Népsport, 1962. július (18. évfolyam, 127-149. szám)

1962-07-01 / 127. szám

c­ik­i fő­­lakat váro­t. Egy világbajnoksággal, egy Európa-bajnoksággal és egy olimpiával a háta mögött húsz­éves korában visszavonult. Már a tények puszta felsorolása is érdekességet sejtet. Hát még a folytatás! — gondolja az ol­vasó. Ezúttal azonban ki kell ábrándítanom. Ha a tornász pályafutás megszakadásában volt is „érdekesség", ez a cikk ezt nem kívánja érinteni. Az viszont tény, hogy nem is kel­lett olyan sok víznek lefolynia a Dunán, hogy a tornászváloga­tott keret edzésein ismét ott ta­láljuk Füle Jutkát. A mindig csendes, a mindig szerény és mindig szorgalmas Jutkát. Akit visszavártak oda, ahová azért a szíve mélyén visszavágyott­­ a válogatottba. A prágai világ­bajnokságon szükség van rá! "Varjai esélyei ? Jutka megbirkózott a rásza­kadó nehézségekkel, az ön­maga szabta kényszerszünet összes hátrányaival és itt-ott megújuló problémáival, de szembenézett velük és . ... és most itt ülünk a prá­gai szálloda egyik kis szo­bájában, és a világbajnokságról beszélgetünk. A gyakorlatok­ról, amelyeket az ellenfelektől várunk, gyakorlatokról, ame­lyekkel a mi versenyzőink ké­szültek. Arról, hogy milyenek ezek a gyakorlatok és vajon mennyit fognak érni, vajon mi az az új, amivel a többiek elő­jönnek. Mert abban mindenki biztos, hogy valami új lesz. De az új, a nem várt fordulatok, a meglepetések mellett még min­dig a biztonságnak, a rutinnak szól a legtöbb lehetőség. És eb­ből a szempontból Füle Jutka kissé az esélyesek közé tarto­zik. Tiltakozóan emeli fel a kezet „Hogy ő? Már, mint hogy ő esélyes lenne? Ugyan mire?" — Fogadást kínál. Ducza Anikó rögtön jelentkezik és lóugrásban Jutkára fogad. És ez a fogadás nem alaptalan, nagyon is valós. Miért? hirtelen karrier \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ Füle Jutkának a Ceglédi Épí­tők kis versenyzőjének végtele­nül gyorsan és csodálatosan egyszerűen alakult sportsikerek­ben gazdag pályája, attól a pil­lanattól, hogy az első járási úttörő versenyen elindult, egé­szen addig, míg az úttörő és if­júsági bajnokságokon át 1957- ben tagja lett a válogatott ke­retnek, majd a következő esz­tendőben a VB-re induló csa­patban is helyet kapott. Ettől kezdve eredményei felfelé szé­lesedő ívben javultak. Egy kis áttekintés a mesterfokú baj­nokságokról: 1958-ban összetett­ben harmadik, 1959-ben össze­tettben második, lóugrásban és gerendán bajnok. 1960-ban ösz­­szetettben, lóugrásban és geren­dán bajnok. 1961 a mínusz éve. A kihagyás után az összetettben ötödik, lóugrásban pedig a má­sodik helyen végzett. Igen, lovon változatlanul bele­szólt a versenybe. Ezért... Szó­val elképzelhető, hogy itt Prá­gában is döntőbe kerül lóugrás­ban. Gyakorlatát szépen, meg­fontoltan, alaposan kidolgozva hajtja végre. Az ugrások íve, lendülete felveszi a versenyt , bármelyik elismert ugróéval . Most már csak Jutkán múlik, vajon állja-e a versenyt a töb-­­­biekkel, küzd, harcol-e (és eb-­ ben csak nyerni lehet) vagy át-­­ adja magát a kételyeknek. Szá-­­ mára sem mindegy, de a csa-1 patnak különösen nem közöm­­­­bös, hogy Füle Jutka új korsza-­­kában ismét felfelé ívelő sza-1 koszról beszélhetünk-e? (Ve fá lenne... .