Népsport, 1963. április (19. évfolyam, 65-85. szám)

1963-04-14 / 73. szám

Évzáró - ALAPFOKON ! ... › Olyan, mint a­­ Vizsga... | többi. A kezdés --------------------előtti izgalom, az elfogódottság itt sem hiányzik, s aki megfelel a követelmények­nek, itt is „felsőbb osztályba léphet”. Ez a vizsga azonban nem zárt tanteremben, hanem szabadban, egy korlátokkal ha­tárolt kerek térségben folyik. A ,,szigorú tanár bácsi” a kör közepén áll, s a nebulók lóháton ülve ügetnek, galoppoznak az utasítások szerint. Ezek után nem is olyan nehéz kitalálni, hogy a Nemzeti Lo­vardába az alapfokú lovasis­kola vizsgájára látogattunk. Két vizsgázó csoport szereplése közti szünetben Hársvölgyi Jó­zsef edzőnek marad lélekzetnyi ideje, hogy a tantervet megis­mertesse velünk. — Ezek a fiatalok nemrég kezdték a tanulást, s most még csak a lovaglás alapelemeiből vizsgáznak. Felszállás, leszállás, fordulatok, egyszóval levezetés. Aki a vizsgán megfelel, már ,.középiskolába”, magasabb osz­tályba léphet, ahol a verseny­­lovaglás titkaiba avatjuk be őket. Akik ezen is „átlovagol­nak”, azok tagjai lehetnek az iskola alapító szakosztályának. Búcsút int, s már fut is visz­­sza a „tanári asztalhoz” a kör közepére, hogy a következő cso­port vizsgáit irányítsa. A korlát mellett J­etimfiúkVers ----------------------------lányok szur­kolótábora közt egy „lovas­papa” és egy „lovasmama” is szurkol a kislányukért. A Har­gitai-szülők ... — Nagyon izgulunk Ágnesért — mondják —, hiszen olyan szorgalommal készült: se mozi, se tánc, se új ruha nem érde­kelte, csak a lovaglás. Izgalomra azonban már nincs ok. A vizsgabizottságban már alá is húzták Hargitai Ágnes nevét: „tovább léphet”. A következő aláhúzás So­mogyi Mária neve mellett sze­repel. Hja, ő már „profi”. Nem hiába üli meg olyan biztosan a ,,Fikuszt”, saját bevallása sze­rint Tihanyban már iskolakez­det előtt is lovagolt. Ott sze­rette meg ezt a sportot. Szaporodnak az aláhúzott ne­vek, az örömtől sugárzó arcok. Némileg meglepődünk: a to­vábbjutók többsége — a gyen­gébb nem soraiból kerül ki. Egyenjogúság? Nono..J. L. Vasárnap, hu. 1 órakor GALOPP KÁPOSZTÁSMEGYERI DÍJ PÁLYÁZAT tudományos kutatói állásra A Testnevelési Tudományos Kutató Intézet pályá­zatot írt ki tudományos kutatói állás betöl­tésére olyan­ főiskolát, egyetemet végzett szakembereik rész­ére, a­kiik já­ratosak a f­ia­tal korúaik edzésmódsz­e­rtani kérdéseiben és akik kitvartásul kívánják választani a tudományos kuta­tást. A pályázat teljes szövegét és feltételeit a Művelődésügyi Köz­löny 1963. április 15. száma közti. A pályázat beadásának határ­ideje 1963. május 5. A fenti ügy­ben telefonon­ is lehet érdeklődni. (155—623). p­ja. tl®. /­ mikor a versenyző emlé- C/[­kezik arról, ami — volt, ami — elmúlt, úgy höm­­pölyögnek gondolatai, mint a bővizű folyó. Elmereng, és kicsit meghatódik. Az emlékektől, mea saját magától, mea attól a tizen­hat évtől, amit úszóként töltött el. Az emlékek áradatát az új­ságíró kénytelen megszakítani olyan prózai kérdésekkel, mint. ..Mikor? Melyik egyesületben? Hol?” Az emlékező és egyben kér­dezett Littomericzky Mária ezt mondja a mikorról, a hósról és a milyen egyesületről: — 1942-ben kezdtem úszni. Szegeden, a SZUE-ban, majd ennek megszűnése után a MUE- ban, ennek megszűnése után a Csepeli Papírban, s ennek meg­szűnése után a Vasutasban. Egy­szóval