Népsport, 1962. május (18. évfolyam, 85-105. szám)

1962-05-03 / 85. szám

M­e A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORT TANÁCS LAPJA . CSÜTÖRTÖK, 1962. MÁJUS 1. óra: 60 fillér ^ TOWTO, ÉVFOLYAM, 15. SZÁM Megérkeztek a luxembourgi teniszezők Az ünnepnapok eredményei a­ «. owm. A hét érdekes szakkérdései: vízilabda, röplabda, kézilabda A baráti országok sportjából | Hullámok hátán * *1* *1* ’1* ^ *2* *«* *1* 1’ •** *1* ♦† *† *1♦ *2* ‚♦ *† ♦† *† *† •‹ ♦† •† •† *1* ♦† *1* ♦† ♦† »‚ •† ‚♦ *1* *1* ♦† «$♦ ♦† •† •† ♦† ♦† ♦‚ †• *† «† *1* *1* ‚• ‚• *† A szovjet Cserepovits győzött a békeverseny első napján . Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése. (­fBerlin, május 2.) A szürke fel­hős ég nem sok jóval biztatott szerdán reggel itt Berlinben, a XV. jubileumi békeverseny rajt­jánál. Csak plusz 4 fok­ot mu­tatott a hőmérő, kellemetlen hi­deg szél fújt, s negyedóránként megeredt az eső. Mindez persze nem gátolta meg a berlinieket abban, hogy mint eddig mindig, most is száz­ezrével vegyék körül az útvona­lat, és zsúfolásig megtöltsék a Walter Ulbricht-stadiont, a meg­nyitó ünnepség, majd a befutás színhelyét. Az ünnepi külsőségek ezúttal talán még felemelőbbek voltak, mint egyébkor, és amikor a meg­nyitó végeztével a harsonák hangja elrepült az áprilisi szél szárnyán, a huszonegy ország 121 versenyzője a közönség eget verő ünneplése közepette vágott neki az első napi, a Berlin kö­rüli, 116 kilométeres távnak. Hagyományunk — makacsul kitart A magyar csapat számára a már hagyományos „szerencsé­vel” indult ez a békeverseny is. Az első versenyző, aki defektet kapott magyar volt — Horváth dőlt ki emiatt a sorból. Alig 10 kilométer lehajtása után történt a kellemetlenség, s ráadásul nem v­olt a közelben a magyar sze­­relőikocsi. A hollandok siettek se­gítségére, ám, hogy teljes legyen a balszerencse , az általuk­­adott kerék nem volt jó, s így Horváthnak mégiscsak meg kel­lett várni a hátrább jövő sze­relőikocsit. Ezzel annyi időt ve­szített, hogy már nem is tudott felzárkózni a mezőnyhöz. Amíg ez hátul történt, addig az élen Mezei szökést kezdemé­nyezett, s hat társával együtt sikerült is megszöknie a me­zőnytől. A szökevények több, mint ötven kilométeren keresz­tül tartották is előnyüket, jól­lehet, ebben az is szerepet ját­szott, hogy mögöttük a mezőny óriási tömegbukásba keveredett, s emiatt tekintélyes időhátrány­ba is került. A bukást mindenki többnyire szerencsésen úszta meg, a mieink közül csak Török Győző­kényszerült kereket cserélni. Ezenkívül megsérült a sebes­ségváltója is, s így 47x13-as áttétellel, váltás nélkül kellett végighajtania a távot, ami nagy hátrányt jelentett számára. Kései üldözési szándék A szökevényeket végül is be­fogták, s az ezt követő újabb szökés alkalmával — amely végül is döntő akciója volt az első versenynapnak —, kissé el­aludtak versenyzőink, egyikük sem volt a szökevénycsoport­ban. Ekkor heten szöktek meg, s a szökevények egymás között döntötték el az első hely sorsát Hátul a mezőnyben a mieink minden kezdeményezése hiába­valónak bizonyult, egyetlen