Népsport, 1963. július (19. évfolyam, 129-150. szám)
1963-07-01 / 129. szám
MILYEN ERÉNYEK HOZTÁK MEG a Ferencvárosnak a bajnoki címet? A Népstadionban magasra csapott a lelkesedés lángja. A hatalmas szurkolósereg egy újabb győzelem után örömujjongással éltette azt a csapatot, amely a Szeged legyőzésével megőrizte tavaszi veretlenségét, s tizennégy évi szünet után ismét megszerezte a bajnoki címet, amelyre már olyan régen áhítozott szurkolótábora. Az elsőséget teljesen megérdemelten, jelentős előnnyel vette birtokába az FTC, s tavaszi pompás győzelmi sorozatával olyan bravúrt ért el, amely a nagy elődökre emlékeztet. De a bajnoksághoz rögös, nehéz út vezetett. Mi okozta a kezdeti balsikert? Most már mosolyognak a zöld-fehér színek hívei, de bezzeg tavaly az őszi idény dereka táján közel sem voltak ilyet rózsás hangulatban. Akkoriban borúsan ítélték meg a helyzetüket. Nem is csoda, hiszen az első öt mérkőzésből csupán két pontot szereztek, íme: Szeged 0:1, Újpesti Dózsa 2:2, Bp. Honvéd 2:3, Vasas 0:2, DVSC 2:2. Mi okozta a kezdeti balsikert? Legfőképpen az, hogy a játékosok az előző év idegi és fizikai fáradtságát nem tudták kellően kipihenni. Erre a bajnokság közötti két hét túlságosan rövid volt. Most utólag már a szakvezetők is úgy látják: nem járt eredménnyel, nem volt jó hatású a Ferencváros idény előtti kéthetes észak-magyarországi vendégszereplése sem. A Chiléből hazatért ferencvárosi játékosok már különösen vágytak az otthoni környezetre, fásultak, idegesek voltak, s egyikük-másikuk sérült is. Nem lehetett tehát a formát átmenteni, s nem volt idő a formábahozásra sem, legalábbis a rajtig. Később, főleg a kulcsjátékosok, a válogatottak belelendülésével egyre inkább szárnyakat kapott a Ferencváros, s az őszi idény hátralévő mérkőzésein már csak egyszer kapott ki. Nézzük: Szombathely 3:0, Győr 2:2, Tatabánya 1:0, Dorog 1:0, Pécs 3:3, Komló 2:0, SBTC 3:2. MTK 0:1. Kemény alapozás, következetesség Verejtékes, megerőltető volt az alapozás, sokoldalú, változatos, nagyon kemény a felkészítés. Hóban, fagyban, 15 fokos hidegben, jégpáncéllal borított pályán, s ha a szükség úgy-hozta,.„a lelátón futottak, fáradoztak a játékosok. Két héten át naponta kétszer edzettek, és mire az alapozást maguk mögött hagyták, 47 (!) foglalkozás állt mögöttük. A nagy nekibuzdulást később is nagy megterhelésű edzésvezetés, sokrétű edzésmunka jellemezte, nemcsak a formába hozó időszakban, hanem végig a formábantartó időszakban is. A Ferencváros szakvezetése örömmel fogadta az MTST-nek labdarúgásunk fejlesztésére vonatkozó irányelveit, s élen járt a korszerű, erőteljes edzésmunka megvalósításában is. Éppen ezért nem véletlen, nem szerencse, hanem a következetes, alapos munka eredménye a bajnokság! A zöld-fehér játékosok mindennap edzettek, s az egész idényben hívek maradtak elveikhez: a kemény edzések útjáról nem tértek le, s minden hét keddjén elvégezték a fizikai képességeket fejlesztő ún. emlékeztető edzéseket. Ez persze nem ment könnyen. Amikor tűző napsütésben emelgetni kellett a kézisúlyzókat, forgatni a köteleket, dobálni a medicinlabdákat, vagy ugrálni a gátak felett, bizony keseregtek a játékosok, s kezdetben nem is nagyon értették meg ezeknek a gyakorlatoknak a szükségességét. Nem minden célzat nélkül így tréfálkoztak: „Súlyemelők leszünk, avagy talán futók?” Az edző azonban következetes maradt, s mint később kiderült: csatát nyert! Érdemes volt fáradozni Akik még ma is kétségbevonják a kemény edzések szükségességét, gondolkozzanak