Népsport, 1962. augusztus (18. évfolyam, 150-171. szám)
1962-08-02 / 150. szám
Körséta az atlétikai pályákon - A BAJNOKSÁG ELŐTT ! Három nappal az országos atlétikai bajnokság előtt körsétát tettünk azoknak a fővárosi egyesületeknek edzésein, amelyeken a legtöbb esélyes található. Hogyan, mire — és milyen esélyekkel — készülnek a bajnokságra! A szemlét Budán, a Vasas-atléták pasaréti otthonában kezdtük. A domboldal víztelenítésével kapcsolatos csatornázási munkálatok még látszanak a pályán, de hétfő óta már a futópályát is használni lehet. Élénk, mozgalmas a kép. A bejáratnál Markó Margit rajtgyakorlatokat végez biztatóan, és reméli, hogy az idei négy 11.8 után a bajnokságon végre sikerül a 11.7 is. Antal Márta is nagyon készült legalább 52 m-es gerelyhajításra. A futók közül Sütő csak 10 000-en indul, Porsch viszont mindkét középtávon, és nagyon ígéri, nem lesz „kocogás". A hangulat általában bizakodóbb, mint tavaly volt. Harsányi Gusztáv, az egyik edző szerint: — Négy bajnokságot várunk — Markó, Antal, Porsch és esetleg Sütő révén. Persze, az esélyesek közé számít kívülük Klics és magasugrásban a tavalyi váratlan győztes, az ifjúsági Szücs Éva is. A Csörsz utcai pálya meglepően csendes. A TF reménységei közül Eckschmidt éppen most készül az öltözőbe. A többiek máshol, vagy talán még vidéken tartanak edzést. Vendégségben itt található Zsivótzky, és újdonsült csúcstartónk, Nagy Zsiga, aki nagyon kíváncsian várja Varjú helsinki eredményét. A MAFC-pályán viszont annál élénkebb az élet. Mindenki a fedélzeten, mindenki szorgalmasan készül s együtt van valamennyi esélyes — Nagy kivételével. A „nagy" hosszútávfutó-hármas. Szabó dr. Szekeres — és vendégként — Pintér most még vidáman fut egymás mellett, de a hét végén ádáz küzdelemre készülnek. — Mindkét távon indulok — mondja egy kör séta közben Szabó dr. — szeretném megvédeni 10 000-es bajnokságomat és el akarom érni a szintet. Pintér is duplázik. Szekeres viszont amiatt bánkódik, hogy 1500-on nem indulhat, mert ez ütközik az ötezerrel. Mindkettőjük nagy vágya: végre bajnokságot nyerni! Kazi Olga csak 800-on remél győzelmet, mert szerinte 400-on Németh és Munkácsi esélyesebb. A többiek közül Töröktől (aki új üvegrúdját Pécsett sikeresen próbálta ki), a vágtázó Rozsnyaitól és a négy számban is induló Csányitól várnak jó szereplést. Folytassuk a sétát Pesten. A Csömöri úton lassan gyülekeznek az atléták, de bajnokjelöltet hiába keresünk, úgy látszik, hogy ők máshol edzenek, így hát Gyursánszky János, a Vörös Meteor szakosztályvezetőjemondja el, hogy Mácsár az idén is 5000 m-rel „melegít" be az akadályra, Rózsavölgyiné pedig gáton és távolban a bajnokságon is szeretné megismételni diósgyőri győzelmét. A Tüzér utcában, a Honvéd fellegvárában a hosszútávfutók kivételével — akik a Népligetben tartják edzésüket — minden esélyes jelen van, serényen végzik az utolsó „simitásokat”. A válogatottak láthatólag már kipihenték az athéni út, főleg a meleg és az éjszakába nyúló versenyek fáradalmait. A rövidtávfutók éppen rajtolnak. Közülük Csutorás és az ifjúsági Gyulai nagy fába vágta a fejszéjét, mindhárom távon rajthoz állnak. — Tudom, hogy idegileg is nagyon nehéz feladat lesz, de szeretném mind a három bajnokságot megnyerni — mondja Csutorás. A fiatalabb