Népsport, 1963. október (19. évfolyam, 195-216. szám)

1963-10-01 / 195. szám

­­Á­ P” SZÍNFOLT­O #T~1 Cwwwwwwwwwswwewawsseftwjwuwwewv­ w t, j/ i ___/, láthattuk szombaton a Hungária ROSSZ átadások S©r©g©T Úton. Az első negyedóra eltelte után számolni kezdtük: hányszor képesek a játékosok egymásnak adni a labdát úgy, hogy az ellenfél közben ne érjen hozzá. Nos, elszomorító statisztikai adatot kaptunk. A támadások döntő több­­sége már a másod­ik átadás után elakadt.­­ Le a Vasas—Szeged mérkőzésen szim­­­ellum­, nogy Berenai­te minden közelharcból győztesen került ki. A szegedi szurkolók közül többen is megállapították, hogy nem hiába nevezik Berendit becenevén Betonúnak, mert való­ban olyan szilárdan áll a lábán, mint a hajdani vitéz. Ezen a mér­kőzésen azonban ehhez a szegedi csatárok is hozzá­segítették, mert Németh kivételével mindegyik egyéni játékkal próbálkozott áttörni a Vasas védelmét. Ilyen felfogással pedig Berendivel szem­ben tehetetlenek voltak. ... D­­ -1 . Ezt egy olyan szurkoló kérdezte a rangadó­­val­van Benevei ! Után Szusza Ferenctől, akinek nem tetszett a fiatal csatár játéka. Az edző érdekesen, találóan válaszolt: „Az a baj, hogy Bene már a félpályánál is a kaput látja. Ezalatt azt értem, nem kombinációkkal próbálkozik, nem, adja le a labdát, hanem cse­lez, egyedül akar a kapu elé jutni, mintha már a 16-osnál lenne, s csak egy védőt kellene lerázniaSzusza válaszát megértette a szur­koló. De mikor okul az edző szavaiból Bene? ! ~ », «• -s az SZVSE —Izzó NB li­s­ta. Erős volt a szegedi paprika­lálkozón. Amikor az Izzó együttese a vezetést megszerezte, a hazai szurkolók tréfálkozva megjegyezték, hogy gyenge lesz ma a szegedi paprika. Nem ez bizonyosodott be. A szegediek nem adták fel. A csatárok a szélsők lendületével villámgyorsan törtek kapura. Az első lövés még fölé ment, a következő a kapufán csattant, a harmadik után pedig már boldogan ölelkeztek össze a szegedi fiúk. Nemcsak tetszetős, ha­nem gólratörő játékukkal idegenben is megszerezték a győzelmet. Bebizonyították, hogy mégis csak erős a szegedi paprika, nalam­i­ a győri Tóth Dorogon. Ez azonban Hideg­szeme Kui venen­kuti edző számára nem volt meglepetés. „Noha Barna is igen jó formában van, mégis Tóthot állítottam a kapuba, mert az edzéseken láttam, hogy kitűnő formában van, s nagyon szorgalmas''. Tóthnak nagy része volt abban, hogy a győ­riek pontot szereztek Dorogon. __ L ' 'I Ritka, amikor egy csapat há­natarOZOTTSag­a­narom gol. rom adódó gólhelyzetből há­rom gólt szerez. A csepeliek ezt tették! És ez azért sikerült, mert a csatárok a döntő pillanatokban határozottak voltak. Faludi egyből a hálóba vágta a labdát, Jucsov sem tétovázott, amikor a pécsi védők kivártak. A pécsiek viszont, éppen azért maradtak alul, mert a jó helyzetekben határozatlanok voltak. Továbbra is a Ferencváros és a Ciför­ MÁV DAC áll az élen A Népsport Kupák állása Most már