Népsport, 1962. március (18. évfolyam, 41-62. szám)
1962-03-05 / 44. szám
Forró hangulat az utolsó estén Genfben *— Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése. (Genf, március 4.) Az utolsó nap — az első zsúfolt ház. Ennél jellemzőbbet aligha lehetne mondani a közönség érdeklődésére. És bár a nézőket a humor, a tánc, egyszóval elsősorban az érdekelte, ami ebben a sportágban nem sport, azért a szakemberek és versenyzők körében még nem ültek el az Európabajnokság hullámai. Vasárnap reggel még élénken tárgyalták a szombat esti táncbajnokság eseményeit. A sajtószobában is erről faggatták egymást az újságírók. Már akit faggattak. Természetesen a franciák és a csehszlovákok voltak a favoritok, de azoknak az országoknak a képviselőit, akiknek versenyzői nem végeztek elől, egy rendkívül kedves anekdotával vigasztalták a svájci kollégák. Ezt én most minden magyarázkodás helyett, kommentár nélkül átnyújtom. A kis Pierre-t bizonyítványosztás idején izgatottan, várja a család.e már a folyosóról lekiabálnak: „Nos, milyen a bizonyítvány, Pierre?" Pierre válasza: Amíg az ember fiatal és egészséges, ne panaszkodjék. Ezért, hát ne panaszkodjunk. Különösen ne ma, amikor annyi szépet és érdekeset láthattunk a bemutatókon. A bemutatóprogram első felében a legnagyobb sikert a csehszlovák Román-testvérek aratták, akik szabadkorcsolyázási programjukat mutatták be. A versenyzők által kedvelt szám, a rock and roll volt, de a közönség érdeklődése e tekintetben nagyon vegyesen oszlott meg. Nagy sikert aratott Divin , annak ellenére, hogy több ugrás ezúttal is hiányzott kűrjéből. A szokásos derültség kísérte Burghardék produkcióját, akik korhű jelmezben charlestont mutattak be. Ugyancsak nagy sikere volt a dekoratív Regina Heitzer bemutatójának, sikeréhez nem kis mértékben hozzájárult gyönyörű halványkék csupa flitteres ruhája. Szünet után a programot a Jonas-testvérek stilizált spanyol tánca vezette be, nagy sikere volt Jaqueline Harbord kis humoros számának, aki fekete cicának öltözött, hatalmas nagy fehér masukkal, mozgása valóban utánozta a macska ruganyosságát, de azért a dupla ugrások sem hiányoztak. Az est legmelegebb tapsait ezúttal is a Belouszova, Potopopov-kettős kapta Liszt „Szerelmi álmok" című jégbalettjére. Belouszova halványrózsaszín tüllruhában, fején rózsaszín virágkoszorúval. Potopopov pedig illés kék öltönyben futott. Programjuk olyan forró sikert aratott, hogy meg kellett ismételniük az egészet, majd a közönség ezután is hosszú vastapssal jutalmazta produkciójukat és úgy látszott, hogy le sem engedi a jégről. A forró hangulatból a kor zenéjével Schönhercz zökkentette ki a nézőket, csíkos pólóingében, kockás sapkájában az itteni lokálok hangulatát idézte fel egy rövid kis időre nagyszerű humorral bemutatott groteszk táncával. Schönhercz bemutatta, hogyan táncolják az új táncot a twistet. A Guliel-házaspár szintén charlestont mutatott be — ugyancsak korhű öltözékben. Christina Guhel eperszínű selyemrojtos ruhában, Jean Guhel szintén eperszínű zsaketben táncolt. Dijkstra szép kürt futott, amelyből ezúttal sem hiányoztak a jobbra és balra való dupla ugrások, és amikor az ember látja, hogyan emelkedik a magasba, egy pillanatra sem támad kétsége afelől, hogy