hosszútávfutók — Kiss, Szentlványi, Szerényi — 5000-re összpontosítanak, valószí- í nűleg Iharos csak itt indul, és ezt a távot választja majd Rózsa- völgyi is. Az ugrók közül Naszályi új csúcsban reménykedik, Kalo- csal pedig a rohamát próbálgatja (bizony rá is fér__) A női szá- mokban Bognárban és 400-on az újra formába lendülő Mihalovits- ban bíznak. A vezetők, az edzők persze la- tolgatják az esélyeket. Papírforma szerint kilenc bajnokságra számítanak, de lehet azért több is... ! Az utolsó állomás a Megyeri úti stadion. Az U. Dózsa házatáján is nagy a sürgés-forgás, még az esti szürkületben is szorgalmasan edzenek az atléták. De a szakosztály vezetőit ezúttal nem elsősorban a várható győzelmek, hanem más problémák foglalkoztatják.— Állandóan hangoztatjuk, hogy a hazai versenyeket a nagy nem-zetközi események felkészülési állomásának kell tekinteni — mondják. — Ha a szövetség nem tudja rávenni erre az egyesületeket, megvalósíthatja saját maga, illetve megvalósíthatná. Sajnálattal vettük azonban tudomásul, hogy ki tudja, miért, a kalapács kivételével a dobószámokban az idén nem lesznek selejtezők s a futószámokban is annyira korlátozták az indulókat, hogy középfutamokat nem is tartanak. Női 400-on pedig csak egyszer kell futni a bajnoki címért. Hát a vízivást csak prédikáljuk? Bizony, a lila-fehér vezetőknek van igazuk e problémák hangoztatásakor. Az esti szakosztályvezetőségi megbeszélésén azután szó esett már az esélyekről is. Nem titkolták, hogy Retezártól és Kontsektől biztos bajnokságot remélnek. Szentgálitól tavalyi bravúrja megismétlését várják, azután van esélye Rábainak, Heldtnek, Czapalainak, a gyalogló Balajczának, Németh Idának (gáton , 400-on) és nem tartják lefutott versenynek a női súlylökést és a másik két férfi gátfutószámot sem. A röplabda NBI két váratlan újoncáról Nem kis feltűnést keltett tavaly, hogy a Vasas Izzó férfi röplabda-csapata bejutott az NB I- be. Az történt ugyanis, hogy az együttes, miután a Bp. I. osztályból felkerült az NB II-be, onnan két év leforgása alatt az ország legjobbjai közé küzdötte fel magát. Az Izzó ezzel a teljesítménnyel valóban komoly fegyvertényt hajtott végre, de az idén a Zuglói Danuvia férfi csapata még nagyobb bravúr részese volt. A zuglóiak az 1960—61-es bajnokságban elsők lettek a Bp. I. osztályban, majd egy évvel később az NB II- ben a Bp. Postás mögött megszerezték a második helyet, ami az NB I-be jutásukat jelentette. Amire tehát az Izzónak két évre volt szüksége, azt a Danuvia egy év alatt érte el. öt évvel ezelőtt, amikor a csapat csak a hatodik helyen állt a Bp. I. osztályban, a vezetők és a játékosok még alig gondoltak arra, hogy bejutnak az NB II-be, mint ahogy arról sem mertek álmodni, hogy ezután egy évvel később már a legmagasabb osztályban fogják ütni a labdát. Az együttes kitűnően kezdett az őszi idényben, s szereplését tavasszal még jobban folytatta, hiszen az első három tavaszi forduló után az első helyen állt, úgy látszik azonban, hogy a játékosok ,,megijedtek” attól, hogy valóban NB I-esek lesznek, mert idegesség lett úrrá rajtuk, ami vereségeket eredményezett. A küzdeni tudás, az akaraterő azonban végül is felülkerekedett az idegességen, s ha elsők nem is lettek, a második helyet sikerült megszerezniük. A