Népsport, 1963. április (19. évfolyam, 65-85. szám)

1963-04-01 / 65. szám

Ferencváros—Bp. Honvéd 1:0 (1:0) (Folytatás az 1. oldalról) később Tuschinger lövése nyo­mán a jobb sarok felé vágódott a labda. A mérkőzés jóiramú küzdel­met hozott, s bár a játék képe alapján könnyen dön­tetlenül is alakulhatott volna az eredmény, a Ferencváros győzelme mégis megérde­meltnek mondható. Novak, Kot­ász és Aczél teljesítménye az élen A Ferencváros kapuját Aczél nagyon nyugodtan, biztos kézzel őrizte, több esetben is határozott, gyors közbelépéssel szerezte meg a labdát. A csapat legjobbja No­vak volt, nemcsak azért, mert sokszor szerelt biztos lábbal, ha­nem azért is, mert több támadást indított el hátulról, mint — a fe­dezeteket is beleszámítva — bár­melyik védőtársa. A labda meg­szerzésében kitűnt Mátrai is, s megbízható játékáért dicséretet érdemel Vilezsál is. A kapura Fenyvesi dr. elfutásai jelentették­­ a legtöbb veszélyt. Rákosi szünet után ügyesen tartotta a labdát, so­kat fáradozott. A Bp. Honvédban Faragó több lövést jól védett, a gólban azon­ban ludas. Kotász volt a csapat legjobbja, körültekintően játszott. Pontos átadásaival egész sor tá­madást indított el. Ugyancsak jól játszott segítőtársa, Tuschinger. A csatárok viszont nagyon mérsé­kelt teljesítményt nyújtottak. A mérkőzésen három olyan já­tékos szerepelt, aki most játszott először NB I-es találkozón: Mó­ricz, Rátkai és Fenyvesi II. Mó­ricz kitűnően mutatkozott be, egyszerűen, sallang nélkül ját­szott, legjobbja volt a Bp. Hon­véd hátvédhármasnak. Az ifjúsági válogatott Rátkai néhány igen jó átadással bizonyította tehetségét. Fenyvesi II viszont nagyon elfo­­gódottan játszott. Seipelt osztrák játékvezető na­gyon jól, higgadtan bíráskodott. Kitűnő segítőtársa volt a két ma­gyar partjelző is. Sok volt a szabálytalanság Ferencváros Bp. Honvéd Feje© kapum —* — mellé, fölé 1 — Lövé© kapura 7 8 mellé, fölé 6 4 kapura — 1 Ebből távolról 9 7 Szabadrúgások 28 35 Le©­ miatt 4 5 Szögletarány 7 5 Németh Gyula MTK-Szeged 7:0 (4:0) (Folytatás az 1. oldalról) Ják a szegedi kaput, folyton változtatták a helyüket, s min­den helyzetből azonnal lőttek. És a Szeged? Szinte azt mond­hatnánk, hogy nem is volt a pályán. A 7:0 meglepő vereség. De csak annak, aki nem látta a mérkőzést. A Tisza-parti csa­pat csak árnyéka volt ön­magának. Védelme képtelen volt megbir­kózni a folyton helyüket cserél­gető hazai támadókkal, két fe­dezetét alig lehetett észrevenni a pályán, csatárainak teljesít­ménye pedig beszédes magyará­zat arra, miért lő olyan kevés gólt a SZEAC. Nem törnek kapura a szegedi csatárok, pepe­cselnek, cselezgetnek a 16-osnál, s rendszerint rossz helyre adják a labdát. Polyvás egy ízben 5 méterre volt a kaputól, biztató helyzetben, mégsem lőtt, hanem leadott , rossz helyre. A II. félidő közepe táján már az iram is esett, jellemző erre, hogy nem a nézőtérről, hanem a pályáról hallottuk a kiáltást: — Ne álljatok le! A biztatás azonban csak a hazaiakra hatott, a vendégek az utolsó tíz percben már való­sággal álltak a pályán. Így hát, mindent egybevetve, eléggé unalmas