Népsport, 1963. április (19. évfolyam, 65-85. szám)
1963-04-14 / 73. szám
Évzáró - ALAPFOKON ! ... › Olyan, mint a Vizsga... | többi. A kezdés --------------------előtti izgalom, az elfogódottság itt sem hiányzik, s aki megfelel a követelményeknek, itt is „felsőbb osztályba léphet”. Ez a vizsga azonban nem zárt tanteremben, hanem szabadban, egy korlátokkal határolt kerek térségben folyik. A ,,szigorú tanár bácsi” a kör közepén áll, s a nebulók lóháton ülve ügetnek, galoppoznak az utasítások szerint. Ezek után nem is olyan nehéz kitalálni, hogy a Nemzeti Lovardába az alapfokú lovasiskola vizsgájára látogattunk. Két vizsgázó csoport szereplése közti szünetben Hársvölgyi József edzőnek marad lélekzetnyi ideje, hogy a tantervet megismertesse velünk. — Ezek a fiatalok nemrég kezdték a tanulást, s most még csak a lovaglás alapelemeiből vizsgáznak. Felszállás, leszállás, fordulatok, egyszóval levezetés. Aki a vizsgán megfelel, már ,.középiskolába”, magasabb osztályba léphet, ahol a versenylovaglás titkaiba avatjuk be őket. Akik ezen is „átlovagolnak”, azok tagjai lehetnek az iskola alapító szakosztályának. Búcsút int, s már fut is viszsza a „tanári asztalhoz” a kör közepére, hogy a következő csoport vizsgáit irányítsa. A korlát mellett JetimfiúkVers ----------------------------lányok szurkolótábora közt egy „lovaspapa” és egy „lovasmama” is szurkol a kislányukért. A Hargitai-szülők ... — Nagyon izgulunk Ágnesért — mondják —, hiszen olyan szorgalommal készült: se mozi, se tánc, se új ruha nem érdekelte, csak a lovaglás. Izgalomra azonban már nincs ok. A vizsgabizottságban már alá is húzták Hargitai Ágnes nevét: „tovább léphet”. A következő aláhúzás Somogyi Mária neve mellett szerepel. Hja, ő már „profi”. Nem hiába üli meg olyan biztosan a ,,Fikuszt”, saját bevallása szerint Tihanyban már iskolakezdet előtt is lovagolt. Ott szerette meg ezt a sportot. Szaporodnak az aláhúzott nevek, az örömtől sugárzó arcok. Némileg meglepődünk: a továbbjutók többsége — a gyengébb nem soraiból kerül ki. Egyenjogúság? Nono..J. L. Vasárnap, hu. 1 órakor GALOPP KÁPOSZTÁSMEGYERI DÍJ PÁLYÁZAT tudományos kutatói állásra A Testnevelési Tudományos Kutató Intézet pályázatot írt ki tudományos kutatói állás betöltésére olyan főiskolát, egyetemet végzett szakembereik részére, akiik járatosak a fiatal korúaik edzésmódszertani kérdéseiben és akik kitvartásul kívánják választani a tudományos kutatást. A pályázat teljes szövegét és feltételeit a Művelődésügyi Közlöny 1963. április 15. száma közti. A pályázat beadásának határideje 1963. május 5. A fenti ügyben telefonon is lehet érdeklődni. (155—623). pja. tl®. / mikor a versenyző emlé- C/[kezik arról, ami — volt, ami — elmúlt, úgy hömpölyögnek gondolatai, mint a bővizű folyó. Elmereng, és kicsit meghatódik. Az emlékektől, mea saját magától, mea attól a tizenhat évtől, amit úszóként töltött el. Az emlékek áradatát az újságíró kénytelen megszakítani olyan prózai kérdésekkel, mint. ..Mikor? Melyik egyesületben? Hol?” Az emlékező és egyben kérdezett Littomericzky Mária ezt mondja a mikorról, a hósról és a milyen egyesületről: — 1942-ben kezdtem úszni. Szegeden, a SZUE-ban, majd ennek megszűnése után a MUE- ban, ennek megszűnése után a Csepeli Papírban, s ennek megszűnése után a Vasutasban. Egyszóval