Dijkstra valóban 165-öt ugrik magasba. A Kilius, Brumler-páros is bemutatta programját. Ismételten csakúgy, mint Protopopovék, hasonló nagy sikerrel. Ezután következett a férfi egyéni Európa-bajnok, Alain Calmat, akinek a népszerűsége vetekszik Ludmilla Belouszova népszerűségével. Ehhez hozzájárul az is, hogy Alain Calmat minden gratulálójának ad egy dedikált fényképet és franciás kedvességgel meginvitálja Párizsba. Egy divatos párizsi sanzonra mutatott be magával ragadó táncot, egy kis párizsi utcagyerekről, aki foltos ruhában, otthontalanul várja, hol lehet találni egy cigarettacsikket. Tőle sem vált meg egykönnyen a közönség, két ráadás szintén a rock and rollal versenyző új tánc, a twist volt. A nagy várakozás és érdeklődés a befejező szám iránt még csak fokozódott. A páros műkorcsolyázó-világbajnokság 2. helyezettje, a Prágába igyekvő kanadai páros, a Jellinek-testvérpár tartott bemutatót. Határozottan sok új, az európai mezőnyben nem látott figura szerepelt programjukban, egészen csodálatos volt, ahogy az első pillanattól az utolsóig együtt tudtak maradni a zenével és mozgásuk valóban megjelenítette a zenét. A nagy sikert aratott emelések azonban nem voltak egészen szabályosak, többször kitartottak a holtponton, bár lehet, hogy ez a gyakorlat ezúttal a közönségnek szólt. A közönség rendkívül hálásan, vasitapssal újrázást követelve várta a versenyzőket, és még a nagy felvonuláson is egy-egy ugrás, forgás ismétlésre szorult. A nézők egy nagyszerű délután emlékével tértek haza, mert ezzel az utolsó nagy bemutatóval befejeződött a műkorcsolyázó és jégtánc Európabajnokság. Az utolsó est után megerősödött az a gondolat, hogy ez a bemutató volt a jellemzője annak az Európabajnokságnak, amely nem volt híján magas sportértékű versenyeknek, de amelynek azért az igazi atmoszférája valahogy hiányzott. Kiürülnek az öltözők, bezárják az alagsori sajtószobákat is, s a genfi jégstadiont Európa legjobb versenyzői helyett ismét a genfi legjobbak veszik birtokukba. Réti Anna ★ A jégtánc 1962. évi Európabajnoka: Gudel-házaspár (Franciaország) 10 helyezési számmal, 249.3 ponttal, 2. Shearman, Philips (Anglia) 12 hsz., 247.9, 3. Román-testvérpár (Csehszlovákia) 23 hsz., 241.19, 4. Parry, Mason (Anglia) 27 hsz., 237.8, 5. Cross, Williams (Anglia) 36 hsz., 228.2, 6. Burghardt-házaspár (NSZK) 46 hsz., 221.2 ponttal. A Korda, Vásárhelyi magyar kettős 199.8 ponttal a 12. helyre került. ELŐTÁTÉK ÉS ÖT KÉP | Előjáték és* a Sportcsaj--------------------- nők küzdőterén emelt színpadon, teli lelátók előtt megkezdődik a nagy érdeklődéssel várt, igazi csemegét ígérő találkozó, az év találkozója, a hagyományokhoz illően ismét a XIV. ker. Hazafias Népfront Bizottság rendezésében „csapnak össze” farsangot búcsúztató népszerű sportolóink népszerű szórakoztató művészeinkkel... 1. kép I 1 LZsonglőröket leg| 1. IVCJI feljebb csak a mű---------------- sor második felére várt a közönség, de Bérczik és Faházi személyében előbb érkeznek Amit a színpadra állított asztalon egy negyedórán át produkálnak, már nemcsak sport — bűvészkedés is. Mindent bemutatnak ami az asztaliteniszben szép, látványos — és nehéz. A hatalmas leütések miatt gyakran bizonyul rövidnek a pálya, dehát számít is ez? — hol Bérezik, hol Faházi ugrik le a pódiumról, s természetesen lentről is pontosan és élesen küldik vissza a labdát, aztán villámgyors felugrás és a játék ismét a színpadon folyik tovább. — Faházi Janika elcsúszik, de 'fekve, ülve le ' tovább játszik — talán még kézenállva is pörgetne, ha lábára kötnék az ütőt. A közönség lelkes vastapsa jutalmazza a kaucsuklabda virtuózait. 