hetek óta nincs változás sem az NB I-ben, sem az NB I B-ben a Népsport Ku­pák állá­sában az élcsoportban. Az NB I-ben továbbra is a Fe­rencváros vezet. Igaz, most a Pécs három gólra megközelítet­te. Utánuk nagy az űr. Az NB I B-ben a Győri MÁV DAC elő­nye öt gól, a Dunaújváros a Szé­kesfehérvár és az Ózd előtt. Az NB I-es Góllövő Kupa állása: 1. Ferencváros 20 (20: 6) 2. Pécsi Dózsa 17 (17:19) 3. Újpesti Dózsa 13 (13: 8) 4. Győri Vasas ETO 12 (12: 5) 5. Bp. Honvéd 11 (11: 7) 6. Komlói Bányász 11 (11: 9) 7. MTK 10 (10: 9) 8. Debreceni VSC 9 (9:23) 9. Dorogi Bányász 8 (3: 9) 10. Csepel 3 (8:11) 11. Tatabánya 7 (7: 9) 12. Diósgyőr 5 (5: 7) 13. Szeged 5 (5: 9) 14. Vasas 5 (5:10) Az NB I B-s Góllövő Kupa­ állása: 1. Győri MÁV DAC 19 (19: 9) 2. Dunaújváros 14 (14: 8) 3. Székesfehérvár 14 (14:11) 4. Ózd 14 (14:13) 5. Szállítók 12 (12:11) 6. VM Egyetértés 11 (11: 3) 7. Oroszlány 11 (11: 4) 8. Budafok 10 (10: 8) 9. Miskolc 10 (10:14) 10. Ganz-MÁVAG 10 (10:17) 11. Szombathely 9 (9:10) 12. Láng 8 (8:14) 13 — 14. BVSC 8 (8:15) 13—14. Nyíregyháza 8 (8:15) 15. Borsod 7 (7:12) 16. Salgótarján 5 (5: 6) NB I B góllövőlista 11 gólos: Tóth K. (Győri MÁV DAC). 5 gólos: Jagodics (Dunaújvá­ros), Csi­ematia (Szállítók). 4 gólos: Nagy Gy. (Győri MÁV­ DAC), Czigler és Török (Székes­fehérvár), Ligeti (Dunaújváros). 3 gólos: Horváth (Egyetér­tés), Borbás NI. Széles, Zalai és Szendrei (Ózd), Galgóczi és Takács (Oroszlány), lazák (Szombathely), Janecz (Seszkesfe­hérvár), Hormath (Ganz-MÁVAG), Harcsa (Nyíregyháza), Bukovi (BVSC), Szabó II (Budafok). NB II-s góllövőlista Nyugati csoport 10 gólos: Győrffi (Pécsi BTC), Szakács (Budai Spartacus). 7 gólos: Sebestyén (HL ker. UTVE). 6 gólos: Kocsis (III. ker. UTVE), Bencsics (Pécsi Bányász), Hege­dűs (Esztergomi Vasas), Kerék (Szivák­ MÁV). 5 gólos: Gáspár (PVS­C), Szabó (Kaposvári Honvéd), Baranyai (Győri Dózsa), Dauda (Főv. Autó­busz), Bartalfi (III. ker. TTVE), Matulai (BVTK), Molnár (Pécsi Bá­nyász), Fülöp (Pécsi Bányász). Keleti csoport 12 gólos: Sári II (SZMTE). 7 gólos: Héri (Nyíregyházi MSE), Himmer II (Gyulai ME­­DOSZ). 6 gólos: Bandi (KISTEXT), Ko­vács (Eger), Nagy II (Jászberényi Lehel). 5 gólos: Kocsis (SZVSE),­­Marin (Vasas Izzó), Szovják (Bp. Spar­tacus), Honti (Kisterenye), Ma­gyar (Kisterenye), Kasza (Kecs­kemét), Vékony (Kecskemét), Ta­nács (Kecskemét), Egervári (Bp. Előre). Érdekes forduló volt a jugoszláv-magyar előtt Közbeeső forduló volt az NB I nyolca­dik fordulója, két válogatott mérkőzéstől egyenlő távolságra. Négy csapatunk lép pályára a hét végén a jugoszlávok ellen. A tartalékokkal együtt ez mintegy félszáz labdarúgót jelent. Érthető, hogy ilyenkor elsősorban a válogatottjelölteket figyelik a vezetők s a szurkolók. Érdekes, hogy a legtöbb válogatottat adó csapatok közül csupán a Vasas és a Bp. Honvéd győzött. Igaz viszont, hogy mind Tichy, mind Machos döntő szerepet ját­szott abban, hogy