más csapatbeli versenyző sem vállal­kozott a szökevényeket támadó akciójuk segítésére. A Walter Ulbricht-stadionba a szovjet Cserepovics fordult be elsőnek, mögötte a belga Helle­­mans. Az utolsó métereken öl­döklő küzdelem folyt, a belga versenyzőnek azonban nem si­került ledolgoznia Cserepovics előnyét. Az első nap eredménye, Ber­lin körül (116 km 121 inch.): 1. Anatolij Cserepovics (szovjet) 2:37:36, 2. Hellemans (belga) 2:38:06, 3. Zielynsky (lengyel) 2:38:06, 4. Ampler (NDK) 2:38:36, 5. Moiceanu (román), 6. Hauta­lahti (finn) mind rajta, 7. Paillier (francia) 2:38:45, 8. Labregds (holland) 2:39:40, 9. Melihov (szovjet), 10. Petrov (szovjet), 11. Jongen­ (belga), 12. Ruiner (oszt­­­­rák) mind rajta. ... 21. Megyerdi (magyar),­ ... 28. Mezei (magyar), ... 31. Aranyi (magyar), ... 41. Juszko­v (magyar), mind azonos idővel, ... 75. Török (magyar) 2:43:26. 111. Horváth (magyar) 3:02:25. Csapatban: 1. Szovjetunió 7:57:56, 2. Belgium, 3. Lengyel­­ország, 4. Románia, 5. NDK, mind azonos idővel, 6. Franciaország 7:58:05, 7. Hollandia 7:59:00, 8. Ausztria, 9. Csehszlovákia, 10. Magyarország, mind azonos idő­vel. Szombathy István A Valencia jutott a Vásár Városok Kupa döntőjébe Népstadion, 20 000 néző. .Ve­zette: Term­ede (Fork, Leldug, mindhárom nyugatnémet). Valencia: Ginesta — Piquet, Quincoles, Mestre — Roberto, Chirao — Nuez, Recaman, Wal­­do, Guillot, Coll. MTK: Takács — Keszei, Sípos, Jenei — Nagy, Kovács III . Sándor, Bödör, Machos, Farkas, Szimcsák I. Csere: Takács helyett Kovalik (54 p.). Góllövő: Nuez. Guillot. Machos, Waldo. Guillot, Waldo. Machos, Nuez, Nuez, Bödör. Szögletarány: 6:4 (3:4) az MTK javára. Az MTK támadásai vezették be a mérkőzést, de ezek telje­sen veszélytelenek voltak, a gyors spanyol védők könnyű­szerrel utasították vissza az erőtlen, lassú próbálkozásokat. És a 8. percben gólt értek el a spanyolok. Nuez az MTK tér­felének közepéről a jobbössze­kötő helyéről gyorsan vezette befelé a labdát, senki sem tudta szerelni, s 8 méterről a hálóba lőtt. 1:0 a Valencia javára. A gól után is támadott az MTK. A 18. percben Sándor lövését védte a kapus. A spanyolok gyors ellentámadásai mindig na­gyobb veszélyt jelentettek.. A 22. percben Guillott két csel után kapura lőtt, de Takács vetődve elcsípte a labdát. Az MTK egy­­szerűen képtelen volt kibonta­­kozni. A 26. percben a brazil Waldo, nagyszerűen tört kapura, Takács kifutott, az ötös előtt a csatár lába elé vetődött, de nem tudta megkaparintani a­ labdát, az ki­pattant róla, s a befutó Guillot 5 méterről könnyűszerrel a hálóba vágta. 2:0. A magyar csapat elkeseredet­ten támadott. A 30. percben Machos kapott labdát a 16-os vonalánál, egy csel után ügyesen lerázta őrző­jét, hirtelen kapura lőtt,s a lab­da az egyik védőt érintve a bal felső sarokban kötött ki. 2:1. A gól után nagyon felélénkült a magyar csapat játéka, de a lendületet megtörte egy újabb spanyol gól, amely durva védel­mi hibából esett. Készei birtokában volt a lab­da, a saját kapuja felé fordulva­­ vezette, és haza akarta adni, de a rövidre sikerült hazaadásra Waldo villámgyorsan rácsapott, a kifutó Takács vetődés közben nem tudta elzárni a szöget, és a labda alatta a kapu közepén a hálóba gurult. 