2 írón ! Csend van. A hatás ’ncsi alól senki sem ki'--------------- vétel. — A színpadon lila, fehér és az arany színei cikáznak, hajladoznak, szőködnek lágyan, omolnak le, majd légiesen felemelkednek. Sport és művészet olvad itt össze szemünk láttára megkapó harmóniában. A varázsló Várhidi Eszter, a művészi torna többszörös bajnoka. — Nagy a siker. — A műsorközlő gyorsan igyekszik pótolni mulasztását, bemondani Várhidi Eszter edzőjének nevét is. — Bajnoknőnk edzője —– mondja — Bérezik Sára ... illet ' ve Bakos Mária .... vagyis (kis ' szünet)... szóval többen edzik — vágja ki magát végül. — . Taps. 13. kép 13 Lón I Tornásznőink és 0. Ht a I tornászaink bemu——— tatói után a vívók következnek. Sákovics Bárány ellen vív — és győz. Egy néző odahajol szomszédjához és hozzáértően megjegyzi: könnyű neki, „majom tempója” van. — Micsoda?! — kérdezi megütközve a másik. — Az hát. Különleges adottság ez, a megelőzés titka. Azért mondják így, mert a majom — finom tempóérzékével — két ujjal is megfogja a legyet a levegőben — úgy bizony! — Aha, értem. Te! — lehet, hogy a Sákovics gyerekkorában rengeteg legyet fogott? 4. kép II ben A szünetben Jól-T. Kre esik egy kis hü---------------- sítő, egy cigaretta, fekete, vagy édesség. — A büfé előtt narancssárga ruhában termetes asszonyság falatozgat kis tányérjából, melyen három pár mustáros virsli virít. Két óriás falat közt mosolyogva fordul férjéhez: milyen jó kis rendezvény, ugye? — A férj visszamosolyog rá s enyhe célzással megjegyzi: igen, kedvesként. ízletes kis rendezvény, valóban. I C I A műsor máso I I. Kép I dik felében olyan népszerű művészek sorakoztatnak, mint Kovács Erzsi. Zárai Márta, Csák Hugó, Kazal László, Koós János. Szikora Jenő, Szuhai Balázs, Vámosi János. Várad György dr., a Vidám fiúk és végül a függönyök mögül kirobban, a zenekar elé pattan vidáman és harsogtat— enyhe hajnalpírt hozva magával — Kabos László. A mikrofon egy jó fejjel magasabbra nyúlik nála, s lejjebb engedni ennél már lehet. De csak egy pillanat, s már meg is oldja a hirtelen jött nehézséget. Hátrább lép, magafelé dönti a mikrofont, s míg mókázik, énekel, ragyogóan és villámgyorsan rögtönöz, hol jobb, hol bal karjával tartja. Minden helyzetben feltalálja magát, helyzetfelismerését bizony sok sportoló használhatná. Sportolók és művészek találkozója A gazdag műsornak vége. A vörösre tapsolt tenyerek alaposan megtették a magukét, most már következhetnek a talpak, lábak próbái — reggel ötig tánc. (gallor) SQD03 históriák Budapest-bajnokság! A szorítóban ifjoncok püfölik egymást, a nézőtéren papák, mamák, iskolatársak foglalnak helyet. Ahol máskor könnyed táncosok a záró piruettet végzik, most figyelmes arccal unatkozó emberek ülnek, ők a zsűri tagjai. Az asztalon gong, óriási óra, csupa titokzatos eszköz. A levegőben ünnepélyesség. Vagy fagyosság! Egyre megy. A