Népsport, 1963. november (19. évfolyam, 217-237. szám)
1963-11-01 / 217. szám
/T^.. i/Ctfitpl/ iflICi :.g^8yHwSi3 S^ f _ 0k-*+ 1 / '•■•'• •*~ 'l'\$ :~r?.~~/t±*s- / -1; ' i/" X *-^.7 fe ■" :m-z?C.J.J Világbajnokságot ökölvívásban is! Néhány évvel ezelőtt olvastam, hogy a Magyar ökölvívó Szövetség javaslattal fordult nemzetközi ökölvívó Szövetséghez. A javaslat lényege a következő volt: tartsanak ökölvívásban is világbajnokságokat, s az első ilyen világbajnokságot Magyarországon rendezzék meg. A NÚSZ válaszát nem közölték. Azt hiszem, joggal felvetődhet a kérdés, hogy ez az egyik legnépszerűbb sportág miért kevésbé értékes a többi sportágnál, amelyekben a legjobb versenyzők világbajnoki szinten is találkoznak, arról nem is beszélve, hogy a nehéz atlétika másik két ágában, a súlyemelésben és birkózásban évenként megtartják a világbajnoki versenyeket. Az ökölvívó-világbajnokságok megrendezését sok ország szívesen vállalná (különösebb anyagi megterhelést aligha jelentene), és például a négyévenként ismétlődő versenyek időpontja sem ütközne az ebben a sportágban megrendezett olimpiai- és Európa-bajnokság időpontjával: 1963 EB, 1964 OB, 1965 EB, 1966 VB, 1967 EB, 1968 OB, 1969 EB, 1970 VB. Úgy gondolom, ez a nagy múltra visszatekintő sportág megérdemelné, hogy legjobbjai világbajnoki címmel dicsekedhessenek. A világbajnoki versenyek feltétlenül lelkesítőleg hatnának a fiatalokra, tehát elősegítenék az utánpótlás minőségi fokának emelkedését is. (Havasi Csaba, Szeged). HOL VERSENYEZZEN? Varra Judit fiatal sportolónkról lesz szó az alábbiakban, akit iskolája mint atlétát kiadott versenynésce az MTK-nak, mivel Judit jó tanuló, jó mágiaviseletű és jó sportoló. Varga Judit ez évben az országos serdülő atlétikai bajnokságom a 80 m-es gátfutásban bajnokságot nyert, a 100 m-es síkfutásban a 4. helyen végzett és serdülő létére az országos ifjúsági bajnokságon a 80 m-es gátfutásban harmadik, a 100 m-es síkfutásban a 6. helyen végzett. Most október 27-én az 1963. évi országos serdülő összetett bajnokságon a leány-hármasveraenyen kellett volna indulnia, ahol komoly esélye volt, hogy az első három helyezett közé kerüljön. Mivel azonban tudtuk, hogy iskolája kosárlabda-csapatának a hármasverseny időpontjában kerületi ifjúsági kosárlabda-bajnoki mérkőzése van, kikértük öt testnevelő tanárától. Igyekeztünk őt meggyőzni arról, hogy tanítványának a magasabb szintű versenyen való részvétele lenne a helyesebb. Sajnos, a testnevelő tanár a legridegebben elzárkózott kérésünk teljesítése elől és különböző retorzióikat helyezett kilátásba versenyzőnkkel . szemben, ha nem jelenne meg a kosárlabda- mérkőzésen. A kislány ezk után természetesen nem merte vállalni a következményeket. Mi, a Magyar Atlétikai Szövetséghez fordultunk segítségért és Nyirő György főtitkár az iskola igazgatójával értekezett ebben az ügyben. Az iskola igazgatója megértette Nyirő sporttárs érveit, de a döntést a testnevelőre hárította át. Miután így eredményt elérni nem tudtunk, az iskola kerületének TST-elnökéhez fordultunk támogatásért. A TST elnökének szintén, az volt a véleménye, hogy a versenyzőnek a magasabb szintű versenyen kellene indulnia, de segíteni, sajnos, ő sem tudott. Dehát akkor ki segíthet ilyen esetben? (Az MTK atlétikai szakosztályának