mérkőzés volt, egyedül a hét nagyszerű gól nyújtott kárpótlást a szurkolóknak. Az MTK javul, a Szeged pedig jó lesz, ha rendezi sorait, mert ilyen arányban is megérdemelten vesztett, s a tavaszi idényben még nem lőtt gólt. Kitűnő kék-fehér egyéni teljesítmények Az MTK-ban a védelem ,,nya­ralt”. Tehette: alig akadt dolga. A két fedezet átlagon felüli tel­jesítményt nyújtott. Különösen Sipos, aki az indítástól a befe­jezésig mindenütt ott volt és mindig a kellő időben lépett közbe. Nagy kitűnő társa volt, ő is oroszlánrészt vállalt a csa­társor támogatásából is. Sándor szemifüleesége, gyorsasága, s az a nagyszerű adottsága, hogy egészen kis helyen is helyzetbe tudja hozni magát, megint töret­lenül csillogott, örvendetesen javul erőnléte is. Szimcsák ez­úttal nem várt arra, hogy lab­­­­dát kapjon, megszerezte magá­nak. A pálya egész területét „bejátszotta”, kitűnő teljesít­ményt nyújtott. Kuti jól irányí­tott." Laczkó hasznosan épített, de a góllal adós maradt. A szegedi csapatból alig le­het kiemelni valakit. Szabótól, Kürtösitől, Gilicztől és Polyvás­­tól láttunk néha villanásokat, de hát ez édes kevés volt. Balla B. játékvezetőt nem is vettük észre a pályán. Ez a jó. Alig lőtt kapura a Szeged MTK Szeged Lövéseik kapura 19 2 mellé, fölé 9 — ebből távolról lő 2 kapura 1 1 Fejesek kapura 1 1 mellé, fölé 1 1 Szabadrúgások 15 11 les miatt 2 6 Szögletarány­­ 8 4 Szombathy István Salgótarján-Debrecen 4:0 (4:0) Salgótarján, 5000-­­néző. Vezette: Zsolt (Foór, Borossy dr.). Salgótarján: Cserháti —­­ Sári­ , Debrecenst: Jáj Kik — Beck ,Ger' Kere­t, Lo­csel, Taliea, László. Edző: Bo­­j­modi — Puskás, Kertész, Zilahi, Bola Gyula,­­ Molnár, Csekő. Edző: Lyka Antal. Védhetetlen gólok 16. perc: László fut el a bal szélen, középre ad. Taliga sarokkal Menczel elé teszi a labdát, a középcsatár mintegy 12 m-ről a jobb alsó sarokba lő. 1:0. 25. perc: A debreceni kapu előtt pattog a labda. Jutassi Hor­váth elé fejel, aki kapura lő. Jakabról a labda. Menczel elé ke­rül, aki 5 m-ről a bal sarokba lő. 2:0. 28. perc: Taliga ezúttal a jobb szélen tűnik fel. Horváthnak ad, aki mintegy 17 m-ről a kapu jobb oldalába vágja a lab­dát. 3:0. 44. perc: Egy salgótarjáni támadás során Taliga—Jutassi — Horváth a labda útja, a­­jobbösszekötő mintegy 15 m-ről nagy gólt lő. 4:0. 12 perc alatt dőlt el a mérkőzés sorsa A mérkőzés előtt mindkét­­ edző terepszemlét tartott a­­ pályán. — Ezen a talajon nagyon ne­héz lesz játszani — csóválta a fejét Lyka Antal. — Nekünk mindenképpen szükségünk van a két pontra — jegyezte meg Bodola. A talaj sem lehet akadály. A játékteret nagy tócsák tar­kították, amikor kifutott a pályára a két csapat. Az elején sokat csúszkáltak a játékosok, de azután egyre inkább bele­lendültek, s már kevesebb hiba akadt. Az első veszélyes táma­dást a debreceniek vezették, Kertész lövését azonban Cserháti bravúrosan védte. Feltűnt, hogy Kertész és Puskás sokszor cserélt helyet, ez eleinte zavart okozott a salgótarjáni védelemben. Az első negyedóra után a Salgó­tarján került fölénybe, s gyors egymásutánban 12 perc alatt 3 gólt lőtt. Rá sem