Népsport, 1962. november (18. évfolyam, 215-236. szám)

1962-11-13 / 224. szám

hétvégi! a i „\ i .. i_____I mérleg! Az edzők szerepe - verseny közben xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx^ -11 legutóbb összefoglaltuk a hétvége Mióta sporteseményeit, azóta eltelt már két hét, s közben beköszöntött a tél? Nem, nem tévedésről van szó, valóban a tél köszöntött be — csakhogy a sportban. Mert a naptár szerint ugyan még nincs itt — de a sporttél a jégkorongozók „jégre lépésével” visszavonhatatlanul megkezdődött. És ezentúl nyilván többet fogunk néhány hónapig a Kisstadion lelátóin topogni, mint a labdarúgó-pályák szélén szurkolni. A korongozók első bemutatkozása nem sikerült valami fényesen. Még Budapest-válogatott néven szerepelt országos válogatottunk is vesztesen hagyta el a játékteret az idény első hazai nemzetközi mérkőzésén — de ez már nem a mostani hétvége eseményei közé tartozik. Ami e hét végén történt a jégen, az sokkal biztatóbb, érdekes, változatos játék, jó mérkőzések a Béke Kupában — és sok gól, ami savát-borsát jelenti ennek a játéknak is. Persze a hétvége sporteseményeinek csak kis töredéke szorult a jégre, a jelentősebb események ezúttal a tornatermekben, és főleg a Sportcsarnokban zajlottak. A Sportcsarnokban az ökölvívó CSB utolsó akkordjai hangzottak el, eltérően az eddigi csapatbajnoki mérkőzésektől, gyér látogatottság mellett. Az érdektelenséget viszont magyarázza, hogy az U. Dózsától ezen a mérkőzésen már nem lehetett elvenni a bajnokságot, és a másik oldalon, a Vasasnak sem volt sok reménye az NB I-ben maradásra. Az országos bajnokság előtti utolsó akadályt vették a hét végén birkózóink is: a Budapestbajnokságon találkoztak. Az egyébként érdekes versenynek azonban voltak erős árnyoldalai is, hogy csak egyet említsünk közülük: lepkesúlyban összesen két versenyző lépett szőnyegre, hogy eldöntse a bajnoki cím sorsát. Kis „jóindulattal” a harmadik helyre a jelenlevő nézők közül is lehetett volna pályázót találni, nemde? A versenyidény eddigi legnehezebb hetét gyűrték le most a kosárlabdázók, éppen három teljes fordulót játszottak egy hét leforgása alatt. Ez az eddigieknél nagyobb erőfeszítést kívánt a csapatoktól, erősebben próbára tette a játékosokat. De főhetett az edzők feje is, hogyan, miképpen állítsák össze a csapatot, hogy legjobban átvészelje az erős hetet. És nemcsak az összeállítás volt problémájuk, hanem sok egyéb minden, amivel az edzőknek verseny közben még törődniük kell. De nemcsak kosárlabdában van ez így, és néhány labdajátékban, ahol szemmel is követhető az edző játék közbeni munkája. (Időkérés, majd rövid tanácskozás a csapattal). Az edző verseny közben is, minden sportágban fontos tényező. Kívülről, és a szakember szemével látja a versenyt, s tanácsaival itt is elősegítheti tanítványának sikerét. Persze a tanácsadás módja különféle, és, sajnos, nem mindig megfelelő. Pedig sok, nagyon sok függ attól, hogy jó tanácsot , és jókor kapjon a versenyző. Mindez természetesen az edző érdeke is. A versenyző számára itt, a versenyen dől el, hogy érdemes volt-e oly sokat dolgoznia, eredménnyel jár-e a végzett verejtékes munka? Kern közömbös tehát, hogy erre a kérdésre milyen választ kap. Ha, sikerrel szerepel, akkor gazdagabb lesz egy felemelő élménnyel, feloldódik, kielégül a verseny révén, s ezáltal sokkal inkább képessé válik lelkileg a következő napok, hetek további kemény edzésmunkájának elvégzésére. S ezzel az edző feladatát könnyíti meg. Nem öncélú tehát az edzői tanácsadás, az edző verseny közbeni munkája, hanem igényelt, kívánatos valami. És csak azt kell pontosan elhatárolni, hogy mikor, és milyen mértékben van szükség rá. JÉG! A lila-fehérek már 