­ta a versenyzőket, és még a nagy felvonuláson is egy-egy ugrás, for­gás ismétlésre szorult. A nézők egy nagyszerű délután emlékével tértek haza, mert ezzel az utolsó nagy bemutatóval befejeződött a műkorcsolyázó és jégtánc Európa­ba­jnokság. Az utolsó est után megerősödött az a gondolat, hogy ez a bemutató volt a jellemzője annak az Európa­­bajnokságnak, amely nem volt hí­ján magas sportértékű versenyek­nek, de amelynek azért az igazi atmoszférája valahogy hiányzott. Kiürülnek az öltözők, bezárják az alagsori sajtószobákat is, s a genfi jégstadiont Európa legjobb versenyzői helyett ismét a genfi legjobbak veszik birtokukba. Réti Anna ★ A jégtánc 1962. évi Európa­­bajnoka: Gudel-házaspár (Fran­ciaország) 10 helyezési számmal, 249.3 ponttal, 2. Shearman, Phi­lips (Anglia) 12 hsz., 247.9, 3. Román-testvérpár (Csehszlová­kia) 23 hsz., 241.19, 4. Parry, Mason (Anglia) 27 hsz., 237.8, 5. Cross, Williams (Anglia) 36 hsz., 228.2, 6. Burghardt-házaspár (NSZK) 46 hsz., 221.2 ponttal. A Korda, Vásárhelyi magyar ket­tős 199.8 ponttal a 12. helyre került. ELŐTÁTÉK ÉS ÖT KÉP | Előjáték­­ és* a Sportcsaj­--------------------- nők küzdőterén emelt színpadon, teli lelátók előtt megkezdődik a nagy érdeklődés­sel várt, igazi csemegét ígérő találkozó, az év találkozója, a ha­gyományokhoz illően ismét a XIV. ker. Hazafias Népfront Bi­zottság rendezésében „csapnak össze” farsangot búcsúztató nép­szerű sportolóink népszerű szó­rakoztató művészeinkkel... 1. kép I 1 LZsonglőröket leg­­| 1. IVCJI feljebb csak a mű­---------------- sor második felére várt a közönség, de Bérczik és Faházi személyében előbb érkez­nek­ Amit a színpadra állított asztalon egy negyedórán át pro­dukálnak, már nemcsak sport — bűvészkedés is. Mindent bemu­tatnak ami az asztaliteniszben szép, látványos — és nehéz. A hatalmas leütések miatt gyakran bizonyul rövidnek a pálya, dehát számít is ez? — hol Bérezik, hol Faházi ugrik le a pódiumról, s természetesen lentről is pontosan és élesen küldik vissza a labdát, aztán villámgyors felugrás és a játék ismét a színpadon folyik tovább. — Faházi Janika elcsú­szik, de 'fekve, ülve le ' tovább játszik — talán még kézenállva is pörgetne, ha lábára kötnék az ütőt. A közönség lelkes vas­tapsa j­utalmazza a kaucsuklabda virtuózait. 2 írón ! Csend­ van. A hatás ’­ncsi­­ alól senki sem ki­­'--------------- vétel. — A színpa­don lila, fehér és az arany szí­nei cikáznak, hajladoznak, sző­ködnek lágyan, omolnak le, majd légiesen felemelkednek. Sport és művészet olvad itt össze szemünk láttára megkapó harmóniában. A varázsló Vár­­hidi Eszter, a művészi torna többszörös bajnoka. — Nagy a siker. — A műsorközlő gyorsan igyekszik pótolni mulasztását, bemondani Várhidi Eszter edző­jének nevét is. — Bajnoknőnk edzője —– mondja — Bérezik Sára ... illet­ ' ve Bakos Mária .... vagyis (kis ' szünet)... szóval többen edzik­­ — vágja ki magát végül. — . Taps. 13. kép 1­3 Lón I Tornásznőink és 0. Ht a I tornászaink bemu­­——— tatói után a vívók következnek. Sákovics Bárány ellen vív — és győz. Egy néző odahajol szomszédjához és hoz­záértően megjegyzi: könnyű ne­ki, „majom tempója” van. — Micsoda?! — kérdezi meg­ütközve a másik. — Az hát. Különleges adottság ez, a megelőzés titka. Azért mondják így, mert a majom — finom tempóérzékével — két ujjal is megfogja a legyet a le­vegőben — úgy bizony! — Aha, értem. Te! — lehet, hogy a Sákovics gyerekkorában rengeteg legyet fogott? 