Népsport, 1962. június (18. évfolyam, 106-126. szám)

1962-06-01 / 106. szám

A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORT TANÁCS LAPJA PÉNTEK, 1962. JÚNIUS 1. Ara: 60 fillér -la XVIII. ÉVFOLYAM, 106. SZÁM Beszámoló a labdarúgó VB szerdai mérkőzéseiről HÉTVÉGE A SPORTPÁLYÁKON­­ A HÉT ÉRDEKES SZAKKÉRDÉSEI Kupamérkőzések sorozatban a Népstadion gyepén KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK TÁVBESZÉLŐ-JELENTÉSE CHILÉBŐL Hogyan értékelik Cililében a VB első napjának eredményeit? (Santiago, május 31.) Néhány nappal ezelőtt sokan hangoztat­ták azt a véleményt, hogy a vi­lágbajnokság első napján olyan csapatok kerülnek egymással szembe, amelyek között lénye­ges tudásbeli különbség van. Nos , most, egy nappal a rajt után, amikor egyet már aludtak rá, sokan megváltoztatták véle­ményüket, azaz másként értékel­nek néhány együttest, mint ré­gebben. A szakemberek egy ré­sze például nyíltan beismeri: el sem tudta képzelni, hogy a bra­zilok csak keserves küzdelem árán győzik le a mexikóiakat, az uruguayiak pedig­ Kolumbiát. Chile ugyan 3:1 -re legyőzte Svájcot, de a mérkőzés kimene­tele sokáig bizonytalan volt. Az argentinok győzelmében pedig a szerencse is közrejátszott, hi­szen góljukat kapushiba segítsé­gével érték el, s a bolgárok az első félidőben egy hatalmas hely­zetet kihasználatlanul hagytak. Uruguay „európai" formában nincsenek csodák. Ezt bizo­nyítja az uruguayiak szerdai teljesítménye is. Ők ugyanis nagyon fogadkoztak, hogy Ko­lumbia ellen majd rá sem lehet ismerni arra a válogatottra, amely Európában szerepelt. Nos, a csapatra valóban nehéz volt ráismerni, mert néhány játéko­sukat kicserélték. Az urugua­yiak játéka azonban ugyanolyan gyenge volt, mint Európában. Keményen, némelykor durván küzdöttek, játékfelfogásukból hiányzott a tetszetősség, a kul­turáltság. Nem játékkal, hanem akaraterejükkel győztek, ötös­fogatukból csupán Sasia volt az, akinek játékában néha megcsil­lant az a tudás, amelyet az egy­kori elődök, Schiaffinóék kép­viseltek. Nem véletlen, hogy a dél-amerikai országok csapatai közül Uruguayét tartják a szak­emberek a leggyengébbnek. Mit látott Csanádi Árpád Santiagóban ? Santiago de Chilében rendkí­vül nagy érdeklődés előzte meg a Chile—Svájc találkozót, ame­lyet megtekintett Csanádi Árpád, az MTSH elnökhelyettese is. Csü­törtökön délelőtt így számolt be megf­i­gy­e­l­ése­i­r­ől: — Akik sokat vártak ettől a mérkőzéstől, azok csalódtak. Leg­feljebb csak küzdelmet láthattak. Csupán egy jó félórája volt a mérkőzésnek­­ 1:1-től 3:1-ig amikor a hazaiak valóban bebizo­nyították, hogy alaposan felké­szültek a VB-re. Egyébként a chi­lei fiúk nagyon elfogódottan kezd­tek. Meglepte őket a vendégek szervezett védekezésének különle­ges formája. A svájciak ugyanis védősávokat vontak a kapujuk elé, egy hátvéd pedig a ,,söpre­­gető" szerepét töltötte be. A chi­leiek egy ideig nem tudtak mit kezdeni, s különösen Wütrich gólja után idegesen játszottak. De később rájöttek a helyes megol­dásra, megtalálták a „retesz"­ el­lenszegét, s fel is nyitották. Rojas volt az első, aki rájött arra, hogy távolról kell lőni, példáját aztán követték a csatárok is. A sváj­ciak egyre idegesebben játszottak, s