Népsport, 1963. december (19. évfolyam, 238-259. szám)
1963-12-01 / 238. szám
Ahol már javában zajlik A TÉLI KLUBÉLET Akkor lenne igazi és életszagú a riport, ha az újságíró naponta felkeresné azt a sportklubot, amelynek életéről próbál most képet kapni és beszámolni az olvasónak. Arról például, hogyan alakul az élet az egyik legrégibb és legnagyobb klubunkban, az Újpesti Dózsában. Hogy híven vissza tudjuk adni mindazt, ami a lila-fehéreknél a sporttelepek kerítésein túl történik: sűrűn ott kellene lennünk az Eötvös utcai klubhelyiségekben, az újpesti Árpád utcai étteremben, a margitszigeti klubházban, vagy az „önkiszolgálással az csinosan berendezett Tímár utcai klubotthonban. _ Még ez sem lenne elegendő, a klubélet ugyanis nemcsak az említett helyiségekben zajlik ... És az Újpesti Dózsában nincs évszakokhoz — így a téli hónapokhoz sem — kötve a lila-fehér család élete. Már élik a klubéletet... Amikor az Eötvös utcai főhadiszálláson együtt ülünk a vezetőkkel, és feladjuk nekik a kérdést, hogy mit terveznek a téli klubélet megteremtésére — dr. Kovács Gyula elnök, Nagy József elnökhelyettes és Pallagi Ferenc KISZ-titkár egymásra néz, mielőtt közülük bárki is válaszolna. Nyilván arra gondolnak, hol él az az újságíró, aki ilyen kérdést tesz fel. A 78 esztendős egyesületben ugyanis nagyon mélyek a gyökerei a klubéletnek, amelynek igazi élesztője most a KISZ-szervezet. Évekre visszatekintve soroltják az eseményeket, " nincs is elég idő arra, hogy jegyezzek, miközben kitárul előttünk a klub színes, változatos, pezsgő élete. A Dózsában már évek óta hagyomány, hogy a sportolók, a klub hívei a családi körben keressék a klubélet szórakozást nyújtó örömeit. De megtalálják ott a továbbképzés, a tanulás lehetőségeit is. Persze mindig bővül, váltakozik a műsoruk. Mint most, a téli hónapok előtt. Saját rendezésben Tavaly például egyes szakosztályok kilenc kiránduláson vettek részt, hogy a sportolók és kísérőik valóban megismerjék hazájukat. Ezeket, a sporteseményekkel párhuzamos kirándulásokat, a KISZ rendezésében bonyolították le. Megismerték többek közt Pécs, Sopron, Veszprém, Sárospatak nevezetességeit. Moszkvában is jártak, a prágai tornász EB-n csoportosan vettek részt. S ezeket az utazásokat saját rendezésben bonyolították le. Ismerjék meg őket is! A vezetőség arra is törekedett, hogy a nagy sportcsalád neves tagjait megismerjék a vidéken szolgálatot teljesítő alakulatok tagjai. Kis városokban, őrsökön, az ország határainak a szélén is megjelentek a sportolók, hogy bemutatóikkal, élménybeszámolóikkal szórakoztassák a bajtársakat. Ötórai tea De maradjunk egyelőre az Eötvös utcai modern klubhelyiségek falai között. A keddi napot mutatja a naptár, ezeken a napokon ugyanis ,,ötórai tea” szerepel a műsoron. Már hangol a zenekar, s míg rázendít a muzsikára, hallgassuk a zenegépből áradó melódiákat. Kukkantsunk be Balajcza távgyalogló. Kis síugróbajnok. Ungvári bokszoló lapjaiba a kártyaasztal fölött. A röplabdások összetartanak a biliárdasztal mellett is. Lantos válogatott játékosnak éppen Fekete Jutka válogatott röplabdázó kikicel. Hogy aztán a tánczene hangjaira a zöld posztóra kerüljön a dákó és kártyalap , kételkedik-e bárki abban, hogy künn a városban bárhol is jobban érezné magát a parketten, mint