Népsport, 1962. március (18. évfolyam, 41-62. szám)

1962-03-05 / 44. szám

Szekszárdi kerekesek 1957 tavaszán a szekszárdi sport új életre keltői, a megújhodást jelentő fecskék a kerék­párosok voltak, a Szekszárdi Spartacus szak­osztályának tagjai. A tornyosuló akadályokat, nehézségeket sportszerete­tük, önzetlen segítő­­készségük győzte le. 1958-ban, a következő évben már több szép győzelmet szereztünk, bár komoly gondot jelentett az alkatrészek beszerzése. De a lelkesedés sok mindent pótol­hat. „Hengereltünk” a Területi Béke Kupa ver­senyeken, Pécs, Kaposvár, Nagykanizsa és Baja megismerte egységes, ütőképes csapatunkat. Ezután, sajnos, ismét hullámvölgy következett. Az alkatrészek elkoptak, pótlásukról a Spar­tacus Központ támogatásának csökkenése miatt nem lehetett szó. Ilyen körülmények között tör­tént a visszaesés. Most, a számadás időszakában önként merül fel a kérdés: vajon az elmúlt esztendő jelen­tett-e kedvező változást az előbb említett idő­szakhoz viszonyítva. Az országos Béke Kupa egyesületi pontversenyben a 8 — 9. helyen vé­geztünk. Aki nem tudja, mennyi munka volt ebben a versenyben, azt mondhatná, hogy ez eléggé mérsékelt eredmény. De nem sokon múlt, hogy nem a hatodik helyet szereztük meg. Nem felejtem el: egyik alkalommal együt­tesünk — köztük női versenyzők is — 140 ki­lométer lek­erekezése után érkezett meg a ver­seny rajthelyére, a verseny után pedig ugyan­így tért haza. Ennek ellenére minden vidéki egyesületet megelőztünk, sőt olyan fővárosi egyesületeket is, mint a Tipográfia és a Vasas. Jelenleg le 14 —15 szekszárdi fiatal. Javarészt ipari tanulók, munkás fiatalok forgatják a gör­­gőt. Ahhoz azonban, hogy az előrehaladás ko­moly legyen, szükségünk van nagyobb össze­fogásra, az eredmények kellő megbecsülésére. Gerenday János, a Szekszárdi Spartacus versenyzője. 10 éves a Pécsi Bányász női kézilabda-szakosztálya Tíz év nem nagy idő, de egy gyermek életé­ben szinte egy ember­öltőnek számít. 1952 ta­vaszán 14 vékony, hete­dikes kislány várta az edző érkezésért a pécsúj­­helyi kézilabda-pályán. l£en... Ennek ma már 10 éve és hogy ez a 10 év mennyi fáradsá­got, munkát, önfeláldo­zást rejtett magában, azt csak azok tudják, akik velük dolgoztak, velük éltek, velük örültek vagy velük sírtak. Az 1952-as bajnoki év­ben már szép eredményt értek el, az 1953­-54-es teremkupában a harma­dik hely lett az övék, 1954-ben szabadtéri kis­pályás bajnokságban a második helyet harcol­ták ki, s a következő állomás a megyei baj­nokság megnyerése volt. 1957-ben beosztást nyer­tek az NB II-be, ahol tapasztalatlanságuk el­lenére is a negyedik helyen végeztek. 1960- ban elnyerték a kitün­tető bajnoki címet és felkerültek az NB 1-be, ahol mint újoncok meg­szerezték a bronzérmet. A szakosztály ma kö­zel 40 tagot számlál és Zákányi edzőnek olyan kellemes gondjai van­nak, hogy kit is hagyjon ki a csapatból Bizakod­va tekintünk a jövő elé és nem az a kívánsá­gunk, hogy bajnokok le­gyenek, hanem az, hogy továbbra is a­ bányász­színhez méltóan szere­peljenek. Gajdon Sádor, a Pécsi Bányász tár­sadalmi aktívája LEVELEKBŐL RÖVIDEN Az EMAG kézilabda-szakosztá­lya értékelte a múlt évi munkát, és részletesen ismertette az 1962. évi költségvetést. A múlt év részletes munkájának meg­vitatása után a szakosztály ve­zetősége