Népsport, 1963. szeptember (19. évfolyam, 173-194. szám)

1963-09-01 / 173. szám

KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTI PORTO ALEGRÉBÓL A bemutatkozás rendkívül jól sikerült Nyilatkozik a magyar küldöttség vezetője .\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ (Porto Alegre, augusztus 31.) Kicsit messzire kerültünk egy­mástól. Lassabban érnek haza az első köszöntő lapok is és ezért most, a már az első tudó­sításom alkalmával továbbított üdvözletét küldöttségünk vala­mennyi tagja nevében megis­métlem: mindenki egészséges, jól van, s bizakodó hangulatban készül versenyeire Porto Aleg­­rében — a mosoly, s a III. Uni­­versiade városában . .. — S vajon milyen tapaszta­latokat szerzett eddig Porto Alegrében Balogh István, a KISZ Központi Bizottságának titkára, a magyar küldöttség vezetője". — A III. Universiade sikeres megrendezését a brazil sport­közvélemény és különösen Porto Alegre városának lakói valósá­gos szívügyüknek tekintik — kezdte nyilatkozatát Balogh István. — Az Universiade egyre nagyobb szerepet tölt be a je­lentős nemzetközi sporttalálko­zók sorában. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy Brazíliába, a rendkívüli távolságok ellenére 33 ország küldötte el legjobb főiskolás sportolóit. A küldött­ségekben nem egy olimpiai baj­nok, világrekorder, világszerte ismert sportember kapott helyet, ami egyben a versenyek várható magas színvonalát is biztosít­hatja. Porto Alegre, mint régi, híres egyetemi város számos, minden szempontból megfelelő sportlétesítménnyel rendelkezik, s így valamennyi indulónak le­hetősége nyílik tudása maradék­talan kifejtésére. — Hogyan ítéli meg a ma­gyar versenyzők esélyeit? — A hazai és nemzetközi ver­senyek eredményei alapján nagy körültekintéssel válogat­tuk ki a magyar színeket kép­viselő versenyzőket. A kiutazók valamennyien jó eredmények­kel és szorgalmas előkészületek­­­vel ••hál­áltá­k a WB-ra a" Világütők bizalmát. A hosszú, fárasztó, s a Buenos Aires-i kényszerű ki­térővel rendkívül izgalmassá vált utazásunk fáradalmait már kipihenték sportolóink. Az itt folytatott lelkiismeretes edzé­sekkel valamennyien elérték m­egszokott hazai formájukat és az előjelek arra mutatnak, hogy a versenyeken sem lesz hiba. Mindenesetre a bemutatkozás, Kamuti Jenő bajnokságával rendkívül jól sikerült, ami való­sággal felfokozta küldöttségünk harci kedvét, s ez jogos bizako­dással tölt el bennünket. Csu­pán futó atlétáinkat féltjük a párás levegőtől, no de ezzel a nehézséggel a többi európai or­szág versenyzőinek is meg kell küzdenie. — Elégedett-e a magyar ver­senyzők elszállásolásával, el­látásával? — A körülményekhez képest elégedett vagyok. Az elszálláso­lás lehetne kényelmesebb is, de a koszt igen változatos, bősé­ges, minden igényt kielégít. Egyébként is a rendezők, mond­hatnám afféle magyaros ven­déglátó szeretettel , igyekeznek gondoskodni rólunk. A szerve­zés és az előkészületek hiányos­ságait kedves figyelmességgel próbálják pótolni. Rendkívüli jóindulattal sem tudnak azon­ban változtatni az időjáráson, és, sajnos, az egyébként megér­kezésünk óta beköszöntött na­pos idő során sem melegedett fel kellően az uszoda vizének hőmérséklete. Ez minden bi­zonnyal hátrányosan befolyásol­ja majd az úszók eredményeit és a vízilabda-torna színvonalát. Balogh István, a magyar kül­döttség vezetője így fejezte be nyilatkozatát: " Mindent egybevetve azon­ban