ott, a házi mulatságnak beillő lila-fehér ötórai teán. Tánc közben ledőlnek a szakosztályok közé ékelt képzeletbeli falak is. Rozsdatemető idejében meg kell váltaniuk a jegyüket azoknak, akik a szintén hagyományos közös színházi látogatáson részt vesznek. Legutóbb a „Britannnicus” előadásán is sok Dózsa-sportoló tapsolt a művészeknek. Most úgy látszik, hogy a soron következő előadásra, a „Rozsdatemető”-re túljegyzik majd a Dózsában a jegyeket. A színházi előadással még nem tettek pontot Hábetler Jani utolsó mondatának végére. Fejes Endre szerzőt és a darab rendezőjét, Kazimir Károlyt meghívják, hogy a dózsások kicseréljék velük véleményüket a darabról, alkalom nyílik arra is, hogy a neves fiatal író, valamint a rendező esetleg vesse fel a sportéletről alkotott gondolatait. Tudják például Fejesről, hogy szenvedélyesen szurkol labdarúgócsapataiknak és az utóbbi időben keserű cseppek is vegyülnek szórakozásába. Itt lesz az alkalom, hogy a ,,Rozsdatemető” szerzője vitázhasson akár Szusza edzővel, vagy akár Göröcs Jancsival. És Kazimir elmondhatja majd azt is, mi a véleménye mondjuk a csapat taktikájáról. (Bár az utóbbit nyilván némi fenntartással fogadják majd a Dózsában, hiszen a kitűnő rendező nem is titkolja, hogy ő az MTK-nak szurkol , több-kevesebb sikerrel. Az Árpád utcában A klub a gyökereit Újpesten eresztette, ezt tiszteletben tartják az egyesület mai vezetői, sőt egyenesen ápolják az újpestiek Árpád utcai klubhelyiségük hagyományait. Az újpesti szurkolók törzshelye ez az otthon. Ott tartja a vezetőség a szurkolók összejöveteleit is. Most kezdődik a főidény, miután a stadionban téli álmukat alusszák majd a labdáit, a sportszerek. Sokan mennek ki a pestiek közül is Újpestre. Jól érzik magukat azok között, akik büszkén mutatják akár 50 évvel ezelőtt keltezett klubigazolványukat. Sportakadémia Az ismeretterjesztő, a tanulást célzó szakmai előadásokat szintén Újpesten rendezik. Az „Ifjúsági akadémia” téli műsorát nagy gonddal állítják össze, hogy változatos legyen. A szakmai előadásokon kívül megvitatják például az időszerű politikai eseményeket is. Neves előadókat kérnek fel az események kommentálására. Élményszerűvé igyekeznek tenni az előadókon át ezeket a műsorszámokat is. Kultúráltabban Az Eötvös utcai épületbe belépve faliújsággal találja magát szemben az ember. A táblán felerősített cikkek közül az egyik arról szól: az Újpesti Dózsában a klubélet megerősítésével el akarják érni, hogy a sportemberek kulturáltabb körülmények között szórakozzanak klubjukban. Erről beszél most dr. Kovács Gyula elnök is, hozzáfűzve: „A klubélet ápolásával egyben azt is elérjük, hogy a klubhűségnek, a klubszeretetnek a gyökerei minél mélyebbek legyenek fiatal sportolóinkban. Érezzék otthon magukat klubjukban és ismerjék meg minél jobban egymást. . .” ★ A múlt és a jelen példái mutatják: a vezetők és a lelkes, önzetlen társadalmi erők áldozatkészsége sikerre vezet az Újpesti Dózsában, ahol örömmel él klubéletet sok fiatal. De persze jól érzi köztük magát például az Árpád utcai klubhelyiséget sűrűn felkereső idős Fogh Károly, a hajdani válogatott hátvéd is. Fekete Pál A Dózsaklubban jobban ízlik a falat is. (Képünkön elől Takács Kati úszóbajnoknő) 9" .... M Vasárnap, 1963. december 1. Tanácskozott a főváros