Népsport, 1963. december (19. évfolyam, 238-259. szám)
1963-12-01 / 238. szám
Traiacska és a töbiek £■<]$ fiatal Sportág, a művészi torna, első nemzetközi versenyére készül. Készülnek a versenyzőik, készülnek az edzők és készülnek a pontozók is. A fel nem sorolható névtelen és neves tornamunkások egész sora, hiszen a művészi torna első nemzetközi találkozójának Magyarország a rendezője és szülője is. Az előkészítés technikai része kitaposott úton jár, a szakmai felkészítés, a válogatás pedig most keresi a maga ösvényét. Járatlan út... S az úttörőknek nehéz az útja. Könny, harag és boldogság váltogatta egymást a művészi tornászok három válogató jellegű versenyén, s most kialakult — a csapat! A csapat, amely a jövő heti nagy nemzetközi versenyen Magyarország képviseletében bemutatkozik. Csapat, amelyet az a tény avat csapattá, hogy három lány alkotja, de miután a kiírás nemzetközi egyéni versenyről szól, ez a három lány, mint egyéni versenyző szerepel. Itt is ez a három lány ? Potocska Mari, Szabó Orsi és Tónay Maya. Még nem ültek el a viharok, amelyek e három név körül csapódtak, mert a válogatást nem a számok törvényei szabták meg, vagy egészen pontosan, nemcsak azok döntöttek. A válogatókat olyan szempontok vezették, hogy az ismert versenyzők és gyakorlatok láttán melyik versenyző nyújtotta biztosan azt , amit tud. Tehát a tudás és a jól megkomponált gyakorlatok mellett elsőként a versenyzői erények jöttek számításba. S ezen a ponton nagyon sokakat — csalódás ért. Ők hárman azonban megfeleltek ennek a kívánalomnak. Jól versenyeztek, bírták idegekkel is azt a küzdelmet, hogy a sok kiváló erőből, a sok kiváló versenyzőből csak három kerülhet be a válogatottba. Jüves három hely, amelyért egyforma eséllyel indult jömedenki, de nem egyforma szerencsével. A művészi torna „veteránjának”, számító Saly Bori például megsérült, s így a második válogatón nem tudott elindulni. Tokszalag sérülésének javulását azonban még az orvosi kezelést is megelőzve siettette: a harmadik válogatón elindult ,-- és rontott. Ma, ő talán a legszomorúbb versenyző. Bánatában húga, Orsolya osztozik, mint testvér és mint szenvedő alany. Saly Orsolya számokkal játszva kérdezi: ő miért nem került be? Ürömükbe talán cseppent némi örömet, hogy a bűvös hármasból két helyet az ő iskolájuk szerzett, Patocska és Szabó révén. Az egyéni csalódásokat ilyenkor azonban nem tudja feledtetni a közösség öröme. Patocska és a többiek mások csalódásain jutottak fel a válogatottságig, és ez így szokott történni, hiszen a csalódás vagy az újdonsült válogatottak részéről a féktelen öröm, becsületes és kemény versenyeken született. Potocska és a többiek is három ilyen versenyen állták meg helyüket, és győzték meg a válogatókat kivételes versenyzői erényeikről a többi ugyanolyan tudású, de a versenyen lelkileg kevésbé diszponált művészi tornásszal szemben. Technikailag, a gyakorlatok kivitelét tekintve is klasszist képvisel ez a három lány, akik közül a 20 éves Tónay Maya a korelnök. Foglalkozására nézve a XI. kerületi Táncművészeti Iskola asszisztense. Növendékéről Bakos Mária ezt mondja: — Maya ösztönös nagy tehetség, aki tíz éve dolgozik a kezem alatt. Évekig nem vette magának a fáradságot a mozdulatok csiszolására. Néhány éve azonban az ösztönös tehetségből tudatosan dolgozó versenyző lett. Elvégezte a TF segédoktatói tanfolyamát, most