Népsport, 1963. november (19. évfolyam, 217-237. szám)

1963-11-01 / 217. szám

Sok a bajnokjelölt Helyzetjelentés hajrá közben az NB II- ból Megkezdődött a hajrá a lab­darúgó NB III-ban is. Bár a MLSZ által irányított két cso­portban még öt forduló mérkő­zései várnak lejátszásra, a négy vidéki csoportban már csak háromszor lépnek pályára a­­ csapatok. Jogosan gondolhatná bárki: bármennyire „keresztbe verik” egymást a csapatok, nagyjából mégis rendeződniük kellett a soroknak, s talán olyan csapat is akad egy-egy csoportban, amelyiktől már nem lehet elvenni az első he­lyet! Az élcsoportok és a táb­lázatok alján tanyázó csopor­tok nagyjából valóban kiala­kultak már, de hogy melyik csapat végez majd az élen — e­z, bizony, kérdések kérdése. Olyan áttekinthetetlen még szinte minden csoportban az élen a helyzet, amilyenre so­hasem volt példa az NB 111-ban. Ebben a pillanatban Északkö­­zépen legalább 8, Északon 7, Északkeleten 8, Északnyugaton 5, Délkeleten 4, Délnyugaton 6 bajnok jelölt van. A táblázatok alján már tisztább a helyzet. Északkeleten például a Hajdú­szoboszló már biztos utolsó, Észak középen az utolsó két helyre legnagyobb eséllyel a Pilisi Bányász, a Vasas Dina­mó, az Annavölgy és a Nyer­gesújfalu „pályázik’*. Északon az Autótaxi, a Ch­inoin és a Ha­jógyár, Északnyugaton a Szom­bathelyi Vasas és a Balinka, Délkeleten a Mezőtúri Honvéd és a Mezőhegyesi MEDOSZ, Délnyugaton pedig a tavaly ki­tűnően szerepelt Kalocsai Ki­nizsi a legesélyesebb az utolsó helyre. Északnyugaton sokáig a Veszprémi Vasas és a Keszthelyi Haladás viaskodott az elsőségért a legnagyobb eséllyel, az utóbbi hetekben azonban­­az előző évben még megyei bajnokságban szerepelt Almás­füzi­tői Timi­­­­­d (Kom­árom) és Ajkai Bányász (Veszprém) is „betört” az élcsoportba. Az­­Ajkai Bányász vasárnap — ha­talmas meglepetésre — 4:0-ra lelépte az elsőségre addig ugyancsak pályázó Várpalota együttesét, s ezzel nagyon meg­szilárdította helyét az elsők kö­zött. Igen feltűnő a Soproni VSE és a 3 szombathelyi NB III-as csapat mérsékelt szereplése. A Veszprémi Vasas az utóbbi he­tek bajnoki találkozóin nem volt olyan meggyőző formában, mint az azt megelőző hetekben, legutóbb­­ azonban már — ha nehezen is —­s. Szombathelyi Cipőgyár otthonából is el tudta hozni a két pontot, szerdán pe­dig a magyar válogatott keret ellen (1:1) bebizonyította, hogy nagyobb feladatok megoldására is alkalmas a volt..NB I-es játé­kosaitól (Nagy Károly, Aspi­­rámy, Gallai-Gallovcsik) , ebben ez idényben, megvált együttes. A továbbiakban"’* is *a legivedvb-*' zőbb helyzetben van a V. Va­sas. Az Almásfüzitő—Ajka, Várpalota—Keszthely, Moson — Veszprémi V., Keszthely—Al­másfüzitő, Veszprémi V.—Sop­roni VSE, Győri Szerszámgép­­gyár—Ajka mérkőzésein­ek bi­zonyára döntő szerepük lesz a bajnoki sorrend végső kialaku­lásában. Északkeleten az NB II-ből tavaly nagy bal­szerencsével kiesett Debreceni EAC -rosszul kezdett, utolsó 8 mérkőzésén azonban mindössze 4 pontot vesztett és megelőzte a kissé visszaesett , tavaly még megyei bajnokságban sze­repelt D. Honvédot. Ebben a csoportban is kitűnően helytáll­nak a volt megyeiek (D. Hon­véd 2., Gyöngyösi Honvéd 4., Egri Honvéd 5., Edelény 7.), vi­szont — elsősorban — a Deb­receni Gördülőcsapágy-gyártól (13.) és a