nevében: Farkas Mátyás, vezetőedző.) Iu jiiiliiilltlliilllllllllllllMimimHiHMIiiliuimmfliiMHtlMMiilllli lllimf; Gyaloglóverseny és labdarúgó-mérkőzés = A közelmúltban olvashat § = tűk, hogy Olaszországban = = A SSMM | g9V nagy nemzetközi gya- = Iaalogló versenyén az egész = = h j ^‡rrj|3 j európai mezőnyt legyőzve 50 = 7 km-en magyar versenyző = lett az első, míg a csapat- S = versenyben együttesünk a 2. helyre ke- = 1 mult. őszintén bevallom: én még nem lát- = 5 tam gyalogló-versenyt. Meglepett az, hogy a = — mint lapjukban olvastam — több tízezer z = nézője volt a versenynek. Most, mint a = = labdarúgó-mérkőzések állandó látogatója- E - nak, az lenne a kérdésem: nem volna-e le- E = kétséges, hogy úgy rendezzék meg az 500 km-es magyar gyalogló-bajnokságot, hogy 5 = annak hajrája valamely nagy nézőközön- E = jéget vonzó bajnoki labdarúgó-mérkőzés = E szünetére kerüljön. Így ezzel a sportággal E = is megismerkedhetne a nagy nézősereg. E = (Fodor Endre, Bp., XIV., Hungária krt. ,102. sz.). EGY TANÁRJELÖLT GONDJAI Röplabda-edző szeretnek lenni, de a Szegedi Röplabda Szövetség az idén tudomásom szerint nem indít edzőképző-tanfolyamot, s így tanácstalan vagyok. Egy évig társadalmi alapon edzősködtem, elméletileg is képeztem,- magam a Porubszky-féle kézikönyv alapján. 6 éve röplabdázóon, s mint leendő középiskolai tanár (IV. éves magyar—történelem szakos bölcsészhallgató vagyok), úgy gondolom, hogy edzői képesítéssel nagy segítségére tudnék lenni az iskola sportvezetőinek, nem beszélve arról, hogy az aktív sportolás abbahagyásával, mint edző szeretnék a röplabda-sport részvevője lenni. Kérdem, mit tegyek. (Farkas István, Szeged, Lenin krt. 103.) Válaszunk: Mivel levele szerint ön sem egészen biztos abban, hogy a városi szövetség nem rendez az idén tanfolyamot, érdeklődjék még egyszer. Ha a válasz nem lenne kielégítő, forduljon a megyei szövetséghez, amely tudomásunk szerint tervez tanfolyamot. platánok koronája nem öltötte volna már magára a londoni őszi divat rozsdabarna színeit, most az angol nyárról lennék kénytelen beszámolni__ A fene se érti ezt az időjárást. A szálló halljában felém jött egy igazi angol úr. Mintha csak valami magazinból lépett volna ki. Előkelő, tekintélyes és finoman elegáns. Kora? Úgy hatvan felé ... — Bocsánat a háborgatásért: nem járt ön augusztusban Budapesten a Békeszállóban? — Bizonyára, sőt majdnem biztosan. Ott lakom a szomszédban. Mister Jarvis most már magyarul folytatta — könnyen megtehette, hiszen 42 esztendeje, mikor felszállt Kaposvárott a gyorsvonatra, még Szarvas József névre hallgatott: — Rögtön ismerősnek tűnt, s pillanatok alatt rájöttem, hogy hol láttam önt. — Ha már így összetalálkoztunk, engedje megkérdenem: Angliában általában ilyen a vénasszonyok nyara? — Oh, ne higgye. Ilyenkor már rendszerint sűrű felhő fedi az országot, esik, fúj, a napot hónapokon át alig látni. És persze ködös is az idő — válaszolta miszter Jarvis, aki több mint négy évtizede London lakója. — Apropó köd... Negyedszer járok Londonban, ő a híres londoni ködnek hírmondóját sem láttam. Mit csináltak maguk a köddel?