4. kép I­I ben A szünetben Jól-T. Kre esik egy kis hü­---------------- sítő, egy cigaretta, fekete, vagy édesség. — A büfé előtt narancssárga ruhában ter­metes asszonyság falatozgat kis tányérjából, melyen három pár mustáros virsli virít. Két óriás falat közt mosolyogva fordul férjéhez: milyen jó kis rendez­vény, ugy­e? — A férj vissza­mosolyog rá s enyhe célzással megjegyzi: igen, kedvesként. íz­letes kis rendezvény, valóban. I C I A műsor máso I I. Kép I dik felében olyan­­ népszerű művészek sorakoztatnak, mint Kovács Er­zsi. Zárai Márta, Csák Hugó, Ka­zal László, Koós János. Szikora Jenő, Szuhai Balázs, Vámosi Já­nos. Várad­ György dr., a Vi­dám fiúk és végül a függönyök mögül kirobban, a zenekar elé pattan vidáman és harsogta­t— enyhe hajnalpírt hozva magával — Kabos László. A mikrofon egy jó fejjel magasabbra nyúlik nála, s lejjebb engedni ennél már lehet. De csak egy pillanat, s már meg is oldja a hirtelen jött nehézséget. Hátrább lép, maga­felé dönti a mikrofont, s míg mókázik, énekel, ragyogóan és villámgyorsan rögtönöz, hol jobb, hol bal karjával tartja.­­ Minden helyzetben feltalálja ma­gát, helyzetfelismerését bizony sok sportoló használhatná. Sportolók és művészek találkozója A gazdag műsornak vége. A vörösre tapsolt tenyerek alapo­san megtették a magukét, most már következhetnek a talpak, lábak próbái — reggel ötig tánc. (gallor) SQD03 históriák Budapest-bajnokság! A szorító­­ban ifjoncok püfölik egymást, a nézőtéren papák, mamák, isk­olatársak foglalnak helyet. Ahol máskor könnyed táncosok a záró piruettet végzik, most figyelmes arccal unatkozó embe­rek ülnek, ők a zsűri tagjai. Az asztalon gong, óriási óra, csupa titokzatos eszköz. A levegőben ünnepélyesség. Vagy fagyosság! Egyre megy. A színhely ugyanis a Jégszínház. Itt zajlik az ifjú­sági vetélkedés, de ó, hogy zaj­lik ... Hogy zajlik? ★ A kötelek között éppen két „Gólem" viaskodik, két merev lábú, középsúlyú óriás. Az egyik széles alapállásban imbolyog néha összecsuklásszerű guggo­lásokat végez. Mozgás közben úgy tűnik, hogy kificamodott s csípője. Kesztyűben ,.végződő­ karja törött görbe ághoz hason­lít, s mindkét vállát természet­ellenesen felhúzza. Fura látvány, hát még az ellenfelei Annak a lábszára olyan merev, mintha sínbe tették volna és testsúlyát a sarkaira helyezi. Két öklét a melle előtt himbálja, s csak a felirat hiányzik: „Vigyázz, inga­­járati" Nos, ugra-bugrálva kergetik egymást, s a „célbadobást” gyakorolják. A nézők sóhajtoz­nak: — Szegény gyerekek, nyomo­rékok __ Amikor azonban megszólal a gong, csoda történik. A Verseny­zők­­egyenes , derekú,­­délceg legényekké válnak. Eltűnik a csúnya varázslat, s az elkábult néző ismét hinni kezd a test­kultúra szépségeiben. De csak addig, míg újból meg nem kez­dődik a különös tusakodás. A versenyzők már a szorító­sarkokban állnak, a vezetőbíró most vizsgálja a kék nadrágos, sárga trikós öklöző kesztyűjét. Minden rendben. Ekkor odamegy a fekete hajú, fehér mezes legényhez, az is alkalmas. Visszasétál a semleges sarokba, a nézőtér elcsendesedik és tisz­tán hallik a kérdés: „Kész?" Az egyik sarokból igenlés, a másikból harsogó nem. Mindenki felfigyel.