\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W | A maga csendes, megfontolt • ' módján csak ennyit mond: i ‘ — Én így szeretném ... Mi is így szeretnénk. Ha így lesz, akkor legközelebb jövő va­sárnap is írhatunk róla, mint a szerenkénti döntő részvevőjé­ről. R. A. hióholmi nem utazhat az CB re Néhány nappal ezelőtt rövid, de meglepő hírt közöltünk: Szalai Terézt, az asztalitenisz ifjúsági válogatott csapat tag­ját, kizárták a keretből. Az ok: gyenge iskolai tanulmányi ered­ménye és helytelen magatar­tása. Szigorú büntetés volt ez, hiszen a fiatal versenyző közel tíz hónapig, készült a bledi ifjú­sági Európa-bajnokságra és néhány héttel az utazás előtt kellett elbúcsúznia a többiektől. Teri esete ma már ritíka jelen­ség, mégsem szabad szó nélkül hagynunk... Elolvastuk az iskola nemrég kiadott jelentését: Szalai Teri, a Szinyei Merse utcai 12 évfolyamos iskola II. osztályú tanulója az 1961—62-es tanévet a tavalyinál jóval gyengébb eredménnyel fejezte be, általá­nos tanulmányi eredménye: elégtelen. Magatartása az előző példás helyett kifogásolható.... El­­bizakodottá tette az a körül­mény is, hogy a tavasszal adott javaslatunk alapján Jugoszlá­viába mehetett... Kiutazását nem javasoljuk.. És most hallgassunk meg az esettel kapcsolatban néhány véleményt: Gáspár Piroska, Teri osztály­főnöke: „Tavaly nagyon sze­rény, kedves kislány volt, osz­tálytársai szeretteik. Az idén azonban nyegye hangot vett fel, elbizakodott lett, megváltozott az egyénisége és ezért osztály­társai is haragudtak rá. Nem szeretnénk akadályozni sport­­fejlődését, de ha letagadjuk az igazságot, jobban ártunk vele.­­ Kár, hogy az elmúlt fél év alatt, otthon nemigen számoltatták­ be...” Szalai Géza, Teri édesapja. ..Elismerem, hibát követtünk el. Terinek túlságosa­n sok el­foglaltsága akadt: rengeteg ed­zés , verseny, énekkarba járt, ez iskolában KISZ-vezetőségi tag volt, valamit le kellett vol­na állítani. Mindig, késő este jött haza, ilyenkor akart tanul­ni, persze könyvvel a kezében elaludt... És, sajnos, vakból műtété is volt, amely vissza­vetette a tanulásiban és a sporto­lásban. Az iskola figyelmez­tetett bennünket... Teri igye­kezett is, de nem sikerült. Nem tartom helyesnek a kizárá­sát .. ." Horváth Tibor, a HSC szak­osztályvezetője: „Teri korán be­fejezte az edzéseket, de nem ment azonnal haza,... hanem tanulás helyett más sportágak edzéseit nézegette. Mi sokat foglalkoztunk vele ...” Így fest tehát három jóaka­ratú vélemény. De kinek van igaza. Nos, nézzük meg köze­lebbről Szalai Teri esetét. Teri 16 éves, 12 éves kora óta játszik rendszeresen. A HSC asztalitenisz-szakosz­tályában Neu­mann Ferenc d­­. edző szak­mailag sokat és lelkiismeretesen foglalkozott a kislánnyal, ezért is ért el kimagasló eredménye­ket. Tavaly három Budapest- és két magyar bajnokságot nyert az ifjúságiak mezőnyében és egy felnőtt