csapatuk győztesként hagyta el a játékteret. Az MTK és a Győr, amelyben szintén több válogatottjelölt sze­repel, még gólt sem tudott lőni. Az Újpesti Dózsának és a Ferencvárosnak pedig csu­pán egy-egy gólra tellett az erejéből. Egyébként a 7 válogatottjelölt csatár négy gólt lőtt. Szembetűnő viszont, hogy éppen azok a csapatok rúgtak sok gólt, ahol nincsenek válogatottak, például a Komló és a Csepel. Az is jellemzője volt a fordulónak, hogy két mérkőzésen majd kétszer annyi gólt lőttek, mint a többi öt találkozón együtt­­véve. Ez is mutatja, hogy nincs minden rendben csapataink támadójátéka körül. Nem találták m­eg a csatárok a szoros emberfogásos védekezés ellenszerét. Pedig a jugoszlávok is így látszanak. A hét mér­kőzésen lőtt 16 gól bizony édes-kevés, mert öt csapat egyet sem lőtt, négy pedig csak egyet-egyet. Mindenesetre a forduló minden szépség­­hibája ellenére érdekes és tanulságos volt a jugoszláv—magyar mérkőzések előtt. Hogyan vélekednek az edzők válogatott jelöl­tjeikből ? Vasárnap Belgrádiban lép pá­lyára a magyar labdarúgó-válo­gatott a jugoszlávok elen. Meg­kérdeztük azokat az edzőket akiknek a csapatában a váloga­tott keret tagjai játszanál,­ ho­gyan vélekednek teljesítményük­ről. Noszkay Gyula (Vasas): Szent­mihályinak kevés dolga akadt Szegeden, de labdabiztos volt, Mészöly most sem kockáztatott. Ú­gy látom, Sárosi is visszanyer­te önbizalmát. Machos új feladat­kört kapott, előretolt csatár volt. A szerepkörében Machos Feri eredményesen és igen nagy kedvel játszott. Kispéter Mihály (Bp. Honvéd): ridiy egész héten gyengélkedett, az utolsó pillanatig kétséges volt­­ játéka. Igazán nem gondoltam, hogy átlagon felüli teljesítmény­re lesz képes. Keményen küz­­dött, lelkesen játszott, sokat moz jött, ő nagyon veszélyes volt a kapura. Nógrádi hetek óta kitű­­ző formában van. Kifogástalanul,­­ taktikai utasításnak megfele­­ően játszott. Nagy erénye volt az, hogy védőfeladatát maradék­talanul ellátta, s támadásindítá­­sokra is maradt ereje. Marosi teljesítményét károsan befolyá­solta az egyhetes pihenő. Akad­tak kihagyásai, néhányszor kap­kodott, de egészében véve így is jól játszott. Mészáros József (Ferencváros): Albert ez első félidőben, amikor sokat változtatta a helyét, veszé­lyes volt a kapura. A második félidőben lehorgonyzott középen, és így könnyű volt őt semlegesí­teni. Miután a jugoszlávoknak ke­mény védelmük van, Albert csak akkor lehet eredményes, ha úgy küzd, mint az első félidőben. Fenyvesi dr. a Tatabánya ellen gólt lőtt, s nemigen voltak kiha­gyásai. Remélhetőleg így lesz a jugoszlávok ellen is. Ráko­si tel­jesítményén látszott, hogy nem teljes értékű harcos még. Kímél­te a jobb lábát. A második fél­időben elég tartózkodóan játszott. Szusza Ferenc (Újpesti Dózsa): Göröcs változatlanul tartja jó formáját. Az első félidőben ki­tűnően játszott. Sokat fáradozott, nagyszerűen kezelte a labdát, ő nem egyszer