el egy jellemző statisztikai altatón. Rákosi Gyula a Vasas elleni tavaszi mérkőzésen 600 m-t gyalogolt, 3200 m-t futott, 1400 m-t vágtázott, negyvenötször ért a labdához, összesen 5200 méter! Aki pedig ilyen nagy intenzitás mellett még szerel, támadásokat indít és fejez be, annak alaposan fel kell készülnie az ilyen megpróbáltatásokra. Ezt tudják a Ferencváros játékosai, s egyre inkább igénylik is. Érdemes idézni Novák Dezsőnek a nyilatkozatát: — Bizony eleinte idegenkedtünk a kemény alapozástól, a sok edzéstől, az erőnléti jellegű munkától, de főleg a súlyzótól, a nehéz gyógylabdától, az ugrálókötéltől. ’ Nem mondanék igazat, ha azt állítanám: ma már lelkesedünk, amikor hetenként egyezer, kedden meglátjuk ezeket a szereiket... Nem, itt még nem tartunk... De az is valami, hogy ma már megértjük a kemény, sokoldalú edzésmunka szükségességét. Most, a bajnoki cím megszerzése után Novák is azt mondja, amit társai: érdemes volt fárakozni. Megfelelő életmód, példás küzdőképesség Persze mit sem ért volna a gondos, alapos, tervszerű felkészítés, ha nem párosult volna a játékosok megértésével, a megfelelő életmóddal. A bajnokcsapat tagjai példásan készültek a mérkőzésekre, betartották az orvosi és szakmai jellegű tanácsokat, közös erőfeszítéssel harcoltak a bajnokságért. A Jó közösségi szellem kedvező hatása sok mérkőzésen megnyilvánult. Példás küzdőképessége és nagyszerű erőnléte révén több vesztésre álló mérkőzés sorsát fordította meg a csapat. Nem véletlen az, hogy a Ferencváros vidéken egyremásra győzött, sokszor gólt sem kapott, s a vidéki együttesek közül csak a Szegedtől kapott ki. A játékosok akaraterejének jelentős része volt abban, hogy a Ferencváros szépen helytállt a VVK küzdelmeiben is , és bekerült az elődöntőbe. Megerősödött a csapat Tavasszal egy új Ferencváros lépett pályára, egy olyan, együttes, amely az őszivel szemben megerősödött, mégpedig azért, mert a szakvezetés bátor lépésre szánta magát, s néhány kulcsjátékos képes volt a magasszintű játékra. Sokakat meglepett az a tény, hogy Aczél került a kapuba. Orosz fedezetnek ment hátra, Varga lett a jobbösszekötő, s néhányszor helyet kapott a csapatban Fenyvesi II is. Ezekkel a húzásokkal megerődött a Ferencváros. Aczél többnyire remekül védett. Orosz kitűnően indított, jól szerelt, összefogta a csapatrészeket, szinte stílust adott a csapatjátéknak. Varga beállítása után, a Ferencváros többször ie sikerrel alkalmazta a kétközépcsatáros taktikát. Rákosd fáradhatatlan volt a mezőnyben, átalakult némileg Albert játékfelfogása is, s akár Kökény, akár a kis Fenyvesi játszott jobbszélsőt, a szélsők is sokat tettek az egységes csapatmunkáért, a védelem tehermentesítéséért. Hátul a gyors Mátrai nagy erősség volt, Novák pedig a hátsó sorok karmestereként irányított. Ez a csapat harcos, a Ferencváros hagyományaihoz méltó lendületes labdarúgást játszott, s általában a mérkőzések irányítására, gyakori kezdeményezésre, sokmozgásos, gólerős támadójátékra törekedett. Sikerrel! A Ferencváros tavasszal a Doroggal, az MTK-val és a Vasassal döntetlenül mérkőzött, a többi ellenfelét legyőzte. Kik szerezték meg a bajnoki címeit? Zárójelben feltüntetjük azt is, nhányszor játszott. Fenyvesi dr. (26), Mátrai (26), Novák (26), Vilezsál (25), Orosz (24), Rákosi (24), Albert (22), Kökény (18), Dalnoki (17), Kocsis (15), Aczél (13), Varga (9), Fenyvesi II (8), Havasi (7), Géczi (6), Friedmanszky (5), Száger (4), Ormai (4), Horváth (3), Németh L. (1), Szántai (1), Rátkai (1), Széles (1). Tehát 23 játékos szerepelt a Ferencvárosban az 1962—63-as bajnoki évben. Az edző Mészáros József még fiatalember, alig van túl a negyedik X-en. Az egykori válogatott tíz évet játszott a Ferencvárosban, tagja volt a tizennégy évvel ezelőtti bajnokcsapatnak is. Visszavonulása óta a Ferencváros edzője. Agilis, tanulni vágyó, alapos, higgadt szakoktató. Bátran és következetesen kiállt elvei mellett olyankor is, amikor módszerei a játékosok körében nem találtak helyeslésre. Nem riadt vissza akkor sem, amikor eleinte elmaradt a remélt siker és a szurkolók egy része ellene fordult. A szakosztályvezetőség azonban ismerte az edző jó munkáját, s bizalmat szavazott Mészárosnak. Nos, a jelek szerint a kitűnő edző érdemes volt a bizalomra, bajnoksághoz segítette a Ferencvárost. A siker kovácsa szerény ember, de érdemes arra, hogy ezúttal ráirányuljon a fényszóró csóvája. És a jövő? A Ferencvárosnak az ifjúsági csapata is bajnokságot nyert. A zöld-fehérek utánpótlása kitűnő. A szakvezetés éppen ezért elhatározta, hogy teljes erejével azon lesz: az első csapatba mielőbb bekerüljenek a saját nevelésű, tehetséges játékosok. Nem elsősorban átigazolásokkal, hanem saját erőből akarják megoldani a csapaterősítést. A jövőtől nem félnek. Annak ellenére nem, hogy tudják: a bajnoki címet nehezebb megvédeni, mint megszerezni. Németh Gyula Jó mulatást, kellemes szórakozást!M i lesz a gyerettekkel nyáron? A kérdés évről évre ismétlődve súlyos teherként nehezedik a szülők vállaira ilyenkor a bizonyítványosztás után, a hoszszúnak tűnő, de mégis oly gyorsan elröppenő vakáció előtt. A probléma valóban nem egyszerű. A dolgozó emberek gyerekei ilyenkor az iskola padjaiból „kiszabadulva” szeretnék élvezni a szabadság napjait , és a legtöbb esetben nem élvezhetik maradéktalanul. Nem élvezhetik, hiszen a szülő, a gyárban vagy hivatalban dolgozó édesanya és édesapa szabadsága két-három hétre, az iskolai szünet egyharmadára terjedhet csupán. Ebben az aránylag rövid időben lehet szó a család együttes nyaralásáról, üdüléséről, hosszabb kirándulásokról, vidéki látogatásokról. És mi lesz a gyerekekkel a vakáció kétharmad részében? Hogyan töltheti korunk iskolás nemzedéke nyári szabadsága napjait? Három, foglalkozásra nézve teljesen különböző édesanya válaszát idéznénk, 10—12 éves gyereke nyári terveiről: — Most táborba megy a fiam, azután két hétre elviszem nyaralni, de hogy augusztusban mi lesz vele — azt még magam sem tudom... — így az egyik. — A kisfiam vidékre, a nagymamához utazott. Ha tudunk, majd mi is utánamegyünk, hogy egy keveset együtt is töltsünk a szabadságból — mondta a másik. — Otthon marad a gyerek, segít bevásárolni, főzni is megtanult már, s ha nagyon unatkozik, majd behozom magammal a munkahelyemre — felelte a harmadik. E három válasz is visszatükrözi a valós helyzetet. Elsősorban azt, hogy a táborok, az úttörőszövetség kerületenként rendezett nyaraló napközisei csak részben oldják meg a gyerekek nyári foglalkoztatását. Ezért sietett most a sport a társadalom, a családok, a szülők segítségére. Az ifjú sportoló nemzedék újszerű nevelésének egyik próbaképpen életrehívott intézményével, a sportnapközik megnyitásával az általános iskolás korú nyári foglalkoztatását szeretnék szervezetten biztosítani. Sportnapközi — mit is rejt ez a valóban új elnevezés? Azt, hogy a szülők munkaideje alatt nyári felügyelettel sportolási lehetőségeket teremtenek fiataljainknak. Ennyit és nem többet. És mégis mennyi minden „belefér” majd