csapat erénye a lelkes, jó mezőnyjáték, hibája a viszonylag gyenge támadójáték, valamint a sok veszekedés a néhány játékos részéről. Az NB II két bajnoka, valamint a Z. Danuvia mellett az NB I negyedik újonca a Szegedi Spartacus női csapata. Ez az együttes sem mert álmodozni az NB I-be való jutásról, hiszen éveken át középcsapatként szerepelt, sőt, volt időszak, amikor a kiesés ellen is küzdött. A múlt év elején is az volt a jelszó: „Bentmaradni az NB II-ben." Ám, amikor az őszi idényt a lányok tíz győzelemmel és egy vereséggel zártak, felcsillant előttük a feljutás reménye, és feljutottak. Persze, ebben a bajnokságban a játékosok már nem mulaszthattak, hanem rendszeresen jártak az edzésekre. Palásthy Pál, a csapat edzője az őszi idény végén összehívta játékosait és megbeszélte velük a teendőket. Már január első napjaiban megkezdték a felkészülést. Mindenki szívesen vállalkozott a „plusz munkára", mert szemük előtt lebegett a nagy cél: bejutni az NB I-be. A tavaszi idény mégsem sikerült úgy, ahogyan azt szerették volna. Jónéhány mérkőzésen idegesség, kapkodás lett úrrá a játékosokon, a békéscsabaiakkal folytatott igen izgalmas versenyfutásból azonban végül is a szegediek kerültek ki győztesen. Mindösasze egy játszmával előzték meg a békéscsabai lányokat, ez az egy játszma azonban az NB I-be jutásukat. Jelentette. (gallai) ! Ki a szabadba... ! A szabadtéri játékot az 1' kosárlabdában vélemétynyem szerint minél előbb~s meg kell valósítani. Ne- S künk, a SZEAC csapatának I azért is előnyös lenne a ||i szabadtéren való játék, mert r). Szegeden a Rókusi Tornai csarnok pályája kisméretű. ■I1 Ha idegenben 26x14-es mérretű pályán szerepelünk, 2. legtöbbször nem tudnak helytállni a fiúk, és akit is kapunk. Ha szabadban len- n■ nének a mérkőzések, vala- mennyi csapat mindig szabályos méretű pályán játszatai. A szabadtéren valóó játék sokkal egészségesebb tfi is, mivel friss levegőn ját- isszanak a csapatok, s nem J' a teremben gyakran elhasz- T nált levegőben. Sürgősen 2] szükség lenne típus tervek J, készítésére, hogy a már is meglévő és jól megalapozott salakpályákat minél ♦ olcsóbban és minél egyszer •J* rűbben át lehessen alaki-í tani, bitumenes pályákká. Új pályákat nem kellene ki építeni, mert szabadtéri pálya véleményem szerint is elegendő van az ország Iban, csak a pályák talaját kellene megváltoztatni. J. (Kovács Imre dr., a ti SZEAC kosárlabda-c€kati patának edzője.) Az a bizonyos középmezőny Meglepetéssel láttam me a labdarúgó átigazolások nyilvánosságra kerülésekor, hogy NB I-es csapataink többsége ezt az alkalmat játékosállományának nagyszabású kicserélésére használta fel. Nagyszerű, gondoltam magamban, ez egészséges vérkeringést jelent, nemcsak élcsapataink játékosállománya frissül fel, hanem új lehetőségekhez jutnak azok a labdarúgók is, akik évek óta a tartalékok keserű kenyerét ették. Amikor azonban tüzetesebben nézegettem az újak és a távozók névsorát, már kevésbé voltam elragadtatva. Észre kellett ugyanis vennem, hogy a távozók között szép számban vannak, akik csak egy évvel korábban érkeztek a klubhoz és nincsenek kevesen azok sem, akiket egy-két évvel ezelőtt még mint nagy reménységeket tartottak számon. Nem kívánom vitatni klubjaink szakvezetőinek hozzáértését, hiszen jól