Kazincbarcikától (11.) már eddig is lényegesen jobb szereplést vártak a szakembe­rek. Ami viszont szinte egye­dülálló az NB III-ban: a megfi­gyelők szerint — ha nem is ál­talánosítható — ebben a cso­portban a játékosok küzdő­szelleme a legtöbb csapatnál alábbhagyott. Az viszont örven­detes, hogy sportszerűbbek let­tek a mérkőzések, de ez a ja­vulás éppúgy, mint a nézőszá­mok csökkenése inkább a tét­­nélküli (nincs kieső) bajnokság­nak tulajdonítható. Egy-két kirívó eset azonban így is előfordul, így például Bárfit, a D. Honvéd játékosát há­rom hét alatt kétszer állították ki. Először felmentették, játszha­tott, de két héttel később újra kiállították é­s két hetet kapott. Sajnos, olyan eset is megtörtént, amire ma már a Nemzeti Baj­nokságban küzdő csapatoknál ritkán akad példa. A Nagykálló a Szuhavölgy elleni mérkőzésén szerepeltette a Nyírbátori Dózsa egyik játékosát. A turpisság ki­derült, a nyert mérkőzés vesz­tetté vált (Szuhavölgy kapta a pontokait) és még két büntető­pontot is levontak a nagykál-­lóiaktól. A 8 „bajnokjelölt” kö­zül az első hat bármelyike lehet bajnok, de az elsőségre valószí­nűleg a legnagyobb eséllyel (ha lesz győztes), a DEAC—D. Hon­véd nov. 10-i mérkőzés nyertese pályázhat. Az Északközép-csoport legnagyobb meglepetése a Sió­foki Bányász nagyszerű, s az is­mert volt NB II-sek, a Ceglédi VSE (7) és a Csepel Autó (11) mérsékelt szereplése. A siófo­kiak nagy utat tettek meg pár hónap alatt (az előző bajnok­ságban a Délnyugati csoportban sokáig a kieső zóna biztos csa­pata volt a B­alaton-parti gárda, végül is a 12. helyen kötött ki). Vajon mi lehet a sikerek titka Siófokon? Az egyik kétségtele­nül az, hogy véget vetettek a folytonos edzőcserének. Haragú Tibor edző, aki korábban az első csapatot is edzte, a legutóbbi években az ifik csapatánál igen jó nevelőnek bizonyult. Edzők jöttek, edzők mentek. Végül is újra elővették Harag­hot, aki jól egybekovácsolta a csapatot, amely, az egy Pappot kivéve, megyei szintű játékosokból te­vődik össze. A siófoki együttes igen jól összeforrt. Haragh­ évek óta nevelte az Ifiket, akik kö­zül Vörös, Kovács, Ster, Stefán és Fejes állandó­ tagja a csapat­nak . H­a valahol, úgy Siófokon­­érvényesül ,az „egy mindenkiért, és mindenki egyért” mondás, s a jó közösségi szellem és a jó edzői munka máris megéri et­te a gyümölcsét, függetlenül attól, hogy a Siófok elnyeri-e a cso­portelsőséget avagy sem. Délkeleten sokat beszélnek arról a javulás­ról, aijol fegyelmi téren követke­zett be a bajnokságban. Hét csa­patból (Hódmezővásárhely, Mart­fű, Kecskeméti TE, B-csabai Honvéd, Nagykőrös, Makó, Tö­­rökiszentmisk­lós) még egyetlen játékost sem állítottak ki, igaz, a másik 9 ,,bepótolt” mindent, hiszen e csapatokból 21, 0­ ki­állítás történt. Az Újscsegedi­ TC- ből öt, pon­tosabbam ■ négy, mert UTC Farkas nevű játékosa kétszer se szerepel a ,,listán”. S ami ugyancsak feltűnő a cso­portban : a tavalyi 2,9-es gólátlag 3,4-re emelkedett . . . Igaz, hogy sok mód nyílt a próbálgatásra, a jövő évi együttes k­ialak­ítása volt a legfontosabb, de a javulás még így­es feltűnő. Nincs az NB III mezőnyében még egy csapat, amelyik olyan közel állna a bajnoksághoz, mint a Hódmezővásárhelyi MEDOSZ. Ez azért is érdekes, mert a vá­sárhelyiek az előző években igen