Népsport, 1962. július (18. évfolyam, 127-149. szám)
1962-07-01 / 127. szám
ciki főlakat várot. Egy világbajnoksággal, egy Európa-bajnoksággal és egy olimpiával a háta mögött húszéves korában visszavonult. Már a tények puszta felsorolása is érdekességet sejtet. Hát még a folytatás! — gondolja az olvasó. Ezúttal azonban ki kell ábrándítanom. Ha a tornász pályafutás megszakadásában volt is „érdekesség", ez a cikk ezt nem kívánja érinteni. Az viszont tény, hogy nem is kellett olyan sok víznek lefolynia a Dunán, hogy a tornászválogatott keret edzésein ismét ott találjuk Füle Jutkát. A mindig csendes, a mindig szerény és mindig szorgalmas Jutkát. Akit visszavártak oda, ahová azért a szíve mélyén visszavágyott a válogatottba. A prágai világbajnokságon szükség van rá! "Varjai esélyei ? Jutka megbirkózott a rászakadó nehézségekkel, az önmaga szabta kényszerszünet összes hátrányaival és itt-ott megújuló problémáival, de szembenézett velük és . ... és most itt ülünk a prágai szálloda egyik kis szobájában, és a világbajnokságról beszélgetünk. A gyakorlatokról, amelyeket az ellenfelektől várunk, gyakorlatokról, amelyekkel a mi versenyzőink készültek. Arról, hogy milyenek ezek a gyakorlatok és vajon mennyit fognak érni, vajon mi az az új, amivel a többiek előjönnek. Mert abban mindenki biztos, hogy valami új lesz. De az új, a nem várt fordulatok, a meglepetések mellett még mindig a biztonságnak, a rutinnak szól a legtöbb lehetőség. És ebből a szempontból Füle Jutka kissé az esélyesek közé tartozik. Tiltakozóan emeli fel a kezet „Hogy ő? Már, mint hogy ő esélyes lenne? Ugyan mire?" — Fogadást kínál. Ducza Anikó rögtön jelentkezik és lóugrásban Jutkára fogad. És ez a fogadás nem alaptalan, nagyon is valós. Miért? hirtelen karrier \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ Füle Jutkának a Ceglédi Építők kis versenyzőjének végtelenül gyorsan és csodálatosan egyszerűen alakult sportsikerekben gazdag pályája, attól a pillanattól, hogy az első járási úttörő versenyen elindult, egészen addig, míg az úttörő és ifjúsági bajnokságokon át 1957- ben tagja lett a válogatott keretnek, majd a következő esztendőben a VB-re induló csapatban is helyet kapott. Ettől kezdve eredményei felfelé szélesedő ívben javultak. Egy kis áttekintés a mesterfokú bajnokságokról: 1958-ban összetettben harmadik, 1959-ben összetettben második, lóugrásban és gerendán bajnok. 1960-ban öszszetettben, lóugrásban és gerendán bajnok. 1961 a mínusz éve. A kihagyás után az összetettben ötödik, lóugrásban pedig a második helyen végzett. Igen, lovon változatlanul beleszólt a versenybe. Ezért... Szóval elképzelhető, hogy itt Prágában is döntőbe kerül lóugrásban. Gyakorlatát szépen, megfontoltan, alaposan kidolgozva hajtja végre. Az ugrások íve, lendülete felveszi a versenyt , bármelyik elismert ugróéval . Most már csak Jutkán múlik, vajon állja-e a versenyt a töb-biekkel, küzd, harcol-e (és eb- ben csak nyerni lehet) vagy át- adja magát a kételyeknek. Szá- mára sem mindegy, de a csa-1 patnak különösen nem közömbös, hogy Füle Jutka új korsza-kában ismét felfelé ívelő sza-1 koszról beszélhetünk-e? (Ve fá lenne... .