kidolgozta az elkövet­kezendő időszak fő feladat­ait. A szakosztály tagjai ugyanakkor­­ vállalták, hogy egy elhanyagolt pályát társadalmi munkában május lére rendbehoznak, s villanyvilágítással is felszerel­nek. (Béres István leveléből.) Nagy a készülődés az Újpesti Sportiskolában. A sportiskola­­ vezetősége március 10-ére össze­hívta az évi taggyűlést, amelyen alaposan megvitatják a sport­iskola eddigi működését, mun­káját, és ismertetik az elkövet­kezendő időszak célkitűzéseit is. (A sportiskola intéző bizottságá­nak leveléből.) Gyorsabban — többen Hasznos tanácskozást hirde­tett a kerékpáros szövetség szombaton délutánra. Az újon­nan alakult edzőbizottság orszá­gos értekezletre hívta össze az ország szakembereit. Dicsére­tükre legyen mondva: igen szép számban vettek részt rajta —­­különösen a vidékiek. Az edzőbizottság beszámoló­jában kitértek arra is, hogy e sportágban ebben az esztendőben kezd­ték el szélesebb körben is megismertetni a korsze­­­rűbb felkészítési elveket. Javaslatot tettek — különös te­kintettel az eddig elhanyagolt vidékre — a felkészülési idő­szakokra vonatkozóan. Igaz, hogy ezzel kissé elkéstek, de­­­lobb későn, mint soha. Az edzőbizottság terveiben egyébként komoly tennivalók szerepelnek. Az edzők szakmai tovább­képzése, az edzőtanfolyamok gyakorlati táborainak meg­szervezése, különféle szak­kérdésekben állandó és rendszeres konzultációk tar­tása, valamint a külföldön szép számban napvilágot látó szakirodalmi anyagok lefordítása, és a szakembe­rek rendelkezésére bocsá­tása. Megállapította,­továbbá a be­számoló, hogy a magyar ver­senyzők az eddigi gyakorlat sze­rint a többnapos versenyeket, a többhónapos versenyzést nem nagyon bírják. Ezért van első­sorban arra szükség, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően szenteljenek hosszabb időt és több munkát az alapozó időszak edzéseinek. Iktassanak be a szakosztályok edzői igen sok kiegészítő, erősítő jellegű, lehetőleg tornate­remben különféle sportsze­rekkel végzett edzéseket. A későbbiek folyamán pedig a lehetőség szerint ne is hagyják el egész éven át ezeket a kiegé­szítő jellegű edzéseket. Az edzőbizottság segítséget ígért nemcsak az edzőknek, ha­nem a különféle alapfokú ver­senyeket rendező tömegszerve­­zeteknek is. Úgy gondoljuk azonban, hogy ez a segítség ne csupán a tehetségek felkuta­tására és megszerzésére, ha­nem egyáltalán a kerékpározás népszerűsítésére, tömegesítésére irányuljon. Az edzőbizottság felkérésére az országban működő edzők elkészítették évi ed­zésprogram­­jukat is. E tekintetben feltétle­nül ki kell emelni a vidékiek ténykedését, különösen a Dorogi Bányász, a Szegedi és Pécsi Vasutas, az álMTE és a Pécsi Sparta­cus edzőjének terveit. Ugyanekkor viszont néhány ve­zető budapesti sportkör szak­osztályának tervét még a mai napig is hiányolják az illetéke­sek. Ha ezeket a terveket minde­nütt megvalósítják, az edzések terhelése már most fokozódik a korábbihoz viszonyítva. A to­­vábbiakban maguknak az edzőknek kell az eddiginél is bátrabban kísérletezniök az új módsze­rekkel. Az első lépést tehát sikeresen tette, az első akadályt sikeresen vette a szövetség edzőbizott­sága. Az értekezleten átadott szakanyag, valamint a lefolyt vita biztosan sok segítséget nyújt minden edző holnapjához. Elősegíti, hogy