kimúltak egyesületeim, csak én maradtam. S ennél találóbbat úay sem le­hetne elmondani Littomericzky Máriáról, a szorgalmas, céltuda­tos és ami még ennél is több — állhatatos versenyzőről. Na­gyon szerette az úszást, a ver­senyzést, úszó­otthonát, amelyet mindig a kényszerűség változta­tott meg vele. Első végleges ott­honának, a Vasutasnak azután végig hűséges tagja maradt — túl a versenyzői vályán is. Az a széles vállú, csontos 14 éves kislány, aki Szegeden egy hónapi rendszeres edzés után válogatott lett, még nem az igazi Littomericzky Mária volt Az a szegedi kislány élete első válogatottságát ugyanis arra való hivatkozással, hogy fél felülni a repülőgépre , lemond­ta. A későbbi ,,Littoval” ilyesmi, de még hasonló sem fordult elő soha. A legrégibb­­uszodajárók sem emlékeznek arra, hogy „Litto” valaha is hiányzott vol­na az edzésről. Nincs versenyző, aki nála jobban értékelte, sőt, szerette volna azt a munkát, amit az edzések róttak rá. Az ő versenyzési időszakát — akár mellen, akár gyorson, akár pil­langón — olyan nagy ellenfelek fémjelezték, mint a Novák-lá­­nyok és Székely Éva, akikkel megküzdeni nem volt egyszerű feladat. Ő azonban a győzelem, a küzdelem, a becsületes sport­harc lehetőségét soha nem adta fel. Ezért harcolt az edzéseken kettőzött szorgalommal, nagyobb munkabírással és akarattal, mint a többiek. Érdekes, hogy emlé­keiben az edzés-élmények leg­alább olyan nagy helyet foglal­nak el, mint a szép és eredmé­nyes külföldi versenyek, baj­nokságok. — Külön-külön nem tudnék versenyt említeni, amelyik em­lékeimben a legelső helyet fog­­lalná el. Három olimpián vettem részt, a közbeeső Európa-baj­­nokságokon is ott voltam, válo­gatott viadalokon beutaztam egész Európát. Szép volt. Azzal az idővel együtt volt szép, ame­lyek az edzéseket is jelentették. Lehet, hogy az idő szépíti meg ezeket a fáradságos és verejté­­kes hétköznapokat. Nekem mégis ünnepien szépek voltak. Amio versenyzett, minden cselekedetével dokumentálta ezeket az ünnepi hétköznapokat , mellette elvégezte az egyete­met, aranyszerész lett. ... 1957 óta új edző tűnt fel a BVSC-uszoda partján: Litto­mericzky Mária. A gyerekek Fifi-nénije. Ez volt a legfur­csább­ néninek lenni, amikor még legszívesebben ott ugrán­dozott, fogócskázott volna velük a vízben, s ott küszködött volna velük a méterekért, a tizede­kért. De­­ edző lett. Még el­elindult versenyeken, de a kö­vetkező évben már teljesen abbahagyta. Littomericzky Má­ria nem ismeri a félmegoldáso­kat. Mindazt az energiát, ame­lyet eddig saját edzéseibe fek­tetett, most a gyerekek edzé­sébe veti. Mindazt a fegyelmet és céltudatosságot, amely eddig az ő edzéseit jellemezte, most a gyerekektől követeli meg. A kis úszó­ nebulókon hideglelős félelem fut végig, ha késve ér­kezve besurranni próbálnak, mert F­ifi néni mindent látó szeme elöl nincs menekvés. Mint ahogy ő is mindig pontos, és éppen úgy szereti az uszodát, mint 16 évvel ezelőtt, am­ikor Szegeden először megpróbálko­zott a versenyszerű úszással. . . . Most még idetartozna va­lami olyasféle, hogy hány ma­gyar bajnokságot nyert, mi volt a legjobb eredménye, hányszo volt válogatott. Littomericzky: Mária céltudatossága és rend­szeressége azonban mindenre kiterjed, csak éppen ezekre nem. Arra pontosan emlékszik hogy hogyan — kilométerekben számolva — növekedett az