Népsport, 1963. november (19. évfolyam, 217-237. szám)

1963-11-01 / 217. szám

399 mérkőzésről a 400. előtt A magyar labdarúgó-válogatott vasárnap játssza a 400. mérkőzését. Egy kis visszapillantás a múltra. Az első Bécs, ,1902. okt. 12.: Ausztria — Magyarország 5:0 (3:0). A második és az alsó győzelem Budapest, 1903. ápr. 5.: Ma-gyarország —Csehország 2:1 (1:1). E csapat tagjai közül Nikjer Frigyes, a BTC egykori balösszekötője ott lehet vasárnap a lelátón. A 25. Az „őskorban” évente arányilag kevés mérkőzést játszott a válogatott, s így a 25. mérkőzésre csak 1910-ben került sor. Rice, 1910. május 1.: Ausztria — Magyarország 2:1 (2:1). A nemrég elhunyt Schlesser Imre, a felejthetetlen Slózi, ezen a mérkőzésért már tizenhatodszor öltötte magára a válogatott mezt. A 99. Az egyiptomi csapás, ahogyan ezt akkoriban mondták. A páridei olimpián; Párizs, 1924. május 29.: Egyiptom—Magyarország 3:0 (1 :0). A 100. Le Havre, 1924. jún. 4.: Magyarország —Franciaország 1:0 (1:0). A 150. Budapest, 1931. szept. 20.: Magyarország — Csehszlovákia 3:0 (3:0). Az Avar, Kalmár, Turay , belsethármas mindegyik tagja egy-egy gólt rúgott. A 200. Budapest, 1937. május 23.: Ausztria —Magyarország 2:2 (2:1). Az első gólt a Dél-Amerikából nemrég Itthon járt £®s Feri rúgta, s a korán elhunyt Cseh is egyenlített 3:2-re. A 250. Belgrád, 1847. június 23: Magyarország—Jugoszlávia 3:2 (1:1). Galcovich Tibor szövetségi kapitány a II. félidőre beállította Mikét, s Mike érte el a győztes Sióit. A 288. Hersák. 1952. aug. 2.: Magyarország—Jugoszlávia 2:0 | (0:01. Az olimpiai bajnokság dobetője. A 300. Bécs. 1854. ápr. 12.: Magyar Ország—Ausztria 1:0 (1:0). Happel öngóljával nyert a magyar csapat. A 341. Budapest, 1914. május 23.: Magyarország—Anglia 7:1 (3:4). Lanto® góljával indult el.. . A 3 OS. Bern, 1954. július 4.: NSZK — Magyarország 3:2 (0:2). A magyar csapat már 2:0-ra vezetett a VB-döntőo . .. A 354. Hosakva, 1953. szept. 26.: Szovjetunió—Magyarország 3:1 (3:0). A Nemzetek Európa Kupájáért, éhátír nagyarántó győzelem. 13:1. Franciaország. fBudapest, 1927. jún. 12.) 12:0. Oroszország. (Moszkva 1912. júl 14.) 12:0. Albánia. (Budapest 1930. szept 25.) 11:1. Görögország. Budapest, 1938. márc. 25.) 9:0. Oroszország. ((Moszkva, 1912. júl. 12.) 9:0. Bulgária. (Budapest. 1947. aug . 17.) 9:0. Románia. (Budapest 1948. jún. 6.) 9:0. Dél-Korea. (Zürich, 1954. jún. 17.) 9:1. Finnország. (Helsinki, 1955. máj. 19.) 8:0. Finnország. Budapest. 1956. nov. 18.) 8:0. Svájc. (Budapest 1959. okt. 26.) Kimagasló eredmények 6:3. Anglia. (London, 1933. nov. 25.) 7:1. Anglia. (Budapest, 1954. máj. 23.) 8:3. Csehszlovákia. (Budapest, 1937. szept. 19.) * A vébgatott 1113 gólján -149 magyar és 15 külföld. Játékos (öngól) osztozott, a legeredmé- I nyesebbnek Puskás Ferenc bl- t avaquit Sí góllá. Utána az aláb-i bi£ k jutottak túl a 25 gólon: 82 gól: Puskás Ferenc. 75: Kocsis Sándor. 29: Schiosser Imre. 47: Tichy Lajos. 42: dr. Sáros György. 39: Hidegkúti Nándor. 29: Beák Ferenc. 26: Takács II József Abi Sándor Károly. 