a hazaiaknak sikerült őket ki­csapni. Ily módon fokozatosan fel­lazult a svájciak védekezése. A chileiek ügyesen alkalmazták a „lövőcselt” is, s amikor a védők azt hitték, hogy kapura száll a labda, a hazai csatárok gyorsan leadták azt egyik társuk­hoz, aki jobb helyzetből most már valóban kapura lőtt. Csanádi Árpád megemlítette azt is, hogy a chileiek 3:1 után már takarékoskodtak az erejük­kel, s inkább labdatartásra töre­kedtek, ami nem tetőzett a szur­kolóknak. Honfi György a brazilokról Honti György, az MLSZ főtit­kára Vina del Marban végignézte a brazilok mérkőzését. Ő is csalódottan tért haza Rengóba. — A mérkőzés előtt a szurkolók arról beszéltek, hogy a világbaj­nok együttes lelépi majd a mexi­kóiakat — mondta. — Nos, egy­általán nem így történt. A bra­zil csapat ezúttal közel sem kel­tett olyan egységes, kitűnő benyo­mást, mint a legutóbbi VB-n. Tá­madójátéka nem volt olyan ötle­tes, szellemes, gördülékeny és gól­erős, mint akkoriban. Meglepetés­sel tapasztaltam azt is, hogy noha a mexikói csatárok egyáltalán nem játszottak valami túlságosan jól, a brazilok védelme mégis nemegyszer megingott, lassúnak, körülményesnek bizonyult. Fel­tűnt viszont az, hogy védekezés­ben milyen nagy mértékben tö­rekedtek az emberelőnyre. A me­xikóiak mindig kevesebben voltak a kapu előtt, mert a brazil csa­tárok a labda elvesztése után nyomban hátra rohantak. Szöglet­rúgásoknál gyakran előfordult, hogy csak Pelé vagy Garrincha tartózkodott elől. Ha ők aztán megkapták a labdát, a többiek igyekeztek gyorsan felzárkózni. Az ötösfogat játékát egyébként kissé visszavonva Didi irányította — nagyon ügyesen, de lassan. Ne­kem a brazilok közül csak Gar­rincha és Pelé játéka tetszett. A mexikóiakról elmondta, hogy az 1958-as VB óta semmit sem fejlődtek, s támadójátékuk teljesen meddő. Tanulságos mérkőzés Rancaguában Bennünket leginkább az ar­gentin—bolgár mérkőzés érde­kelt. Nagy figyelemmel kísértük a két csapat játékát. S most egy nappal a mérkőzés után el­mondhatjuk: sokkal többet vár­tunk a két csapattól. Bizony nagyon örülnénk, ha ez a két együttes ellenünk is úgy ját­szana, mint most szerdán. Erre azonban kevés a remény. Mit is láttunk? Az argentinok védekezésben eleget tudtak tenni a korszerű játék követelményeinek: kihar­colták az emberelőnyt. Némely­kor valóságos betonfalat állí­tottak a bolgár csatárok elé. Érdekes volt megfigyelni, hogy a két fedezet szinte mindig a hátvédek vonalába helyezkedett, a középhátvéd viszont némely­kor előre tört, akárcsak Marzo­­lini, a balhátvéd. Ez a játékfel­­fogásuk nagyfokú keménység­gel, harcossággal, szívóssággal és ruganyossággal párosult, fej-­­ játékuk pedig egészen magas színvonalú volt. Támadásépíté­seikről azonban nem sok jót lehet mondani. Igaz, hogy a kapu előtt elég határozottak, jól lőnek és ügyesen bánnak a lab­dával, de sok húzással és lassan jutnak el a kapu elé. Szabad­rúgásaik viszont mindig veszé­lyesek. A bolgárok legnagyobb hi­­­­bája az volt, hogy nem tudták széthúzni az argentin védelmet, támadójátékukból hiányzott az­­ ötlet, a szárnyjáték, a súlypont­­áthelyezés, de főként az átütő­erő. Játékosaik többsége nem játszott képességeihez mérten. Tanulságos volt számunkra ez