mérsékelten szerepeltek, most pedig szeptember közepe óta biz­tosan tartják előkelő helyüket. Nagyarányú visszaesésnek kel­lene bekövetkezimi ahhoz, hogy a csapat elkerüljön az első hely­ről. Vasárnap egyébként olyan eset fordult elő Délkeleten, ami­lyen eddig az NB III.bar, sem idén történt meg. A H. MEDOSZ ellenfele, a komo­ly NB II-s múlt­tal rendelkező Jászberényi Vasas játékosigazolvényok nélkül ér­kezett Hódmezővásárhelyre .. . Ezek után, természet­esen, azért sem lehet csodálkozni, hogy a játezb­erényi­ek­ ebben a b­ajt­okt­­ságban a 9. helyen állnak. Délnyugaton a helyzet­­ változatlan! Már ti, ami a Tassán Honvédet illeti. Mert a hat csoportban a taszá­­riaik az egyedüliek, alkuk az első fordulótól ,,kitartottak’­ az első helyen ... Ig­az, az utolsó négy mérkőzésükből mind­öszsz­e kettőt nyertek csak meg, azóta szen­vedték el egyetlen vereségüket is (tehát kétségtelenül visszaes­tek kissé), de még elegendő az első hely biztosításához az eddig szerzett előny. Most azonban erő­teljesen tör felfelé az idióta a si­keres ifjúsági nereség eredmé­nyeként — nagyon hosszú idő utáni — újra jól szereplő Nagy­kanizsai Bányász és a Pécsi EAC. E pillanatban úgy fest a helyzet, hogy a vasárnapi Nagyim­árnyék— Hus­zár és a nov. 17-i PEAC—II. Bányász m­­ér­kőzés lesz a legdön­tőbb a bajnokság végső kimene­telére. Ebben a csoportban is akad néhány furcsaság. Ilyen a Kaposvári kinizsi gyenge sze­replése (tavaly az NB II hajrájá­ban a fővárosban is le tudta győzni az NB I B-ben játszó Bu­dai SpartacUst, s 6:1-re verte az NB II-ben maradt SC. Lombikot). A volt megyei csapatok közül a PEAC, a Kalocsai Honvéd kitű­nően szerepelt. Viszont a bajai labdarúgás első számú képvise­lője, a Bajai MTE igen gyenge (9). Az északi csoport­ ­ legnagyobb meglepetése a leg­utóbbi hetekig a tavaly még BI­SZ- bajnokságban szerepelt Tűzoltó Dózsa pompás szereplése volt. A tűzoltók azonban kissé visz­­szaestek, s ez elegendő vol­t a kartesfiataiak ahhoz, hogy be­fogják és megelőzzék őket. 10 forduló után itt a legzavaro­sabb a helyzet, mert nagyon­­könnye­n lehetséges, hogy a most hetedik Petőfibánya köt majd ki az élen. Jó néhány rangadó m­ég hátra van, többek között a jövő héten játszik egy­mással a T. Dózsa és a REAC csapata, de esélyes még az SKSE, a Vác és a Gyöngyösi Spartacus is . . . És­­ a követ­kező fordulókban a lelkesedés mellett a rutin is döntő lehet! ★ Ez a helyzet jelenleg az NB 111-ba­n. Vajon mit hoznak a hajrá fordulói? Egyet nem ne­héz kitalálni. A küzdelem éles­sége bizonyára mindenütt foko­zódik majd. Hogy viszont a hat csoportban ki­ lesz az első, azt szinte művészet lenne meg­jósolni, N. J. lelkes sportvesetők, sportmunka! A vívóválog­atott alapozó ed­­zzéseinek egy rész­ét Eger kör­nyékén végezte, s M­ár egy -két­ nap után gazdag tapasztalatokat, sok kellemes benyom­ást szereztünk a kis város sportél­etéről. Eger­ben azt tapasztalhattuk, hogy -­ komoly­­ létesítmény-gondok kö­­v, Kepeit® ’ is tehet jó munkát vé- l gezni. A Dózsa-stadionban, há-­­­rom középiskola tornatermében és­­ - persze a környező hegyek-­­ ben, erdőkben végeztük az ed­ 6 zéseket. A stadionra reggeltől­­ estig ki lehetett volna tűzni a­­ „megtelt” táblát. Kora reggel- 6 től az estébe nyúlóan jöttek az­ általános iskolások, a középfokú­­ tanintézetek fiataljai, ipari tanú- 4 lók. Atlétikában, labdarúgásban,­­ röplabdában, teniszben, kosár-­­ labdában egész napon keresztül­­ üzemeltek a pályáik. Mi is alig­­ tudtunk lecsapni egy-egy szabadi pályára, öröm volt nézni, mi­­lyen fegyelmezetten, szalasze-­­ rűen bonyolódtak le a szabad- t téri testnevelési órák. Bárány­­Árpi, aki maga is testnevelésig szakfelügyelő elismerően jegyez­ t­­e meg: ..Milyen formás órákat­­ tartanak a testnevelő tanárok!”’