színhely ugyanis a Jégszínház. Itt zajlik az ifjúsági vetélkedés, de ó, hogy zajlik ... Hogy zajlik? ★ A kötelek között éppen két „Gólem" viaskodik, két merev lábú, középsúlyú óriás. Az egyik széles alapállásban imbolyog néha összecsuklásszerű guggolásokat végez. Mozgás közben úgy tűnik, hogy kificamodott s csípője. Kesztyűben ,.végződő karja törött görbe ághoz hasonlít, s mindkét vállát természetellenesen felhúzza. Fura látvány, hát még az ellenfelei Annak a lábszára olyan merev, mintha sínbe tették volna és testsúlyát a sarkaira helyezi. Két öklét a melle előtt himbálja, s csak a felirat hiányzik: „Vigyázz, ingajárati" Nos, ugra-bugrálva kergetik egymást, s a „célbadobást” gyakorolják. A nézők sóhajtoznak: — Szegény gyerekek, nyomorékok __ Amikor azonban megszólal a gong, csoda történik. A Versenyzőkegyenes , derekú,délceg legényekké válnak. Eltűnik a csúnya varázslat, s az elkábult néző ismét hinni kezd a testkultúra szépségeiben. De csak addig, míg újból meg nem kezdődik a különös tusakodás. A versenyzők már a szorítósarkokban állnak, a vezetőbíró most vizsgálja a kék nadrágos, sárga trikós öklöző kesztyűjét. Minden rendben. Ekkor odamegy a fekete hajú, fehér mezes legényhez, az is alkalmas. Visszasétál a semleges sarokba, a nézőtér elcsendesedik és tisztán hallik a kérdés: „Kész?" Az egyik sarokból igenlés, a másikból harsogó nem. Mindenki felfigyel. A kötél mellett civil nadrágban, kigombolt nyakú ingben, mellényben áll az edző és kézzel lábbal lmeget. — Mi a baj? •— kérdezi a vezetőbíró. — Nincs víz, s amíg nem lesz, nem kezdünk. A vezetőbíró megzavarodik, s bár nem kötelessége, odamegy a zsűrihez és vizet kér. Aztán kimérten, s vigyázva, hogy ki ne lötyögjön, odavisz egy papír pohár vizet az edzőnek. Az széles mosollyal nyugtázza a szívességet, átveszi és felhajtja a kezdéshez nélkülözhetetlen folyadékot. Általános megdöbbenés. Az edző azonban hidegvérrel a földre dobja az üres papírpoharat és megszólal: ■— Most már kész . .. Zuhognak az ütések: csinibumm, piff-puff.. . Vesére és tarkóra, tenyérrel és alkarral. A hozzáértő nézők zajongnak a felháborodástól, a vezetőbíró néha „álljt" vezényel, s mintha főbe akarná magát lőni, jobb mutatóujjával halántékon böki magát: „Fejelnek”. Váratlanul csend támad, majd nádzizegéshez hasonló suttogás — Jé, odanézz! A karzaton lengeruhás lánykák jelennek meg, mintha egyenesen valamelyik meséből léptek volna ki. Tengerkék, rózsaszín méregzöld, halványlila fürdőruhában álldogálnak, s parányókval figyelik a mérkőzést. Nem sokáig. A vezetőbíró véget vet a küzdelemnek: az egyik versenyzőt lelépteti. Sehol egy mukkanás, sehol egy fütty A tábor és az ellentábor egyaránt hallgat és a karzatot lesi. Valaki megszólítja a lányokat" — Maguk jegesek? — A, dehogy, mi evezősök vagyunk, most fejeztük be az edzést a tanmedencében. Z. Vincze György Apa a fiával öt óra a Sportuszoda három medencéjében) A medence I mpiparp felett fel,zill° sűrű (Illlt.ut'IIII. párában is jól ki lehet venni az arcokat. Ismeretlenek, fiatalok. A nyitott 50 méteres uszodában, az FTC és a Vörös Meteor serdülő vízilabdásai edzenek. Hideg szél fúj, de ezeket a gyerekeket semmi sem zavarja. Sportpályafutásuk első lépéseit járják. A medence egyik oldalán