Népsport, 1962. március (18. évfolyam, 41-62. szám)
1962-03-05 / 44. szám
Szekszárdi kerekesek 1957 tavaszán a szekszárdi sport új életre keltői, a megújhodást jelentő fecskék a kerékpárosok voltak, a Szekszárdi Spartacus szakosztályának tagjai. A tornyosuló akadályokat, nehézségeket sportszeretetük, önzetlen segítőkészségük győzte le. 1958-ban, a következő évben már több szép győzelmet szereztünk, bár komoly gondot jelentett az alkatrészek beszerzése. De a lelkesedés sok mindent pótolhat. „Hengereltünk” a Területi Béke Kupa versenyeken, Pécs, Kaposvár, Nagykanizsa és Baja megismerte egységes, ütőképes csapatunkat. Ezután, sajnos, ismét hullámvölgy következett. Az alkatrészek elkoptak, pótlásukról a Spartacus Központ támogatásának csökkenése miatt nem lehetett szó. Ilyen körülmények között történt a visszaesés. Most, a számadás időszakában önként merül fel a kérdés: vajon az elmúlt esztendő jelentett-e kedvező változást az előbb említett időszakhoz viszonyítva. Az országos Béke Kupa egyesületi pontversenyben a 8 — 9. helyen végeztünk. Aki nem tudja, mennyi munka volt ebben a versenyben, azt mondhatná, hogy ez eléggé mérsékelt eredmény. De nem sokon múlt, hogy nem a hatodik helyet szereztük meg. Nem felejtem el: egyik alkalommal együttesünk — köztük női versenyzők is — 140 kilométer lekerekezése után érkezett meg a verseny rajthelyére, a verseny után pedig ugyanígy tért haza. Ennek ellenére minden vidéki egyesületet megelőztünk, sőt olyan fővárosi egyesületeket is, mint a Tipográfia és a Vasas. Jelenleg le 14 —15 szekszárdi fiatal. Javarészt ipari tanulók, munkás fiatalok forgatják a görgőt. Ahhoz azonban, hogy az előrehaladás komoly legyen, szükségünk van nagyobb összefogásra, az eredmények kellő megbecsülésére. Gerenday János, a Szekszárdi Spartacus versenyzője. 10 éves a Pécsi Bányász női kézilabda-szakosztálya Tíz év nem nagy idő, de egy gyermek életében szinte egy emberöltőnek számít. 1952 tavaszán 14 vékony, hetedikes kislány várta az edző érkezésért a pécsújhelyi kézilabda-pályán. l£en... Ennek ma már 10 éve és hogy ez a 10 év mennyi fáradságot, munkát, önfeláldozást rejtett magában, azt csak azok tudják, akik velük dolgoztak, velük éltek, velük örültek vagy velük sírtak. Az 1952-as bajnoki évben már szép eredményt értek el, az 1953-54-es teremkupában a harmadik hely lett az övék, 1954-ben szabadtéri kispályás bajnokságban a második helyet harcolták ki, s a következő állomás a megyei bajnokság megnyerése volt. 1957-ben beosztást nyertek az NB II-be, ahol tapasztalatlanságuk ellenére is a negyedik helyen végeztek. 1960- ban elnyerték a kitüntető bajnoki címet és felkerültek az NB 1-be, ahol mint újoncok megszerezték a bronzérmet. A szakosztály ma közel 40 tagot számlál és Zákányi edzőnek olyan kellemes gondjai vannak, hogy kit is hagyjon ki a csapatból Bizakodva tekintünk a jövő elé és nem az a kívánságunk, hogy bajnokok legyenek, hanem az, hogy továbbra is a bányászszínhez méltóan szerepeljenek. Gajdon Sádor, a Pécsi Bányász társadalmi aktívája LEVELEKBŐL RÖVIDEN Az EMAG kézilabda-szakosztálya értékelte a múlt évi munkát, és részletesen ismertette az 1962. évi költségvetést. A múlt év részletes munkájának megvitatása után a szakosztály vezetősége