Népsport, 1963. június (19. évfolyam, 108-128. szám)

1963-06-21 / 122. szám

Mit vár az utolsó két fordulótól? L­egutóbbi számunkban hét NB I-es labdarúgó edző beszélt arról, hogy mit vár az utolsó két fordulótól. Ér­dekes, hogy a hét edző közül a többség derűlátón nyilatkozott. Még a jelenleg kieső helyen álló Salgótarján edzője, Bodola Gyu­la is azt fejtegette, hogy a tar­jáni együttes még elkerülheti a kiesést. Ezúttal újabb hét edző mondja el, hogy mit vár a baj­noki küzdelem utolsó két 90 percétől. Kovács Imre (MTK): — Nem tagadhatom, hogy a 22. forduló után még bajnoki re­ményeink voltak, hiszen ekkor csak egy pont választott el bennünket az első helyen álló Ferencvárostól. A következő két fordulóban Sípos és Sándor, a Csapat két erőssége nem tudott játszani és így együttesünk egy­más után két vereséget szenve­dett. Ezzel kiestünk a bajnoki címért küzdők sorából. Remé­lem, hogy az utolsó két for­dulóban meg tudjuk tartani je­lenlegi harmadik helyünket. Úgy fest a helyzet, hogy Győ­rött már erősebb összeállítás­ban tudunk pályára lépni és így legalább az egyik pontot el tudjuk hozni. Ha pedig a Dorog elleni itthoni mérkőzésünkre mindenki rendbejön, akkor itt is remélek legalább egy pontot. Ez alighanem elég lesz a 3. helyhez. Grosics Gyula (Tatabánya): — Egy kisebb hullámvölgy után megára talált a csapat. Ezt bizonyítja az MTK és a Bp. Hon­véd elleni győzelmünk, is. Itt most nemcsak az eredményre gondolok, hanem arra, hogy lel-­ kés küzdelemben, jó csapatjáték­ig kal értük el a szép sikert. Vasár­­­­nap a Vasas ellen a Fáy utcában­­ lép pályára a csapat. Ha a Vasas­­ nem kapott volna ki a legutóbbi fordulóban, akkor most nagyobb reményekkel mennénk a Fáy ut­cába. De most minden bizonnyal szépíteni akarnak a vasasok. Ép­pen ezért számunkra már az egy pont megszerzése is nagy siker­nek számítana. Utolsó mérkőzé­sünkön, odahaza, a Debrecen el­len két pontot remélek. Lyka Antal (Debrecen): — Bár vasárnap idehaza ját­szunk a már kiesett Szombat- Hely ellen, mégis nehéz, nagy­­ küzdelmet várok. A szombat­­i helyiek éppen a múlt vasárnap bizonyították be, hogy nem szegte kedvüket a kiesés. Úgy látszik, még mindig igaz az a tétel, hogy­ a kieső csapatok az utolsó fordulókban ,, feltámad­nak”. Bízom a mieink odaadó játékában és remélem, hogy megszerezzük a két pontot. Igen nehéz persze a helyzetünk az utolsó mérkőzésen Tatabányán. Az idény végére formába len­dült bányász é­s a pán­t otthonában félelmetes ellenfél, különösen a Debrecen együttesének, amely eddig még nem tudott győzni Tatabányán. Balogh Sándor (Pécs): — A játékosok becsületes, derekas munkájának az ered­ménye, hogy a tavaszi idény teljesítményeit tekintve, a Pécsi Dózsa jelenleg a második he­lyen áll. Ha ez a küzdőszellem a továbbiakban sem törik meg, akkor még vasárnap a Megyeri úton, az Újpesti Dózsa ellen sem esélytelen a csapat. Lehet, hogy simán kikapunk, de az is lehet, hogy mindkét pontot el tudjuk hozni. Különösen akkor, ha a Dózsa úgy játszik, mint a Dorog ellen. Utolsó mérkőzé­sünket odahaza játsszuk a Va­sas ellen. Régi hagyomány, hogy Pécsett nagyon nehéz a helyzetük a vendégcsapatok­nak. Ezúttal az a vágy is fűti az