tudom, hogy az elmúlt években az átigazolásokat az egyesületek meglehetősen felületesen készítették elő, s egyébként is gyakran előfordul, hogy egy tehetségesnek ígérkező fiatal sportember egyszer csak megtorpan, valamilyen rejtélyes oknál fogva megáll fejlődésében. Csak éppen azt nem tudom, hogy az ítéletalkotás sok esetben nem történt-e túlágos gyorsan? • De vegyük az ügy másik oldalát. Újra és újra eszembe jutnak annak a fiatal atlétának a szavai, aki néhány évvel ezelőtt még a legtehetségesebbek közé számított, ma pedig alig találkozni nevével a versenyeken. „Megértettem, hogy sohasem lesz belőlem nagy versenyző” — mondta beszélgetéseinkkor. „Meg kellett értenem, mert eredményeim nem javultak, s egy idő után edzőm és szakosztályvezetőm éreztette velem, hogy sajnáljam rám fordított időt és költséget, csak elfoglalom a helyet azok elől, akik esetleg tehetségesebbnek bizonyulnának nálam.” Fokozatosan lemorzsolódott, tanulásra, elfoglaltságra hivatkozva maradozott el az edzésekről. S ebbe mindenki belenyugodott, senki sem korholta, senki sem biztatta, ma már csak alkalomszerűen jár a pályára, ellenőrzés nélkül gyakorol néha és szívességből indul el egy-egy versenyen. Ismét hangoztatni kívánom, hogy nem vitatom, az érdekelt szakemberek hozzáértését, s elfogadom, hogy az említett fiatal sportember sohasem váltotta volna be a tehetségéhez kezdetben fűzött reményeket. De nem tudom elfogadni a bánásmódot, főként pedig a gondolkozást, amely abban a pillanatban hajlandó „dobni" a versenyzőt, amint valaki kimondja róla, hogy nem, igazi tehetség. Hajlamosak vagyunk arra, hogy végletekben gondolkozzunk. Ha visszalapozunk például a Népsportban különböző sportegyesületek vezetőinek az utóbbi időben megjelent nyilatkozataira, megfigyelhetjük, hogy szinte kivétel nélkül foglalkoznak legjobbjaik, nagy reménységeik sportolásával és annak feltételeivel, igen gyakran kitérnek a tömegek foglalkoztatására (többnyire, sajnos, csak reólamszerűen), de szinte sohasem beszélnek azokról, akik a kettő között vannak, akik kiléptek az alapfokon sportolók közül, de nem tudtak felkapaszkodni a csúcsokra. A bajnoki és versenyrendszer tervezése kapcsán is legtöbbször csak a széles tömegalapról és a kislétszámú, alaposan megrostált minőségről esik szó, de valahogy az érdeklődés körén kívül kerül az úgynevezett középmezőny, az a bizonyos rosta, amelyen a tömegből át kell jutnia a tehetségnek a csúcsra. Pedig egy ország sportmozgalmának színvonalát sok tekintetben a középmezőny határozza meg. Olyan ez a középmezőny, mint az ipari gyémánt. Briliáns sohasem lesz belőle, de nagyszerűen használható a drágakövek csiszolására. Minél erősebb — tehát minél magasabb színvonalon edz és versenyez — egy sportág középmezőnye, annál kiemelkedőbb eredményekre képesek legjobbjai és annál kisebb a sportág élvonalának hullámzása. Például kardvívásban: többek között azért tudott a magyar sport évtizedeken keresztül az élen maradni, mert e fegyvernemnek rendkívül erős középmezőnye volt, amely olimpiai- és világbajnokokká „csiszolta” a tehetségeket. A mi egyesületeink, sportszövetségeink a legtöbb sportágban mégis feltűnően elhanyagolták az utóbbi évtizedben azoknak a sportolását, akik a sportág, az egyesület törzsgárdáját, ezt az oly fontos és