kidolgozta az elkövetkezendő időszak fő feladatait. A szakosztály tagjai ugyanakkor vállalták, hogy egy elhanyagolt pályát társadalmi munkában május lére rendbehoznak, s villanyvilágítással is felszerelnek. (Béres István leveléből.) Nagy a készülődés az Újpesti Sportiskolában. A sportiskola vezetősége március 10-ére összehívta az évi taggyűlést, amelyen alaposan megvitatják a sportiskola eddigi működését, munkáját, és ismertetik az elkövetkezendő időszak célkitűzéseit is. (A sportiskola intéző bizottságának leveléből.) Gyorsabban — többen Hasznos tanácskozást hirdetett a kerékpáros szövetség szombaton délutánra. Az újonnan alakult edzőbizottság országos értekezletre hívta össze az ország szakembereit. Dicséretükre legyen mondva: igen szép számban vettek részt rajta —különösen a vidékiek. Az edzőbizottság beszámolójában kitértek arra is, hogy e sportágban ebben az esztendőben kezdték el szélesebb körben is megismertetni a korszerűbb felkészítési elveket. Javaslatot tettek — különös tekintettel az eddig elhanyagolt vidékre — a felkészülési időszakokra vonatkozóan. Igaz, hogy ezzel kissé elkéstek, delobb későn, mint soha. Az edzőbizottság terveiben egyébként komoly tennivalók szerepelnek. Az edzők szakmai továbbképzése, az edzőtanfolyamok gyakorlati táborainak megszervezése, különféle szakkérdésekben állandó és rendszeres konzultációk tartása, valamint a külföldön szép számban napvilágot látó szakirodalmi anyagok lefordítása, és a szakemberek rendelkezésére bocsátása. Megállapította,továbbá a beszámoló, hogy a magyar versenyzők az eddigi gyakorlat szerint a többnapos versenyeket, a többhónapos versenyzést nem nagyon bírják. Ezért van elsősorban arra szükség, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően szenteljenek hosszabb időt és több munkát az alapozó időszak edzéseinek. Iktassanak be a szakosztályok edzői igen sok kiegészítő, erősítő jellegű, lehetőleg tornateremben különféle sportszerekkel végzett edzéseket. A későbbiek folyamán pedig a lehetőség szerint ne is hagyják el egész éven át ezeket a kiegészítő jellegű edzéseket. Az edzőbizottság segítséget ígért nemcsak az edzőknek, hanem a különféle alapfokú versenyeket rendező tömegszervezeteknek is. Úgy gondoljuk azonban, hogy ez a segítség ne csupán a tehetségek felkutatására és megszerzésére, hanem egyáltalán a kerékpározás népszerűsítésére, tömegesítésére irányuljon. Az edzőbizottság felkérésére az országban működő edzők elkészítették évi edzésprogramjukat is. E tekintetben feltétlenül ki kell emelni a vidékiek ténykedését, különösen a Dorogi Bányász, a Szegedi és Pécsi Vasutas, az álMTE és a Pécsi Spartacus edzőjének terveit. Ugyanekkor viszont néhány vezető budapesti sportkör szakosztályának tervét még a mai napig is hiányolják az illetékesek. Ha ezeket a terveket mindenütt megvalósítják, az edzések terhelése már most fokozódik a korábbihoz viszonyítva. A továbbiakban maguknak az edzőknek kell az eddiginél is bátrabban kísérletezniök az új módszerekkel. Az első lépést tehát sikeresen tette, az első akadályt sikeresen vette a szövetség edzőbizottsága. Az értekezleten átadott szakanyag, valamint a lefolyt vita biztosan sok segítséget nyújt minden edző holnapjához. Elősegíti, hogy a