Komonczy István, a másikon pedig Kárpáti Tibor és Vízvári Károly oktatja a fiatalokat. — Egészen könnyedén emeld ki a karod. Üvagy... A gyerekek tágra nyílt szemekkel figyelik, hallgatják az edző minden szavát. Mohón szívják magukba a hallottakat. — Már két serdülő csapatom van — újságolja Komonczy Istfán. — Az egyikben szinte csupa ügyes gyerek verődött össze. " úgy érzem, jól fogunk szerepelnni a serdülő bajnokságban. Az új világítás kitűnő. Egy- két égő hiányzik, de így is nagyszerűen, árnyékmentesen világítja be az egész medencét. | •li | tovább. A 33 1/3-os nyi HGNHIHigh medence mellett Palotás Istvánt és Hevesi Istvánt fedezzük fel. Az egyik csendes (Hevesi), a másik annál hangosabb (ez Palotás). A Bp. Honvéd és a Csepel Autó fiataljai játszanak két kapura. A medencében azonban nemcsak a két csapat játékosai tartózkodnak. A Csepel Autó hiliánozói és még más játékosok is, akiknek nem jutott hely a csapatban. — Hát lehet így rendesen edzeni!? — tárja szét a karját Palotás István. Bizony, nem eszményi a helyzet, de azért nincs komolyabb „összeütközés” a vízben. A kapu mögött lévők nem zavarják a nagy mérkőzést. Hevesi István, a sokszoros válogatott, edzői gondjait meséli: — Ezeknek a játékosoknak a többsége nem a volt úszókból került ki, így most nehezebb a helyzetünk. Nem kétséges, hogy akik egyszer úsztak, tarsolyukban hoztak egy bizonyos „alapot”. Erre könnyebb építeni. Az úszók is szívesen játszanak felkészülésüknek egy bizonyos szakában. Magam is tapasztaltam, és mások is bizonyítják, hogy a vízilabdázás nem árt az úszónak, sőt, éppen ellenkezőleg. Nagy kár, hogy ezt nálunk még nem ismerték fel. az edzésnek és Hevesi”9® ből ismét játékos lesz, a Honvéd vízilabdása. Elég sovány a piros-fehérek mezőnye itt a fedett uszoda egyik felében. Nem látni Vedliket, Gallovot. Az influenza ennek az oka, vagy valami más? Megtudjuk, hogy Gallov a Csepel Autó felé tart. A gyári csapat egyébként már leigazolta a két Rusoránt, oda lépett Hohl, a Meteor egykori tehetséges kapuvédője is. Ez biztos bajnokságot jelent az OB 11-ben? A papírforma szerint — igen. Viszont a nagy ellenlábas, a Budai Spartacus sem tétlen. Itt új név Potyondi, Czakó, Matyó, és... még két OB I-es vízilabdásról beszélnek. A medencének az ugrótorony felőli részét az FTC veszi birtokába. Csütörtökön válogatott edzés volt, de ez nem zavarja sem Kárpáti dr.-t, sem pedig Felkart. “Ugyanúgy róják a hoszszakat, mintha előző nap semmi sérti lett volna. — EB-re is készülünk —, mondja Kárpáti György —, no, és a bajnokságban is helyt aka- runk állni. Reméljük, nem lesz, olyan balszerencsénk, mint az elmúlt évben, főleg — ami a vidéki mérkőzéseket illeti. Szívós egy nyurga legénnyel jelenik meg. — A fiam — mutatja be ifjabb, Szívós Istvánt, aki 14 éves és 190 centiméter magas. Mint apa a fiával, úgy játszik, a vízben Szívós István — ifjabb, Szívóssal. A fiú hat centivel, magasabb az apjánál, de még csak a neve Szívós Pista. Viszont — ez letagadhatatlan tény — ügyesen bánik a kerek bőrrel, ( lesi az Apu minden mozdulatát,' ügyesen mozog a vízben, jó a lábtempója. Egyszóval — tehetséges. ) Korai lenne még arról beszél-) ni, hogy méltó utóda lesz-e az apjának. Annyi azonban tény, hogy az FTC-ben — jó