jelentkezett oktatói tanfolyamra. Első válogatott versenyén, karakterének megfelelő, merészen modern gyakorlattal mutatkozik be, étijén a körétnek, Tónay Maya. A csapat „második’ legidősebb versenyzője, a csupa temperamentum, csupa élet, csupa mosoly, csupa vidámság — Patocska Mari. 18 éves, a Külkereskedelmi Technikum negyedéves növendéke. Bérezik Sára növendéke, Csepelen kezdett balettozni az ő keze alatt, s követte tanárát a művészi tornában is. Nyolc éve dolgozik soha nem lankadó szorgalommal és mindig jókedvvel, sohasem fáradtan, pedig reggel hat után indul Csepelről, és este tizenegykor érkezik ismét haza. Szenvedélye, a művészi torna, imádja a versenyeket, amelyek ha izgalommal is töltik el, gyakorlatában levezetődik ez az izgalom, mint... mint ezen a három válogatón is. Számított rá, hogy bekerül a válogatottba? — Igen. Határozott: igen. Nagyon szeretek tornászni, s szeretek versenyezni. Úgy éreztem, hogy sikerült jó teljesítményt nyújtani, egy, a harmadik válogatón rontott gyakorlat ellenére is. Reméltem, hogy a pontozók és a válogatók is így vélekednek felőlem. Ki sem mondhatom boldogságomat, hogy sikerült. Válogatott lettem!... Palóc,ta kivételes tehetség. Egyéniség, aki dinamikus mozgásával, egészen magával ragadó művésze a művészi tornának, biztos technikájú, sodró lendületű előadó. A bűvös hármas harmadik, s egyben a legfiatalabb tagja: Szabó Orsi. Tizenöt éves. Bekerülése robbanó meglepetés volt. Tapasztalt, felnőtt versenyzőket előzött meg ez a szőke kamaszlány, a Budapesti Zenei Gimnázium második osztályos, zongoraszakos növendéke. Harmonikus mozgása, valóságos — muzsika. — A művészi torna, zene — tornában kifejezve. Művészi torna nélkül nem tudnék zenélni, s zene nélkül nem tudnék tornászni. Nekem mindkettőre szükségem van. Most és — örökre. Azenvedélyes Szavak, nemcsak egy gyereklány indulatai, hanem egy életet betöltő — program. Szabó Orsi művészitorna-oktatói és zenetanári oklevelet akar szerezni. És? — És természetesen az első nemzetközi művészitorna-versenyen jól szerepelni. Úgy, ahogy szeretnék, ahogy tudok, ahogy a válogatók elvárják. Ilyen ez a három lány. Három tehetség, három egyéniség, csak egyben közösek: ők képviselik először Magyarországot nemzetközi művészitorna-versenyen. Potocska és a többiek harcolnak az eddig még nem ismert ellenfelekkel, akik Budapesten lépnek először a versenyzés porondjára. Réti Anna Elkezdődtek az asztalitenisz MNK küzdelmei Szombaton 7 teremben, 26 asz-talon elkezdődtek az asztalite-nisz Magyar Népköztársasági Kupa küzdelmei. Sajnálatos volt, hogy a nők mezőnyéből 7, a férfiaknál pedig 3 csapat távolmaradt.. Az első mérkőzések során az esélyesek győztek. AZ ÖTKARIKA JEGYÉBEN gén amikor már azt lehetett hinni, hogy az aranyérem sohasem vándorol el a Ferencvárosba, egy ilyen Carpentier-típusú egyenes ütés után Kocsis térdre esett a ringben. Volt ebben a térdreesésben némi csúszás is, de a feldübörgő moraj azt hirdette, hogy az egész közönség felkészült Kocsis kudarcára. ... de felelt és győzött Éppen fordítva történt. Valóban ez volt a mérkőzés döntő pillanata , de a másik irányban. Szinte a térdreesés utáni pillanatban Kocsis váratlanul felfokozta tempóját. Appe még egy percig birkózásba menekült a fokozódó rohamok elől —, de már látni lehetett, hogy fárad — s a menet végén már tisztán találta Kocsis villámgyors, nagyerejű ütése. A