19 fa óta 13 százalékot javall a válogatott Az országos labdarúgó-válogatott mérlege 1902 —1943 1 GyD V Gólok% Itthon: 111 68 26 10 319:167 73.8 Idegenben: 119 és 28 50 235:278 46.1 Semleges pályán: 117 —4 31: 20 63.6 Összesen: 241 117 54 70 605:465 59.7 1945-1963 Itthon: 65 519 5 246: 65 85.3 , idegenben: 76 42 16 13 201:124 65.7 Semleges pályán: 17 126 301. IS 76.4 összesen: 158 105 27 26 508:207 75.0 1902 — 1963 összesen: 889 222 81 96 1113:672 65.7 M. B. Húsz atlétánk érte el eddig az olimpiai nevezési szintet Akárcsak négy éve,a római olimpia előtt, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség az idén a tokiói olimpiára is megállapította az úgynevezett nevezési szkitekét. Céljuk a résztvevők számának ésszerű csökkentése, mert csak ezek elérése esetén indulhat Tokióban — éppen úgy, mintátírnak idején Rómában — egy ország részéről számonként egynél több, két vagy legfeljebb három versenyző. (Egy atléta minden számban továbbra is korlátozás nélkül nevezhető, illetve indítható.) A tavasszal megállapított szinteket október 1-ttől kezdve jövő év szeptember 10-ig lehet teljesíteni. A szintek elég szigorúak (néhány számban erősebbek a jelenlegi magyar csúcsnál), mégis mindenütt tisztában vannak azzal, hogy elérésük olimpiai helyezésre nemigen nyújt reményt és még kevésbé jelent végleges kiküldetést. Mégis a „jobb, ha már megvan” jeligéivel október folyamán szórt© Európában igyekeztek, amennyire az időjárás engedte, az élvonalbeli versenyzőknek a normák teljesítésére minél több lehetőséget nyújtani, s mindenütt gondosan vezették a „szintesek” névsorát. Nálunk október után elsősorban három nagy verseny, a britek elleni viadal, az egyesületi bajnoki forduló és végül az ukrán—magyar viadal adott alkalmat a szintek megostromlására. Ebből a szempontból a legjobban a britek elleni találkozó sikerült, a jaltai viadalon, sajnos, az elég kedvezőtlen időjárási, illetve pályaviszontyok több számban káreseti befolyásolták az eredményeket. Végeredményben a prdl-i idény befejezéséig összesen húsz — tizenhárom férfi és hét női — atlétánk érte el a szinteket a következő számokban. Férfiak: 5000 m (szint 14:02). Mecset(13:53.6). 10 000 m (29.25): Sütő (29:16.4), Lovák (29.19). 3000 m akadály (8.45): Mocsár (3.35), Fazekas (8:43.2). Súly (17.80), Nagy (18.84), Varjú (18.84). Diszkosz (55 m), Szécsénnyi (56.87), Kiles (55.29), Gerely (77 m), Kulcsár (80.26). Kalapács (63 m), Zalvataky (66.68), Eckschmidt (64.03) Tízpróba (7000 tm): Bakai (7041). Hők: 100 m (117): Markó (11.5), Hokit (11.7). 400 m (55.5): Munkácsi (54.9). 800 m (2:03): Kazi O. (2:05.4). Távol (300): Kiépülne (608). Súly: (15 m): Bognár (16.63). Diszkosz (50 m), Kiél benné (51.28). A többi élvonalban versenyzőnk közül október 1., tehát a határidő előtt 5000 m-en Szekeres, Kiss, I., Pintér és Ihalics, , akadályon Simon A., magasban (szint 206) Naszály, távolban (760) és hármasban (15.30) Kaloccsai, a női számokban 200 m-en (24.2) Markó, 400 m-en Kazi 0.i súlylökésben Mikuss dradiszi koszvetésben Stugner és Bognár, gerelyhajításban (51 m) pedig Attóaszté és Krescenó is a szintnél jobb eredményt ért el. Ezzel szemben tizenegy olimpiai szám akadt — sorrendben férfi 100 m (szint 10.4), 200 m (21 mp), 400 m (47 mp), 800 m (1:45.8), 1500 m (3:43.5), 110 m gát (14.2), 400 m gát (31.8), rúd (460), női 80 m gát (11 mp), magas (170) és ötpróba (4500 p.) — amelyben: az idény folyamán egyetlen versenyzőnk sem tudta teljesíteni a kitűzött normát! A marathoni futásban és a gyalogló számokban a tokiói olimpiána sem állapítottak meg szintekét, ezekben tehát egynél több versenyző minden korlátozás