kerékpározók egyre gyorsabban haladjanak a sportágak versenyében — a saját versenyeiken— és napról napra növekedjék a sportágat kedvelők létszáma is. HARAG Még az ősszel történt, hogy a kiemelt járási labdarúgó bajnokság egyik mérkőzése, a Csesztreg—Zalaegerszegi Vasút találkozó botrányos jelenetek miatt félbeszakadt. Az ügyben eljáró fegyelmi bizottság példás ítélettel mondott „véleményt’* a történtekről: négy mérkőzésre megvonta a csesztregi csapat pályaválasztói jogát, s a falusi együttes egyik játékosát örökre eltiltotta a labdarúgástól. A csesztregiek elismerik, hogy vétkesek voltak a mérkőzés rendjének megbontásában, de túlzottan szigorúnak tartják a hozott határozatot. S mert véleményüket a megye sportvezetése nem osztja, sértődöttségüket haraggal tetézik: azt hangoztatják, hogy amíg ügyükben a méltányossági szempontokat nem veszik figyelembe, semmit nem tesznek a község sportéletéért. Néhány tény azt bizonyítja, hogy tartják is magukat a konok elhatározáshoz. Abbamaradt a sportpálya öltözőjének építése, nem áll ki mérkőzéseire a röplabda-csapat, s felhagytak a kézilabda-csapat szervezésének munkájával is. De hát valóban azt gondolják a csesztregiek, hogy az egyik hibát a másik hibával helyre lehet hozni? Úgy látja a községi tanács elnöke, Kulcsár Lajos, és a sportköri elnök, Fehér József is, hogy a vélt sérelem sebét sárfröccsentéssel kell gyógyítani? őszinte, baráti-elvi szóváltásra lenne szükség a két haragos, a csesztregi sportkör és a megyei labdarúgó-szövetség között. S a kialakuló vitában a megyei felső sportvezetésnek is hallatnia kellene a véleményét. B. T. Úszóverseny a nemzetközi nőnap alkalmából a Margitszigeten Vasárnap délután a Budapesti Úszó Szövetség rendezett versenyt a nemzetközi nőnap alkalmából. A versenybírók között számos egykori versenyzőt láttunk: Littomericzky Máriát, Székely Évát, Sebő Ágotát, Sipos Mancit, Virágh Évát, Somodi Valit, Pálházi Irént, Zimányi Ágnest, Uzdi Rékát. A versenyen minden korosztály képviseltette magát. Gyermekszámok: 33 1/3 m mell: 1. Kovács (FTC) 28.6, 2. Pöhm (Bp. V. Meteor) 31.7, 3. Breznyik (FTC) 31.8. 33 1/3 m gyors: 1. Kovács (BVSC) 21.6, 2. Varga (FTC) 26.9, 3. Pöhm (V. Meteor) 28.5. Újonc számok. 66 2/3 m pillangó: 1. Soltész (Vasas) 58.4, 2. Éltes (FTC) 58.6, 3. Haán (U. Dózsa) 59.3. Serdülő számok. 100 m hát: 1. Schwalm (FTC) 1:20.6, 2. Gágyor (BVSC) 1:21.5, 3. Hegedűs (U. Dózsa) 1:23.6. 100 m mell: 1. Hunyadi (Vasas) 1:28, 2. Tóth (Vasas) 1:30.8, 3. Nagy (BVSC) 1:31.3. 100 m hát: 1. Schwalm (FTC) 1:20.6, 2. Gágyor (BVSC) 1:21.5, 3. Hegedűs (U. Dózsa) 1:23.6. Ifjúsági számok. 100 m gyors: 1. Jacsó (BVSC) 1:11.8, 2. Surján (U. Dózsa) 1:12.5, 3. Csőregi (FTC) 1:13.2. Felnőtt szám. 10x33 1/3 m gyorsváltó: 1. FTC 3:24.2, 2. U. Dózsa 3:40.5, 3. Bp. Vörös Meteor 3:43,2. Újonc 66 2/3 m hát: 1. Éltes (FTC) 54.4, 2. Szatmári (FTC) 57.8, 3. Bedő (Bp. V. Meteor) 58.3. ' Kiss Endre győzött az északi összetett ugrószámban Lillafüreden igen rossz hőviszonyok között, 5—6 fokos melegben folyt le az 1952. évi északi összetett bajnokság ugrószáma. A Borsod megyei síszövetséget dicséret illeti a sánc előkészítéséért. Az U. Dózsa versenyzői nagyon jól szerepeltek. A felnőttek versenyében: 1. Kiss Endre (U. Dózsa) 231.6 pont (41,5 m, 43 m), 2. Csávás László (U. Dózsa) 225.8 (41.5, 41.5), 3. Csávás István (U. Dózsa) 182.8 (34.5. 