3:1. A félidő hátralevő részében sem sokat változott a játék ké­pe: az MTK meddő mezőnyfö­lényben játszott. Egy alkalom­mal Farkas lövése foglalkoztatta Ginestát, majd a 40. percben Nagy tisztán állva gólhelyzetben mellé rúgta a labdát. A félidő utolsó perceiben a Valencia ját­szott nyugodtabban, tervszerűb­ben. • A II. FÉLIDŐBEN is a spanyolok játszottak ered­ményesebben. A 48. percben Ké­szei elhirtelenkedve Gulliothoz passzolta a labdát. A balössze­kötő két szöktetés után 14 mé­terről, éles szögből, laposan ka­pura lőtt, s a labda Takács hasa alatt jutott a bal sarokba. 4:1. Az 50. percben a Valencia ügyes adogatással támadott. Coll Waldához adta a labdát, a barna­­bőrű középcsatár 25 méterről váratlanul kapura lőtt, a labda a gólvonal előtt felpattant, és a késlekedő Takács mellett a bal sarokba vágódott. 5:1. Három perccel később az MTK* vezetett szép támadást. Sándor* Machos­­hoz gurított és a középcsatár 17 méterről nagy erővel a jobb felső sarokba lőtt. 5:2. Változatos volt a játék. A 62. percben pazar gólt rúgott a Va­lencia. Coll a baloldalról közép­re ívelt, és a berohanó Nuez 12 méterről kapásból, félmagasan, védhetetlenül a jobb sarokba bombázott. 6:2. Élénk iramú, élvezetes volt a játék. Sándor fejese elkerülte­­a kaput. A 77. percben Készei a 16-oson belül hátrafelé gurította a labdát, Nuez villámgyorsan el­csípte, a kifutó Kovalikot is ki­cselezte és úgy helyezte a háló­ba a labdát. 7:2. A közönség élvezte a játékot és gyakran tapsolt. A 84. perc­ben Bödör a jobb oldalon az alapvonal közelében kapott lab­dát és rendkívül nehéz szögből az alapvonaltól mintegy 8 mé­terről laposan a jobboldali léc mellett a hosszú sarokba lőtte a labdát, 7:3. A hátralévő időben az MTK támadott többet. LEGÚJABB­ Benfica —Real Madrid 5:3 (2:3). A labdarúgó EK döntője: SZOVJETUNIÓ B — NDK B 1:1. Berlin, Labdarúgás. ■k A Bp. Honvéd—MAFC férfi kosárlabda-rangadón a Bp. Hon­véd 67:55 (38:23) arányban győ­zött. Férfi NB I állása Jegyzet: az azonos pontszámú csapatok közötti sorrendet az egymás ellen elért eredmények határozzák meg. 1. Bp. Honvéd 2019 12009:109839 2. MAFC 2019 11718:122039 3. Csepel 2016 41559:141636 4. OSC 2011 91479:157031 5. Pécs 2011 91498:151031 6. BEAC 1911 81435:143930 7. G.­MÁVAG 2010 101473:144230 8. Baja 20 9111564:151329 9. Szeged 20 9111462:165029 10. Sz.­fehérvár 19 7121333:152426 11. Diósgyőr 20 6141222:136226 12. BVSC 20 5151307:157525 13. VM KÖZÉRT 20 3171285:162923 14. Szombati J. 20 3171176:157223 A női NB I állása 1. MTK 2220 21609:111 42 2. Bp. Vörös M.2218 41551: 991 40 3. VTSK 22 18 41401:1130 40 4. Diósgyőr 22 18 41215:1092 40 5. Székesf. 