Balaton-bajnok­­ságot, amelyen válogatott ver­senyzők is elindultak. És az idén? Jóval gyengébb eredmé­nyeket ért el. Tény, hogy Teri hosszabb ideig beteg volt, ez azonban elsősorban csak a spor­tolásra lehetett komoly kihatás­sal. De az iskola? Nem indokol­ja semmi, hogy elhanyagolta a tanulást, tehát elsősorban­­ a hibás, hogy ez történt vele. Felelőtlenül, kissé közömbösen vette ez elmúlt félévet, előtérbe helyezte a sportolást. De vajon csak vért tehet erről? Nem? Elsősorban szüleinek kellett volna gyakrabban ellenőrizni Teri iskolai magatartását, tanulását, nem eltűrni, hogy egy 16 éves kislány az iskolaév kellős közepén majdnem min­den este 11 órakor járjon haza! De a szakosztály vezetősége is hibás, mert ha tudomásuk volt arról, hogy a fiatal versenyző későn jár haza, miért nem lép­tek közbe? És miért elégedtek meg azzal, hogy Teriről néhány hónappal ezelőtt jó véleményt adott az iskola? Egy ifjúsági válogatott versenyző iskolai magatartása felel nekik — és az ifjúsági válogatott edzőjének is­ ... — rendszerese­n kell ér­­deklődniök! Helyesen járt el az iskola, amikor nem javasolta a rosszul tanuló diák külföldi uta­zását. Jó lett volna azonban, ha időben — már hanyatlásakor — eltiltja a sportolástól... Szalai Terit tehát nagy csalódás érte, hiszen biztos tagja volt az EB-re utazó csapatnak. Amióta kizárták a keretből, szinte ki sem mozdul otthoniról, elkesere­désében azt mondja, hogy soha többé nem vesz ütőt a kezébe. Érthető, nagyon fáj neki, hogy nem lehet­­ott a bledl ifjúsági Európa-bajnokságom. Pedig ez így a helyes. Később azonban — a jó tanuló, szerény maga­­tartású Szalai Terit — ismét szeretettel várja sportköre és az iskola. A tehetséges Fiatal versenyző esete, reméljük, másoknak is tanulságos... Hámori Tibor Megjelent a Labdarúgás világbajnoki száma 32 oldal — 40 képpel! Az edző, a játékos szigorú barátja... Senki sem próféta aztzábana. Kivált, ha ízem is bibliai kül­sejű, szakállas, aggastyán ez a próféta, hanem 32 éves fiatal­ember, mint Zsíros Tibor, a Ganz-MÁVAG kosárlabdázóinak edzője. Nem egészen két éve még maga is ebben a csapatban játszott és jelenlegi tanítványai közül néhányan játékostársai voltak. Ahogy a fátyolfelhős nyári délutánon a Ganz-MÁVAG kis bitumenpályáján Zsíros Tibor együtt rugdossa a labdát tanít­ványaival (mert most csa­k olyan játékos edzés van), a szemlélő­nek az jár a fejében, milyen problémái lehetnek egy ilyen fiatal edzőnek, akinek ráadásul volt csapatában kellett mesterré válnia. Az, hogy itt játszik levetkőz­ve a többiekkel és róla is cso­rog a veríték (sőt testes volta miatt róla még jobban), kicsit jelképezi is Zsíros edzői hit­vallását . Barátja szeretnék lenni a játékosoknak. Jó, de szigorú barátja — mondja. — Mint tegnapi játékos, tudom, hogy a fiatalok nem szívlelik a nagy­képűséget, a fontoskodást, ha lóhátról, foghegyről beszélnek velük. Azt hiszem, ez a póz senkinek sem áll jól, nekem pedig kiváltképpen nem. Azután, mint aki egy kicsit zavarba jön, bizonytalanul folytatja: — Lehet, hogy sokszor