3:0-ra vezettek. Úgy tűnt, hogy eldőlt a mérkőzés Csak a Meteor fiatal első csatársora nem törődött bele a „vereségbe”. A Szlávi, Rozgonyi, Ziegler P.hármas huszáros rohamaival alaposan megzavarta az Újpesti Dózsa védelmét. Gyors góllal szépítettek a fiatalok és következő góljuk is a levegőben lógott. Az újabb szépítés helyett azonban Bán, az újpestiek edzője — látva játékosai pillanatnyi megingását — a következő adandó alkalommal cserélt. Zeitváék ezután pillanatok alatt ismét növelték előnyüket, így alakult 3:2 helyett 4:1-re az eredmény. Ebből az esetből is nyilvánvaló, hogy a jégkorongban a mérkőzés közben is milyen komoly szerep jut az edzőnek. A szabályok ugyanis nemcsak a játékmegszakítása során, hanem akár állandóan alkalmat adnak a cserék végrehajtásához. A jól időzített cserék mellett a taktika változtatására, formálására is lehetőség nyílik. Az edzőnek tehát benne kell élnie a játékban, de ugyanakkor a csapat eredményes szereplése érdekében felül is kell emelkednie az esetleges izgalmakon. ★ A játék színvonala fokozatosan javul. A gyenge nemzetközi idénykezdetet nyilván szeretnék feledtetni jégkorongozóink. A színvonal mellett helyesen és egészségesen fokozódik a játékosok küzdeniakarása is. Elsősorban a válogatott játékosok formája javul. Ez természetesen érthető, hiszen a válogatottak a ■nyáron is jóval többet, alaposabban edzenek és Csehszlovákiában is előbb jutottak jeges edzéslehetőséghez. Helyenként nagyon jó benyomást keltett a Lőrincz— Palotás—Boróczi-sor, a Meteor ellen lőtt két góljuk nagyszerű akcióból született. Hasonlóan javult Zsitva és Bánkúti, valamint Rozgonyi is. A fiatal csatár csapata legjobbja volt.★ Mi van ezzel szemben a Fradival? A ötszörös bajnokcsapat egyelőre gyengélkedik. Igaz, a zöld-fehérek tavaly is nehezen lendültek bele, de most Grimm és az egyelőre eltiltott Simon hiányát is erősen érzi az együttes. Néhány játékos, így elsősorban Schwalm és Erdős teljesítményén erősen látszik az edzéshiány. Mások — főleg Balogh és Jakabházy — helytelenül az egyéni akciókat erőltetik, nem passzolnak, sokat cipelik a korongot és ezzel nagyon megköny-nyítik az ellenfél védőinek a dől ,gát. A zöld-fehérek egyelőre csak régi erényükért, a hallatlan, lelkés, küzdeniakarásért érdemelnek dicséretet. Ha már az FTC jegeseiről beszélünk, feltétlenül meg kell említenünk az utánpótlás nevelésének bizonyos elhanyagolását. Régebben — míg például Rajkai László foglalkozott a fiatalokkal — szinte évente tűnt fel a nagyok között is egy-egy újonc. Most viszont nincs kielégítő fiatal gárdájuk a zöld-fehéreknek. Ifjúsági csapatuk csak az ötödik, serdülő együttesük pedig az utolsó helyen végzett a tavalyi bajnokságban. A gyenge utánpótlás a nagycsapat tagjait is elbizakodottá teheti, s ez hátrányos különösen most, amikor már minden csapat fokozatosan három sort igyekszik szerepeltetni. ★ Reméljük, hogy a játékvezetők is ,,jobb formába” lendülnek. Náluk a szabálytalanságok felülbírálásánál akadnak hibák. Tovább kell gyorsítani a mérkőzések lebonyolítását. A mérkőzéseknek nem szabad 1 óra 50 percnél tovább tartaniuk. A cserék, de különösen a harmadszünetek azonban egyelőre meglehetősen elhúzódnak és ez gyakorlatilag közel öt órára növeli egy kettős mérkőzés időtartamát. A lebonyolításhoz tartozik még a jegyzők és időmérők munkakörülményeinek biztosítása, az időmérő óra tökéletes állapotba helyezése. Ebben a Kisstadion műszaki vezetésének kellene segítséget nyújtania , mégpedig mielőbb! Forró pillanat az idénynyitón .. (MTI foto — Peírovits felv.) Sportszeretet- Kicsit meglepődtünk, mikor egyforma szerelésben láttuk a Gyöngyösi ITSK versenyzőit a vidéki ifjúsági súlyemelő CSB résztvevői