a kerékpározók egyre gyorsabban haladjanak a sportágak versenyében — a sa­ját versenyeiken­­— és napról napra növekedjék a sportágat kedvelők létszáma is. HARAG Még az­ ősszel történt, hogy a kiemelt járási labdarú­gó baj­nokság egyik mérkőzése, a Csesztreg—Zalaegerszegi Vasút találkozó botrányos jelenetek miatt félbeszakadt. Az ügyben eljáró fegyelmi bizottság pél­dás ítélettel mondott „véle­ményt’* a történtekről: négy mérkőzésre megvonta a cseszt­­regi csapat pályaválasztói jo­gát, s a falusi együttes egyik játékosát örökre eltiltotta a labdarúgástól. A csesztregiek elismerik, hogy vétkesek voltak a mérkő­zés rendjének megbontásában, de túlzottan szigorúnak tartják a hozott határozatot. S mert véleményüket a megye sport­vezetése nem osztja, sértődött­ségüket haraggal tetézik: azt hangoztatják, hogy amíg ügyükben a méltányossági szempontokat nem veszik fi­gyelembe, semmit nem tesz­nek a község sportéletéért. Néhány tény azt bizonyítja, hogy tartják is magukat a ko­nok elhatározáshoz. Abbama­radt a sportpálya öltözőjének építése, nem áll ki mérkőzései­re a röplabda-csapat, s felhagy­tak a kézilabda-csapat szerve­zésének munkájával is. De hát valóban azt gondol­ják a csesztregiek, hogy az egyik hibát a másik hibával helyre lehet hozni? Úgy látja a községi tanács elnöke, Kul­csár Lajos, és a sportköri el­nök, Fehér József is, hogy a vélt sérelem sebét sárfröccsen­­téssel kell gyógyítani? őszinte, baráti-elvi szóváltás­ra lenne szükség a két hara­­gos,­ a csesztregi sportkör és a megyei labdarúgó-szövetség között. S a kialakuló vitában a megyei felső sportvezetésnek is hallatnia kellene a vélemé­nyét. B. T. Úszóverseny­­ a nemzetközi nőnap alkalmából a Margitszigeten Vasárnap délután a Budapesti Úszó Szövetség rendezett versenyt a nemzetközi nőnap alkalmából. A versenybírók között számos egykori versenyzőt láttunk: Lit­­tomericzky Máriát, Székely Évát, Sebő Ágotát, Sipos Mancit, Virágh Évát, Somodi Valit, Pálházi Irént, Zimányi Ágnest, Uzdi Rékát. A versenyen minden korosztály kép­viseltette magát. Gyermekszámok: 33 1/3 m mell: 1. Kovács (FTC) 28.6, 2. Pöhm (Bp. V. Meteor) 31.7, 3. Breznyik (FTC) 31.8. 33 1/3 m gyors: 1. Kovács (BVSC) 21.6, 2. Varga (FTC) 26.9, 3. Pöhm (V. Meteor) 28.5. Újonc számok. 66 2/3 m pillangó: 1. Soltész (Va­sas) 58.4, 2. Éltes (FTC) 58.6, 3. Haán (U. Dózsa) 59.3. Serdülő számok. 100 m hát: 1. Schwalm (FTC) 1:20.6, 2. Gágyor (BVSC) 1:21.5, 3. Hegedűs (U. Dózsa) 1:23.6. 100 m mell: 1. Hunyadi (Vasas) 1:28, 2. Tóth (Vasas) 1:30.8, 3. Nagy (BVSC) 1:31.3. 100 m hát: 1. Schwalm (FTC) 1:20.6, 2. Gágyor (BVSC) 1:21.5, 3. Hegedűs (U. Dózsa) 1:23.6. If­júsági számok. 100 m gyors: 1. Jacsó (BVSC) 1:11.8, 2. Surján (U. Dózsa) 1:12.5, 3. Csőregi (FTC) 1:13.2. Felnőtt szám. 10x33 1/3 m gyorsváltó: 1. FTC 3:24.2, 2. U. Dózsa 3:40.5, 3. Bp. Vörös Meteor 3:43,2. Újonc 66 2/3 m hát: 1. Éltes (FTC) 54.4, 2. Szatmári (FTC) 57.8, 3. Bedő (Bp. V. Meteor) 58.3. ' Kiss Endre győzött az északi összetett ugrószámban Lillafüreden igen rossz hőviszo­nyok között, 5—6 fokos melegben folyt le az 1952. évi északi össze­tett bajnokság ugrószáma. A Bor­sod megyei síszövetséget dicséret illeti a sánc előkészítéséért. Az U. Dózsa versenyzői nagyon jól sze­repeltek. A felnőttek versenyében: 1. Kiss Endre (U. Dózsa) 231.6 pont (41,5 m, 43 m), 2. Csávás László (U. Dózsa) 225.8 (41.5, 41.5), 3. Csávás István (U. Dózsa) 182.8 (34.5. 