a Porto Alegrében rende­zett versenyek újabb jelentős előrelépést jelentenek majd az Universiadék történetében, s egyben tovább erősítik a világ békeszerető főiskolás sportoló ifjúságának igaz baráti kapcso­latait. A. A. Angliában a­d szigorúbb Magnapan büntetésnek tign­, mit, ha valakit életfogytiglani fegyházra ítélnek. A labdarúgás világában is a legsúlyosabb íté­let, ha egy labdarúgó játékjogát élete végéig felfüggesztik. Nos, nemrégiben ilyen ítélettel súj­totta az Angol Labdarúgó Szö­vetség három elsőligás vádlott­ját: Mu­lton kapust, Williams csatárt és Phillips középhátvé­det. A vád ellenük az volt: pénzt fogadtak el azért, hogy passzív játékukkal elősegítsék csapatuk vereségét a bajnoki mérkőzése­ken. Follow, az angol szövetség főtitkára különben ezt a súlyos ítéletet felhasználta arra is, hogy nyilatkozatban hangsú­lyozza: „Demonstrálni akartunk a három eltiltással, hogy az egész világ lássa, milyen szigo­rúan büntetik az ilyen súlyos vétket Angliában." Dragoslav Sekularacot, a jugoszláv labdarúgás „fene­gyerekét" annak idején, sport­szerűtlenségéért, 18 hónapra tiltották el a játéktól. Csapatá­nak a vezetői most úgy látták, hogy a különben kitűnő játékos ,,megbűnhődött" az eddig kitöl­tött büntetéssel, s a Crvena Zvezda játékengedélyt kért Se­­kularac számára, amit megka­pott. Ott lesz szeptember 8-án, a malmöi svéd—jugoszláv válo­gatott mérkőzésen és számítani leh­et arra is, hog­y Sekularac helyet kap majd a Fernando Riera által előkészített világ­­válogatottban, amely az angol szövetség 100 éves évfordulójá­nak ünnepségein Anglia váloga­tottjával játszik. És szerepel majd a jugoszláv—magyar válo­gatott mérkőzésen is. Pelé is ott lesz ezen a vá­logatott fesztiválon és mint hírlik: Pelé ezen a mér­kőzésen bizonyítani szeretne!... Azt akarja bizonyítani, hogy tudása még nem kopott meg, csupán fáradt. Pelé különben, a hírek szerint elvesztette nyu­galmát, állítólag idegei felmond­ták a szolgálatot. Ennek okát játék közbeni sportszerűtlen magatartásával, kiállításával is magyarázzák. Pelé szájából el­hangzott egy olyan nyilatkozat is, hogy most már szívesen szer­ződne külföldre ... A nagy kül­földi klubok vezetői viszont most törik a fejüket: komolyan vegyék-e az erősen neuraszté­­niás Pelé kijelentését... Herrera örül. Yoan TM'm derül a baj­nok Internazionale híres edző­je? A bajnoki cím megnyeré­sén kívül most annak, hogy nagy versengésben van egymás­sal három külföldi csillaga: Suarez, Jair és Szymaniak. Az olasz szövetség ugyanis egy csa­patban csak két külföldi játékos szereplését engedélyezi. Az In­­ter viszont hárommal rendelke­zik. Szymaniak ismerte fel leg­gyorsabban a helyzetet, kemény edzésbe állt, hogy az egymás közötti versengés döntsön, me­lyik kettő szerepeljen. Szóval ennek a versengésnek örül Her­rera, aki különben 25 olyan játékossal rendelkezik, akikből akár két jó együttest is kiállít­hatna. A Bundesliga futball bevezetésétől azt is vár­ják a nyugatnémet klubok ve­zetői, hogy külföldre vándorolt kitűnő játékosaik most már ha­zatérnek. Ezt várják a Bolog­nába szerződött Hallertől, a Mantovában szereplő Schnellin­­gertől és az Internazionaléhoz emigrált Szymaniaktól is, mond­ván: más az, ha otthon, hazai színekért játszik egy játékos, s nem idegenben. Különösen, ha otthon is­­ pénzt kap érte. Az AC Milán­óont vásárolta meg Amarildót, aki a chilei világbajnokságon a sé­rült Pelét sikerrel