nélkül nevezhető. A „nagy" magyar súlyemelés ELŐSZÖR AZ OLIMPIÁN • A súlyemelés nemzetközi ranglistája talánvalamennyi sport között a legstabilabb, legkialakultabb. Meglepetések előfordulhatnak ugyan ebben a sportban is, de valószínűségük sok- skal kisebb, mint bármely másikban. Új nevek betörésétől, új tehetségek felbukkanásától egyik évről a másikra alig lehet tartani. Az élmezőny viszont több kategóriában olyan kiegyenlített, hogy minden nagy versenyen borotvaélen táncol a helyzet. Vajon mit hoz majd az egy év múlva sorra kerülő olimpia, s mik a terveik a magyar súlyemelőknek? — kérdeztük a szakfelügyelőtől, a kétszeres világbajnok Veres Győzőtől. — A stockholmi világbajnokság nemcsak nagy verseny volt, nem is csak fényes főpróba az olimpia előtt, hanem a súlyemelés fejlődésének szemléletes demonstrációja is — hangzott a válasz. — Folytatódott ervnek e sokáig félvállról kezelt sportnak a dinamikus fejlődése, ez eddig másodvonalba szorított nemzetek és sportolók felzárkózása és az egész nemzetközi mezőny kiegyenlítődése. Mindez szinte bizonyossá teszi, hogy Tokióban az olimpián, — amely egyben hatatosan súlyemelő VB-nek is számít — elkeseredett küzdelem folyik majd a helyezéseikért, és ezért minden nemzet kétszeres gonddal készül fel. Egyesek azért, hogy újabb pozíciókat hódítsanak meg, mások azért, hogy megszilárdítsák helyüket, ismét mások azért, hogy visszaszerezzék az „elveszett paradicsomot”. A Szovjetunió csapata a legerősebb .Stockholmban ugyan megingott a biztonságérzetük, mert néhány súlycsoportban a számításaik nem váltak be. A hadrend azonban nem bomlott fel náluk, s Tokióra minden bizonnyal erősítettek, hogy a stockholminál is jobb helyezéseket érjenek el. Ez a többiek helyzetét kétségkívül megnehezítené, s így a mietnkét is, hiszen most már több súlycsoportban éles versenyben, állunk velük. A lengyel csapat a második nagy ellenfelünk, igaz, inkább csak mint csapat, mert a véletlen játéka folytán, az ő legjobbjaiknak a mi bajnokainkkal nincs „érdekösszeütközésük”, más kategóriákban indulnak. Továbbra is veszélyes partner az Egyesült Államok csapata. Bár Stockholmban nem szereztek aranyérmet, Hoffmann edző Tokióban biztosított róla, hogy az olimpiára nagy elszántságga készülnek. A pehelysúlyú Berbertől sokat várnak (Tokióban az idén, valóban világbajnoki formában volt!). Shemansky jobb lesz, mint valaha, s mi több, arra gondolnak, hogy a régi nagyágyút, Andersent visszeema törösítik és Tokióban harcba vetik Vlaszov ellen. A mindig veszélyes japánok, otthonukban nyilván önmagukat akarják felülmúlni. S még ezenkívül ott vannak azok a nemzetek, amelyek nem küldenek erős csapatot, de egy-egy kiválóságuk 1:elvet követel magának. (Például Martin — Anglia.) — Nem lesz tehát könnyű dolgunk a jövő évi olimpiai játékokon a rendkívül becsvágyó, jól felkészült, rohamosan fejlődő ellenfelekkel szemben. — Kialakult-e már az olimpián résztvevő magyar csapat, és ha igen, mit vár tőle a szakfelügyelő? — A csapat teljesen kialakult. Ugyanazokra számítok Tokióban,, akik a stockholmi világbajnokságon indultak. Újabb tehetség felbukkanása — olimpiai színvonalon — nem várható. A stockholmi különítményből pedig minden emberünk helyezést érhet el. Legfeljebb esetleges sérülés, vagy betegség okozhat változást. . . Röviden sorra véve az esélyeket, így látom