együttest, hogy a Vasas le­győzésével a tavalyi bajnok előtt végezzen. Mindent egybe­vetve, a két utolsó bajnoki for­dulóból legalább két pontot vá­rok. Szűcs Gyula (Újpesti Dózsa): * — Nagyon balszerencsés vxolt számunkra a tavaszi idény. Sok játékosunk megsérült és kénysze­rűségből előállt olyan helyzet is, hogy­­nem teljesen egészséges játékost kellett a csapatba állí­tani. Balszerencsénk ellenére, amely szinte az egész tavaszi idényben kisérte a csapatot, az utolsó két fordulótól azt remé­lem, hogy együttesünk meg tudja tartani a jelenlegi második he­lyet. Buzánszky Jenő (Dorog): — A bajnoki évadra kitűzött tervünket, a megszerezhető pontok ötven százaléka és ezzel a középső mezőnyben való el­helyezkedést — teljesítettük. Az utolsó két mérkőzésen olyan ellenfeleket kapunk,­­amelyek kis különbséggel állnak előt­tünk. Az ellenük való siker te­hát­­azt jelentené, hogy az idény végén a bajnoki táblázaton igen előkelő helyen végezhetne a csapat. Bár nem könnyű a hely­zetünk, zavarja a legutóbbi sé­rülés is a csapatösszeállítást, ennek ellenére úgy látom, hogy a küzdőszellem továbbra is tö­retlen a csapatban és közös összefogással, nagy akarással helyt tudunk állni ezen a két fontos mérkőzésen is. Sokat nem ígérhetek, és ezt tárgyila­gos szurkolótáborunk is így látja, de szeretnénk olyan ered­ménnyel befejezni a két hátra­levő mérkőzésünket, amely­­ méltó lesz csapatunk egész évi­­ szerepléséhez. Hej, de nehéz jó­solni ebben a bajnokságban! Illovszky Rudolf (Vasas): — Először is hadd mondjam meg, hogy nagyon elégedett va­gyok csapatom szerdai játéká­val, a rendkívül nehéz körül­mények között kiharcolt tovább­jutással. Annál borúsabban lá­tom az esélyeinket a további két bajnoki fordulóban. A Tata­bánya ellen Budapesten, a Pécs ellen Pécsett játszunk. Különö­sen az utóbbi mérkőzés lesz nehéz. Farkas fegyelmi okból, Pál II pedig sérülés miatt hiányzik majd a csapatból és ehhez még Mészöly sérülése is hozzájön. Talán Mathesz rend­bejön, egyelőre azonban még sok a gondom, hogy hogyan pótoljuk a hiányzókat. Minden­esetre a csapat mindent meg­tesz, hogy ne csak a KK-ban, hanem a bajnokságban is mind­ezek ellenére jól szerepeljen a továbbiak során. (Beszélnek az edzők) is. Miért kevés a sportpálya Budapesten ? S. O. S. a Marczibányi téri sporttelepért , A­­Mártírok útján, a Széna téri megállónál áll meg a 6-os és a 46-os villamos, valamint a 12-s és a C-jelzésű autóbusz. Ezek a megállók azért nevezetesek, mert hét végén mindig több százan szállnak itt le, azért, hogy elgyalogolja­nak a Marczibányi téri sporttelepre. Ott edz és versenyez ugyanis a Klement Gottwald Villa­mossági Gyár és más üzemek mintegy 2500 sportolója, oda járnak a Központi Statisz­tikai Hivatal labdarúgói, a kerület kiliánozói, továbbá a II. kerület 17 ezer diákjának több, mint­­a fele. Egy-egy szombat-vasárnap 20—22 különböző mérkőzést bonyolítanak, le, ami jó néhány száz aktív sportolót jelent. A pálya évek óta rendkívül elhanyagolt, fekete salakja azonban olyan vastag porfelhőbe burkolja a játékosokat, hogy kissé távolabbról csak sej­teni lehet, hogy ott labdarúgó-mérkőzés folyik. Hasonlóan elhanyagolt a környezete is. A nem- létező