ed­zésadagja, de statisztikát soha nem vezetett. Tagja volt a világ­csúcsot úszott 4x100-as vegyes- és gyorsváltónak, valamint­­ Helsinkiben aranyérmet nyerő váltónak tartalékja volt, Euró­pa-bajnokságon második és olimpián negyedik, tartott ma­gyar csúcsot 100 pillangón, vit­rinjében serlegek, érmek és ok­levelek sorakoznak. Mégis­­ rá nem ez a legjellemzőbb, ha­nem ami ezeket az érmeket serlegeket, okleveleket meg­előzte, előkészítette. Ha nem lenne olyan nagy a szó, azt mondanám rá: a szor­galom géniusza. Réti Anna imponán­k­ ésíhu holsegbs. Ahány kislánnyal beszélge­tünk, mind tornásznő akar lenni. Egyikük elárulta, miért? — A tornászlányok, alighogy ifikorba lépnek, egy-kettőre férjhez mennek. Dúca Anikó, Füle Jutka, Pálinkás Ildi — már asszony. Valóban így van. Mi lehet en­nek a kapósságnak az oka? Le­het, hogy a sportág kedvez a házasságnak? Lehetséges. A tornásznő tudja mi a korlát és a legbonyolul­tabb gyakorlatoknál sem veszti el a talajt__ Jól sikerült a középiskolások Miskolcon lebonyolított vívó­bajnoksága. Csak egy nagy hibája volt. Egyetlen fővárosi középiskolás sem indult a ver­senyen. Attól tartunk, ezúttal nem a budapesti középiskolások, hanem a budapesti középiskolák vizsgáztak rosszul__ Az Újpesti Dózsa—Ferencvá­ros rangadó előtt a két csapat rejtekhelyre vonult. A lapok megírták, hogy a Dózsa a Sza­badság-hegyen, a Fradi pedig a Velencei-tónál rejtőzött el. Ám, ha közhírré teszik, ak­kor miért nevezik rejtekhely­nek? A két búvóhely közül egyéb­ként a tó bizonyult jobb kaba­lának. Pontyot ugyan egyet se fogtak a fradisták, de a mér­kőzést megnyerték. Márpedig többet ér a Népstadionban 2 pont, mint a Velencei tóban 2 pont­ . . . • • Megírta a Népsport, hogy az egyesületi intézők újabban gyakran tologatják a mérkőzé­sek időpontját. Mi ez? Már az intézők is tolo­gatnak, nemcsak a csatárok? Két szurkoló beszélget a Frad­i Dózsa mérkőzésen. — Tulajdonképpen, miért ho­zatunk külföldi játékvezetőket' — Ez a magyar futballbírák ravasz trükkje. Ők erőltetik a dolgot. — Miért? — Hogy lássuk, a külföldiek sem jobbak__ ♦ — Látja? Gól után mind a tíz játékostársa összecsókolja a gól­szerzőt. — Kezdem érteni, miért rúg­nak oly kevés gólt a csatá­rok ... • • Két Fradi-szurkoló csaknem összeveszett az ismert nótán. Egyikük úgy dúdolta: „Kék a kökény, recece”, a másik sze­rint úgy szól, hogy „Zöld a kö­kény, recece”. Ebben a pillanatban Rajna dr. alaposan felvágta a zöld-fehé­rek fiatal jobbszélsőjét. Mire megszólalt a nagy béközépista szurkolócsalád egy harmadik tagja. — Sporttársak, a nótamérkő­zésetek döntetlenre áll. — Hogy-hogy? — Úgy, hogy a Kökény kék és zöld, de nem recece. És a recece helyett erőtelje­sebb indulatszót használt, de ez talán maradjon a szurkoló­csa­ládban. A­ A rangadó legbájosabb epi­zódja. A mérkőzés után egy hatéves kis lurkó bánatosan meredt maga elé. Valaki meg­kérdezte: — Milyen parti vagy? A kisfiú büszkén fölszegte fejét és keményen felelte: — Egész életemben mindig Dózsa-szurkoló voltam, s az is maradok! Az Újpestben Solymosi és Ká­poszta tetszett, a Ferencváros­ban Novák és Mátrai remekelt. Hát Albert? Kitűnő csatárunk külön lapra tartozik. Mindent tud, amit kivételes labdamű­vésznek tudnia kell. Valóságos varázsló. De egyben ez a haja is. Olyan nagy varázsló, hogy el tud tűnni! Néha negyedórákra is... «« Két Vasas-rajongó