Népsport, 1963. január (19. évfolyam, 1-21. szám)
1963-01-03 / 1. szám
VILLÁMINTERJÚ INDONÉZIÁRÓL és még valamiről A riportalany nemrégen érkezett haza Dzsakartából, ahol 14 hónapig mint asztalitenisz-edző működött. Valamikor világ- és Európa-bajnok csapatunk tagja, sokszoros magyar válogatott volt. Neve: Gyetvai Elemér. És most repülnek felé a kérdések: — A legnépszerűbb sportágak Indonéziában? — Kosárlabda, tollaslabda, asztalitenisz... — Fejlődik a sportélet? — Rohamosan! A kormány nagy gondot fordít a testnevelésre és nagyszerű sportolási lehetőségek vannak. A Szovjetunió segítségével épített, 100 ezer férőhelyes, a tűző napsugártól és esőtől védett stadion, 25 ezres atlétikai és gyephoki, 8 ezres úszó, 11 ezres tenisz stadion és 10 ezres fedett sportcsarnok áll a sportolók és a lelkes közönség rendelkezésére. És örömmel újságolhatom, hogy ezekben a szép létesítményekben nagy sikert aratnak a magyar elektroakusztikai és eredményhirdető berendezések ... — Hány külföldi edző készítette fel az indonéz sportolókat a IV. Ázsiai Játékokra? — Összesen 19. Ebből 6 amerikai, 5 szovjet, 2 NDK-beli, 2 jugoszláv, 1 NSZK-bel és 3 magyar volt. Az edzők minden segítséget, támogatást megkaptak és eredményesen dolgoztak. Legnagyobb feladatuk a korszerű edzések bevezetése volt... — Milyen színvonalon játszanak az asztaliteniszezők? — Az indonéz női versenyzők átlagszínvonala jobb, mint a magyar női mezőnyé, azonban nincs olyan kiemelkedő tudású versenyzőjük, mint Földyné. A férfiak játéka a magyar versenyzők színvonalához hasonló, de bajnokuk már világklasszis, még sokat fogunk hallani róla. Neve: Johnny Lim I-Zok Liang .. .) — Játékfelfogás, taktika? — Ma már modern, sokoldalú stílusban, taktikával játszanak, ám elég sokáig nem ismerték el a támadás, a kemény edzések jelentőségét. És érdekes az ütőfogás problémájuk: azelőtt majdnem mindenki tollszárfogással játszott, majd mintegy 3 évvel ezelőtt néhány normál ütőfogással játszó versenyző szép sikereket ért el és ettől kezdve egyre többen tértek át erre. Ma már csak a versenyzők 10 százaléka játszik tellszárfogással és a kezdő, 7—8 éves gyerekeket is európai, vagyis normál ütőfogásra tanítják. .. — Hogyan szerepeltek és játszottak a japánok a IV. Ázsiai Játékokon? — Nagyszerűen! Mind a hét számban elsők lettek. És itt kell megemlítenem, hogy a IV. Ázsiai Játékok előtt volt alkalmam tanulmányozni az ázsiai versenyzők edzéseit. Például az egyik kis ország versenyzőinek edzése a következőképpen zajlott le: mintegy 15 perces erős bemelegítés után 30 percig gyakorolták az adogatás és fogadás különböző fajtáit, majd tenyeres és fonák húzóhatások, kontraütések következtek, ezután pörgetés, illetve annak lekezelése, és csak 2 órás előkészület után kezdtek edzőmérkőzéseket játszani. De érdemes megemlíteni, a 12-szeres világbajnok japán Ogimura példáját is, ugyanis a játékok megkezdése előtti napon is órákon keresztül, teljes odáidással, pontosan végezte az edzője által előírt gyakorlatokat . . — Miben látja a világszínvonaltól való elmaradásunk okát? — Mintegy 10 évvel ezelőtt a fudó, Sebők, Gyetvai összeállítású magyar csapat 3:1-re győzte le a kínai válogatottat. De hol | tartunk most? Ha így megy is tovább, csak a statiszta szerepe jut nekünk. Nem igaz az, hogy | ! az ázsiaiak rátermettebbek. Másról van szó: kötelességtudóbbak, végtelenül szorgalmasak, lelkiismeretesek. Én csakis az