a napközik munkatervébe! A lényeg az, hogy az önként jelentkezők lehetőleg a sport minél több ágával kössenek ismeretséget. Tanuljanak meg úszni, rúgják, dobják a labdát, ugorjanak magasba és távolba, fussanak, ügyeskedjenek, izmosodjanak és eközben szórakozzanak, játsszanak, töltsék kellemesen, de a felügyelet mellett a mindenképpen jól megérdemelt vakáció napjait. Az akció, a sportnapközik életrehívásának általános sikeréről még korai volna beszélni. Mindenesetre jellemző az az óriási érdeklődés, amellyel például Komlón fogadták a sportnapközik megindulását. A létszám napok alatt a tervezett hatszorosára emelkedett, s nőtt volna még tovább is, ha a Bányász sportkör bírta volna lehetőséggel, oktatóval, létesítménnyel. A komlóihoz hasonló az érdeklődés másik kilenc vidéki városban és tíz fővárosi kerületijén is. Ebben az esztendőben ugyanis egyelőre húsz sportnapközi szervezése szerepel a tervekben. A vidéki városokhoz hasonlóan a fővárosban is gondosan karbantartott pályák kapui nyílnak meg július 1-én fiataljaink előtt. Az idén megnyíló húsz sportnapközi természetesen még távolról sem elégítheti ki az igényeket, a szülők és a fiatalok igényeit. Vidéken és a fővárosban is bizonyára jóval többen szeretnék igénybe venni a sport e kétségkívül jelentős segítségét, hiszen talán nem akad olyan iskolás korú gyerek, akit unszolni kellene, hogy vegyen részt a sport napközi foglalkozásain, ahol a sporttal barátkozhat, ahol egyúttal vágya, álma is teljesülhet! Ezek után elmondhatjuk: valóban jelentős, úttörő feladat vár az első napközik testnevelő tanár vezetőire. Nevezetesen az, hogy az idei próbaévben kikísérletezzék a legmegfelelőbb, jövőre már általánosan, országszerte alkalmazható módszereket. Nem lehet vitás ugyanis, hogy ha valami, akkor ez a sportnapközi a szülők és a gyerekek tetszését egyaránt megnyerve a magyar sport egyik legnépszerűbb intézménye lehet! Egyrészt csaknem teljes mértékben leveszi a szülők vállairól gyerekeik nyári foglalkoztatásának, elhelyezésének terhét, másrészt a gyerekek vágyait kielégítve, szórakozással párosuló sportolási lehetőségeket biztosít az általános iskolás korú fiataloknak. Arról azután nem is beszélve, hogy milyen „hasznot” húzhat ebből a sportmozgalom, hiszen mennyi, de mennyi tehetséges fiatal felfedezésére nyílik lehetőség a sportnapközik foglalkozásain. Ezért üdvözöljük örömmel az első húsz sportnapközi megnyitását, s biztosak vagyunk benne, hogy az első húszat a jövő évben többször húsz követi majd! S, mi mást kívánhatnánk a fiataloknak, mint a jó mutatást, kellemes, hasznos szórakozást. Vad Dezső fűtött olyan gyenge időt, i mertelmérték a távot... . Simon Attila és a fiatalok Simon Attila kitűnő középtávfutónk. Itt is, ott is feltűnt a pályán civilbe öltözötten Edzője, Németh Béla panaszosan mesélte: — Attila már reggel 6-kor edzést tartott, azóta itt van a pályán. De hiába küldöm haza, hogy pihenjen, azt mondja: marad. Pedig ebben a hőségben hűs szobában lenne a helye ... Simon Attila kérdésünkre ezt a választ adta: — Van egy-két fiatal futónk, például Cselényi__ Nagyon érdekel az eredményük, azért vagyok most itt... A 24 esztendős Simon tehát a fiatalokat figyelte... Nem is olyan régen, néhány esztendeje ugyanilyen körülmények között figyelték őt egy másodosztályú versenyen ... Túl a Városligeten A Mexikói út és Erzsébet királyné út sarkán vasárnap délelőtt szinte non stop folytak a labdarúgó-mérkőzések. Sok néző úszónadrágban figyelte a játékot. A szomszédban a BVSC