helyettesí­tette. Amikor a vásár megtör­tént, a következő jelszó röppent fel Milánóban: ..Az év nagy vá­sára!" Mióta az olaszok Ame­­rildo teljesítményét is mérleg­re teszik, már ilyen kérdések is elhangzanak: „Az év­­ őrült­sége. .. A szoviot labdarúgó-csapa­­ttov,e­­tek nagyon ka­pósak külföldön, egyre-másra kapják a meghívásokat a ten­gerentúlra és Európába. A Szpartak Moszkva kupagyőztes­ ­ Barangolás a világ labdarúgásában csapata például az NSZK-ba ka­pott meghívást és a terveit sze­rint az év vége felé három mérkőzésen szerepel: november 26-án a Werder Bremen ellen, november 28-án Essenben és de­cember 1-én az FC Köln csapa­tával játszanak a moszkvaiak. S a nálunk is jól Lee Horn, amert holland játékvezető még ma is kapja az üdvözlő táviratokat abból az al­kalomból, hogy augusztusban vezette 125. külföldi mérkőzé­sét. A jubileumra az NDK-ban került sor, éppen a magyar vi­dék válogatott a német utánpót­lás válogatott mérkőzésen. Horn 29 éves bírói pályafutásra tekint vissza. Nagy mérkőzéseket veze­tett, köztük a londoni 6:3-at és a Santos­ Penarol kupadöntőt is. Horn a legnagyobb mérkőzé­seinek emlékeit amszterdami lakásának múzeumába vitte: hu­szonegy labda őrzi és emlékez­teti Lee Horn­t a nagy csaták 90 perceire. Az NSZK-ban, rúgás bevezetésére teszik meg az előkészületeket, felröppent egy kis hírecske: az NSZK ama­tőr labdarúgó-válogatott kereté­vel, egy edzőtáborban öt napon át foglalkozott Sepp Herberger, szövetségi edző . .. A Dukla Prága , sikerétől­­ hangos meg most is a világ sportsajtója. A Dukla ugyanis ezúttal is elhozta a New York-i tornáról az érté­kes kupát. A torna több, eddig kevésbé ismert érdekessége kü­lönben most kerül napvilágra. Amíg ugyanis a Dukla Prágába vitte a kupát, a torna egyik já­tékvezetője a pályán hagyta­­ az egyik fogát. A Górnik Zabrze —Westham United mérkőzésen, az egyik ítélet után többen be­rontottak a pályára, s bár a já­tékvezető jól vágtázott, a nézők mégis gyorsabbnak bizonyultak, s mielőtt az öltözőt elérte volna, az egyik fogát a gyepen hagyta. Új játékvezető lépett a helyé­be...(fekete) Amarildo SPORTEMBERS­ zívmelengető jelenetnek voltam ta­núja a napokban a villamoson. Tömött szatyorral botladozó néni szállt fel, reménykedve nézett körül a tömött kocsiban, de mint ismeretes, ilyenkor a kultúraszomj nemre és korra való különbség nélkül annyira hatalmá­ba keríti az utasokat, hogy senki sem néz fel újságjából vagy könyvéből. A gyerekek is elgondolkozva bámulnak ki az ablakon át az életbe, némelyek le­­horgasztott fejjel szegezik tekintetüket a padlóra, mintha nem tudnák nézni, hogy idősebbek állnak a villamoson. Aztán hirtelen egy széles vállú fekete fiatalember pattant fel a padról, s azzal az öblös mély hanggal, amely a 16—17 éves fiúk sajátja, így szólt: — Tessék, néni, leülni! A néni boldog sóhajjal telepedett le. — Köszönöm, drágám! — mondta, majd hozzátette: — Ugye, maga sportember? — Birkózó vagyok ... — mondta a fia­talember szerényen, ahogyan széles vál­­laival az utasok fölé tornyosult. Szak­embereknek erre a rövid kis felvilágosí­tásra sem volt szükségük, hiszen a fia­talember fülei az első pillantásra elárul­ták, hogy viselőjük milyen sportágat választott. T­öbben is felfigyeltek, s olyan érzé­sem volt, hogy néhányan elgon­dolkoztak ezen a rövid, jelentős­nek csak túlzással nevezhető jeleneten. Jó helyen, jó időben hangzott el ez a