edzés- rendszerek közötti különbségben látom a lemaradás okát. . . — Legnagyobb élményei? — Nehéz választani. Talán 8 15 ezer kilométeres repülőút. ír hajóút, ismerkedés emberekkel, sportesemények, beszélgetés Sukarno elnökkel és sorolhatnám tovább . . . — További tervei? — Visszatértem a VM Egyetértés sportkörhöz a fiatalokat nevelni. Aztán, ha nagyobb feladattal bíznak meg, azt is szívesen vállalom . . . Véget ért az interjú. Gyetvai Elemért a sportágban azelőtt „bombázónak” nevezték, hiszen végigtámadta a mérkőzéseket, szinte lélegzeni sem hagyta az ellenfeleket. Mint edző, ugyancsak a korszerű módszerek és oktatás híve és valljuk be, erre itt van a legnagyobb szükség. Indonéziába tanítani ment, de reméljük itthon is kamatozni fog az ott szerzett szakmai tapasztalata. És az idő sürget! Budapest — Dzsakarta — Budapest. Gyorsan eltelt ez a 14 hónap... Hámori Tibor A felvételen Indonéziában működött külföldi edzők, hozzátartozóik és dzsakartai sportvezetők láthatók. Baloldalon a kép legszélén: Földes László vízilabda-edző. Középen a fehér hajú férfi, Schlenker Antal úszó- és műugró edző, melette két nő között Gyetvai Elemér asztalitenisz-edző áll. Az elmúlt őszi idény egyik legszeszélyesebb játékosa Orosz Pál, az FTC összekötője volt. Láttunk tőle ragyogó teljesítményt, középszerű játékot és egészen gyenge szereplést is. Beszélgettünk vele erről és ő szívesen beszélt. Alig kellett közbeszólnunk. Mintha csak a lelkiismeretével diskurált volna. S ha ezt a hallhatatlan benső hangot is megszólaltatnánk, a beszélgetés imigyen festene .. . Lelkiismeret: Meg vagy elégedve az őszi idényben mutatott teljesítményeddel ? Orosz: Nem vagyok, egyáltalán nem vagyok. De engedj védekezni. Úgy indultam az ősznek, hogy egy sor kínos vitám volt az egyesület vezetőségével. Úgy éreztem, nem bíznak bennem, nem tartanak már fontosnak. És ha az ember nem érzi a bizalmat maga körül, akkor nem bízhat önmagában sem. Nem akartam huszonnyolc éves koromban a fülylvesztőbe kerülni, játszani akartam mindenáron. Lelkiismeret: Akkor miért nem játszottál jobban? Orosz: Könnyű ezt mondani. A játék nem megy mindig egyformán. A Dorog elleni mérkőzésen például minden sikerült. A sportlap azt írta rólam: ,,A csatársorban találjuk a Ferencváros legjobbját Orosz személyében. Az összekötő mindvégig mélyen hátravontan játszott, jól szerelt, pontosan indított és a támadásokból is kivette a részét.” Csakugyan éreztem, hogy friss vagyok, érzem a labdát, azt teszek vele, amit akarok. Lelkiismereti és az MTK ellen? Orosz: Látom, mindent számon tartasz. Hát igen, az MTK ellen éppen a megfordítottja történt. Nem bírtam a mély talajt, kifulladtam, rossz helyre adtam a labdát. De arra is kell emlékezned, hogy egy héttel előtte— Lelkiismeret. Emlékszem, emlékszem. A Salgótarján ellen. Kitűnően játszottál. És a Sampdoria-mérkőzésen sem voltál rossz. Általában az idény végére feljavultál. Miben látod ennek a magyarázatát? Orosz: Be kellett látnom, hogy többet kell magamra vállalnom. Át kellett alakítani játékfelfogásomat. Tudod, volt régebben egy idő, amikor befejező csatárnak számítottam, amikor engem szolgáltak ki. Nehéz volt megszoknom, hogy most nekem kell kiszolgálnom másokat, nekem kell a pálya hosszában le és felszaladgálni, összeszedni a labdákat,, esetleg annak reménye nélkül, hogy időben visszaérek a kapu elé és részese leszek az akció diadalmas befejezésének. Ezt