a helyzetet. Légsúlyban Nagy Róbert bizonnyal ott lesz az első hat között. Kean lehetetlen azonban, hogy Földi Imrét is ebben a súlycsoportban indítjuk el. Ez ugyan némi kockázatot jelent, viszont kockázat nélkül nincs győzelem. Földi Imre aligha verhetné meg a pehelysúlyú Mijakét és Bércért, viszont a légsúlyban ő lehetne a legjobb, ha a nagy fegyelmezettséget követelő kategóriaváltozást eredményesen végrehajtaná. Könnyűsúlyban nincs olimpiai versenyzőnk. Váltósúlyban alighanem megismétlődik a stockholmi történelem, vagyis Kurírovés Huszita párharca. Huszitától további javulást kérünk. Valószínűleg Kurinov sem nézi ezt ölhetett kézzel. Nehéz megjósolni a verseny kimenetelét, de az ezüstéremre biztosan számítunk. Középsúlyban Tóth Gézával Ivetten indulunk. Ellenfelünk valószínűleg Plinkfelder és Koro lesz. Aranyérmet akarok hazahozni Tokióból , és szeretném, ha Géza ott lenne mellettem. Lehetőleg a jobb oldalamon, ifjú tehetségünk. Nemessányi Árpád először vesz részt olimpián. Ha ötödik helyezést sikerül elérnie, ez nagyszerű teljesítmény lentre tőle. Ecser Károlytól biztosan elvárhatjuk az 500 kilós vagy ennél magasabb teljesítményt és az ötödik helyezést. Az ő dolgát megnehezíti, hogy ebben a súlycsoportban valószínűleg két szovjet és két amerikai indul. Ha amazok is csak egy egy versenyzőt indítanának akkor Ecser bronzérmet kaphatna. De erre nem lehet számítani — Hogyan készül a magyar csapat az olimpiára? — Felkészülésünket a versenynaptár szabja meg. Az olimpiáig hátralevő időben néhány olyan versenykötelezettségünk van, amely, ha nem is egyenrangú az olimpiával, de mindegyiknek kimenetele rendkívül fontos. Ilyen elsősorban a júniusi helsinki Európa-bajnokság, és még korábban Moszkva város bajnoksága, a kettő között pedig a vándordíjas, általunk védett Duna Kupa. Felkészülésünket tehát ekként kell megszabnunk, hogy formánk, ezekre a nagy versenyekre, mint pillérekre épülve, végül az olimpia idején íveljen a legmagasabbra. Tulajdonképpen két részletben kell felkészülnünk. Januárban kezdjük az alapozást, ez mintegy 6 hétig tart, utána 4 hét formaballozás és nyolc hat formábantartó időszak. Ez utóbbiba esnek bele az évközbeni nagy versenyek. Az Európa-bajnokság befejeztével két hét „lazítás”, kisebb megterhelése munka után újra kezdjük a körforgást: alapozás, formába- hozás, formábantartás — és ekkor már előttünk áll Tokió. Az olimpia előtt csupán egy ellenőrző jellegű versenyt vártunk. Hogy idehaza-e vagy külföldön, az még kérdéses. Bízom benne, hogy az olimpiára is biztosítják számunkra ugyanazokat a nagyszerű lehetőségeket, amelyekben Stockholm előtt részüktel volt, s amelyek nélkül silkereinket nem érhettük volna el. — Lesz-e valami újdonság a felkészülésben, a különleges körülményekre tekintettel? — Edzésmódszereinkben a bevált úton »haladunk, de némi újítást azért bevezetünk, így például az amerikaiaknál láttam és eredményesnek találtam az úgynevezett félnyomások gyakorlását. Ez a nyomásfogásnak egy félig végrehajtott, ismétlődő változata a maximális súly mintegy' 00—70 százalékával. Jó módszer arra, hogy a versenyző elsajátítsa a nyomás közbeni helyes deréktartást, hogy elkerülje a túlzott .,begnit'’, de annyira mégis hátradőlhessen, amennyi a nagyobb teljesítményhez szükséges. — Ami a „különleges körülményeket” illeti, Tokióban nem