kapun „belépve”, mindjárt hatalmas gö­dör fogadja a látogatót, beljebb bokroktól öve­zett, hatalmas homokbuckák és kőtörmelék­halom, a túloldalon pedig benzintartályok lát­hatók. S ha a lelkes, mindezzel nem törődő sportolók a mérkőzés után le akarják mosni izzadt, poros testüket, mindössze egy zuhanyo­zót találnak az öltözőnek aligha nevezhető he­lyiségben. Íme, ilyen a sporttelepe a II. kerü­letnek, amelynek négyszáz élsportolója van. A sporttelepet az 1949. XII. 21.1 „Bérleti szerződés"-sel és az 1050- II 9-i ,,Határozat”-tal a Bp. Fővárosi Tanács a Kle­mens Gottwald Villamossági Gyár sportolói részére 1974. V. 31-ig használatba adta. A KGVGY ötezer dolgozót foglal­koztató gyár, a kerület leg­nagyobbika, s éppen ezért fel­tétlenül gyorsan szeretne vál­tozást elérni. Ugyancsak szív­ügye a pálya a kerületi tanács­­bal­ is, amelynek szinte minden gyűlésen szóba jön a „hogyan". A kerületi tanács és TST veze­tői a gyár dolgozóival együtt több ezer forint értékű társa­dalmi munkát is vállaltak azért, hogy a szívükhöz nőtt Marczibányi téri sporttelep hely­zete ■ megváltozzék. Még a pá­lyát bérlő Statisztika SE spor­tolói is megmozdultak, és vál­lalták, hogy lelátót építenek ugyancsak társadalmi munká­ban. Hogy akkor miért van ilyen elhanyagolt állapotban a sport­telep és kik ezért a felelősek? Erről beszélt Lakat Károlyné tanácstag és Barna György, a kerületi TST elnöke. Elmondták, hogy a sporttelep rendezése mintegy 6 és félmillió forintos keretből megoldható. Ezt két lépcsőben kellene biztosítani. A KGM ipar­­politikai főosztálya fel is aján­lott kétmilliót és a BTST szin­tén vállalt több százezer fo­rintos fedezetet. Ezek után a kerület­ tanács építésügyi osz­tálya felhívta a gyár vezetősé­gének a figyelmét, hogy az elő­zetes engedély alapján az 1963 — 64-es esztendőben a követ­kező munkálatokat kell elvé­gezni: tereprendezés, a pálya bekerítése, küzdőterek kiépítése, a vízszolgáltatás és a világítás megjavítása és az egész terület kertészeti kiképzése. Igen ám, csakhogy a gyér beruházási osztálya, amelynek az összeget fel kellett volna használnia, nem nyitotta meg a kétmillió fo­rintos folyószámlát, mire a KGM visszavonta az összeget. Mi volt ennek az oka ? — Az — mondta Hammerl László, a gyár beruházási osz­­tályának a vezetője —, hogy a KGM az ígért kétmilliós kere­tet beruházásként nem tudja rendelkezésünkre bocsátani, ugyanis csak kölcsönt akart nekünk adni, s azt mondta: a KGVGY a vállalatfejlesztési vagy az igazgatói alapjából utalja át a Beruházási Banknak a kér­déses kétmillió forintot. Sajnos, ez lehetetlen, mert a kívánt összeg nem áll a KGVGY ren­­delkezésére, így aztán odáig fajult a do­log, hogy a fővárosi tanács vá­rosrendészeti és építési osztá­lya a sporttelepet parkosítani akarta és csak hosszas küzde­lem után sikerült ezt az elkép­zelést megváltoztatni. Minden­esetre a megfelelő anyagi felté­telek hiánya komoly problémá­kat okozhat, hiszen hiába a leg­szebb elképzelés, fedezet híján csak álom, s könnyen meges­het, hogy a patinás és oly nél­külözhetetlen sporttelep a se­gítség, a cselekvés elmaradása miatt mégiscsak megszűnik. (gallai) Könyvespolc Hegedűs Géza: Szent