__ — Látom ez felelősségre vonás akar lenni... Hát kérem, jegyezze meg, maguk sem különbek — válaszolta tréfás hangon. — Unokámnak, a kis Brucenak, akit egész családommal együtt a nyáron hazavittem Magyarországra, hónapokkal az indulás előtt valósággal telibeszáltem a fejét a tihanyi visszhanggal. Kis túlzással azt mondhatnám, Bruce a visszhang miatt utazott. Kiabáltam én kérem órákhosszat, ahogyan csak kifért a torkomon, de ott Tihanyban csak annyi volt a visszhang, hogy Bruce komoly szemrehányást tett: miért csaptam be. Mit csináltak maguk a tihanyi visszhanggal? ... — Úgy látom, kvittek vagyunk — mondtam nevetve. — Egyébként jöjjön el februárban, majd megtudja mi a londoni köd, s többé nem kér belőle. .. Tudja mit? Inkább beszélgessünk a Balatonról — karjával a Hyde-park felé mutatott —, hiszen ilyenkor nyáron ez az aktuális téma ... Ebben maradtunk. GÖTEBORG Enyhe idő, az eső órákkal ideérkezésem előtt elállt. Csak természetes, hogy zakóban indulok a szíházba, világ életemben utáltam a ruhatár körüli közelharcokat. Táblás ház. Csend. Felcsendülnek Kálmán Imre melódiái. És a világjáró Csárdáskirálynő Göteborgban is meghódítja a szíveket. Persze, más formában, mint a Nagymező utcában. Itt három felvonáson át gyűjtik a nézők az érzelmeket, amelyek az előadás végén gömbölyűdnek fergeteges tapsviharrá. Őszintén mondom, kicsit meghatódott, kicsit büszke is voltam rá, hogy ez a magyar szívvel írt könnyű muzsika mennyire a világ minden más nyelvén is szól. Persze, hogy ismét elszámítottam magam. Hazafelé menet éreztem csak igazán, milyen betyár hideg az éjszaka Göteborgban. Bosszantó, mennyire nincs szerencsém ezzel az átkozott télikabáttal. Lesz,, ahogy lesz, ezen az úton többé elő nem veszem. Ullein Stadion... Itt láttam 1958-ban a VB egyik legcsodálatosabb mérkőzését, a Franciaország—NSZK találkozót, amelyen a játéktudása teljében szerepelt Kopa és a VB gólkirálya, Fontaine vezérletével a franciák, labdarúgásuk történetének legszebb játékával ajándékozták meg a nézőket... Ezt a meccset, míg élek, nem feledem, és arra is sokáig emlékezni fogok, hogy a svéd—magyar olimpiai selejtező pompás küzdelme során mutatkozott meg, mennyi tehetséggel rendelkezik ma is a magyar labdarúgás, hiszen olyan labdarúgók arattak itt nagy sikert — Káposzta, Gellér, Somodi, Dunai II, Nagy Gyuri, Laczikó, hogy csak néhányat említsek —, akikről két-három esztendeje azt sem tudták még odahaza Magyarországon sem, hogy egyáltalán léteznek... Nem érdekelt engem a hideg, a didergés, az volt a fontos, hogy a kezdeti ijedtség után megemberelték magukat — felnőttek a gyerekek ... FERIHEGY Végre újra itthon. Az éjszakában már feltűnnek mélyen a gépmadár alatt a pesti fények. — Néhány perc múlva Budapestre érkezünk! Kérjük az öveket becsatolni... Két táska, fényképezőgép. Egy télikabát. Ennyi a poggyász. Két kézben nehezen fér el. Egye fene, felveszem a télikabátomat. Nincs az embernek ezer karja, hogy cipelni tudja. * Gördül a lejárati lépcső. Nyílik az ajtó. Újra itthon. Határozottan hűvös van. Sőt — egyenesen hideg. Kislányom, feleségem vár a kijáratnál. — Látja, milyen okos volt, hogy a télikabátot vitte el! Mondja szívem, nem fázott meg? ... Tabák Endre Berlinben a Magyarország — NDK mérkőzésen a német együttes kitűnő balszélsője, Stöcker jól sikerült ollózással adta kapu elé Ihász elől a labdát. A kupagyőztesek iiniimiiiiiMHinnmiiuiiiiiiiuiitinmiuiiiiMiiiiiiiiiiiiniiiiiHiiiHimiuiiimiiiiuiliiniiiiinmiuiiiiiiimiiiiiilllliiiiiiiiiuiiiiuiiHiuiini