között. Meglepődtünk, hiszen tudtuk, hogy nemrégen alakult a szakosztály, s kezdetben bizony sok nehézségük akadt, még költségvetésük sem volt. Örömmel láttuk hát, hogy ott vannak a versenyen egyforma szerelésben, teli lelkesedéssel. Nagy József edző azonban elmondta, hogy mindez nem jelent fellendülést, a nehézségek, egyelőre még nem szűntek meg. A világoskék trikót mindenki saját maga vásárolta, a súlyemelő mezt kölcsön kapták, s a versenyre — bár kaptak némi segítséget — részben a saját költségükön utaztak. Ott akartak lenni az országos vidéki bajnokságon és annak érdekében nem sajnálták a pénzt. Egy-egy versenyzőnek több mint száz forint kiadást jelentett ez, de a sportszeretetük legyőzte ezt az „akadályt** is. SOROZATBAN Vasárnaptól vasárnapig háromszor léptek pályára NB I-es kosárlabda-csapataink. A sorozatmérkőzések nagyon sok tapasztalat leszűrésére alkalmasak,de leginkább az erőnléti felkészülésre adnak pontos választ edzőknek, szakvezetőknek és maguknak a játékosoknak. Különösen döntő tényező az erőnlét, az állóképesség olyan időszakban, amikor a mérkőzések fizikai és szellemi igénybe vételén kívül hosszú utalások is váltogatják egymást. Mit láttunk a csapatoktól? Ilyen vonatkozásban a múlt héten a Bp. Honvéd vitte el a pálmát, mert először a MAFC elleni rangadón kellett a játékosoknak helytállniuk, majd szerdán Baján léptek pályára és vasárnap a legjobb vidéki együttes otthonában , Pécsett is megőrizték veretlenségüket. A Bp. Honvédon kívül a Diósgyőri VTK-rök dicsekedhetnek hasonló teljesítménnyel: mindhárom mérkőzésüket megnyerték, s ebből egyiket Komáromban, a másikat Baján. A Csepel férfi csapata legújabb győzelemmel zárta a hetet, de szerencsés sorsolása következtében egyszer sem kellett utaznia. Hasonlóan jól szerepelt a bajnok MTK is: három győzelmével megőrizte vezető helyét a táblázaton. A kékfehéreknek sem kellett vidékre menniük, de a Bp. Vörös Meteor elleni rangadó nem kis feladatot jelentett a játékosoknak. Kedvezett a sorsolása a Székesfehérvári Építők együttesének is, mert mind a háromszor otthon játszhattak. Ki se használták ezt a lehetőséget derekasan, mert mindháromszor győztesen hagyták el a pályát. Az edzők szerepéről Valamennyi sportágban nagy szerepük van az edzőknek, de kosárlabdában a sportág sajátosságánál fogva ez még hatványozottabban jelentkezik. Egyegy jó csere vagy kellő pillanatban felhasznált „holt idő” mérkőzéseket dönthet el, fordíthat meg. Vannak olyan edzők, akik némán végig ülik a mérkőzéseket, vannak olyanok, akik szüntelenül a kintről is „hajtják" a csapatot. Az edzők nagy része elsősorban taktikai szempontból kíséri figyelemmel a játékot, már jóval kevesebb azoknak, a száma, akik ahhoz isértenek, hogy lelkileg használják ki a kínálkozó alkalmakat vagy megteremtsék azokat. A múlt héten két olyan esetet jegyeztünk fel, amikor ez edzők nagymértékben járultak hozzá a végeredmény kialakulásához. . Egy hasznos csere... A Ganz-MÁVAG a sérült Prieszol és Krumesz nélkül állt ki az OSC elleni fontos találkozóra, s Beke sem volt teljes értékű harcos, ugyancsak sérülés miatt. A magasságot Mártonffy „képviselte” 2 méterével, de az elején sehogy sem ment a dobás, s emiatt nagyon ideges, kapkodó lett, amit az OSC ki is használt s rendre vezetett. Zsiros Tibor edző még a félidő előtt lecserélte Mártonffyt, s helyére a fiatal Laborcz állt be, így még „tartalékosabb” lett a gépgyári csapat. Szünet után is mintegy 10 percen át Mártonffy a cserepadról nézte társaik küzdelmét, akik jól tartották magukat, s nem tudott az OSC elhúzni. Ezalatt a középjátékos fokozatosan megnyugodott, s az edző ezekkel a szavakkal küldte vissza: „öreg! Kosarat kell dobni, most már látom, hogy