SPORTPARLAMENTJE Megválasztották az MTI Budapesti Tanácsát Szombaton már kora reggel gyülekeztek a fővárosi kerületek képviselői az EDDSZ székházának tanácstermében s végül is 225 szavazati jogú és 81 tanácskozási jogú küldött jelent meg. A megválasztott elnökségben többek között helyet foglalt Egri Gyula, az MTST elnöke, Sarlós István, a Fővárosi Tanács VB elnöke, Szathmári István, az MSZMP Budapesti Bizottságának osztályvezetője, Terényi Imre, az MTST elnökhelyettese, Nagy Richárd, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára, Barinkai Oszkárné, a SZOT budapesti titkára, Kelemen Győző, az MHS budapesti elnöke. Miután a konferencia jóváhagyta a napirendet, és megválasztotta a különféle bizottságokat, a Budapesti Testnevelési és Sport Tanács nevében Farkas Aladár, a BTST elnöke ismertette a „megtett utat”. A beszámoló elsősorban a sportmozgalom átszervezésének szükségességét, jelentőségét és folyamatát elemezte. Nem egészen két hónap alatt 776 sportegyesületi közgyűlésen és 22 kerületi küldött konferencián vitatták meg a helyi sportszervezetők munkáját, a mozgalom helyzetét, az MTI alapszabálytervezetét Budapesten. Az új szervezeti formát a sportemberek időszerűnek tartják, és „az új szervezeti keretek között biztosítva látják a sportmozgalom erkölcsi, tartalmi és anyagi színvonalának emelését, a széles körű társadalmi tevékenység megvalósítását”. Szóvá tették viszont, hogy a tervezet nem intézkedik a pártoló tagokról, s ezzel foglalkozni kellene ,mert csak Budapesten 90 ezer pártoló tag segíti az egyesületek munkáját. A tagdíj megállapításával kapcsolatban a BTST úgy véli, hogy „ez a tagdíjalap nem magas, a sportoló számára sokkal több előnyt biztosít az egyesület. Pl. a budapesti sportmozgalomra fordított költségek elosztva a budapesti sportolók számával, 700 Ft ráfordítást mutatnak egy sportolóra”. A közgyűlési időszak összegezésekor a beszámoló ama is kitért, hogy a budapesti egyesületek vezetőségeibe megválasztott 5686 elnökségi tagból 2014, az 566 kerületi sporttanácstagból pedig 283 szakember: testnevelő, edző, szövetségi vezető, aktív sportoló. Ezt követően a BTST eddigi munkáját ismertette Farkas Aladár. Elmondta, hogy a BTST a fővárosi sportélet minden területét átfogja, a tanács vezetése alatt működő bizottságok és szövetségek munkája szervezettebb, tervszerűbb. A kerületekben is javult a TST-k vezetési tevékenysége. Jelenleg azonban a kollektív vezetés kialakítását még több helyen gátolja, hogy a sportvezető testületek tagjainak csak egy része vesz részt a határozatok végrehajtásában és ellenőrzésében. A hibák ellenére a pozitív vonások kerültek túlsúlyba a főváros sportéletében. Jelentős eredmény, hogy bár 30 sportegyesület szüntette meg tevékenységét az ipari átszervezés következtében, Budapesten mégis 52-vel emelkedett az utolsó 10 hónap alatt az egyesületek száma, s jelenleg 776 sportkör fejt ki aktív tevékenységet. Nőtt a sportköri tagok száma is. 1963 januárjában 238 482 tagot, novemberben pedig 248 720 tagot tartottak nyilván. A tagok számán belül a szakosztályokban foglalkoztatott sportolók száma is emelkedett ebben az időszakban, méghozzá 125 916-ról 152 794-re. Az alapfokú bajnokságokban 1500 csapat verseng hétről hétre a különböző sportágakban, az egyéni