teniszpályáin férfi páros zajlott. A fehér sport birodalmában is a sportszeretet legyűrte a kánikulát. A Szőnyi úti úszókombinát egy hatalmas szardíniai dobozihoz volt hasonló. Littomericzky és Székely Éva hétköznapi úszóiskolájának a medencéiben több volt az ember, mint a víz. Körülötte minden talpalatnyi beton foglalt. Az úszótorony alatti kismedence viszont még üres. A kerítésen kívülállók vágyakozva nézték a hite, gyűrűző zöld, tiszta vizet. A parton egy kis asztal mellett Keserű III szorgalmasan jegyezgetett: a Budapesti Úszó Szövetség lelkes aktívája, a serdülők vízilabda-bajnoksága jegyzőkönyvét vezette. Nemsokára új mérkőzésre került a sor. Már reggel 8-tól vívták a vízilabdázók jövő reménységei egymással harcukat. Laky Károly, a válogatott szövetségi kapitánya leste, hol tűnnek fel a jövő csapatának erősségei. Közben erről beszélt: — Sokkal szebbnek látom a sportág jövőjét, mint egyesek, ha ezeket a fiúkat nézem, nem féltem a vízilabdázást. Hétfő, 1963. július 1. 3 SZOMBATja,sí estig SPORT A SPORTÉRT Az aszfalton nyomot hagy a gépkocsi gumiabroncsa. Lehúzott redőnyű üzletek egész sora. A fagylaltos előtt türelmesen verítékeznek az emberek. Az uszodákban, a strandokon most teszik ki a „Megtelt” táblát — szombaton kora délután kezdetét veszi a hétvége. A sportműsor e délutánra az események egész sorát kínálja. Első osztályú versenyt evezésben, felnőttek pályabajnokságát a Millenárison; érdekesnek ígérkező NB I-es kosárlabda-mérkőzéseket, bajnoki ökölvívó-viadalt a Csepel és az MTK között. Ismert nevű vízilabdázók csapnak össze a felkiáltójellel külön megjelölt bajnoki vízilabda-mérkőzéseken. Akadnak azonban az országban úgynevezett „műsoron kívüli” események is, amelyek egyike-másika nem szerepel a nyilvánosság számára közölt programban. Versenyeznek, mérkőznek, szóval sportolnak tömegével ezen a kánikulai hétvégén sokan azok is, akiknek nevét nem „jegyzi” vagy ma még nem tartja nyilván a közvélemény. De számukra is a legtöbbet jelent szórakozásban a versenyzés, a sport — amit Tart pour Tart — magáért a sportolásért űznek nagy kedvvel. Csináljunk most egy körutazást, látogassuk meg a sport névtelen katonáit néhány sportágban. Mit nem ért Béki bácsi Csepel peremén sok holdnyi területen szinte mindig foglaltak a futballpályák. A Rákóczi úti sporttelep egyik öltözőjének szertárosa, a közel hetven esztendős Béki András, könyökére támasztva az állát — figyeli a körülötte zajló életet. Ott van például Géczi József esztergályos. Béki bácsi tudja róla, hogy reggel ötkor kelt és fél hétkor munkába állt és azóta mindig talpon volt. És most mégis milyen fürgén, frissen fut ki Géczi is a többiekkel az egyik pályára, hogy ebben a rekkenő hőségben kilencven percen át rúgja a labdát. Hát miért?... Minden kiderül Nagyon csodálkozva néztek ránk a csepeli Nagyöntvény „Kossuth", illetve „Béke"brigádjának tagjai — a két csapat játékosai —, amikor választ kértünk a miértre. A Kossuthból Szántó László összekötő-gyalus és Schmitzer Ede kapus-gyalus közölte, hogy a két szocialista brigád egymással versenyben van a munkapadok mellett, most virtuskodásból kihívták egymást a labdarúgásban is. A humoros kedvű Csontos Imre márós nem feledkezett meg arról sem: — Ez a pályán zajló két félidő jó bevezetője a harmadik félidőnek, amit szintén egymás társaságában töltünk el a csepeli vendéglő fehér asztala mellett... Közben szurkolók is érkeznek: családtagok, társak a műhelyből és ismerősök. Megjön a bíró is, aki vezető típus, a