36), 4. Pajor István (MAFC) 166.4 (34, 34). Ifjúságiak: 1. Gellért László (Bp. Honvéd) 226.2 (43,40), 2. Tóth István (Bp. Honvéd) 160, (32.5, 33.5) 3. Petrák Tamás (Előre) 135.9 (28.5, 38). Hazaérkeztek az Amerikában jártak Nem indultak útnak túlzott önbizalommal, vérmes reményekkel, elég kedvezőtlen felkészülési lehetőségeik, az előrelátható szokatlan körülmények miatt a szakkörök sem vártak tőlük jelentősebb sikereket, így azután nem is okozott meglepetést, hogy csak néhány szerényebb helyezéssel kellett beérniök. Az Amerikát járt atlétákról, Iharos Sándorról és Szentgáli Lajosról van szó, akik az egyhónapos amerikai fedettpályaszereplésről szombaton este érkeztek haza. Kicsit fáradtan, soványan, de sok élménnyel, benyomással és tapasztalattal. — Az indulás előtt Rózsavölgyi Pista részletesen tájékoztatott bennünket a fedettpálya-versenyek sajátosságairól, furcsa körülményeiről — jelentette ki Iharos, aki kettőjük közül kétségtelenül eredményesebben szerepelt—, de bizony mégis más volt, amikor mindezt a gyakorlatban kellett tapasztalnunk. Különösen az első időkben annyi nehézséggel, problémával kellett megküzdenünk, amennyivel hosszú versenyzői pályafutásunk alatt még egyszer sem. Hogy csak néhányat említsek: Itt van például a melegítési lehetőségek elégtelensége. Magunk is gyakran csodálkoztunk azon, hogy elsősorban a vágtázok hogyan képesek mégis egészen kitűnő eredményekre. Azután a versenyeken nemcsak a füst, hanem az állandóan harsogó zene, vagy a pályához egészen közel ülő, még a jelentéktelenebb versenyek hajrájánál is roppant hangosan szurkoló, tomboló, fütyülő, sőt kereplőket csattogtató közönség. .. Szokatlan volt az alig háromméteres, keskeny döngő fapálya, amely az első futások után erős izomlázat okozott, az éles kanyar, s ez az egész nyüzsgő kép, amelyet a versenyek alatt a pálya belseje nyújtott — teszi hozzá Szentgáli. — Mindennek ellenére azonban nekünk is az a véleményünk, hogy a fedettpályaversenyeknek van sportértékük, ezt bizonyítják egyébként a szabadtériekhez viszonyítva is kitűnő eredmények. Mindketten sietnek megállapítani, hogy nem akarnak mentségeket keresni, nem azért hivatkoznak a szokatlan körülményekre. Szerettek volna jobban szerepelni, s ez sikerült is volna, ha nagyobb a gyorsaságuk. Az állóképességgel szerintük nem volt különösebb baj, hiszen az utolsó versenyeken rendszerint vezettek is, de a megfelelő gyorsaság miatt az utolsó körökben nem volt esélyük a sokkal felkészültebb, máris kitűnő formában levő és a hajrában különösen erős ellenfelekkel szemben. Ez volt egyébként a helyzet az ugyancsak meghívott írekkel is, akik csak váltóban értek el sikereket, közepes ellenfelekkel szemben, de az egyéni versenyeken számukra sem termett babér. Az utolsó időben New Yorkban a mieink szerettek volna az egyetem szabadban levő, a versenypályához hasonló méretű fapályáján edzeni, de az állandó hó vagy eső miatt erről nemigen lehetett szó. Iharos egyetlen kivétellel mindig hosszabb távokon indult, ahogy tervezte, Szentgáli viszont az utolsó három versenyén nem mérföldön, hanem rövidebb távon futott. Miért? — Ebben