nem helyes, amit csinálok, lehet, hogy a könyvek nem így tanít­ják, de — én nem tartok három lépés távolságot a játékosaim­tól. Tegezem őket, ők is tegez­nek engem. Minden edzésen le­vetkőzöm, velük játszom. Nem állítom, hogy ez az egyedüli üdvözítő módszer, sőt, idősebb edző ezt nyilván nem is teheti — az én helyzetemben azonban, úgy érzem, csak ezt lehet csi­nálni... Közben odagurul hozzánk a labda, Zsíros egy jól irányzott rúgással visszaküldi és oda­kiált, hogy két fiú cseréljen helyet. — Külön­ben arra törekszem, hogy legyen a csapatban 2—3 fiú, akire támaszkodni lehet. Nem okvetlenül a legjobb játé­kosok, de a legmegbízhatóbbak, legrendesebbek. Szükség van egy ilyen szellemi vagy erkölcsi magra a csapatban, hogy töret­len akaratukat átvegyék a, sze­szélyesebbek, idegesebbek­ is. A pályán az egyik fiúk éppen bosszankodva gesztikulál, ve­szekezik társával, aki nem oda tette a labdát, ahová kellett volna. — No látja, ez az. . . — Int oda Zs­iros Tibor. — Az ilyen ingerlékeny, ideges játékosok okozzák a legtöbb kalamajkát. Nem bírják elviselni, hogy a másik hibázik, leállnak, legyin­tenek, közben az ellenfél feljön és bent van a labda a kosa­runkban. Itt­ jön az edző prob­lémája. Kinek adjon igazat, annak, aki hibázott vagy annak, aki ,,kiborult”? Én abból indu­lok ki, hogy mindenki hibázhat, d­e senkinek sincs joga leállni azért, mert a másik hibázott. Minden hiba helyrehozható, a mérkőzést sohasem szabad fel­adni. 8—10 pont előnyt még az utolsó tíz percben is be lehet hozni, ha jó a szellem a csapat­ban. Ezt próbálom megmagya­rázni a gyerekeknek, erre pró­bálom nevelni őket és ezért fogunk ma is két játékos maga­tartásáról az egész csapat jelenlétében tárgyalni. — Fejmosás? Nem, érvelés, nyílt beszéd. Meg akarjuk győzni őket arról, hogy bár igen tehetséges játékosok, nekik sincs joguk a többieket leckéztetni, nincs joguk leáll­ni, nincs joguk demoralizálni a csapatot. Közben a fiúk levonultak a pályáról és magasugró-tudomá­nyukat próbálgatják távolabb tőlünk. Hirtelen mindketten el­csendesedünk. De úgy látszik Zsíros eltalálta, mire gondolok a pillanatnyi csendben: — Higgye el, nem bánom­, hogy már nem játszom. Pedig amíg, aktív játékos voltam, sok­szoros válogatott, kicsit bor­zongtam a gondolattól, hogy egyszer abba kell hagynom és a pálya széléről kell néznem a játékot. És most úgy találom, hogy nincs izgalmasabb, érde­kesebb, változatosabb elfoglalt­ság, mint edzőnek lenni. Persze, lehet, hogy még nagyon új edző vagyok és ezért nem fásul­tam el, d­e minden edzésre úgy jövök át a gyárból, hogy út­közben arra gondolok, h a mai edzésen is lesz valami új. Azután mond valamit és mindjárt ki is neveti magát miatta. — Tudja az a baj, hogy még nem merem, magukra hagyni őket egy picit sem. Sokszor el­határoztam, hogy felmegyek a Sportcsarnok erkélyére és onnan nézem meg egyszer, miként játszik a csapat. És, kérem szé­pen, ne adj isten, hogy ott mer­jem őket hagyni csak tíz perc­re is. Ez nem az ő gyeng­eségü­ket, hanem a magamét mutat­ja ... Valóban, mi is