harmadik menet már igazi ,,Kocsis-stílusban” zajlott le, éktelen akarással, óriási munkaórással és egyre fokozódó gyorsaságga. Egyik roham a másikat követte és jóformán lélegzetvételnyi szünetet sem hagyott ellenfelének. Az őrületes tempó közepette sok ütése ment levegőbe a pompásan elhajló franciával szemben — de a maradék ,,tűzijáték” is elég volt ahhoz hogy az utolsó menet harmalik percének elején már Appe fessen térdre. Kocsis odalépett hozzá és felsegítette a földről. Ez már a győztes gesztusa volt — mert ebben a térdrehullásban bizony nem volt csúszós ... Ettől a pillanattól kezdve azután véget ért az udvariasság — Kocsis olyan temoőb°n rohanta le a trenduktalan kötélhez menekülő franciát, hogy sokan attól féltek, nem is bírhatja az önmaga diktálta gyilkos tempót. Appelt csak a gong mentette meg a kiütéstől . .. A mérkőzés után a zsűri tanácskozása majdnem olyan izgalmas volt, mint maga a mérkőzés. Az amszterdami zsűritapasztalatok nem voltak valami biztatóak. Ezúttal azonban a zsűri tisztességesnek bizonyult és vagy ötperces idegtépő tanácskozás után a megafon Kocsis győzelmét hirdette. A közönség hatalmas ünnepléssel fogadta a döntést, s a fényképészek szinte egymás kezéből tépték ki a magyar fiút. Itt is volt sírás. De csak az öltözőben, és csak az örömtől Kocsis sírt — így szabadult fel benne az átélt küzdelem egész feszültsége. Éljen Magyarország! Az akkori sportlap olimpiai szerkesztőségének egyik munkatársa feljegyezte, hogy az öltözőben, néhány perccel a mérkőzés után emlékkönyvet tett a „kis Kocsis” elé. Az asztalossegéd kezében nehezen forgott a ceruza, biztatni kellett, hogy írjon és, könnyei ráfolytak az emlékkönyv merített papírjára. Azt írta: „Éljen Magyarország.” Meg kell vallani: a huszas esztendők végének Magyarországa távolról sem gondolt ilyen meghatottan és dédelgető szeretettel Kocsisra. Igaz, augusztus közepén a Keleti pályaudvar érkezési oldalán 50 díszsisakos rendőr tartotta fenn a rendet, s államtitkárok emelték meg a cilinderüket, amikor a vonatablakban feltűnt piroscsíkos kék sapkában Kocsis nevető arca. Zöld-fehér szalagos hatalmas rózsacsokrot nyomtak a szébe a „ferencvárosi szívvel küzdő Tóninak” mint a szónok mondotta. Az egykori krónikás még egy vasutas „ünnepi beszédét” is feljegyezte: „Látod komám, ez a tökmag agyonpofozta a félvilágot.” Az akkori idők nyitható hátú taxijában állva, egyik kezében a ferencvárosi rózsacsokorral, másik kezében az amszterdami babérkoszorúval köszöntötte Kocsis Tóni a pestieket ... Valahol Floridában... Később azután újra megjelent a pályaudvaron. Akkor már nem virított a fején kék-piros csikós színű sapka. Nem volt a kezében virág. Gyalog jött, maga vitte a bőröndjét. Rendőr akkor is volt a pályaudvar körül, de államtitkárt sehol sem lehetett látni. S ez már nem az érkezési oldal volt, hanem az indulási. Kocsis Tóni 1930-ban kivándorolt Magyarországról , mert az olimpiai aranyérmet is el kellett volna adnia, ha enni akar — nem tudott munkát találni ... A Magyarországot is végigsöprő gazdasági válság évei a sportolók közül a hagyományosan legegyszerűbbeket és legszegényebbeket, az ökölvívókat sújtotta. Kocsissal az élen ugyanabban az esztendőben az amszterdami olimpia négy európai színvonalú boxolója közül három (Kocsis, Gelb és Széles) Amerikába, a negyedik, Szobolovszky Franciaországba menekült a munkanélküliség