sportágakban 3336, a csapatversenyek keretében pedig 40 315 mérkőzést rendeztek 1963-ban Budapesten. A kerületi bajnokságokban hat sportágban 564 csapat vett részt. A Kilián Testnevelési Mozgalomban a jelenlegi fővárosi létszám 128 643, jelvényes 35 871. Az Ifjúság a szocializmusért mozgalomba ez évben 196 153-an jelentkeztek, a kötelező próbát azonban csak a jelentkezők 45 százaléka tette le. Részletesen foglalkozott a beszámoló az élsport fővárosi helyzetével is. Méltatta az eredményeket, a fővárosi élsportolók szerepét az országos bajnokságokon, versenyeken. Értékelte a Budapestbajnokságokat, s megállapította, hogy ezek színvonala egyes sportágakban, például vívásban, tornában, úszásban, atlétikában, birkózásban eléri az országos bajnokságok szintjét. Bírálta az edzői tevékenységet s elemezte a 17 kerületi és 6 egyesületi sportiskola működését is, amelyekben 3500 a taglétszám. Jelentős helyet szánt a beszámoló a sportolók politikai, eszmei, erkölcsi nevelésének méltatására, s úgy ítélte meg, hogy egyre kevesebb a bírálandó tett, mert a kollektív nevelőtevékenység eredményeként állandó a javulás. A beszámoló a továbbiakban a szövetségi munkát ismertette, amely 24 sportágban, több mint 800 társadalmi aktíva közreműködésével folyik a fővárosban, majd a gazdasági, létesítmény és felszerelés helyzetét rögzítette. Budapesten 120 millió forint jut évente a sportmozgalomra, a saját bevételek azonban alacsonyak s ez komoly gondot okoz. A sportegyesületi tagdíjbevételek teljesítésében kb. 1,5 millió forintos lemaradás várható. Természetes, hogy ez így nem mehet tovább. A sportlétesítmények karbantartása és fejlesztése is sok gondot okoz, mert a mintegy egy milliárd forint értékű fővárosi sportlétesítmény állagának megváltoztatásához évente 50—70 millió forint lenne szükséges, ezzel szemben 1963-ban csak 8,5—9 millió forint állt rendelkezésre. Végül is azzal zárta le a beszámoló a helyzet ismertetését, hogy utalt a megoldandó problémákra és valamennyi tömegszervezet segítségét kérte. A BTST jelentését követően megkezdődtek a hozzászólások, összesen 26 küldött kért szót, de az idő előrehaladottsága miatt csak 22 fejthette ki véleményét. A vitában felszólalt Egri Gyula, az MTST elnöke is. A széles körű eszmecserét Farkas Aladár zárta le, s miután a konferencia elfogadta a beszámolót és a határozati javaslatokat, sor került az MTI 57 tagú budapesti tanácsának, a 7 tagú ellenőrző bizottságnak és az országos kongresszus küldötteinek megválasztására. A szavazás befejeztével azonnal összeült az új tanács és saját soraiból a következő elnökséget választotta meg: elnök Farkas Aladár, elnökhelyettesek Barinkai Oszkárné, Kapcsos Lajosáé, Kozmanovics Endre és Pozsonyi Vilmos, elnökségi tagok Déri Róbert, dr. Gyalmos János, Koltai Jenő, dr. Kovács Lajosné, dr. Kovács Pál, Kutassi László, dr. Megyeri Ferenc és Zala Jenő. Ezzel Budapesten megszűnt a sportmozgalom széttagoltsága és az erők megoszlása, megalakult az az irányító szerv, amelynek most már tettekben kell valóraváltania a határozatokban megjelölt célkitűzéseket. Z. Vincze György Lövések a színházteremben Az első meglepetés az volt, amikor bemelegítésképpen a fővárosi tanács klubházának színháztermében Takács Károly olimpiai bajnokunk öt lövéssel