22 16 61298:1105 38 6. Bp. Petőfi 22 16 61495:1256 38 7. TF 22 10 121240:1346 32 8. Csepel 22 9131139:1185 31 9. Baja 22 8141294:1466 30 10. Bp. Előre 22 8141284:1416 30 11. Komárom 22 6161044:1370 28 12. Pécs 22 5171179:1446 27 13. Duna Cipő 22 2­20 988,1282 24 14. Győr 22SS■a897:1465 22 zürke esőfelhő az égen... Esni fog? Vagy a nap is csak játszik? Bújócskázik. Máris elő­­aranylik sugara, s lemosolyog az ünneplő tömegre. Cirógatja a nyíló tulipánokat, a virágzó orgonákat, a színes májusfákat, a zászlóerdőket, az úttörők hamvas arcát. Beragyogja, beara­nyozza május első napját. Olyan a tér, mint a természet csodálatos virágoskertje. Ujjongó szí­nek, s köztük is legujjongóbb a vörös, amely úgy karolja át a sárgát, a kéket, mint a vasár­napok a hétköznapokat. Harsona szól, megindul az ünnepi menet, s a Dózsa György tér egyetlen ünneplő tribün. Az úttest egész szélességét átívelő élő felirat nyitja a sort: „ÉLJEN MÁJUS !”, mögötte a KISZ nyitó oszlopának zászlórengetege. A szél is fel­támad, belekap a száz meg száz vörös zászlóba, lengeti, lobogtatja a szabadság vörös lobogóit. Tapsol, ünnepel a tér, él­jenzik a színek és öt­letek pompáit, a hatalmas földgömböt, a trak­torrá alakult harckocsit, a békének és a népek összefogásának jelképeit. A nyitó oszlopok után hömpölyög a felvonuló, boldogan, lelkesen ünneplő tömeg. Zászlók, fel­iratok, színes léggömbök kísérik az integető embereket. Szűnni nem akaró, szinte végelát­hatatlan a májusi menet. Az ünneplő ember­­had nem lankad, csak a nap küld egyre fárad­tabb pillantásokat. Lassan elfordul. Dél van... A Gorkij fasor torkolatánál gongszóra piros nyakkendős úttörők futnak a tribünök irányába, s virágcsokrokkal borítják el az ünneplőket. Kis időre üres lesz a tér, s a több mint há­romszázezer ember után oly elhagyatottnak tű­nik. De már jönnek az Ajtósi-Dürer sor felől a KISZ záróoszlopai, hogy aztán helyet adja­nak­­ a sportolók felvonulásának. Felmorajlik a tér, amikor a három zászlóvivő — Kulcsár Gergely, Parti János és Balczó András — nyo­mában kék-szürke egyenruhájukban megjelen­nek olimpiásaink. S utánuk az örömtől pirosló arcú gyerekek, akiknek gyakorlatának láttán dübörög a tér. Piros-kék zászlók kavargása, szí­nes melegítők szemét kápráztató forgataga, s a Testnevelési Főiskola lányainak és fiainak­­s nagyszerű sportélményt nyújtó karika- és pad­­gyakorlata. Lépésről lépésre taps csattan,­­ nyomukban az elismerés moraja. A főtribün elé érve alakul ki a pompás kép, amelyben vala­mennyi felvonuló sportoló részt vesz, a glóbust körülvevő élő vörös ötágú csillag , s a tribün előtt kirajzolt felirat: ÉLJEN A PÁRT. A pom­pásan sikerült gyakorlat után lelkesen éljenez­nek a sportolók, s hosszasan integetnek a párt és a kormány vezetői felé. Szinte pillanatok alatt ismét zárt egységeket alkotnak, s elvonulnak. Ismét üres a tér... De most már végleg. Fel­lazulnak a rögtönzött nézőtér sorai, az emberek megindulnak a liget felé. Véget ért a május elsejei felvonulás. A tizennyolcadik, amelyet hazánk népe szabadon ünnepelhetett, öreg nagyapák viszik kézenfogva unokáikat, mesél­nek régmúlt időkről, s a csodálkozó szemű gye­rekek követik az idősek könnyes tekintetét, amely az ég felé úszó vörös léggömbökre tapad. S a május elsejei feliratokkal úszó vörös lég­gömbök repülnek az ég országútjain — feljebb, egyre feljebb... Teniszcsata­­ a Városmajorban A