kellett megszoknom... Lelkiismeret: Valld be, ez a „szürke szereposztás” nem nagyon kedvedre való. Orosz: Tévedsz. Eleinte berzenkedtem ellene, mint a hajdan ünnepelt színész, ha epizódszerepre osztják be. De hidd el, ma már túl vagyok rajta, mert látom, nem epizódszerep ez, alabdarúgó-csapat olyan színtársulat amelyben nincs fő- és mellékszereplő. . Lelkiismereti De a tiéd mégiscsak fárasztó szerep. Az építő csatárnak sokat kell dolgoznia. Bírod ezt erővel? Orosz: Nézd, te is tudod, hogy nem vagyok erős fizikumú. De a mi családunk későn érő fajta. Az erő teljét nem egészen fiatal korunkban, hanem felnőttként érjük el. Felkészülésemet is úgy szeretném alakítani, hogy alkalmas legyek erre a feladatra. Nem törekedhetem többé látványos játékra. Biztos pontja akarok lenni kedves csapatomnak. Lelkiismeret: Van valami furcsa abban, amit mondasz. Elfelejtenéd, hogy valamikor a legnagyobb tehetségnek számítottál? Sokan azt mondják: te vagy a nagy csalódás. Orosz: Azt hiszem, nem voltam nagy játékos, de most sem vagyok olyan ,rossz, mint egyesek mondják. Talán túlságosan „beharangoztak”, túlbecsültek. Nem volt indokolt. Viszont ma sem indokolt, ha már le akarnak írni. .. Lelkiismeret: Várj csak! Meg vagy sértve? Orosz: Nem vagyok megsértve, de van bennem egy kis keserűség. Volt idő, mikor úgy éreztem, hogy talán az egyesület, vezetősége is könnyűszerrel B-listára tenne, s a közönség is — hogy úgy mondjam — „unja a képemet”. A válogatottnál (nem az A-ra gondolok) szóba sem jövök, még mint tartalék sem. Mindenkinek volt valami kis igaza, de nekem is. Mert én még nem teszem le a fegyvert, nem adom fel a harcot. Lelkiismereti Látod, ez tetszik nekem! Sok példa volt már rá, hogy, egy játékos huszonnyolc éves korában, sőt, később virágzott ki. Köszönöm, én befejeztem. . Orosz: Mára én is. Novobáczky, Sándor .WWWWWWWWWWWWWWktWWWWWWWWt w mmMikméi§iimelékümmtvei Mit tegyünk sokszor gondolkozom rajta: megtettünk. Megteszülk-e mindent frói edzők, egyesületi, szövetségi vezetők, azért, hogylabdarúgásunk színvonalát emeljük? Tettünk-e valami újat, tettünk-e konstruktív javaslatokat a labdarúgás asztalára, s ha tettünk, kiviteleztük-e azokat, szívós, következetes munkával? Úgy érzem, az előbb feltett kérdésekre határozott nemmel válaszolhatok. De ha eddig nem tettünk meg mindent, mit kellene, mit kívánunk tenni a jövőben? Néhány gondolatot szeretnék felvetni. Nagyon helyesnek tartanám, ha végre belátnánk, hogy még élvonalbeli labdarúgóink technikai tudása is fogyatékos. Ma már a magyar labdarúgás technikailag nem tartozik a világ élvonalához. Vajon miért nem? Népköztársaságunk hallatlan iramú fejlődése, az iparosodás, a lakásépítkezés eltüntette a grundokat, amelyeken régen a gyerekek százai sajátították el szabadob, külső behatások, minden megkötöttség nélkül a labdarúgó-technika legfontosabb alapelemeit Ma ezek a gyerekek 11 12 éves korukban a labdarúgó-pályákra kerülnek, szinte minimális alapképzettséggel. És azzal, hogy labda- rúgó pályára kerülnek, további életük, kapcsolatuk a labdarúgással rendszerezett, zárt körülmények között folyik. A fel vonalazott pályán, a meghatározott időben vezényszavakra is történő edzésen a gyerekek ! egyéni képzettségei, saját el-képzelései a labdarúgásról irá- is nyitottakká válnak. Nem játék többé nekik a labdarúgás. Nemrégen itthon járt régi I 1 mesteremmel, Gultmaxin Bélával is beszélgettem. Megkérdeztem