­ A kötél mellett civil nadrágban, kigom­bolt nyakú ingben, mellényben áll az edző és kézzel lábbal lm­­eget. — Mi a baj? •— kérdezi a vezetőbíró. — Nincs víz, s amíg nem lesz, nem kezdünk. A vezetőbíró megzavarodik, s bár nem kötelessége, odamegy a zsűrihez és vizet kér. Aztán ki­mérten, s vigyázva, hogy ki ne lötyögjön, odavisz egy papír pohár vizet az edzőnek. Az szé­les mosollyal nyugtázza a szíves­séget, átveszi és­­ felhajtja a kezdéshez nélkülözhetetlen folya­dékot. Általános megdöbbenés. Az edző azonban hidegvérrel a földre dobja az üres papír­­poharat és megszólal: ■— Most már kész . .. Zuhognak az ütések: csini­­bumm, piff-puff.. . Vesére és tarkóra, tenyérrel és alkarral. A hozzáértő nézők zajongnak a felháborodástól, a vezetőbíró néha „álljt" vezényel, s mintha főbe akarná magát lőni, jobb mutatóujjával halántékon böki magát: „Fejelnek”. Váratlanul csend támad, majd nádzizegéshez hasonló suttogás — Jé, odanézz! A karzaton lengeruhás lány­kák jelennek meg, mintha egye­nesen valamelyik meséből léptek volna ki. Tengerkék, rózsaszín méregzöld, halványlila fürdő­ruhában álldogálnak, s parány­­ók­val figyelik a mérkőzést. Nem sokáig. A vezetőbíró véget vet a küzdelemnek: az egyik versenyzőt lelépteti. Sehol egy mukkanás, sehol egy fütty A tábor és az ellentábor egyaránt hallgat és a karzatot lesi. Valaki megszólítja a lányokat" — Maguk jegesek? — A, dehogy, mi evezősök vagyunk, most fejeztük be az edzést a tanmedencében. Z. Vincze György Apa a fiával öt óra a Sportuszoda három medencéjében) A medence I mpi­parp felett fel,zill° sűrű (I­lllt.ut'IIII. párában is jól ki lehet venni az arcokat. Ismeret­lenek, fiatalok. A nyitott 50 mé­teres uszodában, az FTC és a Vörös Meteor serdülő vízilabdá­­sai edzenek. Hideg szél fúj, de ezeket a gyerekeket semmi sem zavarja. Sportpályafutásuk első lépé­seit járják. A medence egyik ol­dalán Komonczy István, a má­sikon pedig Kárpáti Tibor és Vízvári Károly oktatja a fiata­­­­lokat.­­ — Egészen könnyedén emeld­­ ki a karod. Üvagy... A gyerekek tágra nyílt sze­­­­mekkel figyelik, hallgatják az­­ edző minden szavát. Mohón szív­ják magukba a hallottakat.­­ — Már két serdülő csapatom van — újságolja Komonczy Ist­­­­fán. — Az egyikben szinte csupa ügyes gyerek verődött össze. " úgy érzem, jól fogunk szerepeln­­­ni a serdülő bajnokságban.