Szilvesz­ter éjszakája. Középkori történet (Magvető). Hana Ponciká: Kledugó. Képes mesekönyv (Szlovákiai Szépiro­dalmi). Postások az olimpiai kiküldetés sikeréért A Magyar Olimpiai Bizottság sportolóink olimpiai részvétele anyagi fedezetének egy részét az olimpiai sorsjegyek révén kívánja fedezni. A Posta is elég nagy mennyiséget vett át ter­jesztésre, így az ország minden legkisebb falujába is eljut az olimpiára való készülődés híre, s minden község lakói támoga­tást nyújthatnak olimpiásaink kiküldetéséhez, a sorsjegyek minél nagyobb számban való megvásárlásával. Kecsegtető is ez, hiszen gyönyörű nyeremé­nyek várnak a sorsjegyek tulaj­donosaira. Postai dolgozóink igen lelke­sen fogtak e munkához váro­sunkban. A kapott 300 sors­»a­ Szilágyi Sándor Szava Géza jegyet rövid néhány nap alatt elhelyezték. A hivatal kézbesítői egyhangúlag elhatározták, hogy fiaink sikeres szerepléséhez, a szükséges anyagiak részbeni fe­dezéséhez azzal járulnak hozzá, hogy újabb mennyiséget igény­lünk, s azt is elhelyezzük. Ez ideig 1300 olimpiai sorsjegy el­helyezéséről gondoskodtunk, s biztosak vagyunk benne, hogy ezt a számot is jóval túl­szárnyaljuk. Példás terjesztői Szilágyi Sándor ellenőr, hírlap­felelős, aki eddig egymaga 505, Szava Géza kézbesítő pedig 250 sorsjegyet adott el. Szilágyi Sándor minden rendezvényt fel­használ a terjesztésre, míg Szava Géza kézbesítés közben helyezi el a sorsjegyeket. Tud­ják, hogy lelkes, odaadó mun­kájukkal olimpiásaink sikeres szereplését segítik elő. (Szabó Géza, hiv. vez., Sárospatak.) »» «« Nem kell új pontozási rendszer! Már több ötletet olvastam a Népsport „Olvasóink írják” cí­mű rovatában, amellyel — a cikkírók véleménye szerint — elsőosztályú labdarúgóink küzdőképes­­ségét és cél­­képességét növelhetnük. Az ötletek m­­ nem is rosz­szak, de... Bízzunk a szakvezetésben és labdarúgóinkban! Tény, hogy időnként lehangolóan rossz ira­mú és színvonalú, gólszegény mérkőzéseket látunk, de ez még nem ok az ilyesfajta ötletek megvalósítására. Társadalmunk alaptörvényeiből kiindulva is helytelen az olyan felfogás, hogy büntessék meg az illető csapatot, ha pl. kevés gólt lő. Az ilyenfajta ötletekkel egész labdarúgásunk alapjait rendít­­hetnők meg. Az ilyen reformok — még átmeneti időszakban is , — csak árthatnak a sportág­­ szépségének, hagyományainak, s­­ ezzel a népszerűségének. Ehe­lyett viszont nagyon helyes, ha azzal a kéréssel fordulunk a magyar labdarúgás vezetőihez: beszéljék meg az edzőkkel, hogy az őszi idényben — mivel külö­nösebb tét valóban nincs — fek­tessék a fősúlyt támadójáté­kunk fejlesztésére. Higgyék el — kedves Varga László, Lukács Márton és a töb­biek —, hogy így is lehet előre­haladni! (Szekeres István, Bp. Vil­., Csepreghy u. 2. sz.). Nyugdíjasok kérése A Népszava egyik számában ol­vastam azt a hírt, hogy a nyug­díjasok csökkentett áron vásárol­hatnak mozibérletet. Ezzel kapcso­latban bátorkodom sok nyugdíjas sport- és főleg labdarúgás-kedvelő nevében kérni, hogy a Vasas SC példájára vezessék be a többi nagy pályán is, a Nép­stadionban is, a 3 for­intos nyugdíjas belépőt. A visszaélések elszerü­lése végén állítsanak be a Népstadion sok pénztára közül egyet, ahol