apránként kilőtte Vigh Miklós százados kezéből az oldalra kitartott tetőcserepet. Az első meglepetést azután, nem követte több ,,meglepetés”. Hanem követte egy igen élvezetes, érdekes lövészbemutató, vagy inkább verseny, amelynek részvevői: Takács Károly olimpiai bajnok, Kun Szilárd olimpiai második helyezett, Kun Ferenc, Gömbi Ferenc válogatott sportlövők és Balczó András öttusa-világbajnok voltak. Mintegy két órán át tartott a látványos vetélkedés, ott a kultúrteremben, előbb ,a szabályos „öt árnyalakra", majd poharakra, üvegekre, s minden más érdekes célpontra, sokféle versenyformában, amelyek abban megegyeztek: hallatlanul, érdekes volt valamennyi. — Első próbálkozásunk ez — mondta a klubest rendezője, Keresztesi József, a VTSK elnöke —, amelyet havonta követ a többi. Célunk, hogy az olimpia évében, általában havonta rendezett sporttárgyú klubesteken felkeltsük a tanácsi dolgozók érdeklődését a sport iránt. Ezt célozta ez az élménybeszámolóval egybekötött terem-lövészverseny is, amely iránt, sajnos, még nem volt akkora az érdeklődés, mint vártuk. Kevesen voltak, s jobbára csak fiatalok — igaz. De amennyiben a következő sportklubestek is az elsőhöz hasonló érdekes programot adnak, s olyan kiváló szereplőkkel, mint a fent említettek, akkor máris biztos, az érdekes kezdeményezés sikere. REJTŐ-LUKÁCS-SZEPESI: EMBEREK ÉS TETTEK Egy asztalossegéd a Keleti pályaudvaron 1924. Amszterdam. Kocsis Antal Amikor Amszterdamban félnapos eső után hirtelen felragyogott a júliusi nap és megkezdődött a kilencedik modern olimpia, negyvenhat ország több mint háromezer versenyzője vonult fel a stadion gyepén. A rendezés nem tündökölt valami fényesen, az új olimpiai stadiont nem tudták teljesen befejezni. Negyvenezer ember szorongott a tribünökön. Nurmi alkonya Egészen különleges, nagy sportszenzációja nemigen volt az olimpiának. Érdekességnek számított viszont, hogy a női atlétika jó néhány száma ezúttal először szerepelt a műsoron. A gyengébb nem képviselői először vettek részt a futószámokban, a magasugrásban, és a diszkoszvetésben. Amszterdamban kezdődött Nurmi alkonya. Egy olimpiai bajnokságot ugyan szerzett a tízezer méteres síkfutásban, utána azonban rosszul lett, s az orvosi vizsgálat megállapította, hogy az erőltetett versenyzés még az ő szervezetének pompás gépezetét is kikezdte. (Az olimpia előtt három esztendővel Nurmi egy amerikai versenykörúton 140 nap alatt 55 versenyen vett részt és 40 világrekordot javított meg.) Igaz, honfitársai megmentették a finn futó- Ritola Finnországba vitték az hegemóniát: Larva, Loukola és aranyérmet 1500, 3000 és 5000 méteren. A marathoni futásban azonban már kénytelenek voltak átengedni Nurmi trónját egy algériai versenyzőnek, El Ouafinak. A vízben a párizsi olimpia másik nagy csillaga, Weismüller-Tarzan még megvédte koronáját, ismét megnyerte a klasszikus 100 méteres gyorsúszást. Magyar bajnokok és félbajnokok A magyar sport számára Amszterdam csalódásokat és örömöket egyaránt hozott. A legnagyobb csalódás talán az volt, hogy a világ legjobbjának tartott vízipólócsapat pompás kezdés után a döntőben vereséget szenvedett a németektől. Komjádi Béla nagy álma, amelynek szertefoszlását Párizsban oly nagy keserűséggel figyelte, még Amszterdamban sem érett meg a