­­ Az új világítás kitűnő. Egy-­­ két égő hiányzik, de így is nagy­­­­szerűen, árnyékmentesen vilá­­­­gítja be az egész medencét. | •­li | tovább. A 33 1/3-os nyi­ HGN­HIH­igh medence mellett Palotás Istvánt és Hevesi Istvánt fedezzük fel. Az egyik csendes (Hevesi), a másik annál hango­sabb (ez Palotás). A Bp. Honvéd és a Csepel Autó fiataljai ját­szanak két kapura. A medencé­ben azonban nemcsak a két csa­pat játékosai tartózkodnak. A Csepel Autó hiliánozói és még más játékosok is, akiknek nem jutott hely a csapatban. — Hát lehet így rendesen edzeni!? — tárja szét a karját Palotás István. Bizony, nem eszményi a hely­zet, de azért nincs komolyabb „összeütközés” a vízben. A kapu mögött lévők nem zavarják a nagy mérkőzést. Hevesi István, a sokszoros vá­logatott, edzői gondjait meséli: — Ezeknek a játékosoknak a többsége nem a volt úszókból került ki, így most nehezebb a helyzetünk. Nem kétséges, hogy akik egyszer úsztak, tarsolyuk­ban hoztak egy bizonyos „ala­pot”. Erre könnyebb építeni. Az úszók is szívesen játszanak fel­készülésüknek egy bizonyos sza­kában. Magam is tapasztaltam, és mások is bizonyítják, hogy a vízilabdázás nem árt az úszónak, sőt, éppen ellenkezőleg. Nagy kár, hogy ezt nálunk még nem ismerték fel.­­­ az edzésnek és Hevesi­­”9® ből ismét játékos lesz, a Honvéd vízilabdása. Elég so­vány a piros-fehérek mezőnye itt a fedett uszoda egyik felé­ben. Nem látni Vedliket, Gallo­­vot. Az influenza ennek az oka, vagy valami más? Megtudjuk, hogy Gallov a Csepel Autó felé tart. A gyári csapat egyébként már leigazolta a két Rusoránt, oda lépett Hohl, a Meteor egy­kori tehetséges kapuvédője is. Ez biztos bajnokságot jelent az OB 11-ben? A papírforma sze­rint — igen. Viszont a nagy el­lenlábas, a Budai Spartacus sem tétlen. Itt új név Potyondi, Czakó, Matyó, és... még két OB I-es vízilabdásról beszélnek. A medencének az ugrótorony felőli részét az FTC veszi bir­tokába. Csütörtökön válogatott edzés volt, de ez nem zavarja sem Kárpáti dr.-t, sem pedig Felkart. “Ugyanúgy róják a hosz­­szakat, mintha előző nap semmi sérti lett volna. — EB-re is készülünk —, mondja Kárpáti György —, no, és a bajnokságban is helyt aka-­ runk állni. Reméljük, nem lesz, olyan balszerencsénk, mint az elmúlt évben, főleg — ami a vi­­­­­déki mérkőzéseket illeti. Szívós egy nyurga legénnyel­ jelenik meg. — A fiam — mutatja be ifjabb, Szívós Istvánt, aki 14 éves és­­ 190 centiméter magas. Mint apa a fiával, úgy játszik, a vízben Szívós István — ifjabb, Szívóssal. A fiú hat centivel, magasabb az apjánál, de még­­ csak a neve Szívós Pista. Vi­­­­szont — ez letagadhatatlan tény­ — ügyesen bánik a kerek bőrrel, ( lesi az Apu minden mozdulatát,­' ügyesen mozog a vízben, jó a­ lábtempója.­­ Egyszóval — tehetséges. ) Korai lenne még arról beszél-) ni, hogy méltó utóda lesz-e az­ apjának. Annyi azonban tény,­ hogy az FTC-ben — jó kezekbe) került.­­ És a kis Szívós szorgalmas,­­ szeret vízilabdázni. Ez pedig­ ugyancsak nem elhanyagolandó­ körülmény. A Várszegi János­­ Vége Szerelmesek 7 érem ünnepi tanácskozás­ 1- ra. — hétköznapi, év­ről évre ismétlődő munka­­megbeszélésre ültek össze a magyar sportélet vezető funkcionáriusai. Sorra veszik a legfontosabb kérdéseket. Szót ejtenek a jóról és a rosszról, a gondokról és a tervekről egyaránt. Közösen határozzák meg a feladato­kat. F­eladat pedig bőven akad. Kellős