­4 Délután pedig jöttek a felnőttek. ? Ki­lián-versenyek, mérkőzések, a sportköri csapatok edzései, ha-­­­rátságos mérkőzések érték egy-­­ mást sötétedésig. 1 Egyik délután nagy meglepe-; léssel ismertük fel 00 egyik csa- 4­pat játékosaiban a helybeli tár- í b­u­sz színészeit. 7 A torna­termek este nyolcig­­ foglaltak. Az igazgatók és a test- t nevelő tanárok előzékenysége­­ segített azonban programunk J maradéktalan végrehajtásában. í Az uszodában Valért edző gyor­­r­san eloszlatja aggodalmunkat. J „Az uszoda a sportolókéi” így í azután bármikor mehettünk usz­­í­ni, sőt az úszóieikai á­tban még a J kezdő úszókkal te szívesen fog- í lalkoztak. A megyei sportveze- í tők órák alatt intézkedtek, ha ^ szükségünk volt valamin*. jóleső érzés volt tapasztalni ^ azt, hogy ebben a városban eze - í rétik a sportot, és nagyon so- J kan szívesen spo­rrtolnak. Min- ^ denütt azt láttuk, hogy a fiatal ^ lókat a testnevelés, a sport meg­kedvelésére nevelik, így azután a rendszeres sportolás valóban része lesz mindennapi életük­nek. N. L. 2 ' ' | Péntek, 1­­63. november 1. ^ 4 Mielőtt kicsavarják a szelepeket a szitkokból... F­akadt emberek monda­nak MOST BÚCSÚT A KE­RÉKPÁROS-IDÉNYNEK. Fá­radtak a versenyzők, s fáradtak a vezetők is. Nem a csillogó sike­reik kivívása fárasztotta el őket, hanem, az a nehézkesség, amely az egész idényt jellemezte. A nem éppen kellemes hangu­lat érthető, efelett azonban kár­­-crokodilkötényeket hullatni, sok­kal hasznosabb élőre tekinteni és elibe vágni a jövő csalódásai­nak. S­ZÓLJUNK NÉHÁNY SZÓT A SPORTÁG FEJÉRŐL, A SZÖVETSÉGRŐL. Bizonyta­lan kezekkel tartotta a kezében a szövetség a sportág gyeplőjét, pedig a nagyon sokszor rakon­cátlan paripa erős­ szárat kíván­t volna. Ezúttal a paripa vezette a lovasát, s a ló csak igen ritkán kacskaringózott arra, amerre kellett volna. Az irányítás laza­ságából számtalan hiba szárma­zott. A legjobbak az idén sem ma­radtak távol a nagyobbszabású nemzetközi versenyektől, s nyil­ván ezek a versenyek szakta­­pasztalato­kat is szolgáltattak, de hova tűntek ezek? Sem a béke­versenyről, sem a világbajnok­ságról nem tartottak szakmai beszámolókat. Pontosan úgy vi­selkedtek szakembereink, mint­ha ők már mindent tudnának. Pedig nincs minden a kisujjuk­­ban, s ezt nem nehéz bizonyíta­ni. N­agyon sok szakmai HIBÁT KÖVETTEK EL AZ EDZŐK ÉS VEZETŐK EBBEN AZ ÉVADBAN. Itt van például az edzések és a verse­nyek összefüggése, egyszóval a felkészülés ügye. Tudjuk, hogy a jó felkészülés­ben az edzéseknek és a verse­nyeknek összhangban kell áll­niuk egymással, e kettő harmó­niája vezet a jó formához. Az or­szágútiak felkészülésében elma­radt az összhang. A szünet nél­küli versenyzés az egész idény­ben magas formát követelt vol­na a kerekesektől, de erre ért­hetően képtelenek voltak. Ver­sennyel