értékes középmezőnyt alkothatnák. Velük nem foglalkoznak rendszeresen edzők, tőlük sajnálják az edzési és versenyzési feltételeket, velük szemben nem támasztanak számottevő felkészülési követelményeket. Róluk egyszerűen tudomásul veszik, hogy vannak, csak azért tartják őket, mert többségük elkergethetetlenül szívós és egyiket-másikat néha hasznosítani tudják a csapatbajnokságok, a váratlan sérülések, a pontversenyek idején. Legjobb versenyzőinktől minden sportágban azt kívánjuk, hogy edzéseikben és eredményeikben érjék el a nemzetközi színvonalat., Ehhez azonban feltétlenül szükséges, hogy nagyobb gondot fordítsunk arra a bizonyos középmezőnyre minden sportágban és minden egyesületben, követeljünk tőlük sokkal színvonalasabb felkészülést, s ehhez adjuk meg nekik a lehetőségeket is. Így lesz magas a mércénk, amellyel tehetségeink megmérettetnek, velük csiszolhatjuk drágakövekké a remélhetőleg egyre nagyobb mennyiségben felbukkanó „nyersgyémántot". Ardai Aladár Járman a bajnoki rajt előtt Aligha akad a felnőttek között olyan ember, aki gyerekkorában ne várt volna izgalommal egy-egy nevezetes napot. Ilyenkor azt számlálgattuk, hány napot kell még aludnunk, hogy elkövetkezzék a várva várt pillanat. Valahogy így vannak most ezzel a labdarúgás kedvelői is. Még néhány napot kell aludniok, aztán a játékvezető sípjába fúj, és útjára indul a gömbölyű labda az 1962 — 63. évi bajnokságért. Több alkalommal is hírt adtunk már arról, hogy labdarúgócsapataink házatáján milyen készülődés folyik. Ezúttal három vidéki NB I-es csapat készülődéséről számolunk be a dorogiaknak, így tehát nem csoda, hogy Dorogon most a szokottnál nagyobb várakozással tekintenek az új bajnoki idény elé. Az edzéseken a felkészülés munkáját mindig népes csoportok figyelik. Gyakran morajlik fel az elégedettség hangja, de olykor egy-egy saisszenés is közbecsúszik. A pályán szorgos készülődés folyik. Nincs megállás egy pillanatig sem. Állandóan hallik Buzánszky Jenő edző hangja. Árgus szemmel figyeli játékosait, a hibákat nyomban kijavíttatja. A legutóbbi edzésen a pálya, egyik szögletében a védők csiszolgatták rúgótechnikájukat, ugyanakkor a csatárok különböző támadási figurákat gyakoroltak. — így megy ez nap-nap után — mondta Buzánszky Jenő —, az idő ugyanis sürget, hiszen kevés alkalmunk volt a felkészülésre. Ezen a héten még ráadást is kapnak a fiúk, mert szükségesnek látom, hogy napi két edzést tartsunk. A csapatátépítésről a következőket mondta az edző: — A végleges csapatot még nem tudtam kialakítani. Az idő rövidsége miatt az új játékosok még nem tudtak teljes mértékben beilleszkedni a csapat egységébe. Úgy látszik, hogy a rajtnál nem tudom azt a csapatot szerepeltetni, amelyet elképzeltem. Mészáros — sérülése miatt — csak a héten kezdhette el az edzéseket, s így rá az MTK ellenmég nem számíthatok. A csatársorban Csőri sérülése okoz némi , gondot, de a szélső valószínűleg rendbejön vasárnapra. A fiatalok közül Szűrőim az eddigi edzéseksorán igen jó benyomást keltett,s így ő már az első bajnoki mér-kőzésen bekerül a csapatba. "Szeretnénk jó rajtot venni, mert , az önbizalmat adna a csapatnak. Két edző a pályán " A Salgótarján együttese sok keserűséget szerzett szurkolóinak a legutóbbi bajnokságban. Éppen csakhogy bent tudott