momblygunk, mert a fiatal mama jut eszünk­be, akii eleinte szorosan a magáé mellé húzza a gyermek ágyát és minden nyöszörgésre, a karjába kapja. Zsíros Tibor fiatal edző és nagyon rokonszenves vonása, hogy kételkedik saját módisze­­reinek helyességében, hatásos­ságában se. De ez a kétkedés nem bizonytalan­ság, hanem tevékenységének kritikus szemlélete. — A hetedik helyen végez­tünk, de nem vagyok elégedett a csapattal... Nem vagyok megelégedve eddigi munkám­mal ... Talán­­ csak 70—80 szá­zalékban tud­tam céljaimat megértetni a fiúkkal... El­járok Púder János edzéseire a válogatott kerethez, tanulni akarok tőle ... Ilyesmiket mond és nem mesterkélt szerénységből. Vala­hogy az az érzésünk, hogy Zsíros Tiborból az évek múltá­val csakugyan olyan jó edző lesz, ahogy azt maga is szeretné. Novobáczky Sándor Panaszkodni sokféleképpen lehet. Türelmetlenül: tenni akarunk valamit, fel kell lendíteni ná­lunk a sportot. Keserűen: itt semmi sem si­kerül, elment a kedvünk min­dentől. Reménytelenül: mér nem is próbálkozunk semmivel, évek óta mindig így volt, így is ma­rad. Melyik illik legjobban a Hab­selyem Kötöttárugyárra? Hosszú időt töltöttünk el az üzemben, s amíg végigdöcögtünk a Váci úton a Körút felé, az a meg­győződés alakult ki bennünk, hogy az első panasz volt az igaz. Egy gyár, amely eddig nem sokat tett a sportért, vál­toztatni akar, próbálkoznak kü­lönböző módszerekkel, s remé­lik, ezek sikert hoznak. „Vár a vőlegényem". Először a gyár sportjának múltjáról. Tóth Jánosné, KISZ- titkár mondja: — Volt nálunk munkaközi torna. A nevetés ölte meg. S mit gondol, ki nevetett és kin? A fiatalok ültek munkahelyü­kön, s nevették a fürgén, de egyre kelletlenebből tornázó néniket. — Ez csak egy eset, bár so­kat mond — vetjük közbe. — Akkor folytatom —– mondja a KISZ-titkár. — Ezer dolgozónk van, közülük 850 a nő, 370 a KISZ-korú lány, fia­talasszony. Amikor a sportról beszélünk velük, ilyen válaszo­kat kapunk: „Vár a vőlegé­nyem”, „megyek a bölcsődébe”, „programom van”. Mi erre azt mondjuk nekik: „De azért egy kicsit eljöhetnétek, nem árt a testmozgás, szívesen­ látunk benneteket a sportpályán.” Sze­retnénk változtatni a dolgokon, reméljük, sikerül. A titkár jelentkezési lapokat vesz elő, egészen frissek, pár óráig töltötték ki őket. A szak­szervezeti bizottság és a KISZ- szervezet kérdőíveket osztott szét az ezer dolgozó között. Az íven ez áll: „Mit szeretne sportolni?’* Nézegetjük az eddig bekül­dött válas­zókat. Sajnos, több­ségük nem reális. Olyan sport­ágakat ir­ak be, amelyeket az üzem nem tud biztosítani. A vá­las­zók egy része azt mutatja, hogy nem vették komolyan a szakszervezet és a KISZ-bizottság igenis komoly és sportszeretetet tükröző kérdéseit. Nagy Balázsné a talajtornát választaná, Mako­­viczki Rozália a korcsolyát, Bonsa Imréné a teniszt. De hát erre egyszerűen nincs lehetőség az üzemben, s ez érthető is. — Hát ilyen nehézségekkel kell meg­küzdentünk — folytatja a KISZ-titkár. — Most úszótan­folyamot szervezünk, lehet kaja­kozni, van röplabda-csapatunk. Sajnos, az udvaron levő röplab­da-pályánkat elvették. De ezen is segítünk, a KLSZ-fiatalok elvál­laltak egy nagyobb munkát, eb­ből jelentős összeget kapunk majd. És folytatja tovább a terveket, a nyári programot. — Két női röplabda-csapatunk van, asztaliteniszezün­k vagy harmincan (persze komolyan csak alig féltucatnyian), kirán­dulni járunk. 