készültek a versenyek­re az országútiak, így soha sem érhették el igazán jó formáju­kat. Ezeknek a versenyeiknek a kiírása sem­ szolgálta a fejlődést. Sokszor hallhattuk, hogy a via­dalok irama messze elmaradt az elfogadhatótól, hogy nem volt szökés kezdeményezés. Ebben a versenykiírások is segédkeztek, mert kibúvókat adtak. Bebizo­nyosodott az évadban, hogy a jelenlegi körülmények között a rendszeres csapatversenyek nem segítik a fejlődést. Minden egyéni verseny mellett ott sze­repelt a csapatszám­ is, így a legtöbben lemondtak az egyéni teljesítményekről, mert a csa­patgyőzelmet kényelmes kereke­zés árán is biztosítani lehetett. Nagy hiba volt ez a kényelmes­kedés. Sajnos, a szakmai veze­tésre hivatott edzőbizottság nem lépett közbe, nem látta, hogy a versenykiírások ellenkeznek a sportág érdekeivel. De más dol­gokban sem hallatta hangját az edzők testülete. Nem figyelt fel arra a jelenségre, hogy szinte minden egyes versenykiírás egy­mástól eltérő feltételeket tartal­maz, hogy azokat a sportkörök saját érdekeiknek megfelelően öntik betűkbe. A­Z EDZŐKÖN A KERÉK­PÁRSPORT FEJLŐDÉSÉ­BEN NAGYON SOK MÚ­LIK. De munkájuk csak akkor lesz sikeres, ha félreteszik egyé­ni érdekeiket, s megfogják egy­más kezét a cél érdekében. Ez­zel a kézfogással még nagyon nagyon adósak a kerékpáros­­edzők. Nincs szándékukban egy­mástól tanulni, megtá£gyá­ní­g bi­zonyos szakmai kérdésük,­ s ezt annál is inkább tehetik, Akiért az edzőbizottság sem hozta őket közelebb egymáshoz. A­­nyomasztó hangulatban a vidéknek is osztoznia kell, hi­szen az idén még annyi támo­gatást sem kaptak a fővárosiak­tól, mint tavaly. Még egy olyan megbeszélésre sem került sor, amelyen elmondhatták volna problémáikat, terveiket, amelye­ken megkérdezték volna őket el­képzelő sejtőről. Gondoljanak ezekre­­ a jelen­ségekre kerékpáros-vezetőink, most, amikor egy idény végén, s az újabb idény elején állunk. Készítsék elő jobban a jövőt, mint a közelmúltat, s ne legye­nek engedékenyek szakmai kér­désekben. Ne tétovázzanak! Kezdjenek hozzá mielőbb a fel­merült problémák megoldásá­hoz, s teremtsenek rendet az or­­szágúton. Csak ilyen munka ké­pes megszüntetni a sportág hí­veiben a nyugtalanság érzését. Szabó András Gólerősebb együtteseket! (Megjegyzések a kézilabda női NB I mezőnyének teljesítményéről) *­ A válogatott összeállítása szempontjából könnyebb dolga van a női csapat edzőjének, mint a férfiakénak, mert klasszisnak nevezhető női játékos több van, mint férfi, így mindenképpen egyszerűbb a csapat kialakítása — mondják kézilabdás berkekben, majd hozzáteszik: — Az is igaz viszont, hogy a női mezőny együt­tesei gyengébbek a férfiakénál, ha összességében nézzük a dol­got. Valóban igaz lantié ez a meg­állapítás? Tény, hogy az utóbbi években női válogatottunk valóban ered­ményesebben szerepelt, mint a férfi, de az­i® igazi,­ hogy a nem­­­zetközi férfi mezőny erőtelj­e­­sebben fejlődött a nőinél. Pusz­tán a válogatott együttesek tel­jesítményei alapján következ­tetni nem lenne helyes. Az előbbi megállapításból kiindulni — az idei NB I-es női bajnokság érté­kelése alkalmával — azonban mindenképpen célravezető, mert ez az eredményességire, a gól­­erősségre­ irányítja a figyelmet, tehát éppen arra, amiben idén lemaradtak együtteseink. Hiányoznak