Népsport, 1963. május (19. évfolyam, 86-107. szám)
1963-05-02 / 86. szám
Hosszútávú tervezés — rövidtávra! Macán óta különös érdeklődéssel várja a magyar sportközvélemény egy-egy nagyobb világverseny előtt kajakosaink és kenusaink készülődését, majd ottani szereplését. Vajon most mi a helyzet? Milyen programot tűzött ki a kajakszövetség a válogatott versenyzők elé, s miként állanak ennek végrehajtásában? A program kérdéseket tettük fel Cseh Lajosnak, a szövetség főtitkárának. — A programot a múlt év őszén készítettük, s e felkészülési tervezet az olimpiáig érvényes. Ennek alapján az idei Európa- és világbajnokság is az olimpiára való készülés egyik állomása lesz — a többi hazai és nemzetközi versennyel együtt. A legjobb szakemberek egyetértettek elgondolásainkkal, s a felkészülésünk november óta zavartalan. Különös jelentőséggel bírt ezenkívül terveinkben az olimpia kajakversenyeinek programja is. Tokióban ugyanis csak ezerméteres versenyszámok lesznek, ellentétben a többi nagy világverseny programjával, ahol ötszáz és tízezer méteren is avatnak bajnokokat. Mindebből természetszerűen az is következik, hogy a felkészülési programokban, s az edzéseken egyaránt az ezer méterre való felkészülés a fő cél! Ezer méter a cél Ebben az esztendőben, s a jövő év során is elindulnak rövidebb és hosszabb távokon is a válogatottak, de a célunk már ma is... Tokió! — Egy másik körülmény, amely szorosan összefügg olimpiai felkészülésünkkel: a válogatott csapat életkora. A kerettagok közül csak néhány idősebb, nagy versenyzési tapasztalattal rendelkező kajakos és kenus készül a megifjodott sereggel. A fiatalok részére az idén Jajcéban rendezendő világ- és Európa-bajnokság egyben tokiói főpróbának is számít. Főpróba — A legújabb híradások szerint a rómaihoz viszonyítva változik a kajakversenyek műsora Tokióban. A kajakváltó helyett ugyanis minden valószínűség szerint négyes kajakok részére rendeznek ezerméteres versenyt. Ez újabb feladatot állít edzőink elé, hiszen az előkészületek programjában nem szerepelt csapathajó kialakításának terve. Összefoglalva: a tokiói rövidtávú versenyekre szorgalmasan készül napjainkban válogatott keretünk minden versenyzője. 1963 - a tudásszint emelésének esztendeje Beszélgetés Púder Jánossal, a Magyar Olimpiai Bizottság titkárával Az olimpia előtti esztendő legalább annyira az érdeklődés középpontjában áll, mint maga az olimpia. A közvélemény élénk figyelmétől kísérve zajlik a sportolók készülődése, a nagy vetélkedésre, az olimpiára. Felkértük Púder Jánost, a MOB titkárát, tájékoztasson bennünket arról, hogyan áll a magyar sportolók olimpiai készülődése a főpróba évében. (Mi képezi a felkészülés alapját?) — Az MTST elnökségének határozata, amely elvi vonatkozásban rögzíti a felkészülés tervét. (Melyek ezek az elvek?) — A határozat leszögezi, hogy a legnagyobb sportesemény, a legnagyobb verseny — az olimpia. A magyar sportolók az olimpiákon szép, gazdag múltra tekinthetnek vissza. E szép és gazdag hagyomány ápolása érdekében mindent el kell követni. Az olimpiai játékokra való felkészülés segíti a sportmozgalmat alapvető társadalmi célkitűzéseinek megvalósításában. A felkészülés során a legkorszerűbb edzéselvek széleskörű, elterjesztésére nyílik mód, tehát általános fejlődés várható. A határozat ezenkívül kategóriákba sorolja a sportágakat. (Melyek ezek a kategóriák és milyen szempontok alapján kategorizál ez a határozat?) — A kategóriák tulajdonképpen a múltnak szólnak. A római olimpiát követő két esztendő eredményeinek. Az első kategóriába tartozik: a kajak-kenu, a labdarúgás, az öttusa, a vívás és a vízilabda. Ezekben a sportágakban, olyan válogatott gárdánk van, amely olimpiai csapatunk