Eleinte kerülgették ezt a témát. Ám végtig sor került rá. — Csakugyan komolyan gondoljátok? Mary úgy érezte, hogy barátnője szavaiban gúny bujkál. Lehet, hogy igaza van. Az első pillanatban valóban nehezen tudták elképzelni, hogy ők nyerjék a kupát. Mit mondjon hát neki? A Hámán Kató Gimnázium nagyon erős. Ezt már többször bebizonyították. Hiszen ott még sporttag-szintú osztályok is találhatók! Kresslbauer Mária, mint a Móricz Zsigmond Gimnázium sportköri elnöke nem térhetett ki a válasz elől. Őszintén megmondta, amit érzett. — Nézd, a vándorserleget most írta fel először a középiskoláknak a II. kerületi TST . .. — Tehát? ... — Nagyon büszkék lennénk, ha éppen nekünk sikerülne először megszerezni... — Ugyani Éppen ti lesztek azok! — intette le barátnője, Haner Mari, Slámán Kató Gimnázium sportköri elnöke. Ez a rövid, de izzó feszültséggel telített párbeszéd még márciusbann zajlott le közöttük, amikor véletlenül összefutottak egy reportakadémiai előadáson. ★ Eltelt egy fél év. Ünnepélyesen feldíszített terem. Szülők, tanárok, diákok. Tanévnyitó. Üdvözlő feliratok, beszédek, taps, virágcsokrok és a vakáció ezernyi öröméről árulkodó gyerekarcok. Domoko Lajos igazgatóelőtt karcsú serleg állt. Felcsillantak a tekintetek, amikor Kreessbauer Mária meghatottam átvette a szép díjat. Az a kora tavaszi beszélgetés jutott eszébe. Lám, mégis megmutatták, mit tudnak a Mórica Zsigmond gimnazisták. És meghatott volt a két testnevelő tanárnő is, Kásea Gáborné és Padányi Árpádné. Ezekben az ünnepélyes pillanatokban érett be elmúlt tanévi munkájuk gyümölcse. Az 546 Kilián könyves közül 223. szerezte meg a vas fokozatot, 20 a bronzjelvényt, egy pedig az ezüst fokozatot. A testnevelési óra kint folyik a kopasz fák övezte tágas iskolaudvaron. Mindenki Éva nénije, ez a kifogyhatatlan energiát sugárzó testnevelő tanár — Padányi Árpádné — éppen a súlylökés helyes technikájára oktatja a II. C-seket. Egy izmos legény — kinek kezéből a legmesszebbre repül az ötkilós súlygolyó. Márk Gyurka — ugyancsak segít társainak a helyes technika elsajátításában. — A sportkör titkára — világosít fel Sípos Mihály diák, majd hozzáfűzi. — Jó! megértik itt egymást a vezetők ... A tanárnő, akit néhány szóra félrehívunk, a „Testnevelés és Sport kiváló dolgozója". Harminc éve törődik a gyerekek egészséges fejlődésével. — Amikor megtudták a gimnáziumban, hogy a TST kiírta ezt a vándorserleget, a diákokat valóságos „tűz” fogta el. Ezt a tüzet, persze, kolléganőmmel együtt a sportkör elnöksége isszította” .. . Féltem tőle, hogy pktfilmo re ixuooi aim o náe. Nem így történt. S ennek nagyon örülünk ... ★ .. . Megindult a „Ki már tess a sportért” mozgalom. Kállai Mariette például felajánlotta, megtanítja úszni azokat, akik nem tudnak. Gombos Nelió és Mosolygó Júlia a röplabda-szakosztály megalakításának volt és apostola. Mindezt, a sportfelelősökkel együtt, olyan ügyesen csinálták, hogy Éva nénit már kész tények elé állították. A kézilabda-, kosárlabda-, úszó-, asztalitenisz-, torna-, atlétikai szakosztály mellett létrejött a röplabda-szakosztály is. Folyt e vetélkedés a gimnázium legjobb sportosztálya címért. Ebben a II/B tűnt ki. 84 ponttal elnyerte a vándorzászlót. ★ — Majdnem