Parkban gyereksereg vett birtokába mindent: tarka, zsi­vajgó tömeg sürgölődött a ho­mokozókban, a játékok körül, a gyepen , mindenütt. A felnőt­tek a Kertmozi nézőterére szo­rultak, ahol kultúrműsort per­gettek, s akik nem fértek be a padsorokba, átsétáltak a VTSK teniszpályája mellé. Nem bánták meg. Ünnepi hangulat uralko­dott itt is: az 5 év óta feledésbe merült Május 1 Kupát írták ki ismét ebben az évben, s a ven­déglátó VTSK csapatán kívül legismertebb klubjaink, a Vasas, az Újpesti Dózsa és a Vörös Meteor együttese vett részt a küzdelmekben. A verseny ki­írásának érdekességeként pá­rosban egy idősebb játékosnak egy fiatalabbal az oldalán kellett játszania. Részben a fiatalok fej­lődését, részben az idősebbekkel való kapcsolatok elmélyítését igyekeztek a rendezők ezzel a megszorítással szolgálni, s hogy ez sikerült, arról a verseny ta­núskodott. A döntőbe a Vasas és a Dózsa együttese jutott, s bár a két csapat közti mérkőzésen végül 3:3 arányú döntetlen eredmény született, a nyert játszmák szá­mát figyelembe véve, a Vasas győzött. Ismét életre kelt tehát a Május­­ Kupa,­­ a hatalmas ezüst serlegre — vándordíjról lévén szó — a következő május 1-ig ez a mondat kerülhet: Vé­dő: 1962-ben a Vasas. Erős fiatal emberek­­ a VÁR­OSLIGETBEN A Közlekedési Múzeum előtt az erős emberek, a súlyemelők adtak egymásnak találkozót. En­nek a sportágnak egyre népe­sebb a tábora. Ezen az „egy­szerű" kis vetélkedésen is any­­nyian állták körül a versenyző­ket a Városligetben, hogy a rendezőknek nemegyszer hát­rább kellett szólítaniok a néző­ket, miközben a fiatalok a 80 kilós súlyzóval kísérleteztek. Egyetlen idősebb „menőt” sem találtunk közöttük. Csupa fiatal versenyző vetélkedett itt egy­mással. A 80 kilóval mindegyi­kük sikeresen birkózott meg, egyikük azonban különösen nagy sikert aratott. — Szűcs László, a Bp. Hon­véd ifjúsági versenyzője követ­kezik. — hangzott a bemondó hangja. Erős izomzatú, magas fiú lé­pett elő. Néhány pillanatig far­kasszemet nézett a súlyzóval, majd lehajolt, s egy két mély lélegzetvétel után könnyedén emelte a feje fölé. Pár másod­perc múlva a vastaps is fel­hangzott. Szűcs Laci ugyanis nem elégedett meg ennyivel, ha­nem még négyszer a feje fölé nyomta a súlyzót. Raliverseny - valahol Pesten Élénk­ zsivaj­gás töltötte be az utcát. Már csak néhány perc hiányzott a rajthoz. A verseny­zők még egyszer átvizsgálták masinájukat, megforgatták a ke­rekeket, kipróbálták a kormány­szerkezetet, néhány métert még futottak vele, aztán odatolták, a rajthoz. Először az idősebb verseny­zőket indították. Az egyik kék melegítés még a­ járda szélén parkolt, s a nézőkkel beszélge­tett. Háttal állt a rajthelynek ,s izgatottan kémlelt a Körösi Cso­rna út felé. Csak időnként for­dult a beszélgető csoporthoz egyébként az utca végét figyel­te, s láthatóan nagyon drukkolt valamiért. Aztán amikor az utca torkola­tában felbukkant egy „gép”, rajta jó fejjel magasabb s nála jóval erősebb fiú, keserűen fel­sóhajtott: — Ajaj, Itt a „dagi”! Most már nem hiszem, hogy első lehe­tek. Valóban, a „dagi” imponáló fölénnyel