az összecsapás. A bolgárokat alaposan ismer­jük, s tudjuk, hogy az ő játék­felfogásuknak mi az ellenszere. Persze kérdés, hogy elképzelé­seinket végre tudjuk-e majd hajtani? És az argentinok elleni já­tékmód? Ha velük játszunk, arra kell majd törekednünk, hogy a föl­dön tartsuk a labdát, gyors és pontos legyen az összjátékunk, támadásépítéseink kevés húzás­ra épüljenek. Az argentinok nagyszerű védekezése ellen ötös­fogatunk csak akkor érhet el eredményt, ha csatáraink har­cos felfogásban játszanak, sokat mozognak, nem ragaszkodnak mereven a helyükhöz, gyakran próbálkoznak a széleken való támadásvezetéssel, s alkalmaz­nak súlypontáthelyezéseket is. Solymosiéknak pedig jönnök kell — mégpedig távolról. A siker persze attól is függ, hogy védekezésünk mennyire lesz zárt, s a fiúk felvonultat­ják-e majd küzdőképességük leg­javát. Bárhogyan is lesz, a VB első napján hasznos szaktapasztala­­tokra tehettünk szert. Reméljük, legjobbjaink taktikailag felvér­tezve lépnek majd pályára, s okulnak az argentin—bolgár mérkő­sésből. A magyar­ angol előtt Vigasztalan napra ébredtünk csütörtökön reggel. Sötét, gomolygó felhők takarták el az eget. Az eső szakadatlanul hul­lott, a játékosok elszántságán azonban ez mit sem rontott. A hangulatból ítélve a legszíve­sebben már reggeli után útnak indultak volna a pályára. Délben 12 órakor állt el az eső, de az idő borús maradt. Borús volt az idő akkor is, ami­kor Rancaguába érkeztünk. A játékosok megelégedéssel szem­lélték, hogy a pálya két tizen­hatosa körül vízhatlan anyaggal letakarták a talajt. Így azután ha további eső nem lesz, jó pálya várja a csapatokat. Az angol válogatott később érkezett a stadionba, mint a mienk, ők is elsősorban a talajt szemlélték.­­V. Winterbottom derűsen meg is jegyezte: — Nekünk csak kedvezne, ha újra eleredne az eső! A mérkőzés előtt 1 órával az öltözőkbe vonult a két csapat. A magyar csapat vezetői Gro­­sicstól aziránt érdeklődtek, ho­gyan érzi magát. A magyar ka­pus ugyanis szerdán belázaso­dott, de reggelre rendbejött. Grosics higgadtan válaszolt r­á — Teljesen rendben vagyok, jöhetnek az angolok! Aztán Lee Horn sípja a pá­lyára hívta a csapatokat, így állt fel a két együttes: Magyarország: Grosics — Mátrai, Mészöly, Sárosi — Sóly­mos­, Sípos — Sándor, Rákosi, Albert, Tichy, Fenyvesi dr. Anglia: Springett — Armfield, Norman, Wilson — Moore, Flowers — Douglas, Greaves, Hitchens, Haynes, Charlton, Tabák Endre LEGÚJABB A labdarúgó VB csütörtöki eredményei: Magyarország —Anglia 2:1 (1:0). A mi góljainkat Tichy és Albert rúgta, az angolok gólja 11-esből esett Szovjetunió—Jugoszlávia 2:0 (0:0). Olaszország —NSZK 0:0. Csehszlovákia—Spanyolország 1:0 (0:0). Szabó győzött, Portisch döntetlenül végzett a függőnapon Az országos sakkbajnokság szerdai eredményei: Szabó—Bilek 0.5:0.5. Király­­franchetta-védelem. Szabó nagy­mester a megnyitásban minősé­get áldozott, támadó álláshoz ju­tott, és előnyösebb helyzetet ért el. Sötét ellenjátéka azonban si­keres volt, s világos kiengedve ellenfelét kénytelen volt a dön­tetlennel megelégedni a 31. lé­pésben. Fr­esc­h — Honfi 0.5:0.5, Barcza­­megnyitás. Éles játék, kölcsönös kombinációk után az ötödik órá­ban döntetlenre adták