\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W | A maga csendes, megfontolt • ' módján csak ennyit mond: i ‘ — Én így szeretném ... Mi is így szeretnénk. Ha így lesz, akkor legközelebb jövő vasárnap is írhatunk róla, mint a szerenkénti döntő részvevőjéről. R. A. hióholmi nem utazhat az CB re Néhány nappal ezelőtt rövid, de meglepő hírt közöltünk: Szalai Terézt, az asztalitenisz ifjúsági válogatott csapat tagját, kizárták a keretből. Az ok: gyenge iskolai tanulmányi eredménye és helytelen magatartása. Szigorú büntetés volt ez, hiszen a fiatal versenyző közel tíz hónapig, készült a bledi ifjúsági Európa-bajnokságra és néhány héttel az utazás előtt kellett elbúcsúznia a többiektől. Teri esete ma már ritíka jelenség, mégsem szabad szó nélkül hagynunk... Elolvastuk az iskola nemrég kiadott jelentését: Szalai Teri, a Szinyei Merse utcai 12 évfolyamos iskola II. osztályú tanulója az 1961—62-es tanévet a tavalyinál jóval gyengébb eredménnyel fejezte be, általános tanulmányi eredménye: elégtelen. Magatartása az előző példás helyett kifogásolható.... Elbizakodottá tette az a körülmény is, hogy a tavasszal adott javaslatunk alapján Jugoszláviába mehetett... Kiutazását nem javasoljuk.. És most hallgassunk meg az esettel kapcsolatban néhány véleményt: Gáspár Piroska, Teri osztályfőnöke: „Tavaly nagyon szerény, kedves kislány volt, osztálytársai szeretteik. Az idén azonban nyegye hangot vett fel, elbizakodott lett, megváltozott az egyénisége és ezért osztálytársai is haragudtak rá. Nem szeretnénk akadályozni sportfejlődését, de ha letagadjuk az igazságot, jobban ártunk vele. Kár, hogy az elmúlt fél év alatt, otthon nemigen számoltatták be...” Szalai Géza, Teri édesapja. ..Elismerem, hibát követtünk el. Terinek túlságosan sok elfoglaltsága akadt: rengeteg edzés , verseny, énekkarba járt, ez iskolában KISZ-vezetőségi tag volt, valamit le kellett volna állítani. Mindig, késő este jött haza, ilyenkor akart tanulni, persze könyvvel a kezében elaludt... És, sajnos, vakból műtété is volt, amely visszavetette a tanulásiban és a sportolásban. Az iskola figyelmeztetett bennünket... Teri igyekezett is, de nem sikerült. Nem tartom helyesnek a kizárását .. ." Horváth Tibor, a HSC szakosztályvezetője: „Teri korán befejezte az edzéseket, de nem ment azonnal haza,... hanem tanulás helyett más sportágak edzéseit nézegette. Mi sokat foglalkoztunk vele ...” Így fest tehát három jóakaratú vélemény. De kinek van igaza. Nos, nézzük meg közelebbről Szalai Teri esetét. Teri 16 éves, 12 éves kora óta játszik rendszeresen. A HSC asztalitenisz-szakosztályában Neumann Ferenc d. edző szakmailag sokat és lelkiismeretesen foglalkozott a kislánnyal, ezért is ért el kimagasló eredményeket. Tavaly három Budapest- és két magyar bajnokságot nyert az ifjúságiak mezőnyében és egy felnőtt Balaton-bajnokságot, amelyen válogatott versenyzők is elindultak. És az idén? Jóval gyengébb eredményeket ért el. Tény, hogy Teri hosszabb ideig beteg volt, ez azonban elsősorban csak a sportolásra lehetett komoly kihatással. De az iskola? Nem indokolja semmi, hogy elhanyagolta a tanulást, tehát elsősorban a hibás, hogy ez történt vele. Felelőtlenül, kissé közömbösen vette ez elmúlt félévet, előtérbe helyezte a sportolást. De vajon csak vért tehet erről? Nem? Elsősorban szüleinek kellett volna gyakrabban ellenőrizni Teri iskolai magatartását, tanulását, nem eltűrni, hogy egy 16 éves kislány az iskolaév kellős közepén majdnem minden este 11 órakor járjon haza! De a szakosztály vezetősége is hibás, mert ha tudomásuk volt arról, hogy a fiatal versenyző későn jár haza, miért nem léptek közbe? És miért elégedtek meg azzal, hogy Teriről néhány hónappal ezelőtt jó véleményt adott az iskola? Egy ifjúsági válogatott versenyző iskolai magatartása felel nekik — és az ifjúsági