csak a nyugdíjasok válthatják meg jegyüket igazol­ványuk felmutatása mellett. És legyen számukra egy külön be­járat. Kérjük még azt, hogy ezek a kedvezményes jegyek ne a leg­magasabb emeletekre szóljanak, hiszen mi, öreg nyugdíjasok nehe­zen tudunk felmenni a legmaga­sabb helyekre és látásunk sem olyan jó már, hogy legfelülről él­vezhessük a pályán folyó játékot. (Bérczi Lajos, az FSC volt játé­kosa, és még 21 aláírás.) ^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^ | Százezrek képviseletében | ^ p­­énteken összeül a Ma­­z­il gyár Honvédelmi Sport­­­­szövetség V. kongresz­s­szusa. Mintegy félezer ember 4 — társadalmi munkások és­­ közéleti személyiségek — fél­­£ ezer aktív sportember tanács­­­­kozik, hogy még eredménye­zz­­ebb legyen e közkedvelt tö­­ö­megszervezet munkája. Száz- 4 ezrek képviseletében vitatják­­ meg, hogy mit tettek eddig.­­ Amikor létrejött a Magyar­­ Honvédelmi Sportszövetség, tö­­l­mörítette a szétforgácsolt erő­­­­ket, s olyan gazdag, tartal­­o­­mas és vonzó életet teremtett,­­ amely a maga sajátos eszkö­­­­­eivel a szocializmus építésé­­­­nek fontos részét jelenti. A új kommunista erkölcs szellemé­­n­y­ben nevel erős, egészséges fia­­t­a tatokat, a technikai műveltség­­ jegyében nyújt sportlehetősé­­­­geket. Tagjainak tábora egyre­­ nő és feladatköre egyre széle­st­sedik. Az MHL tömegrendez­­v­­ényei, sportbemutatói, előadá­­­­sai és szaktanfolyamai százez­­re­reket vonzanak, élversenyzői a­­ magyar sport legjobbjai közé­­ tartoznak.­­ Az utolsó 5 évben óriási fej­­­­­ődés volt tapasztalható. Míg a­­ 1958-ban az MHL-klubokban­­ alig tízezren sportoltak, most is harmincezren vesznek részt a­­ csaknem 200 sportklub mmn- Z/ héjában, közülük 4000 minősí- Z/­tett sportoló és 6 kiérdemelte­n a Magyar Népköztársaság ki­váló sportolója megtisztelő ct-­­ matt 1958-ban 20 érdemes spor-­­ tolója volt az MHS-nek, most 1 103 van!­­ Az összetett honvédelmi­­ sportversenyben 5 évvel ez-­­­előtt csak tízezren, tavaly már­­ több mint százötvenezren­­ vettek részt. S hol vannak­­ még az egyéb rendezvények.­­ Az 1958-tól megtartott 65 500­­ előadást közel négymillió em­­z­ber hallgatta meg s a honvé-­­ de­lmi napokon ugyancsak sok­­ milliós vált a résztvevők szá­­z­ma. A tények szinte örvmaguk­­­kért beszélnek, de talán mégis­­ az a legszebb, amit a minő-­í­ségi sportról mondanak. Az­­ MHS sportolói 11 világbajnok-­­­ságot, 7 Európa-baj­nok­ságot,­­ 260 országos bajnokságot nyer-­­­tek és sorozatosan javították­­ meg a világ-, Európa- és ma-­­­gyar csúcsokat.­­ Az eredményes esztendőket­­ most újabb, még eredménye-­­ sebb esztendőjének kell követ- l niük, s hogy ez megvalósul-e,­­ az a kongresszus munkáján is­­ múlik. A szövetség életében­­ tehát sorsdöntő lesz a most a következő 48 óra, s kívánjuk,­­ hogy a haza védelmével kap­­í­csolatos kötelességérzet ébren-­­ tartása mellett a szocialista­­ sportélet gazdagítójává is vál­­­ jék. " Döntött az úszók fegyelmi bizottsága A Magyar Úszó Szövetség fe­gyelmi bizottsága csütörtökön a késő esti órákban ült össze a Bp. Spartacus—Szolnoki Dózsa 3:2-s állásnál félbemaradt vízi­labda-mérkőzés ügyében. Mint ismeretes, fegyelmezetlen