szó. ..sportember” — s talán többen is megértették, hogy az illető fiatalember nemcsak azért sportember, mert vastag nyaka, „deltás” felsőteste, izmos karjai vannak, hanem azért is, mert átadta a helyét egy idősebb nőnek. Az ilyen apró mozzanat mindenkép­pen jólesik a szemlélőnek, aki nyilván sokat hallott, mondott és tapasztalt a „mai ifjúság”-ról, amely neveletlen, nem tiszteli az idősebbeket, nem adja át a helyét, nyegle, ízléstelenül öltözködik, erkölcstelen, hangos satöbbi, satöbbi. Az ilyesmi azelőtt nem volt, bezzeg pró­báltunk volna csak mi ... és így tovább. Nem akarom idézni a sokévezredes pa­naszt, hogy „rémes a mai ifjúsági”, mindössze megnyugtatom idősebb sors­társaimat, hogy az ilyen és efféle jelen­ség csak átmeneti, s eljön az idő, ami­kor napjaink ifjú huligánjai a követ­kező korszak fiataljainak viselkedése fölött háborodnak majd fel, s emlegetik, hogy ők mennyivel szerényebb és ille­­de­lme­sebb fiúk és lányok voltak. H­azai viszonylatban amúgy sem le­het komolyan panaszunk. Másutt nagyobb bajok vannak. Gondol­junk csak arra, hogy az Egyesült Álla­mokban évente több mint egymillió ifjúkori bűnöző kerül bíróság elé, ami azt jelenti, hogy a tényleges bűnöző fia­talok száma ennek többszöröse. Szocio­lógusok, pedagógusok, orvosok egyaránt keresik ennek a riasztó jelenségnek az okát, s elméletekben nincs hiány. Keresik a bajok társadalmi gyökerét, de szó van élettani okokról is, a meggyorsult fejlő­désről, a fizikai koraérettségről, amely­­ivel nem párhuzamos az értelmi fejlő­dés. Mindenki által tapasztalt tény, hogy a mai fiatalság magasabb, erősebb, egészségesebb, mint az előző nemzedé­kek, túlteng a mai fiatalokban a tett­vágy, az energia. Igen ritkán látni ma­napság félénk, vézna fiatalt, túlnyomó­­részt duzzadnak az erőtől, élénkek, jó­kedvűért. Már csak ezért is válik korunkban mind fontosabbá a sport, amely alkal­mas arra, hogy helyes irányban vezesse le a fölös energiát, szabályok közé szo­rítsa a szilaj tettvágyat, s továbbfej­lessze a mai fiatalságnak szívet, lelket gyönyörködtető nagyszerű képességeit. Azok az idősebb emberek, akik a sport­ban még mindig valami barbár erősza­kosságot látnak, gondoljanak arra, hogy a sport eredményesebben illeszti be a fiatalokat a társadalomba, mint sok más pedagógiai módszer. A „sportember” régi fogalma las­sanként amúgy is kimegy a divat­ból. Nagyon tájékozatlannak, sőt korlátoltnak kell lenni ahhoz, hogy va­laki a sportemberben holmi izombarbárt lásson, aki vastag lábaival gólokat rúg, de nem hajlandó elolvasni egy könyvet sem. A sportolás ma már nem korlátot, hanem többletet jelent az általános műveltségben, sőt elmondható az is, hogy az általános műveltség már a sporteredmények fokozásához is szüksé­ges, az irodalom, a művészet, a tudo­mány élményein élesedő elme a sport­ban is további előrehaladást biztosít. Mivel a sport nemcsak testi, hanem szellemi erőfeszítés is, a szellem fejlesz­tése a riportered­mények javításának is eszköze. Ö­rvendetes eredmény, hogy ma már a sportban való tájékozottság is hozzátartozik az általános mű­veltséghez. Nem tekintik ma már a szellem emberének, a gondolkodás kép­viselőjének azt, aki kérkedik a sport­ban való járatlanságával, aki úgy hiszi, hogy mélyen gondolkodó embernek te­kintik azt, aki nem tud különbséget tenni a röplabda és a rúdugrás között. Az emberi műveltség hajnalán, a régi görögök csodálatos világában analfabé­tának