válogatott edzőjének is ... — rendszeresen kell érdeklődniök! Helyesen járt el az iskola, amikor nem javasolta a rosszul tanuló diák külföldi utazását. Jó lett volna azonban, ha időben — már hanyatlásakor — eltiltja a sportolástól... Szalai Terit tehát nagy csalódás érte, hiszen biztos tagja volt az EB-re utazó csapatnak. Amióta kizárták a keretből, szinte ki sem mozdul otthoniról, elkeseredésében azt mondja, hogy soha többé nem vesz ütőt a kezébe. Érthető, nagyon fáj neki, hogy nem lehetott a bledl ifjúsági Európa-bajnokságom. Pedig ez így a helyes. Később azonban — a jó tanuló, szerény magatartású Szalai Terit — ismét szeretettel várja sportköre és az iskola. A tehetséges Fiatal versenyző esete, reméljük, másoknak is tanulságos... Hámori Tibor Megjelent a Labdarúgás világbajnoki száma 32 oldal — 40 képpel! Az edző, a játékos szigorú barátja... Senki sem próféta aztzábana. Kivált, ha ízem is bibliai külsejű, szakállas, aggastyán ez a próféta, hanem 32 éves fiatalember, mint Zsíros Tibor, a Ganz-MÁVAG kosárlabdázóinak edzője. Nem egészen két éve még maga is ebben a csapatban játszott és jelenlegi tanítványai közül néhányan játékostársai voltak. Ahogy a fátyolfelhős nyári délutánon a Ganz-MÁVAG kis bitumenpályáján Zsíros Tibor együtt rugdossa a labdát tanítványaival (mert most csak olyan játékos edzés van), a szemlélőnek az jár a fejében, milyen problémái lehetnek egy ilyen fiatal edzőnek, akinek ráadásul volt csapatában kellett mesterré válnia. Az, hogy itt játszik levetkőzve a többiekkel és róla is csorog a veríték (sőt testes volta miatt róla még jobban), kicsit jelképezi is Zsíros edzői hitvallását . Barátja szeretnék lenni a játékosoknak. Jó, de szigorú barátja — mondja. — Mint tegnapi játékos, tudom, hogy a fiatalok nem szívlelik a nagyképűséget, a fontoskodást, ha lóhátról, foghegyről beszélnek velük. Azt hiszem, ez a póz senkinek sem áll jól, nekem pedig kiváltképpen nem. Azután, mint aki egy kicsit zavarba jön, bizonytalanul folytatja: — Lehet, hogy sokszor nem helyes, amit csinálok, lehet, hogy a könyvek nem így tanítják, de — én nem tartok három lépés távolságot a játékosaimtól. Tegezem őket, ők is tegeznek engem. Minden edzésen levetkőzöm, velük játszom. Nem állítom, hogy ez az egyedüli üdvözítő módszer, sőt, idősebb edző ezt nyilván nem is teheti — az én helyzetemben azonban, úgy érzem, csak ezt lehet csinálni... Közben odagurul hozzánk a labda, Zsíros egy jól irányzott rúgással visszaküldi és odakiált, hogy két fiú cseréljen helyet. — Különben arra törekszem, hogy legyen a csapatban 2—3 fiú, akire támaszkodni lehet. Nem okvetlenül a legjobb játékosok, de a legmegbízhatóbbak, legrendesebbek. Szükség van egy ilyen szellemi vagy erkölcsi magra a csapatban, hogy töretlen akaratukat átvegyék a, szeszélyesebbek, idegesebbek is. A pályán az egyik fiúk éppen bosszankodva gesztikulál, veszekezik társával, aki nem oda tette a labdát, ahová kellett volna. — No látja, ez az. . . — Int oda Zsiros Tibor. — Az ilyen ingerlékeny, ideges játékosok okozzák a legtöbb kalamajkát. Nem bírják elviselni, hogy a másik hibázik, leállnak, legyintenek, közben az ellenfél feljön és bent van a labda a kosarunkban. Itt jön az edző problémája. Kinek adjon igazat, annak, aki hibázott vagy annak, aki ,,kiborult”? Én abból indulok ki, hogy mindenki hibázhat, de senkinek sincs joga leállni azért, mert a másik hibázott. Minden hiba helyrehozható, a mérkőzést sohasem szabad feladni. 