lehetett ismer­ni arra az együttesre, amely múlt vasárnap súlyos vereséget szenvedett Pécsett. A csatársor ebben az összeállításban igen jól játszott, Menczel és Horváth jól megértette egymást, szinte állandó gólveszélyt jelentettek a debreceniek kapujára. A II. félidő debreceni táma­dásokkal kezdődött. A 60. perc­ben Zilahi óriási helyzetben hibázott. Ezután Horváth 3 alka­lommal is gólhelyzetbe került, de a debreceni kapus a helyén volt. A 65. percben Beck meg­sérült, egy darabig a jobbszélen statisztált, azután a II. félidő közepén ismét elfoglalta helyét. Észrevehetően esett az iram, a salgótarjáni támadások már nem voltak olyan fris­sek. A debreceniek is fel­élénkültek és több formás támadást is vezettek. A mérkőzés legnagyobb gólhely­zetét a 83. percben Menczel hagyta ki: a kifutó kapusba lőtte a labdát. Nagy meglepetésnek számít, hogy az elmúlt héten igen rosz­­szul játszó Salgótarján ilyen nagy gólarányú győzelmet ért el. Ebben jelentős szerepet játszott az, hogy a hazaiak ötösfogata kitű­nően megértette egymást, a debreceniek viszont a leg­biztosabb gólhelyzeteket is kihagyták. Sok jó teljesítmény a Salgó­tarjánban Ennek a mérkőzésnek a salgó­tarjáni csatasor volt a fősze­replője. Taliga nagyszerűen irá­nyította az ötösfogatot, Horváth és Menczel pedig kitűnő végre­hajtónak bizonyult. Jól játszott a két szélső is. A védelem né­hányszor zavarba jött, mara­dék nélkül senkit sem lehet di­csérni. Egyedül Cserháti kapus állt feladata magaslatán. A Debrecen együttese az I. félidőben kényelmesen, lassan játszott. A II. félidőben felja­vult, ekkor már kiegyenlítet­tebbé vált a játék. A vendég­együttesből maradéktalanul sen­kit sem lehet dicsérni. A II. félidőben látottak alapján Ja­kab és időnként Kertész nyúj­tott átlagon felüli teljesítményt. Zsolt jól bíráskodott. Egyetlen fejes sem adódott Saly. Debr. Fejes — — kapura ■— — mellé, fölé — — Lövés kapura 10 4 mellé, fölé 7 4 kapura — — Ebből távolról 2 1 Szabadrúgások 17 19 les miatt 7 2 Szögletarány 8 3 Varga Béla A Totó 13. heti eredménye 1. Bp. Honvéd—Ferencv. 2 0:1 2. Szombathely—Komló 1 1:0 3. Tatabánya—Dorog x 0:0 4. Pécs—Győr x 2:2 5. Salgótarján—Debrecen 1 4:0 6. DEAC-DVTK X 1:1 7. SZVSE—Ganz-MÁVAG x 0:0 8. Eger—Borsod x 0:0 9. Dunaújváros—Csepel x 0:0 10. Cs. Autó—Lombik 2 0:1 11. MÁV-DAC—Oroszlány 1­5:1 12. Mosonm.-BVTK 1 0:0 T-------------------------------­•» Hétfő, 1963. április 1. Tatabánya—Dorog 0:0 Tatabánya, 10 000 néző. Vezette: Fehérvári (Borzási, Neu­ber dr.). Tatabánya: Gelei — Törőcsi­k, Hetényi, Juhos — Pásztor, Ko­vács — Sátori, Lahos, Nagy E., Bíró, Deli. Edző: Grosics Gyula. Hetven percen keresztül 10 emberrel játszott a Dorog Tréfálkozó áprilisi idő fo­gadta a csapatokat. Az egyik percben ragyogó napsütés volt, majd sötét felhő jött és eső esett. Nyomban kezdés után feltűnt, hogy a dorogi együttes ugyanolyan felfogásban igyek­szik játszani, mint az elmúlt vasárnap Szegeden. Az ellenfél támadásai alkalmával három csatár is hátrament segíteni, elöl csak egy-két játékos tar­tózkodott. Ha azután megsze­rezték a labdát, addig tartot­ták