elől. .. Persze, a 30-as évek Amerikája, ahol a munkanélküliek almát árultak a New York-i utcákon, nem adott munkát Kocsisnak. Kenyeret azonban adott. Kocsis Tóni profi lett és a hivatásos szorítóban is szép sikereket aratott. Egyszer haza is tért, a Millenárison volt bemutatója. Harangi az 1936-os olimpia magyar ökölvívó bajnoka meséli, hogy a berlini olimpia után az Egyesült Államokban Európa —Amerika találkozót rendeztek. Harangi is bekerült a csapatba. Akkor találkozott utoljára Kocsissal, aki mindmáig mint szédületesen gyors, támadószellemű, minden helyzetet nagyszerűen kihasználó, példás akaraterejű sportoló él az emlékezetében. És api is, mint segítőkész, nagys£ívű ember. A háború után, amikor Harangit súlyos betegség döntötte le és hónapokig élet-halál között lebegett — a romokból éppen, hogy feltápászkodó Európában sehol sem lehetett megfelelő gyógyszerhez jutni, különösen az akkor még egészen új, „csodagyógyszernek” számító antibiotikumok hiányoztak. Elég volt egyetlen levél , és Kocsis valósággal ontotta Pest felé a legdrágább gyógyszereket. Talán ő az egyetlen olimpiai bajnok, aki megmentette egy másik olimpiai bajnok életét... Most is él. „Valahol Floridában”... Az új naptárt elkészült a magyar sport jövő évi versenyprogramja, az 1964. évi versenynaptár. Kidolgozásra került hosszas s alapos megfontolások után sportolóink hazai és nemzetközi versenyeinek és bajnokságainak rendje, amely most már szigorú törvényként határozza meg a sportszervezetek munkáját. Az új naptár meghatározott célokat fektet le, tervszerűséget biztosít. A szakemberek és az érdekeltek a gyakorlati tapasztalatok alapján a várható legfontosabb feladatokra összpontosíthatják segítségével figyelmüket. A sportnaptár alapos és gondos elkészítésével sok százan és ezren foglalkoztak már a nyári hónapok elejétől, a legfelsőbb szinttől kezdve a legkisebb szakosztályokig. Tavaly a naptár készítésekor olyan feladatok álltak a sportvezetőé előtt, mint a versenyrendszer egységesítésének előkészítése, a versenyek, a mérkőzései tervezésében a területi rendszer és az egymásraépülés érvényesítése. Ezenkívül a versenynaptárt a versenyzőelőkészítés függvényévé kellett tenni, és alkalmazkodni kellett benne az alapfokon sportolók, a középmezőny és élmezőny igényeihez is. Mindezek következtében az 1964. évi versenynaptár célkitűzéseihez az 1963-as naptár megfelelő átmenetet biztosított. Miért? Szervezetileg egységes volt — különösen, ha a korábbi esztendőkkel állítjuk azt szembe. Megvalósult a bajnokságok területi felépítettsége. A legtöbb helyen már az élvonal felkészüléséhez igazodott a versenyrendszer kialakítása. Sok esetben azonban a különféle sportszövetségek — különösen a nemzetközi versenyek megválasztásának időpontjában — nem voltak elég következetesek. Nem mindig azokon a versenyeken vettek részt a magyar sportolók, amelyek nagy eseményre való felkészülésüket alegjobban segítették elő. Eredmény viszont — különösen a labdajátékokban hogy a nyári időszakot versenyzésre, a korábbinál megfelelőbben használták ki, Növekedett a tömegek foglalkoztatására is alkalmas versenyek száma, lényeges mértékben kiszélesedett az alapfokú sportolók foglalkoztatási lehetősége. Az ünnepi versenyek tervezése és különösen az országos sportnapok eseményeinek előkészítése és megrendezése különös lendületet adott ennek. Számtalan versenyformát