8—10 pont előnyt még az utolsó tíz percben is be lehet hozni, ha jó a szellem a csapatban. Ezt próbálom megmagyarázni a gyerekeknek, erre próbálom nevelni őket és ezért fogunk ma is két játékos magatartásáról az egész csapat jelenlétében tárgyalni. — Fejmosás? Nem, érvelés, nyílt beszéd. Meg akarjuk győzni őket arról, hogy bár igen tehetséges játékosok, nekik sincs joguk a többieket leckéztetni, nincs joguk leállni, nincs joguk demoralizálni a csapatot. Közben a fiúk levonultak a pályáról és magasugró-tudományukat próbálgatják távolabb tőlünk. Hirtelen mindketten elcsendesedünk. De úgy látszik Zsíros eltalálta, mire gondolok a pillanatnyi csendben: — Higgye el, nem bánom, hogy már nem játszom. Pedig amíg, aktív játékos voltam, sokszoros válogatott, kicsit borzongtam a gondolattól, hogy egyszer abba kell hagynom és a pálya széléről kell néznem a játékot. És most úgy találom, hogy nincs izgalmasabb, érdekesebb, változatosabb elfoglaltság, mint edzőnek lenni. Persze, lehet, hogy még nagyon új edző vagyok és ezért nem fásultam el, de minden edzésre úgy jövök át a gyárból, hogy útközben arra gondolok, h a mai edzésen is lesz valami új. Azután mond valamit és mindjárt ki is neveti magát miatta. — Tudja az a baj, hogy még nem merem, magukra hagyni őket egy picit sem. Sokszor elhatároztam, hogy felmegyek a Sportcsarnok erkélyére és onnan nézem meg egyszer, miként játszik a csapat. És, kérem szépen, ne adj isten, hogy ott merjem őket hagyni csak tíz percre is. Ez nem az ő gyengeségüket, hanem a magamét mutatja ... Valóban, mi is momblygunk, mert a fiatal mama jut eszünkbe, akii eleinte szorosan a magáé mellé húzza a gyermek ágyát és minden nyöszörgésre, a karjába kapja. Zsíros Tibor fiatal edző és nagyon rokonszenves vonása, hogy kételkedik saját módiszereinek helyességében, hatásosságában se. De ez a kétkedés nem bizonytalanság, hanem tevékenységének kritikus szemlélete. — A hetedik helyen végeztünk, de nem vagyok elégedett a csapattal... Nem vagyok megelégedve eddigi munkámmal ... Talán csak 70—80 százalékban tudtam céljaimat megértetni a fiúkkal... Eljárok Púder János edzéseire a válogatott kerethez, tanulni akarok tőle ... Ilyesmiket mond és nem mesterkélt szerénységből. Valahogy az az érzésünk, hogy Zsíros Tiborból az évek múltával csakugyan olyan jó edző lesz, ahogy azt maga is szeretné. Novobáczky Sándor Panaszkodni sokféleképpen lehet. Türelmetlenül: tenni akarunk valamit, fel kell lendíteni nálunk a sportot. Keserűen: itt semmi sem sikerül, elment a kedvünk mindentől. Reménytelenül: mér nem is próbálkozunk semmivel, évek óta mindig így volt, így is marad. Melyik illik legjobban a Habselyem Kötöttárugyárra? Hosszú időt töltöttünk el az üzemben, s amíg végigdöcögtünk a Váci úton a Körút felé, az a meggyőződés alakult ki bennünk, hogy az első panasz volt az igaz. Egy gyár, amely eddig nem sokat tett a sportért, változtatni akar, próbálkoznak különböző módszerekkel, s remélik, ezek sikert hoznak. „Vár a vőlegényem". Először a gyár sportjának múltjáról. Tóth Jánosné, KISZ- titkár mondja: — Volt nálunk munkaközi torna. A nevetés ölte meg. S mit gondol, ki nevetett és kin? A fiatalok ültek munkahelyükön, s nevették a fürgén, de egyre kelletlenebből tornázó néniket. — Ez csak egy eset, bár sokat mond — vetjük közbe. — Akkor folytatom —– mondja a KISZ-titkár. — Ezer dolgozónk van, közülük 850 a nő, 370 a KISZ-korú lány, fiatalasszony. Amikor a sportról beszélünk velük, ilyen válaszokat kapunk: „Vár a vőlegényem”, „megyek a bölcsődébe”, „programom van”. Mi erre azt mondjuk nekik: „De azért egy kicsit eljöhetnétek, nem árt a testmozgás, szívesen látunk benneteket a sportpályán.” Szeretnénk változtatni a dolgokon, reméljük, sikerül. A titkár jelentkezési lapokat vesz elő, egészen frissek, pár óráig töltötték ki őket. A szakszervezeti bizottság és a KISZ- szervezet kérdőíveket osztott szét az ezer dolgozó között. Az íven ez áll: „Mit szeretne sportolni?’