hinném, hogy bajunk lesz a klímával, vagy a levegő páratartalmával. Ilyen vonatkozásban nem észleltem odakint semmi aggasztót. Annál inkább az időeltolódásban. Nem szeretném, ha úgy járnánk, mint én most a ..próbaolimpiár.”, hogy a 8 órás különbség miatt éjszakánként álmatlanul, nyitott szemmel feküdtem az ágyamon. Ezért arra gondolok, hogy már fél évvel előtte 4 órával eltolom a lapot. Úgy fogunk élni, mintha itt 4 órával előbb járna az óra. S ha ezt megszokjuk, akkor már csak 4 óra eltolódáshoz kell odakint a kalmazkodz.om. N Nagyjából ez ezt jelentené, hogy fél ötkor kelnénk, délelőtt edzez ér.k. és mál nyolckor feküdnénk le az olimpia előtti hónapokban. Búcsúzóul Veres Győző hangsúlyozta, hogy a csapat küzdőszelleme töretlen, bíznak módszereikben, bíznak abban, hogy a magyar versenyzők helyzete ■Immár megingathatatlan a súlyemelés élvonalában. Mi pedig arra gondoltunk eközben, hogy ez lesz az első olimpia, ahol a magyar súlyemelősport mint az aranyérem (vagy az aranyérmek?) várományosa jelenik meg. Mert, ha a súlyemelőkre gondolunk, akkor úgy tűnik, hogy Róma, az bizony valamikor nagyon régen volt... Sz. S. Nem a versenyrendszerben van a hiba Ritka felbolydulást eredményezett az idei, új rendszerben lebonyolított birkózóbajnokság. Vannak, akik a körmérkőzéses I rendszer ellen emelnek szót, van Irtak, akik a két bajnokság négy I nap alatti lebonyolítása ellen beszélnek, mások a sok „bundázás” ellen háborodnak fel... ! Szóval csupa negatívum. De valójában csak negatívumai voltak ennek a birkózóbajnokságnak? Nem lehet mondani, hiszen a válogatottak, egykét kivétellel, nagyszerűen megállták a helyüket. Varga egyszerűen bámulatra méltó teljesítményt nyújtott, hiszen végigverekedte az élőolimpia versenyeit kötött és szabadfogásban a japánokkal, majd rendkívül hoszszú repülőút után, egynapi pihenővel kiállt Itthon a szakadás a kötöttfogású bajnokságon és mindkét fogásnemben abajnokságot nyert, méghozzá veretlenül. Vagy csak Pólyák és Guttrmam imponálóan biztos bajnoki győzelmét említsük és máris látjuk, hogy akadnak még a magyar birkózósportban olyan versenyzők, akikre lehet számítani, akik nem kibúvókat keresnek, nem alkalmazkodnak mindig az eredményekhez. Keddig is leírtuk már néhány, és most is csak azt állítjuk, hogy nem jó versenyző , aki gyenge szereplésére a ■sö körülményekben igyekszik ütséget találni, ahelyett, hogy idént megtenne a győzelemért csak utána reklamálná a keményeket. Miért nem Varga,yák.” Guttmann és a távol ryratívő versenyző lázongott bajnokság ilyetén leborgolta ellen? Miért azok, akik ellőttek, akiknek a megveszteés módszeréhez kellett nyúlk azért, hogy jó helyezéshez janak? Mert Polyákék nagy ■senyzök akartak és akarnak ni és ezért nem sajnálják a nkát, a fáradságot, a többiekig hivalkodni akarnak _ csu: a jó helyezésekkel, anélkül, 'y mindent megtetmének tünk legmagasabb szintre énéiért. , , , Itália a szakvezetés minden vel, elképzelése, ha a szakiá'.yok nem támogatják o.zo...dicjen teikir.it otbeel. A bajTök bebszorjította: a aziakoiszták zöme nég mindig nem tartkötelerségének élsportmmogatását. A szakvezetési elképzel ese tanis sí, hogy az olimpia előttiy megterhelésű sorozatmérésekire van szükség, és ezek lebonyolítását a bajnokságkiai meg 13 kezdte — helyes ti Pólyák, Varga, Koamet és eibiek csak úgy szerepelhetnek az