közepén va­gyunk ugyanis az olimpiász­­nak, a két olimpia közötti négyéves időszaknak. Most lehet hasznosítani a Rómá­ban szerzett tapasztalatokat, de már Tokió érdekében kell megfontoltan megtenni minden egyes lépést a ver­senysportban, akár a hazai, akár a nemzetközi program kialakításáról, s még inkább akkor, amikor a felkészülés nagy szakértelmet és oda­adást igénylő mun­kájáról van szó. S nem kisebb a fe­lelősség a nem olimpiai sportágakban sem. 1962 a nagy világverse­nyek­ éve, s mivel az él­sportban egyre-másra szü­letnek a már-már fantaszti­kus csúcsok, a csapatsport­ágakban pedig soha nem ta­pasztalt ütemben fejlődik a legjobbak erőnléti, techni­kai és taktikai felkészültsé­ge , bizony alaposan fel kell kötnünk a sportmezt ahhoz, hogy lépést tartsunk és sporthírünkhöz méltóan szerepeljünk a nagy vetél­kedéseken Itt az ideje, hogy az eddiginél szervezettebben, határozottabban és eredmé­nyesebben alkalmazzuk a legjobb módszereket a szak­mai munkában. De van mit tennünk a tö­megsport terén is. A spar­­takiádok, az ifjúság a szo­cializmusért mozgalom, a há­zibajnokságok és az alkalmi versenyek sokrétűségét a Kilián-mozgalom egységes rendszerével egyetemben egyre jobban annak a cél­nak­ szolgálatába kell ál­lítani, hogy mind többen és mind rendszeresebben spor­toljanak, fejlesszék erejü­ket, ügyességüket, védjék ezáltal is egészségüket, mi­közben vidáman szórakoz­nak, nemesen vetélkednek. Nemsokára egyéves a Ki­­lián-mozgalom, illő tehát számbavenni az e téren szer­zett tapasztalatokat s meg­határozni az ebből követke­ző teendőket is. A versenysport és a tö­megsport fejlesztése terén előttünk álló feladatok pe­dig természetszerűleg a ta­nácskozó asztalra helyezik mind a szervezeti felkészült­ség, mind­ az eszmei meg­alapozottság fokának kérdé­seit. A tanácskozás részt­vevői nyilván nagy felelős­ségérzettel és hozzáértéssel nyúlnak majd ezekhez a problémákhoz is. Hogy ezek nem érdekfe­szítő kérdések? Nem szenzá­ciók? Hogy értékük nem ér fel egy forróhangulatú ver­senyen, vagy mérkőzésen el­ért nagyszerű magyar győze­lemmel? Eltekintve attól, hogy éppen ezekhez a győ­zelmekhez, szenzációkhoz és­­ érdekfeszítő kérdésekhez vez­e­zető utat kövezik ki eze­ken a szürke munkamegye­­i széleseken — a tanácskozás­­ résztvevőinek sportszerete­­tét az mutatja leginkább,, hogy éveken át képesek „szürke” kérdések megoldá­sával is elősegíteni mind­nyájunk öröm­ét, a nagysze­rű győzelmeket­­ és sport­­mozgalmunk tömegalap­jainak állandó szélesedését. A sport szerelmesei kep­­zi­dik meg ma alkotó ta­nácskozásukat. Mert — ahogy egyikük nemrégiben mondta: — „Beleszerettünk ebbe a munkába, hiszen aki egyszer belekóstolt, élete vé­géig nem tud hűtlen lenni hozzá..." Kívánjunk hát jó munkát nekik. S kívánjuk, hogy év­ről évre minél több új em­berrel is megszerettethessék a sportot. S hogy „csábí­tóul” — minél több nagy­szerű sport siker bábái le­hessenek! Kéri Jánost Közgyűlés az új klubban A Bp Építők SC negyven év­vel ezelőtt alakult MÉMOSZ SC néven. Mint munkás­­sportegyesület, a három akkori