mindennap akadt valami Kiliánnal kapcsolatos munkánk. Még felsorolni is hoszszadalmas lenne, hogy a pontgyűjtő kampány keretében mennyi versenyzési lehetőséget biztosítottunk a diákoknak. Ezt már Kássa Gáborné mondja, a két óra közti szünetben, a tanáriban. Arról ezerénységből nem beszél, hogy a gyerekeik lelkesedése a testnevelő tanárok példamutatásának is köszönhető. Hirtelen felberreg a csengő. Vége a szünetnek. A zsibongó folyosók elcsendesülnek. Laci néni bocsánatot kér. Mennie kell. Veszi az osztálykönyvet és indul a tornaterembe. Ott, játékkedvüket fegyelmezetten magukba fojtva, már várják a gyerekek. A hetes jelentéstételre kész. A legnépszerűbb óra kezdődik... Kovár Iván Húszéves Debrecen kézilabdasportja 20 esztendővel ezelőtt nehéz körülmények között indult meg Debrecenben a kézilabdaélet. A háború még javában dúlt, amikor a DVSC játékosai beneveztek a kerületi nagypályás bajnokságba. Azóta a kézilabdasport gyenge fácskája mind jobban megizmosodott, megerősödött. A fejlődés országos méreteket öltött s ebben a debreceniek segítsége nagyjelentőségű volt. Vessünk azonban egy pillantást a múltba. Az atléták kezdték — Hát ez miféle új felszerelés— kérdezte Nagy Jenő (azóta már Jenő bácsi!) Balogh Ferenctől, a DVSC atlétikai szakosztálya vezetőjétől, amikor 11 piros mezzel a karján jelent meg az edzésen. — Titok — válaszolt mosolyogva. Majd hozzátette: „Az edzés után beszélünk róla.” Az atléták oldalát fúrta a kíváncsiság. Alig győzték kivárni a megbeszélés idejét és szokásuktól eltérően siettek az öltözéssel. Szakosztályvezetőjük már várta őket a klubhelyiségben. — Fiúk, az atlétizálás mellett kézilabdázni is fogunk — fogott a magyarázathoz. — Benevezünk a kerületi bajnokságba. Ez a piros mez lesz a szerelésünk, ebben fogjuk aratni majd a győzelmeket. Nos, mit szóltak hozzá? Hogy mit szóltak?! Nem sokat, annál többet cselekedtek, mert az atlétika mellett szorgalmasan gyakorolták a kézilabdázást is és jól szerepeltek a bajnokságban. Jegyezzük fel a nevüket: Kállai Tibor, Nagy Imre, Kertész István, Tóth János, Héthy Sándor, Nagy Sándor, Nagy Jenő Kapusi Imre, Kiss Lajos, Nagyházi Sándor, Becs Lajos, Vajda Gábor, Kárpáti Béla, Balogh Gyula, Nagy J. Imre, Varga László, Fuszek Jenő és Bokor Ferenc voltak az elsők. A csúcs felé 1945-ben ablak nélküli, hideg teremben rendezték meg a bajnokságot. A hőmérséklet a fagypont alatt volt, de ez nem számított, mert a lelkesedés fűtötte őket. Ez a teremtorna jó hírverésnek bizonyult. Egymás után alakultak meg a szakosztályok. 1947-ben megrendezték az első játékvezetői tanfolyamot, 1948- ban már debreceni játékosok is szerepeltek a vidék válogatottjában és egy év múlva nemzetközi mérkőzést bonyolítottak le: Helsinki—Debrecen 13:5. A fejlődés üteme mind gyorsabb lett. 1950-ben már 103 csapata volt a városnak! 1953: a Debreceni Petőfi női együttese országos bajnokságot nyert. 1954: először rendezték meg az általános iskolai bajnokságot, amelyen 19 fiú és 10 leány csapat vett részt. 