oloipiás, ha felkészül el-: ott rájuk váró terhelésre is. épjva Varga. Pólyák és a 1.' érv, F n i (■ rollan nem küzdöttek teljes szívvel az ellenfelek, mert úgy gondolkoznak, hogy őket úgy sem tudják legyőzni. Tartogatják hát az erejüket a többi ellenfél ellen. A birkózásnak ezz a módja, amelyet a szurkolók tréfásan, „célbirkózásnak’ * neveznek, rendkívül káros. Ha ugyanis egy versenyző előre kikalkulálja, hogy ■negyedik lehet, és az általa jobbnak tartott három versenyző ellen nem küzd komolyan, hanem tartogatja az erejét azok ellen, akiket úgy ítélt meg, hogy legyőzheti őket. Ha eleve lemond, az igazi küzdelemről, ds főleg nem segíti hozzá a válogatottakat, hogy azok komoly megterheléssel, tudásuk teljes kibontakoztatásával tegyenek újabb lépést a sorrel következő nagy világversenyen, jelen esetben az olimpián való jó szereplés felé. Akik azt hajtogatják, hogy ez a versenyforma nem segítette az olimpiai felkészülést úgy, ahogy eltervezték azoknak igazuk van. De nem olyan értelemben, hogy ennek ez a lebonyolítási forma volt az oka, ez tette lehetetlenné! Nem. Azért nem szolgálta az olimpiai felkészülést, mert a szakosztályok zöme nem tett meg mindent ennek érdekében. A versenyzők többsége nem bírta a négynapos versenyt. Ez azt bizonyítja, hogy a szakosztályok zömében nem folyik a mindennapos edzés. Márpedig úgy gondoljuk, hogy legalább az ország nyolc legjobb, birkózójától elvárhatnánk a mindennapos edzéssel való készülődést az országos bajnokságra .. . Persze, ez sem minden szakosztályra vonatkozik. Hogy más szakosztályt ne is említsünk, az Orosházi Spartacus megint bebizonyította: lelkiismeretes, kemény munkával igyekeznek egyre jobb és jobb eredményeket elérni. Helyezéseik és a szőnyegen mutatott munkájuk erről mindenkit meggyőzhettek. De miért csak egy-két szakosztály és miért csak egy-két versenyző veszi komolyan a birkózást? Miért nem kezdenek már végre neki a többiek is? A magyar birkózósportnak nagy tekintélye van a világon. Hogy megőrizzük, még többet kell nyújtani, mint eddig. Ezt azonban már nem tudja megoldani a néhány embert számláló felső szakvezetés és az a pár versenyző, akire igazán büszkék vagyunk. Ha egy egy versenyzőnk világbajnokságot nyer, az a magyar birkózósportnak is dicsősége, segítse hát az egész magyar birkózósport a felkészülésüket is. Ezen a bajnokságon vajmi kevés , törekvést láttunk erre. De legalább kiderült, kire lehet számítani az elkövetkezendő években... Nagyot elszomorító tény lenne, ha a bajnokságon látottak jellemeznék valójában a magyar bírkózósportot. Akkor úgy kellene megítélni ezt a sportágat, hogyvan egy maroknyi serege, amely a legmagasabb csúcsokra kíván jutni, s ezért mindent meg is tesz és van a nagy többség, amely különösebb cél nélkül birkózgat, s ha célja van, az egyéni, esetleg szakosztály cél, de nem terjed ki a válogatott munkájának segítéséig. De ennyire azért nem sötét a kép. Reméljük, inkább arról van szó, hogy megtorpant kicsit a szakosztályok lelkesedése, s ezt majd újabb nekibuzdulás követi. Talán rádöbbenti őket erre a kötelességükre hagyományaink megbecsülése. Mert ha nem ébred fel mindenkiben vágy, hogy ezeket a dicső hagyományokat folytassa, sőt, továbbfejlessze, akkor könnyen előfordulhat, hogy megelőznek bennünket olyan nemzetek, mint például a japánok, akiknek még hagyományaik