szakosztálynak — labdarúgás, kerékpár, sakk — sok nehéz­séggel kellett megküzdenie. Ezekre az időkre emlékeztek az Építők ez évi közgyűlése előtt az Alpári Gyula utcai klubhelyi­ségben a megjelent sportolók, vezetők, veterán munkásspor­tolók és melegen üdvözölték az öreg Novák Lajos bácsit, az egyetlent, aki jelen volt a haj­dani alapító tagok közül. A gyülekezők között láthattuk a magyar sport több kiválóságát, Kulcsár Gergelyt, Goldoványi Bélát és másokat. Az egyesület vezetősége nevé­ben Mezőfi Tibor sportköri elnök tartotta meg beszámolóját. Elmondotta, hogy az idei sportesemények a jubileum jegyében zajlanak le. Figyelem­mel kísérik a jelenlegi 17 szak­osztály munkáját (akrobatikus torna, atlétika, gyeplabda, íjász, jégkorong, kajak, kenu, kerék­pár, kézilabda, motorcsónak, ökölvívás, röplabda, sakk, sí, úszó, vízilabda és vitorla). Ezek közül 9 NB I-es, 3 NB II-s, a többi pedig alacsonyabb osztályban szerepel. A tagok létszáma 19111 eleje óta 937-ről 1052-re emel­kedett. Ezután sorra vette a szakosz­tályokat. A legeredményesebb­nek ezúttal is a kajak és a kenu szakosztály bizonyult. Egresi Vilma, Hatlaczky és társaik több külföldi versenyen is siker­nél képviselték hazánk színeit. A kerékpárosok megnyerték az országos pontversenyt. A szak­osztály életében jelentős esemény volt a Bokányi Dezső-emlék­­verseny, melyet nyolc nap alatt bonyolítottak le. Szép eredmé­nyeket értek el az akrobatikus tornászok és a női röplabdázók is. Határozatot hoztak a labda­rúgó-szakosztály működésével kapcsolatban, melynek értelmé­ben játékosokat csak építőipari csapatoktól vehetnek át. Atléti­kában is rátértek a saját neve­lésű utánpótlás kialakítására. Az első lépés az volt, hogy tehet­ségkutató-versenyt rendeztek az Ybl Miklós Építőipari Technikum tanulóinak részvételével. Elmondotta továbbá, hogy fi­gyelemmel kísérték a spor­tolók tanulmányi előmenetelét, munkáját, magánéletét. Hiá­nyosságként említette meg, hogy egyes szakosztályok alig vesznek részt a klubéletben. Fontos feladatként jelölte meg a különböző építőipari sport­körökkel való szorosabb kap­csolat kiépítését. Végül részle­tesen tájékoztatta a hallgatósá­got a költségvetésről. Utána a felülvizsgáló bizott­ság képviselője tette meg je­lentését, melyben örömmel ál­lapította meg, hogy az elmúlt évben szilárd volt a pénzügyi fegyelem. A rövid szünet után vita következett. A felszólalók di­csértek, hibákat említettek meg, javaslatokat tettek. Ezzel a közgyűlés hivatalos része befejeződött, de még sokan ottmaradtak és baráti beszélgetéssel töltötték el az estét. Retten 16 méter felett Dél-Ausztrália atlétikai bajnok­ságán, Pertben kitűnően szere­peltek a hármasugrók. Baguley 16,35 m-re javította saját (16,14 m-es) ausztrál csúcseredményét , volt a megengedettnél erősebb hát­széllel 16,46 m-es ugrása is. Tom­iin­so­n, a másik ausztrál olimpián 16,29-es kitűnő egyéni csúccsal lett második. A dél-ausztráliai bajnok­ságon Adelaide-ben a gerelyhajító Birks 81,01 m-es (!) ausztrál és brit nemzetközösségi csúcsot állított fel Hétfő* 4962. március 5.3

Next