nyugodt vagy!” . Az újra visszatérő játékos néhány perc alatt öt kettős kosarat dobott, ami eldöntötte a találkozó sorsát. Az edző itt azzal járult hozzá a győzelemhez, hogy kulcsemberét volt bátorsága lehívni, de megérezte azt a pillanatot, amikor már vissza lehetett küldeni, ... és egy késői csere A TFSE—PVSK mérkőzésen a pécsiek nagy esélyesként léptek a pályára, a testnevelők viszont korábban több balszerencsés vereséget szenvedtek. Ezúttal is vesztésre álltak az I. félidőben, hiszen a pécsiek már 14 ponttal vezettek. Szünet után a PVSK edzője hosszú időn át pihentette Csongort, mert sok személyi hibája volt. Mint később kiderült, ez a hosszabb „ültetés” a PVSK vereségét, illetve a TF győzelmét eredményezte. Jákfalvy Béla edző észrevette a kellő lélektani pillanatot, Rátvay mellé még egy fiatal, magas játékost állított be, így a két magas ember mellett bátran dobhattak a főiskolások, mert vagy kosarat értek el, vagy leszedték a lepattanó labdákat. 5 perc alatt a TF behozta hátrányát! Íme a két ellentétes eset, amely rámutat az edzők fontos szerepére. Vízilabdában is az élen lehetnének? Régebben is sok vita folyt már arról, vajon a versenyúszónak árt-e vagy használ a vízilabdázód. Bár akadtak kivételes esetek, mégis az az álláspont alakult ki nálunk, hogy a főidényben határozottan káros a vízilabdázód, elsősorban azért, mert a vízilabdázó úszása merőben eltér a versenyúszóétól. Viszont az alapozó időszakban kifejezetten célszerűnek vélik, különösen azok számára, akiknek megfelelő „gömbérzékük 9 van és kedvet éreznek a vízilabdázás iránt. Az elmúlt hét végén például két ismert, élvonalbeli úszó szerepelt komolyabb mérkőzésen. Csikány, az FTC hatúszórekordere és Szlamka, a Bp. Spartacus válogatott gyorsúszója. Csikány már két évvel ezelőtt bebizonyította, hogy a vízilabdázásban is otthonosan mozog. Nemcsak átlagon felüli gyorsaságát tudja kihasználni, hanem labdakészségét, lötóerejét is. Pénteken az FTC első csapatában megállta a helyét. Szlamka a Komjádi Kupa döntőn a Spartacus csapatának egyik legjobbja volt. Az ő révén a kezdésnél mindig a Spartacus hozta el a labdát. De nemcsak a gyorsaság volt az erénye Szlamkának, kitűnő helyzetfelismerési készséggel több gólt is dobott, főleg jó tempójú ívelésekkel. Nagy része van abban, hogy a Bp. Spartacus hét gólt szerzett.. . A vízltabdaedzők érthetően szívesen látnák, ha Csikány és Szlamka hátat fordítana az úszásnak és végleg a kerek labdához pártolna át. Erről azonban szó sincs. Valószínű azonban, hogy Csikány és Szlamka is az élvonalba tudna kerülni ebben a sportágban is. Újra a magyar közönség előtt Október 26-án férfi röplabda- válogatottunk még Moszkvában játszott világbajnoki mérkőzést a kínai csapattal, s küzdött azért, hogy feljebb kerüljön a kilencedik helyről, női együttesünk pedig Kijevben, a 9—14. helyért küzdött, hogy javítson valamit addigi helyezésén. Nyolc nappal később azonban legjobbjaink már idehaza léptek pályára, hogy több hét után újra a magyar közönséget hozzák lázba a bajnoki pontokért való küzdelem során. Meg is látszott a nézők számán, hogy a válogatott játékosokat adó élvonalbeli csapataink ismét itthon játszanak, mert a két hét alatt több százan látogatták a Sportcsarnokban sorra került találkozókat és az Egyesült Izzó kultúrtermének erkélye is csaknem mindig megtelt. A lázbahozás azonban nem mindig sikerült, s ez a megállapítás elsősorban is női mérkőzésekre vonatkozik, legtöbbjén szinte el sem, lehetett képzelni, hogy a vesztes akár egy játszmát is nyerjen. Még szerencse, hogy közben két rangadóra is sor került, amelyen, ha színvonalas játék nem is alakult ki, de legalább 3:2-s eredmény született. Ezekre viszont