kimúltak egyesületeim, csak én maradtam. S ennél találóbbat úay sem lehetne elmondani Littomericzky Máriáról, a szorgalmas, céltudatos és ami még ennél is több — állhatatos versenyzőről. Nagyon szerette az úszást, a versenyzést, úszóotthonát, amelyet mindig a kényszerűség változtatott meg vele. Első végleges otthonának, a Vasutasnak azután végig hűséges tagja maradt — túl a versenyzői vályán is. Az a széles vállú, csontos 14 éves kislány, aki Szegeden egy hónapi rendszeres edzés után válogatott lett, még nem az igazi Littomericzky Mária volt Az a szegedi kislány élete első válogatottságát ugyanis arra való hivatkozással, hogy fél felülni a repülőgépre , lemondta. A későbbi ,,Littoval” ilyesmi, de még hasonló sem fordult elő soha. A legrégibbuszodajárók sem emlékeznek arra, hogy „Litto” valaha is hiányzott volna az edzésről. Nincs versenyző, aki nála jobban értékelte, sőt, szerette volna azt a munkát, amit az edzések róttak rá. Az ő versenyzési időszakát — akár mellen, akár gyorson, akár pillangón — olyan nagy ellenfelek fémjelezték, mint a Novák-lányok és Székely Éva, akikkel megküzdeni nem volt egyszerű feladat. Ő azonban a győzelem, a küzdelem, a becsületes sportharc lehetőségét soha nem adta fel. Ezért harcolt az edzéseken kettőzött szorgalommal, nagyobb munkabírással és akarattal, mint a többiek. Érdekes, hogy emlékeiben az edzés-élmények legalább olyan nagy helyet foglalnak el, mint a szép és eredményes külföldi versenyek, bajnokságok. — Külön-külön nem tudnék versenyt említeni, amelyik emlékeimben a legelső helyet foglalná el. Három olimpián vettem részt, a közbeeső Európa-bajnokságokon is ott voltam, válogatott viadalokon beutaztam egész Európát. Szép volt. Azzal az idővel együtt volt szép, amelyek az edzéseket is jelentették. Lehet, hogy az idő szépíti meg ezeket a fáradságos és verejtékes hétköznapokat. Nekem mégis ünnepien szépek voltak. Amio versenyzett, minden cselekedetével dokumentálta ezeket az ünnepi hétköznapokat , mellette elvégezte az egyetemet, aranyszerész lett. ... 1957 óta új edző tűnt fel a BVSC-uszoda partján: Littomericzky Mária. A gyerekek Fifi-nénije. Ez volt a legfurcsább néninek lenni, amikor még legszívesebben ott ugrándozott, fogócskázott volna velük a vízben, s ott küszködött volna velük a méterekért, a tizedekért. De edző lett. Még elelindult versenyeken, de a következő évben már teljesen abbahagyta. Littomericzky Mária nem ismeri a félmegoldásokat. Mindazt az energiát, amelyet eddig saját edzéseibe fektetett, most a gyerekek edzésébe veti. Mindazt a fegyelmet és céltudatosságot, amely eddig az ő edzéseit jellemezte, most a gyerekektől követeli meg. A kis úszó nebulókon hideglelős félelem fut végig, ha késve érkezve besurranni próbálnak, mert Fifi néni mindent látó szeme elöl nincs menekvés. Mint ahogy ő is mindig pontos, és éppen úgy szereti az uszodát, mint 16 évvel ezelőtt, amikor Szegeden először megpróbálkozott a versenyszerű úszással. . . . Most még idetartozna valami olyasféle, hogy hány magyar bajnokságot nyert, mi volt a legjobb eredménye, hányszo volt válogatott. Littomericzky: Mária céltudatossága és rendszeressége azonban mindenre kiterjed, csak éppen ezekre nem. Arra pontosan emlékszik hogy hogyan — kilométerekben számolva — növekedett az edzésadagja, de