* Nézegetjük az eddig beküldött válaszókat. Sajnos, többségük nem reális. Olyan sportágakat irak be, amelyeket az üzem nem tud biztosítani. A válaszók egy része azt mutatja, hogy nem vették komolyan a szakszervezet és a KISZ-bizottság igenis komoly és sportszeretetet tükröző kérdéseit. Nagy Balázsné a talajtornát választaná, Makoviczki Rozália a korcsolyát, Bonsa Imréné a teniszt. De hát erre egyszerűen nincs lehetőség az üzemben, s ez érthető is. — Hát ilyen nehézségekkel kell megküzdentünk — folytatja a KISZ-titkár. — Most úszótanfolyamot szervezünk, lehet kajakozni, van röplabda-csapatunk. Sajnos, az udvaron levő röplabda-pályánkat elvették. De ezen is segítünk, a KLSZ-fiatalok elvállaltak egy nagyobb munkát, ebből jelentős összeget kapunk majd. És folytatja tovább a terveket, a nyári programot. — Két női röplabda-csapatunk van, asztaliteniszezünk vagy harmincan (persze komolyan csak alig féltucatnyian), kirándulni járunk. 120-an jelentkeztünk az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalomba és ez komoly sporttevékenységet is jelent. Kedves tervek. Boldogan sorolja fel a KISZ-titkár, aztán elkomorodik. — A férfiakkal könnyebb a sportot megszerettetni, így volt legutóbb is. A mérkőzés után klubestet tartottak, megbeszélték, mit kell tenni. Nem nézték az órát és nem rohantak haza. Nálunk csak azok a lányok sportolnak, akik itt az üzemben versenyezhetnek, ha már máshová kell menni, azt mondják, messze van. Persze elismeri, hogy a vezetőkben is van hiba. Sok lehetőséget nem használnak ki. Vegyünk sorra néhányat. Az orvos gyakran tart előadást, de a sportról még sohasem beszélt. Nem mondta el soha, mert nem is kérték rá, milyen helyes lenne az egészséges testmozgásról is beszélni a lányoknak, asszonyoknak. Vannak itt olyanok is, akik az MTK-ban kajakoznak, kézilabdáznék. őket sem kérték meg soha még a vezetők, hogy segítsenek a szervezésben. A Habselyem Kötöttárugyár termékei ma már ismertek az egész országban. Sok bemutatót tartanak, s valamennyin a gyárban dolgozó lányok, asszonyok a manökenek. Csinosak — és büszkék arra, hogy jó alakjuk van, hogy még jobb legyen, azért — ha kell — fogyókúráznak is. De még senki nem beszélt nekik arról, hogy a sport is hozzájárul ahhoz, hogy még egészségesebbek, még csinosabbak legyenek. Szinte refrénszernem tért vissza: „Bezzeg a fiúk, a férfiakmások!” Futballoznak, asztaliteniszeznek, sakkoznak, részt vesznek a VIT-Kupában és a házibajnokságokon. Pedig mindössze 150-en vannak. Hát ez ispélda, még a szomszédba sem kell átmenni érte. ( A KISZ-titkár jelentkezik ! Türelmetlenül panaszkodtak a habselyemgyáriak, nem látják reménytelennek a helyzetet,nincsenek elkeseredve. Tetszett nekünk egészséges tettrekészségük. Még egy utolsó pillantástvetünk a jelentkezési lapokra. (remélhetőleg a többi válasz i reálisabb lesz, s a kívánságok teljesíthetők lesznek. A lapok között találunk egy kitöltetlent is. A KISZ-titkár elé tesszük: 1 ■— Tessék kiállítani. Máris írja: Tóth Jánosné.' szeretnék úszni, asztaliteniszezni. — Majd