magvát képezi. A második kategória: atlétika, birkózás, ökölvívás, sportlövészet, súlyemelés, torna, úszás, vitorlázás. Ezekben a sportágakban néhány kivételes képességű versenyzővel számolunk. A harmadik kategória: cselgáncs, evezés, gyeplabda, kerékpár, kosárlabda, lovaglás, röplabda, jégkorong. Nincs olimpiai szintű gárdánk. Valamennyi kategória megértéséhez, bármelyik kategóriában helyet kapott versenyzők azonos elvek alapján, azonos lehetőségekkel készülhetnek az olimpiára. Pusztán arról van szó, hogy a már elért eredmények alapján egyik sportág képviselőitől többet várunk, a lehetőséget azonban mindenkinekmegadjuk. (Milyen létszámú olimpiai keret készül? És előreláthatólag milyen létszámú lesz a tokiói olimpiára utazó csapat? — Háromszázötvenen vesznek részt az előkészületi munkában a legjobb, legeredményesebb szakemberek irányítása mellett. A tokiói csapatot azonban — előreláthatólag — 120—130-as létszámúra tervezzük. — Minderre azért van így szükség, mert a római olimpia után kissé elmaradtunk, ezért mindenkinek lehetőséget kívánunk nyújtani arra, hogy bekerülhessen az olimpián résztvevő magyar csapatba. (Mit tesznek ennek érdekében?) — Szakvezetők és versenyzők egyaránt érzik a felelősséget. Ezért nagy szorgalommal folyik a készülődés. Az 1963-as esztendőben az a cél, hogy a versenyzők magasabb szintre kerüljenek, mint az elmúlt évben. Azoknak a készségeknek, képességeknek fejlesztése a cél, amelyek a magasabb szintű tudást eredményezik. Az olimpia előtti évnek ez a legfontosabb feladata. A magasabb szintű munkának a versenyzés csak a függvénye. Természetesen nagyon fogunk örülni annak, ha versenyzőink az 1963-as év világversenyein is megállják helyüket, de a készülődés 1964-re történik. — Vannak jelentős versenyek. Itt van mindjárt labdarúgásban az olimpiai selejtező, vagy az év nagy eseménye és erőpróbája, az Universiade. Ezen a versenyen magyar részről, egészen elenyésző kivételtől eltekintve, az olimpiai kerettagok vesznek részt. Ezeken a versenyeken tapasztalatokat lehet szerezni. — Az év legértékesebb tapasztalatszerzési lehetősége az év végén, a jövő évi olimpia időpontjában sorra kerülő japáni próbaolimpia lesz, amelyen a meghívástól függően részt vesznek magyar sportolók is. — A magyar sportolók olimpiai felkészülése is mederben halad. A legfontosabb: ebben az esztendőben a versenyzők tudását megsokszorozni, mert jövőre — már késő — fejezte be Nyilatkozatát Páder János. A magyar sportolók tehát a legkörültekintőbb gonddal biztosított lehetőségek közepette készülnek, központosított felkészülés szerint, az Olimpiára. Az idei világversenyeken tájékoztatást kaphatunk arról, milyen előrehaladást értek el tudásuk gyarapításában ez évben, a múlt évihez képest. Ez ennek az esztendőnek a terve. Réti Anna „Tartalékolásról” nincs szó az idén Az idén tavasszal a dobók a szokottnál később kerültek a szabadba, s kezdték el a dobómunkát. Ennek azonban csak a hosszú tél volt az oka. Szó sincs róla, mintha talán „tartalékoltak” volna az olimpia előtti évben, alapos erőgyűjtésre használták fel a múlthoz képest hosszabbra nyúlt alapozás hónapjait. Az erőgyűjtést valóban a szó szoros értelmében kell vennünk. Mert például Nagy Zsigmond már eddig több erősítő gyakorlatot végzett, mint tavaly egész évben az idény végéig. Varjú maga mondja, hogy 1959-től 1962-ig nem erősödött viszonylag annyit, mint az idén; sokoldalú, változatos erőfejlesztő munka van Zsivótzky és a többi kalapácsvető mögött; feltűnően erősödött Kulcsár és talán a legtöbbet, a nagyon szorgalmas Stugner Judit. És folytathatnánk még a felsorolást. Kivétel az éldobók közül csupán hosszabb betegeskedése miatt Antal Márta, ő még nem tarthat