maga­tartás miatt a játékvezető és a mérkőzés ellenőre jelentése alap­ján Czapkó Miklós edző, vala­mint Boros Ottó, Brinza István és Kuczora Ferenc játékosok ke­rültek a vádlottak padjára. A játékvezető és a tanúk kihall­gatása alapján Cz­apkó Miklóst és Boros Ottót felmentették. A játékvezető megsértése miatt Brinza Istvánt és Kuczora Fe­rencet három hétre eltiltották mindennemű hazai és nemzet­közi mérkőzésen való szereplés­től, az ítélet végrehajtását azon­ban 196­1. június 30-ig felfügg­­esztették. Az izgalmas torinói (Folytatás az 1. oldalról.) Térjünk azonban most vissza a mérkőzésre. A második mér­kőzés alapján is jobbnak bizonyult a Vasas,­ ­különösen, ha figyelembe vesz­­szük, hogy ellenfelünk ember­fölénye csak ötven perc után egyenlítődött ki, amikor Peiro is lement a pályáról. Azonkívül nem nehéz elgondolni, hogy lel­kileg is megviselte a fiúkat, ami­kor látták, hogy Mészölyt kór­házba viszik. Vajon mi lehet ve­le?— ez járt a játékosok eszé­ben. Ami azonban a Torinót illeti, éppenséggel nem tudta kihasz­nálni emberelőnyét. Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy nagyobb volt a Vasas-fiúk lab­­dabiztonsága. Többnyire ember­hez kerültek az átadások, míg a Torinó, nyilván idegességében, gyakran elvesztette a labdát. A másik ok, hogy a házigazdák rendkívül erős védőfallal talál­ták szemben magukat, amelybe Mészöly kiválása után, jól „épült bele" Bundzsák is. Fejjel sok­szor mentett, bár néhányszor könnyelmű volt, ez azonban nem okozott ezúttal végzetes bajt. A harmadik ok, hogy Machos, Ké­kesi és Bozó időnként betört az ellenfél védősoraiba, zavarokat okozva ott. Ha Pál I. is okosab­ban játszott volna és megpró­bált volna védőjétől elszakadni, a Vasas taktikája még sikere­sebb lett volna. Meg is jegyezte Bakos a kispadon: — Pál fogja Polettit és nem megfordítva. Itt kell megemlítenünk Varga egészen nagyvonalú védését is. Úgy védett, mint egy márkás, nagy kapus. Ha így fejlődik ez a fiatal fiú, az egész magyar labdarúgás hasznára lehet. Mit mondanak az olaszok? Ők persze nem méltányolják kellő­képpen azokat a körülménye­ket, amelyek a mérkőzés elfaju­lására vezettek. Nem tudják, mit jelentett a Vasasnak Mé­szöly kiválása. Egy tartópillér dőlt ki. Signor Giusti, a Torino csapatának titkára ezt mondta a mérkőzés után: — Csatát láttunk. Játékosainkat felidegesítette a Vasas halogató taktikája. A reggeli Gazzetta dello Sport így kiált fel címében: „Olaszország­nak befellegzett a Középeuró­pai Kupában”. A Tutto Sport így vezeti be kommentárját: „I­nkább rögbg volt, mint futball.” Majd így folytatja: „A Vasas összjá­­téka folyamatos volt, a régi is­kolát játszotta. Mészöly kiválása után az eredmény tartására tö­rekedett. Nehéz megmondani, ki kezdte a durvaságokat — írja az olasz lap kissé elfogultan. — Mindenképpen sajnálatos, hogy egy nagy nemzetközi mérkőzé­sen ilyen hangulat uralkodhat. De hagyjuk a rosszat — foly­tatja a torinói lap. — A Vasas jó csapat, különösen Kékesi, Machos, Sas és Sáros­ tetszett nekünk.” A mérkőzés után a Vasas-flú, az au­t­ó­b­u­szban A Népstadion környékének rendezéséről Vajon mi­kor kerül már sor Budapest egyik leglátogatottabb sportlétesítményének, a