tekintették azt, aki nem tudott úszni. Vajon hogyan tekintettek ők arra az emberre, aki mit sem tudott az olim­piai játékokról, vagy nem ismerte a le­gendás hírű Milon nevét? S ma vajon művelt embernek tekinthető, aki nem tudja, miről nevezetes Nurmi, Zátopek, Brumel, Papp László vagy Bozsik? Föl­tétlenül filozófusi vagy atomfizikai ma­gaslaton áll az az ember, aki nem tudja, milyen számokból áll az öttusa? A huszadik században a sport már hozzátartozik mindennapi éle­tünkhöz, egészségünkhöz, művelt­ségünkhöz. S azok, akik panasz­kodnak a mai fiatalság fékezhetet­lenségére, gondoljanak arra, hogy a sport mindennemű, szila­jság meg­fékezésére, helyes irányba való tere­lésére alkalmas. Ne azon sopánkodjanak, hogy az ökölvívás durva sport, hanem gondoljanak arra, hogy az ökölvívás be­csületes sport, nem verekedés, hanem tiszta szabályok közé szorított küzdelem. A súlycsoportok meghatározása, az üté­sek osztályozása mind azt a célt szol­gálja, hogy a szemben álló fiatalok harca szabályos — sportszerű legyen. Az utcai vetekedés őserdő. Az ökölvívás — sport. Aki a sport ellen beszél vagy ír, az meg akarja fosztani az ifjúságot a vetél­­kedési, a győzelmi vágy kulturált, tisz­tességes megnyilvánulásától. Ezenkívül az igazi sportember nem hepciáskodik, nem él vissza az erejével, az ügyességével. Lenézik és kiközösítik maguk közül azt az ökölvívót vagy bir­kózót, aki úgy hősködik a sportban szer­zett erejével, hogy gyengébbeket bán­talmaz. Ezt gyávaságnak, tisztességtelen­nek, sőt­­ sportszerűtlennek tartják. A nagyszerű Papp Laci angyali szelídségé­ről nevezetes, noha a szorítóban félel­metes ellenfél. A birkózók légynek sem vétő természete is eléggé közismert, s ennek a legfőbb oka a nagy erő meg­nyugtató tudata. A csupaizom súlyeme­lőnek nincs szüksége arra, hogy erejé­vel magántársaságokban, utcán, stran­don vagy italboltokban kérkedjék. Erre ott vannak a versenyek, az edzések. A huliganizmus idegen a sportember természetétől. A­z eddig elmondottakban nyilván nincs semmi új. Mindössze arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy próbáljunk a sport nevelő hatásá­val még tudatosabban, még rendszere­sebben foglalkozni, s a sportember szép fogalmát még általánosabbá tenni. Tö­rődjenek az egyesületi vezetők és első­sorban az edzők még többet a sportolók magatartásával, a mindennapi életben való viselkedésével, hogy valóban min­denütt meg lehessen ismerni a sport­embert már a fellépéséről is. Tudatosít­ják az ifjú sportolókban, hogy tőlük testben és lélekben művelt emberektől, többet vár a társadalom. Legyen tőlük idegen a tolakodás, a szemtelenkedés, a duhajkodás, a garázdálkodás. Legyenek a gyengék védelmezői, az idősebbek se­gítői. A sportember ereje, ügyessége nyu­galmat ad, a sportember nem iz­gága. Harci vágyát a sportban vezeti le sportszerű szabályok keretei között, nincs szüksége arra, hogy az utcán, a villamoson handabandázzon. Valóban­ adja át a helyét az idősebbeknek, en­gedje őket előre, hogy egyre jobban át- : menjen a köztudatba a sportember ne­mes fogalma, így versenyezzen a sport­ember a magánéletben! Versenyezzen udvariasságban, kedvességben, előzé­kenységben. Lassanként a legelkesere­­dettebb, a fiatalokat legkevésbé kedvelő bácsi és néni is megtan­tja, hogy a fiatal sportember megérdemli a szere­­­­tetet. Az egyesületekben nagyobb súly­ j­ival kell törődni a versenyzők, játékosok általános magatartásával, nehogy valaki szégyent hozzon a sportember megtisz­telő elnevezésre. Erre éberen kell vi­­­­gyázni, ez az egész sportmozgalom ügye.