statisztikát soha nem vezetett. Tagja volt a világcsúcsot úszott 4x100-as vegyes- és gyorsváltónak, valamint Helsinkiben aranyérmet nyerő váltónak tartalékja volt, Európa-bajnokságon második és olimpián negyedik, tartott magyar csúcsot 100 pillangón, vitrinjében serlegek, érmek és oklevelek sorakoznak. Mégis rá nem ez a legjellemzőbb, hanem ami ezeket az érmeket serlegeket, okleveleket megelőzte, előkészítette. Ha nem lenne olyan nagy a szó, azt mondanám rá: a szorgalom géniusza. Réti Anna imponánk ésíhu holsegbs. Ahány kislánnyal beszélgetünk, mind tornásznő akar lenni. Egyikük elárulta, miért? — A tornászlányok, alighogy ifikorba lépnek, egy-kettőre férjhez mennek. Dúca Anikó, Füle Jutka, Pálinkás Ildi — már asszony. Valóban így van. Mi lehet ennek a kapósságnak az oka? Lehet, hogy a sportág kedvez a házasságnak? Lehetséges. A tornásznő tudja mi a korlát és a legbonyolultabb gyakorlatoknál sem veszti el a talajt__ Jól sikerült a középiskolások Miskolcon lebonyolított vívóbajnoksága. Csak egy nagy hibája volt. Egyetlen fővárosi középiskolás sem indult a versenyen. Attól tartunk, ezúttal nem a budapesti középiskolások, hanem a budapesti középiskolák vizsgáztak rosszul__ Az Újpesti Dózsa—Ferencváros rangadó előtt a két csapat rejtekhelyre vonult. A lapok megírták, hogy a Dózsa a Szabadság-hegyen, a Fradi pedig a Velencei-tónál rejtőzött el. Ám, ha közhírré teszik, akkor miért nevezik rejtekhelynek? A két búvóhely közül egyébként a tó bizonyult jobb kabalának. Pontyot ugyan egyet se fogtak a fradisták, de a mérkőzést megnyerték. Márpedig többet ér a Népstadionban 2 pont, mint a Velencei tóban 2 pont . . . • • Megírta a Népsport, hogy az egyesületi intézők újabban gyakran tologatják a mérkőzések időpontját. Mi ez? Már az intézők is tologatnak, nemcsak a csatárok? Két szurkoló beszélget a Fradi Dózsa mérkőzésen. — Tulajdonképpen, miért hozatunk külföldi játékvezetőket' — Ez a magyar futballbírák ravasz trükkje. Ők erőltetik a dolgot. — Miért? — Hogy lássuk, a külföldiek sem jobbak__ ♦ — Látja? Gól után mind a tíz játékostársa összecsókolja a gólszerzőt. — Kezdem érteni, miért rúgnak oly kevés gólt a csatárok ... • • Két Fradi-szurkoló csaknem összeveszett az ismert nótán. Egyikük úgy dúdolta: „Kék a kökény, recece”, a másik szerint úgy szól, hogy „Zöld a kökény, recece”. Ebben a pillanatban Rajna dr. alaposan felvágta a zöld-fehérek fiatal jobbszélsőjét. Mire megszólalt a nagy béközépista szurkolócsalád egy harmadik tagja. — Sporttársak, a nótamérkőzésetek döntetlenre áll. — Hogy-hogy? — Úgy, hogy a Kökény kék és zöld, de nem recece. És a recece helyett erőteljesebb indulatszót használt, de ez talán maradjon a szurkolócsaládban. A A rangadó legbájosabb epizódja. A mérkőzés után egy hatéves kis lurkó bánatosan meredt maga elé. Valaki megkérdezte: — Milyen parti vagy? A kisfiú büszkén fölszegte fejét és keményen felelte: — Egész életemben mindig Dózsa-szurkoló voltam, s az is maradok! Az Újpestben Solymosi és Káposzta tetszett, a Ferencvárosban Novák és Mátrai remekelt. Hát Albert? Kitűnő csatárunk külön lapra tartozik. Mindent tud, amit kivételes labdaművésznek tudnia kell. Valóságos varázsló. De egyben ez a haja is. Olyan nagy varázsló, hogy el tud tűnni! Néha negyedórákra is... «« Két Vasas-rajongó