maradni az NB I-ben. Ennek az volt a legfőbb oka, hogy alaposan megcsappant az együttes , játékosállománya. Ez év tavaszán például előfordult, hogy nem volt két csapatra való játékosa az együttesnek. .. • A nemrégiben lezajlott kedvezményes átigazolások során egész sereg tehetséges fiatalt igazoltak le. Éppen ezért most meglehetős derűlátással tekintenek a szurkolók az elkövetkezendő új bajnokság elé. Az edzéseken nagy megelégedéssel szemlélik, hogy csak úgy nyüzsögnek a játékosok a pályán. Dorogon sürgetett az idő A bajnoki nyitány előtt a dorogi szurkolók hangulatát röviden így lehetne meghatározni: új bajnokság, új remények. Az elmúlt bajnokságban a Dorog együttese sok örömet szerzett a két edző is foglalkozik velük. Titkos Pál a csatárokkal foglalatoskodik, Szabó István pedig a védők munkáját irányítja. Titkos Pál is sokkal derűlátóbb, mint az elmúlt bajnoki évben volt. A felkészülésről így beszélt: — Gondjaim most kellemesebbek az előző évinél. Akkor előfordult, hogy öt helyre csak négy játékos állt a rendelkezésemre. Most közel tíz egyenlő képességű csatárom van. A baj csak az, hogy kevés volt az idő a fiatalok összeszoktatására. A régiek közül Taliga még sérült és aligha játszhat az első mérkőzésen. Mindezek ellenére a tarjániak sokkal nagyobb derűlátással várják az új bajnoki idényt, mint tavaly. Debrecen — a csapatkeresés jegyében... Aki kimegy a DVSC edzésére, annak elsősorban az tűnik a szemébe, hogy milyen népes a pálya. Lyka Antal edző irányítása mellett több, mint 30 játékos végzi a munkát. Komlóssy Imre, a DVSC régi játékosa is segít neki, és ezért két csoportban folyik a munka. Újak és régiek róják a köröket, gimnasztikáznak és különböző gyakorlatokat végeznek. Az újak között ott van Molnár, az MTK volt játékosa, a Ferencvárosból Landi és Gerendás, és az Egyetértésből Somodi. Rajtuk kívül egy sereg fiatal tehetség is látható. A színes tarkaság, a népes edzés, kétségtelenül új képe az éledő debreceni labdarúgósportnak. Erről így vélekedik Thomasz Henrik dr., a DVSC labdarúgó-szakosztályának elnöke: — Szeretnénk végre gyökeret verni az NB I-ben. Ehhez biztató előfeltételeink vannak, csak az a kérdés, hogy tudunk-e élni a lehetőségekkel. Ma még csak ott tartunk, hogy keressük az állandó csapatot. Előkészületeinket sebtében kellett végeznünk, mert jóformán alig volt rá időnk. Pedig a régi és az új játékosok összeszoktatására huzamosabb idő kell. Mi különösen örülünk, hogy egy hetet nyertünk a felkészülésben, mert az első fordulóban nem lép pályára a csapat bajnoki pontokért. Vasárnap a Bp. Honvéd ellen játszunk előkészületi mérkőzést. Ez jó alkalom lesz a csapatépítésre. AZ ÉRDEKLŐDÉSKÖZÉPPONTJÁBAN A bajnokcsapat tagja i Vasárnap, amikor a tatabányai országúton reggel felálltak a csa-patok a 100 kilométeres ország- úti kerékpárosbajnokság rajtjához , sok esélyt egyetlen gárda sem kapott. A ,,nagyok"* egy része a jugo- szláv körversenyen „hajtott”, míg két legény — talán a két leggyorsabb az országúti menők közül — eltiltás miatt nem állhatott rajtához. Ha ugyanis Mezei és Stámuszi az U. Dózsa együttesét erősíti — gondolkozni sem kellett volna a győztes megjelölését illetően. Szóval nem sokkal a rajt után, igencsak meghökkentek egyesek. ) A csonka lilák fordítótól fordítóig