az ejtett némileg foltot, hogy az edzők és a játékosok a játékvezetőkre panaszkodtak és — tegyük hozzá — sokban igazuk is volt. Játékvezetőink ugyanis még ma sem vezetik a mérkőzéseket egységes elvek alapján: az egyik játszmában szigorúan, a másikban már enyhén bírálják el a labdakezelési hibákat, s ez nagyon zavarja a játékosokat, akik sokszor ,szinte alig mernek már labdához nyúlni. Az is hibaként róható fel, hogy sokszor nem azt nézik, jó vagy rossz volt-e a labdakezelés, hanem inkább azt, hogy az illető játékos válogatott-e vagy sem. Ez természetesen nemcsak az edzőt és a játékost, hanem a közönséget is bosszantja. Közönség... Álljunk itt meg néhány szóra. Mert mi tagadás, ritkaság a röplabda-mérkőzéseken a leitartó, lelkesítő buzdítás, s éppen ezért szinte meglepő volt, hogy a Z. Danuvia—Bp. Postás férfitalálkozón az ember szinte labdarúgó- vagy jégkorong- mérkőzésen érezte, magát. A zuglói együttes mintegy 30— 40 főnyi szurkológárdája már akkor is híres volt erről, amikor kedvencei még egy osztállyal lejjebb ütötték a labdát, hát még most, ózaikor , a zuglói fiúk először szerepelnek az NB I-ben. Kár, hogy ez a buzdítás később a játékvezető szidalmazásába, majd az ellenfél gúnyolásába csapott át. Egy középszerű Budapest-bajnokság A kötöttfogású birkózó Budapest-bajnokság az utolsó lépcsőfok volt az országos bajnokság előtt. Ez a verseny döntötte el, hogy a fővárosi birkózók közül kik küzdhetnek a magyar bajnoki címért. A Budapest-bajnokságon még részt vehettek meghívott versenyzők is, az országos bajnokságon erre már nincs lehetőség. Csak azok kapnak helyet a mezőnyben, akik a Budapest-, illetve vidéki bajnokságon előzőleg bebizonyították, hogy ott a helyük. Mit láttunk ezen a nagy jelentőségű versenyen? ( A Budapest-bajnokságot megelőzően két csoportban küzdöttek a versenyzők a részvétel jogáért. A válogatott versenyzők egy része a kerületi versenyek idején a Szovjetunióban képviselte hazánk színeit, ők tehát a bajnokságon meghívottakként szerepeltek. Azaz hogy nem mindannyian szerepeltek... Igen sokan közülük — többnyire objektív okokból kifolyólag —nem vettek részt a bajnoki címért folyó vetélkedésben, hiányuk ráütötte a bélyegét a verseny színvonalára. Érthetetlen azonban, hogy azok közül is igen sokan távolmaradtak, akik kiharcolták a részvétel jogát! 66 birkózót neveztek, ám ennek több, mint egyharmada (!) lemorzsolódott, s mindössze 43 versenyző lépett szőnyegre. Jobban meg kellene becsülni a bajnoki versenyeketi / ■ 1 Az új szabályok beváltak. Különösen a bíráskodás színvonala emelkedett azáltal, hogy kizárólag semleges bírák közreműködését engedélyezi. Szigorú az új szabály azokkal a bírákkal szemben, akik bíráskodás közben áttekintgetnek a szomszédos szőnyegre, ahol egyesületük versenyzője küzd. Megváltozott az edzők szerepe is a mérkőzés idején. Régen pusztán a szőnyeg széléről bekiáltott taktikai utasításokkal - segítette az edző versenyzőjét, aki bizony a küzdelem hevében e.-el engedte füle mellett a fontos tanácsokat.* Az egyperces pihenőidő bevezetése változtatott, ezen. Szünetben az edző köteles odamenni versenyzőjéhez és nyugodtan megtárgyalhatják az „első félidő ” tanulságait. A legújabb szabályok már tiltják az edzőnek a bekiabálást, a furfangos edzők azonban mégis találtak módot versenyzőik segítésére: mellettük ülő társukat használják szócsőként az utasításokhoz . A Leggyorsabban a lepkesúlyúak „mezőnyében” dőlt el a helyezések sorsa. Itt ugyanis mindössze két versenyző küzdött a Budapest-bajnoki címért. Ez a szám egyenesen megdöbbentő! A legkönnyebb fiúkat nem lelkesíti a bajnokság megnyerésének lehetősége? Vagyegyszerűen nem szeretnek versenyezni? Mert azt, hogy