1955: a DVSC női csapata nyerte az országos bajnokságot. A felszabadulás óta eltelt 10 év alatt Debrecen a magyar kézilabdasport egyik vidéki fellegvára lett. Az 1943-ban megindult kezdeményezés bevált, s a sportág elérkezett a csúcshoz. De miért nem haladtak tovább, magasabb csúcsok felé? Újult erővel A további fejlődés, ha úera is maradt el, mégsem volt olyan mértékű, amint azt joggal várni lehetett volna. Bár ma is közel kétezer igazolt játékosa van a városnak, a csapatok száma tízzel kevesebb, mint 1950-ben volt (93). És az sem örvendetes, hogy éppen a jubileum évében egyszerre két debreceni együttes — a Dózsa férfi és női csapata — esett ki az NB I-be. Talán megszűnt volna a debreceni ifjúság vonzódása a sportág iránt vagy a vezetők nem törődnek már úgy a dolgokkal, mint régen? Mi úgy gondoljuk, hogy sem az egyik, sem a másik. Sokkal inkább abban látjuk az átmeneti hanyatlás okát, hogy nincs elég összefogás a szakosztályok között. Ez viszont olyan hiba, amelyen lehet és kell is segíteni és akkor újult erővel ismét hozzá lehet fogni a vidéki hegemónia visszaszerzéséhez. —gy-— Új utakon a Turista utcában Háromszázan indultak el a fővárosból ezen az őszi vasárnapon, hogy részt vegyenek az ankéton, amelyet Solymár község vezetőivel közösen tartanak. A vendéglátók is nagyon készülődtek erre a találkozásra. Erről tanúskodott a sok virág, amellyel az iskolások feldíszítették a kultúrházat, és az új névtábla, amelyen ez a név díszelgett: „Turista utca”. Itt köszöntötték először a kedves vendégeket, majd megmutatták a község nevezetességeit, köztük a solymári vár ásatásait és dr. Valkó Arisztid házi múzeumát. Délután zsúfolásig megtelt a kultúrház. Nem kisebb dologról volt most itt szó, mint a Vörös Meteor SK solymári természetjáró szakosztályának megalakításáról. A Vörös Meteor SK részéről dr. Pápa Miklós szólalt fel, és felajánlotta, hogy az új szakosztályt teljes erejükből támogatják. A falu népe is belátja már, hogy a természetjárás többet jelent a ,,levegőzésnél”, tágítja lá tókörüket, megismerkedhetnek más vidékek, más országok népeivel, szórakozva, sportolva tanulhatnak. A városiak számára pedig annyit jelent ez a megbeszélés, hogy a falut nem tekintik csupán kiinduló pontnak a próbaútvonalaikhoz, hanem mostantól kezdve arra fognak törekedni, hogy megismerkedjenek az ott élő néppel, a falu történelmi nevezetességeivel, az új vívmányokkal. A hozzászólások során felvetődött az a gondolat, hogy a falvak határában útjelző-táblán tüntessék fel, mit érdemes megnézni a környéken. Ezzel felkeltenék a túrázók érdeklődését, megkönnyítenék számukra a látnivalók megközelítését is, s így még vonzóbbá tennék a természetjárást. A hajrához érkezett a teke CSB A bajnoki címért és a kím ellen folyó harc minden bajijaid idényben az utolsó három találkozóin a legélesebb. Most mini-mai tekézőink ehhez a küszöbhöz értek, várható, hogy a mérkőzések zöme izgalmas lesz. A női NB I-ben ez évben még egy csapatot sem fenyeget a kiesés réme. A harc csak a helyezésekért folyik. A Ganz- MÁVAG, ha valami rendkívüli visszaesés nem következik be az idén, visszaszerzi a múlt évben elvesztett bajnoki címet. A férfi NB I egyik kiesője már biztos. A másik kiesőhelyre jelenleg még öt „jelölt” is vár. A Pápai Vasas van a legnehezebb helyzetben. A bajnoki cím kérdése még teljesen nyíit, noha az Újpesti Dózsa a második félévben még egyszer sem adta át első helyét. A most sorra kerülő FTC—Újpesti Dózsa, illetve Győri ETO—Bp. Spartacus mérkőzés talán már döntést hoz. Péntek, 1963. november 4. )