ott, mint a többiek és — természetesen — Szécsényi, áld, sajnos, jelenleg is kórházban van. Most még érthetően kicsit kemények, kötöttek általában a dobók, a formák lassabban alakulnak ki, node siettetésre nincs is szükség. Ebben az évben az olimpia jegyében őszre még fokozottabban, szeptember—októberre kerül az idény súlypontja. Az idén tehát májusban még ne várjunk csúcsokat. Azaz, ez sem egészen kizárt! Varjú Vili ugyanis máris versenykész formában van, sőt, a múlt héten edzésen már jóval 19-en felül lökött. — Ha később is kezdtem az idén a dobóedzéseket, technikailag már előbbre vagyok, mint tavaly ilyenkor — mondja. — Persze, az idényeleji, visszatérő hibák most is jelentkeznek, ezeket azonban lassan ki lehet javítani. Szeretném elérni őszre az Európa-csúcsot, de elsősorban 19.20 körüli formát akarok állandósítani. Sokkal többet indulok versenyen az idén és szeretném veretlenül befejezni az idényt. A másik Európa-bajnok, Zsivótzky még folytatja a nagyterhelésű, alapozó jellegű edzéseket. — Elsőrendű célom, hogy az átlagomat javítsam, mert a sikeres nemzetközi szereplésben az állandó formának döntő szerepe van — magyarázza. — Természetesen az idény nagy versenyein azért most is szeretnék kiemelkedő eredményeket elérni. Tavaly Belgrádra sikerült a formaidőzítés, ezt most kissé későbbre az olimpia időpontjára kell tolni. Az idei tapasztalatok nagyon hasznosak lesznek majd a jövő évi felkészülésben. Kontsek Jolán egy-egy edzésen 80—190-at is dob már, de — csak diszkosszal. A súlyt ugyanis félretette, mert mozgásbelileg nem fért össze a diszkoszvetéssel, az idén csak úgy mellékesen versenyez súlylökésben és teljesen átengedi a két Jutkának, Bognárnak és Mikussnak a „teret”. Kontseknek is az a véleménye, hogy az idén tovább kell javítani az átlagformát és az idény közben is többet akar súlyt emelni, mint tavaly. Már most tud 54-en felül s a napokban elkezdi a versenyzést. Bognár Judit viszont már elindult és súlylökésben 15-ön felüli dobásokkal, nagyon biztatóan mutatkozott be. Ha nem is készülnek még különösebben rá, várják a versenyeket a többiek is. A kalapácsvető Eckschmidt a TF-en államvizsga előtt állt, ez majd most háttérbe szorítja az edzéseket, de az idény második felében már folytatni akarja a 66 m ostromát. A gerelyhajítók viszont bajban vannak, panaszkodnak, különösen Kulcsár: nincs versenypereivel A megrendelt fémgerelyek, sajnos, még nem érkeztek meg, pedig már nagy szükség volna rájuk az edzéseiken is,...... Egyszóval, ha májusban még most el is maradnak a szokott csúcsjavítások, a tavalyi legeredményesebb atlétikai részleg képviselői, a dobók nem pihentek a babérokon. Felkészülten, bizakodva várják az új idényt. „63 T@KBO...” Li Fu-jung és társai csodálatos dolgokat növeltek a Sportcsarnokban. A nézők minduntalan önfeledt tapsba kezdtek, majd csodálkozó szemeket meresztve szinte kérdezték: „Hát így is lehet?” Asztaliteniszparádé volt a javából és a nézők ... A nézők között ott élt hosszú órákig Rejtő Ildikó, sokszoros válogatott tőrvivonónk is és együtt tapsolt, együtt csodálkozott a többiekkel. — Nem véletlenül jöttem el — mondta. — Szeretem az asztaliteniszt és nagyon szeretem magát a küzdelmet. Most, hogy ezen a héten nem kellett versenyeznem, kikapcsolódom egy kicsit, élvezem azt, ami egyébaz így igaz. Rejtő Ildikó valóban nemigen szokta „nézni” a versenyeket, már természetesen azokat a válogató jellegű vívóversenyeket, amelyeken indulnia kell. Másképpen nehezen is lehetne elképzelni, hogy a ranglista élére kerüljön - márpedig jelenleg ott van, biztosan az első helyen. — Az idén elég sok versenyt nyertem és jó helyezéseim is vannak — mosolygott —, s úgy látom, nekem az egyenes