adogatással, amíg a támadó­sor tagjai felfejlődtek. Egy ilyen ellentámadás végén a 12. percben szögletrúgás után Mo­nostori a 16-osról ritkán látott kapáslövést küldött a kapura, Gelei azonban bravúrosan léc fölé tolta a labdát. A hazai támadósor, bár fö­lényben játszott, nem tu­dott kibontakozni. Az ötös­fogat, ha el is jutott a do­rogi 16-os közelébe, ott már nem bírt a megerősített és szorosan fedező dorogi védő­fallal. Próbálkoztak ugyan a hazaiak távolról átlőni a védelmet, ezek a lövések azonban a legtöbb esetben kapu fölé, vagy mellé kerültek. A 20. percben adódott a mér­kőzés első nagy gólhelyzete: Sátori beadását Ilku messzire kivetődve öklözte. A kapus a földön maradt, a labda Nagy Ervin elé került, aki mintegy 18 méterről megcélozta az üresen maradt kaput, de mellé lőtt. Még ebben a percben Csőri bicegve elhagyta a játékteret és többet nem is tért vissza. Húzó­dást szenvedett.­­ Dorog, Ilku — Mészáros, La­kat, Fellegi — Pálmai, Tima- Horváth — Karába, Szuromi, Monostori, Varga, Csőri. Edző:­­ Buzánszky Jenő. A sikertelenség egyre idege­sebbé tette a tatabányai játéko­sokat. Több alkalommal vitat­koztak egymással. Gelei ki is szólt a kapuból, hogy játsszanak inkább és ne vitatkozzanak. A megfogyatkozott dorogi együttes főképpen védekezési harcmodor­ral igyekezett tartani a labdát. Nem rúgták el azonban vaktá­ban, hanem, ha erre alkalom nyílt, egy-egy ellentámadást is vezettek. A II. félidőben az eléggé erős szél a hazaiakat támogatta, foko­zatosan átvették a teljes kezdeményezést. Többet mo­zogtak a csatárok, folyama­tosabbá váltak a támadások és néhány jó lövést is küld­tek kapura a csatárok. Ilku azonban minden alkalom­mal a helyén volt. A tatabá­nyaiak harci kedve 25 perc után ismét alábbhagyott, így ezután a 65. percben majdnem a vendégcsapat ért el gólt. Szu­­romi elvette a labdát a kényel­­meskedő Hetényitől, egyedül tört a kapu felé és biztos gól­nak látszó helyzetben a kifutó Gelei mellett az üres kapura irányította a labdát. Az mellé ment volna, de Törőcsik az alapvonalon még elcsípte. Az időnkénti futó záporok kissé csúszóssá tették a pálya tala­ját és a játékosok bizonytala­nabbul mozogtak, mint az I. félidőben. A dorogiak igen nagy lelkesedéssel igyekeztek tartani az eredményt. A 83. percben megint csak nekik akadt góllövési alkalmuk: Var­ga pompás labdaátvétel után fordulásból nagy lövést küldött a bal felső sarok felé, Gelei ragyogó védéssel tolta ki a labdát. Bár a hazai csapat a mérkő­zés nagyobb részében táma­dott, a dorogiak mégis meg­érdemelték az egyik pontot, mert okos játékkal meg tudták menteni kapujukat a góltól. Több kiemelkedő teljesítmény A tatabányai együttesben Géléi­nek jóval kevesebb dolga akadt­, mint kapustársának, viszont két alkalommal gólnak látszó labdát hárított. A hátvédek közül Törő­­csik nyújtott végig egyenletes, jó teljesítményt, de Juhosra sem le­het panasz, mert higgadtan és jól őrizte a gyors harábát. Meglepően jót játszott Pásztor a fedezet he­lyén. Az I. félidőben gyakran akasztott meg dorogi támadást, jól indított, szünet után néhány elő­retörése is