a játsz­mát. Filep —Androvitzky 0.5:0.5. Sas­­cih­al-védelem, Paulsen-változat. Mindkét játékos pontos játékve­zetése után a 38. lépésben a játszma döntetlenül ért véget. Csütörtökön az országos egyé­ni bajnokság döntő küzdelmei során a VIII —IX. fordulóban függőben maradt kilenc játszma folytatására került sor. Különös érdeklődéssel várták a Por­­tisch — Szily dr. játszmát. A kér­dés az volt, hogy világos kissé kedvezőbb állását megnyerve egyedül kerül-e az élre. A Honfi —Szabó állás kimenetele viszont utóbbinak komoly esélyt ígért a szoros felzárkózásra az élhez. A játszmák a négy és fél óra alatt a következő eredmé­nyeket hozták. Honfi —Szabó 0:1. Szabónak csak hat­ lépésre volt szüksége a nyeréshez. Portisch—Szily döntetlen. Világos némileg esé­lyesebb állását ellenfele bravú­ros végjátékkal ellensúlyozta. Forintos—Bakos 1:0. Világos két gyalogelőnyét a 48. lépésben ér­vényesítette. Pogáts dr.—Dózsa 0.5,0:5. A függőállást további játék nélkül adták­ döntetlenre. Ozsváth — Dely 0:1. Sötét gyalog­­előnyös állását további két órai játék után biztosan vezette nye­résig. Szőllősi —Ozsváth 1:0. Világos előnyösebb függőállását további két órai játékkal az 59. lépésben megnyerte. A kölcsö­nös matt-támadásból világos kibontakozva Szellemes kombi­nációval nyert. Bakos—Szőllősi 0:1. Szőllősi ezt a játszmáját is szellemes befejezéssel vezette győzelemre az 55. lépésben. Lip­­tay dr.—Kluger döntetlen. Po­rosz huszárjáték. A 26. lépésben ért véget a játszma egyenlő ál­lásban. Dózsa — Flesch 1:0. Sö­tét a 82. lépésben feladta a játszmát. A bajnokság állása a IX. for­duló után: Lengyel, Portisch 7 — 7. Szabó 6.5. Pogáts dr. 6. Honfi 5.5. Kluger 5. Bilek, Dely, Filep Flesch. Forintos. Szőllősi 4.5— 4.5. Liptay dr. 4. Dózsa. Szily dr. 3.5—3.5. Androvitzky 2.5. Bakos 2, Ozsváth 1.5. B. U Észt női Válogatott- Magyar utánpótlás vál. 65:43 (29:18) A szerdai találkozó után az észt kosárlabdázók — amellett, hogy elismerték a magyar győ­zelmek jogosságát — arra pa­naszkodtak, hogy a válogatott mérkőzésekre fáradtan kellett pályára lépniök. Technikai ne­hézségek miatt ugyanis csak az­nap 1 órakor érkezett meg a Ferihegyre a gépük, s a „rá­zós”­ út bizony alaposan meg­viselte a játékosokat. A férfiak és a nők is fogadkoztak, hogy csütörtökön jobb játékkal mu­tatkoznak be a magyar közön­ségnek. Az észt női válogatott bizto­san győzött is a magyar után­pótlás együttese ellen. Észt SZSZK —Magyar utánpótlás­válogatott 64:43 (29:18) V: Novotny (csehszlovák) Kav­­osics (jugoszláv) Észt SZSZK: Hein (8), Kukk — Landsepp(18) — Janson (6), Ottea (16). Csere: Luuk, Hansomme (2), Kullam (2), Laisaar (8), Raadik (5). Edző: Edgar Naarits. Magyar utánpót­lás: Babocsay (12), Tóthné (3) — Szappanos (8) — Márkus, Kale I (6). Csere: Simányi (2), Rátfai (10), Mihályi (2), Gyurkovics, Tóth, Páezti, Markovité. Edző: Farkas József. Gyenge színvonalú, csapkodó játékkal kezdődött a mérkőzés. Mindkét csapat gyors támadá­sokra törekedett, de a sok rossz átadás miatt nem tudtak hely­zetet kialakítani. Hosszú perce­kig fej-fej mellett haladt a két csapat, de feltűnően kevés kosár esett. A magyar csapat általá­ban egy-két ponttal hátrányban volt ellenfelével szemben, de