gólhelyzetet terem­tett. Sajnos, a helyzetekből nem sikerült hálóba találnia. Szünet után már visszaesett, amiben közrejátszott az is, hogy tartóz­kodó volt, mivel alaposan össze­rugdalták. Sóvári még nincs iga­zán jó formában. Még látszik, hogy heteken át nem játszha­tott bajnoki mérkőzést. Ha jobb erőbe kerül, többre lesz képes. Kovács Imre (MTK): A Diós­győr ellen nem nagyon ment támadósorunknak. Sándor Pau­­lást kapta ellenfélül. A diósgyőri balhátvéd igen szigorú őrzőnek bizonyult, ezért Sándor nem­igen boldogult ell­ene, csak a II félidőben láttami tőle néhány igazi Sándor-akciót. Nagy István, a támadófedezet szerepkörében, igen jól, hasznosan játszott. Nem lesz baj vele Belgrádban. Buzánszky Jenő (Dorog): A győri csatárok nem tették pró­bára Ilkut. Mindössze két komo­lyabb védeni­­adója volt. Hidegkúti Nándor (Győr): Az első húsz percben Koós gyengébb játéka miatt Palotai nem találta a helyét. Később, amikor átcsoportosítást hajtot­tam végre, s Palotai ismét át­vehette irányító szerepét, ig­en jól játszott. Viaszá­k védi! A Pécs fiatal kapusa néhány alkalommal ügyesen lépett közbe. Ezúttal is Kalmár elől szerzi meg a labdát. Balról Kalmár, Bendes, Dunai I, Vlaszák, Jucsov, Sátori (takarva). (Kölcsényi Zol­tán felv.) Látványos gólok Komlón szórakozást is jelentett. Érdeke­sen alakult az eredmény, izgal­mas, élvezetes volt a játék, s nem hiányoztak a támadások sa­­vát-borsát jelentő gólok sem. És hogy sokszor verődtek tapsra a tenyerek, az elsősorban a komlói Peremylinek és a debreceni Aja­­xainak köszönhető. Ők ugyanis élen jártak a látványos gólszer­zésben. Perényi 2:2 után techni­kai tudását csillogtatva, rendkí­vül nehéz szögből hálóba nyeste a labdát, Alaxai pedig ez egyen­lítő gól előtt úgy kiemelkedett a labdáért versengőik közül, mint a jegenye az út mentén. De nem­csak a gólszerzés volt az érde­mük, hanem mezőnybeli játékuk is. Mindketten sokat mozogtak, hátulról dobták támadásba tár­saikat, építettek, de felzárkóztak a támadások befejezéséhez is. Megérdemelték a tapsot, örültek a szurkolók Komlón, a lelkendezésüket több tényező szülte. Győzött a bányászegyüt­­tes, a hosszú ideje veretlen csa­pat a táblázat élére ugrott, s a DVSC elleni találkozó nagyszerű Az NB I legfurcsább adata 17 gólt rúgott, s mégis csak az utolsó előtti helyen áll a Pé­csi Dózsa. Több gólt rúgott, mint a Diósgyőr, a Szeged és a Vasas együttvéve. A Tatabánya hét adott góllal nyolc pontot szerzett, a Pécs tizenhét ado­tt góllal mindössze négyet. Az érem másik oldala: a 19 kapott gól. A Győr, a Bp. Honvéd és a Diósgyőr például együtt kapott ennyi gólt. A Diósgyőrrel és a Péccsel kapcsolatban egy másik érdekes adat. A pécsiek 4:1-re nyertek­ Diósgyőrött. Ez volt a pécsiek idei legnagyobb sikere, a diós­győrieknek pedig a legnagyobb balsikerük. Ha ezt az 1:4-et le­vonjuk a Diósgyőr gólarányába, akkor — diósgyőri viszonylatban — egészen kiváló gólarányt ka­punk: 4:3. 