szomorkodik a lelátón. Csüggedten szól az egyik: — Érthetetlen, miért szerepelünk olyan rosszul a tavaszi idényben? Hiszen olyan klaszszis játékosaink vannak, mint Szentmihályi, Mészöly, Sárosi, Berendi, Bundzsák ... — Ez az pajtás! Hiába van Bundzsák, ha nincs előtte gólzsák __ Jeles régi vívó szakemberünk borúlátóan sóhajtozik: — Mi lesz a kardvívással, ha Horváth Zoli, Kovács Atti, Meszéna meg a többi kiöregszik?! ... Kétségkívül mindennél fontosabb az utánpótlás állandó nevelése, de öreg vívónk kissé túlzott nyugtalankodásáról eszünkbe jut egy kedves anekdota. Binder bácsi nyolcvanéves. A fia nagyon derék ember, mindennel ellátja apját, még a napi kétszeri kávéházra is befizeti, beleértve a brióst és a szivart is. Binder bácsi mégis gondterhelten mered maga elé, mire a fia megkérdi: — Nem értem, miért gyötröd magad, papa? Hiszen igazán mindened megvan! — Megvan, megvan — sóhajtozik Binder bácsi —, de meddig? Amíg te élsz!... A hét találós kérdése — Mi a különbség az MTK két kitűnő fedezete között? — Sípos egészen nagy, de Nagy még nem egészen Sípos .. . Párbeszéd a B-középen — Mit szólsz fiatal kapusunkhoz, Aczélhoz? Még a tizenegyeseket is kivédi. — Hiszen a célból tették a kapuba... NYELVEKET TANULNAK A SZURKOLÓK — Mi ütött beléjük? — Külföldi futballbírák vezetik a fontosabb bajnoki mérkőzéseket és a szurkolók az anyanyelvükön akarják közölni velük a véleményüket. Szóvicc — de az a jó, hogy nem vicc — Mit szólsz a szolnoki párbajtőrözőkhöz? A nagy nemzetközi versenyen B. Nagy második, Hank pedig hetedik lett! — Ha így fejlődnek, maholnap ők lesznek a sportág B. nagyjai és bankadói... LEGÚJABB! — Sidó Feri megkérdezte a kínai szakvezetőtől, hogy mi a véleménye a magyar asztalitenisz jelenlegi színvonaláról. — És mit felelt a kínai szakvezető? — Ping-pong pang !(Kex) Ünnepi hétköznapok \\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ Magyarokról, japánokról, kínaiakról a VB-ről Beszélgetés Barna Viktorral a „félidőben" és Távbeszélő-jelentésünk. « (Prága, április 13.) Távol a prágai sportcsarnoktól, de gondolatban nagyon közel a 27. világbajnoksághoz, a Hotel Palace egyik kényelmes szobájában beszélgetünk az asztaliteniszsport egyik legnagyobb nemzetközi szaktekintélyével, a huszonkétszeres világbajnok Barna Viktorral. Már lejátszották az első világbajnoki döntőket, tehát ,,félidőben” vagyunk. S mi más lehet most a téma, mint az elmúlt napok tapasztalatai. — Éppen huszonötödször vagyok világbajnokságon — mondja Barna —, de ilyen népes mezőnyt még soha nem láttam. Az asztaliteniszsport népszerűsége rohamosan növekszik az egész világon ... Aztán egy kis szünet után az értékelésbe kezd: — Még előttem a kép, csodálattal nézem a kínai férfi versenyzők játékát a japánok ellen. Hogy miért nyertek? Nos, már az első labdamenetek után felfedezték az ellenfél gyenge pontjait és asztal felett gyorsabbak, ütéseik keményebbek voltak. Barna Viktornak, különösen a pekingi győztes Can Ce-tung játéka tetszik. Mert Can soha nem hagyja magát kiszorítani az asztaltól és kiválóan üt fonák oldalról is. A .,bekhend” nagyon fontos játékelem — mondja Barna és közben mosolyog. — A múltra gondol? Hiszen fonák ütései valamikor világhírűek voltak. — Csak néztem a mezőnyt és szinte nem találtam olyan versenyzőt, aki tökéletesen