Budapesten mindössze két lepkesúlyú birkózó van, nem is merjük feltételezni! Ez nagyon szomorú , bizonyítvány lenne a sportágról . .. f u\A A Vasas versenyzői is szerepeltek a legeredményesebben. Három bajnoki címet, egy ezüst- és egy bronzérmet szereztek. Ezzel nagyszerű fegyvertényt hajtottak végre, megtörték a Bp. Honvéd csaknem évtizedes hegemóniáját. A Vasas birkózó-szakosztályában jó munka folyik, a leg-jobbak mellett nem feledkeznek meg az utánpótlás neveléséről sem. Jó bizonyítéka ennek az ifjúsági birkózók kötöttfogású csapatbajnoksága is, amelyben a piros-kékek vitték el a pálmát. , ( 1 Véget ért a Vatai (FTC) |I —Székely (BVSC) mér ,kőzés. Az eredmény- ■ hirdetéskor a vezetőbíró mind- 1 két fiú kezét magasba lendíti. " Ez a döntetlen azt jelenti, hogy , Vatai nyerte a bajnokságot. Úgy látszik azonban, hogy valami javer van. Visszahívják a két , versenyzőt , majd Székelyt hirdetik ki győztesnek. Ez viszont az ő bajnoki címét jelenti. Az FTC j beadja az óvást, a verseny- bíróság visszavonul. Csaknem egy óra hosszat tanácskoznak — az eltérő pontozólapok meg- zavarták őket — végül megszü- I letik az igazságos ítélet: döntetlen. Ünnepélyeseredményhirde- té© — az emelvény második foka üresen marad. Székely sérelmes- nek találja a döntést és nem hajlandó átvenni az ezüstérmet. c Csúnya volt... ( Kedd, 1962. november 13.-3 HOL A BUNDA? Mindenki tudta, hogy a mérkőzés csak látszólag lesz sima és ahogyan kivettem az egyes véleményekből, valami bundát kerestek a szorító körül. Először kicsit érthetetlen volt számomra, hogy miért éppen bundát zargalásznak egy ökölvívómérkőzésen, dehát itt, úgy látszik, ez a szokás. Valószínű — gondoltam —, hogy azért, mert künn már hűvös van, itt bent pedig két cingárnak látszó fiatalember készülődik nem valami télies öltözékben. Legalábbis erre mutat, hogy elég pőrére vetkőzve ugrabugrálnak és csak a kesztyűjük látszott jól béleltnek. No biztosan az ő bundájukról van szó. Nehogy megfázzanak, ha majd a mérkőzés után elsétálnak a villamosmegállóhoz. — Tudja, hol a bunda? Megfordult mellettem Huculka a szomszédjához. — Én tudom! Ezt már megtalálták egy kricsmiben. — Nekem elhiheti — folytatta bizalmasan, de azért úgy, hogy a környéken mindenki hallja. A Mester utcai Makk Hetesben tegnap délelőtt megegyeztek, hogy a kockások lefekszenek a simák előtt. — Zseniális! — lelkendezett Cseklészi. — Micsoda finesz! Nézze csak a párosítást. A simák nem indítanak két súlycsoportban versenyzőt, hogy így annál valószínűbb legyen a meglepetés. — Ne legyen madár — avatkozott a beszélgetésbe egy beragasztott szemöldökű szurkoló. — Nem látja, hogy a kockások három helyen is zöldfülűt indítanak. — Ezt jól megbundázták! — Két fejes megfenyegette a vezetőket, hogy ha nem fekszenek le, akkor .. • •— Egy fenét! A bíróknál, meg a pontozóknál lett elintézve az egész. Emlékszem, hogy harminckettőben ugyanígy menekült meg a kieséstől a Drascher amikor... * így derült ki, hogy egyedül csak én keresem a bundát, mert a nézőtéren már mindenki rátalált a rejtekhelyre. De közben elkezdődött a mérkőzés. Egymás után emelték magasba a kockások kezét, ezzel jelezve, hogy jobban verekednek a simáknál. Szerintem Huculkával ellentétben, úgy festett a dolog, mintha éppen a simák feküdtek volna le a kockások előtt. Később azután, amikor már mindenki a kockások győzelméről beszélt — úgy éreztem —, hogy kötelességem felvilágosítani Huculkát és Cseklészit tévedéséről. Türelmesen meghallgattak és csak a végén jegyezték meg sértődötten. — Miféle bundáról gügyög fater, itt mindenki tudja, hogy a simák ki akarnak esni az NB I- ből, mert jövőre fiatalítanak és a rossz szellemű öregeket kihagyják a csapatból. — .. de.