1­o Kedd, 1963, október t„ J Először fordult elő Az Üllői úton vesztett pontot a Ferencváros, Budapesten szerzett S­ortot a Tatabánya és a Dósgyőr. A Népstadionban kapott ki az Újpesti Dózsa. Vidéken nem kapott gólt a Vasas. Vidéken pontot szerzett a Győr. Három gólt rúgott a Csepel. Otthon nem rúgott gólt a Dorog. Az NB I tartalék­­bajnokság állása 1. újpesti Dózsa 3 5 2 1 26:13 12 2. Dorog 7 4 2 1 17: 8 10 3. Pécs 8 5— 3 19:14 10 4. Csepel 7 4 — 3 15: 7 8 5. FTC 6 4 — 2 10: 8 8 6. Tatabánya 8 3 2 3 21:17 8 7. MTK 8 4 — 4 24:21 8 8. Győr 8 2 3 3 16:13 7 9. Diósgyőr 7 3 1 3 15:17 7 10. Bp. Honvéd 7 3 13 11:17 7 11. Vasas 6 2 2 2 7: 9 6 12. SZEAC 8 4 — 5 18:27­­­ 13. Komló 8 2 1 5 7:19 5 4.DVSC 8 — 2 6 11:27 2 1. Újpesti D. 6 4 2 — 13: 3 10 2. FTC 6 5 — 1 18: 5 10 3. Vasas 6 4 11 13:10 9 4. Csepel 6 3 2 1 8: 8 8 5. Bp. Honvéd 6 3 1 2 6: 5 7 6. MTK 6 3 — 3 16: 9 6 7. Tatabánya 5 2 1 2 5:10 5 8. Budai Sport­ 6 2 13 4:10 5 9. BVTK 6 1 2 3 8:11 4 10-11. Traktorgyár 5 1 2 2 4: 6 4 10­ 11. Bp. Előre 6 1 2 3 6: 9 4 12. Bp. Spartacus 6 1 2 3 4: 7 4 13. Izzó 6 1 2 3 1: 4 4 14. III. ker. TTVE 6 1 2 5 6:15 2 A veszte­tt pontok alapján Az NB I táblázata nem nap valós képet, mert három elma­radt mérkőzés van. Ha a vesz­tett pontok alapján nézzük a sorrendet, akkor ezt a képet kapjuk: 1. Ferencváros 3 2. Komló 4 3. Újpesti Dózsa 5 4-5. Bp. Honvéd, Dorog­­i 6-8. Csepel, Győr. MTK 7 9-11. Diósgyőr, Tatabá­nya, Vasas 8 12. Szeged 10 13. Pécs 12 14. Debrecen 15 Érdekesség: a sokáig első he­lyen állt Újpesti Dózsa és a gyengén kezdett Vasas között itt csak három pont a különb­­ség. Az NB ifjúsági csoport állása Miért volt nehéz támadnia a Tatabányának ? Érdekes taktikával játszott a Tatabánya, a Ferencváros ellen. Laczkót hátravonták Albert őr­zésére, Hetényi volt a biztosító hátvéd, Szekeres pedig tulajdon­képpen balfedezetet játszott. A vendégek felállása is azt bizo­nyította, hogy a védekezésre összpontosítottak. El is érték, hogy hátsó alakzataik elég biz­tonságosak voltak, a védők szer­vezett játékfelfogása folytán sok hazai támadás elakadt. A mér­kőzésnek volt olyan időszaka is, amikor a tatabányaiak ma­gukhoz ragadhatták volna a kez­deményezést, a játék irányítását. De nem tették. Vajon miért nem? Nagyr­észt azért, mert nem mertek kockáztatni, azaz a tak­tikájukat nem játszották elég rugalmasan, nem törődtek ele­get a kezdeményezéssel, a tá­­madásépítéssel. A mérsékelt tá­madójátékkal persze összefüg­gésben leh­etett az is, hogy­ a Tatabányai Bányász együttesé­ben ezúttal csupán három vér­beli csatár kapott helyet: Biró, Del és Nagy Ervin. A többiek védőjátékosok voltak, s így nem csoda, hogy játékfelfogásuk is védekező jellegű volt. Sokat mond Az NB I-ben csaknem a mérkőzések egy­harmada a vendégek győzelmét hozza, az NB I B-ben viszont a mérkőzéseknek csaknem egyharmada döntetlent eredményez. Az NB 1 ben és az NB I B-ben nagyjából a mérkőzéseknek fele a vendéglátók győzelmét hozza, az NB II-ben viszont ennél lényegesen kevesebb a hazai csapatok győzelme. 