kiesés, az új lebonyolítási rendszer, egyenesen kedvez. Hosszabbak,ként csak ritkán jut osztályrészemül: több találatra mennek a csörték, több idő van gondolkozásra, taktikázásra — egyszóval otthon érzem magam az új rendszerű versenyben is. Ez pedig nagy szó, nem mindenki mondhatja el magáról ugyanezt. És ha az olimpiát is változatlanul ebben a rendszerben bonyolítják majd le, akkor ez igen sokat segíthet. ■— Ó, Tokió ... Tokió még nagyon messze van. Egyelőre csak a „távlati” terveimben szerepel, ott is halványan. Előbb néző vagyok egy jó versenyen. „EGYSZER PEDIG ELJÖN AZ OLIMPIA IDEJE IS..." Mit 3 küzdelem esf alsőkár, kígyóhajlékonyságú birkózó támad. Alulmarad, majd egy villanás és máris az ellenfél van szorongatott helyzetben ... A szakemberek és a nézők élvezettel figyelik minden mozdulatát, hiszen mindig tud valami újat, meglepőt nyújtani. Nagy birkózó lesz ebből a fiúból! Majd így latolgatnak tovább, vagy más is az? A választ ő adja meg. — Még nem tudom minden elgondolásomat valóra váltani a szőnyegen, meg nagyon sokat kell tanulnom. S tanai is szorgalmasan. minden csínját-bínját el akarja sajátítani. Ehhez azonban soksok kemény munkával eltöltött edzés kell. A szorgalom körül nincs hiba. Azt tartják róla, hogy Pólyák mellett ő a legszorgalmasabb a válogatottban. Nemcsak szorgalmas, hanem öntevékeny is. Mindig elemzi, hogy egyik-másik versenyen miért maradt alul és igyekszik kijavítani a hibát. Varga János most világbajnokságra készül. — Talán úgy kellene mondani, hogy készülök a versenyeimre. Először az NDK-ban sorra kerülő versenyre, aztán a világbajnokságra és utána megint valamilyen más versenyre ... Egyszer pedig eljön az olimpia ideje is! Nagyon szeretnék kijutni Tokióba és ott sikeresen szerepelni... Készülődés, birkózótudásom növelése, versenyen való bizonyítás: ez tölti ki életemet, míg versenyezni tudok. I.(l’ legmagasabb szintre az IBN) való emelése a cél tehát számára. Igyekszik, hogy tudását mindig növelni tudja egy-egy nagy világverseny előtt. Hogy azután a megszerzett tudásmennyiség elég lesz-e a nagy világversenyeken a győzelemhez? Ki tudja? Az biztos, hogy Varga János mindent megtesz a győzelem érdekében. Nemcsak ezekben a napokban, hanem már évek óta. — Lehet, hogy a világbajnokságon éppen egy öt éve szerzett tapasztalat juttathat győzelemhez — mondja. Látszik a tekintetén, hogy nagyon szeretne minél többször győzni. És keményen dolgozik is érte. Súlyos vak, mlós izmok Délután fél kettő... A Sportcsarnokban gyülekeznek a szélesvállú, keménykötésű súlyemelők. Két órára adtak itt randevút legjobb barátaiknak — néha ezek legádázabb ellenfeleik — a súlyzóknak. Két órakor valamennyien ott is állnak az edzőteremben, s acélos izmaik már alig várják, hogy megbirkózzanak a súlyos vasakkal. De — mielőtt megragadnák a fémrudakat, kis fehér füzetkéket szednek elő és elmerülten tanulmányozzák azokat. A füzetek borítólapján ez áll: EDZÉSTERV. Belseje nagyon furcsa — első pillanatra kissé érthetetlen. Táblázatok. Csupa szám az egész. Az ő számukra viszont nagyon sokat mondanak ezek a számok. Hoszszú időre előre megtalálják, hogy egyegy gyakorlatot milyen súllyal, hányszor kell majd elvégezniük. Edzőjüknek, Veres Győzőnek nem kell sokat koptatnia a nyelvét. Az általa összeállított edzésterv beszél helyette... Annak számára, aki el tud igazodni a táblázatok között, elárulnak néhány érdekes adatot ezek a számoszlopok. Kiolvashatja például belőlük, hogy a válogatott keret tagjai edzésenként átlagban 8 tonnát emelnek fel fejenként. Természetesen ez a mennyiség súlycsoportonként változik. A versenyzők hetenként 6 alkalommal edzenek, így — leszámítva a versenyek miatt történt kihagyást — már az