nincsenek ugyan, de becsvágyuk határtalan. Akikről a most Tokióból megérkezettek mesélik, hogy tömegével indulnak hétről hétre a versenyeken és úgy küzdenek, hogy „majd letépik egymásról a húst", hogy a legkomolyabb próbák füzében megedzetten léphessen majd dobogóra az a kiválasztott, aki az olimpián küzd a nemzetszínekért. Vigyáznunk kell, nehogy minden tekintetben megelőzzenek bennünket ezek a feltörő nemzetek. Amire Wroclaw is figyelmeztet Kevés a klasszis középjátékos kosárlabdában A rendkívül f£twudáJf*mezőnyben elért negyedik hely férfi kosárlabdázóink nagy fegyverténye volt. Elismerést érdemlő eredmény ez, amelyet igen nehéz volt kivívni, s éppoly verejtékes munkába kerül majd megtartani. De nemcsak erre vágyunk, hanem előbbre szeretnénnk lépni, hiszen néhány évvel ezelőtt a magyar válogatott Európa-bajnokságot nyert. .. Wroclaw számos hasznos tapasztalatot hozott. Ezekről beszéltünk Zsíros Tiborral, a válogatott edzőjével,aki Púder János vezetőedző mellett működött a válogatott csapatnál. — Többek között arra világított rá az EB — kezdte az edző —, hogy nem valami jól állunk klasszis középjátékosok dolgában, Csabányi volt a legponterősebb a magyar csapatban, de 110 pontjával csak 19. lehetett az EB-n. A középjátékosokkal szemben ma már sokkal magasabb követelményeket támasztanak. Többek között azt is kívánják tőle, hogy támadópalánknál is szerezze meg a lepattanó labdákat, vegyen részt az összjátékbakn, blokkoljon. Elég sokrétű tevékenység ez, ami nagy munkát, alapos felkészültséget kíván, ai ,, hogy a közepek-Ner Vitás, magasságban is meg kell ütniök egy bizonyos mértékét. Elengedhetetlen követelmény, hogy a középjátékos legalább 190--195 centi,1iiéter magas legyen, és emellett kellő ruganyossággal, mozgékonysággal, technikai képesekkel is rendelkezzék. Vannak-e ilyen játékosaink? — Simon, Gabányi tzent?!Ismert tudású középjátékos, sajnos, egyik-másikuk rövidesen abbahagyja a versenyzést és mögöttük elég nagy az űr — mondja Zsíros Tibor. — Ahhoz, hogy egészséges vetélkedés alakuljon k.". magasabb követelményekkel kell előállnunk a többiekkel szemben. Arra kell ösztönözni őket, hogy sokkal többet dolgozzanak, komolyabban eddzenek a válogatottságért. A három régi mögött találhatunk tehetséges játékosokat, ilyen például: Lénával, Tóth József, Kárpáti a Bp. Honvédből. Korányi a MAFCből. Fekete, a Csépi , Mártont!, a Ganz-MÁVAG játékosa. Rupredx. Gyurűsíts és még mások is, akikben megvannak a szükséges képességek.— Nem lenne-e célszerű — vetjük közbe — a vízlabdakapus-iskola mintájára kosárlabda-középjátékos iskolát létesíteni? Persze az előbbinél sokkal szervezettebb, alaposabb formában. — Felmerült ez a terv — válaszolta az edző — és könnyen lehet, hogy hamarosan meg is valósul. Feltétlenül időszerű lenne és bizonyos, hogy eredményeket hozna. Ha csak kéthárom „kitűnő tanuló” kerülne ki az iskolából — máris elértük a célt, s érdemes volt a fáradozás. Elmondta még Zsíros Tibor, hogy az EB megmutatta: sokkal energikusabban, erőteljesebben kell játszani. Többet kell vállalkozni, bátrabban kell dobni. A vert mezőnyben levő európai csapatok minden erőve arra törekednek, hogy visszaszerezzék elvesztett "helyüiket. Ezért szükséges, hogy mi is még többet, még alaposabban dolgozzunk(várszegi) mistrr.oGlova europv mezczyz n Péntek, 1963. november 1. )