a vezetést is megszerezhette vol­na, ha az észtek kosara alatt a játékosok nem kapkodták vol­na el lehetőségeiket. A 15. perctől kezdve az ész­tek rendezték soraikat, s táma­dásról támadásra elhúztak. Szünet után visszaesett a magyar utánpótlás-válogatott. Fellazult a védelme, kevesebbet segítettek be a közepeknek és a magas észt támadók Landsepp vezényletével egymás után érték el kosaraikat. A félidő második részében Farkas edző egymás után behozta a cserejátékosokat, módot adott nekik arra, hogy ha rövid időre is, de nemzetközi mérkőzésen mutathassák be képességeiket. Előmérkőzések: Bp. serdülő válogatott—Ipari tanuló váloga­tott 95:58 (50:24). Fiú mérkőzés. Vidéki serdülő válogatott —Buda­pesti serdülő válogatott 59:48 (36:25). Leány mérkőzés. Ki lesz az új VB gólzsákja ? (Santiago, május.) Sok kérdésre keresik a választ a VB előtt. Az újságírók közül sokan valóságos körkérdés-üzemet ren­deztek be. A közvéleménykutatás egyik legfrissebb témája: vajon Chilében melyik csatár lép a francia Just Fontaine helyébe. Fon­taine volt ugyanis az 1958-as svédországi VB legeredményesebb csatára. Nos, erre a szerepkörre a chilei közvéleménykutatás szerint a következők pályázhatnak: O­PELÉ. A brazilok csillaga játszi könnyedséggel rúgja évente átlagban a maga 100 gólját. Igaz ugyan, hogy mos­tanában inkább irányítóként és nem befejező csatárként szerepel, de azért villámgyorsan hozza helyzetbe magát és egé­szen váratlan és páratlan gólokra is képes. Bár azt tartják, hogy Chilében Petének kevesebb esélye lesz egyéni képességeinek csil­logtatására — mégis elsősorban tőle várják az új VB-n a „gól­királyi” cím megszerzését. O PEPE, a 26 éves brazil csatár a második számú jelölt. Dél- Amerikában azt írják róla, hogy dinamit van a lábában. Lövései ugyanis olyan erősek hogy azokat a kapusok csak nagy bravúrral védhetik. A brazil labdarúgók nagy példa­képe. Jair tanította Pepe-t, hogyan kell lőni. Pepe kitűnő tanít­ványnak bizonyult. O OMAR SIVORI, az argentin származású, 25 éves olasz játé­kos, a Juventus csatára lábbal és fejjel is roppant veszé­lyes a kapura. Kapásból, fordulásból, futtából lövi rá a labdát. Ha formában van , a kapusok rettegnek bombáitól. O­UWE SEELER nevéhez fűződik csatapában, a Hamburger SV-ben az elért gólok fele. Vérbeli befejező csatár, masz­­szív, erőteljes labdarúgó, a világ egyik legjobb közép­csatárának tartják. Minden idegszálával a góllövésre tör. Csak egy lövéstől fél — a 11-es rúgásától. Ezt a babért átengedi más­nak. • O ALFREDO Di STEFANO, bár 36 esztendős, de azt várják tőle, hogy az előretolt csatár szerepében Chilében is meg­rúgja a góljait.O PONYEGYELNYIK szerezte meg ragyogó fejesével a szov­jet csapatnak 1960-ban a gólt, amely a Nemzetek Kupájá­ban a győzelmet hozta, Chilében az a híre, hogy a kitűnő szovjet csatár a mérkőzést eldöntő gólok mestere. O SAN FILIPPO, az argentin balösszekötő arról híres, hogy a legszorosabban záró védelmet is át tudja törni és pon­tosan lő. öt esztendő alatt 200 gólt lőtt, annyit, amennyit egy jó ötösfogat „termel”. © JOSÉ ALTAFÍNI, a Milán 25 éves középcsatára, idényen­ként általában 20 gólt ér el. Remek taktikus a kapu előtt. Eltereli magáról a kapus figyelmét