36), 4. Pajor István (MAFC) 166.4 (34, 34). Ifjúsá­giak: 1. Gellért László (Bp. Hon­véd) 226.2 (43,40), 2. Tóth István (Bp. Honvéd) 160, (32.5, 33.5) 3. Pet­rák Tamás (Előre) 135.9 (28.5, 38). Hazaérkeztek az Amerikában jártak Nem indultak útnak túlzott önbizalommal, vérmes remé­nyekkel, elég kedvezőtlen fel­készülési lehetőségeik, az elő­relátható szokatlan körülmények miatt a szakkörök sem vártak tőlük jelentősebb sikereket, így azután nem is okozott meglepetést, hogy csak néhány szerényebb helyezéssel kellett beérniök. Az Amerikát járt atlétákról, Iharos Sándorról és Szentgáli Lajosról van szó, akik az egy­hónapos amerikai fedettpálya­­szereplésről szombaton este ér­keztek haza. Kicsit fáradtan, soványan, de sok élménnyel, benyomással és tapasztalattal. — Az indulás előtt Rózsa­völgyi Pista részletesen tájé­koztatott bennünket a fedett­­pálya-versenyek sajátosságai­ról, furcsa körülményeiről — jelentette ki Iharos, aki kettő­jük közül kétségtelenül ered­ményesebben szerepelt—, de bi­zony mégis más volt, amikor mindezt a gyakorlatban kel­lett tapasztalnunk. Különösen az első időkben annyi nehéz­séggel, problémával kellett megküzdenünk, amennyivel hosszú versenyzői pályafutásunk alatt még egyszer sem. Hogy csak néhányat említsek: Itt van például a melegítési lehetősé­gek elégtelensége. Magunk is gyakran csodálkoztunk azon, hogy elsősorban a vágtázok hogyan képesek mégis egészen kitűnő eredményekre. Azután a versenyeken nemcsak a füst, hanem az állandóan harsogó zene, vagy a pályához egészen közel ülő, még a jelentékte­lenebb versenyek hajrájánál is roppant hangosan szurkoló, tomboló, fütyülő, sőt kereplő­ket csattogtató közönség. .. Szokatlan volt az alig háromméteres, keskeny döngő fapálya, amely az első futások után erős izomlázat okozott, az éles kanyar, s ez az egész nyüzsgő kép, amelyet a verse­nyek alatt a pálya belseje nyújtott — teszi hozzá Szent­­gáli. — Mindennek ellenére azonban nekünk is az a véle­ményünk, hogy a fedettpálya­­versenyeknek van sportértékük, ezt bizonyítják egyébként a szabadtériekhez viszonyítva is kitűnő eredmények. Mindketten sietnek megálla­pítani, hogy nem akarnak mentségeket keresni, nem azért hivatkoznak a szokatlan körül­ményekre. Szerettek volna job­ban szerepelni, s ez sikerült is volna, ha nagyobb a gyorsa­ságuk. Az állóképességgel sze­rintük nem volt különösebb baj, hiszen az utolsó versenye­ken rendszerint vezettek is, de a megfelelő gyorsaság miatt az utolsó körökben nem volt esélyük a sokkal felkészültebb, máris kitűnő formában levő és a hajrában különösen erős el­lenfelekkel szemben. Ez volt egyébként a helyzet az ugyan­csak meghívott írekkel is, akik csak váltóban értek el sikere­ket, közepes ellenfelekkel szem­ben, de az egyéni versenyeken számukra sem termett babér. Az utolsó időben New Yorkban a mieink szerettek volna az egyetem szabadban levő, a versenypályához hasonló mé­retű fapályáján edzeni, de az ál­landó hó vagy eső miatt erről nemigen lehetett szó. Iharos egyetlen kivétellel mindig hosszabb távokon in­dult, ahogy tervezte, Szentgáli viszont az utolsó három verse­nyén nem mérföldön, hanem rövidebb távon futott. Miért? — Ebben része