nyerte a futamot. A kis kategóriát indították. Vagy nyolcan szorongtak a krétával húzott vonal mögött nagyon izgatottan. Az első rajt nem is sikerült, mivel hárman is kiugrottak , mielőtt az indító zászlója a magasba lendült volna. Újabb mocorgás, még egy kis helyes m­álás, aztán ki­lőtt a mezőny. Már a táv elején nagy volt a harc. Ketten buktak, egyikük hamar, talpraugrott s gépére pattanva a mezőny után vetette magát. Társa azonban már kilátástalannak vélte a dol­got, ő csak lépésbe ment utá­nuk.A győztes, fehérsapkás, kipi­rult arcú , legényke. Ekker Gá­bornak hívják. Két lihegés kö­zött mesélte: — Nagyon készültem a ver­senyre. Tegnap hoztam fel a pincéből a masinát, s egész dél­után kint voltam a betonon, öt­éves koromban nyertem először versenyt, aztán háromszor má­sodik lettem, de az idén sike­rült visszahódítanom a bajnoki címet. Távolabbi terveim? Hol­nap iskolába kell mennem. Befejeződött a nagy verseny, gazdára találtak a különböző dí­jak. Nem babérkoszorúk, nem vázák,­­ nem veretek. Értékesebb ennél: kisautók, társasjátékok, babák. Mert jó verseny volt a roliverseny ... DÍSZMENET -A DUNÁN Hétfő délétőtt is óra. .. Kez­dőd­ie a felvonulás — a Dunán, Az élen kenuzök har­unak, Sza­bályos, és partra merőleges sorok­ban hajt­játt hajójukat, Mögöttük kajakozok borzolják fel a vizet.. Az ember próbálja megszá­­molni őket. Egy sorban 15-en vannak. A művelet tehát egy­szerű: megnézni a sorok számát, majd közönséges szorzás, és kész is az eredmény. Jönnek. Egy ... öt... húsz ... huszonöt... Az­után a bemondó közli, hogy ezek csak a versenyzők voltak, most jön csak az igazi tömeg: a túra­­kajakozók. Abbahagyjuk a szá­molást ... . . . . . Az evezősök élén három nyelg (Folytatás a 2. oldalon.) LILIPUTI KERÉKPÁRVERSENY­ ­ AZ ÚTTÖRŐ STADIONBAN A meteorológia jelentése ugyancsak megtréfálta azokat a lelkes sportrajongókat, akik kíváncsiak voltak a május 1-i sporteseményekre. Hétfőn ugyanis a rádió és a televízió felhívta az emberek figyelmét: ne felejtsék otthon a melegebb ruhákat. A napsugár bárso­nyos melege azonban a nap jó részében kellemesen simo­gatott. Nem csoda, ha az Út­törő Stadion lelátóján helyet foglalók nagy­ része levetette ballonját, vagy tavaszi kabát­ját és kisbabáiban figyelte az eseményeket. Volt is mit fi­gyelni azokon az apróságokon, akik a KERAVILL meghívásá­ra ott csoportosultak a sala­kon, hogy kerékpárversenyben mérjék össze képességeiket. Izgatottan topogva lesték az indítót a gyerekek, mikor ve­rődik össze a tenyere, hogy végre nekivághassanak az egykörös távnak. Végre elírt­­■ dúlhattak. A nézők — főként gyerekek — persze a legki­sebbet biztatták. — Hajrá Jutka! — hangzott a kiáltás a gyerekszájakból. Jutkának azonban csak­ a harmadik helyet sikerült meg­szereznie. Amiikor leszállt ke­rékpárjáról, nyomban a ma­májához futott. — Jól van kislányom, szé­pen versenyeztél — mondta­­­neki vigasztalón az édesanyja. — A verseny előtt megütöt­tem a bokám, azért lettem csak harmadik — magyarázta Jutka, de néhány perccel ké­sőbb boldogan vette át a har­madiknak járó ajándékot..

Next