és a következő pilla­natban már az ellenfél hálójában táncol a labda. O GERRY HITCHENS játéka gyors, lendületes, valósággal tapad a labdához. Tartanak tőle a VB-n is, mert lövései váratlanok, kiismerhetetlenek. A rangsorolás most megszakad. Érdeklődéssel várom a köz­­véleménykutatás újabb eredményeit, őszintén szólva nem bánnám, ha egyik-másik magyar csatárunkkal ebben a rangsorban — a VB után találkoznánk, akkor, amikor azt lajstromozzák, hogy ki volt a chilei VB legeredményesebb csatára. TE Egy szocialista brigád Vajon sportol-e Varga György? A Szegedi Szalámigyár cson­tozóműhelyében fél órája be­szélgetünk már a szocialista brigád vezetőjével. Másfél éve alakult a brigád, Varga György vezeti. Varga már előbb meg­kapta a „kiváló’­ címet és a brigád is teljesítette a követel­ményt. De a többiek is megáll­ják helyüket. Százalékuk jóval túl van a százon. Jó a kollektíva. Segítenek egymáson. Ha valaki szabadság­ra megy, nem kérnek új em­bert. Ők maguk végzik el mun­káját. Mindenki minden munká­hoz ért. Tizenhat tagú a szocialista brigád. Másfél futballcsapat, három kosárlabda-, két kézi­labda-együttes is kitelne ennyi emberből. — Vajon sportolnak-e? Nehéz feltenni a kérdést, hi­szen úgy belemerülnek a mun­kába, s mindazzal, ami vele kapcsolatos. Exportra termel­nek, vigyáznak, hogy ne legyen baleset. S ha vége a munkának, együtt maradnak, kölcsönösen segítenek, most házat építenek egyik társuknak. Először akkor esett szó a sportról, amikor a brigádvezető sorolni kezdte, ki milyen mun­kás és éppen Berta Lászlóhoz ért. — Nagyon jól dolgozik a fiú. A Szegedi Kinizsiben rúgja a labdát. Ott is jól megállja a he­lyét. Azt hittük, ezzel be­­is fejező­dött a sport. De a brigádvezető folytatta: — De nemcsak ő van itt ná­lunk, többen is sportolunk — méghozzá rendszeresen. Röplab­­dáznak, tekéznek, asztaliteni­szeznek a tagok, mert erre is jut idő. — Talán külön csapatuk is van? — Nem, az még nincs. De a­z úszni tanul tekecsapat gerincét mi alkot­juk. Most megnyertük a bajnok­ságot is. Most már helyben vagyunk. — A sport számunkra nem­csak időtöltés, több annál. Épp­úgy beletartozik jövő terveink­be, mint az, hogy hány tonna húst kell feldolgoznunk. Jelen­leg 5 Kilián-könyvesünk van. Nyáron például úszni tanulunk. Nem amolyan ígérgetés ez. Amit eddig vállaltak, azt el is végezték. S hogy a nyáron úszni tanul­nak? Biztosan így is lesz? Sportol-e Varga György? Spor­tol-e a brigád? Először talán kuriózumnak hatott még a kér­dés is, a riport végén viszont már természetesnek — az igenlő válasz. V. B. Kézilabda NB I Női mérkőzés: Bp. Postás— Bp. V. Meteor 4:2 (0:0). Csö­möri út. Izgalmasnak ígérkezik a teke férfi NB I-ben a bajnok­ság hajrája. Alaposan fel kell készülnie az U. Dózsának, hogy legalább döntetlent érhessen el a Ceglédi Építők otthonában. Ez pedig feltétlenül szükségesnek látszik ahhoz, hogy megtartsa vezető helyét a táblázat élén. Nem kisebb feladat előtt áll a Gy. ETO sem, amelynek a Bp. Spartacus Lejtő úti otthonában kell ismét bebizonyítania, hogy kitűnő helyezése nem véletlen. A Bp. Előre—FTC találkozók az eddig­ek során is, igen szoros küzdelmeket hoztak a két csapat között. A jelek szerint most is í­­gy lesz.

Next