tőle: mi a titka a délamerikai j labdarúgók hallatlanul könnyed, 1 | technikailag sziinte tökéletes játékának. Azt felelte, hogy a dél- í amerikai gyerekek nagy tömege is kergeti a labdát az egész kontinensen. nak labdához érni a fiatalok, s mennyi idejük jut a heti kétszer, edzésen intenzív mozgásra. Nem szükséges különleges matematikai tudás ahhoz, hogy megállapíthassuk, nevetségesen kevés, így aztán a fiatalok a technikai, képaé© helyett ió erőnléti jellegű edzést kapnak. Akik látogatják az úttörő* csapatok mérkőzéseit, lát*hatják, milyen ■ nagy az egyes gyerekek között a fizikuombali különbség. 112 éves aprótermet( gyerek®' játszanak 16 éves magas, fejlett gyerekek ellen. Ez azt eredményezi, hogy a test,test elleni harcban a gyengébb fizikai képességűek nyilván aluli maradnak. A sikertelenség nemegyszer kedvét szegi az egyébként ügyes fiúknak és néhányuk emiatt más sportágat keres. A nagy fizikumbeli különbség felé küszöbölésére — mintegy előkészítőként az úttörő-bajnokságrra — a 12—-13 éves korú gyerekeit bajnokságát külön kellene megrendezni. Ezek a gyerekek könnyebb labdával, tornacipőben, " esetleg leszűkített méretű pályán, kisebb kapukkal játszanak mérkőzéseiket. A cél az lenne, hogy a gyerekek minden megkötöttség nélkül, egyéni képességeikhez mérten játszanának. leleaülkiségesnek tartanár a LIUI az úttörő válogatottak felállítását is. Minden kerületben vagy csoportban két edzőt kellene megbízni egy társadalmi munkás segítségével, hogy foglalkozzanak a csoport vagy kerület úttörő válogatottjával. Ezekből a válogatott csapatokból kerülnének ki a nagy-budapesti, illetve a vidéki válogatottakba az arra érdemesek. Majdnem minden kerületben van a tanácsnak úttörőtábora, például a IV. kerületben az Izzó sporttelepének közelében. Az ilyen úttörőtáborokban nyári edzőtáborozást kellene szer- vezni a legjobbak részvételével. Biztos, hogy a szülők nem riadnának vissza még az anyagi támogatástól sem. A nagy-budapesti válogatott játékosok részére valahol, esetleg a Balaton környékén kellene nyári edzőtáborozást létesíteni, ahol minden alkalmat megragadnak, hogy játszhassanak, még azok is, akik már szervezett körülmények között sportolnak.. Ezek a gyerekek ott a grundokon, a tengerparti fövenyben próbálgatják, gyakorolják azokat a mozdulatokat, amelyeket a mérkőzéseken a legjobbaktól látnak. Mit tegyünk tehát mi, ha nincsenek grundjaink? Nyissuk ki labdarúgópályáink kapuit a gyerekek előtt. Nem a füves pályákra gondolok, bár mezítláb, torna cipőben ebben nm tennének kárt, hanem a salakos pályákra. Játsszanak a gyerekek reggeltől estiig, ahogy mi tettük annak idején, s ha kell, a pályatulajdonosok még labdával is lássák el őket. Azokat az egyesületeket, amelyeknek pályája van, kötelezni kellene úttörő- és ifjúsági csapatok indítására, míga felnőttcsapatok költségvetésének terhére ss. Oda kellene hatni, hogy ezeknél a sportköröknél is szakkérzett edző foglalkozzék az úttörő- és ifjúsági csapatokkal. Ma ez nem megoldható, akkor javasolnám, hogy Budapest minden kerületében, továbbá a nagyobb vidéki városainkban a helyi TST-k foglalkoztassanak igy-egy jól képzett edzőt, aki hétről hétre más-más sportkörnél tart bemutató edzést a nem szakképzett társadalmi aktívák részére. De nemcsak a kis, hanem a nagy sportköröknél is javítani kellene az ifjúsággal való foglalkozást. Miért? Az U. Dózsát venném példának, hiszen