iktattak be a középmezőny és utánpótlás szak- szerű és fokozottabb foglalkoztatása érdekében is. A nemzetközi sporttalálkozók nagyobb hányada pedig a következő olimpiára és az idén rendezett VB-kre és EB-kre történő eredményes felkészülés szolgálatában állt. Történtek már ebben az esztendőben is kísérletek a kétszeri formábahozásra. Több egyéni sportágban lényegesen megnőtt a versenyzési kedv. Ennek következtében a magyar sportolók nemzetközi szereplése válogatott szinten szakmailag értékes volt, sportegyesületi vonalon viszont nem érte el a kívánt eredményeket. Mindezek után a most elkészült 1964. évi versenynaptárban már következetesen érvényesítették az élmezőny tekintetesen az olimpiára, illetve a VB-kre és EB-kre történő felkészülést, a középmezőny szakszerű foglalkoztatását és a kezdő sportolók az alsóbb régiók foglalkoztatásának bővítését. A naptár az országos sportszövetségek és a megyei vezető sportszervek összehangolt tevékenységének eredménye. Az olimpia vonzerejét és az idei országos sportnapok lendületét felhasználva a tavaszi hónapokban országos méretű mezei futóversenyeket, nyáron különféle túrákat, táborozásokat, a késő nyári és ősz eleji időszakban pedig — elsősorban labdajátékokban — alapfokú bajnokságokat szerveznek majd a tömegek foglalkoztatása érdekében. Az ifjúsági korú sportolók tudásszínvonalának emelésére, számarányának növelésére több csapatsportban, sportegyesületeit ifjúsági csapatai számára országos ifjúsági bajnokságok kerülnek megrendezésre, a tehetséges fiatalok felkutatására, tervszerű foglalkoztatásuk, az egyesületi nevelő- és oktatómunka elősegítésére egyesületi pontversenyeket írnak ki. Szinteredményekhez kötött követelményekkel több egyéni sportágban „ifjúsági seregszemléket” tartanak. Az olimpia esztendejében a válogatottak foglalkoztatásánál természetesen a legfontosabb cél a jó olimpiai szereplés biztosítása. Ennek megfelelően alakul a hazai versenynaptár is. Az olimpiai sportágak élmezőnyének versenyrendszerére a kétszeri formábahozás lesz a jellemző, melynek érdekében a bajnoki versenyeket is megtartják június közepéig, és eddig az időpontig válogatják az olimpiára esélyes csapatokat is. E sportágakban — éppen azért, mert a megfelelő felkészüléshez alaposabb, több versenyzésre van szükség — növekszik a nemzetközi program. Az olimpiára készülő versenyzők közül az eddig elfogadott és szokásos nemzetközi versenyeken kívül több egyéni, meghívásos sporteseményen is részt vesznek majd. Mindemellett a sportegyesületi nemzetközi találkozók száma is növekszik, biztosítva ezáltal szélesebb körben is az utánpótlás és a tehetséges fiatal versenyzők, játékosok fejlődését, nemzetközi rutinjának megszerzését. A korábbi esztendők tapasztalatainak figyelembevételével azonban a sportegyesületi csapatok is csak olyan nemzetközi találkozókon vehetnek majd részt, amelyek elősegítik az ott szereplő sportolók tudásának növelését, szakmai fejlődését. Számos kiváló szakember közreműködésével, alapos meggondolások alapján az imént említett elvek és gyakorlati szempontok figyelembevételével készült el az 1964. évi versenynaptár. Ismerve a magyar testnevelés és sportmozgalom előtt álló, napjainkban megoldásra váró feladatokat — a sportnaptár is azok rendszerezője, végrehajtásuk egyik legfőbb segítője lehet. (sz. gy.) Tanácskozott a FIE kongresszusa az ifjúsági világbajnokság