akadt. A támadósorban nem találni még átlagosan jó tel­jesítményt sem. A Dorog kapujában Ilku ezúttal is nagyszerűen védett. Sok nehéz esetben tisztázott bátor kivetődés­sel és öklözéssel. A hátvédhármas jól állta az ellenfél támadásait. A fedezetek közül Pálmai ezúttal többször „eladta” a labdát. A csa­társorban találjuk a mezőny leg­jobb játékosát, Vargát. Igen nagy területen mozgott, pompásan ke­zelte a labdát és irányította tár­sait. Kapuralövésre is telt erejé­ből. A többiek is hasznos tagjai voltak a dorogi együttesnek. Fehérvári játékvezető szinte hi­bátlanul­ vezette a sportszerű lég­körben lefolyt mérkőzést. . Sokkal többet lőtt a Tatabánya Tatabánya Dorog Fejes kapura — — mellé, fölé 1 — Lövés kapura 10 4 m­ellé, fölé 12 5 Ebből távolról 5 5 Szabadrúgások 8 16 les miatt 4 — Szögletarány 5 8 Tari István Szombathely—Komló 1:0 (0:0) Szombathely, 10 000 néző. Vezette: Petri (Schopp, Müncz).­­ Szombathely: Szarka — Ek­­ler, Molnár I, Mester — Czi­­gány, Varga — Farkas, Iszak, Földi, Nagy, Tóth. Edző- Jávor , Pál. Komló: Kun — Kanizsai, Komlói, Jerabek — Nagy B., Soós — Garai, Rónai, Perényi, Göncz, Iván, Edző: Albert Jó­zsef, így esett a gól: A 61. percben Va­rga jó labdát kapott hattítról. Iszakhoz ját­­­szott, a jobbös­szekötő kitűnően az MfS'53 lyukra futó V­arga elé a labdát, aki mintegy 11 méterről a bal sarokba lőtt. 1:0. Kun sérülése döntő volt Szombaton egész éjjel zuho­gott az eső Szombathelyen és vasárnap is többször megnyíl­tak az ég csatornái. A csúszós talaj egyik csapatnak sem ízlett, sőt, az egész játék képére rá­nyomta bélyegét. A szombathelyiek irányítot­ták a játékot, a mezőnyben pontosan adogattak, de a 16-os előtt bosszantó átadási hibákat vétettek. Feltűnt az is, hogy a tartalék jobbszélsőt, Farkast, keveset foglalkoztatták, pedig egy-két jó megmozdulást láttunk, tőle. A komlói együttes védekezésből gyorsan, pontosan épített ellen­támadásokkal kísérletezett, amelyeket veszélyes lövésekkel fejezett be. Szarka két alka­lommal is csak nagy bravúrral mentette meg kapuját a góltól. A szombathelyiek előtt is adód­tak helyzetek, a legnagyobbat Farkas hagyta ki a 45. percben, amikor szögletrúgás után Czi­­gány a jobbszélső elé fejelte a labdát, de Farkas az üres­ kapu fölé lőtt. A II. félidő igen szerencsét­lenül kezdődött a vendégcsapat szempontjából. A 47. percben szögletrúgás után Mester sze­rezte meg a labdát, előretört, majd kapura lőtt és Kunnak visszafelé vetődés közben kifor­dult a térde. A komlói kapus nem tudott tovább védeni. Elő­ször Soós helyettesítette, majd mintegy 20 perccel később Nagy B. lett a kapus. A komlói csapat 6­7 em­berrel védekezett, a szom­bathelyi csatársor játéka szétesővé vált. Csapkodás, kapkodás jellemezte játékát. Lövésre is igen ritkán vállalkoztak a csatárok, s ha lőttek, rossz volt az irányzék. Az sem segített a szombathelyi csatársoron, hogy 10 percnyi játék után Varga és Földi he­lyet cserélt. A játék hevében igen sok szabálytalanság csú­szott mindkét fél játékába, s igen alacsony volt a színvonal. A komlóiak egyszer-kétszer jól elgondolt támadást