része volt annak is, hogy a rendezők kértek. Inkább rövidebb távon indultak és végeredményben legjobb kinti eredményemet is félmérföldön értem el — válaszolta. — A bajnokságon azonban utólag kiderült, hogy több esélyem lett volna mérföldön, ugyanis Beatty nagy formájától tartva csaknem minden számottevő középtávfutó „lejött” az 1000 yardra, és ezért is volt ott a vártnál sokkal nagyobb és erősebb a mezőny. Elmondták, hogy az amerikai szövetség képviselői, a versenyek rendezői szívélyesen fogadták őket, örültek annak, hogy részvételükkel növelték a versenyek nemzetközi jellegét. Az idei Európa-bajnoki idény szempontjából pedig Iharos így foglalta össze az út tapasztalatait: — Magam és Lajos nevében is mondhatom, hogy ez a fedettpálya-szereplés nem okozott kiesést a felkészülésünkben. Állandó edzésben voltunk, formánk és a gyorsaságunk az utóbbi időben már határozottan javult. Most, amint kicsit kipihentük magunkat, kezdjük a szabadtéri edzést. Meggyőződésünk, hogy az egyhónapos kinti versenyzés csak használt felkészülésünknek, és ezt, ha valami sérülés nem jön közbe, mindketten be is akarjuk bizonyítani. Végül még annyit: hazahozták a magukkal vitt Wanamaker-vándorserleget, amelyet Rózsavölgyi — miután tavalyi idejét az idei versenyen nem tudták megjavítani — végleg elnyert és a Bp. Honvéd megbízásából vásároltak egy műanyag „csodarudat”, amely rövidesen megérkezik Budapestre. (s. z.) A franciák második Európa Génfben kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése.— Genf, március A legnagyobb érdeklődés a jégtánc-versenyt előzte meg. A bejáratnál valóságos roham volt, üres hely azért még így is akadt a stadionban. De már korántsem annyi, mint a megelőző estéken. Úgy látszik, hogy a kedves melódiák és a tánc vonzza legjobban a helyi közönséget. Vagy lehet, hogy ebben annak is szerepe van, hogy szombat már szünnapnak számít. A Rauch, Matysik-kettős nyitotta meg a sort és spanyol táncukat nagy közönségsiker kísérte. A következő páros a Trebesiner, Feisinger osztrák kettős elég ötletes tánccal mutatkozott be. Christel Trebesiner azonban háromszor is hibázott. Számunkra ez csak azért volt különösebben figyelemre méltó, mert esetleg ők lehettek volna veszélyesek Kordáékra. Francia kettős mutatta be ezután kürjét. A Fuchy, Brun-pár meglehetősen negédes gyakorlatot mutatott be, kevés új figurával és meglehetősen kevés lendülettel. Ezután következett a magyar Korda, Vásárhelyipáros. Jó lendülettel futottak, szépen mozogtak és különösen táncuk harmadik része nyerte meg a közönség tetszését. A nézők szinte az egész táncot végigtapsolták, ők aratták az első komoly közönségsikert. A pontozók is elég kedvezően értékelték gyakorlatukat. Az első részt a csehszlovák Bablika, Holan-pár zárta be. Határozottan újszerű volt mozgásuk, kissé emlékeztetett a későbbiekben bemutatkozott Román-testvérpár néhány figurájára. A Gulel-házaspár nagy várakozással kísért gyakorlata bizony alatta maradt annak az érdeklődésnek, amely méltán kijárt nekik a kötelező gyakorlatuk után. Nagy ívben korcsolyáznak, amit csinálnak, azt szépen csinálják, a zenével együtt vannak, de semmi újat, meglepőt nem hoztak, nem nyújtottak. Az est legragyogóbb szabadkorcsolyázó programját a