ez áll hozzám legköztelebb. A lila fehéreknek négy úttörő csapatuk szerepel a különböző csoportokban. Ezenkívül van még egy úgynevezett utánpótlás csapat is, amelyben 10—111 évesgyerekek kapnak helyet, így az öcenlétszám körülbelül hetven. Ezzel a hetven gyerekkel ■ egy ! minősített edző, s egy társadalmi edző foglalkozik. De nem sokkal jobb a helyzet az ifjúságiaknál sem. ők negyvenen vannak egy edzésen. ugyancsak egy ! | minősített edző és egy társadalmi edző oktatja őket. Kérdezem, is milyen munkát lehet végezni ennyi játékossal? Hányszor tuda fiatal labdarúgóink fejlődéséért , a legjobb edzők, esetleg még ma is aktív labdarúgók foglalkoznának a gyerekekkel. Ezeknek a válogatottaknak, ■nagybudapesti és vidéki válogatottaknak alkalmat kellene adni arra, hogy a nagyválogatott, vagy B-válogatottunk mérkőzése előtt -4- akár Budapesten, akár vidéken, többször is összemérhessék tudásukat, mert véleményem szerint ez óriási ösztönző hatással van a gyerekekre. Azt kérem, mondják el véleményüket mindazok, akik szívükön viselik a labdarúgás további sorsát, hogy észrevételeik felhasználásával minél több hasznára lehessünk kedvelt sportunknak. Kirádi Ervin labdarúgó oktató, az Újpest volt válogatott játékosa tamásiá évzárója Szombathelyen Szombathely 1962. évi utolsó sporteseményét a Vas megyei Torna Szövetség kétnapos meghívásos női tornaversenye jelentete, amelyen az MTK Versenyzői is részt vettek. Afelemáskorlát, valamint a talajgyakorlatokból álló viadal első napján a csapatversenyt bonyolították le- Ifjúsági. II. osztály: 1. NLTK 142.1 p. 2. Sz. Cipőgyár 134.5 p. 3. Sz. Savaria Gimn. 134.1 p. Serdülők: 11. MTK 169.3 p. Felnőtt. II. osztály: 1. MTK 126.2 p. Újonc: 1. MTK 144.7 p. 2. Sz. Sportiskola 136.3 p. 3. Sz. Pamutipar 133.3 p. Ifjúsági. 11. osztály: 1. Sz. Pamutipar 1219.4 p. Vasárnap az egyéni versenyt bonyolították le. Ifjúsági. III. osztály: 1. Mészáros (MTK) 54.9 p. 2. Nyulasi (MTK) 53.2 p. 3. Oroszi (MTK) 53.2 p. Serdülők: 1. Fülöp (MTK) 44.6 p. Újonc: 1. Cseh (MTK) 54.2 p. 2. Erdélyi (MTK) 54.1 p. 3. Aradszky (MTK) 53.8 p. Ifjúsági. II. osztály: 1. Sötét (Sz. Pamutipar) 55.4 p. Felnőtt. II. osztály: 1. Saródi (Sz. Pamutipar) 54.2 p. További javulás várható Egy műkorcsolyázó-verseny tapasztalatai A győztesek értékes, szép tiszteletdíjakat kaptak. Többeket a szövetkezeti sportmozgalom tízéves jubileumára kiadott emlékplakettat jutalmaztak. A Bp. Spartacus műkorcsolyázó versenye méltónak bizonyult a jubileumhoz. A verseny sikere, a gondos előkészítő munka egyben azt is bizonyítja, hogy Fürst Ferencet és lelkes munkatársait, Érszegi Istvánt és Kurucz Mihályt tekintve, jó kezekben van az ország legeredményesebb műkorcsolyázó-szakosztályának vezetése. A verseny lebonyolításával már korántsem lehetünk enynyire elégedettek. Az első napon a kötelező táncok több mint egyórás késéssel kezdődtek: a második napon nem volt zeneszolgáltatás, a párosok futásának lehetőségét csak az utolsó pillanatban sikerült biztosítani. Kevés, volt a pontozó bíró a jegyző, és így tovább. E hibákra nem az ünneprontás kedvéért, inkább a közelgő Európa-bajnokság zökkenőményzes lebonyolítása érdekében emlékezünk. Nagyobb pontosságra, szervezettebb lebonyolításra lesz szükség február első napjaiban. Helyes volna a január 25 és 27 között megrendezésre kerülő magyar bajnokságot a jégkészítéstől kezdve az eredmény jegyzésén és értékelésén át