játékvezető ugyanis művezető a gyárban. A gyors játék titka Mauker László, a szokástól eltérően mind a két csapatnak az intézője. Különben brigádvezető a Kossuthban. A labdarúgás szeretetén kívül — tőle halljuk — összetartja a sportban a két brigád tagjait a szórakozás közös öröme is. Maukier sporttárs sürgetően nézett az órájára: — Gyerekek, már tizenöt percet késtünk a kezdéssel. Mivel fél ötkor át kell adnunk a pályát, nagyon gyorsan játsszatok, hogy behozzátok a késést... Erről eszünkbe jutott: olykorolykor nem ártana, ha a bajnoki mérkőzéseket is késéssel kezdenék. Talán így felgyorsulna a játék... Közel negyven fokot mutatott a hőmérő higanyszála, amikor megkezdődött a mérkőzés, öt perc eerc telt el, megszületett az első gól, amelynek jöttét olyan hangos öröm hirdette, hogy talán Budafokon is meghallották. Judit és a három bajnoki érem Talán a friss via közelsége vagy talán a szülői és szakmai érdeklődés se vonzott elég szép számú közönséget az idei serdülő úszóbajnokság szombat délutáni versenyére a szigeti uszodába. Fiúk és lányok ülik körül edzőjüket. Az ásítás nem az álmosságot jelzi, hanem izgalmukat leplezi. Huncut mosollyal áll a rajtkőre Soltész Ági. Csupa szendeség Turóczy Judit. Ági 13. Judit 15 éves. A vízben, a versenyben azonban nem gyerekek. Turóczy kezében percek múltán ott lapul az első bajnoki érem. Judit 100 „női" gyorson 1:06.9-et úszott. Bakó Jenő, a keret egyik Már a Hármashatár-hegy pereme fölé ereszkedett a nap, és sugarai nem tűztek olyan perzselően, amikor bajnokavatásra indult el a szurkolók hada a Ferencváros—Szeged mérkőzésre. A Népstadion tőszomszédságában elterülő kispályákon még pattogtak egy darabig a labdák, aztán zuhanyozó alá siettek a sportolók, szertárba került a labda is, amikor néhány száz lépésnyire innen először felzúgott a tömeg. Lassan véget ért ez a sportvasárnap is: százezrek szórakoztak a sportban. Új reményekkel, az élményekkel a jövő héten folytatása következik ... Fekete Pál edzője odahívja Juditot. A kislány elmondja: — Még elsős voltam, amikor Sárosi bácsihoz levittek a Saőnyibe. Rögtön kemény munkába fogtak be... — Folytatná, de újból rajthoz szólítják. — Tokió? — kérdeztük Bakót. — Nem... Az 1966-os EB... De ki tudja. Judit két éve a felnőtt válogatott keret tagja, ő a legfiatalabb. Judit közben másodszor ie felállt a bajnoki emelvény legmagasabb fokára, 100 háton is Turóczy ütött be elsőnek. A harmadik bajnoki érmet vegyesváltóban szerezte. Mi történhetett Krausszal? Miként szombaton az uszodában, vasárnap reggel a Ferencváros sporttelepén is a sport holnapjáról, e holnaputánjáról készíthettünk ceruzajegyzeteket. Csupa fiatal arc, csak a célbírók, edzők, időmérők fölött járt el jórészt az idő, legalábbis az aktív versenyzést tekintve. Megható, amint a tűző napon ülnek az emelvényen az idősek. Gyér hajzatuk között patakzik a víz a fejükről. Alul Bihari dr., középen Enyedi, aztán Németh Béla, legfelül Béres Ernő. A női i100 métert futották, az alsó osztályú atlétikai egyesületi bajnokságok keretében, amikor némi zavar keletkezett az időmérők között. — Mi történhetett Krausszal? — tették fel a kérdést. Krausz Éva ugyanis az órák szerint elég gyenge eredménnyel győzött, Holott ennél sokkal jobb eredményt is elért már. Aztán kiderült, hogy — talán a nagy hőség miatt — a 110 m-es gátfutás célrúdját elfelejtették visszatenni 100-ra. Éva azért A Népstadion árnyékában Az Újpesti Dózsa 4x50 m gyermek vegyesváltójának tagjai Csuti József edzőnél várják beosztásukat