kezekbe) került. És a kis Szívós szorgalmas, szeret vízilabdázni. Ez pedig ugyancsak nem elhanyagolandó körülmény. A Várszegi János Vége Szerelmesek 7 érem ünnepi tanácskozás 1- ra. — hétköznapi, évről évre ismétlődő munkamegbeszélésre ültek össze a magyar sportélet vezető funkcionáriusai. Sorra veszik a legfontosabb kérdéseket. Szót ejtenek a jóról és a rosszról, a gondokról és a tervekről egyaránt. Közösen határozzák meg a feladatokat. Feladat pedig bőven akad. Kellős közepén vagyunk ugyanis az olimpiásznak, a két olimpia közötti négyéves időszaknak. Most lehet hasznosítani a Rómában szerzett tapasztalatokat, de már Tokió érdekében kell megfontoltan megtenni minden egyes lépést a versenysportban, akár a hazai, akár a nemzetközi program kialakításáról, s még inkább akkor, amikor a felkészülés nagy szakértelmet és odaadást igénylő munkájáról van szó. S nem kisebb a felelősség a nem olimpiai sportágakban sem. 1962 a nagy világversenyek éve, s mivel az élsportban egyre-másra születnek a már-már fantasztikus csúcsok, a csapatsportágakban pedig soha nem tapasztalt ütemben fejlődik a legjobbak erőnléti, technikai és taktikai felkészültsége , bizony alaposan fel kell kötnünk a sportmezt ahhoz, hogy lépést tartsunk és sporthírünkhöz méltóan szerepeljünk a nagy vetélkedéseken Itt az ideje, hogy az eddiginél szervezettebben, határozottabban és eredményesebben alkalmazzuk a legjobb módszereket a szakmai munkában. De van mit tennünk a tömegsport terén is. A spartakiádok, az ifjúság a szocializmusért mozgalom, a házibajnokságok és az alkalmi versenyek sokrétűségét a Kilián-mozgalom egységes rendszerével egyetemben egyre jobban annak a célnak szolgálatába kell állítani, hogy mind többen és mind rendszeresebben sportoljanak, fejlesszék erejüket, ügyességüket, védjék ezáltal is egészségüket, miközben vidáman szórakoznak, nemesen vetélkednek. Nemsokára egyéves a Kilián-mozgalom, illő tehát számbavenni az e téren szerzett tapasztalatokat s meghatározni az ebből következő teendőket is. A versenysport és a tömegsport fejlesztése terén előttünk álló feladatok pedig természetszerűleg a tanácskozó asztalra helyezik mind a szervezeti felkészültség, mind az eszmei megalapozottság fokának kérdéseit. A tanácskozás résztvevői nyilván nagy felelősségérzettel és hozzáértéssel nyúlnak majd ezekhez a problémákhoz is. Hogy ezek nem érdekfeszítő kérdések? Nem szenzációk? Hogy értékük nem ér fel egy forróhangulatú versenyen, vagy mérkőzésen elért nagyszerű magyar győzelemmel? Eltekintve attól, hogy éppen ezekhez a győzelmekhez, szenzációkhoz és érdekfeszítő kérdésekhez vezezető utat kövezik ki ezeken a szürke munkamegyei széleseken — a tanácskozás résztvevőinek sportszeretetét az mutatja leginkább,, hogy éveken át képesek „szürke” kérdések megoldásával is elősegíteni mindnyájunk örömét, a nagyszerű győzelmeket és sportmozgalmunk tömegalapjainak állandó szélesedését. A sport szerelmesei kepzidik meg ma alkotó tanácskozásukat. Mert — ahogy egyikük nemrégiben mondta: — „Beleszerettünk ebbe a munkába, hiszen aki egyszer belekóstolt, élete végéig nem tud hűtlen lenni hozzá..." Kívánjunk hát jó munkát nekik. S kívánjuk, hogy évről évre minél több új emberrel is megszerettethessék a sportot. S