az átlövő játékosok! Vessük össze a bajnokság első öt helyezettje által lőtt gólok számát, az utánuk következő hét csapat góljainak számával. Az előbbiek 829, az utóbbiak csak 729 gólt lőttek, öt csapat tehát százzal több gólt lőtt, min­t hét eg­yüttes. De miért? Könnyű válaszolni, ha az át­lövő játékosokat vesszük tekin­tetbe. Nem soroljuk fel a­­neve­ket, hiszen úgy is ismertek és csupán azt jegyeztük meg, hogy a táblázat előbb említett első öt csapatában nagyjából háromszor annyi az átlövő játékosok szá­ma, mint az utánuk következő együttesekben. Ez viszont any­­nyit jelent, hogy a védekezésben felfejlődött női mezőnyben, ma már csak vonaljátékkal jó ered­ményt elérni nem lehet.­­ Az együtteseknek fel kell kutatótok a tehetséges, az átlövő posztjára megfelelő játékosokat és terv­szerű nevelőm­urakával felszínre kell hozniuk a bennük rejlő le­hetőségeket. E feladat elvégzése nélkül az NB I-es női mezőny nem tud jelentősebben előre lépni. Formaingadozás és egységes csapatstílus Általános az a vélemény, hogy a női csapatok rapezódikusiak, formaszintjük nehezen tartható azonos színvonalon és ez sok bajt okoz. Tény, hogy a­­női já­tékosoknál sok szempontból ne­héz a megfelelő formaszint meg­tartása, de ez a csapat teljesít­ményére vonatkoztatva nem le­het annyira döntő, hogy vele a gyengébb teljesítményt kielégí­tően magyarázni lehessen. Az egységes stílusú és pszichikailag jól felkészített csapat ugyanis képes megküzdeni a nehézsé­gekkel és képes az egyenletes formaszint tartására. E tény iga­zolására talán a legjobb példa az FTC együttese. A zöld-fehérek télen a terem­­­ bajnokságban gyenge közepes­­ teljesítményt nyújtottak,, szabad­­í­totten viszont a második helyet­­ harcolták ki maguknak. Pedig­­ már télen is ugyanazok a játé­­k ____________ kosok szerepeltek, mint a továb­biakban, de az ügyes, tehetsé­ges kézilabdázókat egységes csa­pattá kellett formálni ahhoz, hogy az eredmény meg isszüles­­sék. Az ilyen értelemben vett egy­ség segítette át a csapatot a ne­hézségieken és egyenletessé tette formájukat — egy-két kisiklás­tól eltekintve — s ez a csapat helyezésében is megnyilvánult. De megemlíthetnénk még a baj­nok Bp. Spartacust vagy a har­madik helyezett Gollbergert is. Ezek a csapatok, az FTC-hez ha­sonlóan, szintén egységes stí­lusúak. Sajnos, ellenkezői példát már jóval többet mondhatnánk és ez ismételten a jobb nevelő­­munka szükségességét veti fel. Néhány javaslat A játék eredményességét az dönti el, hogy mennyire gólerő­sek együtteseink. Nézzük meg a­z egyes években elért gólok számát: A fejlődés tehát elenyészően kevés, illetve nincs is. Hogy szá­mottevő legye­n­k véleményünk szerint, a következőket kellene elvégezni: 1. Tehetséges átlövő játékoso­kat kell kinevelniük az együtte­seknek. 2. A nevelőmunka hatékonysá­gát emelni kell a jobb csapat­­egység kialakítása céljából. 3. Több és tervszerűbb edzés­sel kell felkészülniük a csapa­toknak ,az egyes mérkőzésekre, mint azt idén tették. Nagy György Egy mérkőzésra összesen: eső átlag: 1960. 1472 gól 11,1 gól: 1961. 1539 11,6 .. 1962. 1581 12 . 1963. 