Roman-testvérpár mutatta be. Egészen egyedülálló lendülettel futották végig kürjüket, amely csupa dinamika, csupa ötlet, csupa élet volt. Minden bizonnyal nagy jövő előtt állnak. A francia Gudel-házaspár kis különbséggel nyerte meg az Európa-bajnokságot. Első ízben fordul elő, hogy nem angol pár került a dobogó legfelsőbb fokára. Ez azonban már a verseny kezdetén is valószínűnek látszott, hiszen maguk az angolok is elismerték, hogy ezúttal nem olyan erősek. Mint a Shearman, Philips angol pár világhírű fedzője, Jones nagyon tárgyilagosan le is szögezte, az angoloknak most bizony hátrányos a helyzetük és hátrányból indulni kevés esélyt jelent az első helyre. Az utolsónak futó Shearman, Philips-kettős, a legjobb angol páros, szép, de konzervatív kűrt mutatott be. Úgy tűnt, mintha utánozni akarnák nagy elődjüket, a Denny, Joneskettőst. A Jégtánc 1962. évi Európabajnoka: Gudel-házaspár (Franciaország) 10 helyezési számmal, 249,3 ponttal, 2. Shearman, Philips (Anglia) 12 h. sz., 247.9, 3. Román testvérpár (Csehszlovákia) 23 h. sz., 241.19 ponttal. Réti Anna Vasárnap: KAPOSVÁROTT A Kilián György ifjúsági házban egyenruhás ifista fiúk és lányok fogadják az érkezőket. — A nagyteremben van az asztalitenisz-döntő, amott — és kalauznak arra a szobára mutat, ahol onnan szintén kihallatszik a kaucsuklabda pattogása «— csak bemelegítés folyik. A kép megszokott. Mint valamennyi falusi spartakiádon, itt is tarkállanak a legkülönbözőbb színű mezek és melegítők. Az egyik zselickislaki fiú — minthogy tornacipőjét otthonfelejtette — zokniban csúszkál a síkos parketten. A múlt vasárnap kezdték, 74 után és a körzeti döntők legjobbjai, 12 csapat részvételével. Az „igazi’1 döntőn a 6 legjobb együttes küzd a kaposvári járási bajnoki címért. Amikor az első mérkőzések során Kaposmérő legyőzte, a tavalyi bajnok Toponár csapatát, Pacskó Jánost testnevelő tanár a torna irányítója a méréseket tippelte bajnoknak. Az idősebb évjárathoz tartozó Bencze, Bódis, Sárdi összertételű góllel csapat azonban mitsem törődött a jóslással, s d téli 12 órakor már bajnoknak érezhette magát. Itt tehát nem vált be a jóslat, viszont a járási tanács klubjában a nagy esélyes Kadarkút sakkcsapata szinte ellenállás nélkül nyerte a most már harmadik vasárnapja tartó járási spartakiád sakkdöntőt. Ezzel még nincs vége az idei „marathoni" spartakiádnak, mert a csapatversenyek befejezése után mind a sakkozók, mind pedig az asztaliteniszezők elkezdték az egyéni küzdelmeket — mondotta Kutasi Gyula, a Kaposvári járási TST elnöke, aki sok érdekeset mond az idei spartakiádokról. Ismét bebizonyosodott, hogy a járás 74 községében sokan szeretnek sportolni, adminisztrálni azonban — sajnos — már kevesebben. Késnek ugyanis a versenyjelentések, nemegyszer „titokban” kerül megrendezésre a sakkban vagy asztaliteniszben a spartakiád, amely népszerűségéből azzal sem vesztett, hogy a falvak legjobbjai most csak a megyei döntőkig jutnak el és nem lesz országos téli spartakiád-döntő. Ez bizonyosodott be Kaposvárott K. S. Nagy különbséggel győzött Budapest birkózó-válogatottja (Párizs, március 3.) Párizs külvárosában, a montreuil-i munkásnegyedben került sorra a Párizs—Budapest birkózótalálkozó. A kis sportcsarnok nézőtere zsúfolásig megtelt. Lepkesúly (kötöttfogás): Kupcsik —Lovisat (fr) döntetlen. Kupcsik jól kezdett, az első öt percben levitte ellenfelét. Az egyperces szünet után azonban mögékerüléssel sikerült Lovisatnak egyenlítenie. 