Párizsban, pénteken lezajlott a Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) ünnepi kongresszusa, amelyet fennállásainak 50. évfordulója alkalmából rendezett. A kongresszus a francia Automobil Klub székházában ülésezett, ugyanabban az épületben, amelyben 50 évvel ezelőtt, a szövetség alakuló kongresszusát tartotta. Negyvenkét országból, több mint 60 küldött vett részt a megbeszélésein. Először az algériai és a Malgas Köntáncsság vívószövetségét vette fel a kongresszus a tagszövetségek sorába, majd a felvétel után különböző szakmai kérdéseket tárgyalt meg s eldöntötte: az 1964. évi ifjúsági vívó világbajnokságot Budapesten rendezik meg. A küldöttek a tanácskozás után, abban a teremben gyűltek össze, amelyben 1913. november 29-én megalakították a Nemzetközi Vívó Szövetséget. Az alapító tagok közül, a még élő három vívószakembert, a holland De Jong-ot, a belga Paul Anspachot és a magyar dr. Tóth Pétert melegen ünnepelték a résztvevők. A kongresszus további megállapodott abban, hogy a szövetség legközelebbi kongresszusát 1964 júniusában a svájci Neuchatelben tartja. Ugyancsak pénteken a Cercle Militaire-ben tartották meg a Nemzetközi Vívó Szövetség jubileumát ünneplő nagyszabású gálaestet, amelyen az idei és az elmúlt év egyéni világbajnokai tartottak színvonalas bemutatót. Az idei párbajtőr-világbajnok, az osztrák Roland Loser távolétében Kausz István dr. ellenében Jack Guittet, az 1961. évi világbajnok szerepelt. A bemutató eredményei. Női tőr: Szabó-Orbán Olga (román)— Rejtő Ildikó (magyar) 8:6. Férfi tőr: Jean-Claude Magnan (franci®)—Germán Szvesnyikov (szovjet) 10:9. Párbajtőr: dr. Kausz István (magyar)—Jack Guittet (francia) 10:9. Kard: Horváth Zoltán (magyar)—Jakov Rilsztoj (szovjet) 10:9. (MTI) Dobogókőn már megvalósult — Milyen nevezetesség van itt a környéken, amelyet érdemes megnéznünk? Ezzel a kérdéssel fordult vasárnap egy kiránduló csoport vezetője a dobogókői turistaházban egy karszalagos férfihez. Szakszerű magyarázatot kapott tőle, s annak alapján indultak útnak. — A Kinizsi SE természetjárói vették gondozásba a házat, ők ■tartanak ügyeletet szombat-vasárnaponként, amikor legnagyobb a forgalom — kapták a felvilágosítást. Régebben hagyomány volt a természetbarátoknál, hogy egy-egy turistalétesítményt patronáltak, a jó gazda módjára építgették, szépítették és a kártevők ellen is megóvták. Ezt a jó szokást elveníti most fel a Magyar Természetbarát Szövetség, amikor felhívással fordul a szakosztályokhoz, válasszanak maguknak turistaházat és vegyék gondjaikba. A patronálás széleskörű feladatot ró a szakosztályok társadalmi ügyeleteseire. Nemcsak a gondnokot segítik sokrétű munkájában, hanem túratervekkel látják el a kirándulókat, ezenkívül felhívják a látogatók figyelmét a közelben található történelmi, geológiai stb. nevezetességekre és amelyik házhoz munkásmozgalmi emlékek fűződnek, azokkal is megismertetnék őket. Az MTSZ és a Turistaházakat Kezelő Vállalat tehát szerződést köt egymással. A vállalat jól jár a lelkes gazdákkal és a természetjárás szempontjából is hasznos ez a mozgalom. Dobogókőn már megvalósult a szép terv. A többi turistaház is várja az önzetlen és lelkes patronálókat. A szombaton és vasárnap sorra kerülő nemzetközi tornaversenyre jegyeket hétfőtől kezdve vásárolhat a SPORTJEGYIRODA Népköztársaság útja 4. alatt üzletében. I Vasárnap, 1963. december 1.3