1558 11,8 .. Pálcikaemberkék a szövőgyárban . Sohasem gondol­tam volnn­a, hogy a testa vakoklatokat ..is le lehet írni, mint a hangjegyeket és ol­vasni is lehet azokat, mint ahogy a zené­szek olvassák a parti­túrát. Badacsonyi Gábor, a Hazai Pamutszövő sze­gőüzemének vezetője sok mindent megért már az életében, míg olyan szénen meg­őszült a haja, de csak néhány éve barátko­zott meg a ..pálcika­­emberkékkel”. Ezek a néhány vonalból álló figurák ugyanis a tornagyakorlatok hangjegyei. Ha valaki érti a méd­ját, a testbonyolultabb gyakorlatot is le tudta ..írni” úsv. hogy azt egy másik ember ma­­er var­ázat nélkül képes leolvasni, vasvis vés­ve tudja hajtani. Horván ismerte meg­ Badacsonyi Gábor és a szeszőüzem a Dál­­cikaemberkéket és miért volt szüksége rájuk, ott e£rv külön történet. Négy évvel azelőtt a szesőüzem­­ben hónapokon ke­resztül titokzatos mé­réseket folytat­tak. Az eredményt­ sz­intén kotta­szerűen le lehe­tett olvasni- a munka­kezdéstől számított ne­gyedik órában kezd a termelésen mutatkozni a dolgozók szerveze­tének fáradtsága, csök­ken a teljesítmény, nő a hibaszázalék. Az a­sszon­yoknak me­g­­mondták, hogy ezen segíteni lehetne né­hány perces kikapcso- l­ó­d­ással, torn­á­val. A m­últ elvben ha közülük bármelyik is leírná, mi­lyen érzés volt először szemben ál­­mi m­u­nkatár­sa­ikkal, akik tőlük vártak ve­zetést, irányítást. Ma már a világon a leg­természetesebb a szá­mukra, hogy ha IX órakor megkondul a gong, odaperdülnek a terem végébe és be­mutatva vezénylik egyik gyakorlatot a másik után. Hogy jók-e a gya­korlatok, hogy lehet­ne azokat változato­sabbá, szórakoztatób­bá tenni? Mi is tulaj­donképpen a hasznuk? Bizony a szegőmű­­­hely előtornászai nem testnevelő tan­árok. Ehhez a mellékfogla­l­­kozásho­z még kellene eevet­ mást tanulni, így ezekre a kérdésekre nem tudnak szabatos választ adni. De a Testnevelési Fői­sko­lán annak idején meg­kezdődött tanfolyam félbeszakadt, azóta emlékezetükre, saját elképzeléseikre van­nak utalva. Pedig még a legszorgalmasabb ..tornász”, a 71 éves Pamdua"* 1 11 Ferencné, és a lelkes fiatalok is szívesebben végeznék a kankörzése­ket, törzs- $ hajmásokat. í ha változatosabb ? volna a műsor. í Bizonyosan nagyobb $ odaadással tornászná- J nak azok is, akik s­em í elég fiatalnak, sem í elég öregnek nem ér­í­zik magukat ehhez. J ha tudnák, mi is en- ^ rtek a számukra ide- i gén és furcsa időtöl- z tésnek a haszna. a Kellene valaki, aki J néha elbesz­é­­­g­e­tn­e £ ezekkel az úttörőkor- í ból réges-régen kinőtt z és mégis bátor úttörő J asszonyokkal, akik las- ^ san áttörték a közöny-­í­ből, az úttól való ret-­ tegésből, szégyenke­­ zésbőil épült falat. Tor- J násznak mindennap ^ megszólal a gong. ést ők — tornásznak. De 7 négy év alatt­­ senki J sem tanította meg ^ őket arra, hogyan mű- ^ ködik a legcsodálato­ á­sabb hangszer. az J emberi szervezet, ho- J cvan invítja ennek a működését, teszi hosz­­z­szabb életűvé az a­­ „mű”, amelyen pálci­s­kaemberkék a kották.­­ Pap Kornélia ! 