volt annak is, hogy a rendezők kértek. Inkább rövidebb távon indultak és végeredményben legjobb kinti eredményemet is félmérföldön értem el — válaszolta. — A bajnokságon azonban utólag ki­derült, hogy több esélyem lett volna mérföldön, ugyanis Beatty nagy formájától tartva csaknem minden számottevő középtávfutó „lejött” az 1000 yardra, és ezért is volt ott a vártnál sok­kal nagyobb és erősebb a me­zőny. Elmondták, hogy az amerikai szövetség képviselői, a verse­nyek rendezői szívélyesen fo­gadták őket, örültek annak, hogy részvételükkel növelték a versenyek nemzetközi jellegét. Az idei Európa-bajnoki idény szempontjából pedig Iharos így foglalta össze az út tapasztala­tait: — Magam és Lajos nevében is mondhatom, hogy ez a fe­­dettpálya-szereplés nem okozott kiesést a felkészülésünkben. Állandó edzésben voltunk, for­mánk és a gyorsaságunk az utóbbi időben már h­atározottan javult. Most, amint kicsit ki­pihentük magunkat, kezdjük a szabadtéri edzést. Meggyőződé­sünk, hogy az egyhónapos kinti versenyzés csak használt felkészülésünknek, és ezt, ha valami sérülés nem jön közbe, mindketten be is akarjuk bizo­nyítani. Végül még annyit: hazahoz­ták a magukkal vitt Wana­­maker-vándorserleget, amelyet Rózsavölgyi — miután tavalyi idejét az idei versenyen nem tudták megjavítani — végleg elny­ert és a Bp. Honvéd meg­bízásából vásároltak egy mű­anyag „csodarudat”, amely rö­videsen megérkezik Budapestre. (s. z.) A franciák második Európa Génfben­ ­ kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése.­­— Genf, március A legnagyobb érdeklődés a jégtánc-versenyt előzte meg. A bejáratnál valóságos roham volt, üres hely azért még így is akadt a stadionban. De már korántsem annyi, mint a megelőző estéken. Úgy látszik, hogy a kedves me­lódiák és a tánc vonzza legjob­ban a helyi közönséget. Vagy lehet, hogy ebben annak is sze­repe van, hogy szombat már szünnapnak számít. A Rauch, Matysik-kettős nyi­totta meg a sort és spanyol tán­cukat nagy közönségsiker kí­sérte. A következő páros a Tre­­besiner, Feisinger osztrák ket­tős elég ötletes tánccal mutat­kozott be. Ch­ristel Trebesiner azonban háromszor is hibázott. Számunkra ez csak azért volt különösebben figyelemre méltó, mert esetleg ők lehettek volna veszélyesek Kordáékra. Francia kettős mutatta be ez­után kürjét. A Fu­chy, Brun-pár meglehetősen negédes gyakor­latot mutatott be, kevés új figu­rával és meglehetősen kevés lendülettel. Ezután következett a magyar Korda, Vásárhelyi­páros. Jó lendülettel futottak, szépen mozogtak és különösen táncuk harmadik része nyerte meg a közönség tetszését. A né­zők szinte az egész táncot vé­gigtapsolták, ők aratták az első komoly közönségsikert. A pon­tozók is elég kedvezően értékel­ték gyakorlatukat. Az első részt a csehszlovák Bablika, Holan-pár zárta be. Határozottan újszerű volt moz­gásuk, kissé emlékeztetett a ké­sőbbiekben bemutatkozott Ro­mán-testvérpár néhány figurá­jára. A Gulel-házaspár nagy vára­kozással kísért gyakorlata bi­zony alatta maradt annak az ér­deklődésnek, amely méltán ki­járt nekik a kötelező gyakorlatuk után. Nagy ívben korcsolyáz­nak, amit csinálnak, azt szépen csinálják, a zenével együtt van­nak, de semmi újat, meglepőt nem hoztak, nem nyújtottak. Az est legragyogóbb szabad­korcsolyázó programját a