hogy „csábítóul” — minél több nagyszerű sport siker bábái lehessenek! Kéri Jánost Közgyűlés az új klubban A Bp Építők SC negyven évvel ezelőtt alakult MÉMOSZ SC néven. Mint munkássportegyesület, a három akkori szakosztálynak — labdarúgás, kerékpár, sakk — sok nehézséggel kellett megküzdenie. Ezekre az időkre emlékeztek az Építők ez évi közgyűlése előtt az Alpári Gyula utcai klubhelyiségben a megjelent sportolók, vezetők, veterán munkássportolók és melegen üdvözölték az öreg Novák Lajos bácsit, az egyetlent, aki jelen volt a hajdani alapító tagok közül. A gyülekezők között láthattuk a magyar sport több kiválóságát, Kulcsár Gergelyt, Goldoványi Bélát és másokat. Az egyesület vezetősége nevében Mezőfi Tibor sportköri elnök tartotta meg beszámolóját. Elmondotta, hogy az idei sportesemények a jubileum jegyében zajlanak le. Figyelemmel kísérik a jelenlegi 17 szakosztály munkáját (akrobatikus torna, atlétika, gyeplabda, íjász, jégkorong, kajak, kenu, kerékpár, kézilabda, motorcsónak, ökölvívás, röplabda, sakk, sí, úszó, vízilabda és vitorla). Ezek közül 9 NB I-es, 3 NB II-s, a többi pedig alacsonyabb osztályban szerepel. A tagok létszáma 19111 eleje óta 937-ről 1052-re emelkedett. Ezután sorra vette a szakosztályokat. A legeredményesebbnek ezúttal is a kajak és a kenu szakosztály bizonyult. Egresi Vilma, Hatlaczky és társaik több külföldi versenyen is sikernél képviselték hazánk színeit. A kerékpárosok megnyerték az országos pontversenyt. A szakosztály életében jelentős esemény volt a Bokányi Dezső-emlékverseny, melyet nyolc nap alatt bonyolítottak le. Szép eredményeket értek el az akrobatikus tornászok és a női röplabdázók is. Határozatot hoztak a labdarúgó-szakosztály működésével kapcsolatban, melynek értelmében játékosokat csak építőipari csapatoktól vehetnek át. Atlétikában is rátértek a saját nevelésű utánpótlás kialakítására. Az első lépés az volt, hogy tehetségkutató-versenyt rendeztek az Ybl Miklós Építőipari Technikum tanulóinak részvételével. Elmondotta továbbá, hogy figyelemmel kísérték a sportolók tanulmányi előmenetelét, munkáját, magánéletét. Hiányosságként említette meg, hogy egyes szakosztályok alig vesznek részt a klubéletben. Fontos feladatként jelölte meg a különböző építőipari sportkörökkel való szorosabb kapcsolat kiépítését. Végül részletesen tájékoztatta a hallgatóságot a költségvetésről. Utána a felülvizsgáló bizottság képviselője tette meg jelentését, melyben örömmel állapította meg, hogy az elmúlt évben szilárd volt a pénzügyi fegyelem. A rövid szünet után vita következett. A felszólalók dicsértek, hibákat említettek meg, javaslatokat tettek. Ezzel a közgyűlés hivatalos része befejeződött, de még sokan ottmaradtak és baráti beszélgetéssel töltötték el az estét. Retten 16 méter felett Dél-Ausztrália atlétikai bajnokságán, Pertben kitűnően szerepeltek a hármasugrók. Baguley 16,35 m-re javította saját (16,14 m-es) ausztrál csúcseredményét , volt a megengedettnél erősebb hátszéllel 16,46 m-es ugrása is. Tomiinson, a másik ausztrál olimpián 16,29-es kitűnő egyéni csúccsal lett második. A dél-ausztráliai bajnokságon Adelaide-ben a gerelyhajító Birks 81,01 m-es (!) ausztrál és brit nemzetközösségi csúcsot állított fel Hétfő* 4962. március 5.3