11 órakor megszólalt a gong, az asszonyok kivonul­tak az udvarra. Elé­jük állt a Testnevelési Főiskoláról jött tanár­nő és megkezdődött a torna. Műven egyszerű is az eseményeket re­gisztrálni. Valójában lélektani regényt le­hetne írni arról, hány­féleképpen reagáltak erre a szokatlan do­logra az asszonyok akik ráadásul­­ többsé­gükben csökkent mun­kaképességű idősebb dolgozók voltak. Ber­zenkedtek, hitetlenked­tek, elégedetlenkedtek. Szégyenkeztek még egymás előtt is, hát még az ártatlan Pi­kantériát sem nélkü­löző újdonságra oda­­törülekező férfi kollé­gák előtt. De a gépezet meg­indult. A Testnevelési Főiskola segítségével néhány mozgékony, vígkedélyű asszon­y gyakorlat vezetővé lé­pett elő. Papp Vilmos­né, Horváth Zoltánné, Búcsúházi Lászlóné és Kocsis Irénke ekkor hozták be első ízben a gyárba a pálcika­­emberkéket­ Megtanul­ták, hogyan kell ol­vasni e­zt a kottát és­­ most már ebből vezé- ^ nyelte ki-ki a maga ! 30—40 főnyi „zene- i karát”.­­ Bizony az is érdekes lélektani tanulmány lenne. % ­ Tömegsport az Eötvös Gimnáziumban I - a kosárlabda (Az iskolák sportéletéből)­ ­ Az országos középiskolai ku­­­­­paküzdelmekre már lezárultak­­a nevezések, sőt, egyes terüle­­t­­eken a selejtező-mérkőzéseket­­ is megkezdték. Az is biztos,­­hogy a tavalyinál több csapat­­nevezett. Meglepetés már az ed­­­­digi selejtezőkön is akadt. A­­kalocsai Mezőgazdasági Techni­kum labdarúgócsapata például­­ az utóbbi években meglehetősen­­ „szürkén” szerepelt, most vi­­­­szont legyőzte a Kalocsai I. Ist­­­­ván Gimnázium együttesét . Olyan gárdát ütött el ezzel a­­ továbbjutástól, amely eddig­­ mindannyiszor tagja volt a dön­­­­­őnek. A Győri Fonó- és Szövő­ipari Technikum-Kisbéri Tán­­icsics Mihály Gimnázium fiú ké­­­­zilabda-mérkőzésen a kiküldött­­ játékvezető nem jelent meg. Va­­j­­on gondol-e az ilyen játékveze­­­­tő arra, hogy az iskolai sportkö­­­­röknek milyen kára származik egy ilyen mérkőzés elmaradásá­­­­ból — az egyéb problémákat­­ nem is említve . . . . Első ízben rendeznek versenyt , mindhárom fegyvernemben „Az­­ ország legjobb úttörő- és ser­­­­dülő vívója”, valamint „a leg­jobb vívócsapata” címért. A­­ versenyt a Budapesti Vívó Szö­vetség és a Bp. Vörös Meteor­­ patronálja. A gyermekek része­ire is rendeznek hasonló ver­­senyt. A vívó verseny egyben mi­­nősítést is jelent, de csak azok­­ számára, akik 1950. június 20-a­­előtt születtek. Cél: a vívóután­pótlás biztosítása, a sportág tömegsporttá fejlesztése, az isko­lai vívósport n­e­vel­ő mun­k­áj­áinak országos felmérése. Remélhetőleg sok általános iskolás diák kap­csolódik be az érdekesnek ígér­kező vetélkedésbe. A Budapesti Eötvös Gimnázium fiataljai tavaly kitűnően szerepel­tek: a kupa elnyerésével kivívták maguknak „az ország legjobb kö­zépiskolás fiú kosárlabda-csapata’” címet. A siker ösztönzően hatott az Eötvös-diákokra, mert az idén a középiskolai kupán kívül tizen­két csapattal (!) a különböző szö­vetségi bajnokságokra is bene­veztek. Két együttes a Budapest 1., illetve 11. osztályú ifjúsági baj­nokságában, öt-öt csapat pedig az V. és IX. kerületi ifjúsági bajnok­ságba nevezett. Figyelemre méltó, hogy az iskolában mindennap van kosárlabda-edzés: négyszer két óra a fiúknak, kétszer két óra pedig a lányoknak. Az edzéseket­­ több mint százötvenen (!) látogat­ják. A IX. kerületi Sportiskola és a Ferencváros között évek óta rendkívül jó a kapcsolat. Ezt most is bebizonyították, amikor a kerületi és a ferencvárosi sportiskola közösen seregszem­lét tartott az általános iskolák ötödikes diákjai felett. Az ér­deklődés rendkívül nagy volt, hiszen a kerület több száz 10 — 11 éves fiatalja jelentkezett, hogy képességei igazolásával felvételt nyerjen a két sport­iskolába.

Next