szomorko­­dik a lelátón. Csüggedten szól az egyik: — Érthetetlen, miért szerepe­lünk olyan rosszul a tavaszi idényben? Hiszen olyan klasz­­szis­ játékosaink vannak, mint Szentmihályi, Mészöly, Sárosi, Berendi, Bundzsák ... — Ez az pajtás! Hiába van Bundzsák, ha nincs előtte gól­zsák __ Jeles régi vívó szakemberünk borúlátóan sóhajtozik: — Mi lesz a kardvívással, ha Horváth Zoli, Kovács Atti, Meszéna meg a többi kiöreg­szik?! ... Kétségkívül mindennél fonto­sabb az utánpótlás állandó neve­lése, de öreg vívónk kissé túl­zott nyugtalankodásáról eszünk­be jut egy kedves anekdota. Binder bácsi nyolcvanéves. A fia nagyon derék ember, min­dennel ellátja apját, még a napi kétszeri kávéházra is befizeti, beleértve a brióst és a szivart is. Binder bácsi mégis gond­terhelten mered maga elé, mire a fia megkérdi: — Nem értem, miért gyötröd magad, papa? Hiszen igazán mindened megvan! — Megvan, megvan — sóhaj­tozik Binder bácsi —, de med­dig? Amíg te élsz!... A hét találós kérdése — Mi a különbség az MTK két kitűnő fedezete között? — Sípos egészen nagy, de Nagy még nem egészen Sípos .. . Párbeszéd a B-középen — Mit szólsz fiatal kapusunk­hoz, Aczélhoz? Még a tizenegye­seket is kivédi. — Hiszen a célból tették a kapuba... NYELVEKET TANULNAK A SZURKOLÓK — Mi ütött beléjük? — Külföldi futballbírák vezetik a fontosabb bajnoki mérkőzéseket és a szurkolók az anyanyelvükön akarják kö­zölni velük a véleményüket­. Szóvicc — de az a jó, hogy nem vicc — Mit szólsz a szolnoki pár­bajtőrözőkhöz? A nagy nemzet­közi versenyen B. Nagy máso­dik, Hank pedig hetedik lett! — Ha így fejlődnek, mahol­nap ők lesznek a sportág B. nagyjai és bankadói... LEGÚJABB! — Sidó Feri megkérdezte a kínai szakvezetőtől, hogy mi a véleménye a magyar asztalite­nisz jelenlegi színvonaláról. — És mit felelt a kínai szak­vezető? — Ping-pong pang !(Kex) Ünnepi hétköznapok \\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ Magyarokról, japánokról, kínaiakról­­ a VB-ről Beszélgetés Barna Viktorral a „félidőben" és Távbeszélő-jelentésünk. « (Prága, április 13.) Távol a prágai sportcsarnoktól, de gon­dolatban nagyon közel a 27. vi­lágbajnoksághoz, a Hotel Pa­­lace egyik kényelmes szobájá­ban beszélgetünk az asztalite­niszsport egyik legnagyobb nemzetközi szaktekintélyével, a huszonkétszeres világbajnok Barna Viktorral. Már lejátszot­ták az első világbajnoki döntő­ket, tehát ,,félidőben” vagyunk. S mi más lehet most a téma, mint az elmúlt napok tapaszta­latai. — Éppen huszonötödször va­gyok világbajnokságon — mond­ja Barna —, de ilyen népes mezőnyt még soha nem láttam. Az asztaliteniszsport népszerű­sége rohamosan növekszik az egész világon ... Aztán egy kis szünet után az értékelésbe kezd: — Még előttem a kép, csodá­lattal nézem a kínai férfi ver­senyzők játékát a japánok ellen. Hogy miért nyertek? Nos, már az első labdamenetek után felfe­dezték az ellenfél gyenge pont­jait és asztal felett gyorsabbak, ütéseik keményebbek voltak. Barna Viktornak, különösen a pekingi győztes Can Ce-tung játéka tetszik. Mert Can soha nem hagyja magát kiszorítani az asztaltól és kiválóan üt fonák oldalról is. A .,bekhend” na­gyon fontos játékelem — mond­ja Barna és közben mosolyog. — A múltra gondol? Hiszen fonák ütései valamikor világ­hírűek voltak. — Csak néztem a mezőnyt és szinte nem találtam olyan ver­senyzőt, aki