egészen az eredményhirdetésig az EB főpróbájának tekinteni, kihasználni e nagyszerű főpróba lehetőségeit. A főpróba a magyar műkorcsolyázókra is vonatkozik. Gyorsan elrepül majd ez az öt hét. S a versenyprogramban is már csak két viadal szerepel. Ezek közül a Balaton-bajnokság, az ottani természete a jég, az esetleges rendkívüli viszonyok miatt nem lehet , majd igazi értékmérő. Ezt a szerepet a bajnokság tölti majdbe! Bár a szakvezetőkkel folytatott eszmecsere után elmondhatjuk és erről mi is meggyőződtünk: az erőviszonyok már nagyjából tisztázódtak . . . Az idény első félideje után kétségtelen örömmel rögzíthetjük a fiatalok fejlődését, az átlag, a mezőny színvonalának emenedé-esét. Wagner Zeófi, Horváth Zoli, ; a Simsik, Kurucz-pap (nagy kár volna, ha abbahagynák a párost), a Mató, Riedl- és a Daome, Csanádi-jégtánckettő is örvendettsen fejlődött, nemde beszélve a nyolcé ve® kis Komolya Zsuzsiról Kezdjük talán a jelenleg még komolyabb riválisok nélkül álló jégtáncotokkal. A Korda, Vásárhelyi kettős összhangban sokat javult. Műsoruk újszerű. Ennek igazi bírálatát a köven’uség és a pontozók mondják majd ki az Európa-bajnokságon. De mindenképpen csisztolódott, finomodott futásuk. Kordáékhoz hasonló eséllyel pályázik az első tíz közé jutásra a Csordás, Kondi-páros. A párosban igen szép hagyományokkal rendelkező magyar műkorcsolyázó sport a Nagy-testvérpár búcsúja óta nem is tudott részvevőket indítani világverse- nyen. A szakemberekkel együtt mi is szeretnénk örvendezni Csordásék további javulásának. , Lendületes, kellő gonddal össze- állított programjuk megfelelő ! Most már a kivitelt kell csiszolni, tökéletesíteni. A tavaly óta ugyancsak jobbat nyújtó Terran — hogy csak néhány példát említsünk. És az átlag javulásából már önmagában következik dal, Rácz-kettős i® egyre jobb teljesítményekre s ak a 11 haja Csordásokat. 14 két egyéni számban mégíll a harc az indulás jogának megszerzéséért. A mérleg nyelve azonban egyre inkább Ébert Jenő, illetve Szentmiklósi Zsuzsi felé billen. Ébert, ez a tehetséges gyerek, az égken ..Jenőke”, megnőtt, futás közben komoly ,férfi benyomását kelti. Pusztán gyengébb erőnlétén látszik még a hosszabb kihagyás, de futása nagyon megnyugtató. Újlaki Karcsi, az elmúlt évi világversenyek résztvevője sem adta még fel a reményt, bár eddig .Ébert kétség kívül jobban áll* a páros versenyben. A két Zsuzsi verseny futását talán* a kelleténél nagyobb izgalom kíséri a jégen — , és a jég mellett. Az „idősebb* ) 16 éves Szentmiklósi egyelőre határozottan jobb iskolájával vezet. Korábban formába lendült, hiszen Lódzban nagyon jól futott és nyugodtan versenyzett. Az FTC versenyén viszont gyengébben szerepelt a vártnál. Művészien kivitelezett, a zenét hűen visszaadó kűriét itthon még nem tudta hibátlanul, olyan jól, mint az elmúlt idényben bemutatni. A 12 éves Almási Zsuzsi a magyar műkorcsolyázó-sport egyik nagy ígérete lehet Az ígéret beváltása m azonban érzésünk szerint nem volna helyes siettetni a fiatal, rendkívül tehetséges kislány tartalmas kürjén még sok a csiszólni való, és a nehéz kötelezők végrehajtása is messze ivan a nemzetközi élmezőny színvonalától. Kár volna tehet ideget, későbbi érvényesülési lhetőségét rossz bemutatkozással elrontani. Ennyit az első félidő után. Most már valóban az ipe ‡•- második. izgalmasabb szav---- - következik, v. n. az élvonal előrelépése. Csütörtök, 1993. január 3. 3