vezettek, Iván előtt nyílt egyenlítési alkalom is, de a balszélső lö­vése Szarkáról kivágódott. A Szombathely győzelmében döntő része volt Kun sérü­lésének. S bár sokat táma­dott, összjátékában megle­hetősen sok volt a hiba és a támadások befejezése sem sikerült. Győzelme - a sok lövés miatt - megérdemelt. A csatároknak nem ment A Szombathelyi Haladás csa­pata nem tudta megismételni múlt heti jó teljesítményét. Szarkja néhány alkalommal bra­­vúrosan védett, igazolta, hogy jó formában van. A hátvédhár­mas végig megbízhatóan, jól lát­ta el feladatát. Varga, mint fe­dezet, nyújtott jobb teljesít­ményt, kár, hogy sokat sza­bálytalankodott. Földinek és Tóthnak csak az I. félidőben volt néhány jó megmozdulása. A Komló együttesében Kun — sérüléséig — igen sok veszé­lyes lövést hárított. A védelem­ben Komlói tisztázott többször nehéz helyzetben. A csatársor­­ban Garaitól és Ivántól láttunk egy két jó támadásvezetést. Petri játékvezető nehezen lett úrrá a II. félidő izzó légkörén. Feltűnően sok szabálytalanság Szombath. Komló Fejes kapura — — mellé, fölé 1 — Lövés kapura 13 5 mellé fölé 9 2 kapura — — Ebből távolról 13 2 Szabadrúgás 17 23 res miatt 3 7 Szögletarány 6 4 Kiss Antal Győr—Pécs 2:2 (1:1) Pécs, 15 000 néző. Vezette: Farkas (Wottawra, Kazár). Győr: Barna — Koós, Orbán.­­ Pécs: Danka — Rendes, Ko-Tamás — Palotai, Máté — Reg-­­­este, Hegyi — Vajda, Halasi — Jovich, Morvai, Orosz, Povázssai,­­ Györkő, Dunai I. Rád­. Dunai II, Adrigán. Edző: Szusza Ferenc.­­ Török. Edző: Balogh Sándor. Három gólban a védők is ludasok 14. p.: Palotai szabadrúgást ívelt a pécsi kapu elé. A 16-osra helyezkedett sorfalból Orosz feje emelkedett ki és távoli, jól he­lyezett fejese, a meglepett Danka mellett, a kapu bal sarkába pattant. 1:0 a Győr javára. 19. p.: Vajda labdájával gyors támadás futott a pécsiek bal oldalán. Török beadását Dunai II ügyesen átjátszotta az üresen hagyott Györkő elé, aki 4 méterről erős lövést küldött a kapu közepe felé. Máté szerencsétlenül ért a labdához, amely lábáról a kapu bal sarkába vágódott. 1:1. öngól. 69. p.: Keglovich pontos beadása után egy pillanatra meg­torpant a pécsi védelem. A 16-os vonal közepénél Orosz és Po­­vázsai is lövő helyzetbe került. A balösszekötő lőtt és a jól el­talált labda a kapu jobb sarkába jutott. 2:1. 87. p.: A félpályánál Györkő és Adrigán csapott össze. A pé­csi szélső Dunai I­elé játszott, aki ragyogó cselekkel egészen a 16-osig nyomult előre, majd elég éles szögből, mintegy 15 mé­terről, hatalmas lövést küldött a kapu jobb sarkába. 2:2. Szünet után sokáig a győriek látszottak győztesnek Az előző heti sikeres rajt érezhetően kellő önbizalmat adott a két csapat játékosainak. Ennek volt köszönhető, hogy igen érdekes, izgalmas játék alakult ki. A győriek jelszava láthatóan „gólt nem kapni” volt. Időnként csak­ Morvai és Povázsai tartózkodott elől, de ha lehetőség nyílt rá, a többiek is felzárkóztak, így adódott, hogy pécsi fölény ellenére az első nagy helyzet Adrigán előtt adódott már a 4. percben. A győriek váratlan gólja percekre megzavarta a a hazaiakat, de azután lendü­letes, remek