120-an jelentkez­tünk az „Ifjúság a szocializ­musért” mozgalomba és ez ko­moly sporttevékenységet is jelent. Kedves tervek. Boldogan so­rolja fel a KISZ-titkár, aztán el­komorodi­k. — A férfiakkal könnyebb a sportot megszerettetni, így volt legutóbb is. A mérkőzés után klubestet tartottak, megbeszél­ték, mit kell tenni. Nem nézték az órát és nem rohantak haza. Ná­lunk csak azok a lányok sportol­nak, akik itt az üzemben verse­nyezhetnek, ha már máshová kell menni, azt mondják, messze van. Persze elismeri, hogy a veze­tőkben is van hiba. Sok lehető­séget nem használnak ki. Vegyünk sorra néhányat. Az orvos gyakran tart elő­adást, de a sportról még soha­sem beszélt. Nem mondta el soha, mert nem is kérték rá, milyen helyes lenne az egészsé­ges testmozgásról is beszélni a lányoknak, asszonyoknak. Vannak itt olyanok is, akik az MTK-ban kajakoznak, kézi­­labdáznék. őket sem kérték meg soha még a vezetők, hogy segítsenek a szervezésben. A Habselyem Kötöttárugyár termékei ma már ismertek az egész országban. Sok bemuta­tót tartanak, s valamennyin a gyárban dolgozó lányok, asszo­nyok a manökenek. Csinosak — és büszkék arra, hogy jó alak­juk van, hogy még jobb legyen, azért — ha kell — fogyókúráz­nak is. De még senki nem be­szélt nekik arról, hogy a sport is hozzájárul ahhoz, hogy még egészségesebbek, még csinosab­­bak legyenek. Szinte refrénszernem tért vis­­­­sza: „Bezzeg a fiúk, a férfiak­­mások!” Futballoznak, asztali­­­­teniszeznek, sakkoznak, részt­­ vesznek a VIT-Kupában és a­­ házibajnokságokon. Pedig mind­­­össze 150-en vannak. Hát ez is­­példa, még a szomszédba sem­­ kell átmenni érte. ( A KISZ-titkár jelentkezik ! Türelmetlenül panaszkodtak a­­ habselyemgyáriak, nem lát­ják­­ reménytelennek a helyzetet,­­nincsenek elkeseredve. Tetszett­­ nekünk egészséges tettrekészsé­­gük. Még egy utolsó pillantást­­vetünk a jelentkezési lapokra. (remélhetőleg a többi válasz i reálisabb lesz, s a kívánságok­­ teljesíthetők lesznek. A lapok­­ között találunk egy kitöltetlent­­ is. A KISZ-titkár elé tesszük: 1 ■— Tessék kiállítani.­­ Máris írja: Tóth Jánosné.' sze­­­retnék úszni, asztaliteniszezni.­­ — Majd elküldöm az összesí­­­tést — ígéri. — összeadjuk, ki , milyen sportágat választott és­­ beszámolok majd az eredmé­­­­nyekről, a versenyekről is. Nagyon komolyan, lelkesen! mondja. Varga Béla a nőkkel Thanni A sakkvilágbajnok-jelöltek versenyének végeredménye 7 A világ sakkozóinak figyelme 4. május eleje óta a távoli Curacao - sziget (Kis Antillák) fővárosa, V- Willemstad felé irányult, ahol kö­­­­zel kéthónapos harcban dőlt el,­­ hogy ki lesz a jelenlegi s­akk­­­­világbajnok, Mih­ail Botvinnije el­­­lenfele a világbajnoki címért­­ megvívandó páros mérkőzés so­­­­rán. A teljes fizikai és szellemi­­ felkészültséget megkövetelő hu­­­­szonnyolc fordulós küzdelemnek Y az Induláskor a résztvevő nyolc Y nagymester közül hat komoly ^ esélyese volt: Fisher, a stockhol­­­­mi győztes, Korcsnoj, a Maró­­­­czy-emlékverseny első helyezett­­ je, Keres, a nagy viadalok sok­­­­szoros résztvevője, Geller és Pet­­£ roszjan,­ a stockholmi 2—3. helye­­n zett, és természetesen Tál, a volt­­ világbajnok. Meglepetésre Fisher és Tál vereségekkel kezdte a küzdelmet, s így az „első félidő” végére négyes csoport alakult ki az élen, a világhírű szovjet sakk­iskolát méltóan képviselő nagy­mesterekből (Geller, Keres, Korcsnoj és Petroszjan). A har­madik részben Korcsnoj váratla­nul visszaesett, a versenyben ma­radt három szovjet nagymester kemény és változatos harcot ví­vott, amelyből végül Tigran Pet­roszjan, a 33 éves örmény szár­mazású játékos került ki győzte­sen mindössze fél ponttal Keres és Geller előtt. Petrosz­jan játékának jellemzői: na­gyon kifinomult pozíció érzéke, parányi előnyökből elért győ­zelmei, és rendkívül kis számú vereségei. Botvinnik mindenesetre igen körültekintő, stratégiai gon­dolatokban gazdag ellenfelet kapott. Keres, a világszerte nép­szerű nemzetközi nagymester, ,,az örök második”, az utolsó előtti játszmában, Benkőtől váratlan ve­reséget szenvedett, leszorult a ve­zető helyről és ismét csak máso­dik lett. A játszmák színvonala magas volt és sok értékes újítással gaz­dagította a sakkelméletet. Tál „exvilágbajnok” — mint is­meretes — 3 fordulót végig ját­szott. A negyedik fordulóból betegsége miatt egy játszmát sem játszott le. A lejátszott játszmái érvényben maradtak. A­ Ganz-MÁVAG vegyes mes­terversenyének 6. fordulójában éles játszmák alakultak ki, ame­lyekben azonban végül is az esélyesek szerepeltek sikeresen. Ezáltal a döntetlenek is elma­radtak, s csak két játszma ma­radt függőben. Eredmények: U­zsoki —Kluger 0:1, Ozsváth — Tokaji-Nagy 1*0 (csinos befeje­zéssel), Csiszár—Pacsay 0:1, Várkonyi—Jeney 0:1 (időtúllé­pés), Csanádi*—Meleghegyi 0:1. Függőben maradt a Bakos— Sebestyén és a Hudy —dr. Sallay találkozó. Az előző fordulókból függőben­­maradt Tokaji-Nagy— Pacsay és dr. Sallay—Pacsay játszmát további játék nélkül döntetlenre adták. Állás az élen: Meleghegyi 4, Pacsay 3.5, dr. Sallay 3 (1), Uzsoki 3, Kluger 2.5 (3), Jeney 2.5 (2) pont,­­ Petroszjan Keresz Geller Fisher Korcsnoj Benkő Filip Tál összpont: 1. Petroszjan 14 % 14 % % % % % % 1 % % % % 1 1 % 14 1 % 141114 1 1 IS­ 17% 2—3. Keres­ % % % % % % % % 0 % 1 % % %. 1 % 1 1 1 0 % 1 1 % 1 % 1 — 17 2—3. Geller %%%%%%%% 1 1 % 0 % % 1 % % % % 1 % 1 1 % % 1 1 — 17 4. Fisher %0%% 1%0% 00%1 010% 0 1 % 1 1%1%%1%—, 14 5. Korcsnoj % % 0 0 % % 0 % % % 0 % 1 0 1 % % % % 0 1111 1 0 % — 13% 6. Benkő % % 0 % 0 0 0 1 % % % 0 1 0 % 0 % % % 1 0 1 1 % % % % — 12 7—8. Filip % 0 0 % % 0 0 % % 0 0 % 0 % 0 % 0 0 0 0 1 0 0 % 0 1 % — 7 7—8. Tál 0 0 % — 0 % 0 — % 0 0 % % 0 % — 0 1%—%%%— 10%______________ 7 Korcsnoj Filip Vasárnap, 1962. július­­ 5

Next