­­ Akkor teljesíti a sportmozgalom ne­velő feladatát, ha majd a helyét átadó, udvarias,­­ segítő fiatalra magától érte-­ tődő természetességgel mondják az idő­sebbek : — Ez biztosan sportember! Feleki László RÖPLABDA-PARÁDÉ /_/_ ___ ELŐTT Csütörtökön este váratlanul,­­ csak mérkőzéslabdáról vesztett­e a magyar női röplabda-váloga-­t­­ott a világbajnokság harmadik helyezettjei, a lengyelek ellen. Pénteken Veszprémben a magyarok kezdő hatosából­­ csak ketten — Gerhardtné és­­ Dencsiné — játszottak, s mellet­­t­­ük fiatalok — Fekete, Schlégl, Faragó, Várkonyi és Császár —­­ kaptak helyet a csapatban. A­­ lengyelek női válogatottja az ötödik játszmában így is csak a legerősebb összeállításban tudta a maga javára fordítani a találkozó sorsát. (Lengyelország­­ —Magyar utánpótlás-válogatott : 3:2 (10, —12, 11, —6, 5). . — Ilyen jól talán még soha­­­sem játszott a magyar női válo-­­ gatott — mondta érthető öröm­­m­mel Hegyi Mátyás, a szövetség­­ főtitkára szombaton délben. —­­ A lányok kellemes meglepetést­­ szereztek kiváló teljesítményü­k-­­­kel. Szom­bathelyen igazán csak­­ egy hajszál hiányzott győzel­­­­mükhöz . . . De talán majd va­­­­sárnap délután a kisstadionbeli visszavágón sikerül. . . Csak az­­ idő javulna egy kicsit. . . Az idő javult is­­ Budapes­ten. Délutánra kiderült, csak éppen Szófia felett borult be az égbolt, vihar vonul f­el a bolgár főváros fölött, úgyhogy a japán férfi röplabdázókkal el sem indult délután a menetrendszerű re­pülőgép Budapest felé. A 18 órára tervezett techni­kai értekezleten is egyedül a magyar szakvezetők üldögéltek a Palace Szállóban.­­ A legújabb hírek szerint csak éjjel érkeznek ellen­feleink — újságolta Porubszky László, a csapat edzője. — Mi mindenesetre felkészülve vár­juk moszkvai legyőzőinket, s természetesen szeretnénk vissza­vágni. A csapat jó formában van, s pénteken délután a Kis­stadionban tartott edzésen még esőben is jól ment a játék . . . A két magyar együttesben egyébként nincs változás. A nők: Baranyainé, Molnárné, Dencsiné, Gerhardtné, Nagy, Tatárné. Cs. Fekete, Schlégl, a férfiak Gálos, Jánosi, Flór­ián, Molnár, Czai­fik, Tatár. Cs. Prouza összeállításban kezdenek vasárnap délután a lengyel női, illetve a japán férfi válogatott ellen. A nagylengyeli bányászfiatalok i­­fjúsági munkahetet­ rendeztek k­i az olajbányászok Nagylengyelben.­­ A korábbi években ilyen alkal­­o­m­akkor víz- és olajvezeték földbe i­s helyezése vagy a lakótelep körüli­­­ó terület parkosítása formájában vé­­j­e­geztek önként vállalt munkát a­­ fiatalok. Az idén az új sporttelep építésénél serénykedtek egy héten át a nagylengyeli olajmező spor­tolói, ifjú dolgozói. Naponta nyolc- j­­­vanan-százan fogtak csákányt és­­ lapátot, egyengették a pálya tala­ját, s terítettek termőréteget a le­­gyalult földre. A készülő sporttelep tizenötezer­­ négyzetméternyi területén labda- , rúgó-, röplabda-, kosárlabdakézi­labda- és atlétikai pályákat ala­kítanak ki. A létesítmény értéke meghaladja majd a három millió forintot. A jórészt társadalmi erő­ből megvalósuló sporttelephez az ifjúsági héten félmillió forintnyi munkával járultak hozzá a fiata­lok. Közülük a leg­szorgalmasabbakat most a bányásznapon megjutal­mazták. B. T. Vasárnap, 1963. szept. 1.3

Next