Nép­stadion környékének rendezé­sére? A városkép szempontjából is nagyo­n csúnya a Népstadion mögötti f­­ volt postaállomás néhány barakksze- se­­rű épülete, vala­mint az előtte levő gondozatlan terület Javaslatom: a volt postaállomás Népstadion útra eső három épületét bont­sák le és akkor az Ifjúság útja *A szélességben kifutna a Hun­gária útra. És így megoldódnék az amúgy is rendkívül égető parkírozási probléma: az autók­nak jutna bőven hely, nem kel­lene kilométerekre a mellék­utcákban elhelyezni a gépkocsi­kat, jobb lenne a közlekedés, és a Népstadion kulturáltabb környezetet kapna. (Körömy János, Budapest, XIII., Tar u. 2.) ANXX\X\>XXXXXXX\>XXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXVSV Minden mérkőzés­­ egyidőben kezdődjék! \ ^ Több olvasónk fordult a ^ hozzánk azzal a kérés- ^ ^ sel: tegyük szóvá, hogy ^ í a bajnokság végküzdel- í ^ mében minden csapat g £ egy időben kezdje a J í mérkőzését. Kifogásolják, | í hogy például a Ferencvá­­í­­­ros —Vasas mérkőzéstesti z f mérkőzés keretében ját- 1 4 szőtték le. Helytelenítik, 4 4 hogy az Újpesti Dózsa— ^ ^ Komló mérkőzést szám­­ít 4 haton játszották. Olva- 4 1, sóink nyitott kapukat ^ ^ döngetnek, mert a szabá- 4 4 lyuk értelmében az utolsó 4­­4 három forduló valameny- ^ ^ tiyi mérkőzését egy idő- 4. 4 ben kell megtartani. aWWWWWWWWWWWWWWWWWW.^'' az MTK győzelméről beszéltek. Nehéz megmondani, hogy örültek-e neki? Örültek annak, hogy magyar csapat ke­rült a d­öntőbe, de nem tagad­ták, hogy az MTK-t veszélyesebb ellenfélnek tartják, mint a Zsel­­jeznicsart. Mégis jólesett látni a reggeli olasz lapokban a címet: „Magyar döntő a Középeurópa-­ Kupában Novobáczky Sándor A Vasas labdarúgó-csapata csütörtökön 14 óra után meg­érkezett a Ferihegyi repülőtérre. Mészöly Kálmánt a kórházba vitték, hogy tüzetesen megvizs­gálják a középhátvéd szemsérü­lését. Ez a helyzet a röplabda NB I-ben A veretlenségét tavasszal el­vesztett, de még az első helyen álló TF női cspatát kivéve a listavezetők biztosan, veretlenül tartják helyüket az élen a röp­labda-bajnokság II. osztályában. A legutóbbi forduló eredményei: Férfiak, Nyugati csoport: Szom­bathelyi Spartacus— Dunaújváros 3:2, Dunaiújváros— Április 4. Va­sas 1:3, Csatornázás—Szombat­­helyi Dóz­sa 3:2, Győr—BVTK 1:3. Az EVTK vezet. Keleti cso­port: Szeged—Baja 2:3, Fürdő­igazgatóság— Martfű 2:3, BM Dózsa—Egyetértés 3:0, Testvéri­ség— VTSK 0:3, Dunakeszi—Deb­recen 1:3. A veretlen BM Dózsa a második helyezett Egyetértést is meglepő fölénnyel győzte le. Nők. Nyugati csoport: MTK — Sopron 3:0. Győr—Székesfehér­vár 3:0. TF—Pécs 3:1. Tatabánya —Szombathely 3:2, a TF áll az első helyen. Keleti csoport: Sze­ged— Békéscsaba 3:2, Pedagógus —Nyíregyháza 3:0, Zá­pálfalva— Salgótarján 3:0, Debrecen—Bu­dai Doboz 3:2, MAFC—Diósgyőr 0:3, a táblázat első helyén­­ Diósgyőr áll. Röplabda NB I Női mérkőzés: Újpesti Dózsa — Miskolci VSC 3:0 (7, 12, 8), Miskolc. Férfi mérkőzés: Z. Danuvia — MTK 3:2 (-11, 11, —4, 17, 13) Hungária körút. Barátságos labdarúgó-mérkőzései Dorogi Bányász—Komáromi Olajmunkás 6:1 (2:0), Szőny. G, Monostori (2), Szuromi, Karába, Varga, Kertes, ill. Nagy. Péntek, 1963. június 21. 5

Next