teljesülésre. Négy aranyérmet vittünk haza: a kardvívásban Terstyánszky, a görög-római birkózásban: Keresztes, az ökölvívásban: Kocsis — és a magyar kardcsapat révén. (Ha nem is a sportpályán dőlt el, de ennek az olimpiának magyar mérlegéhez tartozott dr. Mező Ferencnek a szellemi versenyben elért első helye is.) Magyar szempontból Amszterdam egyik különlegessége volt, hogy akadt néhány második helyünk , amely sportértékben felért egy aranyéremmel. Ilyen volt Petschauer erkölcsileg „aranyat” érő második helye a kardvívásban, a magyar rekordjánál egyszerre három méterrel nagyobbat dobó Szepes „betörése” az északiak közé gerelyvetésben — és nem utolsósorban Bárány István második helye Weismüller mögött a százméteres gyorsúszásban. Valamennyien helytálltak, s hősök is voltak a maguk módján. Ha választani kell, talán mégis a „kis kocsis”, ez a véznának tűnő asztalossegéd a „választott”: ő volt az, aki korszakot nyitott Magyarország számára az olimpiák ökölvívó diadalain. Az első magyar boxoló volt, aki olimpiai aranyérmet szerzett , s azóta eddig minden olimpián akadt, aki életben tartja ezt a hagyományt. 1932- ben Énekes, 1936-ban Harangi, 1948-ban, 1952-ben és 1956-ban három ízben is Papp, 1960-ban Török__ (1964-ben is van reménységünk, talán Kajdi folytathatná a sort, amit Kocsis elkezdett.) Kocsis térdrerogyott... Mindjárt az első mérkőzéseken rendezési izgalmak is voltak, mindenekelőtt az, hogy Gelbet, az egyik legesélyesebb magyar ökölvívót igazságtalanul lepontozták. Az ugyancsak esélyes Széles és Szobolovszky már megérdemelten szenvedtek vereséget ellenfelüktől, így a második forduló után már egyedül Kocsis állott a ringben a magyar ökölvívók közül. A következő fordulóban ellenfele a német Ausböck volt, aki kellemetlen emlékeket, őrzött magában a keményöklű ferencvárosi iparossegédről. Az olimpia előtti esztendőben ugyanis Kocsis úgy kiütötte ellenfelét, hogy az keresztülrepült a szorító kötelén... Ilyen látványos győzelemre ezúttal nem került sor, Kocsis azonban az első pillanattól kezdve irányítani tudta a küzdelmet és győzelmének kihirdetésekor tapsvihar töltötte meg a termet. Kocsis a következő mérkőzést az olasz Cavagnalival vívta. Ezen a mérkőzésen Kocsis már mint az aranyérem esélyese lépett a szori tóba, s még vitathatatlanabb, könnyebb győzelmet aratott mint a német versenyző ellen. Az igazi erőpróba természetesen a döntőn következett, annál is inkább, mert Kocsis ellenfele, a francia Appel a nyugat-európai box-közvélemény szerint a világ legjobb légsúlyú amatőr boxolója volt. Az első menetben inkább a francia versenyző diktálta a tempót és különösen balkezes ütései sok gondot okoztak Kocsisnak. Az első menet után a közönség soraiban ülő magyar versenyzők bizony kissé csalódottan pillantottak egymásra: ez a menet vitathatatlanul Appela volt. A két menetközti szünetben a csarnokban összegyűlt magyarok hevenyészett szavalókórusokat szerveztek, s amikor megszólalt a gong, felharsant a ..hajrá, Tóni” kiáltás. Appel azonban a magyar fiú erősödő tempóját ebben a menetben még át tudta venni. Sőt, nagyerejű egyenes ütései, amelyet az akkori idők nagy francia nehézsúlyú bajnokáról, Carpentierről neveztek el — sokszor meg is ingatták Kocsist. Volt egy pillanat, a második menet első percének vég