1 147 000 néző látta eddig az NB I, az NB I B és az NB II mér­kőzéseit. A 162 csapat között nincs már pontveszteség nélküli, mert a IIi. ker. kikapott. _ _ .. ., _ Veretlen még. NB I: Ferencváros. NB I B: Egyetértés. Orosz­lány. NB II: nincs. NB III: Tűzoltó Dózsa, Tokod, Taszár, Veszpré­mi Haladás. Nyeretlen még. NB I: Debrecen. NB I­I: nincs. NB II: Békés­csaba, Mosonmagyaróvár. NB III: Hajdúszoboszló, Nyergesújfalu, Balinka, Máza-Szászvár. A Balinka és a Máza-Szászvár újonc az NB-ben, a többiek tavaly ennyi győzelmet arattak: Debrecen 6, Bé­késcsaba 13, Mosonto. 6, Hajdúszoboszló 9, Nyergesújfalu 9. Gólok Nézők ezrekben Mérk. össz. átlag össz. átlag 1X2 össz. NB I 141 233 723 1­6 24 13 16 - 53 NB I B 170 2.6 192 3.0 30 20 13 - 63 NB II, Kelet 275 3.3 129.3 1.5 46 19 16 - 81 NB II, Nyugat 272 3.4 102.6 1.2 48 17 14 - 79 Csupán a fedezetpár közötti különbség döntött? A rangadó előtti napon, Kecs­keméti Andor, az Újpesti Dózsa szakosztályvezetője azt mondta, hogy az eredmény alakulását döntő módon befolyásolja majd az, melyik csapat fedezetpárja játszik jobban. Nos, ezúttal a Tussinger, Nógrádi-kettős jobb­nak bizonyult, mint a Káposzta, Szirti-páros. Győzött a Bp. Hon­véd, s valóban nem kis részben Nógrádiék segítségével. Persze, nemcsak ezért alakult ki a 2:1. íme néhány egyéb tényező:­­ A Bp. Honvéd szünet után frissebben, gyorsab­ban rohamozott, játéko­sai mozgékonyabbak voltak, s lelkesedésben is felülmúlták az Újpesti Dózsát.­­ Ismét bebizonyosodott, hogy a Bp. Honvéd tá­madójátékénak sikere, vagy balsikere nagyban Tichytől függ. A válogatott csatár tud rendkívül gólerős lenni, s ha kedve van, egyenesen magával ragadja társait is. Ez történt most is. Csupán az érthetetlen: miért ilyen lapozódik ma Ticsay teljesítménye?­­ Az újpestiek szinte ön­magukat verték meg. A csapat játékára nemcsak rossz egyéni teljesítmények vol­­­tak jellemzőek, hanem játékfel­­fogásbel hibák is. A szélsőhát­­védek cselezgettek, ahelyett, hogy sokszor egyből, vagy tért­­ölelően előre adták volna a lab­dát. A fedezetpár nem tudott megfelelő kapcsolatot teremteni a támadó- és a védősorok kö­zött — főleg Színe, hibájából. A támadósorban nem volt szárny­­játék, Bene pedig csupán egyé­ni játékra törekedett, s kezde­ményezései nem sikerültek. A Bp. Honvéd elleni mérkőzés volt az újpestiek első rangadója. Még csak ezután jön az MTK, a Ferencváros és a Vasas. A jobb helytálláshoz jobb csapatjátékra lesz szükség. A labda a hálóban pihen Albert magasra tartott kézzel ujjong, a labda pedig a bal alsó sarokban pihen. A Ferencváros gólját mutatja a kép. Perecsi beadását Fenyvesi dr csúsztatta fejjel a léc alá. Balról Albert, Tö­­röcsik, a földön Laczkó, Fenyvesi dr, Hetényi, Gelei, Perecsi. (Pobuda Foto felv.)

Next