nagyszerűen hajtottak. [ — Nem bírják majd sokáig . . . — hangzott a nézők és szakemberek véleménye. — Török Győzőn, s Mészároson kívül a másik kettő nem lesz képes . .. Mert a ,,másik kettő”, azaz a kerékpározás versenyzési részétmár befejező Szabó Lajos, a,,dagsi”, meg egy vörösképű, kis cingár, tépett frizurájú fiú, „valami a Polaneczki nevű gyerkőc ” volt. ( S a 100 kilométer végén éppen őket emelték legtöbbször a magasba. Szabó, mint a csapat lelke, végig biztatta, hajszolta a gárdát, a „kis srác’* pedig . . * A kis srác, a mi emberünk, meg minden alkalommal a legbecsületesebben vezette a reá eső szakaszt, s talán azokon a kilométereken, azokban a percekben gurult a nyolc dózsás kerék a leggyorsabban. Egészen addig, míg célba érkezettek. S közölték az eredményüket: — Két óra tizennyolc perc négyig ven másodperc! — Mennyim?!!. . . « többen nem akartak hinni a fülüknek. Az időeredmény ugyanis azt jelentette, hogy a csapat negyvenhárom kilométeren felüli átlagot hajtott. Jobb eredményt, mint a legutóbbi olimpián a harmadik helyezett együttes! S itt volt csapattag .»• Polaneczki Dezső is. Polaneczki Polaneczki . . . Valahol már találkoztunk ezzel a névvel. Igen, igen! Két esztendővel ezelőtt « szép sajtója is volt akkor — a nyár elején nap mint nap olvastuk a ,,Tour de Szabolcs” elnevezésű, nyírségi körverseny eredményeit. Ahol a kezdő kerekesek sokasága bontogathatta szárnyait. S ahol a kezdők szívesen is indultak, mivel onnan a legjobbakat kizárták ... Szóval a két évvel ezelőtti „Tour”-on a miskolci vasutasok egy kis, pirosképű bringása, Polaneczki Dezső lett a második. Igen . . . miskolci. S ott Török Győző példáján kezdett el kerékpározni. A jónevű versenyzőtől elsősorban a nagy akarást, a kerékpározás iránti szeretetet tanulta meg. Meg néhány fortélyt, amit versenyzés közben mindig jól lehet kamatoztatni. S a kis villanyszerelő-tanuló egyre nőtt. Kitanulta a szakmát, s felkerült a fővárosba. Az Egyesült Izzóban kapott állást, a TMK-ban, a villanyszerelőknél ügyködött. S nap mint nap kerékpározott! Keményen, állhatatosan. Mert. . . mert. .. szóval neki vágyai, elképzelései voltak. A szorgalmas edzések után az idén nyár derekán nagy fába vágta a fejszéjét. Már rajthoz állt a Magyar Kerékpáros Körversenyen. Ezernégy száz kilométer verseny egy végtében — bizony nem gyerekjáték! S nem egy alkalommal az első tíz versenyző között is olvashattuk már a nevét, a befutók közlésekor. Azután jött ez a százkilométeres bajnokság. A két dózsás eltiltása következtében a klub vezetőinek sem volt más választásuk a csapat kijelölésekor, mint Polaneczki Dezső. Szerencséjükre . * „ A jó átlagú bajnoki győzelemben ugyanis a kiváló csapatmunkán kívül a remek egyéni vállalások, közöttük Dezső fantasztikus küzdeni tudása is döntő jelentőségű volt. S amikor a célba érkeztek, alig lehetett megismerni. A rajtnál még pirosképű, alig húszesztendős gyerek arcát fehérre varázsolta a kiizzadt só. S kicsit elcsigázottá tette a fáradtság . .. De talán a négy közül ő volt a legboldogabb. Első felnőtt bajnoki aranyérmét nyerte, s nem is akármilyen teljesítménnyel. Tervei első lépcsőfokának megvalósulásaként... (SZ. gy.) ............................ "*1 Csütörtök, 1962. augusztus 2. * Csütörtök du s/14 órakor GALOPP