elküldöm az összesítést — ígéri. — összeadjuk, ki , milyen sportágat választott és beszámolok majd az eredményekről, a versenyekről is. Nagyon komolyan, lelkesen! mondja. Varga Béla a nőkkel Thanni A sakkvilágbajnok-jelöltek versenyének végeredménye 7 A világ sakkozóinak figyelme 4. május eleje óta a távoli Curacao - sziget (Kis Antillák) fővárosa, V- Willemstad felé irányult, ahol közel kéthónapos harcban dőlt el, hogy ki lesz a jelenlegi sakkvilágbajnok, Mihail Botvinnije ellenfele a világbajnoki címért megvívandó páros mérkőzés során. A teljes fizikai és szellemi felkészültséget megkövetelő huszonnyolc fordulós küzdelemnek Y az Induláskor a résztvevő nyolc Y nagymester közül hat komoly ^ esélyese volt: Fisher, a stockholmi győztes, Korcsnoj, a Maróczy-emlékverseny első helyezett je, Keres, a nagy viadalok sokszoros résztvevője, Geller és Pet£ roszjan, a stockholmi 2—3. helyen zett, és természetesen Tál, a volt világbajnok. Meglepetésre Fisher és Tál vereségekkel kezdte a küzdelmet, s így az „első félidő” végére négyes csoport alakult ki az élen, a világhírű szovjet sakkiskolát méltóan képviselő nagymesterekből (Geller, Keres, Korcsnoj és Petroszjan). A harmadik részben Korcsnoj váratlanul visszaesett, a versenyben maradt három szovjet nagymester kemény és változatos harcot vívott, amelyből végül Tigran Petroszjan, a 33 éves örmény származású játékos került ki győztesen mindössze fél ponttal Keres és Geller előtt. Petroszjan játékának jellemzői: nagyon kifinomult pozíció érzéke, parányi előnyökből elért győzelmei, és rendkívül kis számú vereségei. Botvinnik mindenesetre igen körültekintő, stratégiai gondolatokban gazdag ellenfelet kapott. Keres, a világszerte népszerű nemzetközi nagymester, ,,az örök második”, az utolsó előtti játszmában, Benkőtől váratlan vereséget szenvedett, leszorult a vezető helyről és ismét csak második lett. A játszmák színvonala magas volt és sok értékes újítással gazdagította a sakkelméletet. Tál „exvilágbajnok” — mint ismeretes — 3 fordulót végig játszott. A negyedik fordulóból betegsége miatt egy játszmát sem játszott le. A lejátszott játszmái érvényben maradtak. A Ganz-MÁVAG vegyes mesterversenyének 6. fordulójában éles játszmák alakultak ki, amelyekben azonban végül is az esélyesek szerepeltek sikeresen. Ezáltal a döntetlenek is elmaradtak, s csak két játszma maradt függőben. Eredmények: Uzsoki —Kluger 0:1, Ozsváth — Tokaji-Nagy 1*0 (csinos befejezéssel), Csiszár—Pacsay 0:1, Várkonyi—Jeney 0:1 (időtúllépés), Csanádi*—Meleghegyi 0:1. Függőben maradt a Bakos— Sebestyén és a Hudy —dr. Sallay találkozó. Az előző fordulókból függőbenmaradt Tokaji-Nagy— Pacsay és dr. Sallay—Pacsay játszmát további játék nélkül döntetlenre adták. Állás az élen: Meleghegyi 4, Pacsay 3.5, dr. Sallay 3 (1), Uzsoki 3, Kluger 2.5 (3), Jeney 2.5 (2) pont, Petroszjan Keresz Geller Fisher Korcsnoj Benkő Filip Tál összpont: 1. Petroszjan 14 % 14 % % % % % % 1 % % % % 1 1 % 14 1 % 141114 1 1 IS 17% 2—3. Keres % % % % % % % % 0 % 1 % % %. 1 % 1 1 1 0 % 1 1 % 1 % 1 — 17 2—3. Geller %%%%%%%% 1 1 % 0 % % 1 % % % % 1 % 1 1 % % 1 1 — 17 4. Fisher %0%% 1%0% 00%1 010% 0 1 % 1 1%1%%1%—, 14 5. Korcsnoj % % 0 0 % % 0 % % % 0 % 1 0 1 % % % % 0 1111 1 0 % — 13% 6. Benkő % % 0 % 0 0 0 1 % % % 0 1 0 % 0 % % % 1 0 1 1 % % % % — 12 7—8. Filip % 0 0 % % 0 0 % % 0 0 % 0 % 0 % 0 0 0 0 1 0 0 % 0 1 % — 7 7—8. Tál 0 0 % — 0 % 0 — % 0 0 % % 0 % — 0 1%—%%%— 10%______________ 7 Korcsnoj Filip Vasárnap, 1962. július 5