tud fonákot ütni. Fonák, fonák, fonák . . . Ezt kellene megtanulniok a mieinknek is. Mármint a magyaroknak . . . — Hja, a magyarok. Hát beszélgessünk egy kicsit a mieinkről is. Barna a csapatbajnokságon jobb játékot várt a magyar versenyzőktől. Mi is volt a hiba? — Sokszor mást játszottak, mint amit a legjobban tudnak és taktikailag nem voltak elég érettek. — És a többi ország versenyzői? Véleménye szerint a döntő részvevőin kívül kik szerepeltek eddig a legjobban és miért? — Elsősorban a Koreai NDK- férfiak játéka volt jó. Rendkívül lelkesek. Szerintem két legjobb versenyzőjük világklasszis. Az európai versenyzők közül a svéd fiataloknak nagy jövőjük van. Ami pedig az NSZK csapatának sikerét illeti, küzdőszellemük nagyszerű, a versenyzők kihozzák magukból a maximumot. — És a női mezőny? — A nők mezőnyében mintha esett volna a színvonal. Még a japán lányok sem fejlődtek Peking óta, a románoknak elavult a stílusuk és a magyar lányoktól is többet vártam. Titkon reméltem pedig, hogy a döntőbe kerülnek véleménye az adogatásukról? Valóban szabálytalanok? — Igen! Amíg az európai versenyzők adogatásai nem elég változatosak, veszélyesek, a japánok adogatásai kellemetlenek és legalább 50 százalékban szabálytalanok. Ogimurának nem hiába volt hosszú adogatási vitája az amerikai Maes-el. A japánok sokszoros világbajnoka az adogatás előtt nem dobja fel a labdát, hanem kisöpri a tenyeréből, mert csak így tud megfelelő falsót beleadni. Ezt nem lenne szabad engedni. — Mi a helyzet a pörgetés körül? — Egy kissé meglepett, hogy a csapatversenyek során az európai versenyzők többet, az ázsiaiak kevesebbet pörgettek, inkább a kemény befejező ütésekre törekedtek. Azt hiszem, hogy a nyugatnémet Arndt, a japán Kimura és az egyéni versenyeken a Földynét verő kínai Li Ho-man pörgetett a legjobban. — Végül mit szól az első egyéni mérkőzésekhez? Barna Viktor arca elkomolyodik. — Már az első fordulókban sok meglepetés született. Sajnos, ezeknek magyar részesei is vannak. Kár, nagyon kár, hogy Éva kikapott. És Faházi? Mint egy kezdő, úgy játszott. . . Aztán kezet nyújt és így búcsúzik. — A VB után találkozom pesti ismerőseimmel Budapesten. Én is megnézem a magyar—japán mérkőzést. Addig is mindenkit üdvözlök. Hámori Tibor — Hát igen, a japánok. Mi a Vasárnap, 1963. április 14. Karakasné nyerte a szegedi sakkversenyt Szegeden véget ért a Ruhagyár április 1 és 12 között rendezett országos női versenye, amely kitűnő mezőnyt gyűjtött össze. 1. Karakasné (Bp. V. Meteor) 9,5, 2 Bilekné (Bp. V. Meteor) 9, 3. Lángos (Tatabánya) 7, 4. Sillyéné 7, 5. Kmetovits (Bp. Vasútépítő) 5.5, 6. Verőczy 5.5, 7. Visy (Bp. V. Meteor) 5, 8. Hamvasné (Bp. V. Meteor) 4, 9. Nemessányiné (Szegedi Ruhagyár) 4, 10. Balláné (Bp. Vasútépítő) 3.5, 11. Boryné (Bp Vasútépítő) 3. 12. Lantosaié (Szegedi Ruhagyár) 3 pont. Labdarúgó NB ifjúsági csoport 1. Ferencváros 16 15 2 1 55: 8 30 2. Csepel 16 10 4 2 27:18 24 3. MTK 16 8 4 4 25:21 20 4. Újp. Dózsa 16 9 1 6 34:15 19 5. BVTK 16 8 2 6 21:19 18 6. Bp. Honvéd 16 8 1 7 33:29 17 7. Budai Sport 16 6 3 7 24:25 15 8. Vasas 16 6 3 7 23:26 15 9. Izzó 16 5 5 6 20:23 15 10. Hl. k. TTVE 16 5 4 7 16:33 14 11. Tatabánya 16 4 3 9 20:33 11 12. Budafok 16 2 7 7 12:20 11 13. BVSC 16 4 2 10 27:40 10 14. Bp. Sport 16 1 3 12 17:44 5 ■5