idén több, mint 700 tonna jut egy-egy főre. A szófiai Duna Kupa versenyre készülő nyolcas keret tehát már több mint 5600 tonna felemelésével büszkélkedhetik. A szorgalmas, kemény munka természetesen az eredményekben is megmutatkozik. Bár súlyemelőink még csak a formábahozó időszaknál tartanak, máris kilenc felnőtt és nyolc ifjúsági csúcsot átadtak a múltnak. Most közvetlenül az országos bajnokságra és az ezt követő Duna Kupaversenyre készülnek a versenyzők, távolabbi céljuk persze az olimpián való jó szereplés. Tokióra jól felkészülni — ez az 1963-as év legnagyobb feladata számukra. — Természetesen már kialakult az a módszer, amelyet követünk felkészülésünkben. Ezt még igyekszünk csiszolgatni, felhasználva azokat a tapasztalatokat, amelyeket időközben szerzünk — mondja Veres Győző. — Nagyon egységes a gárda, mindenki, szívvellélekkel dolgozik a jobb eredményekért, még azok a fiatalok is, akik tudják, hogy nem lehetnek ott Tokióban. Én ebben látom az olimpiai jó szereplés zálogát és meg vagyok győződ- j ve, hogy megálljuk majd a helyünket. .. I (bellák) ! a gdanski világbajnokság jön, ahol szeretnék a csapatban igen, igen jól vívni, hogy megőrizzük első helyünket, azután az egyéni és jövőre még sok-sok verseny és csal, azután az olimpia. — Persze, ha távol van is, néha azért gondolok rá. Azzal, hogy az idén az egész válogatott, benne én is, áttért egy némileg más edzésmódra, amely több kiegészítő sport űzésével, intenzívebb vívóedzéssel és nem utolsó sorban sok versenyzéssel jár, még nem látom befejezettnek az „ügyet”. Én személy szerint még azzal az újítással is meglepem magam, hogy Hatz Józseffel, edzőmmel egyetértésben, igyekszem vívásomat támadó szelleműbbé, s ezáltal eredményesebbé tenni. Ehhez természetesen kell azután, hogy erővel is jobban bírjam az edzést és a versenyzést egyaránt... dehát így kapcsolódik mindig, minden egybe. — Most ötször vívok hetenként, háromszor pedig erőnléti edzésem van. Ezt a számot, úgy hiszem, nem kell tovább növelnem, csak az edzésidőt kell mindig jól kihasználom és akkor remélem, hogy fokozatosan, ebben az évben is, jövőre is, tovább fejlődöm. Mert szerintem ez a lényeges: az ember igyekezzék egy kicsit mindig túltenni önmagán. Öttusázóink minél egyenletesebb teljesítményéért Alig jutottunk túl az év első öttusa-versenyén, mely még mindig nem volt az igazi, mert csak tájékozódási jelleggel bonyolították le. Ilyenkor ki más nyilatkozhatna legjobbat öttusázóink felkészüléséről, ha nem a szövetségi kapitány, akinek a kezében futnak össze a felkészítés szálai. — Kovénibe mértük fel, hogy a kerettagoknál mire kell fektetni a súlyt a megterhelések adagolása, a technikai megoldások csiszolása terén — mondja Hegedűs Frigyes dr. — Példaként említem meg, hogy Mónánál a lövészet eredményeinek javítására fektettük a súlyt. Ennek érdekében klubedzőjével és a lövészedzővel közösen megállapodtunk néhány technikai fogás alkalmazásában. Az eredmény máris javult 5—6 körrel. — Vagy megemlíthetem Mójczár edzéseinek átállítását is. Nála a fizikai számokban igyekszünk tartani múlt évi eredményeit és elsősorban a technikai számokra fektetjük a súlyt. A két példa után nem nehéz kitalálnunk, hogy jelenleg öttusázóink teljesítményét mind az öt számban megközelítően azonos színvonalra igyekeznek fejleszteni. Ennek elérése után — természetesen egymással összhangban — mind az öt szám eredményeinek fokozása lesz a cél. Ennek a célkitűzésnek a megvalósítására állapították meg az egyes számokban teljesítésre váró szinteket, amelyeket el kell érni ahhoz, hogy valaki kikerüljön az idei VB-re, majd pedig számításba jöjjön a tokiói kiküldésre. . . wr» nmrsh.-L^fimmaammmm , Szerda, 1963. május 1. ál