Ro­man-testvérpár mutatta be. Egészen egyedülálló lendülettel futották végig kürjüket, amely csupa dinamika, csupa ötlet, csupa élet volt. Minden bi­zonnyal nagy jövő előtt állnak. A francia Gudel-házaspár kis különbséggel nyerte meg az Európa-bajnokságot. Első ízben fordul elő, hogy nem angol pár került a dobogó legfelsőbb fokára. Ez azonban már a verseny kezdetén is valószínűnek lát­szott, hiszen maguk az ango­lok is elismerték, hogy ezúttal nem olyan erősek. Mint a Shearman, Philips angol pár világhírű fedzője, Jones nagyon tárgyilagosan le is szögezte, az angoloknak most bizony hátrá­nyos a helyzetük és hátrány­ból indulni kevés esélyt jelent az első helyre. Az utolsónak futó Shearman, Philips-kettős, a legjobb angol páros, szép, de konzervatív kűrt mutatott be. Úgy tűnt, mintha utánozni akarnák nagy elődjüket, a Denny, Jones­­kettőst. A Jégtánc 1962. évi Európa­­bajnoka: Gudel-házaspár (Fran­ciaország) 10 helyezési számmal, 249,3 ponttal, 2. Shearman, Phi­lips (Anglia) 12 h. sz., 247.9, 3. Román­ testvérpár (Csehszlová­kia) 23 h. sz., 241.19 ponttal. Réti Anna Vasárnap: KAPOSVÁROTT A Kilián György ifjúsági ház­ban egyenruhás ifista fiúk és lányok fogadják az érkezőket. — A nagyteremben van az asztalitenisz-döntő, amott — és kalauznak arra a szobára mu­tat, ahol onnan szintén kihallat­­szik a kaucsuklabda pattogása «— csak bemelegítés folyik. A kép megszokott. Mint va­lamennyi falusi spartakiádon, itt is tarkállanak a legkülön­bözőbb színű mezek és melegí­tők. Az egyik zselickislaki fiú — minthogy tornacipőjét ott­honfelejtette — zokniban csúsz­kál a síkos parketten. A múlt vasárnap kezdték, 74 után és a körzeti döntők legjobbjai, 12 csapat részvételével. Az „igazi’1 döntőn a 6 legjobb együttes küzd a kaposvári járási baj­noki címért. Amikor az első mérkőzések során Kaposmérő legyőzte, a tavalyi bajnok Toponár csapa­tát, Pacskó Jánost testnevelő tanár a torna irányítója a mé­­réseket tippelte bajnoknak. Az idősebb évjárathoz tartozó Bencze, Bódis, Sárdi összerté­­telű góllel csapat azonban mit­­sem törődött a jóslással, s d téli 12 órakor már bajnoknak érezhette magát. Itt tehát nem vált be a jóslat, viszont a já­rási tanács klubjában a nagy esélyes Kadarkút sakkcsapata szinte ellenállás nélkül nyerte a most már harmadik vasár­napja tartó járási spartakiád sakkdöntőt.­­ Ezzel még nincs vége az idei „marathoni" spartakiád­­nak, mert a csapatversenyek befejezése után mind a sakko­zók, mind pedig az asztalite­niszezők elkezdték az egyéni küzdelmeket — mondotta Ku­­tasi Gyula, a Kaposvári járási TST elnöke, aki sok érdekeset mond az idei spartakiádokról. Ismét bebizonyosodott, hogy a járás 74 községében sokan sze­retnek sportolni, adminisztrálni azonban — sajnos — már ke­vesebben. Késnek ugyanis a versenyjelentések, nemegyszer „titokban” kerül megrendezés­re a sakkban vagy asztalite­niszben a spartakiád, amely népszerűségéből azzal sem vesztett, hogy a falvak legjobb­jai most csak a megyei döntő­kig jutnak el és nem lesz or­szágos téli spartakiád-döntő. Ez bizonyosodott be Kapos­várott­­ K. S. Nagy különbséggel győzött Budapest birkózó-válogatottja (Párizs, március 3.) Párizs külvárosában, a montreuil-i munkásnegyedben került sorra a Párizs—Budapest birkózó­találkozó. A kis sportcsarnok nézőtere zsúfolásig megtelt. Lepkesúly (kötöttfogás): Kup­csik —Lovisat (fr) döntetlen. Kupcsik jól kezdett, az első öt percben levitte ellenfe­lét. Az egyperces szünet után azonban mögékerüléssel sike­rült Lovisatnak egyenlítenie. 