0.50.5. Légsúly (szabadfogás): Varga két gállal győzött Jacquirot (fr.) ellen. 1.50.5. Pehelysúly (szabadfogás): Kellermann pontozással győzött Jorg (fr) ellen. Kellermann úgyszólván percenként levitte a szőnyegre ellenfelét, akinek mindössze egyszer sikerült Kellermann felé kerülni. 2.5:0.5. Könnyűsúly (kötöttfogás): Pólyák kétvállal győzött Benitah (fr) ellen. Kétszeres világbajnokunk kettős hárommal a negyedik percben tussolta ellenfelét. 3.5:0.5. Váltósúly (szabadfogás): Zsibrita kétvállal győzött Mercier (ír) ellen. Zsibrita lábkirúgással kétszer is levitte ellenfelét, majd a 2. perc végén lefogta hídját és kétvállal győzött. 4.5:0.5. Középsúly (kötöttfogás): Gurics kétvállal győzött Leclerc (fr.) ellen. Egy gyors válldobás, Gurics lefogta Leclerc hídját s — ez is kétváll. 5.5:0.5. Félnehézsúly (szabadfogás): Hollósi kétvállal győzött Jost (fr.) ellen. Ez a mérkőzés is két percig tartott. 6.5:0.5. Nehézsúly (kötöttfogás): Kozma kv. Salvado (fr.) ellen. A 2. percben már négy ponttal vezetett Kozma, amikor tussolta ellenfelét. 7.5:0.5. Matúra Mihály Katona győzelemmel kezdett Moszkvában .— Távbeszélő-Jelentésünk. — (Moszkva, március 4.) Kényelmes repülőutazás után pénteken este érkez- - tünk meg Moszk-O jEL vába, a szovjet fedettpályás tenisz, a bajnokság színhe-l lyére. A verseny vasárnap délelőtt is kezdődött és a játték késő éjszakáig folyik a Sahtyor sportegyesület két igen kemény salakos pályát magába foglaló csarnokában. A kemény talaj még a kissé fáradt konzervlabdákkal is igen gyorssá teszi a játékot, a világítás különösen természetes fényben eléggé szokatlan. A férfi és a női egyes mezőnye egyaránt viszonylag kicsi, de annál kiegyensúlyozottabb. A legjobb szovjet teniszezők mellett NDK-beli, olasz, lengyel, NSZK-beli és a magyar versenyzők álltak rajthoz. A férfi egyesben a 24 induló közül Jacobini (olasz), Lejusz (szovjet), Katona (magyar) és Orlikowski (lengyel) szerepel a kiemeltek között. A nőknél a szovjet versenyzők mellett az olasz Pericoll, az NSZK-beli Ostermann és az NDK beli Johannes tartozik az ismertebb teniszezők közé. A verseny első napján Katona és Zentai, a két magyar résztvevő is pályára lépett. Katona igen jó erőben harcolta végig mérkőzését és öt játszmában ugyan, de biztosan győzött a 20 éves tehetséges rigai Juska ellen. Zentai sem keltett csalódást. Az első három játszmában, sőt még a negyed,sen is egyenlő ellenfele volt Parmasnak, de az ötödiket már nem bírta erővel és a több mint két óráig tartó mérkőzésen vereséget szenvedett. A magyarok eredményei: Katona—Juska (sz) 6:3, 1:6, 6:8, 6:2, 6:4, Parmas (sz) — Zentai 6:2, 4:6, 8:10, 8:6, 6:2. Katona legközelebb Lihacsovval mérkőzik. (Milassin) Hétfő, 1962. március 5. 5 A Totó 9. heti eredménye 1. Vasas—Feremváros 2 0:3 2. MTK—Csend 2 1:2 3. SEXC—Tatabánya 2 0:0 4. Pécs—Dorog 1 3:0 5. Győr—Komló 1 4:0 6. Szeged—Ózd 1 2:0 7. KISTEXT—DVTK 2 0:1 8. DEAC—Ganz-SVÁVAG 1 3:2 9. Pénzügyőr—Budafok 2 0:1 10. Buda Sn.—BVSC 1 1:0 11. Milán—Fierenira 15:2 12. Palermo—Inter 11:0