tökéletesen tud fo­nákot ütni. Fonák, fonák, fo­nák . . . Ezt kellene megtanul­­niok a mieinknek is. Már­mint a magyaroknak . . . — Hja, a magyarok. Hát beszélgessünk egy kicsit a mieinkről is. Barna a csapatbajnokságon jobb játékot várt a magyar ver­senyzőktől. Mi is volt a hiba? — Sokszor mást játszottak, mint amit a legjobban tudnak és taktikailag nem voltak elég érettek. — És a többi ország verseny­zői? Véleménye szerint a döntő részvevőin kívül kik szerepeltek eddig a legjobban és miért? — Elsősorban a Koreai NDK- férfiak játéka volt jó. Rendkívül lelkesek. Szerintem két legjobb versenyzőjük világklasszis. Az európai versenyzők közül a svéd fiataloknak nagy jövőjük van. Ami pedig az NSZK csapatának sikerét illeti, küzdőszellemük nagyszerű, a versenyzők kihoz­zák magukból a maximumot. — És a női mezőny? — A nők mezőnyében mintha esett volna a színvonal. Még a japán lányok sem fejlődtek Pe­­king óta, a románoknak elavult a stílusuk és a magyar lányoktól is többet vártam. Titkon remél­tem pedig, hogy a döntőbe ke­rülnek­ véleménye az adogatásukról? Valóban szabálytalanok? — Igen! Amíg az európai ver­senyzők adogatásai nem elég változatosak, veszélyesek, a japá­nok adogatásai kellemetlenek és­­ legalább 50 százalékban szabálytalanok. Ogimurának nem hiába volt hosszú adogatási vitája az amerikai Maes-el. A japánok sokszoros világ­bajnoka az adogatás előtt nem dobja fel a labdát, hanem kisöpri a tenyeréből, mert csak így tud megfelelő falsót bele­adni. Ezt nem lenne szabad en­gedni. — Mi a helyzet a pörgetés körül? — Egy kissé meglepett, hogy a csapatversenyek során az európai versenyzők többet, az ázsiaiak kevesebbet pörgettek, inkább a kemény befejező ütésekre töre­kedtek. Azt hiszem, hogy a nyu­gatnémet Arndt, a japán Kimura és az egyéni versenyeken a Föl­­dynét verő kínai Li Ho-man pör­getett a legjobban. — Végül mit szól az első egyéni mérkőzésekhez? Barna Viktor arca elkomolyo­dik. — Már az első fordulókban sok meglepetés született. Sajnos, ezek­nek magyar részesei is vannak. Kár, nagyon kár, hogy Éva ki­kapott. És Faházi? Mint egy kezdő, úgy játszott. . . Aztán kezet nyújt és így búcsúzik. — A VB után találkozom pesti ismerőseimmel Budapesten. Én is megnézem a magyar—japán mérkőzést. Addig is mindenkit üdvözlök. Hámori Tibor — Hát igen, a japánok. Mi a Vasárnap, 1963. április 14. Karakasné nyerte a szegedi sakkversenyt Szegeden véget ért a Ruha­gyár április 1 és 12 között ren­dezett országos női versenye, amely kitűnő mezőnyt gyűjtött össze. 1. Karakasné (Bp. V. Me­teor) 9,5, 2 Bilekné (Bp. V. Me­teor) 9, 3. Lángos (Tatabánya) 7, 4. Sillyéné 7, 5. Kmetovits (Bp. Vasútépítő) 5.5, 6. Verőczy 5.5, 7. Visy (Bp. V. Meteor) 5, 8. Hamvasné (Bp. V. Meteor) 4, 9. N­eme­ssányi­né (Szege­di Ruha­gyár) 4, 10. Balláné (Bp. Vasút­építő) 3.5, 11. Boryné (Bp Vasút­építő) 3. 12. Lantosaié (Szegedi Ruhagyár) 3 pont. Labdarúgó NB ifjúsági csoport 1. Ferencváros 16 15 2 1 55: 8 30 2. Csepel 16 10 4 2 27:18 24 3. MTK 16 8 4 4 25:21 20 4. Újp. Dózsa 16 9 1 6 34:15 19 5. BVTK 16 8 2 6 21:19 18 6. Bp. Honvéd 16 8 1 7 33:29 17 7. Budai Sport­ 16 6 3 7 24:25 15 8. Vasas 16 6 3 7 23:26 15 9. Izzó 16 5 5 6 20:23 15 10. Hl. k. TTVE 16 5 4 7 16:33 14 11. Tatabánya 16 4 3 9 20:33 11 12. Budafok 16 2 7 7 12:20 11 13. BVSC 16 4 2 10 27:40 10 14. Bp. Sport 16 1 3 12 17:44 5 ■5

Next