0.50.5. Légsúly (szabadfogás): Varga két gállal győzött Jacquir­ot (fr.) ellen. 1.5­0.5. Pehelysúly (szabadfogás): Kel­­lermann pontozással győzött Jorg (fr) ellen. Kellermann úgy­szólván percenként levitte a szőnyegre ellenfelét, akinek mindössze egyszer sikerült Kel­­lermann felé kerülni. 2.5:0.5. Könnyűsúly (kötöttfogás): Pó­lyák kétvállal győzött Benitah (fr) ellen. Kétszeres világbajno­kunk kettős hárommal a negye­dik percben tussolta ellenfelét. 3.5:0.5. Váltósúly (szabadfogás): Zsib­­rita kétvállal győzött Mercier (ír) ellen. Zsibrita lábkirúgással kétszer is levitte ellenfelét, majd a 2. perc végén lefogta hídját és kétvállal győzött. 4.5:0.5. Középsúly (kötöttfogás): Gu­rics kétvállal győzött Leclerc (fr.) ellen. Egy gyors válldobás, Gurics lefogta Leclerc hídját s — ez is kétváll. 5.5:0.5. Félnehézsúly (szabadfogás): Hollósi kétvállal győzött Jost (fr.) ellen. Ez a mérkőzés is két percig tartott. 6.5:0.5. Nehézsúly (kötöttfogás): Koz­ma kv. Salvado (fr.) ellen. A 2. percben már négy ponttal ve­zetett Kozma, amikor tussolta ellenfelét. 7.5:0.5. Matúra Mihály Katona győzelemmel kezdett Moszkvában .— Távbeszélő-Jelentésünk. — (Moszkva, március 4.) Ké­nyelmes repülőutazás után pén­teken este érkez- - tünk meg Moszk-O jEL­ vába, a szovjet fedettpályás tenisz, a bajnokság színhe-l lyére. A verseny vasárnap délelőtt i­s kezdődött és a ját­­­ték késő éjszakáig folyik a Sahtyor sportegyesület két igen ke­mény salakos pályát magába foglaló csarnokában. A ke­mény talaj még a kissé fá­radt konzerv­labdákkal is igen gyorssá teszi a játékot, a vilá­gítás különösen természetes fényben eléggé szokatlan. A férfi és a női egyes me­zőnye egyaránt viszonylag ki­csi, de annál kiegyensúlyozot­tabb. A legjobb szovjet teni­szezők mellett NDK-beli, olasz, lengyel, NSZK-beli és a magyar versenyzők álltak rajthoz. A férfi egyesben a 24 induló kö­zül Jacobini (olasz), Lejusz (szovjet), Katona (magyar) és Orlikowski (lengyel) szerepel a kiemeltek között. A nőknél a szovjet versenyzők mellett az olasz Pericoll, az NSZK-beli Ostermann és az NDK beli Jo­­hannes tartozik az ismertebb teniszezők közé. A verseny első napján Ka­tona és Zentai, a két magyar résztvevő is pályára lépett. Katona igen jó erőben harcolta végig mérkőzését és öt játsz­mában ugyan, de biztosan győ­zött a 20 éves tehetséges rigai Juska ellen. Zentai sem keltett csalódást. Az első három játsz­mában, sőt még a negyed,­sen is egyenlő ellenfele volt Par­­masnak, de az ötödiket már nem bírta erővel és a több mint két óráig tartó mérkőzé­sen vereséget szenvedett. A magyarok eredményei: Ka­tona—Juska (sz) 6:3, 1:6, 6:8, 6:2, 6:4, Parmas (sz) — Zentai 6:2, 4:6, 8:10, 8:6, 6:2. Katona legközelebb Lihacsovval mérkő­zik. (Milassin) Hétfő, 1962. március 5. 5 A Totó 9. heti eredménye 1. Vasas—Feremváros 2 0:3 2. MTK—Csend 2 1:2 3. SEXC—Tatabánya 2 0:0 4. Pécs—Dorog 1 3:0 5. Győr—Komló 1 4:0 6. Szeged—Ózd 1 2:0 7. KISTEXT—DVTK 2 0:1 8. DEAC—Ganz-SVÁVAG 1 3:2 9. Pénzügyőr—Budafok 2 0:1 10. Buda­ Sn.—BVSC 1 1:0 11. Milán—Fieren­ir­a 15:2 12. Palermo—Inter­ 1­1:0

Next