támadásokat vezettek. A pécsi fölény idején szerve­zett védőfal helyezkedett el a győri 16-os területén. Úgy, hogy a hazaiak távoli lövésekkel próbálkoztak. A változatos, ér­dekes játékot az is jelezte, hogy amikor a győriek lendültek — valamivel kevesebbszer — előre, a pécsi védelem is jól állt a­­lábán és főleg a győriek két veszélyes támadóját, Morvait és Povázsait őrizte igen jól. Az utolsó tíz percben úgy tűnt, mintha a szünet utáni nagy összecsapásra tartogatná erejét a két fél. Ennek ellenére a pálya közepén folyt küzdelem is bő­velkedett izgalmakban. Szünet után sokáig nyoma sem volt a kezdeti önbizalom­nak­­ a pécsieknél. A győriek viszont ezután is igazolták, hogy egy hét­tel előbb nem véletlenül győztek Kispesten. Tervszerűen adogattak és a ve­zetést vitathatatlan jogossággal szerezték meg. Hosszú perceken keresztül úgy tűnt, mintha a győriek többen lennének. A pé­csiek támadásai már közel sem voltak olyan lendületesek. Kö­zépen igyekeztek a győri kapu elé bejutni — megfeledkezve a jó formában levő Györkőről. Ezeket a próbálkozásokat azon­ban a határozott győri védelem — Orbán fővezérletével - rendre meghiúsította. Érdekes, hogy még így is — 1:1-es állás­nál — a 70. percben a hazaiak előtt nyílt gólszerzési alkalom. Gyors adogatásokkal ezúttal si­került bevenniük a győri védő­falat, Dunai I még Barnát is kicselezte, de annyira kisodró-ó­dott a lendülettől, hogy az ol­dalhálót találta el, pedig üres volt a győri kapu! A végén azután megemberelte magát a pécsi legénység. Huszáros haj­rával szerezte vissza az elve­szettnek hitt egyik pontot és az utolsó másodpercekben bizony csak a győri védők lélekjelenlétén múlt, hogy — egyébként teljesen reáli­san — döntetlen maradt az eredmény. Jobb győri teljesítmények A győriek védelme minden di­cséretet megérdemel. Barna né­hány nehéz lövést védett, és kü­lönösen a második félidőben akadtak bravúros közbelépései. A hátvédsornak Orbán volt a Vezér­alakja, aki fejjel-lábbal ragyogóan hárított. Palotai, annak ellenére, hogy reá is ügyeltek a pécsiek, a csapat motorjának bizonyult, elől, hátul egyik leghasznosabb tagja volt csapatának. A csatársorban főként Oroszé az érdem. A közép­csatár hamar levetkőzte elfogó­dottságát é­s hangyaszorgalom­mal szőtte a támadásokat. Fejes gólja is ügyes teljesítmény. A pécsieknél nem akadt ráma­gas­ló teljesítmény. A közvetlen védelem tagjai közül talán még Bendest lehet dicsérni,­­ aki sok­szor jól akasztotta szélsőjét. Indí­tásai azonban nem sikerültek. A csatársorban Dunai I egy félidőn át nagy munkát vállalt, és a haj­rában ragyogó gólt lőtt. Györkő változatlanul jó formában van, megmozdulásai mindig veszélye­sek voltak, bár társai a szokottnál kevesebbet foglalkoztatták. Farkas játékvezetőt nehéz fel­adat elé állította az időnként igen heves küzdelem. Jócskán akadtak téves ítéletei, de ezek az ered­ményt nem befolyásolták. Sok veszélytelen lövés Győr Pécs Fejes kapura 1 — mellé, fölé — — Lövés kapura 2 6 mellé, fölé 7 8 kapura — — Ebből távolból 6 11 Szabadrúgások 29 22 les miatt 8 1 Szögletarány 8 8 Tóth Zoltán

Next